Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-04 / 2. szám

Tanulni ezentúl is kell Az elbírálás új módszerei Félév után szülői értekezlet A STYLUS FAIPARI KTSZ BRIGÁDJA SEGÍT Sokat változott az utóbbi években a ceglédi város szélen élő idős parasztfestő, Benedek Péter bácsi portája. Villany­fény gyűlt az öreg háziban, ke­rítést kapott az udvar, és ki­csit több érdeklődést, megbe­csülést a ház lakója. Javítani­való azért mindig akad a régi épületben. Most derült ki az egyik szobáról — Péter bácsi nem panaszkodó ember —, hogy a padlója nem a legjobb állapotban van. A hír eljutott a Stylus Fa­ipari Ktsz-be is, ahol elhatá­rozták, megszüntetik az idős művész gondját. A szövetkezet egyik brigádja társadalmi munkában, még januárban rehdbehozza a padlót. Bár padlózással nem foglalkoznak, csak bútorgyártással, mégis el­vállalták a segítést, hogy Be­nedek Péter és felesége egész­ségesebb, jobb körülmények közt élhessen. A TANÁCSTAGI VÁLASZ­TÁSOK ELŐTT az összeírok ezen a héten a várost járják. A kiosztott összeíró lapokat január 13-ig gyűjtik össze. Kérik a ceglédieket, hogy aki nem tartózkodik otthon, a munka könnyítése végett, írja fel személyazonossági igazol­ványa számát, s bízza azt egy etthon tartózkodó családtagra. Az év első napjaiban elhagy­ja a szolnoki nyomdát a Ceg­lédi Műsorkalauz legújabb szá­ma, amely a januári kuturá- lis események helyét és idő­pontját közli. A Kossuth Művelődési Ház­ban szakkörök, klubfoglalko­zások, nyelv tanfolyamok, a Tpalett és a népi tánccsoport próbái váltják egymást, die a sakkozók és a bélyeggyűjtők, az éremgyűjtők, a színjátszók és a bábosok szántén hasznos órákat tölthetnek együtt. Az értelmiségi klubban és a Fórum ifjúsági klubban isme­retterjesztő előadásokat tarta­nak. Érdeklődésre számíthat­nak a külterületi Aranyhomok ifjúsági klubban elhangzó elő­adások is. A kisgrafikával fog­lalkozók a karácsonyra és új­évre készült ex libriseket, al­kalmi grafikákat mutatják be. A Malomtószél gödreiben befagyott a víz. Kétszeresen jó, hogy így van: a kellemet­len szagot a jég most nem en­gedi át a város déli része felé nyargaló szélnek, a szünidőző gyerekek meg kitűnő jégpá­lyát találtak ott. Órákig jég- korongoznak, csúszkálnak, korcsolyáznak, s nemigen gon- I dóinak arra, hogy hétfőn vége a téli szünidőnek. Ez a januári hétfő pedig emlékezetes lesz a gyere­keknek. Az elsősök és ötö­dikesek kivételével, haza­viszik az első félévi mun­ka alapján megérdemelt osztályzatokat. Az értesítők egy része hézagos lesz. Anyanyelvűnkből, rajz­A hónap végén Szentpál Mó­nika előadóestjét hallgathat­ják meg az irodalom barátai: jeles hazai és -külföldi szerzők műveinek igényes tolmácsolá­sára számíthatpak. A téli kul­turális program kiemelkedő eseményének ígérkezik a hó­nap közepén a zeneiskolában a Szegedi Szimfonikusok kama­razenekarának fellépése, Va- szy Viktor vezényletével. A sportkedvelők olimpiai bajnokokkal találkozhatnak a kultúrházban, ahol felelevení­tik a müncheni élményeket, és a további felkészülésről is szó esik. Két színtársulat keresi fel a várost, a kecskemétiek Az ügynök halála, a szolnokiak a Pillantás a hídról című drá­mát adják elő, mindkettőt Arthur Miller írta. ból 424 második osztályos, fo­galmazásból 404 harmadik osztályos, fizikából 491 hato­dik, kémiából 476 hetedik osz­tályos nem kap félévi osz­tályzatot. A tanítók, tanárok egy szeptemberi utasítás alapján hagyják üresen eze­ket a rovatokat. Azt jelentené ez, hogy az első félévben e tárgyakból nem kellett tanulni s felelni? Korántsem! A pedagógusok új mód­szert, eljárást alkalmaz­tak annak érdekében, hogy minél pontosabban, hitelesebben értékelhes­sék a tanulók teljesítmé­nyét. Ötödikben például arra töre­kedtek elsősorban, hogy az egyes új tantárgyak (történe­lem, orosz, földrajz, élővilág) nyelvezetét, sajátos kifejezé­seit mind jobban elsajátítsák a gyerekek. Különösen szep­temberben, októberben nem a jegyek gyűjtése volt a cél, hanem az, hogy legyen idő a hibák, hiányosságok javításá­ra, pótlására. Erősödött a ta­nulók önellenőrzési készsége, a rossz jegy okozta félelem helyett felszabadultabban, na­gyobb örömmel, aktivitással vettek részt az ismeretek el­sajátításának folyamatában. Ugyanígy jártak el a tanítók, tanárok a második, harmadik, hatodik, hetedik osztályok új tárgyainál is. Néhány hónap után kap­tak már jegyeket a tanu­lók, azokat a félévi érte­Két kis lurkó zsebre vágott kézzel sétálgat az utcán. — Milyen jó lenne, ha hó sítőben mégsem össze­gezik. Természetesen osztályzatok­kal értékelték a félévben írt dolgozatokat is. Vannak, akik kevésbé, vannak, akik jól is­merték a tantárgy szókin­csét. Egy rosszabb félévi osz­tályzat most nem szegheti senkinek sem a kedvét, az év második felében jut még idő a felzárkózásra, a hiányok pótlására. Miért nem lesz tehát félévi osztályzat az új tárgyakból? Nem az az iskola, a pedagó­gusok öröme, ha rossz jegyet kap a diák. Ellenkezőleg! A jó végső osztályzatok meg­szerzésére így több az idő, na­gyobb a lehetőség. Egy azon­ban bizonyos: tanulni most is kell! Mindent nem lehet félév után pótolni! Érdekes és tanulságos le­het a szülők számára az, hogy hányast kapott volna a gyer­mek az üresen hagyott rovat­ba, ha lett volna osztályozás. Az osztályfőnökök s ese­tenként a szaktanárok er­ről a félév utáni első szü­lői értekezleten adnak tá­jékoztatást. Bőséges anyaggal készültek fel arra, hogy elmondják, ho­gyan dolgozott a gyermek, jók-e tanulási módszerei, mi­ben igényelne több segítséget. Igen fontos lenne, hogy eze­ken az értekezleteken a szü­lők minél nagyobb számban vegyenek részt. Sz. A. esne! — szólal meg az egyik. — Miért? — Nyakadba zúdítanék egy hógolyót. ★ Bizony, a szünidőző gyere­keknek jól esne egy kis han­cúrozás, szórakozás, hiszen a fehér hó adja a téli vakáció igazi örömét. De elkelne az őszi vetéseknek is a védőtáka- ró. A hófúvás, a jéggel borí­tott, csúszós út csak a hóelta- karítóknak okoz sok munkát. NEM HAGYJÁK EL... Nagy idők tan úja Magányosan a tanyán Millar-drámák, olimpiai élménybeszámoló Irodalmi est, hangverseny a januári programban Felkészült az útmesterség VÁRJÁK A HÓESÉST A betonról kanyargós mel- íékútra tér az autó. Látszix, vezetője jól ismeri a dűióút zegzugait. A Pesti útról a Budai ut felé kanyargunk. A volán mögött Tótra Károly, a harmadik kerületi pártaiap- gzervezet titkára, mellette Ne­meth Sándor, aki régi Kom­munista. Látogatóba igyeK- szünk. Föltűnik egy kis, magányos tanya. A 301-es számú. Hideg szél matat a foghíjas kerítés lécei között. A kapu félig nyitva. A fáKról a főidre hullt zúzmarát nem mintázza lép­tek nyoma. A szoüában, ala­csony, öntöttvas kályha mel­lett üldögél Baki Ferenc. Hoz­zá jöttünk. Érkezésünkre föltápászko- dik a kisszékről. Apró alak­ját szinte talpig beborítja a nagykabát, amelyet idebenn is visel. Hosszú, fehér haja kibukik az avitt süveg alóL Posztócipőbe bujtatott lábá­val néhány lépést tesz fe­lénk, fölismerte látogatóit. Kezet rázunk. A kocsiból elő­kerül egy demizson bor is. Utitársaim elbeszéléséből és a házigazda emlékképeiből áll össze Baki Ferenc törté­nete. 1874-ben született, ki­lencvennyolc esztendő súlya nyomja a vállát. Részt vett az első világháborúban, orosz hadifogságba került. Amikor lehetett, beállt a Vörös Had­seregbe, és a fiatal szovjet ál­lamért harcolt. ★ A szoba ablakában virág­zik a karácsonyi kaktusz. Félt­ve őrzött kitüntetés kerül elő, mellette kis könyvecske, amely az érdemérem viselé­sére jogosít. — 1968-ban Tyitov elvtárs, az akkori szovjet nagykövet hívott Pestre. Hetvenötén gyűltünk össze, egykori har­costársak. Akkor kaptam meg a szovjet Harci Érde­mekért Érdemérmet. Az igazolványban ez áll: „Igazolom, hogy Baki Ferenc, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége Harci Ér­demekért Érdemérem kitün­tetését ... viselheti. Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács tit­kára.” ★ Az öregember fázósan ül székén, pedig most nincs hi­deg a szobában. Fehér bajsza alatt hangtalanul mozog az ajka. Helyette Tóth Károly és Németh Sándor szól. — Magányosan él: itt Baki bácsi. Van egy lánya, már az is hetvenkét esztendős. A fő­városban lakik, s minden hé­ten apjánál tölt néhány na­pot. Olyankor elvégzi a ház körüli munkákat. A Magyar— Szovjet Barátság Termelőszö­vetkezetből mindennap ebé­det kap. Az iskolások szállít­ják hozzá el. Jó lenne, ha a körzeti ápolónő gyakrabban látogatná. Jobb helye volna a szociális otthonban, azonban tudjuk, ha kiszakítanánk meg­szokott környezetéből, nem él­né túl. — Pártalapszervezetünk nem hagyja magára Baki Ferencet. Amit tudunk, megteszünk ér­te. Látogatjuk, figyelemmel kísérjük a sorsát. S ha kell, segítségről is gondoskodunk. Jó lenne, ha akadna vállalko­zó, aki megigazítaná a tanya tetejét, mert beázik. Az ön­töttvas kályha helyett sem ártana jobb, mert reggelre jéghideg a szobácska, ráadá­sul ennek a tűzhelynek az ajtaja sem csukódik, félő, hogy egyszer szikra pattan ki, és baj támad.. Az aggastyán a porta szé­léig kísér bennünket, s ami­kor elindulunk, hosszan néz a kocsi után. T. T. — Hogyan készültek fel az idén az „igazi” télre? — erről érdeklődtem Habony Tibortól, a KPM Közúti Igazgatóság ceglédi útmesterétől. — Háromszázhúsz kilomé­ter hosszú úts-iakaszt kell szűk. ség esetén a hótól megtisztíta­nunk, illetve a síkosságtól megvédenünk. Elsődleges fel­adatunk, hogy a felsőbbrendű útvonalakon biztosítsuk a for­galom zavartalanságát, s csak azután következhet a kisebb utak, bekötő utak rendben tar­tása. — Milyen eszközök állnak rendelkezésükre e munkák el­végzéséhez? — A hóeltakarításra tíz hó­eke, és az idén már egy hó­maró is állományunkba tarto­zik. Az utak síkosságát is meg kell akadályoznunk, hiszen az jelenti a gépkocsivezetőknek a legnagyobb védelmet, ezért, négy géppel, sós, fűrészporos keveréket szórunk az úttestre. Felkészültünk tehát a legros?.- szabbra is. Jelenleg másodfokú készültséget rendeltünk el, ami azt jelenti, hogy hatvanas lét­számunkból húsran állandóan készen állnak erre a munkára. Dobozi Eszter ABONY1 KRÓNIKA TÁJÉKOZTAT A TANÁCS A lakosság ismerje meg a terveket AZ ÖSSZEFOGÁS JÓ PÉLDÁI A községpolitika fontos ré­sze az igazgatási munka. Fo­galomkörébe tartozik egyebek között a központi intézkedé­sek végrehajtása, a helyi ren­deletek megalkotása, a lakos­ság tájékoztatása, a hatósági ügyintézés stb. Ábonyban a községpolitika eredményes és célravezető. A tanács és testületéi több ízben foglalkoztak a helyi politika feladataival. Rendeletek láttak napvilágot, például a köztisz­tasággal, utakkal, építkezések­kel, a telkek kialakításával, az állam iránti kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban. Valamennyi helyi vonat­kozású jogszabály a tele­pülés érdekében született, jól szolgálja azt. Több éves gyakorlat igazol­ja Ábonyban, hogy a lakosság tájékoztatása, a feladatok és a kitűzött célok ismertetése, a tennivalók felvázolása az ese­tek többségében eredményre vezet. A lakosság és a helybeli termelőüzemek, a feladatok és gondok ismeretében, szívesen nyújtanak segítséget, és össze­fogásuk még mindig ered­ménnyel járt. Jó példája en­nek a Lumumba úti óvoda és kisegítő iskola bővítése, az új tornaterem és az úttörőtábor építése. Az eredmények biztosítéka tehát a megfelelő tájékoztatás is. A lakosság tájékoztatásá­nak kiterjesztését határoz­ta el legutóbbi ülésén a tanács. Megállapították, hogy a vá­lasztók közül sokan nem isme­rik részleteiben a községre vo­natkozó terveket és azok ösz- szefüggéseit. Ez lehet a ma­gyarázat arra, hogy egyesek találgatnak, megalapozatlan megjegyzéseket tesznek. A ta­nácstagoknak ezért tovább kell mélyíteniük kapcsolataikat a választókkal, magyarázatot kell adniuk nekik, mi, miért van. A felvilágosítás érdeké­ben jobban ki szeretnék használni a réteggyűléseket is. Hogy a kö^ségpolitika minden család előtt ismert legyen, célszerűnek találják egy színvonalas tájékoztató évenkénti összeállítását és kiadását több ezer pél­dányban. Tartalmas községpolitikai te­vékenység elképzelhetetlen széles körű tömegkapcsolat nélkül. A múlt évben a tö­megkapcsolat is tovább javult Ábonyban. Jó példája volt en­nek a tanács, a pártbizottság és a szövetkezetek, állami vál­lalatok koordináló értekezlete, illetve a társadalmi és tömeg­szervezetek vezetőinek közre­működésével megtartott meg­beszélés. A Hazafias Népfront községi bizottsága tartalmas és új munkamódszerével ugyan­csak jó segítséget nyújtott a lakossággal léfesített kapcsola­tok fejlesztéséhez. Gy. F. Kesztyűkötők 1970 novemberében telepedett le Ábonyban a Budapesti Kötőipari Szövetkezet kötőüzeme. A volt gazdasági iskola épü­letében a múlt év elején kapott végleges otthont. Termékeit —« főként a kesztyűbéléseket — elsősorban exportra gyártja, hu­szonhat országba szállítja. Képünk az új környezetbe került kesztyűkötőket örökíti meg. Gyuráki Ferenc felvétele Félmillió forinttal több befizetés Nem ferde a torony Az. elmúlt hetekben az a hír kapott szárnyra Ábonyban, hogy a nem régen felépült 500 köbméteres víztorony ferde. Mint azt megtudtuk, a hír „ka­csa” volt: a torony hibátlan. A híresztelés tisztázása kap­csán megtudtuk azt is, hogy az érdekeltségek hozzájárulása a vízmű építéséhez 1972-ben 62 százalékos volt. A korábbi év hátralékának csökkentése cél­jából a társulat 3500 értesítést és felhívást küldött szét a ta­gok és az érdekeltek részére, melyekhez befizetési lapokat is csatolt. A kezdeményezés eredménnyel járt: félmillióval több pénz folyt be, mint 1971- ben. Kedvező, 102 százalékos volt a beruházási terv végrehajtá­sa. A felmerült kiadások negy­ven százalékát saját erőből, hatvan százalékát pedig OTP­hitelből fedezték. A vízmű 1973-ban a tervezésnek megfe­lelően épül tovább. Újabb fejezet a krónikához A Hazafias Népfront nagy­községi bizottsága szerkeszté­sében, a község 1972. évi év­könyve részeként, „Ez történt Ábonyban 1972-ben” címmel, elkészült a júniusi hónap kró­nikája, napi részletességgel, csaknem félszáz oldal terjede­lemben. A krónika minden jelentősebb eseményt megem­lít, sőt, még azok fölsorolását sem hagyja ki, akik a KRESZ szabályai ellen vétettek és büntetésben részesültek. 1 i

Next

/
Thumbnails
Contents