Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-16 / 12. szám

4 "‘kJCÍHiíP 1973. JANUÄR 16., KEDD Vallomások Petőfiről A Kortárs jubileumi emlékszáma A TIT A BARAKKÉPÜLETEKBEN A váci példa ? Méltóan emlékezik Petőfi Sándor születésének 150. év­fordulójára a Kortársnak, a Magyar írók Szövetsége folyó­iratának januári száma: Ke­let- és Közép-Európa költői­nek, íróinak vallomását közli a költőről. Miként a tíznyelvű Petőfi-szám bevezetőjében írja a szerkesztőség, a jubileumi számot Petőfi világszabadság - gondolata jegyében állították' össze, s a szerzők a költő em­léke előtt „a népek barátságá­nak szocialista eszméjét hir­detve tisztelegnek’’. A szám ünnepélyességét emeli, hogy több mai költőnk: Nagy László, Szécsi Margit, Somlyó György, Benjámin László, Weöres Sándor, Csa­nádi Imre, Fodor András és Illyés Gyula Petőfit köszöntő verse eredeti kézirathasonmás­ban olvasható. Nagy László írja Föltámadt piros csizma című versében: „... föltámadt piros csizma, csak zaklass / te irgalmatlan édes, te fényes / csikorogd széjjel szívünk ha­vát I” Mert — miként Csavdar Dobrev bolgár író megfogal­mazza — „számunkra Petőfi szükségszerűség”. Szükségsze­rűség magyaroknak, csehek­nek, szlovákoknak, szerbek­nek, németeknek, román ok­nak. „A mi Petőfink is” — írja Csehszlovákiából küldött so­raiban Jozef Petrovic. S való­ban, minden szerző ismét csak hangsúlyozza a már ismert igazságot: Petőfi Sándor élet­műve nem csupán a magyar irodalomé, hanem a világiro­dalomé is. Ugyancsak Dobrev fogal­mazza meg a legpontosabban Petőfihez való kapcsolatunk lényegét: „A figyelem, amelyet költészetének szentelünk, nem jubileumi gesztus.” Forgatva ezt a nagyon tar­talmas ünnepi számot, ezt az irodalomtörténeti értékű ki­adványt, ismét csak bizo­nyossá válik az, amit az opera­házi jubileumi díszünnepségen Illyés Gyula elmondott: „...a Második évfolyamába lép a Kóta, a Kórusok Országos Ta­nácsának híradója A lap ze­neéletünknek azokról az ese­ményeiről, problémáiról, ak­tualitásairól tájékoztatja ol­vasóit, melyek a magyar kó­rusmozgalom részvevőinek, irányítóinak érdeklődésére szá­míthatnak. A kórusmozgalom részére külön szakfolyóirat lé­tesítése indokolt, hiszen szám­talan kórusunk — amatőrök és félhivatásosak, nagyobb vagy szűkebb nyilvánosság előtt fellépők, nagy vegyes vagy kis kamarakórusok egy­aránt — Kodály elgondolása szerint a leghatékonyabb esz­köznek bizonyultak az igé­nyes zenekultúra legszélesebb körben való terjesztésére, tar­talmas közösségi élménnyel ki­egészülve. Jogos igény, hogy az azonos céllal, elképzelések­kel működő együttesek hírt kapjanak egymás eredményei­ről és az őket érintő zenei problémákról. A lap legutóbbi száma — hasonlóképp minden ez idő tájt megjelent zenei szaklap­hoz — Kodály Zoltán emléke előtt tiszteleg. Kodály jelen­tőségéről, alkotói, tudományos és nevelő munkásságának ma­gas rendű szintéziséről Bónis Ferenc írt nagyszerű megem­lékezést. Kodály két nagysza­bású kórusművéről, az öregek­A Gödöllői Városgazdálkodási Vállalat AZONNAL FELVESZ tOBB EVES GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ gyors- és gépírót. Jelentkezni lehet o telephelyen (Gödöllő, Szabadság u. 26.), a személyzeti vezetőnél. népeket békítő szóértésbe mi régóta Petőfit delegáltuk. Ö változatlanul a mi legilleté­kesebb tolmácsunk. Nemcsak a magyarság jövőjében hitt ugyanis, hanem éppoly lángo­lóan, vérehullásáig hitt az em­beriség ügyében is.” „A szabadság a teljes em­ber szabadsága: nem szabad megcsonkítanunk és elnyomo­rítanunk, hanem teljes egészé­ben, minden lehetőségével együtt kell kifejezni. Az em­beri megnyilatkozásnak erről a teljességéről nem feledkez­hetünk meg ma, amikor Pető­fit, mint a szabadság és a for­radalom költőjét ünnepel­jük ...” — írja a bolgár Ata- nasz Dalcsev. Julius Dolansky cseh író arra figyelmeztet, hogy olvassuk újra Petőfit, mert „világosan felel arra, ho­gyan kell egybekötni a forró hazafiságot minden nemzet és az egész emberiség forradalmi gondolatával...” „Szeretem Petőfi költészetét” — vallja Tadeusz Fangrat, lengyel író, a többi között azért, mert ver­sei még közelebb viszik egy­máshoz a két testvéri népet. „Nincs nyelv, amely elválaszt­hatna tőle” — veti papírra a román Romulus Guga. S hosszan lehetne még idézni a hasonlóan szép meg­nyilatkozásokat, szerb, horvát, észt, grúz, osztrák, német köl­tőktől, íróktól, s a gondolat egy: Petőfi összekötőkapocs! Őszinte, szép lírai vallomá­sokat olvashatunk a határain­kon túl élő magyar költőktől, íróktól, többek között Szemlér Ferenctöl, Lászlóffy Aladártól, Szalatnai Rezsőtől, Dudás Kál­mántól. Tanulmányokban kö­zelítik meg a költő életművét az irodalomtörténet, a folklór, a társadalomtudományok és a történelemtudomány tudósai. És tíz nyelven szólal meg a Kortárs hasábjain Petőfi Egy gondolat bánt engemet című verse. Méltó a Petőfi-jubileumhoz a folyóirat januári száma. D. G. ről és a Norvég leányokról előbb saját gondolatait, majd Vásárhelyi Zoltán professzor elemező tanulmányát olvas­hatjuk. Kodály Zoltánná nyi­latkozatában a kétévenként is­métlődő kecskeméti nemzetkö­zi Kodály-szemináriumról szól; Bartókné Pásztory Ditta írása pedig Bartók és Kodály ben­sőséges, mély barátságát, al­kotói és emberi közelségét idé­zd. A Kodály-kórusok egyik első és fáradhatatlan megszólalta- tója Sztojanovits Adrienne, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium egykori karnagya, majd pedig Katanics Mária, a Szilágyi Er- Eríjsébet leánykar jelenlegi ve­zetője a mesterrel és kórusmű­veikkel való találkozásokról, a műhelymunka izgalmas, intim részletedről vallanak. A hajdúszováti Kodály Mú­zeumról szóló riportban a helység legidősebb dalosai em­lékeznek a mesterre, azok, akik büszke örömmel őrzik Kodály baráti látogatásainak emlékei mellett levelét, melyben kéré­sükre első ízben a falu ének­karának ad engedélyt, hogy nevét felvegye. A lap utolsó száma az év­forduló mellett a kórusmozga­lom aktuális eseményeiről is hírt ad, így az amatőr együtte­sek külföldi vendégszereplései­ről, a néphadsereg kórusainak találkozójáról és a jugoszláv partizánkórus magyarországi vendégszerepléséről. A kritika rovat a budapesti művészeti hetek ünnepi záró hangverse­nyét, az amatőr kórusok Ko- dály-estjét méltatja; a Könyv- és hanglemezszemle igényesen elemzi az évforduló ünnepi ki­adványait. A lap ebben az évben a ta­valyi öt megjelenéssel szem­ben kéthavonként jut el olva­sóihoz. Minden szám kotta- melléklettel egészül ki, melyek az amatőr együttesek számára könnyen énekelhető, igényes műveket tartalmaznak. K. A. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Pest megyei szervezetének az elmúlt év őszén — a TIT VI. országos kongresszusa előtt — tartott küldöttközgyűlésén, az eltelt négy év tevékenységét értéke­lőén, rengeteg szó esett a mun­kások körében végzett ismeret­terjesztésről. Megállapítottak, hogy az ipari üzemek fizikai dolgozói közötti ismeretterjesz­tés lecsökkent. Különösen ke­vés TIT-előadó jut el a mun­kásszállásokra. Itt szinte egyet­len szép példa akad csak a megyében: Vácott ugyanis az Építők Művelődési Házában a munkásszállásokon való isme­retterjesztésre önálló előadó­gárda ,verbuválódott, amely kimagasló eredménnyel tevé­kenykedik. •• Ünnepi feketében Még 1967-ben történt, hogy a váci Építők Művelődési Há­zának akkori igazgatója, Ko­vács István, felkereste Wolkó- ber Margit pedagógust, ki ép­pen 38 éve tanított a város­ban, ugyanabban az általános iskolában — nyugdíjazása óta mint a dolgozók általános is­kolájának vezetője. Vállalná el a művelődési házban az ismeretterjesztési felelős tiszteletdíjas megbíza­tását; egy TIT-előadógárda to­borzását, összefogását; a Dam­janich utcai, a Rádi úti, a DCM C-telepi s a többi építő­ipari munkásszálláson tartaná­nak előadásokat, végeznének alapfokú ismeretterjesztést; hozzávetőlegesen kétezér ba­rakkszálláson élő építőmun­kásról van szó! — így kérte, beszélte rá, győzte meg a nyugdíjas tanárnőt a régebbi kultúrotthon-igazgató. Kezdetben a tanárnő egyma­ga járta a szállásokat előadó­ként. Nehéz kinyomozni a kér­dezőnek, hogyan sikerült el­jutnia az első eredményekig, s onnan továbbhaladni: sze­rény ember nagyon. De 1970- ben már Zseles István, Galam­bos Ferenc, Mjazovszky Ká- itolyné, Suba Vilmos, Varga Erzsébet pedagógusokkal, dr. Afra Tamás, dr. Kovács Pál orvosokkal, dr. Szabó Géza, dr. Tolnai János jogászokkal és másokkal, összesen 96 előadást tartottak a szállásokon. Az Árpád úti iskola, a vá­rosi könyvtár, a művelődési ház vetítőgépet, filmeket adott ... jutalomkönyveket a vetél­kedőkre ... A legnépszerűbb előadások? Az aktuális esemé­nyeket megvitatok; a „négy- szemközt az orvossal” kerék­asztal-beszélgetések; 'az Egyip­tomról, az István királyról szó­lók; a Dózsával, Petőfivel fog­lalkozók ... De neveknél, szá­moknál, címeknél, felsorolás­nál többet érzékeltet, ha Mar­ton Klára zeneiskolai tanárnő kamaraegyüttesének, Kismar­toni Ferenc zenetanár munkás­kórusának ünnepi feketében előadott — a kért magyar nó­tától a népdalhoz vezető — hangverseny-sorozatairól szó­lunk, amelvek nyomán egy ve­télkedőre 213 néndal címét gyűjtötte össze győztese, egy öreg építőmunkás. (Marton Klára viszont kiváló népmű­velő címet nyert mindezért.) (Mint az Építők Művelődési Házának tiszteletdíjas ismeret­terjesztési felelőse, Wolkóber Margit, utóbb már nem tartott előadást. De minden esetben személyesen vitte ki a /szállá­sokra a plakátot; mindig el­lenőrizte a fűtést; a szállási tiszteletdíjas kulturfelelősökkel hallgatóságot toborzott szobák­ban, várudvaron, hangosbe­mondón; s mindig elkísérte az előadót. Voltak olyan hetek, amikor minden napra jutott egv kiszállás a közelebbi, tá­volabbi barakképületekbe.) Köksönös felmondás Az idén, év elején, az Épí­tők Művelődési Házában tu­datták vele: sajnálatukra nincs módjukban tovább tiszteletdí­jas ismeretterjesztési felelős­ként alkalmazni. De ő már előtte postára adta felmondó- levelét Öt személyes ok vezet­te elsősorban:, a dolgozók ál­talános iskolája — amelynek vezetője — kibővült De: — Néhány hónappal ezelőtt jelentkeztek az első problé­mák. Illetve már előtte is, az új zeneiskola felépülésekor, a zenetanárok az ismeretterjesz­tést lemondták: megnőtt az el­foglaltságuk, és mind Buda­pestről utazik Vácra ... Az­után a gépésznek már kerék­párral kellett szállítani egyik helyről a másikra a vetítőbe­rendezést: ha elromlott, ma­gának kellett megjavítani — í gy nem érte meg neki... Mondták, hogy a DCM-beli ré­gi munkásszállást, a C-telepet, úgyis felszámolják: igaz, épült új munkásszállás... Ez egyre több gondot okozott a pedagó­gusoknak a száz-, az orvosok­nak, jogászoknak a 150 forin­tos tiszteletdíj kifizetése. Ezért tartottunk 1972-ben a szállá­sokon már csak 63 előadást. Nincs keret Horváth István, a Váci Épí­tők Művelődési Házának igaz­gatója: — Intézményünkben a Szak­szervezetek Pest megyei Taná­csának évi 100 ezer forintos anyagi támogatásán kívül az illető építőipari vállalatok hoz­zájárulása teszi lehetővé a dől. gozók általános iskolája, vagy a könyvtár működését, meg a TIT-előadásokat is. De a válla­Ikladnaik az elmúlt eszten­dő végéig besorolatlan műve­lődési otthona volt. A korsze­rűsített intézmény január el­sejétől klubkönyvtárként mű­ködik két függetlenített nép­művelő irányítása mellett. Igaz, szükség is van a két népművelőre, mert ugyancsak Montparnasse 19. Gerard Philipe annyi arcát ismertük már meg a televízió jóvoltá­ból, ahány filmjét mostaná­ban vetítették. A filmek rend­kívül különböző színvonalúak voltak, csak Philipe mutatko­zott egyszínvonalúnak — vagyis kiválónak. A Mont­parnasse 19-ben talán a leg­jobb volt, mert a film is az eddig látott Philipe-filmek közül a legjobb. Azért az, mert kitűnő helyzet-, helyszín- és jellemrajzok sorozatában sikeresen állítja elénk a híres festő, Modigliani alakját, s ezenfelül hatásosan mutatja be, hogy a művészet nem kell senkinek azok között a körül­mények között, amelyekben a műkereskedők a festő halálá­ra számítanak, várják, lesik az alkalmas pillanatokat, hogy mint a vércse lecsapjanak az életműre és meggazdagodja­nak. Amíg Modi élt, addig nyomorgóit, amikor meghalt, gazdag lett az a műkereske­dő, aki megszerezte képeit. Gerard Philipe eszményi Mo­di volt: a szenvedés és a nagy­ság minden húrján játszott. Méltó partnerének bizonyult Lili Palmer, akinek arcjátéká­ról tanulmányokat lehetne ír­ni. És Anouk Aymé már ak­kor, pályája kezdetén fel tu­dott nőni hozzájuk: szép, ked­ves és természetes volt. Mint ez a film is, amelyet so­kan láttunk már akkor, ami­kor először mutatták be a mo­zik több évvel ezelőtt. Azóta nem vált „archív filmmé”, mert ábrázolásának igazságai ma is érvényesek. McZj^ä Aladár. isrrlét láthat­juk a képernyőn a néhány év­vel ezelőtt nagy sikert aratott Mézga családot. Az akkori si­latoik a szakszervezet kultu­rális alapját csak a nyereség­ből tölthetik fel — nyereség nélkül, az úgynevezett R/fix csupán segélyre elég. Ezért je­lenleg művelődési házunkat is kevésbé, avagy egyáltalán nem tudják támogatni a vállalatok, azaz a szakszervezeti bizottsá­gok. A Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat például ta­valy 25 ezer forinttal segítette a művelődési házat — erre az évre eddig egy fillért sem ad­tak ... A DCM, amint arról értesítettek, a munkásszálláso­kon ezentúl maga irányítja a művelődésügyet... összegezé­sül: ez évre eddig csak a Pest megyei Állami Építőipari Vál­lalattal kötöttünk 10 ezer fo­rintos támogatásra szóló szer­ződést. Ezért, míg tavaly még mindig 27 ezer forint jutott is­meretterjesztésre, az idén már csak 11 ezer forintunk van e célra. Ennek megfelelően csök­ken a TIT-tevékenység is a munkásszállásokon. ★ A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Pest megyei szervezetének tavaly ősszel megtartott küldöttközgyűlé­sén különösen kifogásolták a munkásotthonokban folyó is­meretterjesztés elégtelenségét. A váci példát, szinte egyedül­állóan kimagasló jelenségként említették. Padányi Anna január elsejével megszűnt a domonyi művelődési otthon, amely a továbbiakban mint az ikladi klubkönyvtár ifjúsági klubja folytatja tevékenységét. A tervek szerint az ikladi klubkönyvtáirt és a domonyi klubot a két község tanácsa, illetve termelőszövetkezete tartja fenn. t kér titka a kedves, intim, meghitt ábrázolása volt egy „átlag” családnak, amelynek tagjait valahonnan már is­mertük, ha máshonnan nem, akkor a házból, ahol lakunk, vagy a munkahelyünkről, vagy rokonaink köréből, szó­val mindenhonnan. Most is­mét felcsendül a jól ismert és méltán népszerűvé vált szig­nál, hogy ismét a tévé elé csá­bítson bennünket. Nepp Jó­zsef és Jankovics Marcell most valamilyen „sci-fi”, tudo­mányos fantasztikus rajzfil­met készített, amely egyálta­lán nem tudományos és nem fantasztikus, csupán ennek a műfajnak és témakörnek a mezében jelenik meg. Az első rész is és a második is, — amelynek a címe Mesebolygó — tipikusan rajzfilmes „me­se”. Gyerekeknek, felnőttek­nek egyaránt szóló mese, s ez is egyik bravúrja közé tarto­zik. A másik bravúr az, hogy a rajzfilm nyelvén igazi „hús­vér” szereplőkkel népesítik be a képernyőt. Az alkotók leg­nagyobb érdeme mégis az, hogy idézőjelbe teszik a Mese­bolygót, tehát nem kell komo­lyan venni az ottani csodákat, a meséből kölcsönzött helyze­teket és figurákat, sőt. Meg­fricskázzák a meseszituációkat, a mesecsodákat, mintegy azt mondva: „még mindig évszá­zados mesékkel traktáljuk gyerekeinket”, pedig egy ilyen Aladár-típusú gyereket —, s milyen sok ilyen gyerek van ma — nem lehet már gólya­mesékkel áltatni, amikor Ala­dár sajátkészítésű űrhajóján száguldozik a kozmikus tér­ben. Ám az is benne van a filmen, hogy a régi mesevilág sem avult el teljesen, mert az ember teremtő fantáziája néha Itthon nyugszanak Beregi Oszkár és Pataky Kálmán hamvai Családtagoik, barátok, pálya-, társak és tisetelők rótták le hétfőn kegyeletüket a Mező Imre úti temető díszravatalo­zójában Beregi Oszkár és Pa­taky Kálmán Amerikából ha­zahozott hamvai előtt. A gyász, szertartáson elsőiként Marton Endre, a Nemzeti Színház iga-’gató-főrendezője idézte fel az 1965-ben elhunyt Beregi Oszkárnak, a Nemzeti Színház ötökös tagjának emlékét. Pataky Kálmán életútjám, pályájára Lukács Miklós, a Magyar Állami Operaház igaz­gatója emlékezett. Végül Keresztúry Dezső, a Magyarok Világszövetsége ne­vében bestééit a két kiváló, nemzetközi hírű magyar mű­vészről, akiknek hamvai im­már hazai földben találtaik vég­ső nyughelyei. A gyászbeszédek elhangzá­sa után Beregi Oszkár és Pataky Kálmán koporsóit a te­mető művészparcellájában, a Fővárosi Tanács által adomá­nyozott díszsírhelyen hántolták eh Bálint György- emlékmúsor Bálint György halálának 30. évfordulója alkalmából szer­dán emlék-műsort mutat be az Irodalmi Színpad. Az est házi­gazdája dr. Baráti Dezső iro­dalomtörténész. Könyörgés a naphoz Miha Kvlividze grúz költő Budapestre érkezett és részt vesz az Egyetemi Színpad Kö­nyörgés a naphoz címmel ja­nuár 17-én, szerdán megtar­tandó grúz estjén. dúsabb és termékenyebb, mint a valóság sok technikai cso­dája. Különben a Mézga csa­lád egyik legnagyobb teljesít­ménye az a humor, amely nemcsak a rajzokban és a cse­lekményben, vagy a jellemek­nél derül ki, hanem a nyel­vezet humorában, fordulatai­ban, szójátékaiban, amelyek­nek néhány fordulata bizonyá­ra gyarapítja majd szókin­csünket. A mizantróp. MoUére da­rabjában filantróp is szerepel, nemcsak mizantróp. Vagyis emberbarát és embergyűlölő, két alakban. A mizantróp Mo- liére óta, vagyis háromszáz éve, nem sokat változott: azt hiszi, ha megveti az embere­ket, s állandóan fejükre olvas­sa gyengeségeiket, rossz tu­lajdonságaikat, akikor használ, akkor megtette kötelességét, akkor igaz ember, aki nyu­godt lelkiismerettel nézhet a tükörbe. Az „emberbarát” fi­lantróp pontosan ennek az el­lenkezőjét gondolja. Moliére pedig azt mondja, hogy sem a mizantrópia, sem a filantrópia nem üdvözít. Rendkívül mo­dern darab ez, aktuális. Vá­mos ' László rendező, aki a Madách Színházban hozta színre, jól érzett rá arra, hogy modem környezetben, kosztü­mök nélkül, mai jelmezekben is el lehet játszani. Igiaza lelt Sokkal jobban lekötötte figyel­münket a garbóba és modem zakóba öltözött Gábor Miklós vagy Márkus László, mintha rizsporos parókát viseltek vol­na. Nem a külsőségek miatt, hanem az aktualitás miatt, amelynek külsőségekkel is le­het utat tömi. Persze, ha olyan darab áll rendelkezé­sünkre, mint Moliére-é. Berkovits György Tiszteletadás Kodály emlékének Egy fiatal zenei folyóiratról Művelődési otthonból — klubkönyvtár FIGYELŐ 1 i I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents