Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-04 / 2. szám

PEST MECVBI K^Cirlap 1973. JANUÁR 4.. CSÜTÖRTÖK fö&Jkusz Kairó — [anuár ÖTÖDIK NAPJA tartanak az egyetemistazavargások Kai­róban, Szerdán délelőtt a diákok tömeggyűlést rendez­tek az egyetem előtt, majd az utcákra vonultak, követelve letartóztatott társaik azonnali szabadon bocsátását. A tünte­tők a város központja felé tartva szembekerültek a fel­oszlatásukra kivonult rendőr­osztagokkal, mire visszavo­nultak az egyetem épületé­hez. SZADAT ELNÖK kedden este Ahmed Iszmail hadügy­miniszterrel tanácskozott. Po­litikai megfigyelők úgy vélik, hogy ezen a tanácskozáson is — akárcsak a felsőoktatás­ügyi, az ifjúsági és a belügy­miniszterrel tartott keddi ta­lálkozón — az egyetemista- megmozdulásokról volt szó. A KAIRÖI és alexandriai egyetemisták iránti szolidari­tásból szerdán reggel rövid sztrájkot tartottak az alexand­riai egyetem tagozataként működő bejrúti arab egyetem diákjai. Mintegy 8 ezer fiatal nem volt hajlandó részt venni a délelőtti előadásokon, de délutánra már ismét elfoglal­ták helyüket az előadóter­mekben. MlG A DIÄKMEGMOZDU- LÁSOK kezdetén a közel-ke­leti válság megoldatlansága, a „sem béke, sem háború” ki­látástalan állapota fordította szembe az egyetemistákat a „tehetetlenséggel” és „haloga­tással” vádolt államvezetéssel, addig az első letartóztatásokat követően a rendőrségi, ügyész­ségi intézkedések váltak a til­takozó sztrájkok, tüntetések, röplapok elsődleges célpontjá­vá. A letartóztatások nyomán bizonyos fajta akcióegység alakult ki a különböző politi­kai irányzatokhoz tartozó cso­portok között. KAIRÓBAN általános meg­lepetést keltett, hogy a szélső­séges nézeteiről ismert Kad­hafi líbiai elnök hétfői beszé­dében nyilvánosan bírálta a türelmetlen, gyors katonai kezdeményezést követelő egyiptomi diákokat, s arra szó­lította fel őket, hogy tanúsítsa­nak bölcs magatartást és ész­szerűen közelítsék meg a kér­dést. Kadhafi ugyancsak vé­delmébe vette Szadat elnököt, aki nem engedett a tünteté­seknek és a hisztérikus sürge­téseknek, s nem kezdeménye­zett korlátozott légi és száraz­földi támadásokat az izraeli megszálló csapatok ellen. Kad­hafi kiemelte a korlátozott ka­tonai akciókat elutasító Szadat felelősségteljes állásfoglalását. A RENDŐRSÉG és a tüntető egyetemisták a szerdai nap fo­lyamán többször összecsaptak Kairó utcáin. A rendőrök könnyfakasztó gáz és gumibo­tok segítségével próbálták megakadályozni, hogy több száz kairói egyetemista az egyiptomi főváros központjába vonulhasson. A KORMÁNY szerdán este elrendelte, hogy az ország ösz- szes egyetemét és felsőoktatási intézményét zárják be. A KAIRÓI EGYETEM kör­nyékén szerdán este nyugalom uralkodott, a rendőrség azon­ban továbbra is körülzárva tartja az egyetem épületét... MARCOS Fülöp-szigeti el­nök megvonta a kijárási ti­lalom alól felmentő igazol­ványt a szenátoroktól, kong­resszusi képviselőktől, kor­mányzóktól és más politiku­soktól. Ezután csupán dip­lomaták, katonák és rendőrök tartózkodhatnak éjfél és haj­nali négy óra között az utcá­kon. SZERDÁN BEOMLOTT egy állami kezelésben levő rézbá­nya Santiagótól 140 kilométer­re dél-keletre. 42 bányász re­kedt a beomlott bányába. Ké­sőbb közölték, hogy harminc­nyolc bányászt sikerült '(sér­tetlenül kimenteni. Egy bá­nyász meghalt, három pedig sérüléseket szenvedett. MEGKEZDŐDTEK szerdán a finn fővárosban az NSZK és Finnország képviselői között a tárgyalások a két ország kap­csolatainak normalizálásáról. Wrtrr« Tüntetések Bangla Desh fővárosában, Daccában szerdán folytatódott az Egyesült Államok vietna­mi agressziója elleni tüntetés; a tüntetők behatoltak az amerikai tájékoztatási köz­pont épületébe, kitűzték a VDK és a DIFK zászlaját. A városban bal- és jobboldali diákcsoportok csaptak össze. A hatóságok ezúttal nem lép­tek közbe. Ezt megelőzően, keddien ál­talános sztrájk bénította meg az ország életét, tiltakozásul amiatt, hogy korábbi Ameri- ka-ellenes tüntetések során két diák életét vesztette a rendőrséggel lezajlott összetű­zésekben. Két francia - Saigonból Közel két és fél évi dél-vietnami bebörtön­zés után hazaérkezett Franciaországba az a két francia fiatalember, akiket azért ítéltek el, mert 1970. július 25-én Saigonban kitűzték a vietcong, a dél-vietnami hazafias erők zászlaját. A két francia elmondta, hogy a dél-vietnami börtönökben kínozzák a politikai foglyokat és likvidálásukra készülnek. Képünkön: Jean- Pierre Debris (balról) és Andre Menras, a dél-vietnami börtönből ki­szabadult két francia sajtóértekezletet tart Párizsban. CSAK RÖVIDEN... A SZOVJETUNIÓ Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége a repülés biztonságának növe­lése, az utasok és a személy­zet életének és testi épségé­nek fokozott védelme érde­kében törvényerejű rendele­tet fogadott el a gépeltérí­tők büntetőjogi felelősségre- vonásáról. DOM MINTOFF máltai mi­niszterelnök szerdán harminc­öt percet tárgyalt Anglia Val­lettában akkreditált főmeg­bízottjával (nagykövetévellj majd fogadta az Egyesült Ál­lamok és Nyugat-Németor- szág nagykövetét. A nagykö­vetekkel megtartott találkozó hátterét a szigeten lévő NA­Közös Piac bankett Vili. HENRIK KASTÉLYÁBAN wk . m ■ **■■■■* • ' r* i ' Az angliai Hampton Court-ban, Vin. Henrik egykori kastélyában ban­kettet rendeztek Nagy-Britanniának közös piaci csatlakozása alkalmá­ból. Képünkön: Edward Heath miniszterelnök beszél a banketten. Heath brit miniszterelnök kedden ismét félreérthetetle­nül jelezte, hogy Anglia belé­pését a Közös Piacba csak első lépésnek tekinti a gazdasági csoportosulás katonapolitikai tömbbé vialó átalakulásához vezető úton. A kormányfő amellett kardoskodott, hogy a közös piaci tagországoknak az Egyesült Államok méltó part­nerévé kell válnia. Ugyanak­kor egységes álláspont kiala­kítására szólított fel a Szov­jetunióval és a többi európai szocialista országgal szemben. Heath üdvözölte a Közös Piac kibővítését, amelynek ke­retén belül január elsejétől Anglia, Dánia és Írország is a tagok sorába lépett. A kedd esti díszvacsora, amelynek szónoka Heath volt, az első esemény a „Fanfárok Európa tiszteletére” elnevezést viselő zajos propagandakam­pányban, amellyel a brit kor­mány országának közös piaci belépését akarja megünnepel­ni. Wilson és más munkáspár­ti Vezetők bojkottálták a ban­kettet. Míg Heath ékes sza­vakkal ecsetelte a kibővített Közös Piac sokat ígérő távla­tait, addig Mansholt, az euró­pai közösségek bizottságának nyugalomba vonuló elnöke el­ismerte, hogy a nyugat-euró­pai országok lakossága köré­ben elégedetlenség tapasztal­ható, és hogy az integrációs folyamat komoly társadalmi feszültséghez és szociális ne­hézségekhez vezetett. TO-támnszpontoik bérleti dí­jának 10 százalékos feleme­lésére vonatkozó máltai kö­vetelés adja. KURT WALDHEIM, az ENSZ főtitkára február első, hetében Indiába látogat. GIUSEPPE MEDICI olasz külügyminiszter szerdán kü- lönrepülőgéppel Pekingbe uta­zott. ALI BHUTTO pakisztáni ál­lamfő szerdán egy karachi tö­meggyűlésen kijelentette, hogy „esze ágában sincs elismerni” a Bangla Desht, ha ezt a pa­kisztáni nép ellenzi. A BÉKE VILÁGTANÁCS Titkársága Helsinkiben beje­lentette. hogy a BVT Elnöksé­ge január 6-án és 7-én Hel­sinkiben rendikívüli ülést tart. E’en részt vesznek az VDK és a DIFK képviselői is. A BVT Elnöksége áttekinti a közel­múlt vietnami eseményeit, és intézkedéseket dolgoz ki a vietnami szolidaritása mozga­lom fokozására. A CIPRUSI ortodox egyház három, Makariosszal szem­behelyezkedő püspöke ta­nácskozásra gyűlt össze, hogy megvitassa, milyen lépé­seket tegyenek az érsekállam­fő újraválasztásának megaka­dályozására. Tito Titográdban A jugoszláv sajtó részle­tesen ismertette Tito párt­elnöknek és államfőnek Titográdban mondott be­szédét, amely az ország Crna Gora tagköztársasá­gának politikai aktivistái előtt hangzott el. A múlt évben — mondot­ta többek között Tito — nemcsak a nacionalizmusra mértünk csapást, hanem a liberalizmusra is, amely ugyancsak elterjedt a kom­munisták szövetségében és nagy károkat okozott. A párt elnöke ezután így foly­tatta: „Ismét arra törek­szünk, hogy a KSZ legyen az az erő, amely összefor­rasztja soknemzetiségű ál­lamunkat és nemcsak esz­meileg, hanem a mindenna­pi életben is irányító szere­pet tölt be. Mindenfelől — elsősorban nyugatról — ér­kezett hatások befolyására szocialista fejlődésünk el­laposodott. Ezért 1972-ben úgy határoztunk, hogy ma­gunkhoz ragadjuk a kezde­ményezést”. Tito beszéde további ré­szében hangsúlyozta: „A KSZ konszolidálásának fo­lyamata még tart. Senkinek sem vettük a fejét és nem tesszük ezt a jövőben sem. El kell távolítanunk azon­ban a kommunisták szövet­ségéből mindazokat, akik elfelejtették, hogy kommu­nisták, vagy talán soha sem voltak azok” — jelentette ki többek között a párt el­nöke, majd így folytatta: „Nem kell boszorkányüldö­zést folytatni a pártból való kizárásokkal. Akik valami­lyen okból tévedtek, azok számára lehetővé kell tenni, hogy — a párton kívül — jóvátegyék hibáikat és gon­doskodni kell róluk”. Az 1974-ben esedékes X. pártkongresszus előkészüle­teivel kapcsolatban kijelen­tette: „Véleményem szerint a kongresszus egy korszak lezárását jelenti majd, és ugyanakkor fordulópontot is az ország további gyor­sabb fejlődése tekintetében. A X. kongresszusnak olyan határozatokat kell hoznia, amelyek megfelelnek né­pünk, munkásosztályunk és valamennyi dolgozónk érdekeinek és törekvései­nek”. „Jugoszlávia jó viszonyt óhajt minden országgal, amely szintén erre törek­szik. Jó viszonyban va­gyunk a szocialista orszá­gokkal és ez nemcsak ter­mészetes, hanem jó is” — hangsúlyozta többek között Titográdban mondott be­szédében Joszip Broz Tito. A REMÉNYSÉG LOVAGJA Az MSZMP Központi Bizottsága táviratban üdvözölte Luis Carlos Prestest, a Brazil Kommunista Párt főtitkárát, 75. szü­letésnapja alkalmából. A fenti cím Jorge Amado, Brazília nagy írója regényé­nek címe. Róla szólt ez a re­gény, ő a reménység lovagja: Luis Carlos Prestes, a Brazil Kommunista Párt főtitkára, a nemzetközi munkásmozgalom egyik legmarkánsabb veterán­ja. Most töltötte be hetvenötö­dül születésnapját Prestes, s ez alkalomból az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntette ki a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa a brazil kom­Lakásprogram - Chilében A Népi Egység kormánya megala­kulása idején, 1970 ... , . - —' őszén 600 ezer haj­léktalanja volt Chilének. A népfrontkormány nagyszabású lakásépítési programba kezdett. 100 ezer új lakás épült uralomra jutása óta. Ké­pünkön: új lakónegyed Santiago egyik munkáskerületében. Kínai mandarinizmus Az indiai fővárosban megjelent Dharamvir Szingh Tjaga Is­mert indiai közéleti személyiségnek és politikusnak, Uttar Pradesh állam törvényhozó gyűlése képviselőjének „Kínai mandarinizmus” című könyve, amelyben elemzi a pekingi ve­zetés fejlődő országokkal kapcsolatos politikáját. A SZerZŐ rámutat: „A maoista vezetés valóságos célja fé­kezni a fiatal, független államokban a forradalmi mozgalom kibontakozását, elszigetelni a fiatal, független államokat a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól.” Peking abban a szerepben tetszelegve, hogy a fejlődő országok érdekeinek védelmezője, valójában teljesen más célokat követ, amelyek­nek semmi közük az ázsiai, afrikai és latin-amerikai forradal­mi mozgalmak problémáihoz, s e célokat demagóg jelszavak­kal leplezi. A pekingi vezetők jelenlegi külpolitikáját nagyha­talmi sovinizmus, hegemónikus törekvések jellemzik legin­kább — írja a szerző. A továbbiakban a könyv megállapítja: Bár korunk fő tar­talma az imperializmus és a szocializmus közötti kérlelhetet­len ideológiai harc, a pekingi vezetők mégis azt a jelszót röp­pentették fel, hogy „a két szuperhatalom”, vagyis a Szovjet­unió és az Egyesült Államok ellen kell harcolni. A Szovjet­unió és az Egyesült Államok egy kalap alá vétele a szocialista világrendszer, mindenekelőtt a Szovjetunió, a harmadik világ megbízható szövetségese ellen irányul. A fejlődő országokat az imperializmus felől fenyegeti veszély, és a Szovjetunióról ugyanolyan hangnemben beszélni, mint az Egyesült Államok­ról, annyi, mint eszközt adni az imperializmus kezébe a szo­cializmus és a nemzeti felszabadító mozgalmak elleni küzdel­mében — hangoztatja a szerző. Fejtegetéseit a maóista vezetőknek a Bangla Desh-i ese­ményekkel kapcsolatos magatartásával illusztrálja. Pekingnek az az állítása, hogy szolidáris minden nemzeti felszabadító mozgalommal és támogatja azokat, semmivé foszlott azáltal, hogy leplezetlenül fegyverrel és pénzzel segítette a nyugat-pa­kisztáni katonai juntát Bangla Desh 75 millió lakosának nem­zeti felszabadító mozgalmával szemben. A könyv írója kitér a Vietnammal kapcsolatos pekingi po­litikára is. Megállapítja: Peking vietnami politikájában min­denképpen igyekszik elkerülni a kockázatot, hogy kegyvesz­tetté váljon az Egyesült Államok szemében, ezért a maoisták megtagadták az együttműködést a Szovjetunióval a VDK-t tá­mogató egységfront megteremtésében. Azokról a határmódosítási igényekről szólva, amelyeket Kína szomszédjaival, köztük Indiával és a Szovjetunióval szemben támaszt, a szerző hangsúlyozza: „Peking ezekkel az igényekkel igyekszik elvonni a kínai lakosság széles rétegei­nek figyelmét hazája nehézségeinek valódi okairól..” Fejtegetéseinek befejező részében az indiai politikus arról ír, hogy Kína, mint óriási lehetőségekkel rendelkező hatalom, nagy befolyást képes gyakorolni a nemzetközi fejlődésre. A forradalom győzelmének eredményeként Kína az antiimperia- lista harc fontos tényezőjévé vált, és nagy nemzetközi tekin­télyt szerzett. A szocialista országokkal való együttműködés folytatása helyett azonban a kínai vezetők az elmúlt évtized kezdetén a kalandorkodás útjára léptek. Országukat a mai vi­lág alapvető forradalmi erőivel szembenálló táborba vitték, elszigetelték a szocialista közösségtől és a nemzeti felszaba­dító mozgalmaktól. Ily módon erősödött Kínának az Egyesült Államoktól és más nyugati hatalmaktól való függősége — hangoztatja a könyv szerzője. munista vezetőt. Táviratban gratulált neki a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága, s elküldték üdvözlő távirataikat a vUág kommunista és munkáspártjai mindenfelőL A háromnegyed évszázadból felet a brazil munkásmozga­lom szervezésével, fejlesztésé­vel töltött el Prestes, hiszen éppen most múlt ötven éve, hogy 1922-ben megalakult Bra­zíliában a kommunisták párt­ja. Azóta nagy utait tett meg Prestes is, a párt is. A latin­amerikai forradalmi mozgal­mak egyik vezető ereje a Bra­zil Kommunista Párt. A pár­tot is, magát Prestest is újra meg újra üldözték a főtitkár például 1936-tól 1945-ig volt a brazil börtönök foglya — ki- szabadulása után választották meg a párt főtitkárává, — de sem személy szerint őt, sem a párt erejét megtörni nem tudták. Pedig nyolc esztendeje ismét brutálisan reakciós hatalom uralkodik Latin-Amerika leg­nagyobb országában: a brazil junta 1964-ben került puccsal hatalomra, s azóta ismét meg­szigorították a kommunisták s általában a haladó erők elleni üldözőhad j aratót. S mindezek ellenére: a la­tin-amerikai világban nem csökkent, hanem nőtt a hala­dás ereje és befolyása. Kubá­ban immár tizennégy eszten­deje győzött a szocializmus. Chilében több, mint két éve a Népi Egység, a kommunisták, szocialisták és más baloldali erők szövetségéből létrejött népfrontkormány van hatal­mon, s tartja magát, lép előre a reakció minden támadásával szemben. Progresszív erők ju­tottak néhány évvel ezelőtt hatalomra Peruban is. És ha vannak is még visszaesések, vesztett csaták — például a bolíviai progresszív kormányt nemrég ismét reakciós uralom döntötte meg —, mégis, az egész latin-amerikai kontinen­sen a forradalmi, a haladó erők mozgásban vannak és küzdenek az egyes országok nemzeti függetlenségéért, a jenki imperializmus ellen, a népek szabadságáért. Ebben az immár kontinens­nyi méretű küzdelemben is je­lentős szerepe van sok-sók millió spanyolul és portugálul beszélő latin-amerikai egyik példaképének, a most 75 esz­tendős Luis Carlos Prestesnek, akit születése napján szeretet­tel köszöntenek a magyar kommunisták, a haladó ma­gyar közvélemény is. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents