Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-13 / 10. szám

1973. JANUÁR 13., SZOMBAT PÍSJ HEGYEI cMíi'lap JELENLEG: 29 615 KÖTET Állomásból — könyvtár A gödöllői Juhász Gyula vá- [ rosi-járási könyvtár az el- i múlt esztendőben 119 041 fo­rintot költött új könyvekre, s ebből az összegből összesen 3660 kötetet vásároltak. Így a könyvállomány jelenleg 29 615 kötet. Temészetesen rendelkez­nek még brosúrákkal, hangle­mezekkel, sőt még diafilmek­kel is. A könyvtár központi szere­pet tölt be a város kulturális életében, mégis egyik legna­gyobb gondjuk, hogy szűk a hely, rendezvényekre nehezen van mód, hiszen a könyvtár két helyiségébe alig fér be negyven ember. Ezért is tele­pítették ki az egyik iskolába a gyermekkönyvtárat, amely­nek ma már 928 fiatal olvasója van. Egy jó hírről is beszámolha­tunk. Mind az anyakönyvtár, mind a két városi fiókkönyv­tár kiesik a Blaháné út kör­nyékén lakók útjából. Pár éve megnyitottak ott ugyan egy kis kölcsönzőt a használaton kívüli állomásépületben, de az valójában nagyon szűk volt, és alig-alig felelt meg a követel­ményeknek. Tavaly ősszel itt bővítési munkálatok kezdőd­tek, a régi helyiséghez hozzá- toldottak egy másikat, s a váróteremhez — az egykori váróteremhez! — tartozó tornácot is beablakozták, ol­vasóteremmé képezték ki. Űj ajtókat raktak fel, új tetőt épí­tettek. A Ganz Műszermüvek gö­döllői árammérőgyára segítsé­gével melegpadlót kap az új helyiség. Egyébként a gyár szereli a villanyt is, és segít­ségükkel kerülnek rácsok az ablakokra. Az átépítéseknél vigyáznak arra, hogy az épü­let stílusa megmaradjon. Az egyetlen baj az, hogy könyv­tároshiány miatt itt csak heti 4 órában állhatnak az olvasók rendelkezésére. Szoros kapcsolatban vannak a pedagógusokkal. Ha például a járás egy-egy községének is­kolája, vagy osztálya megláto­gatja Gödöllőt, nem hagyják ki a könyvtárat sem. A továbbtanulók általában megtalálhatják a tanulmá­nyaikhoz szükséges szakköny­veket, ám ha mégsem, könyv­tárközi kölcsönzéssel megszer­zik számukra. Tavaly a felnőttrészlegben öt, a gyermekkönyvtárban 18 rendezvény volt, ahová töb­bek között Fekete Sándor és Varga Domokos írókat is meg­hívtak. Van azonban egy má­sik feladata is a könyvtárnak: huszonhat járási könyvtár fe­lett gyakorol felügyeletet. Az ország legnagyobb társulása Harminchatezer ember ivóvize Elsőnek Kartól — A felső pannonrétegből — Hamarabb is lehetnn Régi gond nyolc Galga menti község — Aszód, Bag, Domony, Galgahévíz, Hévízgyörk, Iklad, Kartal és Túra — ivóvízellátá­sa. Ezek közül is Kartalon volt a legrosszabb a helyzet, illet­ve a legrosszabb ma is, hiszen az 5000 lakos mindössze három kútból nyeri a vizet. Máshol az ásott kutak rossz minőségű, sokszor fertőzött vízét kényte­lenek fogyasztani az emberek. Hosszú, több éves "elmérő és előkészítő mur'a után alakult meg hétfőn a Gal- gavölgyi Víz- és Csatorna­mű Társulat, amelybe a ré­gebben fennálló aszódi vízműtársulat is beleol­vadt. A munka látványos része te­hát ezután következik. A re­gionális vízmű építése a tervek A gödöllői könyvtárban Báthy Agnes könyvtáros a 75 éves Domcsek Istvánnak cserél könyveket. István bácsi lelkes olvasója az útleírásoknak. Boccaccio Erdőkertesen Kamaraszínpad a borpincében — Öt esztendővel ezelőtt a régi művelődési ház már hasz­navehetetlen volt, a klub­könyvtár pedig nem készült el. Motoszkált bennünk vala­mi, legfőképpen a tétlenség rossz érzése. Az ötletet tulaj­donképpen az iskola pincéje adta, ahol többek között bort is tároltak, meg a szürethez szükséges különböző kelléke­ket. Arra gondoltunk, lám, ott igazán lehetne valamit kezde­ni. összeálltunk, megbeszél­tük, aztán asztalokat és széke­ket vittünk le a pincébe. És játszottunk. Eleinte csak úgy spontán, később adtunk elő Csokonait, meg ízelítőt a sze­relmi költészet legszebb darab­jaiból. Az egybegyűlt, kisszá­mú közönség zsíroskenyeret és bort fogyaszthatott. Később kitaláltuk a szabadpódiumot, fiatal írókat, költőket hívtunk meg a környékről, és Buda­pestről is. Ők aztán adtak is elő valamit, ám az érdekesebb rész mégis az azt követő kö­tetlen beszélgetés volt mindig. Csinálni valamit Mindezeket Iglói Sarolta mondta el, aki vezetője volt ennek a kis irodalmi színpad­nak, s aki lelkes segítőtársai­val annak idején megpróbált egy jó elképzelés igájába sze­gődve tenni valamit. Az iro­dalmi színpad azonban csak két esztendeig élt, ami bizo­nyos szemszögből nézve nem is kis idő. — Aztán elkészült a klub­könyvtár, és én lettem a veze­tője ... Eszünkbe jutott a régi irodalmi színpad, és kezdtük megint mondogatni, csinálni kellene valamit, csak máskép­pen. jobban, elevenebben, vá­logatott közönség bevonásá­val. Ez tavaly nyáron történt „Elővettük” újból a pincét, mert elképzeléseinknek az fe­lelt meg a legjobban, hiszen Iglói Sarolta, a Donga Színpad vezetője ha valaki belép a kis, boltíves helyiségbe, mindjárt „hangu­latba esik”. A pince szinte ön­maga szabja meg, mit lehet benne játszani. Mert éppen­séggel lehetne előadást tarta­ni a klubkönyvtárban is, vagy akár a tanácsteremben... de ez mégis más. Fiatalosabb, lendületesebb. Hamarosan kitalálták a be­rendezést. Jöttek a KISZ- esek, a szervezeten kívüliek, meg az öreg asztalos bácsi is. Társadalmi munkában kezd­tek dolgozni. Legyen emlékezetes — Azt hiszem, most jobb lesz. Sikerült bevonni a peda­gógusokat is, a társulat nyolc­van százalékát ők alkotják Terveink között sok minden szerepel, de az indítást vala­mi olyasmivel szeretnénk em­lékezetessé tenni, ami irodal­mi érték is, ám vonzó és szó­rakoztató ugyanakkor. Négy­öt Boccaccio-novellát' drama­tizáltunk, amelyeket majd a commedia dell’ arte eszkövei- vel kívánunk előadni, rögtön­zött vígjáték hatását keltve. A próbák már folynak! Hogy milyen lesz? Hát Boccacción nem fog múlni... Nos, egy évben mindössze öt-hat ilyen új előadással jelentkeznénk, viszont kéthetente kerülne sor a múltban már annyira be­vált szabadpódiumra, amely ugyancsak nagyban elősegíti a művelődést, ugyanakkor meg­szünteti az előadó és a közön­ség különállását. Egyszóval szeretnénk valami klubjelle­get is adni a színpadnak, és egy otthont a fiataloknak. Mert akármilyen hihetetlen is, egy ilyen kis községben is el­idegenednek egymástól az em­berek. Maguknak hozták létre A Donga Színpad sajátos hangulata vitathatatlan. Az asztalok fakorongból és desz­kából készültek, ülőke gya­nánt pedig szüreti puttonyok szolgálnak; szájukra hatszög­letű falapot borítottak. A pin­ce végében — egyelőre gyér fényben — széles pódium lát­ható, az ellenkező oldalon pe­dig két présgép adja a termé­szetes hátteret. Oldalt, a bolt­ívek oltalmában pedig székely stílusban készült padok és asztalok bújnak meg, melye­ket igazán nagyszerű kéz­ügyességgel készítettek el a lelkes önjelölt asztalosok. A Donga Színpad ötlete, a helyiség látványa örömmel tölthet el mindenkit. Ha a folytatás is hasonlóképpen nagyszerű lesz, akkor jogos büszkeség töltheti el az erdő- kertesieket, hogy valami egye­dülállóval rendelkeznek, ame­lyet fiataljaik találtak ki és hoztak létre. szerint 1978-ban fejeződik be, s addig 43 méter híján 167 kilo­méter hosszúságban fektetik le a vezetéket. Az egész beruhá­zás 208 millió forintba kerül. Ezek tudatában elmondhatjuk, hogy ez az ország legnagyobb regionális vízműtársulata, s ha a munkálatok befejeződnek, 36 ezer ember jut egészséges ivóvízhez. Elő“'tes számítások szerint a nyolc község vízigényeinek ki­elégítéséhez csúcsidőben per­cenkénti 8000 köbméteres, nem csúcsidőben pedig per­cenkénti több mint 5000 köb­méteres vízhozam,ra van szük­ség. A vizet az Aszód és Túra térségében részben már elké­szült. részben pedig a jövőben megfúrandó kutak fogják szol­gáltatni. Ehhez két összekap­csolt vízmű is megépül. A munka természetesen már elkezdődött, sőt Kar­tal község vízvezeték-háló­zatának kiviteli terve is elkílszült. így legelőször ez a község kapja meg a vizet, a tervek szerint már az idén. Igaz, hogy egyik vízmű sem készül el ebben az esztendő­ben, ám egy átemelő segítségé­vel mégis könnyen el lehet juttatni az ivóvizet Kartalra. (Kartalon több mint 22 kilo­méter hosszúságú vezetékre lesz szükség. A legtöbbet, 39 kilométer és 150 méternyit, Túrán fektetik majd le.) Az érintett községek eddig 2,5 millió forinttal járultak hozzá a regionális víz­műhöz. Mindezekkel egy Időben elkészült Aszód szennyvíz- elvezetési terve is, hogy az a későbbiek folyamán ne ütközzön a kutak telepíté­sével, s a szennyeződés el­kerülhető legyen. A regionális vízmű kivitele­zője a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Az 1978- as végső határidőt előbbre is lehetne hozni, ha javulna a la­kosság befizetési „készsége”, vagyis ha a kötelező hozzájá­rulást megfelelő időben és rendszeresen befizetnék a jö­vőben. Petőfire emlékeztek A gödöllői Petőfi-emlékbi­zottság a közelmúltban a költő születésének 150. évfor­dulója tiszteletére vetélkedői rendezett a város és a járás középiskolás csapatai részére. Az izgalmas, nehéz verseny­ben a gödöllői Török Ignác gimnázium válogatottja győ­zött. Ugyancsak az emlékbizott­ság szervezte meg az év utol­só napján a gödöllői fiatalok fáklyás felvonulását a Petőfi- szoborhoz. Az ünnepségen — amelyen minden iskola képvi­seltette magát — Bencsik Ernő városi úttörőtitkár emlékezett a költőre, majd a fiatalok megkoszorúzták a szobrot. Útfelújítások Lassanként javulnak a járás útjai. Az Isaszeg és Zsámbok kö­zötti utat mindkét oldalán egy-egy méterrel szélesítik, és új burkolattal látják el. Elké­szülte után remélhető, hogy nem lesz annyi fennakadás az autóbusz-közlekedésben a két község között. Ugyancsak szé­lesítik és új burkolattal látják el a Csornád—Galgamácsa, va­lamint a Gödöllő és Túra kö­zötti utat. Tsz-elnök nyugdíjban Visszatekintve, tizenhárom esztendőre — Tán a dédapám is itt szü­letett már — mondja Pintér Gy. Mihály, aki a tavaly őszön ment nyugdíjba Valkon. Majd­nem tizenhárom esztendőn át volt a termelőszövetkezet el­nöke. Tizenhárom esztendő alatt kovácsolódott az új, si­kerrel. Volt úgy, hogy a ke­mény munka, csikorgó akarat és veríték vitte előbbre a ma­roknyi világot... — Tizenhárom tagú család­ban nőttem fel, a nagyapám házában. Hogy örültem-e ami­kor elkerültünk onnan, már nem emlékszem. Anyámmal, meg apámmal itt építettünk egy házat, éppen ennek a he­lyén, mert ez az emeletes még csak két éve van meg. Egy hold föld árán vettünk egy öcs. ka cséplőgépet, mert már ak­kor is úgy tartottam: először az állatot kell szeretni, aztán a gépet. De ez a cséplő nem volt jó vásár. Három eszten­deig azt is ráköltöttük, amit a föld termett. Végül Pesten adtuk el ócskavas gyanánt. Ez a háború után történt... — A fiam Cinkotán volt esz­tergályos, miután kijárta az iskolát. 1959 februárjában jött haza a hírrel, hogy szervezik a tsz-t. Nem hittem. Aztán el­ment a fiam vissza, de alig telt egy hét, két autóval jöttek a szervezők. Betettek a kocs­mába néhány ágyat, ott lak­tak. A harmadik napon nálam voltak, és azt mondták, hogy március 15-re itt termelőszö­vetkezetnek kell lennie. Nem lesz az, mondtam, itt nem. Egy hét is elmúlt, senki nem lépett be. Többedmagamimal engem is behívattak a tanácsra, az el­nök beszélj a fejünkkel. Azt mondtam, én nem húzódom, de elsőnek nem írom alá. Artán csak megindult a belépés, már­cius első hetében már ott tar­tottunk, hogy ki legyen az el­nök? Engem is akartak, de nem vállaltam, és nem is ja­vasoltam senkit, mert, ha jó. az a baj. ha meg nem jó. az még nagyobb bai A közgvűlés lezajlott 14-én. én lettem az elnökhelvettes. Megalakultunk mégis. De dolgozni még maga a vezetőség sem jött. ami ért­hető. mert volt dolog otthon is. előznie“ mindenki elveiegette a magáét. — Az elnök Juhász József lett, valamikor kocsmája volt. Nem szerették a tagok, mert nagyon hirtelen, ideges ember volt, egy szótól elfutotta a mé­reg, és ledobta a kalapját a földre, azon taposott. Magától mondott le, engem javasolt maga helyett Csak ha meg­választanak feleltem, mert az a bizonyság, hogy minden munkában mögöttem állnak az emberek, különben oda jutok, ahová a Jósika bácsi! Fura kezdés volt. Se kocsi, se ló nem volt, házról házra kellett járogatni naponta, hogy gyerünk, emberek, ez, vagy az kell. Nem ingyen kér­tük, mindent visszafizetünk, ha lesz pénze a közösnek. Így is történt! Szidtak minket, mi­nek megyünk dolgozni, akkor abbamaradna a szövetkezet! Ha azok is jöttek volna, több jutott volna mindenkinek. De hát ilyen falu volt ez... — Kint a tanyán egy fa, egy kút nem volt. Még most is megvan az a szerfás istálló, amit az első télen építettünk nyolcán. Pedig abban az év­ben már több mint 400 ta­gunk volt. Nagyon lassan értet­ték meg, hogy, ha nem jönnek ki dolgozni, nem lesz kenyér, akárki az elnök. Egy reggel kimentem az is­tállóba fejőskor. Látom, hogy az egyik tehén igen kínlódik, szóltam a sógornak, mert ő volt ott a tehenész. Azt mond­ta, annak nem lehet már teje, mert megfejte. Szó nélkül hoz­tam a vödröt, és négy liter te­jet fejtem ki az állatból. Ak­kor igen elszégyellette magát a sógor. Így volt ez az elején... Csak a károkozás öröméért rongáltak az emberek. Vasvil­lát döftek az állatok oldalába, meg kifordították hüvelykuj­jal a tehenek szemét. Aztán építettünk egy istállót a falu közepire, hátha akkor jobban jönnek az emberek. Nem kell messze gyalogolni. Mentek ám, de az orvoshoz, hogy egész­ségügyi szempontból igen rossz helyen van az az istálló. — Első elnöki évemben 31,50-et tudtunk fizetni. Azt mondták az emberek, hogy ez csak mézesmadzag, amit most elhúzunk az orruk előtt, jö­vőre meg már száraz kenyér se’ lesz. Nem értették meg, hogy a földekben ennél sokkal több van, nem is kell többet dolgozni, csak odaadóbban. Jö_ vőre aztán csakugyan több lett a pém, s mintha csoda történt volna, akkor ők mondták, hogy még ennél is több lehetett vol­na. Na, emberek, mondtam én, most már helyben vagyunk! Így aztán meg sem tudnám mondani, melyik volt a legjobb év. Mindig a legutolsó. Most is, a legutolsó évben gyarapo­dott a legtöbbet a termelőszö­vetkezet. A mostani elnök, Ko­vács László, 1962-ben jött ide főagronómusnak. Tíz évig dolgoztunk együtt... Nem látszik öreg embernek. Minden héten bemegy a tsz- irodába, igaz, vezetőségi tagja a szövetke-etnek. Vékony, pengearcú ember. Egyik tulaj­donosa, részese a tizenhárom év alatt kovácsolódott siker­nek. VAN MAR KIVITELEZŐ Gimnázium és szakközépiskola lesz Aszódon Lehet — és bizonyára fo­gunk is még — vitatkozni kö­zépfokú oktatásunk hatékony­ságán, életszerűségén, egy dolog azonban bizonyos: a kor parancsa és a népgazda­ság igénye minél több olyan fiatal munkaerőt követel, aki megfelelő általános művelt­séggel is rendelkezik, de a szerszám sem esik ki a kezé­ből. Ez az igény szülte illetékes szerveknek azt a döntését, hogy meg kell teremteni az aszódi Petőfi Sándor Gimná­ziumban a szakközépiskolai oktatás tárgyi feltételeit, vagyis politechnikai műhelye­ket kell építeni. A 12,7 millió forintos beru­házás kiviteli terve elkészült, az építkezés területe a gim­názium mellett adott. A beke­rülési költséget a Pest megyei Tanács 1971-ben, illetve 1972 novemberében hozott határo­zatával. célcsoportos állami támogatás formájában biztosí­totta. A kivitelező kapacitás hiá­nya — amely annyi gondot okozott a nagyközségi tanács­nak — megoldódott: a Pest megyei 4. sz. Szövetkezeti Kö­zös Építőipari Vállalat elvál­lalta a nyolc politechnikai műhelyterem felépítését. A tervek szerint az 1974/ 75-ös tanév kezdetére átadott műhelyekben általános gép­ipari képzést folytatnak. A nagyközségi tanács szer­vezésében a múlt év utoísó negyedében víz- és közúttár- sulat alakult, amelyhez a nagyközségben működő vál­lalatok és közintézmények csatlakoztak. E társulat lesz a gazdája a középiskolát is érintő közművek — minde­nekelőtt a szennyvízcsatorná­zás — építésének. A csator­nahálózat és a szennyvíztisz­tító telep építkezései — előre­láthatólag — tavasszal kez­dődnek. Az oldalt írta és összeállította: Fehér Béla Ékes János felvételei I ß

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents