Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-03 / 1. szám
P ES TMEG-Y El’ HÍRLAP KŰLONKIA PASA XVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1973. JANUÁR 3., SZERDA Növekedett az ex port érték Túlteljesítették a termelési tervet Eredményesen zárta az évet a Gépjavító és Faipari Ktsz Az év vége mindenütt a számvetések ideje. Tizenkét hónap munkájának eredményeit, tapasztalatait összegezik ilyenkor a dolgozó kollektívák, iparban, mezőgazdaságban egyaránt. Végleges adatok ugyan még néhány hét múlva jelzik csak, hogy hol, hogyan alakul az évi munka mérlege, de az előzetes felmérések, az évközi eredmények ismeretében, mégis viszonylag pontos tájékoztatást adnak a várható végleges1 termelési eredményekről, — Hogyan zárta az évet a Gépjavító és Faipari Ktsz? — erre a kérdésre kértünk választ a szövetkezet elnökétől, Pomázi Kálmántól, aki már beszélgetésünk elején örömmel jelentette ki, hogy szövetkezetükben az 57 millió forintos termelési tervet, az előzetes számítások szerint, több mint 400 ezer forinttal múlták felül. A ktsz munkája igen szerteágazó. Nemcsak a jól felszerelt autószerviz dolgozik, de háztartási gépek, televíziók, rádiók, varrógépek javításával is foglalkoznak, 84 nő pedig híradástechnikai alkatrészeket készít. A javító-szolgáltató tevékenység az elmúlt évben 4 millió 200 ezer forintot jövedelmezett, míg az autószervizben 3 millió forint értékű munkát végeztek 1972-ben. 1 Mikor az 1972-es évi tervet készítették, 24 millió forintra rúgott az exportra gyártandó termékek értéke. Az év végére a 24 millióból 29 millió lett, az évközben befutott megrendelések több mint egyötödével növelték az exportértéket. Külföldre főleg élelmiszeres konzervipari berendezéseket gyártanak, amelyek közül nem egyet a szövetkezet mérnökeiből és technikusaiból álló, hattagú tervezőcsoport tervez. Például az Irakba szállított datolyaprést, amelyből jó egynéhány hagyta már el a szövetkezet szerelőcsarnokát. A legnagyobb értéket a Szovjetunióba szállított berendezések képviselik, tételesen is és a gépek egyedi értékét illetően is. 1972-ben összesen 22 millió forintért gyártottak berendezést a Szovjetunió részére. Egyebek között két komplett szifonpatron- töltőt, amelyek együtt hatmillió forintba kerültek. A konzervipar használja ■ a hat darab, egyenként 120 ezer forint értékű lúgos hámozót, az üvegmosó gépeket és a 18 gépegységből álló hagymafeldolgozó gépsort. Ez utóbbi 2 millió forinttal növelte a szövetkezet exportbevételét. Az NDK-ba baromfifeldolgozó iparban használatos gépeket küldtek, így például konvejor szállító pályát. Irakon kívül tőkés megrendelőjük , Algéria is, amelynek serleges előfő- zőt és üvegmosó berendezéseket szállítottak. A szövetkezet fizikai dolgozóinak 90 százaléka szakmunkás. Az eredményeik ösz- szesen 470 ember munkáját dicsérik. 1973-ban, mint az elnök mondta, szeretnék elérni a 60 millió forintos termelési értéket. Khim Antal Vidáman köszöntött Kőrösre az új esztendő A lefátyolozott szép asz- szonyt, az 1973-as esztendőt vidám hangulatban fogadták a körösiek is. A vendéglátó helyeken a múlt évi szilveszternél valamivel kevesebben gyűltek egybe, de az asztalokat mindenütt lefoglalták, fogyott a pezsgő, a fojtott bor. Éjféltájban már több helyen nem lehetett széket kapni, azért sem, mert most kevesebben „pendliztek”. Hagyományosan, szépen folyt le az esztendőbúcsúztatás a Kinizsi Sportotthonban. Megrendezését Nyíri Lajos és a többi vezetőségi tag jól előkészítette. A KIOSZ-ban szintén szín-, vonalas, kedves szilveszterest volt, mely egyben az iparosság összetartozásáról is bizonyságot tett. A Központi vendéglőben hangulatos, családias légkörben folyt le az új ejtendő köszöntése, vidám cigánymuzsika kíséretében. A Kőrisfa eszpresszóhoz, mint mindig, most is hűek maradtak a fiatalok. Az Aranykalászban is főleg a fiatalabb korosztály mulatott, a hangulatot a jó zenekar élénkítette. A Vénusz eszpreszó szintén felkészült a szilveszterre, s több vendéget is fogadhatott volna. Jókedvű esztendőbúcsúztatás zajlott le a tormási bisztróban és a cifrakerti Cifracsárdában is. A Központi vendéglő előtt Rafael Gizella papírtrombitákat, bohócsüvegeket és újévi bizsukat árusított. Éjfélre minden áruja elkelt Az új esztendő beköszöntésekor mindenütt ajándéktárgyakat sorsoltak, s midőn az öreg toronyórák elütötték az éjfélt harangszó és malacvisítás közepette köszöntötték és csókolták meg egymást az esztendőbúcsúztatók, a boldog új esztendő reménységével. K. L. Furcsa bánásmód Megtörtént. Valahol városunkban, ahol emberekkel bárpnak. A soron következő személy nevét olvasta egy szőke, kék szemű asszony. A szólított, a helyiség másik felében tartózkodván, csak a harmadszori szántásra figyelt fel. Boldogan sietett az ajtó felé. De aki ott várta, már nem szép, nem kék szemű, hanem dühtől eltorzult arcú nő volt, és így förmedt rá a meglepett férfira: — Hányszor kell szólnom? Nem hall? Voltunk ott vagy húszán, és helyette is nagyon szégyenük magunkat. B. I. VÁLTOZÓ IDŐK Csak külsőségek? „SOKAN VAGYUNK' A reménykedők Kis lak áll a Lantos utca végében: Rostás Péter háza. 1971. járkus 3-án ezzel a címmel írtunk arról, hogy amikor a szocialista brigádok a libasorban sorakozó húsz kis házat vakolták, elfelejtették a huszonegyediket bevakolni. A cikk miatt sokan megsértődtek. A konzervgyárban szinte szemrehányóan mondták: „Mennyi helytelent tesznek az emberek, és azokat nem bírálják!” — Senki sem szólt — így védekeztek —, honnan tudtunk volna arról a huszonegyedikről! 1973. január. Áll a kis ház számkivetetten a Lantos utca végében. Vakolatlan! ★ — Majd sor kerül erre is — bizakodik Rostás Péterné. Kint dolgozik a göngyölegtelep udvarán, az üvegekkel. Arra, hogy felmelegedjen, nemigen jut idő. Kell a pténz. Rostás Péterné borítékjába szép összegek kerültek. Hogyan lesz egy cigány családból gyári munkás? — Először csak szezonban dolgoztunk — mondja Rostás Péter. — 1965 óta azután véglegesítettek minket. Megszoktuk, hogy fizetést kapunk. A rendszeres kereset jobb élet- körülményeket biztosított családunknak. Hiszen sokan vagyunk. Az öt gyerek közül a legkisebb ötéves, a legnagyobb tizenhat. Ű már elvégezte az általános iskolát, és otthon van a kisebbekkel. Rostás Péter a lábával 1967 óta sűrűn került beteg- állományba. Jó maga viseletű, szorgalmas ember a munkahelyén, a szegezőrészlegben. Tervezik a ház rendbehozá- tát. Ha a gyerekek felnőnek, minden megoldódik. Kettő iskolás. Szívesen tanulnak a közeli tanyai iskolában. Rostás Péterek jól élnek. Most is két hízó várja az ólban, hogy sorsuk beteljesedjék. Az egyik kétmázsás, a másik százötven kilós. A szezonban több a kereset. Olyankor Rostás Péterné kezében OTP-takarékbetétkönyv is látható. — Kell a terveinkhez — közli reménykedőn. Biró Ilona Először rendeztek névadót az egyik vállalatnál, s mert a gyakorlat még nem alakult ki, két nap rohangáltak a rendezéssel megbízott KISZ-esek, hogy pálmától a drapériáig és lemezjátszóig mindent, de mindent előteremtsenek. Az egyik termelőszövetkezetben meg KISZ-esküvöre készülnek a fiatalok, s asztalterítőt, kárpitozott székeket ,;haj- kurásznak”, hogy a kultúrtermet barátságosabbá varázsolják. Nem kis feladat — s talán lehetne végrehajtani másképp is! Az emberek szeretnék megosztani örömeiket vagy esetleg bánataikat a közösséggel, a baráti körrel, s külsőségeiben is méltóképp szeretnék ünnepeiket megrendezni, örök emberi vágy ez. Németalföldi festők vásznán, magyar művészek képein megörökített téma a várva várt kisgyerek ünneplése, a ppmpás esküvő vagy a komor végtisztesség. Az örök emberi vágy teljesítése azonban nem független a társadalomtól. Mert ok és alkalom volt a vigadásra vagy a búsu- lásra, de akinek nem tellett rá, ünnepelte maga az örömét, s maga vitte — mint a híres orosz festő, Petrov parasztja — a koporsót is. Messzire szaladnánk, ne is elemezzük inkább, mennyire nem kifejezője a mesés, hetedhét országra szóló lakodalom vagy névadó megváltozott életkörülményeinknek. De vajon a mi felfogásunknak megfelelően és méltóan tudunk-e ünnepelni? Látszólag csekélységről van szó: a névadón ne recsegjen a hanglemez, az esküvői nép ne a gyűrött asztalterítőre emlékezzen, s a munkásmozgalmi veterán piros szemfedője felett ne a ravatalozó kereszttel díszített drapériája függjön. Akadjon kórus vagy zenekar, amely emberibbé és méltóbbá teszi a külsőségeket az alkalomhoz. Mert ezek a külsőségek megjelenítői a tartalomnak is, mint ahogy a tömjénfüst, az orgonaszó is az. Csakhogy a mi életformánknak, életfelfogásunknak semmi köze a misztikumhoz. M. J. AISYAKONYVI [IliiEK Született: Harkai Ferenc és Drapp Katalin: Tünde, Kovács József és Dávid Terézia: Ildikó, Tóth Antal és Tóbi Mária: Antónia, Tóth Béla és Csapó Sára: Béla, Bállá Imre és Belényesi Edit: Edit, Anka Imre és Darabos Rozália: László nevű gyermeke. Házasságot kötött: Matuz Pál és Holló Judit, Horváth György és Kecskés Mária, Dudás Gáspár és Eszenyi Anna. Meghalt: Dőry Miklós (Szolnoki u. 55.), Vadai Amb- rusné Rimóczi Mária (Báthory u. 9.), Győr Balázs (Regős u. 77.), Turcsán Józsefné Murányi Rozália (Fekete d. 58/a), Kaszap András (Hunyadi u. 14.), Kristóf Mihályné Besze Mária (Tetétleni u. 1.). A DIVAT BOLONDOS VALAMI. Ma ilyen, holnap olyan. Mint az időjárás. Kiszámíthatatlan, szeszélyes, és összefüggésben van a pénzzel is. A divatdiktátorok szedik, a dlvathódolók adják — a pénzt. Nekem nem sok gondot okoz a divat. Ha van, hát van, én nem követem a szélsőségeket. A középút a legjobb. Nem viselek lobogós gatyát, mint őseink, de persze, téglával adjusztált, patinás! tott farmerben sem jelenek meg sehoL. — Ez az igazi konzervativizmus — mondta egyik ismerősöm. — Sem ellene, sem mellette. Pipogyaság. Ez, persze, rágalom. Koromhoz illően, magam is viselek divatos nadrágot, zakót, cipőt. Csak mértékkel. A NAPOKBAN IS egy szép nadrágot akartam venni. — Jó nekem a legnagyobb kamasz szám is — mondtam. — És az olcsóbb is. Sorba próbálgattam a létező kamaszmadrágokat, később pedig a férfiakra szabottakat is. S a következő tapasztalatra tettem szert: a kamasznadrág rám hosszú, alfelén szűk; a felnőtt szám rövid, derékban túlontúl bő. — Mert lehetetlen az alakja, fiatalember — közölték velem. Napokig jártam a bolitokat, hogy valamirevaló nadrágra szert tegyek. Nem sikerült. MINDADDIG TARTOTT ez a szomorú állapot, amíg egy váratlan ötlet nem segített. Elővettem a szekrény legeslegmélyéből egy nadrágot. Nagyon régi volt, valamikor apám használta. Az akkori legfrissebb divat szerint készíttette, príma szövetből. A szövet valóban príma volt, s a szabása... Nos, a szabására voltam kíváncsi. Felpróbáltam, kilibegtem véle az utcára. Ha megnéznek, mint kétfejű borjút, pikkor vesztettem. Akkor már inkább a lobogós gatya, mentével. Akikor príma szövet ide, príma szövet oda, dugom vissza a szekrénybe. S nem nézték meg, át sem néztek rajtam. Ismerőseim fogadták köszönésemet, az ismeretlenek siettek, vagy andalogtak. a maguk dolga szerint. Már- már eredménytelennek mutatkozott rögtönzött közvéle- ménytoutatásom, amikor egy srác megszólított: — Honnan vetted a nácidat? — Miért? — kérdeztem meglepetten. — Nem tetszik? — De. Csuda klassz! — Hát... Vettem. Kaptam, S miközben ellibegtem, éreztem, hogy a kamasz irigy tekintettel utánam leselkedik. Miután kiörvendeztem ma-, gam, hogy egy príma nadrágra tettem szert apám ócska ruhái között, eszembe jutott, miit változott a divat húsz év alatt? No mit? Szerintem, semmit. Legfeljebb csak sokszor változott. De mindig visszafordul oda, ahonnan elindult. ÖRÜLÖK APÁM régi nadrágjának, melynek jóvoltából a kamaszok meg-megfordul- nak utánam. Egy darabig. Míg a legeslegújabb divat újra a szekrény mélyére nem téteti velem. Miklay Jenő Az utolsó forduló előtt Űjabb mérkőzésekre került sor a városi szakszervezeti s akk csap a tb a j n oks ág keretéi ben. Izgalmas a hajrá a végső győzelemért. forduló előtt: 1. Konzervgyár 28,5 pont 2. Szabadság Tsz 28 pont 3. Gépjavító Ktsz 23 pont 4. Városgazdálkodás 18 pont 5. Építő Ktsz 16 pont 6. ÁFÉSZ 15,5 pont 7* TRAKIS Ktsz 10 pont 8. 21-es Volán 3 pont Hódít a tollaslabda Az 1972/73-as tanévben már a tollaslabdázás is szerepel az úttörő-olimpia programjában. Jó lenne, ha e hamar közkedveltté vált és könnyű sport meghonosodna Nagykőrösön is! Közgyűlést tart a Kinizsi Sportkör 1973. január 8-án tartja szó-: kásos évi közgyűlését a sport- otthonban a Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi Sportköre. S. Z. Apám nadrágjában Ünnepeink fénye figyeli a postást. Kirohan, ha jön az újság, olvassa rögtön. Szemüveget nem használ, jó a szeme. Reggelenként elballag a boltba, vesz valamicske tejet, kenyeret. Ahogy hazaér, begyújt a tűzhelybe, a szelet kenyeret késre szúrja, láng fölé tartja, közben forr a teavíz, kisvártatva reggelizik: piritóst és teát. A kutya közben ugat, mert az a dolga. Azért panaszkodik rá, mert néha felkölti álmából.) — Az igazság az, hogy a eépzúgástól a bal fülem egy kis bajt kapott, nagyot hallok. Jó lenne egy rádió, akkor nem lennék úgy egyedül. Hatvanhétben az uram örökre magamra hagvott. A pici öregasszony egészen a kapuig kísér. Fáradt kezén kidagadnak az erek, szeme furcsán csillog. Talán arra vár. hogy megint valamilyen meglepetés érje. hogy valaki meglátogassa úgy, hogy előre nem jei°nti be. Széles .Jánosné portáján rend van. így szokta meg. így érzi jól magát. Szebb élete lenne, ha beszédet hallhatna Esetleg, ha rádióból beszélnének hozzá. A város szocialista brigádjai ‘alán segíthetnének rajta. Esetleg együtt. Ballai József — Karácsonykor meglátogatott a keresztfiam. Az ő képe van ott a falon. — Más is ellátogat magához? — Nemigen. — Egyedül él? — Azért nem teljesen. — Hogy-hogy? — Látja a tűzhely mellett a macskát? Cili a neve. Szép cirmos, igaz? Ott fekszik naphosszat. jól érzi magát. Esténként szólok neki: „Cili, kifelé!” Akkor odamegy 'az ajtóhoz, két lábra áll, és csak néz hátrafelé. Van kutyám is. Bajusz a neve. Mindig ugat. Vele szoktam kacsalogni is. (A pici öregasszony naponta ( Mackósa jt-dopozból két jelvényt szed elő. Az egyik két oldalán feliratok — angolul. A TUC-szakszervezet jelvénye. A másikon nagybetűkkel: Szocialista brigád. Van még egy harmadik is, de az már nem jelvény, szinte érem. Nagykőrösi Konzervgyár, 10 év.) — Amikor ideadták a jelvényt, azt mondták: „Mari néni, ezt bárhol viselheti, sehol sem fog vele szégyent vallani.” A ghanai jelvényt egy néger adta. Bejöttek oda hozzánk, én meg rettentően megijedtem tőlük. Egyikük odajött, széles tenyerével megsimogatott, és addig nevetett, míg én is el nem mosolyodtam. Akkor kezembe NÁDTETŐS EGYEDÜLLÉT (A szomszédból öregasszony dugja ki fejét, kíváncsian végigmér. A kisajtó felé bök, rekedten megszólal: — Ha G. Szabó Máriát keresi, ott nézze meg. A kisajtón ujjnyi repedés. Az. udvar kicsi, rendben tartott. Négy vagy öt tyúk kapir- gál a porban. A házikó nádfö- deles, de villanyvilágítása van.) — Tudja, kedveském — ültet le Széles Jánosné —, én 15 évet és 34 napot dolgoztam a gyárban. Most volt, december 15-én három éve, hogy befejeztem. , — Mit csinált? — A nyolcas raktárban volt egy kis szobám. Takarítottam, bevásároltam. Szerettek engem nagyon. (A konyhában hatvanwattos izzó ég estefelé. Az asztalon Szilvási Lajos Ott fenn, a hegyen című könyve. A szomszédban kapta. A tűzhely sarkán pici lábos, a lábos mellett kis fazék, mindkettőn fedő.) — Ezerkilencszázharminc- ban mentem először dolgozni a Benedek udvarba. Gyümölcskereskedőkhöz, akik éjjel-nappal talpon voltak. Velük én is. Nógrádban almáz- Hmk. Ezt az időt nem vették be a nyugdíjba, mert utána nagy volt a szünet, ötvenegyben mentem a konzervgyárba. A felszabaduláskor a mezőn dolgozgattunk: Feketén 1200 négyszögöl príma földet kaptunk. Aztán mentem a gyárba, ahol nagyon fjól éreztem magam. Azt tartóm, hogy ha valaki nem talál ott munkát; akkor nem jó munkás, nem ér egy garast sem. nyomta a jelvényt. Az van ráírva: Kézzel és ésszel. Mondták. (By hand and by brain — aranybetűkkel, szintén. A másik szobába kerülnek vissza az értékek. Onnan hűvösség csap ki, pedig szép kis kályha áll a kettős ágy mellett. Fölötte fotográfiák és egy kép is, Ismeretlen Mester műve.)
