Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-07 / 288. szám
1972. DECEMBER 7., CSÜTÖRTÖK Uti. KSCÍh átLMp 3 A közellátás javára Hasznosak a tsz-társulások Népi ellenőrök vizsgálata Pest megyében A mezőgazdasági és élelmiszer— Szavak és tettek kor, az esküvő előtt már valóban nem sokat. Ha peÁtadta megbízólevelét a tötök és a líbiai nagykövet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán fogadta Fuat Kepének rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Török Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Fuat Kepenek megbízólevelének átadásakor beszédet mondott, amelyre Losonczi Pál válaszolt. Az Elnöki Tanács elnöke szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel, aki ezután a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Losonczi Pál ugyancsak szerdán fogadta Ezzedin A. Mahmoud Al-Ghadamsi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Líbiai Arab Köztársaság első magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A nagykövet megbízólevelének átadásakor beszédet mondott, amelyre az Elnöki Tanács elnöke válaszolt. Losonczi Pál szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel, aki ezt követően a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Nyolcvan éves a Csepel Művek Csató László, a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgatója szerdán sajtótájékoztatót tartott a vállalat alapításának 80. évfordulója alkalmából. Az egykori Weiss Manfréd Művek 1892. decemberében kezdte meg munkáját. Ettől az időponttól számítják a tröszt, hazánk jelenlegi legnagyobb ipari üzeme történetét. A gyáróriás 14 termelő vállalata, terr vezőintézete és. külkereskedelmi; vállalata-r jelenleg 34 ezer embert foglalkoztat (köztük sok Pest megyeit), s mivel létszámutánpótlásra most alig van lehetőség, főként jobb szervezéssel, s nem utolsósorban kedvezőbb munkafeltételek teremtésével igyekeznek tovább növelni a termelést. Milyen eredménnyel működnek a termelőszövetkezetek társulásai, adottak-e gazdálkodásukhoz a megfelelő feltételek, rendeltetésüknek megfelelő tevékenységet folytatnak-e, hogyan használják ki erőforrásaikat? Ezekre a kérdésekre igyekeztek választ találni a megye népi ellenőrei az elmúlt hetekben, amikoris harminckilenc vállalkozás, vállalat, illetve egyszerű gazdasági társulás múltját, jelenét, terveit vizsgálták. A termelőszövetkezeti társulások legtöbbje ifjú hajtása gazdasági életünknek: a gazdaságirányítás új rendszerének ösztönző hatására alakult 1968 és 1970 között. Alapításúk indítékai tevékenységi körönként eltérőek. Az építőipari kapacitáshiány, a gyorsan és számottevően növekvő nyereség ígérete, a mezőgazdasági és községi igények hozták létre az építőipari vállalkozásokat. Az ipari tevékenységet folytató társulások rendeltetése: javítani a kedvezőtlen adottságú tsz-ek gazdálkodását — magyarán az ebből származó nyereséget a mezőgazdaság föllendítésére fordítani —, és munkaalkalmat teremteni a helyi lakosságnak. A mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalkozásokat elsősorban azok a feladatok tették szükségessé, amelyeket egy-egy termelőszövetkezet saját erejére támaszkodva nem tudott volna megoldani; alapvető teendőik: az állattenyésztés, tejfeldolgozás, terményfeldolgozás, s termékeik értékesítése, lehetőleg a lakosság közvetlen ellátása révén. A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság népi ellenőrei által vizsgált harminckilenc társulás közül tizenkettő az élelmiszer-gazdaságba sorolandó, hat ipari és tizenegy építőipari vállalkozás, illetve vállalat, hét pedig mező- és erdő- gazdálkodást folytató egyszerű gazdasági egyesülés. Mielőtt a mai helyzet értékelésére térnénik, említsük meg, hogy a mezőgazdasági vállalkozások anyagi-technikai eszközeinek egy részét az alapító szövetkezetek tették le induláskor, nagyobb része azonban már saját alapból, illetve állami támogatásból származik. Ezek, a jobbára élelmiszer-feldolgozók, erejükhöz mérten azóta is igyekeznek folyamatosan korszerűsíteni termelésüket — állapították meg a népi ellenőrök. A társulások működése — minden profilt ideértve — megfelel az alapító okiratban kijelölt tevékenységi körnek. Az dkmányban kitűzött célkitűzéseiket azonban már nehezebben tudták megvalósítani. Elsősorban a mezőgazdasági vállalatok és vállalkozások, illetve egyszerű gazdasági társulások — EGE-k — tartottak lépést a programmal. A tej- és húsfeldolgozó üzemek technológiája korszerű, megfelelő a szobi gyümölcsfeldolgozó vállalkozás technikai fölkészültsége is. Ám a termelés további fejlődéséhez szükséges anyagiak hiányoznak, s e téren megtorpanás várható. Ha az élelmiszer-gazdasági vállalkozások egy foglalkoztatottra jutó állóeszköz értékét tanulmányozzuk, megállapíthatjuk, hogy 1970-hez képest tapasztalható némi visszaesés, de technikai felszereltségük lényegesen korszerűbb, mint az egvéb társulásoké. A több éve működő Monor és Vidéke Sertéstenyésztő Vállalkozásnál például az egy foglalkoztatottra jutó állóeszköz érték 1971- ben 294 818 forint volt, a Gal- ga Tejfeldolgozóé 327 286 forint, a szobi Gyümölcslé Feldolgozóé pedig 103 012 forint. A főként állattenyésztéssel és hizlalással foglalkozó EGE-k technikai felszereltsége dinamikusan fejlődik. Sőt a hasonló profilú vállalatokhoz képest magasabb az állóeszközeik egy főre jutó értéke is, az alsónémedi sertéstelep egyszerű gazdasági egyesülésnél például 759 286 forint. A népi ellenőrök elemezték a termelés alakulását és az értékesítés megszervezését is. Fölméréseik szerint a legmagasabb termelési értéket a Galga Tejfeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalkozás érte el, s fejlődése is kecsegtető. 1970-ben az egy főre jutó termelési értékük 557 000 forint volt, tavaly már 922 000 forint. A beruházási fegyelemmel kapcsolatos gondok és teendők kerültek a MÉSZÖV ÁFÉSZ- választmánya közelmúltban megtartott tanácskozásának középpontjába. Állásfoglalás alakult ki abban, hogy a pártós a kormányhatározatoknak megfelelően a IV. ötéves terv hátralevő időszakában a fogyasztási szövetkezetek számára egyrészt a folyamatban levő beruházások gyors befejezése, bekapcsolása az ellátás vérkeringésébe; másrészt az áruellátást, a készletek bővítését szolgáló pénzügyi forgóalapok fejlesztése a fő cél. A választmány 154 millió forintban határozta meg a megye ÁFÉSZ-einek beruházási keretét az 1972—75 közötti időszakra, az áthúzódó beruházások befejezésére pedig 35 millió forint támogatást biztosít a megyei kölcsönös fejlesztési alapból 1973-ban. A tanácskozáson a választipari társulások fejlődését hitel- és állami támogatás is elősegítette. Így vásárolhatott új, modern polipack csomagológépet a kőröstetétleni ALFÖLDTEJ szövetkezeti közös vállalkozás. Igen magas az EGE-k egy főre jutó termelési értéke is. Szinte hihetetlen eredményt produkált a hernádi HUNNIA- HIBRID Tsz társulás: 1970- ben 158 180 forint volt ez az érték, egy évvel később már 1 100 930 forint. A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság leszögezte: egyértelműen hasznosnak, a lakosság ellátásában igen fontosnak kell tekintenünk a tsz- társulások szerepét. E vállalkozások az általuk nyújtott mennyiségi többlet mellett bő- iútik az áruválasztékot. Az értékesítéssel foglalkozó társulások a lakosság ellátásán, kívül beszerzik a mezőgazdasági termeléshez szükséges ipari árucikkeket, ténykedésükkel segítik a termelőszövetkezetek gazdálkodását. Általában megállapítható, hogy a társulás formái és a végrett tevékenység között szoros az összefüggés: az élelmiszer-feldolgozó és az .értékesítő társulatok önálló szövetkezeti vállalatként gazdálkodhatnak legeredményesebben, az állattenyésztésre társult vállalkozásokra az egyszerű gazdasági együttműködés a megfelelő. Az élelmiszer-gazdasági tevékenységet folytató társulások alapítói kevesebb nyereséget osztanak föl egymás között, mint az ipari, illetve építőipari társulásban érdekelt gazdaságok — állapítja meg a vizsgálat. Természetesen így — bár legtöbb esetben állami támogatással, vagy hitellel — nagyobb beruházásokhoz kezdhetnek, s több pénzt juttatva a fejlesztésre, egyre eredményesebben gazdálkodhatnak. A felmérés tanúsága szerint jobban érvényesül az alapítók irányító és ellenőrző tevékenysége, és — az igazgatótanácson és az ellenőrző bizottságon keresztül — hatékonyabb, mint az egyéb profilú társulásokban. A mezőgazdasági, élelmi- szeripari értékesítő társulások reális gazdasági alapra támaszkodnak, az alapító termelőszövetkezetek tevékenységét jól kiegészítik, a lakosság számára is hasznosak. Az állami támogatást pedig gazdaságosan használják fel — a közellátás javára. Apor Zoltán mány szakbizottságai beszámoltak az év folyamán végzett munkájukról. Többek között arról, miként támogatják a helyi árutermelést. Az ÁFÉSZ-ek mezőgazdasági árutermeltető tevékenységének fő bázisai a háztáji és ház körüli gazdaságokat magukban foglaló szakcsoportok. Ezek száma jelenleg 129, csaknem 4700 gazdálkodóval. A szakcsoportok tavaly 35 millió forint értékű árut termeltek a helyi ellátás, valamint az exportkereskedelem részére. A házi gyümölcsöskertek korszerűsítésére, és az árutermelés serkentésére Dömsödön, i Zsámbékon, Nagykőrösön és Szobon mintakertet szervez a helyi ÁFÉSZ. A választmány 300 ezer forint támogatást szavazott meg a mintakertek telepítésére, ezen belül hozzájárult a gödöllői ÁFÉSZ facsemete-árusító telepének fejlesztési költségeihez is. V ezetőnek lenni nem kötelező, mint ahogy nem kötelező kommunistának lenni sem. Aki mégis vállalja — kötelezettséget vállal vele. És teljes elkötelezettséget a szocializmus ügye mellett. Nemcsak szavakban, hanem tettekben is. A pedagógusnak például kötelessége, hogy a materialista világnézet szellemében oktassa és nevelje a gondjaira bízott diákokat. Mint ahogy a tanácselnökök kötelessége — sok más feladat mellett — az is, hogy elősegítsék a családi ünnepek — házasság, névadó, évforduló — társadalmi megrendezését. Két és fél esztendeje kormányhatározat, majd pedig miniszteri rendelet született a családi-társadalmi szertartások megszervezésének fejlesztéséről. Okkal: egyre inkább igénylik az emberek, hogy életük örömteli eseményeit szocialista tartalmú rendezvények keretében ünnepeljék. Számok bizonyítják ennek igazát: az utóbbi évtizedben félmillió szocialista családi ünnepélyt rendeztek az országban, mintegy tízmillió részvevővel. Különösen örvendetes, hogy a házasságok több mint fele ma már ünnepélyes, társadalmi-polgári esküvő. A kadnak azonban olyan példák is, amikor vezetők és kommunisták, megalkudva környezetük maradi szokásaival, az önként vállalt hivatásból adódó kötelezettségekkel kerülnek szembe. Ez történt a közelmúltban. Pest megyében is. Hetekre felkavarta a járási székhely lakóinak életét, amikor kiderült, hogy a vezető óvónő templomi esküvőt rendezett férjhez menő leányának. Természetesen megoszlottak a vélemények: voltak, akik neki adtak igazat és a bátorságát emlegették, mások viszont képmutatónak, farizeusnak tartották azért, mert mást mond, mint amit cselekszik. S még el sem csitultak a hirtelen támadt vihar hullámai, amikor a nagyközség egyik iskolájának kommunista igazgató- helyettese szintén leányának templomi esküvőjére invitálta rokonait, barátait, tantestületének pedagógusait. A leányának az esküvőjére, aki a KISZ nagyközségi végrehajtó bizottságának tagja. Az emberek értetlenül vették tudomásul a meghívást, mint ahogy nem értették néhány faluval odább sem az emberek: a kommunista ta- naácselnök leánya miért a templomban esküszik örök hűséget vőlegényének, amikor éppen nekik kellene példát mutatniuk. Indokot persze mindhárom vezető talált arra, hogy miért járult hozzá a templomi esküvő megrendezéséhez. A vőlegény szülei akarták így, és én nem állhattam a leányom boldogságának útjába — mentege- tődzött az egyik. A leányom öngyilkossággal fenyegetőd- zött, ha nem egyezem bele, hogy pap adja össze őket — érvelt a másik. A szerelem vak, meg aztán tudja, hogy van az falun, talán még a parti is visszament volna, ha elzárkózom a fiatalok kérése elől — bizonygatta s keresett felmentést önmaga számára a harmadik. Hadd tegyem hozzá, hogy egyikük sem templomos vagy istenfélő ember. Sőt, a lányok sem azok, akik — boldogságukra, szerelmükre, a fiú szüleinek kérésére, a falusi szokásokra hivatkozva ragaszkodtak a templomi esküvőhöz. M ondhatná bárki: mit tehet egy apa vagy anya, ha leánya megmakacsolja magát s nem I enged elhatározásából? Akdig így van — érvelnek s látszólag joggal: miért1 teszik erkölcsileg felelőssé gyermeke meggondolatlan cselekedetéért az apát vagy anyát? Ám úgy is feltehető a kérdés: hogyan nevelték ezek a kommunista szülök a gyermeküket tizennyolchúsz éven át? Milyen szellemben? Milyen világnézet szerint? Másoknak magyarázták, hogy életüket az új eszmékhez igazítsák, de a saját családjukban megfeledkeztek erről? Az egyén és a közösség érdekei nem választhatók. el egymástól, mint ahogy nem választhatók el a szavaktól a tettek. Aki egyéni érdekeiből mást cselekszik, mint amit mond, az a közösség érdekeivel kerül szembe. A párt tagjaitól azt kívánta és kívánja — mondja ki világosan a Központi Bizottság most novemberi állásfoglalása —, hogy első helyre a közérdekért, a közösségért való kiállást és munkát tegyék, kiegészítve azzal, hogy az emberi boldogulás a kommunistáknak sem „tilos”. A meghatározó itt is, mint sok más egyéb kérdésben: a sorrend, a közért való harc, az áldozatos munka elsőrendűsége, döntő súlya. Akinél ez a sorrend megfordul, az nem számíthatja magát a szocializmust építő élenjáró gárdához tartozónak. Azaz: a kispolgáriság, mint gondolkodásmód, megengedhetetlen a kommunistáknál, akik egy önkéntes harci szövetség tagjai, akik önként tet7 ték fél az életüket a kommunizmusra. A z egyéni és közösségi érdek összeütközését azonban egy vezető sem említette az indokok között. Pedig mindhárom esetben ebben is kereshető a dolgok lényege. A beígért autó, a házhely, a menyasszonytánc több tízezer forintja, a félszázezer forintnyi ajándék, amely esetleg mind elmaradt volna, ha nincs templomi esküvő. Vagyis: gyermekeink egyéni, látszólagos pillanatnyi anyagi haszna ideig- óráig feledtette velük önként vállalt világnézeti hovatartozásukat. Megalkudtak önmagukkal, úgy gondolták: attól ők még materialista szellemben nevelhetik a más gyermekét, ha az övék nem is aszerint cselekszik; vagy: azért, mert az ő lányuk templomban esküdött, a falu fiataljai társadalmi esküvő keretében mondják majd ki a boldogító igent. A Magyar Népköztársaság alkotmánya „biztosítja az állampolgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát”. Ez a jog nem is vitatható el egyetlen magyar állampolgártól sem. De tudnunk' kell azt is, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja csak az lehet, aki „magáévá teszi a marxista—leninista eszméket, a párt politikáját, irányvonalát, szervezeti szabályzatát és önzetlenül küzd azok valóra váltásáért”. N em áll ellentétben egymással az alkot, mány és a párt szervezeti szabályzata. Kommunistának lenni ugyanis nem kötelező — vezetőnek lenni sem, hanem önként vállalt kötelesség. És elkötelezettség. Márpedig amit az ember önként, szabad akaratából vállal, az akkor is kötelező érvényű rá, ha emiatt ellentétbe kerül környezete maradi szemléletével, szokásával. Prukner Pál hogy ennek az a célja: biztosítsák Dél-Koreában is a véleményszabadságot, bárki kifejthesse nézetét a haza egyesítéséről, hatálytalanítsák a kommunistaellenes törvényeket, adjanak lehetőséget a társadalmi szervezetek szabad mozgására. A Koreai Munkapárt központi lapja, a Nodong Színműn már egy hónappal a közös nyilatkozat aláírása után foglalkozott azzal, hogy az egyezmény ellenére Dél-Koreában üldöznek j hazafiakat, az antikommunizmust helyezik előtérbe, mesterséges falat állítanak Észak és Dél közé, akadályokat gördítenek I a nemzet egysége elé. Felidézte, hogy számos dél-koreait, aki az egyesítés mellett állt ki, az „antikommunista törvény” j alapján perbe fogtak, elítéltek, bebörtönöztek. v Mindez mutatja, hogy a közös nyilatkozat igen nagy ered------------------meny volt, de önmagában nem hozza a me goldást. Erről is beszélgethettünk — mint azt az első fejezetben. említettem — Jang Hjong Szobbal, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottsága póttagjával, a Központi Bizottság titkárával, aki fogadta delegációnkat. Kifejtette előttünk, hogy még szűk a kapu Észak és Dél között, de ami van, az máris jelentős sikernek számít az előző évekhez képest, amikor a dél-koreai bábkormányok semmilyen tárgyalásokba nem akartak bocsátkozni. Most saját népük nyomására is rákényszerültek erre, de kényszerítő erőként hatott a KNDK gazdasági, politikai eredményeinek ismerete és a nemzetközi helyzet számos tényezője is. Így például az, hogy Pák Csőn Hi látja: az amerikaiak, mikor érdekük azt kívánta, magárahagyták a tajvani rezsimet. Nem akarja tehát, hogy ő is, Csang Kai-sekhez hasonlóan „nemzetközi árva” legyen. Ezért szeretné lényegében biztosítani magát az északiak által már régóta kezdeményezett tárgyalások elfogadásával. A KNDK tovább akarja szélesíteni a kapukat és javasolja: legyenek megbeszélések a Legfelső Népi Gyűlés és a dél-koreai ún parlament tag- iai között, valamint vizsgálják meg Dél és Észak konföderációja létrehozásának módozatait. A déliek azonban egyelőre :sak a Vöröskereszt-tárgyalásokra, valamint a Dél és Észak tözötti szabályozó, koordinációs megbeszélésekre szorítkoztak. Magunk is tapasztalhattuk a phenjani Vöröskereszt-tárgya- ásón (amelyről annak idején helyszíni tudósítást is alkal- nunk volt adni) az északi álláspont udvarias, házigazdához llő, de következetes érvényesítését. A legégetőbb probléma, a cettészakított családok fájdalmának enyhítése — amely különben elválaszthatatlan az ország egyesítésének feladatától — bolt akkor a tárgyalások egyik központi kérdésköre. E mellett s azonban az északi küldöttség vezetője, Kim The Hi, aki ko- ■ábban külügyminiszter-helyettes volt, határozottan emelte fel izavát annak érdekében, hogy a közös nyilatkozat szelleme :rvónyesüljön és ehhez teremtsenek Dél-Koreában is a demokratikus, szabad társadalom feltételeinek megfelelő légkört. Azcía már újabb Vöröskereszt és koordinációs tárgyaié- ! *-------- sok zajlottak Phenjanban, illetve Szöulban. Sű rűsödnek a kézfogások Észak és Dél között, s minden cézszorítás — ha egyelőre valószínűleg hosszú távon is — aj békés kapcsolatok, a közös jövő útját egyengeti. Lőkös Zoltán (Vége) Százctvennégymillió forint hálózatfejlesztésre
