Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-30 / 306. szám

2 ,w% 1972. DECEMBER 30., SZOMBAT f[§kusz E'avult-e a B—52-es? KOMOR, egyáltalán nem új­évi gondolatok foglalkoztatják e napokban az Egyesült Álla­mok lakosait. Vietnamban új erővel lobbant lángra a szeny- nyes és szégyenletes háború. A teletype-vonalakon azonban nemcsak az égő vietnami vá­rosokról és falvakról érkeznek a hírek, hanem a lángoló B— 52-es amerikai bombázókról is és ezeket követik a jelentések arról, hogy Indokínából sorra érkeznek az ólomkoporsók az Egyesült Államokba. Csupán az utóbbi 10 napban több, mint harminc hadászati bom­bázót vesztett az Egyesült Ál­lamok Vietnamban. AZ „AMERIKAI LÉGIERŐ tekintélyes személyiségei” vi­szont megadták a „receptet” arra, hogy miképpen kell meg­nyugtatni a közvéleményt, „fellelkesíteni” az egyszerű amerikaiakat. FINNEY, a New York Times hírmagyarázója, aki a szóban forgó „tekintélyes személyisé­gektől” megkapta a megfelelő anyagot, nem akarván olyan reményeket ébreszteni az amerikai lakosságban, hogy hamarosan létrejön a tűzszü­net, lelkesen magyarázza, hogy a VDK területe ellen intézett tömegbombázás — úgymond — „rendkívül hatásos”. MÉGKEMÉNYITVE A SZI­VÉT, Finney beismeri, hogy a lelőtt amerikai légierődök szá­ma állandóan emelkedik. Isten ments azonban arra gondolni, hogy ezek a bombázók — a Pentagon szeretett gyermekei — „elavultak volna”, hiszen „a vietnami veszteségek színvona­la teljesen azonos a második világháború veszteségeinek színvonalával”. Nincs hát ok az aggodalomra! A NEKIHEVÜLT Finney a továbbiakban azt kezdi tag­lalná, hogy vajon a B—52-esek be tudnak-e „hatolni”... a Szovjetunió légiterébe. Még­hozzá nem is csak úgy egysze­rűen „behatolni”, hanem „hasz­nos teherrel” behatolni, ami a Pentagon nyelvén hidrogén­bombát' jelent. Ezt a kardcsör­tető lázálmot olvasva meg kell állapítani: a New York Ti- mesnek a hidegháború idejéből megmaradt elsárgult lapjain sem sok ilyenfajta irományt lehet találni. AZZAL mi nem foglalko­zunk — írta ezzel kapcsolat­ban többek között Jurij Ikor- nyilov, a TASZSZ hírmagya­rázója —, hogy a B—52-es bom­bázó „elavult-e” vagy sem. Törjék csak ezen Washington­ban a fejükét. Ami azonban azokat a pentagonbeli urakat illeti — akik ehhez a milita­rista agyrémhez adták az ada­tokat a New York Timesnek —, ők minden kétségen felül, megmásíthatatlanul és re­ménytelenül „elavultak”. Az a propagandakotyvalék, amelyet a New York Times tálalt olva­sói elé az új év küszöbén, nem egyéb, mint újabb hiábavaló kísérlet a csődbe jutott impe­rialista erőpolitika igazolására. GYORS, határozott döntés­sel válaszolt Salvador Allende chilei köztársasági elnök a jobboldali reakciónak arra a képviselőházi manőverére, amellyel péntek délelőtt fel­függesztette tisztségétől Or­lando Millast, a Népi Egység pénzügyminiszterét. Allende még aznap délután Millast gazdaságügyi miniszterré, Nando Florest, az addigi gaz­daságügyi minisztert pedig ideiglenesen pénzügyminisz­terré nevezte ki. Románia ünnepe A Román Népköztársaság kikiáltásának 25. évfor­dulója alkalmából Kádár János, az MSZMP KB első tit­kára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának elnöke táviratban üdvö­zölte Nicolae Ceausescut, az RKP főtitkárát, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökét és loan Gheorghe Maurert, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökét. Románia népei ma ünnep- lik köztársasági rendszerük megteremtésének negyed- százados évfordulóját. A köztársaság kikiáltása a ro­mán nép történelmi fel- emelkedésének útján az egyik legjelentősebb mér­földkő volt. A szovjet had­sereg győzelmes előrenyo­mulása talaján kirobbant 1944. évi fegyveres felkelés teremtette meg a tényleges lehetőséget a felszabadulás­ra. A román munkásosztály élcsapata, a kommunista párt — maga köré tömörít­ve a legszélesebb népréte­geket — szétzúzta a német fasiszták és romániai csat­lósaik uralmát. A mélyreható gazdasági és társadalmi átalakulást azonban gátolta a monar­chia rendszere, amelynek védőpajzsa mögött gyüle­keztek a társadalmi hala­dást fékező, a történelem fejlődését gátolni igyekvő, hatalmukban már megren­dített, de még mindig je­lentős tartalékkal rendelke­ző elnyomó rétegek. 1946 őszén az országos választásokon megsemmisí­tő vereséget szenvedtek a reakciós polgári pártok. Na­pirendre került az elavult monarchia megdöntése. 1947. december 30-án Gheorghe Gheorghiu-Dej, az RKP Központi Bizottsá­gának főtitkára és Petru Groza miniszterelnök előtt a király aláírta a lemondó okmányt. A köztársaság kikiáltásá­val lezárult az a folyamat, amely a munkásosztályt s a vele szövetséges paraszt­ságot a hatalom birtokosá­vá tette, megvalósítva a ro­mán nép teljes szuverenitá­sát, megnyitva az utat a román nép évszázados ál­mainak megvalósítása előtt. A köztársaság kikiáltása óta eltelt negyedszázad ékesszólóan bizonyította a szocialista társadalmi rend magasabbrendűségét. A ba­ráti Románia Európa egyik leggyorsabban fejlődő or­szága: az ipari termelés évi átlagos növekedési üteme 13 százalékot ért el, és 1972- ben értékben huszonegysze­rese volt az 1938. évinek, a háború előtti időszak gaz­dasági csúcsesztendejének. A szövetkezetesítés végre­hajtásával szocialista ala­pokra helyezett mezőgazda­ság megindult a gyors, nagyszabású fejlődés g átján. Az elmúlt években létre­jöttek a feltételek ahhoz, hogy átalakuljon a hagyo­mányos román falu. Romá­nia fejlett iparral rendelke­ző ipari agrárállammá vált. Az országépítés történel­mi folyamatában a román nép mindig maga mögött tudhatja a szocialista álla­mok, mindenekelőtt a Szov­jetunió testvéri támogatá­sát. Ez a támogatás Romá­nia előrehaladásának leg­főbb biztosítéka. Nagy nem­zeti ünnepén azt kívánjuk Románia népeinek, hogy érjenek el minél nagyobb sikereket a szocialista épí- tömunka előttük álló jelen­tős feladatainak megoldá­sában, a szocialista orszá­gok egysége, barátsága, a proletár nemzetköziség erő­sítéséért folytatott harcuk­ban. Aki szelet vet... (Folytatás az 1. oldalról) re. Még messzebbre ment Knud Andersen dán külügy­miniszter, aki a bombatáma­dások elítélésén túl síkraszállit a vietnami nép függetlensé­géért, „amiért immár 25 éve harcol”. Az egyik atlanti nagyha­talom, Franciaország külügy­minisztere, Maurice Schu­mann ugyancsak fogadta az USA egyik magas rangú meg­bízottját, Portért, a párizsi tárgyalások amerikai fődele- gétusát. Tiltakozott Marty bíboros, Párizs érseke, a Cochin-kór­ház öt vezető professzora, az FKP Politikai Bizottsága, az indokínai népek békéjével foglalkozó világkonferencia, az el nem kötelezett országok 16 tagú állandó bizottsága és felsorolh atattanul sok neves személyiség, társadalmi szer­vezet. Washingtonban szelet ve­tettek és olyan vihart arattak, amely a legújtbb jelentések szerint az amerikai törvény- hozás mindkét házát is elérte. Bangkok-Kairó Vér nélkül, a túszok kiszabadu­lásával ért véget a thaiföldi iz­raeli nagykövetség elleni palesz­tin gerillatámadás. Ez a felvé­tel még a feszültség utolsó percében készült: rendőrkordon a nagy- követség kerítése körül. A négy palesztin gerilla — aki csütörtökön megszállta a bangkoki nagykövetséget — pénteken a déli órákban thaiföldi nemzetközi légitársaság egy DC—8 mintájú repülőgépén Kai­róba érkezett. A repülőtéri hatóságok távoltartották az újságírókat géptől, amely a fogadóépülettől távol állt meg. A gerillák beültek egy lefüggönyözött mikrobuszba, és ismeretlen helyre távoztak. Új fejezet Európában 2. LENGYELORSZÁG Válaszol: S. Olszowski külügy­miniszter. — Az 1972-es év mely ese­ményeit tartja ön az európai béke és biztonság megszilár­dítása szempontjából a legfon­tosabbaknak, különös tekintet­tel a szocialista országok egy­behangolt és egységes fellépé­sére? — Az 1972-es év bővelke­dett az európai béke és biz­tonság megszilárdítása szem­pontjából különleges jelentő­ségű eseményekben. — A Moszkvában kötött szerződések a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok rendezéséhez ve­zettek, ami a különböző rend­szerű államok békés egymás mellett élésének alapelvét iga­zolta. Általában javult a poli­tikai légkör: az enyhülésnek, a vitás nemzetközi problémák fokozatos rendezésének számos jelét lehet tapasztalni, habár még sok a gyúlékony tűzfé­szek és a rendezetlen kérdés a világban. — Európa az enyhülés és a normalizálódás folyamatában jelentősen megelőzte a világ többi részét. Az 1972-es év Európa számára az országok közötti kapcsolatokban egy sor történelmi jelentőségű ese­mény eredményeképpen a for­dulat éve lett. — 1972 júniusában életbe léptek a Szovjetunió és Len­gyelország szerződései az NSZK-val, valamint a négy nagyhatalom megállapodása Nyugat-Berlin ügyében. No­vemberben megkötötték az NDK és az NSZK közötti alap­vető kapcsolatokról szóló szer­ződést. Ezek a szerződések a mai közép-európai határokat megkérdőjelező, az NDK elis­merését elutasító revansista nyugatnémet korok' által szí­tott sok éves nyugtalanság idő­szakát zárták le. Európa éle­tébe az enyhülés és a szilár- dulás elemeit hozták, az euró­pai államok és határok általá­nos tiszteletben tartásának el­vét rögzítették. Ezek a szer­ződések a szocialista államok politikájának óriási vívmányai. Egységünknek köszönhető, hogy a jogos követeléseinkért folytatott nehéz harcban ké­pesek voltunk olyan politikai eredmények kivívására, ame­lyek országainknak tartós, bé­kés fejlődést biztosítanak az általánosan elismert határok között, együttműködésben va­lamennyi érdekelt állammal. Mit vár ön az 1973-as év­től? — Mindenekelőtt az európai biztonsági és együttműködési konferencia sikerét. Úgy gon­doljuk, hogy a konferencia ta­nácskozásainak már 1973. jú­niusában meg kell kezdőd­niük. Óhajtjuk, hogy a konfe­rencia munkája megfelelően alakuljon és pozitív eredmé­nyeket hozzon. Ehhez, úgy vél­jük. a konferenciát össze kell kapcsolni a külügyminiszterek konstruktív megbeszéléseivel és a szakbizottságok munká­jával, végső akkordként pedig magas szintű állami képvise­lők találkozójával. Mindez hangsúlyozná a konferencia rendkívüli jelentőségét a je­lenlegi európai együttműkö­dés és a jövőbeli békés fejlő­dés számára. Ahhoz, hogy az európai konferencia valóra- válthassa e reményeket, ki kell dolgoznia a biztonsági po­litika minden vonatkozását a megfelelő megegyezés számá­ra. Ebben a megegyezésiben le kell rögzíteni és meg kell erő­síteni a fennálló európai ha­tárok általános tisizteletbentar- tásának, a fegyveres erőszak alkalmazásáról való lemon­dásnak, és a különböző rend­szerű államok békés egymás mellett élésének alapelveit. Az európai biztonsági és együtt­működési konferencia tanács­kozásainak természetesen eredményezniük kell a széles körű gazdasági-tudományos együttműködést és a nemzet­közi csere más formáinak fej­lődését, továbbá nagy vona­lakban a természeti környezet védelmének kidolgozását. Ar­ra számítunk, hogy 1973-ban a konferencia megfelelő határo­zatokat hoz az említett kér­désekben és létrehozza azt az állandó szervet, amely tovább folytatja a munkát az össz­európai biztonság és együtt­működés rendszerének kiépí­tésén. Az 1973-as év másik eseménye lesz a fegyveres erők és a fegyverzet Európában végrehajtandó csökkentéséve} foglalkozó tárgyalássorozat. Az e téren mutatkozó haladást — az európai biztonság egyen­súlyának egyidejű fenntartá­sa mellett — nagy megelége­déssel fogadnánk. 3. BULGARIA — Az év folyamán melyik eseményt tartja a legfonto­sabbnak az európai béke és biztonság megszilárdításának szempontjából, különösen a balkáni országok közötti jó­szomszédi viszony fejlődésé­nek vonatkozásában? — Az 1972. évet az össz­európai értekezlet előkészíté­se és összehívása folyamatá­nak elmélyülése jellemzi. Az egész év folyamán több ese­mény azt mutatta: törvény­szerűen érlelődnek az objek­tív és a szubjektív feltételek ahhoz, hogy Európát a hábo­rús konfliktusok szférájából a megértés, a biztonság és az együttműködés felé vezessük. — A Szovjetunió a Var­sói Szerződésben részt vevő szocialista országok már 1972. januárjában, prágai nyilatko­zatukban meghatározták az európai államok közötti bé­kés egymás mellett élés, vala­mint a gazdasági, tudomá­nyos-műszaki és kulturális együttműködés fejlesztésének elveit. — Az NSZK-ban a Szovjet­unióvaj és Lengyelországgal megkötött szerződést éles po­litikai harcok közepette rati­fikálták, s ez a folyamat a re- vansizmustól fűtött reakciós erők bázisának szűkülésére vallott. A Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú meg­állapodás, az NDK és az NSZK közötti alapszerződés, valamint az NDK nemzetközi tekintélyének növekedése az európai változások újabb momentumai. Fontos esemény volt a revansista és neonáci erőknek $z NSZK-ban lezaj­lott választásokon elszenve­dett veresége is. Lehetőségek tárultak fel az NSZK és az NDK közötti normális kap­csolatokra, valamint a békés együttműködés politikájának megvalósítására egyrészt az NSZK, másrészt a Szovjet­unió és a szocialista országok között. — Az európai biztonság és együttműködés ügyének nagy politikai sikereként könyvel­hető el, hogy Helsinkiben 1972 végén megkezdődtek a sok­oldalú konzultációk európai országok, valamint az Egye­sült ÁÚamok és Kanada részvételével. ‘ — Meg kell említeni, hogy az európai népek képviselői­nek brüsszeli értekezlete 1972 júniusában a legszélesebb tö­megeket tette érdekeltté a kollektív biztonság kialakítá­sában, valamint a gyümölcsö­ző együttműködésre irányuló intézkedések kidolgozásában. — Mit vár az 1973-as év­től? — Az 1973-as évet az össz­európai értekezletről fogják elnevezni: összekapcsolják azzal az eseménnyel, amely újabb távlatokat tár majd fel a földrészünk népei közötti békés fejlődés, és együttmű­ködés számára. Nem lehet két­séges, hogy 1973-ban, a Hel­sinkiben összeülő értekezle­ten reális alapot fektetnek majd le az európai kollek­tív biztonság és együttműkö­Váiaszol: Dimitr. C. Bratanov, az európai biztonság nemzeti bizott­ságának elnüke, a Brüsszelben székelő nemzetközi bizottság tag­ja. dés kialakítására. Az össz­európai értekezlet határoza­tai gyakorlati távlatokat tár­nak majd fel Európában, s ezek új történelmi jelentősé­gű változásokhoz vezethetnek a béke, a biztonság és az együttműködés jegyében. Az általános európai enyhülés pozitív hatást gyakorol a balkáni népek közötti ba­rátság és együttműködés lég­körének megteremtésére. Meg­győződésünk, hogy az 1973-as esztendőben sokoldalú tevé­kenység bontakozik majd ki a balkáni államok és népek között ennek a folyamatnak j az erősítésére. Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk kedves vásárlóinknak! VÁCI ÉLELMISZER KISKERESKEDELMI VÁLLALAT m iwi M A LAKÓ. SZOLGÁLAT/ t

Next

/
Thumbnails
Contents