Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-29 / 305. szám

1972. DECEMBER 29.. PÉNTEK M£C> 'sbrtMM'iap Egyetemváros Lágymányoson, a Petőfi-híd és a Déli összekötő Vasúti Híd között, több mint tíz hektár­nyi területen épül fel a fővá­ros egyetemvárosa. Itt kap he­lyet az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem természettudo­mányi karának fizikai, kémiai, földtudományi és biológiai épülete, illetve az ezekhez kap­csolódó kiszolgáló létesítmé­nyek egész sora. Húszéves jubileumát ünnep­li ez évben a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Csü­törtökön délelőtt Vecsésen a vállalat szocialista brigádveze­tői és tagjai tanácskoztak, amelyen részt vett Kovács Ist­Gyalogosok, járművek siető forgatagában udvariasság, fegyelem ellenére is történhet baj. Előrelátás, tudatos anyagi gondoskodás: BALESETBIZTOSÍTÁS Általános iskolát végzett fiatalokat felveszünk ipari tanuló az 1973/74-es tanévre KŐMŰVES, ÁCS, FESTŐ, VILLANYSZERELŐ, PARKETTÁS szakmába. Vidékieknek szállást, teljes ellátást adunk. A tanulmányi eredménytől függő ösztöndíjat, az ács és a kőműves szakmában társadalmi ösztöndíjat is fizetünk. Jelentkezni lehet: a „PROSPERITÁS” KTSZ munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. KEZDJE AZ ÚJ ÍVET SZERENCSÉVEL VÁSÁROLJON JANUÁRI ELŐFIZETÉSES LOTTÓ­SZELVÉNYT ván, az SZMT megyei titkára is. Bartha Antal, a vállalat igazgatója elmondotta, hogy a PVCSV az idén tovább fejlő­dött, ma már kilencszázan dolgoznak a vállalatnál, s az éves termelési érték meghalad­ja a 125 millió forintot Öröm­mel jelentette be, hogy decem­ber közepén teljesítették az éves tervet. Jó munkájúkat bizonyítja az is, hogy már kétszer nyerték el a Pest megyei Tanács és az SZMT által alapított „Szocia­lista Munka Vállalata” címet. Jelenleg 42 brigád mintegy négyszáz fővel vesz részt a szocialista versenymozgalom­ban. Harmincöt brigád már rendelkezik a szocialista cím valamelyik fokozatával. Kü­lön kiemelte, hogy a legjobb munkát az érdi, a szigetszent- miklósi, a dunakeszi, a vecsé- si, a kistarcsai és a nagykátai brigádok végezték 1972-ben. 1973-ban is sok feladat vár a vállalat dolgozóira. Jövőre már eddig 130 milliós megrendelés érkezett, amelyet igyekeznek időben teljesíteni. A beszámolóhoz húszán szól­tak hozzá, köztük tizenkét szo­cialista brigádvezető. Valamennyien hangsúlyoz­ták, igyekeznek a jövőben is mindent megtenni a verseny­mozgalom sikeréért, igyekez­nek bevonni a többi brigádot is a mozgalomba. G. J. Jutalom- közönségszervezőknek Az esztendő folyamán leg­eredményesebben dolgozó bu­dapesti színházi közönség­szervezőknek, üzemi, társadal­mi munkásoknak, pedagógu­soknak, nyújtott át jutalmakat csütörtökön a Művelődésügyi Minisztériumban dr. Malo- nyai Dezső, a minisztérium színházi főosztályának veze­tője. Nagylányok iskolája Az ember kultúra nél­kül vegetál vagy sor­vad, de nem él. A kultúra (tágabb értelemben): az egész emberi életre kiterjedő meg­egyezés. Szerelem, szexualitás, házasság, gyermeknevelés sem csak egyéni ügy. örök termé­szeti s emberi dolgok ezek, változatlan tartalmuk formája a történelemiben módosul — de a közösséig tagjai közt min­dig volt valami megegyezés. A szerelemnek, szexualitás­nak, családi életnek, gyer­meknevelésnek kultúrája fo­galmi úton, ismeretterjesztés, tudományos igényű felv..,ago- sítás útján is közvetíthető. Az ilyen felvilágosítás nagy se­gítséget nyújthat a fiatalok­nak a felnőtté válásban. Bár változott, változó ko­runkban még nem alakultak ki véglegesen ezek a normák, társadalmunkban e dolgokra még nem született tartós meg­egyezés, minderre nem for­málódott egységes kultúra még — az igény rá felvető­dött. Ugyanakkor megfogal­mazódott az iskolai felvilágo­sítás kívánalma. A dolog ne­hézsége folytán — például, mert a tárgynak alig van pe­dagógiai irodalma; külföldi példáért sem sokfelé fordul­hatunk — a felvilágosítás szükségének országszerte kevés Iskolában próbálnak eleget tenni. Pest megye egy falusi gim­náziumában mégis megkísérel­ték. Az ócsai Bolyai János gimnáziumban valóban szinte úttörő kezdeményezésre vállal­koztak, amikor, három éve, el­indították a nagylányok isko­láját. polgári is­kola meg­nyerőén gondozott épületében 21 évvel ezelőtt kezdte működését a gimnázium. Megtudom, hogy a tanári karban népes a törzs­gárda. A három pedagógus közül is, akikkel a szimpatiku­sán berendezett igazgatói iro­dában beszélgetünk, Péter Do­monkos igazgató 21, Ritecz Jó­Az egykori Ml LETT A JAVASLATOKKAL? A iakossíg számon kér és visszakérdez Ha mérleget készítünk ar­ról, mi történt egy községben a legutóbbi választások óta, elég egyetlen, az egész lakos­ságot érintő meg nem valósult javaslat ahhoz, hogy csökkent­se az eredmények értékét. Ez történt Tökölön is. — A községben a legna­gyobb gond az óvoda volt — mondja Marton Ernő vb-titkár —, s egyelőre maradt is. A Pest megyei 3-as számú Építő­ipari Vállalattal két évig hú­zódott a szerződéskötés s ezért az óvoda nem készülhetett el az eredeti tervek szerint. Idő­közben árváltozások is voltak, s a tervezett hárommillió fo­rint már nem elég az építke­zéshez, a költségek négymillió 300 ezer forintot tesznek ki. Jelenleg három helyen foglal­koznak a kicsinyekkel, korsze­rűtlen körülmények között. Ha elkészül az új 75 személyes óvoda, sor kerül a többiek fel­újítására is. A leendő gyer­mekintézményben szolgálati lakás és egy kétszáz szemé­lyes konyha is helyet kap. Idén nem építettünk járdákat sem, 1973-ban azonban három kilométerrel növeljük a por­mentes utcák hosszát. — S a megvalósult javasla­tok? — Állandó téma volt, a leg­utóbbi napokig, hogy az álta­lános iskolában nincs ivóvíz — folytatja Tornyossy László tanácselnök. — Most a közsé­günkben levő vállalatok, intéz­mények segítségével, csekély beruházással, egészséges ivóvizet vezet­hettünk be az iskolába. Ha már az oktatási intézmé­nyeknél tartunk, hadd említ­sem, hogy nyolcszáz diákunk igen nehéz körülmények kö­zött tanul. Bár két tanterem­mel bővítették az iskolát, még­is három műszakban járnak a gyerekek: délelőtt, délután, il­letve este. Az új iskola építé­sének tervei elkészültek, de a régi épületet sem hanyagoljuk el. — A tantermeket korszerű világítással szereltük fel, vala­mennyi helyen olajkályhával fűtünk. Mi sokat köszönhetünk az „egy üzem — egy iskola” mozgalomnak. A Pestvidéki Gépgyár, az Állatifehérje Fel­dolgozó Vállalat, a Kábel Mű­vek helyi részlege szemléltető eszközökkel, olajtároló hor­dókkal segíti az oktatási intéz­ményeket. Sőt, az üzemektől több alkalommal buszt is kap­tunk, hogy kirándulni mehes­senek a gyerekek. — Nálunk a lakosság szá­mon kéri a javaslatokat és visszakérdez, ha nem elé­gedett a válasszal — mondja Marton Ernő. — A tanácstagi beszámolókon most is szóvá tették a kereskedelmi ellátást, annaik ellenére, hogy volt elő­relépés ezen a téren is. »Nem volt például a községben me­legkonyhás étterem, a Pest megyei Vendéglátó Vállalat megértette gondjainkat. KözT egészségügyi okoból be kellett zárni a régi cukrászdát, ehe­lyett is másik épül. A község külterületére élelmiszerboltot kértek a lakók. Egyelőre kihe­lyezett háziboltot létesítünk, hogy ne kelljen minden apró­ságért kilométereket gyalogol­ni. Nemrégiben telephelyet nyitott a Budapest környéki TÜZÉP. A lakosság felvetette: miért nem árulnak ott építő­anyagot, amikor szükség vol­na rá. Idén például 91 új ház épült a községben. Gyakran panaszkodnak az em­berek az áramszolgáltatásra is. Nem ok nélkül. Rendkívül nagy a feszültségingadozás, este gyakran nincs áram, s nem lehet nézni a tévét. Az ingadozást nem bírják az ut­cai égők sem s a községben gyakran sötétek az utcák. S. I. ! zsefné igazgatóhelyettes 17, Nádas Zoltánná pedig 10 esz­tendeje tanít az iskolában. Megtudom, hogy igen jó itt az egyetemi felvételi arány. Ezért is, hogy körzetükből, Ócsárol, Gyálról, Bugyiról, Alsónémedi- ből az egyetemre törekedő fia­talok sem fővárosi gimnáziu­mokba, de hozzájuk iratkoz­nak — tanulóik negyven szá­zaléka értelmiségi szülők gyer­meke, s még Budapestről is járnak ki diákjaik. A fiúk szá­ma azonban csekély: a IV/B huszonkilenc tanulója között például mindössze ötöt talá­lunk. Ók ugyanis az itteni köz­ségekből jobbára fővárosi szak- középiskolákba vagy ipari ta­nulónak igyekeznek, de a több­ségük a nyolc általános után — kiváló tanulók is — egy­szerűen dolgozni megy. (Az itt érettségizett lányok zöme ala­csonyabb iskolai végzettségű- höz megy férjhez.) A nagylányok iskoláját a kémia-biológiaszakos Ritecz József né, az iskolai vöröske­resztes szervezet régebbi veze­tője indította meg a gimná­ziumban. — Mi vitte a vállalkozásra? — kérdezem tőle, az azonnal érezhetően, valóban egyenjogú, valóban emanciált nőtől, aki­ben, ez is rögtön érezhető, vonzó, meleg ember él. — A biológiai s a szellemi érettségnek, az egyéniség ki­rajzolódásának, az érzelmi fej­lődésnek az előző nemzedé­kekhez viszonyított fáziseltoló­dásai, amelyek új kérdések elé állítják a felnőtteket, új fel­adatok elé a neveléstudo­mányt; az a valóságos tény, hogy a fiatalság egy része a felnőttektől szentesít jtt élet­kornál előbb már szexuális életet él; hogy az ifjúság kri­tikával tekinti az előző nemze­dék szabályait, szokásait; hogy a mai családban a szexuális nevelésnek nincs kultúrája, a szülők vonakodnak a felvilágo­sítástól; hogy félő, a fiatalsá­got a film, a reklám, a sláge­rek művi környezetéből, meg a közvetlen emberi környezet­ből is egy sor ferde, torz be­nyomás éri a témában. A tan­rend hiányosságai is indokol­tak a nagylányok iskoláját, hi­szen a biológiai oktatásban mindössze egy óra jut a tárgy­ra a középiskolában. Végül le­hetővé tette a tanfolyam meg­indítását egy azonos című vö­röskeresztes könyvecske, amely jó útmutató a szexualitás, há­zasság, terhesség, szülés, gyer­mekgondozás, gyermeknevelés témájával foglalkozó nagylá- nyok iskolájához. — Milyen fogadtatásban ré­szesült a tanfolyam? — Várakozásunkkal ellen­tétben a szülők nem aggályos­kodtak — nem is érdeklődtek. A tíz előadásból álló tanfo­lyamra olyan sokan jelentkez­tek, hogy szelektálnunk kellett- fsak a negyedikesek jöhettek, közülük egy sem maradt el. De időközben a fiúk is javasolták: indítsuk meg a fiúk iskoláját! Ehhez azonban még nincs se­gédkönyv, s az sem biztos, hogy akadna vállalkozó tanár. •j------------j negyedikes lány­I Négy | nyal beszélget­' ~ tünk később. Tudtam róluk, megtudtam tő­lük is, hogy magukon, maguk­ban hordják a kor rohamos változásait: hogy különböznek az előző nemzedékektől — pél­dául őszintébbek —, s hogy legalábbis kritikával veszik azoknak szabályait. Megláttam bennük, hogy egyéni körülmé­nyeiktől, fiatal sorsuktól füg­getlenül, mégiscsak védettség­ben élnek — ifjúságuk maga is védi őket — várakozó ar­cukra nem került árnyék. Mit akarnak? Amit minden élő­lény, az első számú törvénye, a legbensőbb parancsa szerint: élni akarnak! S nem akarnak torzító gátlást, sunyító álsze­mérmet, nyomorult bűntuda­tot. — Miért jelenkeztetek a nagylányok iskolájába? — Mert otthon nem adtak szinte semmiféle felvilágosí­tást. Én is például, mikor óvo­dás koromban a testvéremet vártam, kiálltam a kapuba, hogy „gólya, gólya, vaslapát, hozzál nekem kisbabát!” — aztán az édesanyámmal eny- nyiben is maradtunk. Barát­nőkkel megbeszélni — nem jó. Megfelelő irodalomról sem nagyon tudunk. — Arról esett sző eddig a tanfolyamon, amit vártatok? Kissé csalódtak. Akár a ta­valyi s tavalyelőtti negyedike­sek. Akkor az előadó orvosra azt mondták a lányok, hogy túl félénk, zavarbajövős. Azóta — a gimnáziumukban végzett — doktornő tartja az előadá­sokat. „De ő is csak általános­ságban beszélt”. — De miért nem kérdezte­tek? Nem lehetett? — Lehetett. Mondta a dok­tornő is, hogy kérdezzünk. — Hát miért nem kérdezte­tek? Hiszen ti nem vagytok szégyenlősek, szemlesunyók, vihogok, pirulók? — Mi nem. — Lehet, hogy szeméremből nem kérdeztetek? sok egyéni- Ellenben . erkölcsi, etikai, ma­gatartásbeli problémával je­lentkeznek. S itt nem köny- nyű válaszolni, erre a vörös­keresztes brosúra sem ad re­ceptet — mondta az igazgató- helyettes asszony. — De az egész tárgykörben, lehet receptet adni? Illetve, nem félő, hogy receptként fog­ják fel a hallottakat? Pedig például egy morális választás­nál, vagy a gyermeknevelés­ben, ami az egyiknek a legjobb megoldás, abba a másik tönk­remehet. — Ezt mi is hangsúlyoztuk: hogy nem szakácskönyvet adunk a kezükbe. — Nem merült fel a művé­szetnek, mint jó nevelőnek szerepe a felvilágosításban? Nem mond ellent, hogy míg a biológiatanár teljes, lexikális, szókimondó ismeretnyújtásra törekszik, az irodalomtanár le­tagadja a szerelemnek a pri­mitív művészettől az ókori kultúrákon s a gótikán, lovag­koron is át a XVIII. századig ívelő életes ábrázolását, amely­re jórészt csak a XIX. század parancsolt zabolát, leplet, — amelynek a modern művészet ismét létjogot adott? Pedig a művészet ilyen teljes bemuta­tása, nemcsak egészségügyi­biológiai higiénére nevelne, de az élet szép, nehéz nagyszerű­ségét is megéreztetné. Vagy megsejtetne olyan dolgokat, hogy miért alakult ki a törté­nelemben a nőtisztelet.----------------------- lehet el­De meddig | menni dol­-----------------------gok külön ke zelésében, szétválasztásában, az analízisben, a részletek boncolásában, vegyelemzésé- ben, hogy szem elől ne tévesz- szék az egészet? Szerelem, fel­nőttség, házasság, anyaság té­májában az egész embert, az egész életet? — A teljesség felé, a szinté­zisre törekszünk mi is. De ne beszéljünk ilyen elvontan. Itt az iskolában, rengeteg gondot okoz a nevelési kultúra hiá­nya a családokban. Amíg kicsi a gyerek, nincs baj otthon, de amikor serdül, és első önálló mozdulatait próbálgatja a fel­nőttséghez, sokszor megsértik, megszégyenítik, megalázzák. Például feltépik a leveleiket, mondván, „amíg én etetem, jogom van hozzá”. Emlékszem, ugyanebben az iskolában, tp- lem is elkoboztak diákkorom­ban egy levelet: hangosan fel kellett olvasnom itt. az irodá~ ban. Most az egyik ablakban sértetlenül találják meg tanú- , lóink az iskolába, nevükre címzett borítékokat... Ugyan­ebben a szellemben nevel a nagylányok iskolája is, az egész emberségre, a személyi­ség megvalósítására, az önkife­jezés szabadságára, a másik emberrel való felelősségre és őszinteségre, az egyén tisztele­tére szerelemben, házasságban, családban — mondta a másik tanárnő, Nádas Zoltánná, aki az igazgatóhelyettes asszony túlterhelése, idegkimerültsége miatt a közelmúltban átvette a tanfolyam irányítását — Igen, a megbecsülés, az őszinteség. De az ember a gye­rekének sem mond el min­dent! Félelmeket, gondokat... — szólt közbe az igazgatóhe­lyettesnő. ... Azt kívánom, a nagylá­nyok iskoláihoz, hogy bár le­gyen szó bátran mindarról, amit a hallgatói is sürgetnek —, de azt is éreztessék, amiről a nagylányok csöndje beszél. Ami talán: szerelem, s anya­ság csodája, a közösségi ember titkossága. mindenki szent, egyedülvaló méltósága. Padányi Anna f Húszéves a PVCSV Szocialista brigádvezetők tanácskozása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents