Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-28 / 304. szám

PEST HEG 1972 DECEMBER 28., CSÜTÖRTÖK KiJCírksp JÖVŐRE: 812 LAKAS Ev vége a PÁÉV-nél Hogyan sikerült az év? — erre kerestünk választ a Pest megyei Állami Építőipari Vál­lalatnál. Az elmúlt két esztendőben, de különösen az idén vissza­szorult az ipáéi és kommuná­lis kivitelezés, nagyobb sze­rep jutott a lakásépítkezések­nek. Míg tavaly 250 volt a ké­szen átadott lakások szá­ma, addig az idén 624, jövőre pedig 812 a terve­zett szám. Mint érdeklődésünkre Mol­nár János igazgató elmondot­ta, zavaró körülmény az egyenlőtlen feltételekkel je­lentkező konkurrencia. Míg a vállalat építkezéseinek zömét (80 százalékát) maximált áron kivitelezheti, addig az építő­ipari vállalkozások — kihasz­nálva a konjunktúra és a környezeti adottságok előnyeit — szabad áron kötik szerző­déseiket. A szakmai bérek országos táblázatának kidol­gozása mellett, a novemberi KB-állásfog- lalás remélhetőleg itt is érezteti majd hatását, hiszen nem egy áremelés a költségvetést is terheli. Megtudtuk — bár az idei terv teljesítése nem sikerült —, hogy az elkövetkezendő időszakban sokat várnak a törzsgárdától. A termelékeny­ség javítását mutatja, hogy az ez évi 470 millióval szem­ben 540 millió forint a jövő évi terv, melyben — mint azt már említettük — központi helyet kap a lakásépítés. Szólni kell arról is, hogy Vá­cott a megyei Állami Építő­ipari Vállalat kivitelezésében készült el egy olyan 96 laká­sos lakóépület, melynek át­adása során nem támasztottak semminemű minőségi és mennyiségi kifogást. K. J. Napirenden a PEVDI munkája a tanácsi apparátus helyzete A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése Szerdán ülést tartott a Pest megyei Tanács végrehajtó bi­zottsága. A testület elsőként a Pest megyei Vegyi- és Di­vatcikkipari Vállalat tevé­kenységéről szóló beszámolót vitatta meg. A többi között megállapította, hogy a nap­jainkban háromezer embert foglalkoztató, tizenkét telep­helyen dolgozó, s 450 millió forintnál nagyobb termelési értéket előállító vállalat min­den tekintetben megfelel azoknak a feladatoknak, ame­lyek megvalósítására annak idején létrehívták. Annak el­lenére, hogy a PEVDI irányí­tásában, termelésében a he­lyiséggondok közrejátszanak, a vállalat belső szervezete korszerűsödött. Nagy segítséget adott a vállalat fejlődése a fog­lalkoztatási problémák megoldásához, különösen a női munkaerő le­kötéséhez, s napjainkban a megye területén mintegy 2200 asszony és lány talál kenyér- keresetet a PEVDI különböző üzemeiben. Ugyancsak pozití­vumként hangzott el, hogy a legutóbbi négy esztendőben 12,7 százalékkal növekedett a munkások átlagbére, s erőtel­jesen fejlődött a szocialista brigádmozgalom és a munka­verseny. A gazdasági tevé­kenység eredményeinek gya­rapodását a többi között a ki­vitelre termelt áruk mennyi­ségének növekedése, a válla­lati nyereség emelkedése bi­zonyítja. Különösen példásnak ítélte a végrehajtó bizottság azt a kiterjedt gondoskodást, amellyel a nődolgozók problé­máit kezelik a vállalatnál, bár vezetői megbízatásuknál még éppúgy akad tennivaló, mint az egészségre ártalmas munkakörben való foglalkoz­tatásuknál. A PEVDI a rtiegyei tanácsi ipar egyik legdinamikusabban fejlődő vállalatának bizonyult — ez volt a vita végső sum- mázata —, s kellő biztosítékok vannak arra, hogy útja .to­vábbra is töretlen legyen, fej­lesztési elképzelései sikerrel megvalósuljanak. Egyetértés fogadta azt a törekvést, hogy a Pest megyei Vegyi- és Di­vatcikkipari Vállalat a megye területén fokozatosan kiala­kítsa saját üzlethálózatát, s ugyanakkor ösztönzőleg esett szó arról, hogy a lakossági szolgáltatásban és javításban ■is részt vegyenek. Ehhez az is alapot teremt, hogy a gyáregységek jól éltek a gazdasági reform szelle­méből következő, s szá­mukra megadott önálló­sággal, s idén például a termelés mintegy nyolcszázalékos nö­vekedését teljes egészében a termelékenység emelkedése fedezte. A végrehajtó bizottság el­fogadta a vállalat munkájáról beterjesztett jelentést,, majd áttért a tanácsi apparátus helyzetéről szóló beszámoló megvitatására. Megállapította egyebek mellett, hogy a sze­mélyzeti munka továbbfej­lesztéséről hozott párt- és kormányhatározatok világos útmutatással szolgáltak a me­gyebeli feladatok megoldásá­hoz is. Ennek köszönhetően az elmúlt években tervsze­rűbbé és alaposabbá vált a tanácsi apparátusban tevé­az Cegléden megkezdték SAJÁT TEJET — Tetszik tudni, mink már eleitől fogva tsz-tagok va­gyunk — bontogatja a fekete fejkendőt Varjasi Ferencné. — Mindig tartottunk otthon tehe­net; az utóbbi években már nem, mert azt mondta a fiam: „Mama, én már nem vagyok paraszt, nem kaszálok.” Pedig paraszt. Traktoros a Magyar- Szovjetben. — Miért, hát olyan sokat kellett kaszálni annak az egy tehénnek? — Nemcsak a kaszálásról volt szó. Elszoktunk a tehén­től, mert nem volt érdemes tartani. A gyengén etetett jó­szágtól nem várhat hasznot az ember. Akkoriban baj volt a legeltetéssel, a takarmánnyal. Nehéz volt a tej beadása, kilo­métereket gyalogoltunk a tej­házhoz. Pedig micsoda állat volt a Pipacs! Most egyik reg­gel hallottuk a rádióban, hogy mondják, OTP-hitellel lehet te­henet venni, csak megállapo­dást kell kötni a termelőszö­vetkezettel. Azt mondta a fiam, mama. ennek utánajá­runk. Kijavítjuk az istállót, megint hozunk tehenet a szer­ződéses bika mellé. — A taggyűlésen aztán el­mondtak mindent rendesen. Szaladtam utána az irodára, vegyenek minket is a listára, Megkötjük a szerződést. Több fogyna Cegléden, a Magyar—Szovjet Barátság Tsz irodájában Skul- téty József elnökkel beszélge­tünk. — Amikor meghirdették a szarvasmarha-tenyésztés komplex programját. sorra vettük, mi az, amit megvaló­síthatunk. Ma legalább negy­venezerrel kevesebb a tehén, mint hat-nyolc éve. A tartási és takarmányozási gondok, a költségek emelkedése miatt a kisü-emek radikálisan fel­hagytak a srarvasmarha-ne- veléssel. Ezt a nagyüzemek sem tudják még pótolni. — A sok. ránk vonatkozó teendő megvalósítása során, a közös állomány fejlesztésén túl, jutottunk el a „háztáji te­henek” gondolatához. Itt van az üzemünk, az Alföld-tej Tár­sulás. Tudomásom szerint je­lenleg tizenhárom hasonló mű­ködik az országban, Pest me­gyében rajtunk kívül a Galga- és a Budatej. Ma napi huszon­egyezer liter tejet, illetve ka­kaót tasakolunk. Az iskolák­nak szállítunk, a Ceglédi Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalatnak is és két boltban áru­sítunk. Jóval több fogyna, an­gol és svájci gépeink is na­gyobb kapacitásúak, napi har­mincezer liter tej feldolgozá­sára alkalmasak. — Sorra vettük, kik laknak a tagok közül* olyan körülmé­nyek között, hogy tehenet tart­hatnának. Sok üres istállót ta­lálni kinn a tanyákon. Először a taggyűlésen, a kommunisták előtt ismertettük elgondolá­sainkat, s már ott nem várt, nagy visszhangja támadt. Keresik az elnököt; Papp Lajos jött utána. — Elnök elvtárs, én is ott voltam a taggyűlésen. — Láttam, erősen érdeklő­dött. Mióta is tsz-tag, Papp bá_ tyám? — Jövőre lesz húsz. Két éve volt utoljára tehenünk, akkor a sok gond miatt leadtuk. Ügy hordjuk a tejet magunknak, de az havi kétszáz forint. Miért adjak ki ennyit, ha inkább ke­reshetek? A literenként ötfo­rintos átvételi ár jó jövedelem, különösen egy nyugdíjasnak. Közös hitellel A ceglédi Magyar—Szovjet- Barátság Termelőszövetkezet vállalkozása — kollektív hi­telvállalás a tsz-tagok háztáji tehenéért — még új. A lénye­ge az, hogy az igénylő részére — akinek a személye, a műm kaerkölcse kifogástalan — kö­zéplejáratú mezőgazdasági köl­csönt kérnek az OTP-től. ön­költségi áron évi 400 forintért egy hold földön legeltethet a tehéntartó, több állat esetén 600 forintot fizet. Azonkívül J kenykedők kiválasztása, utánpótlás nevelése. Figyelemre méltó vonás, hogy az új tanácstörvény megvalósításának jegyében bár összességében a tanácsi apparátus létszáma nem nö­vekedett— sőt, bizonyos csök­kenés ment végbe —, a nagy­községek ügyintézői létszáma jelentősen erősödött Ugyan­akkor gondot okoz, hogy jó- néhány helyen nem sikerül kellő képzett­ségű emberekkel betölteni az üresen álló státusokat, illetve a nők arányának gyors növekedése, hiszen jelenleg a községekben a tanácsi alkal­mazottak 84 százaléka nő. A vita során nagy figyel­met szenteltek a végrehajtó bizottság tagjai a tanácsi ap­parátus szakmai és politikai képzettségének, s örömmel vették tudomásul, hogy mind­két területen jelentős a hala­dás. A nagyközségi tanácsel­nökök 75 százaléka például ma már felső fokú végzett­séggel rendelkezik, s megnőtt azok aránya is, akik maga­sabb fokú politikai képzett­ségre tettek szert. Az ered­mények ellenére — s ez meg­különböztetett hangsúlyt ka­pott az ülésen — még sokrétű feladatot kell megoldani an­nak érdekében, hogy a tanácsi apparátus ilyen tekintetben is megfeleljen a megnövekedett követelményeknek. Közrejátszik a föntebb em­lített feladatban az is, hogy viszonylag még mindig magas a tanácsi apparátusban vég­bemenő mozgás, s az, hogy némely területen, így a mű­szaki képzettséget igénylő munkakörökben a bérezés nem tükrözi a jelölttel szembeni kívá­nalmakat. Elfogadva a jelentést, a tes­tület több határozatot hozott a személyzeti munka tökéle­tesítésére, így egyebek mellett a gyakornoki rendszer kiter­jesztésére, az oktatási, tovább­képzési feladatok megoldásá­ra. Végezetül egyéb ügyeket tárgyalt a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága. M. O. Békés ünnepnapok Nem volt karácsonyíatűz KIS FORGALOM A VENDÉGLŐKBEN (Folytatás az 1. oldalról) sok, mint máskor. A BKV ta­lált tárgyak osztályán a kucs­mák, kesztyűk, felöltők és zsebrádiók mellett négy élő galamb is várja a gazdáját Nem volt tömeg a Dunakanyarban A Dunakanyarban bár ke­vesebb volt a vendég, de a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal szentendrei Danubius szálló, valamint a Silvánus és a Nimród szálló szobáit már hetekkel előbb lefoglalták. A kirándulóforgalom — talán a hideg miatt — volt kisebb. A Pest megyei turistaházakban, Lajosforráson, Dobogókőn, Magyamkúton és Kisinócon és a többiben összesen 550 em­ber pihent. Hó még a hegyek­ben sem volt, így az élelmet- italt szállító kocs!k zavarta­lanul eljutottak a legmélyebb erdőben rejtőző turistaházhoz is. Otthon étkeztek az emberek A múlt évi adatokhoz viszo­nyítva, idén kevesebben étkei­tek a vendéglőkben, pedig a Pest megyei Vendéglátó Válla­lat üzemeiben gondosan felké­szültek. (Esténként inkább a presszókban-bisztrókban időz­tek az emberek.) A budaörsi vendéglőben például három nap alatt mindössze 8,5 ezer forintot vettek be. A váci új bisztró beváltotta a hozzáfű­zött reméhyeket, de a Kőkapu még nem érte el a régi forgal­mát. Cegléden inkább a Déli­báb presszót keresték fel a fiatalok. Kisdobosok, úttörők karácsonya Hétfőn az Országház kupola­termében megkezdődött a kis­dobosok és az úttörők kétna­pos, hagyományos karácsonyi karneválja. A rendező szervek — a KISZ budapesti bizott­sága, a Magyar Úttörők Szö­vetségének budapesti elnöksé­ge és a szakszervezetek buda­pesti tanácsa — mintegy hat­ezer fővárosi és vidéki gyere­ket láttak vendégül. Kedden ugyanott folytató­dott a fenyőfaünnepség, A,ánd-kba — pálma A hatvanezredik idei láto­gató karácsony első napján ke­reste fel a vácrátóti botanikus kertet, és pálmát kapott aján­dékba a kert vezetőségétől. A szerencsés. Rajesik Károly bu­dapesti lakos, nagy növény­kedvelő, és minden szabad idejét a növények gondozásá­val és természetjárással tölti. A három ünnepnap alatt egyébként csaknem ezer em­ber gyönyörködött a vácrátóti botanikus kert trópusi növé­nyeiben, virág-ó orchideáiban, kakaó- és vaníliafáiban. Fekete k ónika Kevés dolguk akadt a tűzol­tóknak. Vasárnap, 24-én, Du­nakeszire hívták őket, ahol a helytelen kezelés miatt, egy olajkályha okozott lakástü-et. Csobánka mellett egy autóbusz kapott lángra. Sajnos, nem múlt el az ün­nep közlekedési baleset nél­kül. A rendőrség tizennégy balesetről tud, amelyekből hét könnyebb sérüléssel végző­dött. A galgahévízi vasútállomá­son egy tehervonat elütötte a vágányok között figyelmetle­nül haladó Péli József alkalmi munkást, aki a helyszínen meghalt. A Keleti pályaudva­ron egy induló személyvonatra ugrott fel Urbán Sándor fűtő, nagykátai lakos. Visszaesett, a kerekek alá került, s a hely­színen meghalt. Budapesten, Kun László Gyula személy- gépkocsiját ittasan vezette a Fáy utca és Béke út kereszte­ződésében. Utasa, Kusta Hali­na lengyel állampolgár, pilis- borosjenői lakos, a helyszínen meghalt. Cegléd és Nagykőrös között az országúton tolta ke­rékpárját Módra Bálintné 50 éves segédmunkás. Megbot­lott, féktávolságon belül egy személykocsi alá esett, amely halálra gázolta. Komáromi Magda Ml LETT A JAVASLATOKKAL? A meglévő értékek, a tisztaság védelmében Garamvölgyi István, Gyöm- rő nagyközség tanácselnöke frissen gépelt iratokat tesz elém: a nemrég befejeződött tanácstagi beszámolókon el­hangzott észrevételek, javas­latok. Az illetékes tanácsi ügy­intézőknek záros határidőn belül intézkedniük kell, s akár kedvező, akár kedvezőtlen, írásbeli választ kell ad­niuk a javaslatot tevő ál­lampolgárnak és az azt közvetítő tanácstagnak egyaránt. Ugyanez volt a menete a ta­valyi országgyűlési képviselői és tanácstagi jelölő gyűlése­ken elhangzott javaslatok in­tézésének is. A mostani észre­vételek részben emlékeztettek azokra, részben újak voltak. Nehéz lenne sorrendet meg­állapítani, hogy mit kértek, javasoltak a választók közül a legtöbben. Talán az óvoda­gondok enyhítését? Egy bizo­nyos, évek óta száz körül mozgott az elutasított kérel­mezők száma. A tanács — lé­vén a többi tanácshoz hason­lóan meglehetősen szűkös anyagi helyzetben — a gyöm- rői vállalatokhoz, szövetkeze­tekhez fordult segítségért. Nem hiába. A TÖVÁL, a ru­haipari szövetkezet, a vasipa­ri szövetkezet, a szolgáltató ktsz és a papírfeldolgozó vál­lalta, hogy a tervezett félmil­liós óvodabővítés költségeinek a felét háromévi részletben adja. A terv tavaly valóra vált, a Pázmány úti óvodába 25-tel több kisgyermek járhat, így az idén már „csak” 78 kérelmet kellett elutasítani. Van tehát még tennivaló, nem véletlen, ha a mostani tanács­tagi beszámolókon ismét szó­ba került ez a gond. Ismét előrelépni pedig csak a megkezdett úton lehet... Nagyon sokan felhívták a figyelmet legalább néhány főbb út, utca kiépítésére. Szin­te létkérdés ez, a boltok ellá­tása, szükség esetén a mentő­autó megérkezése múlhat ezen. A tanács a József Attila utca végleges rendbetételét tervezte, az áremelkedések miatt azonban kénytelen volt az eredeti tervtől eltérni. Az út aszfalt helyett mintegy hu­szonöt centiméter vastagság­ban úgynevezett meddő sódert kapott — ami jó pár évre megoldást jelent —, s így a pénzből még futotta — telje­sítve az Erzsébet-telepiek ré­gi kívánságát is — a Nefelejcs utcára is. Mindez így is 300 ezer forintba került. Természetesen szóba kerül­tek a járdák is. Ami igazán említésre méltó: az 1973. évi tervben 200 ezer forint szerepel erre a célra. Emlékszem, Gyömrőn járva az újságírónak is számtalan­szor elpanaszkodták a község­beliek: meglehetősen sötétek az utcák. A tarrács vezetői a jelölő gyűlések után pontosan számba vették a konkréten megjelölt kéréseket, s ennek nyomán 46 új közvilágítási lámpát rendeltek. Tizennégy már a helyén, az oszlopokon van, s a többit a villanyszere­lők folyamatosan szerelik. Ez is 110 ezer forintba került, il­letve kerül. Amit mindenki kért: jó ivó­vizet és majdan csatornaháló­zatot. Sajnos, a gyömrői ku­tak messze környéken a leg­rosszabb, majdnem ihatatlan vizet adnak, nitráttal, kálival fertőzöttek. Az Üllővel közös vízmű programterve elkészült, s e szerint a két nagyközséget teljesen behálózó vízrendszer 85 millióba kerülne, s a gyöm- rőieké külön mintegy 50 mil­lióba. A próbafúrás a Halas patak mentén megtörtént, 1973-ban mellette fúrnak egy 160 méter mély kutat... Az ötödik ötéves tervben szerel­nének komoly, kézzelfogható eredményt produkálni, a re­mélt állami segítséggel. Szinte a községfejlesztéssel azonos hangsúlyt kaptak a je­lölő gyűléseken — és a tanács­tagi beszámolókon — a köz­ség meglevő értékeinek, tisz­taságának védelmére tett ja­vaslatok, s ez viszonylag ke­vés községről mondható el a megyében. Lépjen fel nagyon erélye­sen a tanács — ha kell, büntessen! — a facseme­téket kitördelőkkel, a jár- darongálókkal, a gyalog­járdáról a havat el nem takarítókkal, a szemetet az utcára hordókkal szem­ben! — kérték a választók. A ta­nács az első határozott lépé­seket a közeljövőben már meg is teszi. D. G. | alomszalmát kap és lucerna- j kaszálási jogot. Ök viszont szerződést kötneiv a megfelelő mennyiségű napi tej átadásá­ra. A termelőszövetkezet hét szállítóautója naponta sorra járja a tanyákat a friss tejért. Arra is gondolnak, hogy az így beszerzett állomány egész­séges, jól tejelő legyen. A jó­szágokat termelőszövetkezet­től, állami gazdaságtól vagy az Állatforgalmi Vállalattól is meg lehet venni. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz akciója nyomán harminc tehéntől átlagban napi négy- százötven liter tejet kap. Ha a többi, a társulásban részt vevő termelőszövetkezetben is meg­indul a hasonló mozgalom, ug­rásszerűen emelkedik a tejho­zam. Van ennek a kezdeménye­zésnek egy másik jelentősége is: a nyugdíjasok foglalkozta­tása. Az első az országban Pogány Miklós, az OTP Pest megyei igazgatója azonnal tá­mogatta ezt a mozgalmat. — Kedvezőtlen jelenség — mondja —, hogy a háztáji szarvasmarha-állománya jó tizenegy százalékkal alacso­nyabb volt, mint akár két éve. A gazdaságok nem fokozták a termelésüket, holott elsősor­ban ezt várják tőlük, mert’ a közgazdasági szabályozók miatt a termelés jobbára ráfizetéses volt. A január elsejével beve­zetendő intézkedések növelik a szarvasmarha-tartási ked­vet. Elmondta a továbbiakban, hogy a rendelet szerint az OTP „25 ezer forintig terjedő hi­telt nyújthat évi nyolc száza­lék kamat mellett” a tenyész­tőknek. Hogy kinek mennyi kölcsönre van szüksége, azt a termelőszövetkezet ajánlása alapján differenciáltan álla­pítják meg. A tehén a tanyán a jól fel­fogott egyéni és közösségi ér­dek egybeesése. Komáromi Magda

Next

/
Thumbnails
Contents