Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
1972. DECEMBER 3., VASÄRNAP HEGYE! vAiWrip Befafeződöft a TIT VI. küldöttközgyűlése Szombaton befejezte tanácskozását a Magyar Tudomá- nyds Akadémián a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat VI. küldöttgyűlése. Dr. Vonsik Gyula, a TIT főtitkára foglalta össze a háromnapos vita tanulságait, majd megválasztották a társulat vezetőségét és az országos elnökség tagjait. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke ismét dr. Ortutay Gyula akadémikus lett. A társulat al- elnökei pedig: dr. Mód Aladár tanszékvezető egyetemi tanár, dr. Osztrovszky György, az MTA levelező tagja, az OMFB elnökhelyettese és dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese. A társulat főtitkárává ismét dr. Vonsik Gyulát, a filozófiai tudományok kandidátusát választották. r ** Összefogás 4- támogatás Ne kopogjanak MUNKÁK ES MINDENNAPOK Annak ellenére, hogy a me- I gyében négy év alatt négyezer- I rel nőtt az óvodában elhelye- | zett gyermekek száma, még mindig nehéz gondokat okoz az igények kielégítése. A községek s a városok túlnyomó része nagy figyelmet szentel az óvodáik fejlesztésének, bővítésének, újak építésének. Erre már csak azért is szükség van, mert még mindig eléggé jelentős azoknak a gyermekeknek a száma, akiket nem óvodának szánt épületekben és termekben helyeznek el, s ugyanakkor a meglévő intézmények többsége is zsúfolt, mintegy kétezerrel haladja meg a tényleges létszám a helyek alapján tervezettet. Idén már több új intézményt vehettek birtokukba a gyermekek, illetve jó néhány településen bővítésre került sor, leginkább a társadalmi összefogás jegyében, a tanács, az üzemek, szövetkezetek erejének egyesítésével. Legutóbb Ecseren és Gyálon járt eredménnyel a közös akarat, s szükségességét bizonyítja, hogy például a dabasi járás nagyközségében, Gyálon, eddig mindössze kilencven gyermek kaphatott helyet óvodában. Az építkezések befejezéséhez, a fontos gyermekintézmények mielőbbi átadásának elősegítéséhez megyei forrásokból, Ecser esetében 200 ezer, Gyál esetében pedig 500 ezer forinttal járultak hozzá a közelmúltban. Könnyű a csigának, vele a háza. Az embernek azonban mennie, szereznie kell, míg lakása lesz. Horváth György sokszor a vándorcirkuszost is irigyelte, akinek zötyögő kocsijában az ágya. Budapesten született, felesége a főváros melletti faluban. Mégis először Bajára mentek, úgy tíz esztendővel ezelőtt, hogy ott kapnak lakást. A Ganz Villamossági Művek gyáregységében vállaltak munkát, a férj lakatosként, az asszony, mint motortekercselő dolgozott. A szűk albérleti szobában született meg a kislányuk. 1965- ben már nem bírták tovább a várakozást, a férfi anyósa is hívta őket, jöjjenek Iván- csára, ott olcsón lehet házat venni. Egyik napról a másikra indultak, találtak is egy rendes albérletet, s remélték, egy-két éven belül házat vesznek. Horváth György nem vált meg a Ganztól, a budapesti szerszámgyárba járt be reggelenként, míg felesége Kőbányára, a MIRKÖZ szövetkezet motortekercselő műhelyébe. Ritkán találkoztak jókedvűen: fáradtak voltak az utazástól, elkeseredettek, hogy még mindig nincs lakás. Horváth György 1966-ban KÉT UT ELŐTT Gazdára váró gazdaság Kivel társul a csobánkai szakszövetkezet tagsága? Szép kis falu, idilli környezetben, hegyek-dombok között, a szentendrei járásban. Csobánka helytörténeti érdekességeiről éppen a minap számolt be egy írás lapunkban. Most azonban egy másik riportra szeretnénk emlékeztetni az olvasót. Ez néhány hete jelent meg, s a falu ritka nevű — és ritka szervezetű — szakszövetkezetének, a Havasi Gyopárnak, a történetéről, tagjainak sorsáról számolt be. A hozzáértés hiánya Idézzük fel e furcsa szövetkezet ismérveit, hogy az azóta bekövetkezett változások érthetőek legyenek. A Havasi Gyopár alighanem az ország egyetlen olyan szakszövetkezete volt, amely mindössze egyetlen dolgozó tagot számlált, aki egyben a szövetkezet elnöke volt. Azok számára, akik nincsenek tisztában a szakszövetkezetek struktúrájával, említsük meg, hogy az ilyen gazdaságok kettős gazdálkodást folytatnak, részben a közös földterületeken, részben pedig a tagok egyéni művelése alatt álló, úgynevezett tagi gazdaságokban. Ebből már sejthető, hogy a közös gazdaságban nem tevékenykedő tagok tulajdonképpen mivel is foglalkoznak. Munkát ad nekik a tagi föld, legtöbben ezt is alig-alig győzik, mert hiszen a tagság túlnyomó része idős ember. A fiatalabbak — no, ők sem fiatalok — pedig igyekeznek pótolni a családi költségvetést a föld nyújtotta jövedelemből, pótolni, mert csak földből — mint mondják —, nehéz megélni. A történethez tartozik, hogy a szövetkezetnek van egy kőbányája és egy murvabanyája is. Tulaj aonképpen ezek jövedelméből tartotta fönn magát a gazdaság, fizette azt a tucatnyi alkalmazottat, aki többnyire a bányában dolgozott, s ha a szükség úgy hozta — minden szakértelem nélkül — a mezőgazdasági termelésben is segített. A hozzáértés hiányának tudható be, hogy a földeken jóformán alig termett valami, Csobánka határában sok a parlag is. Lemondott az elnök A gazdaság az utóbbi esztendőket nem zárta veszteséggel, a bánya jövedelméből kigazdálkodták a néhány alkalmazott bérét, sőt gépeket is vásároltak. Csakhogy hiába a gép, sőt a törekvés, ha a tudás hiányzik. S az- igazi veszteség: amit nem termeltek meg, jóllehet megtermelhettek volna. A tagok vagy közönnyel viseltettek a közös gazdaság iránt — megéltek nélküle is —, vagy keseregtek sorsán. Az elmúlt esztendőben fölvetődött a gondolat: egyesülnek a pomázi Petőfi Termelő- szövetkezettel. Szavazásra bocsátották a kérdést közgyűlésükön. A javaslat kútbaesett, mert két szavazat hiányzott a szükséges kétharmados többségből. Az ok: sokan, idős és beteg emberek, távolmaradtak a szövetkezeti fórumtól. Ez volt a helyzet néhány hete, riportunk megjelenése idején. Ami azóta történt: lemon- felvetődött újólag a kérdés dott a szövetkezet elnöke. S hogyan tovább? A szövetkezetben megalaki tották azt az előkészítő bízott Ságot, amelynek feladata a tagok elé tárni, milyen jövendőt választhatnak szövetkezetüknek? S hogy milyen lehetőségek között választhatnak? Az önmagában életképtelen gazdaság tagjai előtt két út álL Az egyik: mint arról korábban szó volt, egyesülnek a pomázi Petőfi Termelőszövetkezettel. A másik: egyesülnek a pomázi Árpád Szakszövetkezettel. Mindkét gazdaság befogadná a csobánkaiakat; az egyesüléssel sokat nem nyernének ugyan, de mint mondják, nem is veszítenek vele. Petőfi vagy Árpád? A Petőfi Termelőszövetkezet elnöke alaposan ismeri a csobánkai közállapotokat, s nyilván ez ismeretek birtokában készült föl arra az eshetőségre, hogy fogadja a gazdátlan gazdaságot. Tudni kell, hogy a Petőfi a járás legeredményesebb szövetkezete, éves nyeresége meghaladja az ösz- szes többiét együttvéve. Tagjainak tisztességes megélhetést nyújt. Az elnök ezt ígéri a csobánkaiaknak is. Az ígéret szinte pontokba foglalva így hangzik: a nyugdíjasok és járadékosok havi jövedelmét — csakúgy, mint Pomázon — 1000 forintra egészítik ki. Az öregeknek, akiknek tulajdonképpen sem.miféle keresetük nincsen, s tagi gazdaságuk művelését is egyre nehezebben bírják, 700 forintos járadékot szándékoznak nyújtani. Az egy holdas háztájin kívül — természetesen a tagi gazdaságról ez esetben le kell mondaniuk a csobánkaiaknak, hiszen a tsz-ben ilyen nincs — a szórvány gyümölcsösöket szintén a tagok kezelésében hagynák. Néhányan lovat tartanak. fuvaroskodásból élnek Csobánkán. A tsz meghagyná a kocsit, lovat, ezeknél a gazdáknál — természetesen a tula időntogot átvéve —, istállóul fiat fizetnének, munkabért takarmánvt adnának. S később nyugdíjat is persze. Faüzemet kívánnák létesíteni a községben, tejcsarnokot nyitnának. Joggal vetődik föl a kérdés: mindezt önzetlenül? Tulajdonképpen nem, hiszen a Petőfi Tsz jól hasznosítaná a két bányát, jobban, mint eleddig akárki, hiszen van pénzük műszaki fejlesztésre. A szakszövetkezet elhanyagolt földjein pedig jó takarmány teremne szakosított szarvasmarha-telepük jószágainak. Természetesen a kedvezmények mellett kötelesség is vár a csobánkaiakra, ha a Petőfihez társulnak, hiszen a tsz- ben munkakötelezettség van. Az Árpád Szakszövetkezetei az elmúlt évben szanálták. Tíz év felelőtlen gazdálkodását kell most helyrehozniok. Hogy Csobánkával együtt, vagy anélkül, ez számukra csaknem mindegy. Ha a cso- bánkaiak velük társulnak, minden bizonnyal egy lassúbb gazdasági fejlődést választanak, de nem kell feladni megszokott életformájukat. Köny- nyebb az átállás. A Havasi Gyopár Szakszövetkezet ügye, tehát kimozdult a holtpontról. Most már kizárólag a csobónikaiakon múlik, miként rendezik sorsukat, pátriájuk fejlődését. Apor Zoltán áthelyezéssel került Százhalombattára a Dunai Kőolajipari Vállalathoz, kevesebb bérért, rosszabb munkát kapott. Egyetlenegy műhely volt még akkoriban ott, a csőszerelőké volt a terep, ő betanított munkát végzett. — De bevált a számításom, 1967 áprilisában lakást kaptam a vállalattól. Ahogy nőtt a vállalat, úgy gyarapodott új és új műhelyekkel a karbantartó-részleg: jöttek a forgógépjavítók, az armaturások, a készülékéSek a csőszerelők mellé. — Igyekeztem komolyabb munkákat vállalni, olyanokat, melyeknél látni, tudom a szakmát. Lassan úgy tízen elkülönültünk a többiektől, mi, lakatosok. Három éve szervezetileg is külön váltunk a csőszerelőktől, önálló sarkot kaptunk a műhelyben, Aztán már saját műhelyünk van, művezető lettem. Röviden ennyi lenne Horváth György letelepedésének, érvényesülésének története, önéletrajzába ennyit írna. A küzdelmek, az elkeseredések, a mindennapi munka kimarad az életrajzokból. — Miért ■ lett művezető? Hogyan választották ki erre a posztra és miért vállalta el? — Nemcsak annak köszönhetem a címet, hogy ismerem szakmám csínját-bínját. Talán annak sem, hogy szerettek engem a vezetők, s a kollégáim. Esténként, mikor más a televíziót nézte, én tankönyveket olvastam. Estin végeztem el a gépipari technikumot. Ügy vélem azonban, hogy ez sem lett volna elég a művezetőséghez. 1967-ben egyhónapos KISZ-iskolát végeztem, sok társadalmi munkát vállaltam, alapszervezeti titkár, majd csúcstitkár voltam, később elvégeztem az 5 hónapos pártiskolát is. Ismertek mindenütt. Hívtak a művelődési házba előadónak, a főnököm azonban hallani sem akart erről, viszont műszaki állományba sem kerülhettem. Megvallom érdekelt a kultúr- munka, bár a fizetésem kevesebb lett volna, szívesen változtattam volna munkahelyet. — Végül új műhely született ... Létrehozták a szerkezeti lakatosműhelyt, melynek én lettem a vezetője. Így maradtam a DKV-nál. Most azoknak vagyok a főnöke, akikkel együtt nőttem fel. Sokat jelentett nekem a tanulás, hogy lépést tudtam tartani a vállálat, a műhely fejlődésével. — Kétkezi munkásként kezdte, volt félfüggetlenített csoportvezető, most, május óta műszaki állományban dolgozik. Változott-e ezzel a munkamódszere,'életmódja? — Aki szereti, ismeri a szakmáját, érti, amit csinál, szereti a fizikai munkát is. Kap egy rajzot az ember, azt valósítja meg. Dolgozik az ember, s közben tanulja mit-miért... El-elgondolkoztam munka közben, hogy ez miért kell pontosan ide, az miért oda. Talán így kezdődött az igény a többre, a tanulásra, s arra, hogy rögtön tudjam mit-miért kell egy-egy munkadarabhoz elkészíteni. Lakatosnak köny- nyű volt lennem, a főnökök elégedettek voltak a munkámmal, felelősségem nem volt, jól kerestem, megbecsültek. — Mikor félfüggetlenített csoportvezető lettem, annak idején a „sarokban” új feladatot is kaptam: emberekkel bánni nem leányálom ... A napi munka mellett, meghallgatni a panaszokat, tanácsokat adni, segíteni, vezetni, nehéz volt, de jólesett, hogy először hozzám jöttek az emberek. Ilyenkor az embert már otthon is a munka foglalkoztatja ... Nagyobb a felelősség — felelősség az emberekért, a munkáért. — Miért vállaltam el a művezetőséget, erre csak most felelek. Nem az anyagiak miatt. 2700 forint a fizetésem, ehhez jön a prémium, nem sokkal több ez sem, mint a lakatosé. Tanultam, úgy éreztem; jó, hogy magam is dönthessék, s ne csak egyszerű végrehajtó legyek. Egy lépcső felfelé — őszintén szólva, az érvényesülni akarást, ha nem más kárára teszi az ember, természetes, becsületes dolognak tartom. A tanultakat szeretném ^ kámatoztatni. Mint művezető, mentesültem a fizikai munkától, de nem mentesültem a csonortvezető gondjaitól. A munka minden gondja a nyakamban van: a szervezés, a tisztaság, a fegyelem. Főnökeim — a főművezető, az üzemvezető, s az osztályvezető — a munkát nem a dolgozóktól, hanem elsősorban tőlem követelik meg, kérik számon, a munkásokhoz hozzá sem szólnak, hiszen ez az én feladatom. Én a szidást, a fe- lelősségrevonást csak akkpr adom tovább, ha valóban a lakatosaim a hibásak, s nem valami objektív körülmény. Mint a múltkor. Hegesztőműhelyt építünk, s a tetőszerkezetet kellett volna beemelni, ehhez kértem darut. A daru azonban nem jött. Hívnak: nem halad a munka. Ilyenkor pedig hallgatni, magyarázni kell. Amikor valamiről mi tehetünk, először a csoportvezetőt vonom kérdőre. Ha 6 nem tud egyértelmű választ adni, akkor fordulok az embe-. reimhez. — Nehéz a munkám, főleg a fegyelmezés, a szigor. Egymás satupadja mellett nőttünk fel, kollégák voltunk, ezért velem szemben érzékenyebbek, sértő- dékenyebbek az emberek. Én meg szeretnék velük együtt lenni, abba a kollektívába tartozni, de a fegyelem, az fegyelem. A művezető a munkásokhoz tartozik, ne akarjon abból a kis szobából irodát varázsolni. Leszereltettem az ajtót, ne kopogjon, ne kilincseljen senki, aki velem akar beszélni. Horváth György művezetőhöz tizennyolc lakatos tartozik. Szobájából a műhelyekbe látni. Az ő emberei dolgoznak a nyári nagyrevíziónál, a lemezszerkezeti munkákat itt végzik, s most a 3 millió tonnás vákuumdesztillációs lepárló próbaüzeménél is ők ellenőrzik a zökkenőmentes termelést. Horváth György azt mondja: — Tanulni fogok még. Most a marxizmus—leninizmus esti egyetemére járok, de szeretném elvégezni a főiskolát is. T. E. Karácsonyi képaukció A Bizományi Áruház Vállalat december 12-én és 13-án rendezi hagyományos karácsonyi, sorrendben a 29. képaukcióját. Az árverés gazdag anyagát a MOM Csörsz utcai művelődési házában nyüt kiállításon mutatják be. Az aukcióra 364 festményt gyűjtöttek össze, kikiáltási áruk körülbelül 3 millió forint. A kiállításon többségében magyar művészek alkotásait láthatja a közönség, de árverésre kerülnek régi és híres külföldi festők képei is. A tél a gépkocsit is kemény próbára teszi! üzembiztos lesz a gépkocsija, és zavartalanul közlekedhet vele, ha most, a tél küszöbén gondoskodik az ALAPOS SZERVIZRŐL, KARBANTARTÁSRÓL, A TÉLI ÜZEMRE TÖRTÉNŐ ÁTÁLLÍTÁSRÓL, illetve leállító? esetén A TÉLI PIHENŐ ELŐTTI JAVÍTÁSOKRÓL. Mindezt — és ha szükséges, a karosszéria javítását is rövid határidőn belül, szakszerűen elvégezzük. Címünk: Nagykörös, Ceglédi út 2l/b. (Az ÁFORT-kúttal szemebn.)
