Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
1973. DECEMBER 24., VASÁRNAP írlap 5 A Vinczéné lányai Az országgyűlés kulturális bizottsága nemrégiben foglalkozott a gyermek- és ifjúságvédelemmel, ezen belül elsősorban az üzemek és szövetkezetek patronáló munkájával. Megállapította, hogy ez a pártfogó tevékenység számos nevelőintézetben segített az otthonosság megteremtésében, az állami gondozott gyermekek életútjának formálásában. Az üzemeknek ez a tevékenysége azonban nem eléggé általános és főleg nem J kellően tudatos. A kulturális bizottság feljegyzése nyomán a kormány úgy határozott, hogy tovább kell fejleszteni, szervezettebbé és tudatosabbá kell tenni a vállalatok és szövetkezetek segítő munkáját. Ennek érdekében az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottság a patronálás célját és feladatait összefoglaló ajánlást tett közzé. A folyó, amely odavisz K özel, nagyon közel voltam. Láttam a folyót, amely odavisz. Hajóra ülök, lecsorgok a folyón, s ott, ahol egy másikba belefolyik, ott van egy városj egy északi város, amit szeretnék megnézni. Hanti-Manszijszknaik hívják — ott és a környékén laknak a legközelebbi nyelvrokonaink. A hantik és manysik — más néven vogulok, osztjákok —, akikkel legalább egyszer mindenképpen szeretnék találkozni. Rokonok? Két és fél ezer éve, hogy Szibériában együtt lehettünk. Aztán mi nyugatra-délre sodródtunk, ők föl, föl, északabbra. De hiába szakadtunk el régen, kíváncsi vagyok rájuk — a finnugor nyelvcsaládból végül is ők a legközelebbi nyelvrokonaink. Erről is beszéltem Omszkban. Szovjet testvérmegyénk székvárosa oan. Ami rettentően közel, légvonalban csak 600 kilométerre lehet a rokonaink fővárosától. Az Irtisen — nagy kanyarai vannak — 800—900 kilométer lehet az obi torkolatig az út; ha nyáron jön, mondta a fő- szerkesztő, valóbán szép lehet hajóval lecsorogni. Repülővel persze gyorsabb, de szép lehet hajóval lecsorogni. Omszkban másról is beszéltünk. Például Szibéria mai népességszerkezetéről. Őslakos tatárokról, délről jött kazahokról, az Európából áttelepült (vagy régebben ide száműzött) oroszokról, ukránokról, volgai németekről, beloruszokról, észtekről, moldvaiakról. És beszéltünk a klímáról, gondokról, barátságról, napi tennivalókról, politikai célokról — és ha úgy hozta a vendéglátás sora, grúz borral, örmény konyakkal, orosz vodkával koccintottunk. És orosz, belorusz, volgai német egyforma nemzeti büszkeséggel dicsérte az örmény konyakot. L ehet is. Világmárka. Jó volt erről is el társalogni. Oldottan, csipkelődő hangnemben. És közben enni Szibéria egyik jó ételét, a pelmenyit. Ugrattak közben, hát „nemzeti becsületből” kissé túl sokat ettem, reggelre kikészült a gyomrom — látom a jelenetet. Érzem a pel- menyiízt — reggel a teát is pelmenyi ívűnek éreztem. A gyomorrontás szégyene a másik szégyent is hozza. Kint mínusz 25 fok van, bent vígan lubickoltunk a sztyeppéi éjszakai szanatórium termálvizes medencéjében. A hatvanas, vállas omszki főszerkesztő is beállt az „úszóversenybe”. Levetkőzött — megláttam a hátát. Tele hegekkel, égésnyomokkal. A háború — mondta, amikor megkérdeztem. Logikus, hogy hathét évesen nem vettem részt a háborúban — mégis elszégyelltem magam, mert úgy éreztem, hogy a háta értem-miattam is megégett. F urcsa, mert nem indokolt a szégyen. Szembe kell nézni vele. Látni, hogy a taglócsapás után ez a soknyelvű ország pokoli életerővel fölegyenesedik, támadója karját lefejti a torkáról; hazaveri, megsemmisíti. Látni a halálba vonuló oroszokat, uk- ránakat, beloruszokat, kirgizeket, volgai németeket, tatárokat, grúzokat, örményeket, türkméneket — és látni a győzelemre össze- csókolódzó oroszokat, ukránokat, beloruszokat, volgai németeket, tatárokat, grúzokat, örményeket, türkméneket. Látni... A háború elmúlt. Régen. Háborút nem akarnak. Tizenöt szövetségi köztársaság, húsz autonóm köztársaság, nyolc autonóm terület, tíz nemzetiségű körzet — több mint száz nép és nemzetiség egyesíti erre az erejét. Együttesen gigászi erejét. Erre — és a továbblépésre. A kommunizmus építésére. Az ember kiteljesedésére. A természet legyőzésére. K özel, nagyon közel voltam, mégsem jutottam el Hanti-Man- szijszkba. Még fagyott volt az Irtis, hajóra nem ülhettem. Talán majd máskor, valamikor. De végül is; annyira fontos ez? Hiszen ha jól belegondolok, még Sárospatakon sem jártam. Bár nem ártana egy riport- sorozat, miszerint mit jelent a gyakorlatban az, amiről tanultam. Hogy a kis, pusztulásra ítélt népeknek, nemzetiségeknek nemcsak életlehetőséget — hanem betűt és könyvet is adott a szovjethatalom. Hogy azóta van náluk nyomtatott nemzeti irodalom. Murányi József Kitüntetés az építőknek Sikeres premier az új metrószakaszon Tavaszra Az idén már nem készül el, de azért gőzerővel dolgoznak a Monor-erdei megálló felett húzódó közúti felüljárón. Most a korlátokat szerelik. A felüljárót előreláthatóan tavasszal nyitják meg. Gábor Viktor felvétele Megjöttek u csonttollú mo do rok A madárvilág közép-európai menedékhelyén, a Balatonon csapatosan tűntek fel az elmúlt napokban a már évek óta rendszeres téli vendégeli, a csonttollú madarak. A hidegebb vidékről megérkeztek a magyar tengerhez a kék jégmadarak is. E legújabb jövevények a patakok balatoni torkolatánál, a nádasokban és a keszthelyi öböl környékén tanyáznak. nem prémiumért. De nemcsak tervező munkát vállaltunk. Ma már mosolyognom kell, amikor erre az akcióra gondolok. Kemény telünk volt és a hatalmas termeket nem lehetett átfűteni. Mi, KISZ-esek, egy héten keresztül mindennap éjfélkor bemehettünk, és mire reggel jött a fűtő, a kazánok már ontották a meleget. Reggel lemostuk magunkról a szénport, átöltöztünk és az íróasztal mellett folytattuk a munkát (A kisközségben az ÁíESZ vezetői úgy döntöttek az ifjúságpolitikai határozat szettemében, hogy ők is támogatják a fiatalokat. Az év elején 30 ezer forintot ajánlottak fel a KISZ-szervezet támogatására. A közgyűlésen az összeget meg is szavazták. Azonban a pénzügyi előírások szabályozzák a kifizetés módját, csak úgy, ingyen, a semmire nem Lehet kifizetni még tíz fillért sem. Ezért a vezetők és a KISZ-esek megegyeztek: a fiatalok társadalmi munkát végeznek és akkor 3 vagy 5 ezer forintonként megkapják a felajánlott összeget. A KISZ-titkár bevallása ,;zerint, hetente kétszer bekopog az elnökhöz, és munkát kér, mit csinálhatnak a pénzükért. Azóta eltelt egy év, munka még nem akadt, és a KISZ- szervezet egy fillért sem kapott a 30 ezer forintból. A jövő évben újabb összeget kell megszavazni a közgyűlésnek.) Fekete túlóra Moravcsik Attila 1965-től 1972-ig a KISZ központi bizottsága Ifjúmunkás osztályán dolgozott. Az országos és helyi védnökségekkel foglalkozott Az eredményekről, a fiatalok lelkesedéséről — úgy A kulturális bizottság megállapításai érvényesek Pest megyére is. A megyei pártvégrehajtóbizottság legutóbbi ülésén tárgyalt az ifjúságvédelmi munka tapasztalatairól. Egyebek között megállapították, hogy spk üzemben törődnek a szocialista brigádok az állami gondozott gyermekekkel, az egész gyárat megmozgató patronálással azonban viszonylag ritkábban találkozunk. Hagyomány A Nagykőrösi Konzervgyárban Harsányt Lászlóné személyzeti osztályvezetőt kérdem: ismerik-e az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottság ajánlását? — Természetesen. Ez nem új dolog a számunkra, hiszen nálunk hagyomány az állami gondozottakkal való törődés1. Négy éve, hogy létrehozták a városban a Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet kihelyezett otthonát, ahol a tizennegyedik életévüket betöltött lányok laknak, őket foglalkoztatjuk itt a gyárban. Ügy érezzük, kötelességünk segíteni ezeken az egyedül maradt gyerekeken ... A konzervgyárban szeretik a fiatalokat, szívesen foglalkoztatják őket. Ezt az az adat is mutatja, hogy a dolgozók egyharmada a KlSZ-korosz- tályhoz tartozik. Azokat a tizennégy éveseket ugyanis, akik nem tanulnak tovább, hívják, szívesen látják, munkába állítják, megtanítják a szakma különböző folyamatainak elsajátítására, s hároméves gyakorlat után — ha elvégzik a tanfolyamot — konmondja — csalk nagy szavakkal tud beszélni. — A védnökségi munka lehetőséged a kommunista műszakok bevezetésével íkitárul- tak. De ugyanakikor fellépett az első ellentmondás is. A vállalatok olyan munkák elvégzésére kérték a fiatalokat, amelyek szervezési és egyéb hiányosságok következményei voltak. Nem egy helyen fekete túlóra lett a kommunista műszak. Ezért is volt arra szükség, hogy a társadalmi munka anyagi részét rendezzük. Üj meghatározás is született, mely szerint a társadalmi munka olyan tevékenység, amelyért a munkát végző egyén ellenszolgáltatást nem kap, de ennek értékét vagy az érték egy részét a KISZ- szervezet megkapja. Kommunista szombat Kommunista műszak egy textilgyárban, ahol főleg nők dolgoznak, három műszakiban. A Rokka című üzemi lap tudósításából: „A gyár dolgozói szívesörömest és saját kezűleg írták nevüket üzemrészenként arra a listára, amelyen nemcsak részvételüket jelentették be a kommunista szombatra, hanem az aznapi keresetüket teljes egészében felajánlották óvoda építésére. Az elmúlt évek során több alkalommal szólították kommunista, vietnami műszakra a gyár dolgozóit, s a kollektíva mindig, minden alkalommal igent mondott. Így történt ez a legutóbbi szabad szombaton is. ... A munka végeztével egy tábla csokoládét nyújtottak át a műszak résztvevőinek. Némelyik dolgozó húzódozott a csokoládétól, mondván „e napon semmiféle értéket nem fogadhat el.” Árokszállási Éva zervipari szakmunkások lehetnek. Jelenleg száz fiatal dolgozik így a gyárban Papp Lászlóné művezető irányításával, négy csoportban. — Egyik csoportvezetőnk — tájékoztat a művezető — foglalkozik az állami gondozott gyerekekkel, akik együtt, egy brigádban dolgoznak. Először arra gondoltunk, jobb lenne, ha a fiatalkorúak csoportjaiban szétosztanánk őket, de láttuk, szívesebben vannak egymás társaságában. Bár közösségben nőttek fel, mégsem igazán közösségi emberek. Érzékenyebbek minden iránt, másképpen reagálnak a dolgokra. Augusztusban tizenkilencen voltak, azóta néhányan kiléptek: egyesek férjhez mentek, mások továbbtanulnak. Kilencen maradtak. Ha nem is kutatjuk, melyikük miért került állami gondozásba, nyilvánvaló, hogy lelkileg sérült emberek. Sok esetben nem is a szülők hibájából, de elveszítették azt a családi otthont, amely biztonságot ad, elveszítették az összetartozás érzését. „...ez a legjobb” — Hogyan próbál segíteni a gyár? — 1971 szeptembere óta foglalkozom az állami gondozottakkal — mondja Vincze Lászlóné csoportvezető. — Hozzámnőttek, a gyárban úgy hívják őket: a Vinczéné lányai. Bízom bennük, s ők is tudják, hogy számíthatnak rám. Sokszor elmondják, amit más előtt elhallgatnak. S ez jó, mert bár az intézetben mindent megkapnak, a nevelők pedagógiailag is foglalkoznak velük, az életre nevelés valahogy háttérbe szorul. Megértem, hogy egy pedagógus nem törődhet harminc gyerek gondjával-bajával egyszerre. Éppen ezért a mi feladatunk, hogy ne csak egy közösséget lássunk bennük, hanem külön Erzsit, Zsófit, Gyöngyit, Klárit. A Vincze-brigád éppen a befőttüzemben dolgozik, a futószalagra hordják a gyümölcsöt. A zajban nehezen értjük egymás szavát, megkérem őket, menjünk az irodába. Feszélyezett a hangulat, amint elhelyezkedünk a kis asztal körül. Rágyújtanak. — Hogy érzik magukat a gyárban ? Nehéz szóra bírni őket, óvatosak, zárkózottak. Bakó Gyöngyi, a „rangidős”, két és fél éve került a nagykőrösi intézetbe, azóta dolgozik itt, mégsem nyilatkozik. A helyzetet Pocsai Erzsi menti meg. — Ez a legjobb munkahely a városban. Az intézetből néhányan a ládagyárban, meg a hagymaüzemben dolgoznak, de ott más a légkör. Aki teheti idejön... — Gondoltak-e arra, hogy megtanulják a korrzervszak- mát? — Én fél évig gyors-gépíró iskolába jártam — mondja Stil Beatrix —, azt szeretném folytatni. Pocsai Erzsi másfél évig tanulta a szemüvegműszerész szakmát, pótolni akarja az elmaradt hónapokat, s talán egyszer szemüvegtervező lesz. Most azonban Vitáris Zsófival együtt, munka mellett, a nyolcadik osztályt végzi. Zsebpénz és szabad idő — Két műszakban dolgozunk, nehéz a tanulás — pa- 1 na szkod! k Erzsi —, ráadásul az intézetben nincs egy nyugodt sarok, ahol az ember tanulhatna ... — Mennyit keresnek? — Ezernégy -ezerhatszáz között — válaszol Gyöngyi. — Ennek 40 százalékát félreteszik az intézetben, tizennyolc éves korunkban kapjuk meg; 30 százalékot a kollégiumért fizetünk, 30 százaléka pedig a zsebpénz. A zsebpénzről jut eszembe, hogy egyittük — pedig nem is festi a szemét — a legdrágább szemfestéket vásárolta meg, mert a többiek is vettek. Vinczéné, Saci néni, nem győzi magyarázni, hogyan gazdálkodjanak, hogyan osszák be a pénzüket. Nem ismerik az értékét ... Másikuk hatszáz forintért vásárolt divatos nadrágot, mert bár az intézetben teljes ellátást kapnak, arra nem gondolnak, hogy ezek a felnőtt lányok csinosak szeretnének lenni. Amíg új volt, valamennyien ezt a nadrágot hordták óz otthonban, amikor elpiszkolódott, eldobták. Senki nem érezte a sajátjának, senki nem vitte a tisztítóba. Szabad idejükben moziba, táncolni mennek/ olvasnak. Sorolják a regénycímeket: Játék a tisztességgel, Jelek a Holdon, Helyettem kis virág ... Az intézettől színházjegyet kaptak mikulásra, a kecskeméti Katona József Színházban Az ügynök halálát nézték meg. Kapcsolatok A fiatalkorúak között munkaversenyt indítottak, Viruczé- né lányai kiugró teljesítményt értek el; a jutalom közös kirándulás volt. A KISZ-ben a legjobban a filmszemináriumot szeretik, mert ilyenkor filmet vetítenek és utána megvitatják. De részt vesznek az irodalmi estéken, a TIT-elő- adásokon is. Amikor a gyárban meghirdették a városfejlesztésért 8 órát dolgozni akciót, valamennyien jelentkeztek. — Néhányan szeptemberben elkerültek a gyárból. Tartják-e velük a kapcsolatot? — Rimaszombati Emesével — mondja Zsófi —, aki Pestre ment a Vámos Ilona egészségügyi iskolába, rendszeresen levelezünk, már meg is látogatott minket. (Sőt — ezt már Saci néni teszi hozzá —, mindegyikük havonta tíz forintot ad, hogy Emesének is legyen zsebpénze...) Pocsai Erzsi és Vitáris Zsófi jövőre tizennyolc éves lesz. Milyen terveik vannak? — Nem tudjuk, mi lesz velünk — mondja Erzsi. — Az intézetet el kell hagyni. Hova megyünk, mit csinálunk, azzal senki nem törődik. Megkapjuk az összegyűjtött pénzünket és kész... Még nem döntöttünk, hogy Kőrösön maradunk-e. Nehéz itt albérletet kapni, 250—300 forint egy szoba... Arra egyikük sem gondol, hogy visszatérjen a szülői házhoz. Bejön a szobába Farkas Béla, a befőttüzem főművezetője, az utolsó mondatokat hallva, megjegyzi: — Jövőre nyolcvanon, aztán százhúszan mennek nyugdíjba a gyárból. Nekünk szükségünk van minden egyes emberre. Ha a lányok itt akarnak dolgozni, segítünk albérletet keresni... — Elégedett a munkájukkal? — Rendesen dolgoznak. Nekem egyébként az a véleményem. hogy nem kellene állandóan változtatná a munkahelyüket. Egy éven belül egy üzemben dolgozzanak csak, hogy jobban megismerjék ott az embereket, a kollektívát. Ha közelebb kerülünk egymáshoz, eredményesebben foglalkozhatunk velük, s talán hozzásegíthetjük őket, hogy teljes életű emberekké váljanak. Soós Ibolya A vártnál jobban sikerült az új metrószakasz premierje; érdeklődők ezrei keresték föl szombaton az új állomásokat, ahol a forgalom zavartalan lebonyolításáért valamennyi mozgólépcsőt üzemben tartották. Sokan persze nem annyira utazni akartak, inkább a látványosság vonzotta őket. A metrószemélyzet megfigyelése szerint az utasok elsősorban a mélyállo- másokat és a felszíni fogadó- csarnokokat vették szemügyre. Mint Mihály László, a metró ügyeletes menetirányítója elmondta: a pestiek rohamát a szerelvények jól állták, a rendkívüli csúcsforgalmat zökkenő nélkül, 76 metrókocsival bonyolították le. A szerelvényeket két és egynegyed percenként indítják. December 24-én, vasárnap az utolsó szerelvény az Örs vezér téri, illetve a déli pályaudvari végállomásról 17 óra 20 perckor startol. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter szombaton miniszteri kitüntetésben, dicséretben és jutalomban részesített — a metró kelet-nyugati vonala második szakaszának üzembe helyezése alkalmából — nyolcvanegy dolgozót. A metróépítés munkálataiban, tervezésében és kivitelezésében részt vett vállalatok és intézmények: a Közlekedési Építő Vállalat,, az Űt- Vasúttervező Vállalat, a Hídépítő Vállalat, a Közúti Gépellátó Vállalat, a Betonútépítő Vállalat, az Aszfaltútépítő Vállalat, a metró budapesti földalatti vasút, a posta, a MÁV, a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat, a Budapesti Közlekedési Vállalat és a Budapest Fővárosi Tanács kiemelkedő munkával közreműködött dolgozóit köszöntötte dr. Csanádi György. A kitüntetések átadásánál megjelent Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, Gérnvi Kálmán, az MSZMP Budapesti Bizottságának osztályvezetője, Gyöneyps' István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete főtitkára.