Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
Felhívás a világ népeihez Mi, a Szovjetunió több mint száz nemzetének és népcsoportjának képviselői, akik a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának ötvenedik évfordulójával kapcsolatban gyűltünk össze Moszkvában, a béke, a barátság és a testvériség üzenetével fordulunk a világ valamennyi népéhez. A szovjet ország dolgozói, miután megvívták a szocialista forradalmat és megteremtették a munkás-paraszt hatalmat, a világon elsőnek kezdték meg annak a nagy célnak a valóraváltását, hogy a kizsákmányolástól mentes társadalom felépítése nevében egységbe forrasszák a hatalmas ország népeit, véget vessenek a nemzetek közötti ellenségeskedéseknek, s e népek közös életét a bizalom és a barátság alapjaira helyezve, megteremtsék a népek testvéri egységét. Ősidőktől napjainkig húzódik az emberiség történelmén keresztül törzsi, a faji és a nemzeti konfliktusok szakadatlan láncolata. Ezek a konfliktusok nemegyszer döntöttek a nyomorúság és szenvedések poklába országokat és népeket, vérbeborítottak egész kontinenseket, évezredeken keresztül a legnagyobb elmék fáradoztak azon, hogyan lehetne kiutat találni ebből a helyzetből, de a kizsákmányolok uralmának, ennek a nemzeti elnyomást szülő és támogató uralomnak áthatolhatatlan falába ütköztek. Most az egész világ tanúsítja, hogy a kommunista párt által lelkesített és irányított szovjet emberek bátor elgondolásai valóra váltak. Megvalósult a nagyszerű elképzelés, sok nemzetiségű, új szocialista típusú állam — a barátság és a testvériség által egybeforrasztott szabad népek hatalmas önkéntes szövetsége. Az október előtt ismert valamennyi sok nemzetiségű állam történelme a nemzetiségi antagonizmusok szakadatlan kiéleződésének története. Merőben más a Szovjetunió fejlődése. Ez a fejlődés az ország gazdasági, politikai és szellemi alapjainak szilárdu- lása, ez a fejlődés az országot alkotó népek szüntelen tömörülése és egymáshoz való közeledése. Nem valami csoda, nem a körülmények véletlen találkozása hozott sikereket számunkra, sikerünk teljesen törvényszerű, a' szovjet emberek a Nagy Októberi Forradalom győzelmére támaszkodtak. Lelkesítették őket azok a halhatatlan emlékű Lenin által kidolgozott szocialista elvek, amelyek szerint a népek egységes, sok nemzetiségű családban fejlődhetnek. A szovjet embereket a kommunista párt vezette és vezeti, amely a társadalomátalakítás valóban tudományos elméletének fegyverével rendelkezik, és amely megingathatatlan a munkás- osztály, az egész dolgozó nép iránti hűségben. A szocializmusért vívott történelmi csatában a munkásosztály köré tömörültek országunk valamennyi nemzetének és nemzetiségének dolgozói. A szocializmus alapján és e dolgozók közös erőfeszítésével sikerült gyökeresen kiirtani a nemzeti elnyomást, leküzdeni a nemzeteknek a gyarmati múltból származó elmaradottságát. Ha ma egész rendszerünket és egész életmódunkat az internacionalizmus szelleme hatja át, ezt annak köszönhetjük, h<jgy országunkban régen és visszavonhatatlanul győzött a szocializmus, a népek barátságának lenini politikája. A Szovjetunió félévszázados jubileumának napján forró hálánkat fejezzük ki a világ dolgozóinak, akik mindig szolidárisak voltak és maradtak a világ első, soknemzetiségű szocialista államával. Hálával fordulunk mindenki j felé, aki az ,,E1 a kezekkel Oroszországtól!” jelszavával harcolt az imperialista államok intervenciója ellen, aki velünk együtt küzdött a fasizmus ellen élet-halálra szóló párviadalunkban, aki a Szovjetunió és más szocialista országok népeivel vállvetve a béke szilárdítására, az imperialista agresszorok bűnös elgondolásainak meghiúsítására törekszik. Lenin és a kommunista párt, amikor létrehozta a Szovjetuniót és gyakorlatilag lerakta az ország épületének alapkövét, nemcsak a mi országunk jövőjével törődött. Felmérte az egész emberiség sorsát, s meggyőződése volt, hogy az elnyomástól és kizsákmányolástól mentes sok- nemzetiségű szocialista állam létre jövetele utat nyit világszerte minden ember felszabadulásához. Ha végigtekintünk az elmúlt ötven esztendőn, büszkék lehetünk arra, hogy a Szovjetunió ezekben az években változatlanul azoknak az oldalán állt, akik a népek szabadságáért és boldogságáért küzdenek, hogy a Szovjetunió minden lehetőt megtett és megtesz az igaz ügy győzelméért. A mai korra a történelemben eddig még nem tapasztalt méretű társadalmi átalakulások jellemzők. A szocializmus, amely először a mi országunkban diadalmaskodott, győzelmet aratott egy sor európai, ázsiai és latin-amerikai országban, és létrejött a szocialista világrendszer. A szocialista közösség az egész világ haladásának hatalmas ereje. A szocialista országok dolgozóinak példájától lelkesített és e dolgozók támogatását élvező nemzeti felszabadító mozgalmak hatalmas nyomására összeomlottak a gyarmatbirodalmak, és számos korábban elnyomott nép indult el az önálló fejlődés útján. Forrón üdvözöljük a szocialista országok új társadalmat építő népeit. Testvéri üdvözlettel fordulunk a tőkésországok munkás- osztályához. dolgozóihoz, akik küzdenek, hogy megszabaduljanak a kizsákmányolás+ól. a politikai és a szellemi leigázástól. Szolidaritásunkról biztosítjuk azokat a néneket, amelyek nemrég lén trie a társadalmi haladás útiára. azokat, akik a neokolonializmus és a belső reakciósok ellen kemény küzdelemben szilárdan védelmezik fiatal államuk szuverenitását és függetlenségét. Hatalmas tömegek kapcsolódtak be a nemzetközi politikába. Reális lehetőségek nyíltak meg előttük arra, hogy maguk döntsenek sorsuk felett. A szocializmus eszméi, a népek szabadságának és egyenjogúságának eszméi, a nemzeti függetlenség eszméi száz- és százmilliók tudatába hatoltak be. Napjainkban az emberiség ronpant termelőerőkkel rendelkezik. A tudo(Folytatás a 2. oldalon.) AZ MSZMP Megyei bizottsága és a megyei tanács lapja XVI. ÉVFOLYAM, 303. SZÄM AHA 1.2© FORINT 1972. DECEMBER 24., VASÄRNAP AZ ÜNNEP CSENDJÉBEN K arácsony... Bárhol hangzik el ez a szó, ez a fogalom, az emberek legtöbbjének képzeletében azonnal felidéződnek a fenyőfa csillogó díszekkel, szaloncukrokkal terhes zöld ágai, érezni véli a fenyő sajátos, fanyar illatát — netán a hagyományos bejgli cukros párájával elegyedve —, s eszébe jut az otthon, puha téli csendjébe, békéjébe zárt világa. Még akkor is így volt ez, amikor jó negyed- százada (s hasonlóan ma is sokfelé a világban), a négy fal közé zárt bensőséges érzés csak szigetként jelent meg egyetlen estére a gondok, a létbizonytalanság tengernyi tömegében. Az aprócska fenyőfán, vagy sokszor csak egy jelképes fenyőágon meggyulladó gyertyával egyetlen estére szóló illúzió lobbant föl, s hunyt is el, mire a gyertyák elhamvadtak, s az ünneplés felejtető boldogsága után újból kezdődött a küzdelem a napi kenyérért a társadalmi igazságtalanságok, egyenlőtlenségek buktató porondján. A karácsony akkor is a béke szimbóluma volt. Mert amióta az emberiség egy jelentékeny része karácsonyt ünnepel, azóta mindig összefonódott ez a béke gondolatával. A béke vágyával. Óhajával. Ezért piros betűs most is, a mi naptárunkban, szocialista országban, ahol hajdani eredetétől, a keresztény és még régebbi mitológiákban gyökerező voltától függetlenül is ünnep maradt. A családok, az emberek békeünnepe. Ám ez a mi békeünnepünk mégiscsak más. Nemcsak azért más, mert nem a betlehemi ájtatosság lengi körül, hanem azért, mert mi a-karácsonyi terített asztal mellé a békének nem a puszta vágyával, óhajával ülünk le. Tőlünk idegen a jámboran megnyugvó, a békéért csak óhajtozó magatartás. A miénk: a cselekvő béke, amely nemcsak vágyakozik, hanem megteremti a maga és kisebb-nagyobb közössége valódi békéjét. Amely — s ezt nem paradoxonnak szánom — a békéért a békétlenséget is vállalja. Mert benső békéjét csak akkor találja meg, ha békétlen mindazzal, mindazokkal szemben, akik hamis békét hirdetnek, akik — konkrétan szólva — elnyomást, kizsákmányolást, agressziót juttatnak embertársaiknak osztályrészül. Békétlen mindazokkal szemben, akik gátjai, akadályozói —vagy éppen haszonlesői — az igazi békét, biztonságot fenntartó rendszernek. A ma este beköszöntő karácsony hazánkban az igazi békesség ünnepe. Jóllehet, ki sem tagadja, vannak gondjaink, és feladataink sem kicsinyek. A békés, nyugodt élet föltételeit és körülményeit azonban úgyszintén senki sem vitathatja. Mert kiegyensúlyozott belső helyzetünk párosul azzal, hogy egész Európában — s immár 28 esztendeje! — viszonylagos béke van. Sőt az értelem és a realizmus egyre inkább uralkodóvá válik e térségben, legalábbis ami az egymás mellett élést illeti. Éppen a legutóbbi napok eseményei — középpontjukban a két német állam egymás közötti viszonya szabályozásával — adnak erre további biztató kilátást. Miközben hazánk is részt Vett és részt vesz a szocialista államok együttesében, a béke fenntartására és megszilárdítására irányuló törekvésekből, valóban új fejezet alakul ki Európában, minek következtében az imperializmus egyre jobban lemondani kényszerül hidegháborús politikájáról. S nem alaptalan a remény, hogy az európai béke új fejezete, a haladó, az antiimpe- rialista erők növekedésével előbb-utóbb mégakadályozza korunk legigazságtalanabb háborújának, a vietnami, indokínai öldöklésnek a tovább folytatását is. Az idei karácsony egyik legszebb ajándékaként — vagy még inkább: megszenvedett, megküzdött értékeként — vártuk ezt a rövidesen ránkvirradó 1973-as esztendőre. Számunkra a béke ügye szorosan összefügg a társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség eszméjével. Ez a hármas egység viszont azóta ölthetett konkrét, élő valóságot, amióta létrejött a világ első és leghatalmasabb szocialista állama, az éppen most fél évszázados jubileumához érkezett Szovjetunió. Amikor az elmúlt napokban együtt ünnepeltünk a szovjet néppel, akkor azt az egyenes vonalú politikát is ünnepeltük, amely a nemzetközi téren fontos hivatásának tekinti, hogy erősítse a békét. Biztonságot, számunkra is fokozott erőt ad, hogy ezt az országot mondhatjuk legfőbb szövetségesünknek. E nnek az országnak a fegyveres ereje tette lehetővé, hogy kialakulhasson hazánkban az új rend, amelyért az igazi magyar hazafiak — közülük a legtöbbet a kommunisták vállalva — rengeteg áldozatot, szenvedést viseltek el. S azóta már egy egész új nemzedéknek, sőt egy felnövekvő ifjúságnak természetes, mindennapi valóság ez az új rend, a szocialista társadalom. Jogosan várja tőle a mi nemzedékünknek — a jelenlegi negyven-ötvenéveseknek — hajdani karácsonyi igényeinél több, nagyobb kívánságai, tervei kielégítését. Miért is ne várhatná? Miért is vetnénk ezt a szemére? Hiszen már beleszületett abba a társadalomiba, amely nem morzsákat juttat karácsonyi ajándékként a tömegeknek az általuk megtermelt nemzeti jövedelemből, mint egykoron, hanem vallja, hogy „a szocialista társadalom építésének menetében a dolgozók életszínvonalának rendszeresen emelkednie kell." Ám aminthogy igaz: biztonságos életünk aranyvalutájának egyik oldalán ez a felirat szerepel, ugyanannyira igaz a másik oldal felirata is: „Csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk.” Fiatalok és idősebbek számára egyaránt az érem mindkét oldala együtt érvényes, amikor igényekről, kívánságokról van szó. Nemcsak karácsonykor, hanem egész esztendőben és az elkövetkező esztendőkben is. Továbbfejlődésünket ezzel biztosíthatjuk. Programszerűen szólva: fegyelmezett, intenzív munkával, szervezettséggel, a technika állandó korszerűsítésével és a gazdaságirányítás mai helyzetének, problémáinak a párt Központi Bizottsága legutóbbi határozatába foglalt, átfogó elemzésével Ahogyan IV. ötéves tervünk előírásával összhangban fejlődött eddig is népgazdaságunk az elmúlt két évben, a X. pártkongresszus irányvonalának megfelelően. Ez együttesen az idei karácsonyi békessé- ges jóérzésnek igen lényeges alkotóeleme. V áltozó persze, hogy kinek mi jelenti valójában ezt a békességes hangulatot. Vannak — mint már az előzőekben említést tettem róla —, akik nem tudnak nyugodni, míg úgy érzik, tennivalójuk akad, akárcsak egy kisebb társadalmi közösségben is. Ezek a látszólag nyugtalan, békét nem lelő emberek valójában éppen ebben találják meg belső. igazi békéjüket, más, talán közérthetőbb szóval: lelki egyensúlyukat. És ők azok, akik nélkül nem menne előbbre az élet, s akik nélkül nem is ment előre sohasem. Mai lapunkban sokféle riport mutat be ilyen embereket. Akarva-akaratlanul arról is beszélnek ezek az írások: hogyan alakulnalc, formálódnak új emberek, egyéniségek a mi társadalmunkban. Hogy miként lesz boldogabb — békésebb? — az emberi élet. Mert mire is gondoljunk, miközben olvasunk egy szocialista brigádról, amelynek tagjai segítik az arra rászorulókat. Nem könyöradománnyal, hanem útmutatással vagy éppen társadalmi munkával, s közösen összetakarított pénzből mennek külföldi utazásra közös élményeket szerezni. Vajon békés, megbékélt emberek-e? Vagyis elégedettek-e? Biztosan. És mégsem: mert mindig többet akarnak. De azt is tudják, hogy miként akarják a többet, a még jobbat, és azt is tudják, mit kell tenniök érte. A békétlenségnek ez a békességbe átátcsapó érzése adja mély tartalmát az ilyen életeknek. Másoknak — mint ahogyan a Fizetésnap című riportunkban olvasható — a pénz, jóllehet az egyébként tisztességgel megdolgozott pénz, adja a boldogságot. De mennyivel sivárabb, üresebb az ilyen élet, amely csak erre épül. A ma emberének többsége nem is így tesz: takarékoskodik és költekezik — békéje egyensúlyát nem kötik meg fétisként az anyagiak. Egy cseppnyi tudati változás ez is abból a világból, amelyben — szintén egy riportunk mondandóját kölcsönözve — az egykori kanász ma fehér köpenyes sertésgondozóként jelentkezik, s üzemi munkás társa talicska helyett Dieseltargoncával dolgozik. Csak egyszerű technikai változás lenne ez? Életforma, társadalmi szerkezet változott itt. És ezzel együtt mindaz, ami a magasabb rendű örömöt, megelégedést, békességet jelenti a mi világunk em- öerének. P éldáink Pest megyéből valók. Nemcsak a fölsoroltak, hanem a többiek is a mai számban. Megyénk az ország részeként tükörcserépkánt veri vissza, láttatja meg mindazt, ami az idei karácsonyi valóságot jelenti hazánkban. Ebben és továbbfejlődésünkben, amiről lapunknak adott nyilatkozatában beszél a megyei tanácselnök, kivetítve a ránk köszöntő áj év terveit, s képek_ egészítik ki szavait az elmúlt hetekben újonnan átadott intézményekről, üzemekről. Gazdagodásunk kézzelfogható jelenségeiként. Mindannyian ez országban és szűkebb megyei pátriánkban nemcsak intermezzóként fogadjuk a karácsony békés, kedves óráit, noha tudjuk: lesznek megoldandó problémáink, erőt, agyat igénybevevő tennivalóink 1973-ban is. Azzal a jó érzéssel, zavartalan derűvel szeghetjük meg mégis a mákoskalácsot, gyújthatjuk meg a csillagszórókat és felejtkezhetünk bele gyerekeink örömébe, hogy ez az idei hármas ünnep megérdemelt pihenő, s csak megálló a hasonlóan békés, boldog napok sorában. LÖKÖS ZOLTÁN t Az alábbiakban közöljük A világ népeihez intézett felhívást, amelyet az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió, valamint az Oroszországi SZSZSZK legfelsőbb tanácsai közös jubileumi ülésén fogadtak el.
