Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-21 / 300. szám

2 1‘EST HtC. K^iriap 1972. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ Az ENSZ 27. méri age BÉRŰN Az aláírásra minden készen áll „Megszüntetni — újrakezdeni" Újabb terrorbombázásokat indítottak a VDK egész területe ellen az amerikaiak. Hanoiban készült felvételünkön Nguyen Thi Hien Linh asszony három — bombatámadásban megsebe­sült — kisgyermekével az egyik elsősegélynyújtó helyen. KÖZÉP-EURÓPAI IDŐ sze­rint szerdán hajnalban a kül­döttek egyperces néma emlé­kezésével véget ért az ENSZ közgyűlésének 27. ülésszaka A SZEPTEMBER 19-ÉN megnyílt ülésnek vitáiban és tanácskozásaiban, a plenáris üléseken és bizottsági érte­kezleteken 132 tagország 3000 küldötte vett részt, közöttük hat miniszterelnök és minisz­terelnök-helyettes, 110 külügy- miniszer és tíz miniszter. A közgyűlés legmagasabb rangú vendége Salvador Allende chilei államelnök volt. Az idei közgyűlési ülésnek napi­rendjén kereken száz pont szerepelt a környezetvédelem­től kezdve a leszerelésen, a gyarmatosítás felszámolásán ót a nemzetközi terrorizmus megfékezését szolgáló rend­szabályokra vonatkozó javas­latokig. A részvevők több mint 150 határozati javasla­tot vitattak meg a plenáris üléseken és összesen 500 bi­zottsági ülésen. AZ ÜLÉSSZAK elnöke, Stanislaw Trepczynski len­gyel külügyminiszter-helyet­tes zárszavában kijelentette, hogy a tanácskozás- hozzájá­rult a békés jövő építéséhez. (A záróülésen Kurt Waldheim, a világszervezet főtitkára, az ENSZ 1972. évi Békeérmét nyújtotta át Stanislaw Trep- czynskinek — a világbéke ér­dekében tett erőfeszítéseit méltatva.) A KÖZGYŰLÉS befejezése alkalmából Jakov Malik szov­jet külügyminiszter-helyettes, az ENSZ-közgyűlésén részt­vevő szovjet delegáció veze­tője, az ' ENSZ rádiójának adott nyilatkozatban összegez­te a közgyűlés idei ülésszaká­nak eredményeit. A többi kö­zött kijelentette: AZ ENSZ 27. közgyűlése ál­tal elfogadott fontos határo­zatok a béke és nemzetközi biztonság megszilárdítására, a népek közötti barátság fej­lesztésére irányulnak. A köz­gyűlés legfontosabb és legtar­tósabb politikai jelentőséggel bíró döntése, a Szovjetunió javaslatára hozott határozat, az erőszak alkalmazásáról tör­ténő lemondásról a nemzetkö­zi kapcsolatokban és az atom­fegyverek használatának mindörökre való betiltásáról. Ez a határozat megfelel az összes nagy és kis országok és népek alapvető érdekeinek. Egyezik a béke védelme és az emberiségnek az atomháború fenyegetésétől való megmen­tése létfontosságú igényeivel. FONTOS ÉS HASZNOS volt a nemzetközi biztonság meg­szilárdításáról szóló nyilatko­zat valóra váltásáról folyta­tott vita és döntés, valamint a közgyűlés határozatai a vegyi fegyverek és atomfegy­ver-kísérletek betiltásáról. A Szovjetunió kezdeményezésé­nek helyénvalóságát és idő­szerűségét bizonyította, hogy a közgyűlés részvevőinek többsége szavazta meg hatá­rozati javaslatát arról, hogy nemzetközi jogi érvénnyel szabályozzák az országok te­vékenységét a mesterséges bolygók felhasználásában, közvetlen televíziós közvetí­tések céljára. A SZOVJET DELEGÁCIÓ vezetője hangsúlyozta, hogy a közgyűlés ismételten határo­zatban ítélte el az izraeli ag­ressziót, megerősítve a más országok területeinek háború útján történő eltulajdonítása megengedhetetlenségének el­vét és az izraeli csapatok ha­ladéktalan kivonásának szük­ségességét a megszállt arab területekről. E kérdés megvi­tatásának eredményei Izrael és kevés támogatója egyre nö­vekvő nemzetközi elszigetelő­déséről tanúskodnak. Megál­lapította, hogy a közgyűlés fontos határozatokat hozott a gyarmatosítás, a fajgyűlölet és apartheid elleni harc kér­déseiben, Első ízben ismerte el hivatalosan a. nemzetközi felszabadító mozgalmakat, mint a szabadságukért és füg­getlenségükért küzdő népek törekvéseinek kifejezőit és megerősítette a gyarmati né­peknek szabadságukért folyta­tott harca törvényességét. A KÖZGYŰLÉS — hang­súlyozta a szovjet delegáció vezetője — újabb fontos lé­pést tett az ENSZ alapokmá­nyában leszögezett egyetemes­ség megvalósítása felé. Véget ért egy szuverén állam, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság több mint 20 éves meg­különböztetése az ENSZ-ben. Az NDK elnyerte a világszer­vezetben az állandó megfigye­lői státust és ugyanezt a stá­tust kapta meg a Bangla Desh Népi Köztársaság is. (Bertalan Lajos szerdai te­lextudósítása Berlinből.) Berlinben nemcsak a politi­kai időjárás kedvező, a me­teorológiai is. Reggel óta süt a nap, felhőnek, ködnek nyojna sincs, a levegő enyhén csípős. A város zsúfolásig teli: az üz­letek tömve karácsonyi vásár­lókkal (és áruval), a Marx— Engels téren 70 méter magas fenyőfa áll, tövében életnagy­ságú mesefigurák, Hófehérke, a vasorrú bába, Jancsi és Ju­liska, meg Frédi és Báni, a két kőkorszaki szaki. A Minisztertanács épületé­vel és a Külügyminisztérium üvegpalotájával övezett Marx —Engels tér mögött, a Kloster­strasse 68—70 számú épületé­ben — az Ifjú Tehetségek Há­zában — működik a sajtó- központ. A nagy eseményre — a két német állam közötti alapszerződés aláírására — öt világrészből idesereglett újság­íróknak, rádiótudósítóknak, té­vériportereknek minden tech­nikai segítség rendelkezésre áll munkájukhoz. Tucatnyi te­lefonkészüléket szereltek fel az épület előcsarnokában, öt telexgépet helyeztek el a máskor táncklub céljait szol­gáló nagy teremben, a folyo­sókon rendre megtalálható el­igazító táblák segítségével, az először itt járó külföldi hírlap­FERDINAND MARCOS Fü- löp-szigeti elnök szerdán rész­legesen és ideiglenesen fel­függesztette az ország egész területére három hónapra ki­hirdetett rendkívüli állapo­tot. A FRANCIA NEMZETGYŰ­LÉSI VÁLASZTÁSOK két fordulóját 1973. március 4-én és 11-én tartják. A választá­sok időpontját Messmer mi­niszterelnök jelentette be a nemzetgyűlés szerda délutáni ülésén a parlamenti ülésszak berekesztése alkalmából. , KIVÁLÓ egészségi állapot­ban tért vissza útjáról az Apollo—17 három űrhajósa: Eugene Cérnán, Roland Evans és Jack Schmitt. A Ticonde- roga amerikai repülőgép- anyahajó fedélzetén a tegnap esti leszállás után végrehaj­tott gyors orvosi vizsgálat sze­írók is kiismerik magukat az épületlabirintusban. A városházi sétányon a berlini városháza mellett helyezkedett el az NDK televíziójának for­gatócsoportja, az NDK rádió­sai a sajtóközpontot „szállták meg”. Minden készen áll már tehát arra, hogy időben és megfelelő színvonalon olvas­sa, hallja, lássa csütörtökön az egész világ az európai enyhü­lési folyamat nagy eseményét: a két német állam közötti alapszerződés aláírásának ün­nepélyes aktusát. Michael Kohl és Egon Bahr, az NDK, illetve az NSZK államtitkára, akik két évvel ezelőtt ültek le először a tárgyalóasztal mellé és azóta számtalan órát töl­töttek együtt tanácskozással, most kézjegyükkel fogják el­látni a dokumentumot. Az események láncolata az államszerződés csütörtöki alá­írásával korántsem ér véget. Ismeretes, hogy jó néhány ál­lam bejelentette: közvetlenül az aláírás után lép diplo­máciai kapcsolatra a Német Demokratikus Köztársasággal. A tavaszi hónapok folyamán, előreláthatóan, ugyanezt teszik a leginkább elkötelezett NA- TO-államak is és ha az ese­mények menetrendjében nem történik változás, akkor 1973 lesz a két német állam ENSZ- felvételének esztendeje is. rint mindannyian egészsége­sek. A SPANYOL PARLAMENT külügyi bizottsága kedden jó­váhagyta a szeptember 15-én Párizsban aláírt szovjet—spa­nyol kereskedelmi megállapo­dást. PARAGUAYBÓL Limába érkezett Juan Perón, egykori argentin diktátor. A perui iö~ városban háromnegyed órás megbeszélést folytatott Juan Velasco Alvarado tábornokkal, Peru elnökével. Az exdiktátor szóvivője közölte, hogy csü­törtökön este folytatja útját Madrid felé. A FIGYELMEZTETŐ sztráj­kok hétfői sorozata után szer­dán a 24 órás munkabeszün­tetések újabb hulláma söpört át Közép-Anglián, Mancheste­ren, Liverpoolon, Kelet-Skó- cián és Dél-Walesen. A VDK-nak a 20. széles­ségi foktól északra eső te­rületei ellen hétfőn végre­hajtott rendkívüli arányú bombatámadások a már több mint nyolc éve folyó „megszüntetni — újrakez­deni” amerikai taktikára való visszatérést jelentik. 1964. augusztus 4—5-én intézte az amerikai légierő első bombatámadásait a VDK ellen, miután azt ál­lították, hogy a Tonkini öbölben támadás érte a Maddox és a Turner Joy amerikai hadihajókat. A bombatámadások 1965. feb­ruár 7-én váltak először széles körűvé és jelentőssé, és ezen a szinten folytatód­tak 1965. május 13-ig. Ek­kor Johnson, az akkori amerikai elnök elrendelte a bombatámadások megállí­tását, azt remélve, hogy már térdre kényszerítette Észak-Vietnamot. Miután a légiagresszióval való zsaro­lás nem hozott eredményt, a támadásokat négy nappal később újrakezdték. A Vietnami Demokra­tikus Köztársaság elleni lé- gitámadásak ezután 1968. március 31-ig csupán az egyes ünnepek időtartamá­ra vonatkozó tűzszünetek ideién szüneteltek néhány napig. 1968 tavaszán John­son a 20. szélességi foktól délre fekvő területekre kor­látozta a bombatámadáso­kat, és — ezzel részben be­ismerte vietnami politiká­jának csödiét — beielen*et- te, hogy a következő elnök­választásokon nem kíván indulni. Ezt követően jött létre a megállapodás a VDK és az Egyesült Álla­mok között, hogy Párizsban tárgyalásokat kezdenek a probléma rendezésére. 1968. október 31-én megszüntet­ték az amerikai légitáma­dásokat a VDK ellen. Az ezt követő időszakot az úgynevezett „védekező reagálás” elve alapján foly­tatott, kisebb arányú ak­ciók jellemezték, majd 1971. április 6-án, minden hiva­talos bejelentés nélkül az amerikai légierő gépei is­mét tömeges támadásokat indítottak a VDK ellen. Május 8-án Nixon elnök bejelentette a háborút rendkívül veszélyesen ki­szélesítő döntését: aknazár alá veszik az észak-vietna­mi kikötőket, és folytatják a bombatámadásokat a VDK egész területe ellen. Az amerikai elnök október 22-én, elődjéhez hasonlóan abban bízva, hogy sikerült megtörnie Észak-Vietnam ellenállását, a vietnami nép küzdő szellemét, el­rendelte a bombázások korlátozását. A légiagresz- sziót hétfőn azonban min­den eddiginél nagyobb mértékben újították fel, és a Fehér Ház nyíltan kije­lentette. hogy a bombázá­sok addig folytatódnak, amíg a VDK kormánya be­le nem egyezik egy, az amerikaiak számára ked­vező tűzszüneti megálla­podásba. CSAK RÖVIDEN h T Barátságvonattal a Szovjetunióban Remek dolog az ilyen különvonat, s nemcsak azért, mert világot lát az ember. Három- százhúszan va­gyunk, alig-alig ismerjük egymást. S eltelik egy-két nap, és lehullanak a pózok, az álar­cok. Vitathatatlan, hogy a vonat leg­népszerűbb utasai — nyugodtan mondhatom: ked­vencei a sok szok­nyás sződi pa­rasztasszonyok voltak: Dinka Ist­vánná, Prekopa Petemé, Zelinka Istvánná, és a többiek, heten. Dinka néni, Pre- kopáné — szá- ' munkra fogalom. Napszárította ar- cúak, munkában megfáradtak, és yjs^g egyik legszebb sugárútja: a Kalinyin mégis nagyon jó- proszpekt kedvűek. Először még elindulás előtt, a búcsúvacsorán vettem észre őket. Éjfél­re járt, a mikrofon jóvoltából a zene fülsiketítőén szólt és egyikük, ujjait ölében összekulcsolva, a széken ülve — aludt. Másikuk üveges szemmel nézett, és a harmadiknak — Dinka néninek — az asztal alatt táncra járt a lába. És az ezer ránc az arcán mosolyra szaladt ' Tréfálkoztak a férfiak a hálókocsiban velük. Kérdezték tő­lük: a sok szoknya még csak be-befér a hálófülkébe, de hol töltik az éjszakát maguk? Liba-, kacsa- és csirkecombot ettek, töméntelen mennyi­ségben, és jófajta házipálinkával öblítették le az út porát. Rendes a téesz vezetősége, az elnökünk, hogy jutalomból el­küldött minket erre az útra — mondták, és hozzátették min­den álszerénység nélkül: „De meg is érdemeltük, eleget dol­gozunk.” S ez így igaz! Ha rajtam múlna, a munkahelyi jutalmak jelentős részét ilyen külföldi jutalomút formájában adnám ki az embereknek. Mert az a két-háromezer forint máskülönben amúgy is csak szétfolyik, s nem marad meg belőle semmi — emlék. A sződi Egyesült Virágzó Tsz asszonyai, azt hiszem, éle­tük végéig mesélik: tudjátok gyermekeim, ott Moszkvában, az ünnep másnapján, a Csajkovszkij-teremben csináltunk egy kis felfordulást. Mert ahol mi megjelenünk — nem tudjuk, mi a titka —, körénk gyűlik o szeretet. Ott, a Pjatnyickij-együttes előadásának szünetében, meg utána körülfogtak minket a moszkvaiak, a kezünket szorongatták, fényképeztek minket, csókolgatták az arcunkat, kérdezték, honnan jöttünk, még a buszunkat is majdnem lekéstük emiatt... Szód különben valószínűleg még ma is kölnifelhőben úszik, ne lepődjön meg ezen, ki arra jár. Utolsó kopejkáikon a szá­munkra kissé erős illatú orosz kölnit vásárolták az asszonyok a pályaudvaron, fejenként hat-nyolc üveget... Egy orvosnak, ha nincs dolga, az a jó! Dr. Vedres Margit ráckevei körzeti, orvos, a népfrontmozgalom régi munkása volt az orvosunk, s miként hazafelé elmondta, valóban, dolga jóformán nem akadt. Itt jegyezném meg: hiába, hogy kétezer kilométerre jártunk a hazától, bárkivel is beszéltem, kiderült, az otthoni napi gondoktól elszakadni teljesen nem lehet. Így voltunk a doktornővel is. A ráckevei járási népfrontbizottság egyik közelmúltban megtartott ülése került szóba, amelyen az egyik legfontosabb témát éppen a doktornő vetette fel: A kör­nyezetvédelemről nem lehet eleget beszélni, s mégis, még a gondok felmérésének is az elején vagyunk. Itt van például a Duna tisztasága. Ez éppen a Ráckevei Duna-ágban a legna­gyobb gond, hiszen a fővárosi és a főváros fölötti üzemek víz- szennyezése a főváros alatt érezteti legjobban hatását... Az alsógödi Egyesült Dunamenti Termelőszövetkezet asz- szonyai között találtam rá Darvasi Pálné országgyűlési képvi­selőre. Már összegezni lehetett a hatodik Pest megyei Barátság­vonat jelentőségét, s politikai, erkölcsi sikerét csak hangsú­lyozni lehet. Szervezési gondok persze jócskán akadtak. Nehe­zen veszi tudomásul az, aki a rövid egy hét ellenére is min­dent látni akart, hogy az eredeti programtól eltérően elmaradt a Tretyakov-képtár meglátogatása, s az eredetileg tervezett­nél egy fél nappal előbb indult vissza vonatunk. Ezek, s a többiek ellenére mégis szép és hasznos volt ez a barátságút, valóban a szom­szédos népek kö­zötti barátság eszméjét szolgál­ta. — Nagyon ta­nulságos volt — ezt mondta Pata- ky Ferenc nyug­díjas pedagógus a ceglédi nép­frontbizottság örökké fiatal, fá­radhatatlan mun­kása is. — A sa­ját szemünkkel láthattuk, hogy mire, milyen óriá­si eredményekre képes ez a sok nemzetiségű, egy célért dolgozó or­szág. Rendkívül figyelemre méltó volt az is, hogy a Szovjetunióban mennyire meg­becsülik a törté­nelmi emlékeiket, az élő valóság ré­szeként kezelik, joggal büszkék rá. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évforduló­ját ünneplő, a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóját ünnepelni készülő országban, barátainknál jártunk — mon­dotta Papp József, a váci járási pártbizottság titkára, a Ba­rátságvonat politikai vezetője. —1 Jelentős volt a résztvevők számára ez az utazás. Számosán vannak közöttünk olyanok, akik eddig jóformán még saját falujuk határát sem igen lép­ték át, akik először voltak külföldön, s elsőként éppen Kijev, Moszkva szépségeivel, a szovjet emberekkel, eredményeikkel ismerkedhettek meg. Rövid volt az időnk, mégis, együtt ün­nepeltünk. Ez az út, nevéhez méltóan, a barátságot szolgálta. Hát eltelt a hét. A Barátságvonat a határhoz közeledik. Csapon, az állomásépület ablakából — miközben keveri a sárga üstben a tésztát — derékig kihajol a kukta: — A Fradi kikapott 4:l-re! Az Újpest viszont jól elverte a Celticet! Vitathatatlan: hazaérkeztünk. „Akik mindent látni akartak ., Aranykupo­lák és a cári ágyú a Kremlben (A szerző felvételei) (Vége) Deregán Gábor *

Next

/
Thumbnails
Contents