Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-21 / 300. szám
2 1‘EST HtC. K^iriap 1972. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ Az ENSZ 27. méri age BÉRŰN Az aláírásra minden készen áll „Megszüntetni — újrakezdeni" Újabb terrorbombázásokat indítottak a VDK egész területe ellen az amerikaiak. Hanoiban készült felvételünkön Nguyen Thi Hien Linh asszony három — bombatámadásban megsebesült — kisgyermekével az egyik elsősegélynyújtó helyen. KÖZÉP-EURÓPAI IDŐ szerint szerdán hajnalban a küldöttek egyperces néma emlékezésével véget ért az ENSZ közgyűlésének 27. ülésszaka A SZEPTEMBER 19-ÉN megnyílt ülésnek vitáiban és tanácskozásaiban, a plenáris üléseken és bizottsági értekezleteken 132 tagország 3000 küldötte vett részt, közöttük hat miniszterelnök és miniszterelnök-helyettes, 110 külügy- miniszer és tíz miniszter. A közgyűlés legmagasabb rangú vendége Salvador Allende chilei államelnök volt. Az idei közgyűlési ülésnek napirendjén kereken száz pont szerepelt a környezetvédelemtől kezdve a leszerelésen, a gyarmatosítás felszámolásán ót a nemzetközi terrorizmus megfékezését szolgáló rendszabályokra vonatkozó javaslatokig. A részvevők több mint 150 határozati javaslatot vitattak meg a plenáris üléseken és összesen 500 bizottsági ülésen. AZ ÜLÉSSZAK elnöke, Stanislaw Trepczynski lengyel külügyminiszter-helyettes zárszavában kijelentette, hogy a tanácskozás- hozzájárult a békés jövő építéséhez. (A záróülésen Kurt Waldheim, a világszervezet főtitkára, az ENSZ 1972. évi Békeérmét nyújtotta át Stanislaw Trep- czynskinek — a világbéke érdekében tett erőfeszítéseit méltatva.) A KÖZGYŰLÉS befejezése alkalmából Jakov Malik szovjet külügyminiszter-helyettes, az ENSZ-közgyűlésén résztvevő szovjet delegáció vezetője, az ' ENSZ rádiójának adott nyilatkozatban összegezte a közgyűlés idei ülésszakának eredményeit. A többi között kijelentette: AZ ENSZ 27. közgyűlése által elfogadott fontos határozatok a béke és nemzetközi biztonság megszilárdítására, a népek közötti barátság fejlesztésére irányulnak. A közgyűlés legfontosabb és legtartósabb politikai jelentőséggel bíró döntése, a Szovjetunió javaslatára hozott határozat, az erőszak alkalmazásáról történő lemondásról a nemzetközi kapcsolatokban és az atomfegyverek használatának mindörökre való betiltásáról. Ez a határozat megfelel az összes nagy és kis országok és népek alapvető érdekeinek. Egyezik a béke védelme és az emberiségnek az atomháború fenyegetésétől való megmentése létfontosságú igényeivel. FONTOS ÉS HASZNOS volt a nemzetközi biztonság megszilárdításáról szóló nyilatkozat valóra váltásáról folytatott vita és döntés, valamint a közgyűlés határozatai a vegyi fegyverek és atomfegyver-kísérletek betiltásáról. A Szovjetunió kezdeményezésének helyénvalóságát és időszerűségét bizonyította, hogy a közgyűlés részvevőinek többsége szavazta meg határozati javaslatát arról, hogy nemzetközi jogi érvénnyel szabályozzák az országok tevékenységét a mesterséges bolygók felhasználásában, közvetlen televíziós közvetítések céljára. A SZOVJET DELEGÁCIÓ vezetője hangsúlyozta, hogy a közgyűlés ismételten határozatban ítélte el az izraeli agressziót, megerősítve a más országok területeinek háború útján történő eltulajdonítása megengedhetetlenségének elvét és az izraeli csapatok haladéktalan kivonásának szükségességét a megszállt arab területekről. E kérdés megvitatásának eredményei Izrael és kevés támogatója egyre növekvő nemzetközi elszigetelődéséről tanúskodnak. Megállapította, hogy a közgyűlés fontos határozatokat hozott a gyarmatosítás, a fajgyűlölet és apartheid elleni harc kérdéseiben, Első ízben ismerte el hivatalosan a. nemzetközi felszabadító mozgalmakat, mint a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek törekvéseinek kifejezőit és megerősítette a gyarmati népeknek szabadságukért folytatott harca törvényességét. A KÖZGYŰLÉS — hangsúlyozta a szovjet delegáció vezetője — újabb fontos lépést tett az ENSZ alapokmányában leszögezett egyetemesség megvalósítása felé. Véget ért egy szuverén állam, a Német Demokratikus Köztársaság több mint 20 éves megkülönböztetése az ENSZ-ben. Az NDK elnyerte a világszervezetben az állandó megfigyelői státust és ugyanezt a státust kapta meg a Bangla Desh Népi Köztársaság is. (Bertalan Lajos szerdai telextudósítása Berlinből.) Berlinben nemcsak a politikai időjárás kedvező, a meteorológiai is. Reggel óta süt a nap, felhőnek, ködnek nyojna sincs, a levegő enyhén csípős. A város zsúfolásig teli: az üzletek tömve karácsonyi vásárlókkal (és áruval), a Marx— Engels téren 70 méter magas fenyőfa áll, tövében életnagyságú mesefigurák, Hófehérke, a vasorrú bába, Jancsi és Juliska, meg Frédi és Báni, a két kőkorszaki szaki. A Minisztertanács épületével és a Külügyminisztérium üvegpalotájával övezett Marx —Engels tér mögött, a Klosterstrasse 68—70 számú épületében — az Ifjú Tehetségek Házában — működik a sajtó- központ. A nagy eseményre — a két német állam közötti alapszerződés aláírására — öt világrészből idesereglett újságíróknak, rádiótudósítóknak, tévériportereknek minden technikai segítség rendelkezésre áll munkájukhoz. Tucatnyi telefonkészüléket szereltek fel az épület előcsarnokában, öt telexgépet helyeztek el a máskor táncklub céljait szolgáló nagy teremben, a folyosókon rendre megtalálható eligazító táblák segítségével, az először itt járó külföldi hírlapFERDINAND MARCOS Fü- löp-szigeti elnök szerdán részlegesen és ideiglenesen felfüggesztette az ország egész területére három hónapra kihirdetett rendkívüli állapotot. A FRANCIA NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK két fordulóját 1973. március 4-én és 11-én tartják. A választások időpontját Messmer miniszterelnök jelentette be a nemzetgyűlés szerda délutáni ülésén a parlamenti ülésszak berekesztése alkalmából. , KIVÁLÓ egészségi állapotban tért vissza útjáról az Apollo—17 három űrhajósa: Eugene Cérnán, Roland Evans és Jack Schmitt. A Ticonde- roga amerikai repülőgép- anyahajó fedélzetén a tegnap esti leszállás után végrehajtott gyors orvosi vizsgálat szeírók is kiismerik magukat az épületlabirintusban. A városházi sétányon a berlini városháza mellett helyezkedett el az NDK televíziójának forgatócsoportja, az NDK rádiósai a sajtóközpontot „szállták meg”. Minden készen áll már tehát arra, hogy időben és megfelelő színvonalon olvassa, hallja, lássa csütörtökön az egész világ az európai enyhülési folyamat nagy eseményét: a két német állam közötti alapszerződés aláírásának ünnepélyes aktusát. Michael Kohl és Egon Bahr, az NDK, illetve az NSZK államtitkára, akik két évvel ezelőtt ültek le először a tárgyalóasztal mellé és azóta számtalan órát töltöttek együtt tanácskozással, most kézjegyükkel fogják ellátni a dokumentumot. Az események láncolata az államszerződés csütörtöki aláírásával korántsem ér véget. Ismeretes, hogy jó néhány állam bejelentette: közvetlenül az aláírás után lép diplomáciai kapcsolatra a Német Demokratikus Köztársasággal. A tavaszi hónapok folyamán, előreláthatóan, ugyanezt teszik a leginkább elkötelezett NA- TO-államak is és ha az események menetrendjében nem történik változás, akkor 1973 lesz a két német állam ENSZ- felvételének esztendeje is. rint mindannyian egészségesek. A SPANYOL PARLAMENT külügyi bizottsága kedden jóváhagyta a szeptember 15-én Párizsban aláírt szovjet—spanyol kereskedelmi megállapodást. PARAGUAYBÓL Limába érkezett Juan Perón, egykori argentin diktátor. A perui iö~ városban háromnegyed órás megbeszélést folytatott Juan Velasco Alvarado tábornokkal, Peru elnökével. Az exdiktátor szóvivője közölte, hogy csütörtökön este folytatja útját Madrid felé. A FIGYELMEZTETŐ sztrájkok hétfői sorozata után szerdán a 24 órás munkabeszüntetések újabb hulláma söpört át Közép-Anglián, Manchesteren, Liverpoolon, Kelet-Skó- cián és Dél-Walesen. A VDK-nak a 20. szélességi foktól északra eső területei ellen hétfőn végrehajtott rendkívüli arányú bombatámadások a már több mint nyolc éve folyó „megszüntetni — újrakezdeni” amerikai taktikára való visszatérést jelentik. 1964. augusztus 4—5-én intézte az amerikai légierő első bombatámadásait a VDK ellen, miután azt állították, hogy a Tonkini öbölben támadás érte a Maddox és a Turner Joy amerikai hadihajókat. A bombatámadások 1965. február 7-én váltak először széles körűvé és jelentőssé, és ezen a szinten folytatódtak 1965. május 13-ig. Ekkor Johnson, az akkori amerikai elnök elrendelte a bombatámadások megállítását, azt remélve, hogy már térdre kényszerítette Észak-Vietnamot. Miután a légiagresszióval való zsarolás nem hozott eredményt, a támadásokat négy nappal később újrakezdték. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni lé- gitámadásak ezután 1968. március 31-ig csupán az egyes ünnepek időtartamára vonatkozó tűzszünetek ideién szüneteltek néhány napig. 1968 tavaszán Johnson a 20. szélességi foktól délre fekvő területekre korlátozta a bombatámadásokat, és — ezzel részben beismerte vietnami politikájának csödiét — beielen*et- te, hogy a következő elnökválasztásokon nem kíván indulni. Ezt követően jött létre a megállapodás a VDK és az Egyesült Államok között, hogy Párizsban tárgyalásokat kezdenek a probléma rendezésére. 1968. október 31-én megszüntették az amerikai légitámadásokat a VDK ellen. Az ezt követő időszakot az úgynevezett „védekező reagálás” elve alapján folytatott, kisebb arányú akciók jellemezték, majd 1971. április 6-án, minden hivatalos bejelentés nélkül az amerikai légierő gépei ismét tömeges támadásokat indítottak a VDK ellen. Május 8-án Nixon elnök bejelentette a háborút rendkívül veszélyesen kiszélesítő döntését: aknazár alá veszik az észak-vietnami kikötőket, és folytatják a bombatámadásokat a VDK egész területe ellen. Az amerikai elnök október 22-én, elődjéhez hasonlóan abban bízva, hogy sikerült megtörnie Észak-Vietnam ellenállását, a vietnami nép küzdő szellemét, elrendelte a bombázások korlátozását. A légiagresz- sziót hétfőn azonban minden eddiginél nagyobb mértékben újították fel, és a Fehér Ház nyíltan kijelentette. hogy a bombázások addig folytatódnak, amíg a VDK kormánya bele nem egyezik egy, az amerikaiak számára kedvező tűzszüneti megállapodásba. CSAK RÖVIDEN h T Barátságvonattal a Szovjetunióban Remek dolog az ilyen különvonat, s nemcsak azért, mert világot lát az ember. Három- százhúszan vagyunk, alig-alig ismerjük egymást. S eltelik egy-két nap, és lehullanak a pózok, az álarcok. Vitathatatlan, hogy a vonat legnépszerűbb utasai — nyugodtan mondhatom: kedvencei a sok szoknyás sződi parasztasszonyok voltak: Dinka Istvánná, Prekopa Petemé, Zelinka Istvánná, és a többiek, heten. Dinka néni, Pre- kopáné — szá- ' munkra fogalom. Napszárította ar- cúak, munkában megfáradtak, és yjs^g egyik legszebb sugárútja: a Kalinyin mégis nagyon jó- proszpekt kedvűek. Először még elindulás előtt, a búcsúvacsorán vettem észre őket. Éjfélre járt, a mikrofon jóvoltából a zene fülsiketítőén szólt és egyikük, ujjait ölében összekulcsolva, a széken ülve — aludt. Másikuk üveges szemmel nézett, és a harmadiknak — Dinka néninek — az asztal alatt táncra járt a lába. És az ezer ránc az arcán mosolyra szaladt ' Tréfálkoztak a férfiak a hálókocsiban velük. Kérdezték tőlük: a sok szoknya még csak be-befér a hálófülkébe, de hol töltik az éjszakát maguk? Liba-, kacsa- és csirkecombot ettek, töméntelen mennyiségben, és jófajta házipálinkával öblítették le az út porát. Rendes a téesz vezetősége, az elnökünk, hogy jutalomból elküldött minket erre az útra — mondták, és hozzátették minden álszerénység nélkül: „De meg is érdemeltük, eleget dolgozunk.” S ez így igaz! Ha rajtam múlna, a munkahelyi jutalmak jelentős részét ilyen külföldi jutalomút formájában adnám ki az embereknek. Mert az a két-háromezer forint máskülönben amúgy is csak szétfolyik, s nem marad meg belőle semmi — emlék. A sződi Egyesült Virágzó Tsz asszonyai, azt hiszem, életük végéig mesélik: tudjátok gyermekeim, ott Moszkvában, az ünnep másnapján, a Csajkovszkij-teremben csináltunk egy kis felfordulást. Mert ahol mi megjelenünk — nem tudjuk, mi a titka —, körénk gyűlik o szeretet. Ott, a Pjatnyickij-együttes előadásának szünetében, meg utána körülfogtak minket a moszkvaiak, a kezünket szorongatták, fényképeztek minket, csókolgatták az arcunkat, kérdezték, honnan jöttünk, még a buszunkat is majdnem lekéstük emiatt... Szód különben valószínűleg még ma is kölnifelhőben úszik, ne lepődjön meg ezen, ki arra jár. Utolsó kopejkáikon a számunkra kissé erős illatú orosz kölnit vásárolták az asszonyok a pályaudvaron, fejenként hat-nyolc üveget... Egy orvosnak, ha nincs dolga, az a jó! Dr. Vedres Margit ráckevei körzeti, orvos, a népfrontmozgalom régi munkása volt az orvosunk, s miként hazafelé elmondta, valóban, dolga jóformán nem akadt. Itt jegyezném meg: hiába, hogy kétezer kilométerre jártunk a hazától, bárkivel is beszéltem, kiderült, az otthoni napi gondoktól elszakadni teljesen nem lehet. Így voltunk a doktornővel is. A ráckevei járási népfrontbizottság egyik közelmúltban megtartott ülése került szóba, amelyen az egyik legfontosabb témát éppen a doktornő vetette fel: A környezetvédelemről nem lehet eleget beszélni, s mégis, még a gondok felmérésének is az elején vagyunk. Itt van például a Duna tisztasága. Ez éppen a Ráckevei Duna-ágban a legnagyobb gond, hiszen a fővárosi és a főváros fölötti üzemek víz- szennyezése a főváros alatt érezteti legjobban hatását... Az alsógödi Egyesült Dunamenti Termelőszövetkezet asz- szonyai között találtam rá Darvasi Pálné országgyűlési képviselőre. Már összegezni lehetett a hatodik Pest megyei Barátságvonat jelentőségét, s politikai, erkölcsi sikerét csak hangsúlyozni lehet. Szervezési gondok persze jócskán akadtak. Nehezen veszi tudomásul az, aki a rövid egy hét ellenére is mindent látni akart, hogy az eredeti programtól eltérően elmaradt a Tretyakov-képtár meglátogatása, s az eredetileg tervezettnél egy fél nappal előbb indult vissza vonatunk. Ezek, s a többiek ellenére mégis szép és hasznos volt ez a barátságút, valóban a szomszédos népek közötti barátság eszméjét szolgálta. — Nagyon tanulságos volt — ezt mondta Pata- ky Ferenc nyugdíjas pedagógus a ceglédi népfrontbizottság örökké fiatal, fáradhatatlan munkása is. — A saját szemünkkel láthattuk, hogy mire, milyen óriási eredményekre képes ez a sok nemzetiségű, egy célért dolgozó ország. Rendkívül figyelemre méltó volt az is, hogy a Szovjetunióban mennyire megbecsülik a történelmi emlékeiket, az élő valóság részeként kezelik, joggal büszkék rá. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulóját ünneplő, a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóját ünnepelni készülő országban, barátainknál jártunk — mondotta Papp József, a váci járási pártbizottság titkára, a Barátságvonat politikai vezetője. —1 Jelentős volt a résztvevők számára ez az utazás. Számosán vannak közöttünk olyanok, akik eddig jóformán még saját falujuk határát sem igen lépték át, akik először voltak külföldön, s elsőként éppen Kijev, Moszkva szépségeivel, a szovjet emberekkel, eredményeikkel ismerkedhettek meg. Rövid volt az időnk, mégis, együtt ünnepeltünk. Ez az út, nevéhez méltóan, a barátságot szolgálta. Hát eltelt a hét. A Barátságvonat a határhoz közeledik. Csapon, az állomásépület ablakából — miközben keveri a sárga üstben a tésztát — derékig kihajol a kukta: — A Fradi kikapott 4:l-re! Az Újpest viszont jól elverte a Celticet! Vitathatatlan: hazaérkeztünk. „Akik mindent látni akartak ., Aranykupolák és a cári ágyú a Kremlben (A szerző felvételei) (Vége) Deregán Gábor *
