Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-19 / 298. szám

Három fontos napirendi pont szerepelt a Váci Városi Tanács végrehajtó bizottságá­nak múlt hét végi ülésén. El­sőnek a tanács szakigazgatási szerveinek koordinációs tevé­kenységét vitatták meg. E té­ma napirendre tűzése azt bi­zonyítja, hogy a tanács veze­tői is nagyobb gondot fordíta­nak a jövőben a beruházások - ra, a korszerűsítések gazdasá­gosságára. Azt szeretnék elke­rülni ezzel például, hogy ne történjen meg a lakó­házak tatarozása a gázve­zetékek beszerelése előtt, hiszen a jelentős ráfordí­tással rendbehozott épüle­teket újra kell bontani, fúrni, vésni. De vonatkozik az összehango­lás módszerének javítása a kereskedelmi és szolgáltató hálózat bővítésére, valamint az ipartelepítés és fejlesztés kapcsán jelentkező telekellátá- si, közművesítési, valamint a munkaerőigények kielégítésére is. Űj kezdeményezés a szolgál­tatások javítása érdekében, a városban épülő új lakóépüle­tek garázshelyiségeinek átala­kítása — közös teherviseléssel — szolgáltató helyiségekké. Erre a deákvári és a Földvári téri lakótelepeken is sor ke­rül majd. A városi tanács Szőnyi Ti­bor kórházának munkájáról szóló jelentésből megtudhat­juk, hogy az intézmény veze­tői az új egészségügyi törvény mindenkori betartásával igye­keznek az egyre növekvő be­tegellátási feladataikat elvé­gezni. Bár a kórház a város és járás fekvőbeteg-ellátására hi­vatott, az itt dolgozó orvosok ma­gas színvonalú, tudomá­nyos munkát is végeznek, — amit a jelentés úgy érzékel­tet, hogy: . a kórház mun­káját országosan is jegyzik.” Ezt alátámasztja az is, hogy a Pécsett tartandó tudományos tanácskozáson a négy kiemelt témából kettőben a váci kór­ház vitte el a babért. Az is a megbecsülés jele, hogy dr. Kollár Lajos igazgató főorvost a Magyar Országos Kórházszö­vetség tagjának jelölték. A tudományos tevékenység természetesen a gyógyító mun­ka színvonala emelésének el­engedhetetlen velejárója. A jelentés beterjesztését kö­vető vitában a kórház gazdál­kodásáról, a szakorvosok ará­nyának javításáról, etikai problémákról hangzott el sok hozzászólás. Az egészségügyi törvény nem írja elő, hogy az orvos, az egészségügyi személyzet — a beteg gyógyulása után, hálá­ját kifejezendő — nem fogad­hat el hálapénzt. Ebben a na­gyon kényes kérdésben, amely rendkívül sok — de nehezen bizonyítható — visszaélésre te­remthet lehetőséget, a végre­hajtó bizottság úgy foglalt ál­lást, hogy: a kórházban és mindenütt, állandóan olyan legyen a légkör, hogy a beteg­nek ne kelljen előre fizetni a jó, színvonalas ellátásáért. Az önként adott hálapénzt senki sem kifogásolja.” A város közbiztonsági hely­zetéről Gáspár Márton rendőr alezredes, a városi-járási kapi­tányság vezetője számolt be a végrehajtó bizottságnak. Az országos bűnözési statisztika számait meghaladó városi sta­tisztikai számoknál „enyhítő körülménynek” számít, hogy a bűntettek legnagyobb részét nem a garázdaság, hanem a munkakerülés, a rendőri felügyelet megsze­gése és a botrányos ré­szegség tette ki. Ennék az enyhítő körülmény­nek sem örülhetünk azonban, mert a bűneseteik száma évről évre nem csökken, hanem emelkedik. A kapitányság vezetője sze­rint a rendőrséggel összeütkö­zésbe kerülő személyek első­sorban az ital hatására lépnek rossz útra. Megszívlelendő lienne az a javaslata (termé­szetesen, ha az anyagi fedezet is rendelkezésre áll majd), hogy kijózanító állomást, vagy szobát létesítsenek Vác váro­sában. Remélhetőleg a kijóza­nítónak jótékony hatása a vá­ros közbiztonságán is érezhe­Kodály Zoltán születésének 90. évfordulóját reprezentatív műsorral ünnepelte városunk két nagy együttese: a Váci Vox Humana Énekkar és a Vác Városi KISZ-kórus. A Vox Humana Énekkar kifejezésben, színekben, dina­mikában differenciált előadása ismét maradéktalan élményt nyújtott a város közönségé­nek. Az Akik mindig elkésnek, s a Székely keserves drámai mondanivalója különösen kö­zel áll az énekkar karnagyá­hoz, Makiári Józsefhez. Ezért sikerül mindig oly nagy belső feszültséggel és átéléssel tol­mácsolnia e műveket. A változatos ellentétekben gazdag zenei képek összefogá­sát a Jézus és a kufárok, de különösen a Mátrai képekben sikerült meggyőzően megvaló­sítani. Az utóbbi mű előadá­sát, mint énekkari teljesít­ményt külön méltatnunk kell, mert a virtuóz, felszabadult tolmácsolás az egyébként ál­landóan emelkedő lelkes han­gulatot még tovább fokozta. Tisztán csengő megszólalás, a szólamok biztonságos, bátor indítása, a ritmusképietek • • Ünnepi virágok Van-e virágslágere ezek­nek a napoknak? — kér­deztem Nábelek Istvánné- tól, a Kossuth Tsz váci vi­rágboltjában. — Nagyon mozgalmasak a karácsony előtti napok, hiszen Eva-nap is közeleg. Igen nagy keletje van a díszgyertyával díszített fe- nyőcsokomak, de számtalan évelő virágot keresnek ve­vőink, többek között a szép azalnát. Ám, az igazi sláger a Mikulás-virág — mutat az üzletvezető a gyönyörű piros szirmú virágra. — Melyik az a virág — n.e haragudjon a kellemet­lenkedésért —, amit hiába keresnek? — Most is keresik a ró­zsát, sajnos, karácsonykor is hiányozni fog. — Mit ajánl karácsonyra, ami még szebbé teheti az ünnepet? — A virág mindenkor a legszebb ajándék. Amit az üzletben lát, azt bátran ajánlhatom. Nagyon szép pici szobafenyőink is van­nak, ami igazán külön­legesség. De a cikláme­nek, cannák is mind aján­déknak termettek, és örö­met adnak... Nem folytathattuk a be­szélgetést, mert három es­küvői csokorért jöttek, és a Mikulás-virág csodáim kö­zött vásárló is akadt. — esi — pontossága jellemezte a KISZ-kórus szereplését. Az Egyedem-begyedem pattogó ritmusa ellenállhatatlanul ma­gával ragadta a hallgatót. Az Ének Szent István királyhoz ünnepélyessége pedig műsoruk legjelentősebb percei voltak. Valóságos hangszínben külön­böző, — kettős — kórus szólal­tatta meg az Angyalok és Pásztorok című művet. A kö­zépiskolások és az általános is­kolások hangszínének ellenté­te jól érvényesült. Bogányi Tibor nemcsak jó kórusveze­tő, de nagyszerű pedagógus is. Ami rontotta a hatást: az ünnepi Kodály-konoert közel háromórás időtartama hosszú­nak bizonyult. A bevezetőt Lukin Lászlónak kissé kon­centráltabban kellett volna el­mondania. A zongoraszólót Szelecsényi Norbert kifogás­talanul játszotta; a két együt­tes művészi színvonala, válto­zatos műsora azonban a „fris­sítőnek” szánt közreműködést nem igényelte. A fotósok rend­kívüli aktivitása is csökkentet­te a műsor első felének a ha­tását. Lehotka Gábor A felnőttoktatás 1973-ban Több megbecsülést a továbbtanulóknak Tanácskozás a pártbizottságon to lenne. —bognár— KODÁLY ZOLTÁN EMLEKERE Kórushangverseny Vácott Múlt hét végén tartotta de­cemberi ülését a Vác városi pártbizottság agitációs-műve- lődésügyi osztálya. Meghívtak a tanácskozásra több üzemi szb-titkárt és középiskolai igazgatót is. Balassi István osztályvezető megnyitója után Povázsai Sán­dor, a városi tanács művelő­désügyi osztályának vezetője adott tájékoztatást a felnőtt- oktatás váci helyzetéről. Hangsúlyozta, hogy az ismere­tes párthatározat állásfoglalá­sa szerint a kulturális forra­dalom előterébe került. A szocializmus felépítéséhez mű­velt munkásokra van szükség, akik munkafeladatuk jó ellá­tása mellett aktívan részt vesznek a közéletben. Ma már a továbbképzés fel­adata beépül az igazgatók funkciójába. Vácott is sok a tennivaló, mert a 13 500 fel­nőtt dolgozóból 4318 nem vé­gezte el az általános iskola VIII. osztályát. Ebből 510 har­minc éven aluli és 1473 a 31— 45 év közötti felnőtt. Néhány üzemünk — Forte, Izzó, Híradástechnika, hajó­gyár és DCM — messzeme­nően segíti az általános isko­lai tanulmányokat befejezni akaró felnőtteket. Elismerést érdemelnek azok a pedagógu­sok is, akik a kihe” ezett osz­tályokban tanítanak. 1973 a fordulat éve lesz a felnőttoktatásban. El szeret­nék érni, hogy a továbbtanu­lók több erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesüljenek. Povázsai Sándor részletesen ismertette a felnőttoktatás for­máit s a munkahelyek, iskolák feladatait. Az előadást követő vita so­rán Győri Józsefné iskolaigaz­gató megkérdezte, hogy lesz-e elegendő tankönyv? Oláh Fe­renc, a művelődési központ vezetője javasolta, hogy a kü­lönféle szaktanfolyamokra va­ló jelentkezést kössék a VIII. osztály elvégzéséhez. István Kálmán, a városi KISZ-bizottság munkatársa olyan javaslatot tett, hogy a brigádtagokat kötelezni kelle­ne az általános iskolai tanul­mányok befejezésére. Molnár Mihály, a közgazdasági szak- középiskola igazgatója el­mondta, hogy az Ikladi Mű­szergyár 20 végzős tanulót igé­nyelt tőlük. A fizetést 1300— 1600 forintban jelezték a ta­nulmányi eredménytől füg­gően. Simák István, az Izzó szb-titkára szerint teljesít­ménybérezésnél nehezebb kö­telezően figyelembe venni az iskolai végzettséget: err“ csak az ó^abéres. hav'díias dolgc zóknál van lehetőség. P. R. „Jópofa" — a váci Állomáson ő száll fel utolsónak. A nyitott ajtóból még egyszer visszain­teget valakinek, majd bizony­talan léptekkel a fülke ajtaja felé igyekszik. — Csókolom a kis kacsóikat! — ereszti ki a hangját a belé­péskor. Mindenki odafigyel. A köszönés nem szól ismerősnek, úgy általánosságban illet minden nőt. —í Átkozott meleg van eb­ben az utasizzasztóban — ál­lapítja meg, s várja a sikeres bemondás hatását. Elindul a szemközti ajtó felé, majd hir­telen visszafordul. — Nem bírom tovább, ki­megyek a peronra. Fellélegzünk, mert ezt az utasfajtát sajnos, jól ismerjük. Vége a figyelmes olvasásnak, a csendesebb párbeszédnek, az esetleges egyórai szunyókálás- nak. TÉVEDTÜNK. Vác-alsó után beront ismét a fülkébe. — Még nem is meséltem, hogv milyen jól éreztem ma­sam a Lajoséknál — dől a bal első ülésen talált utas vállá­ra. a vonaton — Igazán? — motyogja a megtisztelt kényszeredetten. — Isteni nagyot ittunk. Az­után — megint ittunk. Valaki pisszeg. Mások fi­gyelmeztetik, hogy viselkedjék csendesen. — Látom, nem bírják itt a dolgozót, megyek isi'— vágja fel a fejét sértődötten és ismét kiront. i Pár pillanat múlva csapódik az ajtó. A „jópofa” ismét a fülkében van. Jó lenne erre az új Galsai Pongrác-kötetre oda­figyelni. de nem sikerül. A borízű hang megzavar minden csendesebb foglalkozást. —f Isteni nagyot ittunk! — ül most egy jobb oldali ablak­nál éppen elaludni készülő útitárs mellé. Nincsen válasz. JÖN A KALAUZ. Pillanat alatt felméri a helyzetet, igyekszik gyorsan végezni a jegykezeléssel. Szemmel lát­hatólag ő sem tudja, mit kezd­jen a pityókás utassal. — Kilyukasztotta a bilétá- mat! — harsan a már jól is- m°>-t hang. — Erre inni kell! Lapos pálinkásüveg kerül elő a zsebből. Göd felé járunk. ARANYVASÁRNAP A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat váci Dunakanyar áruházában félmilliós forgalmat bonyolítottak le december 17-én, az aranyvasárnapon. Az idei körülbelül 30 százalékkal haladta túl a tavalyi aranyvasárnapi bevételt. Főleg a divatcikkekből fagyott el sok — de nagy volt a keres­let a konfekcióruhák és a szőnyegek iránt is. Búzási felvételei /ÍZ ÖRÖKFORGÓ — A gyermek öröme, a ka­rácsonyfa dísze — az örök­forgó! Tessék, tessék, az örök­forgó, csak hat forint! — hangzik napok óta a Széche­nyi utcában. A harisnyabolt előtti sarkon ütötte fel sátrát az árus, aki­nek kifizetődő lehet ünnepek előtt eljönni a fővárosból Vác- ra. Jó megfigyelő, aki ismeri a vevők lélektanát. Tudja, ilyenkor könnyen nyílnak a pénztárcák, sokszor meggon­dolatlanul is. Az örökforgó egy sztaniol- ból készült spirál, ami a régi, krumpliba tűzött pálcika vé­gén tekergőző papírkígyó szerkesztési elvén alapul. Fo­rog is szaporán a sok-sok ezüst, arany, kék, zöld és lila színű szerkentyű — kivált ha egy kis Szellő is éri. Az árus Látja, hogy a kalauz elmenni készül. Minden erejét össze­szedve, jobbjában a lapossal, csörtet az egyenruhás férfi után. A vita behallatszik a be­csapott ajtó mögül. Üjra köztünk van. —Nem kellett neki. Az is­tennek sem akart inni — mo­tyog maga elé, majd felderül az arca. Sorra kínál minden­kit. Egy-két utas nem harag­szik a potyáért, mások minden ékesszólásukat előszedve bi­zonygatják, hogy antialkoho­listák. ÚJPEST ELŐTT emberünk készülődik. Felveszi a kabát­ját. keresi a kalapját. A vonat megáll. Mindenkinek segít a csomagok leadásával. Mara­dóktól, leszállóktól elköszön. Bocsánatot kér a zavarásért, kéri. hoav integessünk az ab­lakból. Mindent megígérünk. feii 4i egzünk. Indul a vonat. Kis idő múl­va kicsapódik az ajtó. — Szervusztok, fiúk! Meg­gondoltam a dolgot. Bemegyek a Nyugatiba — közli a nagy úisáeot és szórakoztatja úti- térsait. még egy negyedórán keresztül. Kár. hoav ilyesmiért nem térít kárt az Állami B-ztosPó Papp Rezső kiabál, az érdeklődők ámulva lesik a portékát. — Osztón a szobába’ is fo­rog ez a micsoda? — kérdezi egy szilágyi néni, miközben a pénzét csörgeti. — A szobában? Olyan se­besen, hogy le kell kötözni a karácsonyfát, különben elre­pülne. Ha nem tudná néném, ez a szerkezet Nyútony fizikai törvénye alapján működik ... no meg az angyalok is fújják majd — hangzik a szakszerű felvilágosítás. Ennyi elég is. Az asztalra perdülnek a forintok és a csudálatos örökforgók miha­mar gazdát cserélnek. Mit tagadjam — én is vet­tem kettőt. — csankó — VÁC Kedd—szerdai program A Dunakanyar Fotóklub Karácsonyi show című műso­ros teadélutánját — a műsor­füzetben és a plakáton hir­detett december 19-e helyett — pénteken, 22-én, délután hat órakor rendezik a Madách Imre Művelődési Központban. A Nagy rendezők nagy film­jei sorozatban az építők ar­chív filmklubja műsorában ma De Sica: Egy asszony meg a lánya című olasz filmet ve­títik. A Bartók Béla utca 1. szám alatti ifjúsági klubban szer­dán, 17 órakor Baranyi Fe­renc költővel találkoznak és beszélgetnek az irodalombará­tok köre tagjai. A TIT Vác városi elnöksé­gének kezdeményezésére 20- án dr. Lukács Ferenc, a vá­rosi tanács elnöke tart elő­adást a TV Képcső- és Alkat­részgyárban Vác fejlesztési tervéről és a lakásépítés hely­zetéről. A fegyveres erők klubjában szerdán, 15 órakor két filmet vetítenek: Moszkvába, Lenin j elvtársnak és Vörös jelek a hadak útján címmel. A városi tanács ülése Egészségügy és közbiztonság A váci kórházra íeitigyeltek Sok az alkoholos állapotban elkövetett bűntett

Next

/
Thumbnails
Contents