Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-15 / 295. szám

1972. DECEMBER 15., PÉNTEK PEST MEGYEI UfCírUm Siker — és bővülő piacok Az optikai alakkös zörütől a számjegyvezérlésű esztergáig SZIMFI-újdonságok E héten Budapesten tanács­kozik a KGST szerszámgép­ipari szekciója. A szervezet munkájában közvetlenül vesz részt a Szerszámgépipari Mű­vek Fejlesztési Intézete, kap­csolatot tartva fenn a szocia­lista közösség valamennyi ha­sonló intézményével. Ez alka­lomból kerestük fel a halász­telki intézetet és tájékoztatót kértünk feladataikról, ter­veikről. — Termékeink keresettek a világpiacon, különösen az op­tikai alakköszörünk, amely ki­zárólagos konstrukciónk, fu­ratköszörűnk, valamint az MC-vezérlésű léptető moto­runk vívta ki a szakemberek érdeklődését — mondja Par­tik Dobos Ferenc igazgató. Kiegészítjük a gyárak ter­veit, többlet devizabevé­telt biztosítunk a népgaz­daságnak — mindezt sza­bad kapacitásból. — Valamennyi európai ki­Azt is csak úgy kanál nélkül... Hála a reklámpszicholó­gusoknak, a „Nincs kará­csony — Corvin nélkül” jelszó rám is megtette a hatását. Cipővel akartam meglepni magam kará­csonyra, elindultam hát a Corvin áruház cipőosztá­lyára. Tudtam, hogy önki­szolgáló lett, csak azt nem gondoltam, hogy — ennyi­re. A fal melletti polcok fö­lött jókora számok jelzik a vevőnek, melyik méretet hol keresse. Meglátni és megszeretni egy pár anti­lopbetétes, fekete lakkto­pánt, pillanat műve volt, már nyúltam is érte a polc­ra. Megkerestem a legköze­lebbi ülőalkalmatosságot, s lecihelődtem a cipőpró­báláshoz: önkiszolgáló ko­sarat a lábhoz, két tömött szatyrot mellé, retikült a kosárba, régi cipőt le, újat fel — fel akartam húzni, de ehhez a művelethez módfelett hiányzott egy ci­pőkanál. Hogy a cipő kér­ge volt-e túl kemény vagy egyszerűen eldeíormálódott a cipőpárokat egymáshoz préselő, szoros gumipánttól, nem tudom, tény, hogy a lábtyű makacsul ellenállt a huzakodásnak. Egy kékkö­penyes elárusító érdeklődve figyelte kínlódásomat. — Kaphatnék egy cipő­kanalat? — kérdeztem re­ménykedve, és igyekeztem megbízható külsőt ölteni. — Kanalat? Középen tes­sék kérni, ott majd adnak. Ügy tízméternyire, a te­rem közepe tájára mutatott, ahol olyan sűrűn nőtt a tö­meg, mint hajtatóházban a paradicsompalánta, pikíro- zás előtt. — Bocsánat — esengtem udvariasan — nem hozná ide? — Mezítláb kissé ké­nyelmetlen volna odafura- kodni a sűrűjébe, az ugró­iskolából pedig kinőttem. A holmimat is lepakoltam, s gondolom, csomagmegőr­zésre nem vállalkozik. Vagy a szöveg volt szo­katlan vagy a leányzó ide­ges, mindenesetre kiabálni kezdett: — Egy kávét ne hozzak a büféből a kedves vevő­nek?! Halk hangon rebegett felvilágosításomat, misze­rint szívesen venném, plá­ne kanállal, már nem hal­lotta, mert időközben fa­képnél hagyott. Ő engem — én pedig a cipőosztályt. Megmakacsoltam magam: Nincs karácsony — Corvin nélkül? Majd meglátjuk! — Nyíri Éva állításon részt veszünk; az idei esztendőben első ízben Chicagóban is reprezentáltuk szerszámgépiparunkat. Törek­vésünk, hogy segítsük a kor­szerű konstrukciók megjele­nését és az egységes szerszám­gépépítés szemléletének ki­alakítását. Ennek jegyében zajlik a mostani szekció ülése is, ahol elsősorban a tovább­fejlesztés lehetőségeiről tanácskoznak. Természetesen ismét foglal­kozunk a szabványosítás és tipizálás kérdésével is. A jelen és a jövő felada­tairól Specker Ferenc intézeti főmérnök adott ismertetőt: — A már említett optikai alakköszörű tíz esztendő ke­mény munkájának az eredmé­nye. Hogy ma már valameny- nyi fejlett országba, így az Egyesült Államokba is expor­táljuk, siker önmagában. Szovjet—magyar együtt­működés alapján fejleszt­jük a számjegyvezérlésű tárcsaesztergát. A közös vizsgálatok igen jó véle­ményt és eredményt jelez­nek. Több gyártmányunk sikerében bízunk, jövőt remélünk pél­dául a köszörűkorong-kiegyen- súlyozó berendezésnek, a FO REST licenc alapján gyártott, numerikus vezérlésű, több mű­velet végzésére alkalmas, meg­munkáló központ hazai meg­honosításának. Licencvásárlá­sunk pedig nagy értékű gé­pek fejlesztését gyorsítja meg, márkás gép gyártásának indí­tása pedig a piac kiszélesítését jelenti. Korompay János Köcsögös szilvalekvár A Kecskeméti Konzerv­gyárból újabban szilvaízt kül­denek exportra. A gyümölcs­lekvár hagyományos „csoma­golásban” égetett kerámia­köcsögökben kerül a megren­delőkhöz. Az első szállítmá­nyokat Kanadába, Svédor­szágba és Ausztriába kül­dik. Az év végi ünnepekre a hazai mintaboltokban is meg­jelenik a köcsögös szilvalek­vár. Kodály-emlékűlés a Tudományos Akadémián Csütörtökön a Magyar Tu­dományos Akadémia és a Mű­velődésügyi Minisztérium Ko­dály Zoltán születésének 90. évfordulója alkalmából em­lékülést rendezett az Akadé­mia nagytermében. Ezen Er- dey-Gruz Tibor akadémikus, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke mondott megnyi­tót, amelyben vázolta a mes­ter jelentőségét a magyar és a nemzetközi zenei életben, majd dr. Ajtai Miklós minisz­terelnök-helyettes tartott üd­vözlő beszédet. .Ezután követ­kezett Szabolcsi Bence aka­démikus előadása „Kodály Zoltán emlékezete” címmel. A Nemzetközi 'Zeneíi’TariáCs ne­vében Dadislav Mokry főtit­kár emlékezett meg Kodály zenei munkásságának jelentő­ségéről, végül Ortutay Gyula akadémikus előadása Kodály életművének tanulságait ösz- szegezte. Felvétel az artistaképzőbe Az Állami Artistaképző Is- kola felvételt hirdet az 1973/74-es tanévre cirkusz- és varieté-előadóművészek (bo­hócok, zenebohócok, énekes- bohócok, pantomimosok és árnyjátékosok stb.) képzésére. Korhatár: 18—28 év. Felvételi vizsgára levélben lehet jelent­kezni 1973. január 15-ig az is­kola igazgatóságánál (Buda­pest V. kerület, Arany János utca 34.). A felvétel követel­ményeiről és a képzésről az iskola írásban nyújt tájékoz­tatást a jelentkezőknek. Könyvtár- felújítás Az úgynevezett könnyező gombáktól megmentett és fel­újított zirci Reguly Antal tu­dományos könyvtárban terv­szerűen folytatják a nagytö­megű könyvtári és dokumen­tumanyag feldolgozását. A rendszerezés közben újabb ér­tékes kötetek és dokumentu­mok kerülnek elő. Megtalál­ták Thúróczy János: Magyar krónika című, latin nyelvű munkájának 1488-as atfgs- burgi kiadását. Méliusz Juhász Péter N égyszáz éve, 1572. december 15-én halt meg a „magyar Kálvin”, Méliusz Juhász Péter, egyházi író, hitvitázó és kora természettudósa. 1556-ban Wittenbergben tanult, 1558-tól deb­receni prédikátor, 1561-től haláláig debreceni refor­mátus püspök. Ö szervezte meg a magyarországi református egyházat, következetesen harcolt a re­formáció radikálisabb irányzatai ellen. Heves vitá­kat folytatott 1569-ben Nagyváradon az unitárius Dá­vid Ferenccel, János Zsigmond erdélyi fejedelem je­lenlétében. Élénk irodalmi tevékenységet fejtett ki, számos hitvitázó munkát, prédikációs kötetet adott ki, több hittételt fejtegető-magyarázó éneket írt, részlete­ket fordított a Bibliából. Bár munkássága jelentős rész® vallási indítékú, tár­sadalmi és természettudományi kérdések is foglalkoz­tatták. ö volt hazánkban az első, aki a polgári házas­ságkötés bevezetését javasolta. Tiltakozott a csillag- jóslás ellen, és hitvallási iratba foglalta a matematika hasznát a természet magyarázatában, babonának minő­sítette azt is, hogy különböző betegségeket igézésnek, lidércnyomásnak, ördög vagy boszorkány művének tartanak. Ez utóbbiak ellen ördögűzés helyett orvos­ságokat ajánl, ö volt az első magyar nyelvű botanikai, gazdasági és orvostudományi munka szerzője (Her­barium). Ebben közli az első adatokat Magyarország, különösen Debrecen környékének flórájához. Könyve lényegében a hasonló német nyelvű műnek átültetése magyarra, mégis nagy érdeme, hogy elsőként sorol fel magyar növény neveket. Társadalmi elképzelései közül az egyik legfontosabb, hogy helyet keresett a feudális Magyarországon egy olyan társadalmi rétegnek, a mezővárosi polgárság­nak, amely szerencsésebb történelmi fejlődés hordo­zója lehetett volna a polgári forradalomnak. H. J. Leginkább zöldborsó után Gödöllőiek a világ élvonalában Iparművészeti világkiállítás Az UNESCO mellett működő Iparművészeti Világtanács a közelmúltban Isztambulban megrendezett közgyűlésének határozata szerint Torontóban 1974 júniusában — több mint 30 év után — egyedi iparmű­vészeti világkiállítást rendez­nek. A közgyűlésen — több más szocialista ország mellett — hazánk is képviseltette magát, küldöttségünk részéről több felszólalás hangzott el, s bejelentettük részvételi szándékunkat. Dr. Vincze János, a Művészeti Alap igazgatóhelyettese el­mondta: — A Magyar Népköztársa­ság Művészeti Alapja felkérte a legrangosabb hazai iparmű­vészeket — ötvösöket, textile­seket, keramikusokat — hogy készítsenek pályaműveket, amelyeket a hazai zsűri véle­ménye után bocsátanak 1973. május 1-ig a New York-i zsűri elé. Isztambulban csak diafil- meken tekinthették meg a külföldi szakmabeliek a mai magyar iparművészek alkotá­sait, de véleményük egybe­hangzóan elismerő volt. A Művészeti Alap kétmil­lió forintot tűzött ki pá­lyadíjakra. A világkiállítás célja: képet adni a mai iparművészet szín­vonaláról, mennyiben szolgál­ja a lakáskultúrát, mennyiben tart lépést a technika és a tu­domány fejlődésével. Nálunk egyre népszerűbbek, keresettebbek a legkülönbö­zőbb — lakás- és öltözködés- kultúrához tartozó^— iparmű­vészeti cikkek. Színvonaluk felveszik a versenyt a, világ más tájain készült művekkel, ennek ellenére külföldön álta­lában kevésbé ismerik el ipar­művészeti kultúránkat. A torontói világkiállítás­tól az eszmei sikerek mel­lett a tényleges iparművé­szeti export fellendülését is várjuk. Ilyen irányú kulturális propa­gandánk fogyatékosságait hi­vatott megszüntetni az a szí­nes dokumentumfilm is, ame­lyet Kollányi Ágoston készít, s amely bemutatja a szép múl­tú 'és jelenű magyar iparmű- vészetet. A hivatalos szervek szándékán és felkészülésén nem múlik a siker, most már a művészeken, az alkotásokon a sor. Nem hiába nevezi nyelvünk a búzát életnek, mindennapi kenyerünk előteremtése örök gond a mezőgazdaságban. Üj, bőven termő fajtákat kutat­nak a szakemberek, a föld megművelésének eredménye­sebb módszereit keresik, a nagyobb termés egyenletesebb ütemű betakarítására, gyor­sabb, könnyebb aratásra töre­kednek. S e munka nem minden lát­szat nélkül való. ígéretes le­hetőségek tárulnak a gazda­ságok elé. Augusztusban e témáról tanácskoztak Deb­recenben a búzatermesztők, s egy ott történt bejelentést kö­vetően egy-kettőre ország­szerte híre futott: rekordot javítottak Gödöllőn. Az Ag­rártudományi Egyetem Tan­gazdaságában létezésük óta a legkedvezőtlenebb körül­mények közepette a legna­gyobb búzatermést takarítot­ták be az idén, 2242 hektár­ról 106 143 mázsa őszi búzát. Hogyan fizet a búza? Hektáronként 47 mázsánál is nagyobb átlagtermés — ez annyi, mint benne lenni a vi­lág élvonalában. Bebizonyo­sodott tehát, hogy hazánk mezőgazdászai is megteremt­hetik azokat a feltételeket, Utolsó simítások A metró első vonalának második szakaszát a Deák tér és a Vérmező között december 23-án adják át Budapesten. Az elmúlt napokban megtörtént a Moszkva téri mélyállomás át­adása. Most az utolsó simításokat végzik a csarnokon. amelyek egész Magyarországot a ranglista elejére tehetik. A tangazdaságban szakosí­tották a ^ növénytermesztést, és csaknem megháromszoroz­ták a búza vetésterületét. Az elmúlt években mintegy ti­zenhárommillió forint tiszta nyereséget hozott kenyérga­bonánk — évről évre három és fél-négyezer forintos jöve­delmet holdanként. A nagy hozamok érdekében természetesen mindent meg­adnak a búzának, amire csak szüksége van, azokon a te­rületeken pedig, ahol a rá­fordítást nem hozza meg, megszüntetik termesztését. A búza egyébként a legnagyobb termést a középkötött, hu­muszban, mészben gazdag sík fekvésű táblákon adja. Ám az ilyen talajoknál jóval gyen­gébb adottságú táblákon is eredményesen és jövedelme­zően termeszthető — állítja a szakember, dr. Pogácsás György egyetemi tanár, a tangazdaság igazgatója. Per­sze ehhez nem hiányozhatnak a búzatermesztés legfontosabb előfeltételei, így a hathatós növényvédelem, az egyes mun­kálatok idejekorán történő elvégzése, a technikai felsze­reltség. Harmadszor már nem A tangazdaságban gépesí­tették a termesztés csaknem valamennyi teendőjét; a táp­anyagellátás, növényvédelem, fajtakiválasztás terén nagy szerep jut a kémiai és bioló­giai tudományoknak. A kuta­tók tíz éve vizsgálják pél­dául, hogy milyen növény után vetve terem legtöbbet a búza. Az üzemi adatok azt bizonyítják, hogy a zöldborsó a legjobb elővetemény. Öt-tíz mázsával nagyobb termést ad hektáronként a búza, ha bor­só után vetik. Miért? A bor­só egyike a legkisebb víz­igényű növényeknek, betaka­rítását követően könnyebb a talajmunka is, állapították meg a szakemberek. Sokat vitatott kérdés: cél- szerű-e búza után ismét bú­zát vetni? A tangazdasági ta­pasztalatok szerint — ha kel­lő gondot fordítanak a nö­vényvédelemre. műtrágyázás­ra — terméscsökkenés nélkül vethető másodjára, * azonban harmadszor vetni ugyanabba a táblába már mindenkép­pen kockázatos vállalkozás. A terméseredmények nem kis részben a fajta kiválasz­tásán múlnak. A Gödöllő' Tangazdaságban évről évre összehasonlító kísérletek nyo­mán választják ki a termesz­tendő fajtákat. Az idén üzemi méretekben — hét bú­zafajta terméseredményeit vizsgálták, ezek közül három kitűnőnek bizonyult. Hektá­ronként 56 mázsa fölötti át­lagtermést adott az Auróra és a Libelulla, csúcshozam a Kavkáz termése: 50,1 má­zsa. Huszonötnapos érési lépcső Ami a termesztés eredmé­nyességében igencsak számotte­vő: ezek a kiváló szovjet és olasz fajták nem egyszerre ér­nek be. Elsőként a Libelulla tábláin indulhatnak a kom­bájnok, majd 3—6 nap elté­réssel „kasza alá” érik a Rannaja, Bezosztája, Auróra, végül a Kavkáz. Az érési lép­cső így 25 nap. Még az idei­hez hasonló, áldatlan időjárás esetén is sikerrel befejezhe­tik tehát az aratást, mert egy hónapra meghosszabbodik a teendő, a gépek folyamatos üzemeltetése, a munkaszerve­zés. . A Gödöllői Tangazdaság ku­tatói fölhívják a búzater­mesztő gazdaságok szakembe­reinek figyelmét arra is: ha nagy termést akarnak, törőd­jenek a talaj előkészítéssel, hi­szen nagyon fontos, hogy se­gítsék a talaj vízgazdálkodá­sát, gondos műveléssel min­den csepp csapadékot meg­fogjanak és elraktározzanak a növény számára. Az inten­zív búzatermesztés növelte a talajelőkészítés — tarlóhán­tás, szántás — jelentőségét. A. Z. Kora vaskori halomsírok Vaszaron, a pörös réten ko­ra vaskori halomsírokat tárt fel dr. Mithay Sándor, a pá­pai múzeum igazgatója. Az időszámítás előtti VI. század tájáról származó halomsírból eddig kettőt tártak fel, s mindegyik halomban egy-egy sírt találtak, amelyekből ur­nák, edények, a halott elége­tett csontmaradványai mellett lószerszámdíszek, zablák ke­rültek elő. Ebben az időben valószínűleg a máglyán a halott kocsiját is elégették, mert mindegyik halomsírban kocsialkatrészeket is találtak.

Next

/
Thumbnails
Contents