Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-13 / 293. szám

4 “‘^JCívlap 1972. DECEMBER 13., SZERDA VIETNAM-USA Háromszintű tárgyalások fJSJkusz Pénztárosból - elnök AZ AMERIKAI DEMOKRA­TA PÁRT, amelynek belső megosztottsága erősen hozzá­járult az elnökválasztáson el­szenvedett súlyos vereséghez, rendezni próbálja sorait. A George McGovern vezette li­berális szárny kénytelen meg- hátrálnd a konzervatív-mérsé­kelt csoport előtt, amelynek tágjai azzal érvelnek, hogy a pártnak „erőskezű” vezetésre van szüksége. Ennek a hatalmi harcnak tükröződése volt azaz egész napon ót tartó vita, melynek eredményeképpen Robert Strauss személyében új ember került a pórt elnöki székébe. A KONZERVATÍV SZÁRNY lényegében már az elnökvá­lasztás előtt is támadta Jean Westwood asszonyt, aki George S. McGovern szenátor, a párt elnökjelöltje bizalmi embere­ként lett a párt elnöke a júliu­si konvenció után. McGovern veresége lovat adott ellenfelei alá, akik azzal érvelitek, hogy a 49 éves Westwood asszony nem alkalmas a párt egységének helyreállítására. A demokrata párt országos bizottságának szombati ülésén a szavazás el­ső fordulójában Jean West- wood 105:100 arányban bizal­mat kapott, ezután azonban be­jelentette, hogy önként lemond a pártelnöki tisztségről. A konzervatív csoport jelöltje, a pórt volt pénztárosa, Robert Strauss ezt követő szavazáson éppen hogy csak meg tudta szerezni a pártelnök megvá­lasztásához szükséges abszolút többséget MEGFIGYELŐK SZERINT a konzervatív texasi megvá­lasztásával a demokrata párt lényegében feladta a George McGovern által megszabott irányvonalat és visszatért a középutas politikához. Megfi­gyelők kérdésesnek tartják, hogy Strauss milyen sikerrel tudja majd rendezni a zilált popokat... Kedden a Szovjetunióból nagy magasságú elliptikus pá­lyára bocsátották a Molnyija —2 távközlő szputnyikot. A műholdon elhelyezett relébe­rendezés centiméteres hul­lámsávban biztosítja a táv­közlést. A francia fővárosban egyébként kedden három szin­ten folytak a vietnami—ame­rikai tárgyalások. Délelőtt, néhány perccel 10 óra után Choisy-Le-Roi-ban a két fél technikai szakemberei, Neu- Uly-Sur-Seine-ben pedig a VDK és az Egyesült Államok párizsi tárgyaló küldöttségé­nek vezetői, Xuan Thuy mi­niszter és William J. Porter nagykövet kezdték meg kon­zultációikat. A küldöttségve- zetok eszmecseréjén részt vett Nguyen Co Thach, a demok­ratikus Vietnam külügymi­niszter-helyettese és WiÜiam Sullivan, távol-keleti ügyek­kel megbízott amerikai kül­ügyi államtitkár is. Xuasn Thuy és William Por­ter Neuilliy-áur-Seine-ben folyó eszmecseréjére kevéssel egy óra után váratlanul be­toppant Henry Kissinger. Az amerikai nemzetbiztonsági fő­tanácsadó körülbelül egy óra hosszat volt jelen a küldött­ségvezetők keddi eszmecse­réjén, amely négy és fél órán át tartott. Az utolsó percek­A houstoni ellenőrző köz- , pont kedden, közép-eruópai idő szerint kevéssel déli 12 óra előtt mondott „jó éjszakát” az Apollo—17 holdexpedíció két tagjának, Cemannak és Schmittnek, akik mintegy 7 órás sétát tettek a bolygó fel­színén. A változatos felada­tokkal tarkított 'sétától az űr­hajósok kimerültek, ezért azt kérték, hogy legalább 8 órán át aludhassanak. Houston eh­hez hozzájárult, s közölték, hogy a második holdséta start­ját valamivel elhalasztják. Er­re (szintén közép-európai idő szerint) — lapunk zárta után — éjféltájban fog sor kerülni. A Molnyija—2-t a Szovjet­unió területén lévő távolsági telefon- és távíróösszeköttetés üzemeltetésére, • nemzetközi távközlési együttműködésre, és arra használják, hogy a moszkvai televízió műsorát az Orbita-hálóxat pontjaira su­gározza. illy-Sur-Seine-be érkeztek a technikai szakértők is, majd valamennyien elindultak Gif- Sur-Yvette-be. Itt Le Dúc Tho és Kissinger vezetésével a két fél küldöttségei teljes lét­számban vettek részt a 15 órakor kezdődött négy és fél órás eszmecserén. A két államférfi a megbe­szélés befejeztével moso­lyogva, szívélyesen kezet rá­zott. HELSINKI További előrehaladás Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Helsinkiben kedden további előrehaladás történt az európai biztonsági és együttműködési értekezle­tet előkészítő nagyköveti ta­nácskozáson. A háromszaka­szos konferencia tervét — úgy tűnik — általánosan elfogad­ják, legalábbis, ami az első két szakaszt illeti. A Hold körül keringő magá­nyos Evans eddig már 21-szer kerülte meg a bolygót, és tár­saival csaknem egy időben ugyancsak aludni tért. Kehi villámlátogatása Bonnban Töibb órás bonni megbeszé­léseinek befejeztével dr. Mi­chael Kohl államtitkár, ki teg­nap délelőtt érkezett Bonnba, este repülőgépen hazautazott az NDK-ba. Az NDK Minisz­tertanácsának államtitkára a két német állam alapszerző­désének aláírásáról és más ehhez kapcsolódó kérdésekről tartott eszmecserét Bahrral. A két államtitkár hat órakor vé­get ért eszmecseréje után Michael Kohl közölte az új­ságírókkal, lehetségesnek tart­ja, hogy a jövő héten még újabb megbeszélésre sor ke­rül. Molnyija—2 ben Choisy-Le-Roi-ból Neu­APOLLO—17 Fáradtak az asztronauták — a második holdséta startját valamivel elhalasztották Átlépik-e a Ráktérítőt? Az egyik okmány, amely a napokban fo­gant meg az Északatlanti Szerződés Szerve­zetének méhében, jelentősen befolyásolhatja qzt a térséget, amely igen távol esik Bonntól, ahol a szóban forgó okmányt jóváhagyták. Az észak-atlanti közgyűlés, vagyis a NATO tanácsadói szerve elfogadta a tengeri kapaci­tásról szóló jelentést, amely javasolja, hogy a tömb hatósugarát terjesszék ki az' Atlanti­óceán déli részére és az Indiai-óceánra, vagy­is a Ráktérítőtől délre, amelyet eddig a nyu­gati katonai szövetség hatósugara határaként tartottak nyilván. Patrick Well brit alsóházi konzervatív képviselő, a szóban forgó jelen­tés értelmi szerzője jól ismert a dél-afrikai ás rhodesiai fajüldöző rendszerek iránti ro- konszenvéről. EIIATO-körökben nem először tárgyalnak ar­ról, hogy a hadműveleti tevékenységet kiter­jesszék a Ráktérítőtől délre eső térségek félé. E tervek realizálása azonban megkövetelné a szoros katonai együttműködést a Dél-afrikai Köztársasággal és Portugáliával az afrikai kontinensen. A Dél-afrikai Köztársaság már régóta sok pénzt és fegyvert kap a NATO-országoktól, Portugália pedig tagjai a tömbnek, amelynek segítsége nélkül ez az elmaradt európai or­szág egyáltalán nem folytathatná afrikai gyarmati háborúját. A Dél-afrikai Köztársa­ság és Portugália vezetői azonban az afrikai felszabadító mozgalom terebélyesedése és eredményei miatt egyre kényelmetlenebbül érzik magukat. A NATO katonai és pénzügyi segítsége nem elegendő számukra ahhoz, hogy továbbra is biztosítsák az európai ki­sebbség . uralmát. Pretória és Lisszabon arra a következtetésre jutott, hogy az egyedüli biztosíték részükre, ha a fajüldöző és gyar­mati tömböt a nyugati katonai szövetség égi­sze alá vonják. Ennélfogva minden alkalmat megragadnak, hogy haditengerészeti támasz, pontokat kínáljanak fel a NATO-nak az igaz­gatásuk alatt álló területeken. A nyugati propaganda lelkesen támogatja az érdekközösség tételét, hiszen a fehér ki­sebbségi rendszerek fenntartása Afrikában megfelel az imperializmus általános érdekei­nek, annak, hogy megőrizzék afrikai pozíciói­kat, megakadályozzák a kontinens progresz- szív politikai és szociálgazdasági fejlődését Az afrikai és az ázsiai országok a saját ke­serű tapasztalatukból tudták meg, hogy mi az ára a nyugati katonai jelenlétnek. A kon­gói intervenció, a kelet-afrikai partok men­tén és a Bengáli-öbölben, végrehajtott fegy­veres demontsráció csupán hiányos'listája az imperialista beavatkozásoknak. A Brit Nem- zetközösség miniszterelnökeinek tavalyi sin- gappre-i konferenciáján Heátíh miniszterel­nök „intelme” az Indiai-óceánon tapasztal­ható szovjet veszélyről nem váltotta ki a remélt hatást, sőt, a miniszterelnököt azzal vádolták meg, hogy szovjetellenes kirohaná­saival csupán a Dél-afrikai Köztársasággal kötött fegyvereladási üzletet szeretné leplez­ni. A nemzetközösség afrikai és ázsiai orszá­gai már akkor tiltakoztak az ellen, hogy az Indiai-óceán szigetein angol—amerikai hadi­támaszpontokat rendezzenek be. Atsze!ik-e a NATO hadihajói a Ráktérí­tőt? Az afrikai és az ázsiai országok szem­pontjából ez egyáltalán nem másodrendű kérdés. A brit kormány viszont — maga mö­gött érezvén atlanti szövetségeseinek támo­gatását — Johannesburgba küldte egyik ten­gernagyát, hogy a Dél-afrikai Köztársaság ka­tonai és politikai vezetőivel tárgyalásokat folytasson az együttműködés megszilárdítá­sáról. A veszély tehát — mint mondani szo­kás — szinte kitapintható. Természetesen a jövő kérdése még, hogy az észak-atlanti köz­gyűlés javaslatai kormányszintű döntésekké és parancsokká válnak-e. Az afrikai és az ázsiai államok, amelyek egységükben erősnek érzik magukat, aligha nyugszanak bele, hogy áz imperialisták rájuk erőszakolják a „hadi­haj ó-diplomáciát”. Pi/is szén tlászló * Három éve avatták — életveszélyes Pilisszentlászló kicsiny völgyi falu a Pilis erdőko- szorúzta hegyei között. Lakóinak száma még az ezret sem éri el: kétszázhatvan házában háromszáz család, kiiencszázhetvennégy ember él. A felnőtt lakosok többsége az erdőgazdaságban dolgozik, más települé­sekre mintegy százan utaznak reggelenként. Elzártságára jellemző, hogy a második világháború­ban Pest megye területén itt hallgattak el utoljára a fegyverek. Ennek huszonötödik évfordulóján, 1969. de­cember 29-én avatták fel ünnepélyesen a község klub- könyvtárát s ezt emléktáblával is megörökítették a külsőre impozáns s egy kissé a falu fölé emelkedő épületen. Nagy volt az öröm azon a napon az egész faluban: a klubkönyvtárral együtt hat­tantermes, korszerű iskolát is avattak a piLisszentlászlóiak. S hogy élet is legyen a kultúra otthonában, tiszteletdíjas igaz­gatót neveztek ki élére, Ko- vác§ Gézáné pedagógus szemé­lyében. keiül sor. A szerződés értel­mében 1973. május 30-ra feje­zik be a munkát, április elején tehát, újra megnyithatjuk a klubkönyvtár kapuit a falu la­kói előtt. Addig: az iskolában — És addig? — A könyvtárat máris át- hozattuk ide, a tanács épületé­be. Ha szűkösen vagyunk is, a könyvek kölcsönzéséről nem mondunk le. S hogy az idei tél­re se marad jon kulturális ese- mény nélkül a falu, Haller István, az iskola igazgatója vállalta., hogy erre az időre» rendelkezésünkre bocsátja es-1 tőnként és esetenként az iskola termeit. Ez is több a semminél. Elszomorító tény, hogy há­rom esztendő után ilyen sorsira juthat egy új középület. P. P. A DÉRYNÉ SZÍNHÁZ BEMUTATÓJA Vizmozgás Akik alig fél évvel később részt vettek a Pilisszentiászlón rendezett megyei nemzetiségi napokon, nagy elismeréssel adóztak a falu áldozatkészsé­gének csakúgy, mint a klub- könyvtár elismerésre méltó tevékenységének. Ez a munka azonban két hó­nappal ezelőtt váratlanul meg­szakadt. Nem a község veze­tőinek, s nem is a klubkönyv­táros hibájából. Az történt, hogy annyira megroggyant az épület egyik oldala, hogy az épület középső részén tátongó nyílásokba lapjával befér egy felnőtt ember keze. A nagyte­rem csupaüveg homlokzatán homorúvá hajlott az ablakok fakerete, s kettérepedt a kő­párkány is. Nem véletlen, hogy a járási hivatal műszaki osztá­lya életveszélyesnek nyilvání­totta az alig három esztendeje felavatott épületet, s elrendel­te bezárását. — Az épület egyik oldalá­nak a süllyedése sajnos nem újkeletű — mondja Vass De­zső, a község tanácselnöke. — A falak megrepedezése már szinte egyidős az épület fel­avatásával. Sokáig remény­kedtünk benne, hogy nem ko­moly a dolog, de a talajmoz­gás nemhogy megállt volna, egyre erőteljesebb lett. Ezért előbb talajmechanikai, majd pedig statikai vizsgálatokat végeztettünk. Ezek alapján ki­derült, hogy alig öt méterre a domboldalra épült ház alatt állandó vizmozgás van, ez okozza a süllyedést. Jövő májusra A kérdés akaratlan: az épít­kezés megkezdése előtt nem végeztek talajmechanikai vizs­gálatot? — Én akkor kerültem a fa­luba — mondja Vass Dezső —, amikor már tető alatt volt az épület. — És mit mond a tervező? — Szászi István, aki az épü­letet tervezte, disszidált... Felelőse nincs tehát a meg­roggyant épületnek, gazdája azonban igen. Mert a község mai vezetői valóban a szív­ügyüknek tekintik, hogy mi­előbb újra kinyithassa kapuit >. falu egyetlen kulturális in­tézménye, a klubkönyvtár. De mert a jóindulat és a lelkese­dés kevés az épület rendbeho­zásához, s a pénz, amely fö­lött egy-egy esztendőben ren­delkeznek, elenyészően kevés, segítségül fordultak a megyei tanácshoz. Kétszer ad, aki gyorsan ad, ez vezette a megye gazdáit, amikor egy hónappal ezelőtt háromszázezer forintnyi gyors­segélyt nyújtottak a község ve­zetőinek. — Az épület rendbehozata­lának a terve és költségvetése elkészült — mondja megköny- nyebbülten a falu tanácselnör ke. — A kivitelezést Budaka­lász tanácsának költségvetési üzeme vállalta háromszázti- zennégyezer forintért. A meg­kötött szerződés szerint de­cember 15-én kezdik a mun­kát, az épület egyik oldalának fokozatos alábetonozását, majd pedig a padlóburkolásra és a földszinti rész ablakcseréjére Szökött A SZÖKÖTT KATONA TÖRTÉNETE: MESE. Arról, hogy van egy szorgalmas ko­vácslegény, Gergely, akit az anyja — Korpádiné, gazdag parasztasszony — csalárdul el­vitet katonának, nehogy foga­dott lányát, Juliskát elvehesse feleségül. Mert Korpádiné lé­ha fiának, Lajosnak szánta Juliskát és teljes, odaadó sze- retetét. Természetesen Juliska is Gergelyt szereti, s termé­szetesen Gergely többször megszökik, hogy viszontláthas­sa és elvehesse. Aztán kide­rül az is, hogy miért nem sze­rette Korpádiné Gergelyt. Mert az nem az ő fia, úgy ta­lálta, mint kisbabát, s mellette sok-sok pénzt egy bugyelláris- ban. Hát felnevelte. Persze, arra is fény világlik, hogy Gergely egy humanista, becsü­letes ezredes; .-és; j egy;. jószíyú-: nagyasszony grófné csemetéje. A mese happy enddel végző­dik. Mi a mese tanulsága? Az, ami a mesékben szokásos: a jó elnyeri jutalmát és a rossz a büntetését. Ezért aztán a kö­zönség szeretni fogja ezt a da­rabot. Meg azért is kedveli majd, mert sok-sok dal és tánc van ebben a zenés színműben, sok-sok magyar dal, alkalom­hoz illőek: katonafogáshoz, szegénylegényesdihez, szere­lemhez, lagzihoz... A siker­hez talán nem is kellene több. Pedig van a Szökött katoná­ban még nóta, amely úri, báli jelenethez illik, bécsi, vagy olaszos környezethez és pesti kispolgári miliőhöz. MERT EZ A ZENÉS SZÍN­MŰ: NÉPSZÍNMŰ, amelynek hazai megteremtője éppen Szig­ligeti Ede, aki az osztrák nép­színműtől is tanult, ezért ke­rülhettek bele nemcsak ma­gyar nóták. Azt mondják a teoretikusoik a népszínműről, hogy idealizálta a magyar pa­raszti világot, romantikába, rpesébe oltotta, s így torzította el a valóságot. Azért, hogy megnyugtasson, elábrándcxztas- son. Ennyit a népszínműről, s még annyit, hogy a maga ko­rában — amikor a magyar nyelvért, a magyar dalért, a magyar meséért, és mindenért, ami magyar volt, harcolni kel­lett itt Magyarországon — ha­ladó művészi forma is volt. Ezért értékelik Szigligeti mun­kásságát. De azt hiszem, főleg azért, mert sokat tett a ma­gyar színházi élet megterem­téséért. És mondjuk ki: tulaj­donképpen ő teremtette meg a magyar színházi . életet. így Aztán felejtsük el Szigligeti­nek, hogy darabjai — talán a Liliomfi kivételével — ma már igencsak a mesék világába tartoznak. Ezért aztán Barabás Tibor, aki átdolgozta a darabot, igen­csak nehéz feladatra vállalko­zott. És hálátlanra. Alapvető feladata nem lehetett más, mint hogy a Szökött katonát Szigligetinek megőrizze. így aztán már eleve nem vállal­kozhatott csodára, arra, hogy a darabból jobb darabot írjon. Megtette vállalt kötelességét: mai színpadra előadhatóvá formálta ezt a százharminc éve katona írt játékot. Érdeme az, hogy megtisztította Szigligetit a sal­langoktól, túlzásoktól, ezért aztán a darab is jobbá alakult. DE NEM ANNYIRA, HOGY A RENDEZŐNEK hálás fel­adatot jelentett volna. Csong­rádi Mária — mint vándorszí­nészek leszármazottja, mint egy nagy színésznemzedék egyik utódja — szívügyének tekintette a darab színpadira állítását. Amennyire lehetett — vagyis a darab ellenére — tiszta, nemes munkára töreke­dett, reális színezetet adva a romantikus „mesének”. Vagy­is: visszafogottan, csupán a jól illeszkedő dramaturgiai ele­mekre építve, jellegzetes figu­rák kimunkálására fektette a hangsúlyt. így aztán közönség- sikerre számíthat. Volly István — a zenei ösz- szeállító — igyekezett a régi népszínműve® 'hángülatot kis­sé tompítani, ez nem minden­hol sikerült. A díszlettervező — Wégenast Róbert — egysze­rű és szerény munkája telita­lálat. Viszont a jelmezeket tervező — Rimanóczy Yvonne — kosztümjei túlságosan is engedtek a népszínműves „csi­ricsáré»” csábításnak. " EZ IS LEHET EGYIK OKA ANNAK, hogy a színészek kö­zül nem mindegyik találta él a megfelelő hangot. Fáy Györ­gyi például Korpádiné szere­pében egyáltalán nem falusi parasztasszony volt, inkább városi kasszírnőt alakított, s úgy festett, mintha idősebb fiának nem édesanyja, hanem inkább felesége, vagy kedvese lett volna. Lajos szerepében Dombóvári Ferenc igazi arsz- lánt állított elénk, de túlzásai­ból lefaraghatna. A legjobban Simon Zoltán tetszett Gergely szerepében. Ideális alkat erre a figurára, szimpatikus, szere­tetne méltó, jól táncol és éne­kel. Juliska szerepében Téren Gizella helytállt, csak kissé erőtlenebb volt a kelleténél. Az epizódszerepekben ki kell emelni Feleki Sárit, akinek alig jutott szerep, mégis, ha bejött a színpadra, légkört te­remtett. AntaJ. László ezredese illúziókeltő alakítás volt. Hor­váth Ferenc jegyzője biztos pontja az együttesnek. Emlí­tésire méltó még Torday Gá­bor a kisbíró szerepében. Söllősi Ágnes koreográfiája láthatóan a színészek tánctu­dásához igazodott. A Steiner Ernő vezette zenekar biztos hangzásával tűnt ki. Berkovits György Két érdekes kiállítás fogadja a következő napok­ban a képzőművészet kedve­lőit Budapesten. A magyar— kubai kulturális munkaterv alapján december 15-én nyí­lik a Szépművészeti Mú­zeumban a ‘„Kubai primitív festők” című kiállítás. A be­mutatón nyolc naiv művész 31 alkotásával találkozhat a magyar közönség. December 16-án nyílik a Műcsarnokban „A mai ju­goszláv grafika” című kiállí­tás. Itt az érdeklődők 20 mai jugoszláv grafikus 100 alko­tásával ismerkedhetnek meg.

Next

/
Thumbnails
Contents