Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-12 / 292. szám

PEST megyei 1973. DECEMBER 13.. KEDD kMírSap Csömör Újabb egymillió utakra Községfejlesztési alapból, megyei segítséggel nyolcszáz­ezer forintot fordítottak Csö­mörön út- és járda-korszerű­sítésre. Elkészült a Rákóczi üt kétszá zmé temy i szakaszának aszfaltozása, jövőre folytat­ják; új utat-járdát kapott a nyúlfarknyi Haraszti köz és felújították a Kossuth Lajos •utca egy részét is. Jövőre újabb egymilliót szánnak utakra, járdákra — ismét megyei támogatást is igénybe véve. — Sajnos — teszi hozzá a tanácstitkámő — errefelé egyelőre kevés a társadalmi munka, pedig elkelne. Tegyük hozzá: mostanában sokhelyütt kezd „népszokássá” válni a lakossági aktivitás. Reméljük, mielőbb ilyesmiről hallunk Csömörön is. Kakucson összefogtak Elkészült a szakorvosi rendelő Néha a hétköznapok is meg- fényesednek. Mint például tegnap délután a kétezerhét- száz lakosú Kakucson. Gazda­godott a falu — ez volt az ün­nepnap oka. Szakorvosi ren­delőintézetet avattak: abban kapott helyet a körzeti orvos, a gyermekszakorvos, a fogor­vos, valamint az anya- és cse­csemővédő. Segít a tsz A terv még 1970 tavaszán született, amikor értesítést kaptak a község vezetői: a körzeti orvos mellé kaphatnak egy fogorvost is, ha rendelőt tudnak biztosítani számára. Rendelő ugyan nem volt, de Veszni se hagyták a felkínált lehetőséget: o községi párt- alapszervezet mondott le két helyiségéről azért, hogy fog­orvosa legyen a falunak. Az­tán, hogy átmenetileg megol­dották a gondot, összeültek megtanácskozni a falu vezetői, hogyan is legyen tovább? A körzeti orvos rendelője, laká­sa düledezik. Az anya- és cse­csemővédőnek a könyvtár épü­letében szorítottak helyet. A pártalapszervezet sem nélkü­lözheti hosszú évekre az áten­gedett helyiségeket. Valamit tenni kell. Tenni igen, de mi­ből? A község évi bevétele nem több nyolcvanezer fo- \ rintnál — abból aligha futná, j a kakucsiak azonban mindig takarékos emberek hírében álltak. A tanács számláján is összegyűlt már az évek alatt négyszázötvenezer. Akkor fel­állt a helyi termelőszövetkezet elnöke, s megtoldotta ezt a pénzt még háromszázötven­ezerrel. És egy ígérettel: ha rájuk bízzák, a tervezéstől a kivitelezésig vállalják az épít­kezést. A könyvtár is bővíthető A tervek gyorsan elkészül­tek, abban nem is volt hiba. MIÉRT EPPEN PILISSZENTKERESZT? Egy vegyesben - J kocsma Pilisszentkereszt a lendüle­tesen fejlődő falvak közé tar­tozik. Nemrégiben három olvasónk járt benn a szerkesztőségben. Elmondták: rossz a község élelmiszer-ellátása, csupán egy boltjuk van. Kocsma: éppen három. — Valamit tegyenek — kér­ték. — Nemcsak boltügy ez. Soha ilyen jól nem ment az embereknek. Ez a falu a Horthy-időkben híres volt az elesettségéről, akkor tanul­mányt is írtak róla. Most van az embereknek pénzük, de az italozás miatt egyre durvul a légkör, veszekedéstől hango­sak az udvarok. „Több boltra nincs szükség" Egyetlen önkiszolgáló ve­gyesbolt, egy hentes, egy ál­lami és egy maszek zöldséges — ez Pilisszentkereszt üzlet- hálózata. Ezenkívül egy kocs­ma, egy presszó-falatozó, egy szakszövetkezeti borozó és egy cukrászda található a kétezer­kétszáz lélekszámú faluban. ★ — Mi a véleménye, üzletük fnegfelelően ellátja a községet élelemmel? — kérdem Diósze­gi Kálmánnét, a vegyesbolt vezetőjét. Mellette a pénztá­ros és a két elárusító. Minden mondat előtt összenéznek, tar­tózkodóak. — El. Azt hiszem, igen. Van itt minden, több boltra nincs szükség. Lassan azért mégis kiderül: lenne javítanivaló az ellátá­son. , A szentkeresztiek elégedet­lenek a váci sütőipari vállalat termékeivel. Zsemlén kívül jó­formán más péksüteményt nem kapnak. Aztán: a kocsi legtöbbször hét óra után jön. A vegyesboltban érdeklő­döm, mit árusítanak? — Egyszer ez van, máskor áz — válaszolják diplomatiku­san. Vasárnaponként egy százas . Borbély Gáspárné iskola- igazgató szinte minden csalá­dot ismer. Azok közé tartozik, akik a tanácsülésen felvetet­ték: meg kell fordítani a fo­lyamatot, nem lehet, hogy a növekvő jólét vakvágányra vi­gye az embereket. Hajszolják a pénzt, ellátják a gyermekeket anorákkal, a kis­lányok csilingelnek az arany ékszerektől, ugyanakkor lazul a gyerek-szülő kapcsolat. Eb­ben a faluban fordított a hely­zet, mint más községekben: innen zömében az asszonyok ingáznak! Felszolgálók, takarí­tók a fővárosban és a kör­nyező üdülőkben. A férfiak inkább helyben, a Pilishegyi Parkerdő Gazdaságban dol­goznak, erdőmunkások. A szénégetők, a mészégetők téli­re fűtést vállalnak. Az ünne­pi nagymise után — amire il­lik elmenni — ma is csoporto­san indulnak a kocsmába, gyakran velük tartanak az asz- szonyok. Az az elfogadott ál­láspont, hogy a férfiaknak va­sárnaponként kijár kocsmá- zásra egy százas. Csakhogy hétköznap sem vonnak meg maguktól semmit. A fiatalok körében legalább úgy dívik a kocsmai ácsorgás, mint a felnőttek között. Mozi nincs a faluban, oda nem le­het elmenni — marad a kocs­ma és a presszó, ami ugyan­csak italbolt. Fővárosi nívójú, szép cuk­rászda található a tőüt ineL lett. Vasárnap délutánon kí­vül szinte meg sem nyitják az ajtaját, miután ott csak kávét, süteményt kapni. Vele szem­ben, a csengődi „Aranyhomok” Szakszövetkezet poharazója bezzeg sosem üres. A bor mel­lé pálinkát is adnak, sőt a „törzsvendég” hitelt is kap, ha megszorul. Ez a poharazó mindössze két éve nyílt, de italforgalomban övé az első­ség. Vajon hogyan kerültek ide? A borozó győzött — Volt itt régebben még egy íuszeruziet, ae az meg­szűnt. 'tanácsülésen vitaituK, mi legyen a helyen. Az ArESz, cukrászáét javasolt, másoK amellett Kardoskodtam, hogy miután ez nem bortermelő vi­dék, nincs választék, adják oda a helyet — borkimérés­nek. Többen elleneztük, végül mégis ök győztek. Amiket dr. Tribek László, a falu körzeti orvosa elmon­dott, csak alátámasztotta a ta­pasztaltakat. A jólét, egyesek igénytelensége, a bőséges le­hetőség sokakat italozásra csábít. Ennek köszönhetők a jellegzetes „hétfői” betegek. Terjed a vegetatív neurózis, a családi civakodás, ami kü­lönböző idegi megterhelést is okozhat. — Nem értem, miért éppen Pilisszentkeresztről akar írni — csóválta a fejét Várhegyi Sándor, a Pilishegyvidéki ÁFÉSZ igazgatója. — Ott van a többi helyi falu, nem kü­lönb egy sem. Például a Cso- bánkai Községi Tanács hiva­talosan felmondta a szerző­désünket: zöldség- és kenyér­raktárt béreltünk tőlük. A csengődi „Aranyhomok” szak- szövetkezet ott is borozót akar nyitni, annak a helyén. Két­ezer lakosra nekik is három kocsmájuk lesz. — Pilisszentkereszten élel­miszerből gyenge, italból ki­tűnő az ellátás. Nem tudnak ezen változtatni? — Annak idején mi kértük a tanácsot, segítsen. Egy ma­gántulajdonú házban beren­deztünk volna egy cukrászdát. Azon a bizonyos tanácsülé­sen a borozó győzött. — Nem fejlesztjük az ital­bolthálózatot a járásban. Ha valahol szabadságra megy a kocsmáros, még helyettest sem adunk. Teljes egyetér­tésemmel találkozna, ha kül­földi példa nyomán csak reg­gel kilenckor nyitnának az italboltok, önmagámtól nem vezethetem be, a tanácsok hozzájárulása is szükséges. Egyébként is csak akkor, len­ne hatásos, ha minden szek­torra, valamennyi üzemre egyformán vonatkozna. Várhegyi Sándor szerint a falu jelenlegi élelmiszer-ellá­tása — figyelembe véve a szál­lítási és egyéb gondokat — kielégítő, különösen, ha a két-három év előttihez viszo­nyítja. — Csakhát nem nagyon igé­nyesek az emberek — sóhajt­ja. Ne csak azok A kétnapos körutat Szóvá István tanácselnöknél fejez­tem be. Túlzás lenne azt ál­lítani, hogy elutasító volt, de nem is örült a kérdéseim­nek. Amint mondja, az itteni favágók, szénégetők igen so­kat dolgoznak, átfáznak, kell nekik egy kis pihentető-szóra- koztató társasélet. A kilenc órai kocsmanyitáshoz meg­jegyezte: — A férfiak kora hajnalon indulnak munkába. Szerinte Pilisszentkereszten sem nagyobb az italozás, mint másutt. Jó néhány család' van, amelyekkel valóban sok a gond, mások a meglevő kul­turális lehetőségeket sem ve­szik igénybe. Vannak persze igényesebb emberek is. A nemzetiségi kultúrcsoport munkájára — amióta a tv- ben is szerepeltek —, a fiata­lok egy része és az idősebbek felfigyeltek. Azóta többen vesznek részt a próbákon, se­gítenek a nemzetiségi hagyo­mányok felkutatásában, meg­őrzésében. ★ Mit lehetne tenni? Itt, és másutt is, csak az összefogás segíthet. Ha jobban ellen­őrzik a korlátozó rendelke­zések betartását, ha szigorúan üldözik az italboltban a hi­telnyújtást, ha nem nyug­szanak bele, hogy a felvilá­gosító orvosi előadásokat csak azok hallgassák, akik amúgvis kerülik a kocsmát, ha úton-útfélen éreztetnék neheztelésüket a közismert italozókkal. Elhiszem Várhegyi Sándor­nak, a Pilishegyvidéki ÁFÉSZ '«azgatójának a jó szándékát. De ha az lenne az álláspont­ja, honv .ma nagyon igé­nyesekké váltak az emberek”, akkor az ilven nehezen meg­közelíthető hegyi falvak ellá­tásán is tudnának javítani. Komáromi Magda I Annál inkább „fejfájdítónak” \ bizonyult a költségvetés: egy- I millió-hatszázezer forintba ke- I rülne a négy rendelő s egy I orvosi lakás. Vagyis még egy­szer annyiba, amennyi pénz a rendelkezésre állt. — Arra gondoltunk, bank­hitelből fedezzük a többit — emlékezik vissza Némethy Kálmán, a falu tanácselnöke. — A Lenin Termelőszövetke­zet vezetősége az elképzelést megtoldotta azzal: akár meg­kapjuk a kért összeget, akár nem, ők meghitelezik nekünk a szükséges összeget. így kez­dődött el a munka 1971 tava­szán. Közben a megye is besegí­tett kétszázötvenezer forinttal, a lakosság pedig mintegy hat­vanezer forint értékű társadal­mi munkával. Ez az előzménye annak, hogy tegnap délután sor ke­rülhetett a szakorvosi rendelő felavatására Kakucson. Ez a nap teremtette meg annak a lehetőségét is, hogy január el­sejétől gyermekszakorvosa is legyen a községnek. De más lehetőségeket is teremtett. Nemcsak azt, hogy a pártalap­szervezet visszakaphatja a na­gyon hiányzó két helyiséget, ahol eddig a fogorvos rendelt, de az eddig két helyiségből álló községi könyvtár is bővít­hető azzal a két helyiséggel, amelyben eddig az anya- és csecsemővédő működött. Búcsú Mariska nénitől Volt az ünnepségnek még egy nagyon kedves epizódja is: Mariska néni búcsúztatása. Mariska néni, azaz Schulcz Jánosné szülésznő éppen har­mincöt esztendeje lépett a község szolgálatába, s azóta nagyon sok kakucsi gyerme­ket segített világra. Most, mint körzeti ápolónő vonul nyugdíjba a falu talán legnép­szerűbb Mariska nénije. Szép ünnepség volt, köszö­net érte mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a szürke decemberi hétfői nap néhány órára így megíénye- sedjen. p. P. Ellátja a szigetet November elején kezdte meg üzemelését az új pékség Tahiban. Napi nyolcvan mázsa kenyeret sütnek, amit a Szent­endrei-szigeten kívül Leányfalutól egészen Visegrádig szállí­tanak. Az új szentendrei pékség elkészüléséig Szentendre el­látásába is besegítenek. A képen Varga Andrásné kenyér- bevető dolgozik az új lengyel gépnél. Ekés János felvétele Javaslatok a folyó védelmére Vízszennyezett., égi vizsgá’nlok a Dunán Az Országos Vízminőségi Felügyelet és négy Duna men­ti vízügyi igazgatóság szakem­berei december 6-tól 10-ig vízszennyezettségi vizsgálato­kat végeztek a Dunán. Több, mint 400 kilométer hosszú ma­gyar Duna-szakaszon, Rajkától Hercegszántóig csaknem 150 vízmintát emeltek ki a folyóból. A budapesti Vízügyi Igazgató­ság Hullám nevű hajójával járta a folyót a vizsgálati cso­port, és csaknem éjjel-nappal a vizen tevékenykedtek, mert fontos követelmény volt, hogy az áramlás sebességének meg­felelően kövessék nyomon a szennyeződést. A Dunából ki­emelt vízmintákat most kor­szerű gázkromatográfiás mű­szerekkel elemzik. Ez a mun­ka csak később fejeződik be, de az eddigi vizsgálatokból is kiderült már annyi, hogy a legutóbbi ellenőrzés óta növekedett a folyó szeny- nyezettsége. A részletes mérések és elemző vizsgálatok alapján a vízügy szakemberek javaslatokat dol­goznak ki a Duna vizének ha­tékonyabb védelmére. Tó alatt a kis földalatti A kis földalatti építői jelen­tős állomáshoz érkeztek: a Vá­rosligeti-tó alatt — itt húzódik a földalatti új nyomvonala — hozzáláttak az úgynevezett larsenpallók leveréséhez. Az acéllemezeik beépítésére azért van szükség, mert ezek elzárják a forrásvizek és a ta­lajvíz útját az épülő, új alag- úttóíl. Mint Petik Ernő, a Hídépítő Vállalat főépítésvezetője el­mondta, a több mint négy ki­lométer hosszú földalatti út­vonalát 1300 méterrel „toddják meg”, s a szerelvények végig ké­reg alatt futnak majd. Az új alagút — amelyet a tó alatt csatlakoztattak a meglé­vőhöz — enyhe ívben kanya­rodik a Széchenyi-fürdőnek a Hősök tere felé eső oldalánál épülő új állomásba. (Az állat­kerti megállót egyébként ide helyezik majd át.) Nyomvona­la innen a Kacsóh Pongrác úttal párhuzamosan húzódik, majd betorkollik a Mexikói úti végállomásba. A kis földalatti új szakaszát a tervek szerint 1973-ban adják át rendelteté­sének. JÖVŐRE Megrendezik az úttörők szaktárgyi vetélkedőjét A gyermekek számára ér­dekes, élményekben gazdag eseménynek ígérkezik az úttö­rők szaktárgyi vetélkedőjének idei versenye. Az úttörők or­szágos szaktárgyi vetélkedőjét az „Úttörő irodalombarát és nyelvész” témakörben két ka­tegóriában (a VII. és a VIII. osztály tananyaga alapján) tartják. Ezenkívül lesz úttörő matematikus vetélkedő, egy kategóriában a VIII. osztály tananyaga alapján megtartják az úttörő történelemkutató versenyt, összemérhetik erejüket a világjáró úttörők, az ifjú természetkutatók, a kis fi­zikusok és vegyészek is. A szaktárgyi vetélkedők megrendezéséről csapaton be­lül az úttörő csapatvezetőség az általános iskola igazgatójá­val egyeztetve dönt. A megyei és a budapesti ve­télkedőket az illetékes úttörő- elnökségek szervezik, közpon­tilag biztosított feladatok alap­ján. Az Isbolatelevízió már­cius 20-án kapcsolódik a vetél­kedőkhöz. Az országos úttörő szak­tárgyi vetélkedőket 1973. április 15. és május 15. között szervezik a fővá­rosban. Ezen a vetélkedőn azok az út­törők vehetnek részit, akik az előző fordulóban, vagyis a me­gyei (budapesti) vetélkedőn első helyezést értek el. Pest-Buda emlékei Hétfőn a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központjában dokumentációs kiállítás nyílt Pest, Buda és Óbuda egyesí­tésének 100. évfordulója tisz­teletére. A most kiállított anyag felidézi a Nyugati pá­lyaudvar építkezésének képét, a Margithíd, a Vígszínház avatását, a fogaskerekű meg­indítását, a Ganz-gyár ki­alakulását, sőt az első buda­pesti Lottó-boltot is. Kivágták a Tagore sétány fáit Balatonfüreden kivágták a Tagore sétány évszázados nyárfáit. A Balaton-felvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság dolgozói a természet ítéletéi hajtották végre: a fák kiöre­gedtek, a hatalmas törzsek el­korhadtak, s már képtelenek voltak ellenállni a viharok­nak. A kivágott fák helyén újabb nyárfákat már nem telepíte­nek, mert ez a gyorsan növő fajta hamar öregszik. A tele­pítők több száz évre szeretnék „feldíszíteni” a híres sétányt, s ezért olyan fafajtákat vá­lasztanak, amelyek hosszabb életűek, a viharokkal szemben ellenállóak és az esztétikai kí­vánalmaknak is jobban meg­felelnek. Új helyén a híd Mint jelentettük, az elmúlt napokban különleges műsza­ki megoldással — cölöperdőre épített acélpályán — huszon­öt méternyire elhúzták rég: helyéről a makói Maros-hía 400 tonnás vasszerkezetét. A hidat új helyén két méter­nyivel lejjebb engedték, hogy az ideiglenes hídfőknél a jár­művek rámehessenek. A for­galmat mindaddig ezen a hí­don bonyolítják le, amíg a régi pillérekre kerülő új hídszerkezet el nem készül. A régi híd elhúzása sikerrel befejeződött, s vasárnap reg­geltől már ott haladhatnak át Makóra, illetve a nagyar— román országhatár nagylaki átkelőhelyére tartó jármű­vek.

Next

/
Thumbnails
Contents