Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-10 / 265. szám

1972. NOVEMBER 1«.. PÉNTEK PEST HEGYEI Jűiiap 3 Demokrácia a tsz-ben Minden családból egy tisztségviselő Pátyi példák és módszerek ! Az utóbbi évtized alatt na­gyot fejlődött- a termelés a me­zőgazdaságban is; sok évtized nem hozott ekkora változást, így a földeken megteremtet­ték a korszerű nagyüzemi ter­melés legfontosabb technikai, technológiai alapjait. Lassan megváltozott az emberek hely­zete is falun. S e változáson nem csupán a könnyebb, jobb 'életet kell érteni, idetartozik: ■az egyes emberek szerepe a termelésben. Elmúltak már azok az idők, amikor minden­ki mindenhez értett. Szakoso­dott a mezőgazdaság, s így akad olyan teendő, amihez egy-egy gazdaság vezetősége nem mindig kéri a tagok vé­leményét. E helyett magasan kvalifikált szakemberek dön­tik el, mit hogyan kell végez­ni. Vállalat és társadalmi szervezet í A termelés fejlődése ezek szerint magával hozta azt is, !hogy egy-egy termelőszövetke­zet tagjainak — és egyben társtulajdonosainak — jogát megnyirbálták ? E kérdésre olyan embertől kértem választ, akinek hivatá­sa: számos szövetkezet ügyes­bajos dolgával törődni, gondját szívén viselni, de közben ma­ga is egy gazdaság vezetője. A termelőszövetkezeti demokrá­cia érvényesüléséről faggatom Lőrincz Miklóst, a Budapest környéki Mezőgazdasági Szö­vetkezetek Szövetségének el­nökét, a pátyi Petőfi Tsz elnö­két. — A szocialista munkameg­osztás mellett mint gyakorol­ják tulajdonosi jogaikat a ta­gok Pátyon? Beszélgetésünk első felében a korszerű nagyüzemi mező- gazdaság közepette érvényesü­lő demokrácia elvi kérdéseit igyekeztünk tisztázni. A ter­melőszövetkezet köztudomá­súan vállalati' jelleggel műkö­dik, de egyben társadalmi szervezet is, melynek feladata, hogy tagjait szakmailag és ideológiailag képezze. A tsz- tag társtulajdonosa, de egy­ben dolgozója is a szövetke­zetnek. Tulajdonosi és munka- vállalói érdekei egybeesnek: minél jobb gazdasági ered­ményt elérni, ez a cél. Sokan úgy vélik, hogy a kettős kötő­dés ellentéteket szül. Így van-e? Aligha. Hiszen a pa­raszt egyéni korában is tulaj­donosa volt gazdaságának, de, ha élni akart, megélni, akkor igen fegyelmezetten és min­den erejével dolgoznia kellett, szinte alkalmazottja volt saját kis birtokának. A föld, a leg­fontosabb termelési eszköz, beosztotta a paraszt idejét, ki­szabta teendőjét. A tulajdono­si és dolgozói jogok ma is ösz- szefonódnak, elválaszthatatlan egységet alkotnak. A szövetkezet légköre — Sokan, vezető beosztású emberek kételkednek a de­mokratikus irányítás szüksé­gességében — említi Lőrincz Miklós. — Ügy gondolják, hogy az iparhoz hasonló körül­mények között kevés létjogo­sultsága van a kollektív irá­nyításnak. Mondanom sem kell, hogy ez az elmélet mag- vában hibás, hiszen az ipari termelés éppúgy feltételezi a demokrácia legteljesebb érvé­nyesülését, mint a mezőgazda- sági. Mielőtt a kérdésbe túlságo­san belebonylódnánk, marad­junk eredeti témánknál, a tsz- demokráciánál. A termelőszövetkezetekben a demokratikus centralizmus­nak kell érvényesülnie, tehát a tagok önmaguk választják — titkosan! — vezetőiket, s e ve­zetőség irányításával dolgoz­nak. Leszögezhetjük: ez a tény önmagában véve feltételezni engedi, hogy később a válasz­tott vezetők valóban válasz­tóik érdekeit képviselik majd. Igyekeznek közös álláspontot kialakítani a tagsággal. Hogy ez miért elengedhetetlenül szükséges? Válaszoljon erre ismét a gyakorlati szakember: — Törvényszerűség: demok­rácia nélkül nincs kedvező lég­kör a szövetkezetben, márpe­dig e nélkül nincs eredményes gazdálkodás, nincs tervfegye­lem. Az a tsz-tag, aki tudja, hogy meghallgatják a véle­ményét, véleményt is mond, bátran cselekszik, felelősséget érez munkájáért. De hadd em­lítsek egy gyakorlati példát! A szeszélyes időjárás ugyan­csak kizökkentette gazdasá­gunkat a szokásos munkarend­ből. Ismeretes, milyen gondot okoztak a nyári esőzések; kés­tünk, vészesen késtünk az ara­tással. S mégis, az őszi mun­kákat — a mélyszántás kivé­telével — az elsők között fe­jezhettük be. Hogyan? Az em­berek minden különösebb kér- lelés nélkül nekifeküdtek a munkának, legjobb tudásuk szerint igyekeztek dolgozni. Sikerrel. Tanácskozások — közgyűlés előtt A termelőszövetkezetek de­mokratikus irányításának a legfelsőbb fóruma a közgyűlés. Ugyanaz kicsiben, mint az or­szág törvényhozó testületé, a parlament. Csakhogy a köz­gyűlések nem mindenütt töl­tik be funkciójukat; sok gaz­daság tagjai meglehetős kö­zönnyel viseltetnek a tsz-beli közügyek iránt. Vajon miért? — Talán mert nincsenek föl­készülve arra, hogy egy-egy gazdaság bonyolult, szerteága­zó teendőit átlássák, gondola­taikat saját apró-cseprő — de nem elhanyagolható, mert az egyes ember számára igen fon­tos — ügyeik kötik le. — S itt jön a tsz társadalmi szerepe, igaz-e? — Igen. — Talán gyakorlati példát is hallhatnánk a tagság tuda­tának formálásáról? — Megmaradnék a saját há­zunk táján. Az utóbbi időben itt, Pátyon, minden közgyűlés előtt előzetes tanácskozások sorát tartjuk. Egy-egy üzem­rész dolgozóival megtárgyal­juk, mi lesz a közgyűlés témá­ja, mi az, amiben döntenie kell a tagságnak, s ez alkalmakkor esik szó az emberek kisebb- nagyobb gondjairól, kérdései­ről is. Mert sokan vannak ám, akik nem szívesen beszélnek a nagy plénum előtt. Jó, ha tu­dunk az ő gondjaikról, s meg­oldást találni is igyekszünk, hiszen így az emberek felsza­badultan foglalkoznak majd a közösség ügyével. Informál a tsz-újság A tsz-demokrácia érvényesí­tésének eszközei a különböző bizottságok. A pátyi gazdaság­ban, mint sok egyéb helyen, verseny-, tűzrendészen bizott­ság, nőbizottság, munkaügyi döntőbizottság tevékenykedik, részben a közgyűlés, részben a vezetőség kijelölése alapján. A pátyiak tesznek arról, hogy e bizottságok munkája ne vál­hasson formálissá, ne laposod­jék el. — Vegyük példaként a szo­ciális bizottságot — mondja az elnök. — Munkájukba, hogy kinek miért, mennyi segélyt adnak például, én még soha nem szóltam bele. Egymillió forintos kerettel rendelkeznek. S ez nagy felelősség. Munká­jukban — tanácsadóként — a jogász is részt vesz, így bi­zonyos, hogy érvényesül az alapszabály. A szociális bizott­ság számos teendője közül csak néhány: ők terjesztették be a nyugdíjkiegészítésre szo­rulók listáját, ők rendezték meg az öregek napját — emlé­kezetes esemény ez egy falu­ban —, gondoskodnak a segé­lyezésről, javaslatot tesznek arra, hogy egy-egy tag házépí­téshez kedvezményesen jusson fuvarhoz, építőanyaghoz, s el­lenőrzik, hogy a szociális alap­ból nem élnek-e vissza az em­berek. Ugyancsak nagy fele­lősséggel tevékenykedik a ház­táji bizottság. Többek között ők ellenőrzik, hogy megfelelő szakszerűséggel művelik-e a tagok a háztáji földeket, nyil­vántartják, kinek mennyi ta­karmányra van szüksége, és így tovább. A háztájiról jut eszembe: egy-egy tag önmaga dönt arról, igényt tart-e rá, vagy pénzbeli megváltást kér, esetleg takarmányt, hogy álla­tait eltarthassa. Ez nem de­mokrácia? De még mennyire, hogy az! Mint ahogy a demokrácia jele a vezetőség és tagok kölcsönös információcseréje. A tagság véleményéről a különböző ta­nácskozásokon, közgyűlésen, no meg úton-útfélen értesül­nek a vezetők. S a vezetőség elhatározásairól, a növényter­mesztés, az állattenyésztés, a melléküzemágak, egyszóval a gazdálkodás fejlesztéséről sa­ját lapjukból értesülnek a tsz- tagok. Végezetül minden kommen­tár nélkül egy számadat: a szövetkezet 234 dolgozó tagja közül 83-an tevékenykednek a vezetőségben, illetve vala­mely bizottságban. Rajtuk kí­vül néhányan még a pártveze­tőségben, a népfrontszervezet­ben, a községi tanácsban, a sportegyesületben; akad a ta­gak között önkéntes tűzoltó és segédrendőr. Tulajdonképpen minden család ad egy — vagy több — felelős tisztséget be­töltő tagot a tsz-nek. A tengerit nyáron hizlalta a sok eső. Jó termést takaríta­nak be a vácszentlászlói Aranykalász Termelőszövetke­zetben is. Az SZK—4-es gabo­nakombájn braut kukorica­Barcs Sándor kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Barcs Sándor­nak, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójának közéleti, újságírói tevékenysége, vala­mint a Magyar Távirati Iroda élén végzett munkája elisme­réséül 60. születésnapja alkal­mából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés át­adásánál Cseterki Lajos, az El­nöki Tanács titkára, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Vár- konyi Péter államtitkár, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke és Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára. BUDAPEST Elutazott az SZMBT delegációja Egyhetes magyarországi lá­togatása befejeztével csütörtö­kön elutazott Budapestről a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság háromtagú küldöttsége, amely részt vett a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom évfordulójának ünnepségein. A látogatás tapasztalatairól, a személyes találkozók alkalmá­val szerzett benyomásokról Sz. V. Vikulov, az SZMBT al- elnöke, a delegáció vezetője a Keleti pályaudvaron nyilatko­zott az MTI munkatársának: — Rendkívül jó tapasztala­tokkal, élményekkel teli út áll mögöttünk — mondotta egye­bek között Sz. V. Vikulov. — Mostani látogatásunk során is­mét meggyőződhettünk a ma­gyar népnek a szovjet nép iránti őszinte; -nyílt barátsá­gáról. Ügy érezzük, ebben nagy szerepet játszik az MSZBT és aktivistáinak munkája. A küldöttség búcsúztatására megjelent Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, Regős Gá­bor, az MSZBT titkára, vala­mint I. I. Bagyul, a Szovjet­unió budapesti nagykövetsé­gének első titkára. adapterrel 50 ember helyett dolgozik a földeken. Míg az FT—5 meleglevegős kukorica­szárító teljesen automata, ki­szolgálásához egy ember szük­séges. Ékes János felvétele Apor Zoltán Egyemberes száritó Pórt- és állami vezetők látogatása Leninvárosban Csütörtökön párt- és állami vezetők látogatást tettek Le­ninvárosban, a Tiszai Vegyi Kombinátnál. A látogatáson részt vett Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, dr. Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes, vala­mint az MSZMP KB gazdaság- politikai bizottságának egyes tagjai, Bondor József építés­ügyi és városfejlesztési minisz­ter, dr. Dimény Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter, dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, Pórdi Imre, az Országos Tervhivatal elnö­ke és Nemeslaki Tivadar, a SZOT titkára. A látogatás keretében dr. Szekér Gyula nehézipari mi­niszter tájékoztatást adott a petrolkémiai központi fejlesz­tési program célkitűzéseiről és a nehéziparnak a negyedik ötéves tervidőszakban Lenin- város térségében folyó beru­házásairól. A vendégek megtekintették a Tiszai Vegyi Kombinátban az épülő új olefinművet, Az olefin mű és termékei című kiállítást, valamint a Vegyipa­ri beruházások — 1971 című színes filmet. Ezt követően a meghívottak felkeresték a TVK nitrogén- műtrágya gyárát, a polietilén­üzemet, a műanyagfeldolgozó gyár üzemeit, valamint az épü­lő Tiszai Hőerőművet. Nem egyszeregy S aját pénzünk beosztása sem valami egyszerű, hiszen mindig keve­sebb, mint amennyire igé­nyeink, óhajaink, sőt, oly­kor még szükségleteink sze­rint is — véljük — jussunk lenne. S mennyivel bonyo­lultabb annak a pénznek a be-, pontosabban a felosztá­sa, amely egy település — vagy akár az egész megye — legkülönbözőbb szükség­leteit és igényeit szolgálja, s főként mennyivel nehe­zebb e felosztás mikéntjét, miértjét elfogadtatni! Mert mindenkinek a maga dolga a fontos, az utca lakóinak az fáj, ami az utcában nincsen, a gyár vezetőinek az, hogy a termelés ún. infrastrukturális feltételei nem javulnak, az oktatás embereinek az iskolák és felszereltségük helyzete ... A legkisebb településen is sokféle érdek, igény ütkö­zéséből és egyeztetéséből bontakozik ki az, amire azt mondjuk: fejlődés. A Nagykőrösi Városi Ta­nács elnökhelyettesével be­szélgetve jegyzem az ada­tokat: idén csupán útépítés­re hétmilliót költenek, eb­ből ötöt a költségvetés, ket­tőt a fejlesztési alap fedez. Azután: több, mint kétmil­lió forintot emészt fel a szülőotthon új szárnyának megépítése, másfél millió­nál nagyobb summát a csa­tornázás ... A papírokat félre téve mondja: s közben örökös meggyőzés arról, hogy a városfejlesztés nem egyszeregy, magyarázat a lakosság különböző csoport­jainak, miért tesszük, amit cselekszünk, s miért nem az történik, amit ők kértek, ja­vasoltak utcájuk, házcso­portjuk nevében, érdeké­ben. Nem egyszeregy a város- fejlesztés, de általában, napjaink egyetlen dolga sem az. Holott valóban léte­zik az a közgondolkozás, amely annak tartja. Mecha­nikusan, a különböző ténye­zők fontossági sorrendjét, súlyát elhanyagolva teszi ki az egyenlőségjeleket, ösz- szead, kivon, oszt és szoroz, pedig azt tolja félre ezzel, ami a legfontosabb: az egyeztetett ágazati kapcso­latokat. E nagyon szakszerűen hangzó kifejezés mö­gött olyasfajta tények sűrűsödnek, mint például az építőanyagipar fejlesz­tése és az iskolaépítés ösz- szefüggése, új ipari üzemek létesítése s részükre nem­csak alapanyagok, hanem a víz, a villamosenergia elő­teremtése, a felépített laká­sokhoz a kellő közművek létrehozása s így tovább. S ez utóbbinál maradva, fon­tosságát éreztetve, írjuk le, hogy a megye a negyedik ötéves tervben 1,4 milliárd forint értékű közműberuhá­zási programot kíván vég­rehajtani, ám úgy, hogy ténylegesen 400 milliója van rá. A többit társulatok megalakításával s hitelek­kel lehetséges összehozni, ám ehhez megintcsak bo­nyolult tervezési, szervezé­si, koordinációs munka szükségeltetik. Sűrűn, sok helyen elkö­vetik azt a hibát, hogy csu­pán pénzben, forintban gondolkoznak, s úgy hiszik, ha az van, akkor már nem lehet akadály. Pénzzel fe­dezett — megintcsak egyet­len példát említve — az aszódi fiúnevelő intézet bő­vítése, korszerűsítése, ám éppen azért, mert a föntebb említett egyeztetések nem a legtökéletesebben sikerül­tek, a pénznek a töredékét használták csak fel, az eredeti határidőkön régen túllépve. Könnyen rávág­hatja valaki minderre, hogy mi köze az állampolgárnak az ágazati kapcsolatokhoz, vannak erre hivatott in­tézmények, törődjenek azok vele. Tény, hogy az ágaza­ti kapcsolatok egésze való­ban nem tekinthető át má­sutt, mint legjobb esetben is a minisztériumokban, de még inkább az Országos Tervhivatalban. Ám ugyan­akkor nem szabad szem elől téveszteni, hogy a ter­vezés lépcsői napjainkban erősen tagoltak, s a teen­dők nagyobb részét már nem valahol fent, hanem helyben döntik el. A taná­csok, a vállalatok maguk készítették középtávú ter­vüket, s ugyan igaz, hogy első ízben végeztek ilyen munkát, de e tervek egyez­tetésbeli hiányosságaira ez sem lehet mentség. jT j gondolkodásmód ki- U alakítására van szük­ség ahhoz, hogy a he­lyi, akár vállalati, akár te­lepülésbeli elképzeléseknek, terveknek a gazdaság, a társadalom egészében is meglegyen a fedezete. Ez fokozatosan mehet csak végbe, s a folyamat sikeré­hez a jelenleginél bővebb, frissebb információkat vivő és hozó rendszerre, megbíz­hatóbb előrejelzésekre, vi­lágosabb irányelvekre van szükség. A fokozatosság je­gyében azonban most már addig el kell jutni, hogy a településen belül — mind a városokban, mind a közsé­gekben — egyezzenek a különböző területeket ösz- szekötő kapcsolatok, s ne utólag derüljön ki, hogy amit az ipari üzem tett. az áthúzta a tanács szándékát, amit meg a termelőszövet­kezet, az az ipar terveit kontrázta. Az összhangot értjük te­hát az ágazati kapcsolatok helyi szintjén, azt az össz­hangot, amelyre régóta igény — s főként szükség — van, de amelyet még csak itt-ott sikerült kiala­kítani. Az egyszeregyet az általános iskola első osztá­lyában tanítják, s ebből az első osztályból — remélhe­tőleg —, már ami a terve­zés iskoláját illeti, az érin­tett szervek kinőttek. S a felsőbb osztályba lépésre való sürgetés már csak azért is indokolt, mert a jövő év elején mindenütt megkezdődnek az ötödik ötéves terv kidolgozásának előmunkálatai. E nagy fel­adat bonyolult részleteinek helyi megoldásához pedig valóban nem elég az egy­szeregy. Mészáros Ottó __________________________/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents