Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-09 / 264. szám

1973. NOVEMBER 9., CSÜTÖRTÖK MST UtCYEÍ ^Mírlap Dabasä finis A Fehér Akác Tsz az idén ezer hol­don termelt kukoricát. A szövetke­zet gépei naponta mintegy 350—100 mázsa kukoricát takarítanak be. Rövidesen befejezik a törését és eszel egy időben az ősziek vetését is. Milliók és milliók A DUNAKANYAR BAL PARTJÁRA A váci járásban nyolc köz­ség tartozik a Dunakanyarhoz, amely hazánk egyik legfonto­sabb kiránduló-, üdülő- és nyaralóhelye. A Dunakanyar kiemelt fejlesztési igényeit a községek saját erejükből fe­dezni nem tudnák. A Dunaka­nyar Intéző Bizottsággal együttműködve, attól támoga­tást kapva, már megoldódhat sok probléma, fejlesztés, be­ruházás, tatarozás, csinosítás. Ezért az együttműködésnek nagy jelentősége van. Maximális igények Ebben az évben több mint kétmillió forint támogatást kap a váci járás hat községe, valamint Vác és Nagyhideg- hegy, a DIB balparti területi bizottságától. A legnagyobb összeget, 450 ezer forintot, Kis­maros kapja, Vác díszkivilágí­tására 400 ezer forintot bizto­Fellebbezések a döntőbizottsághoz Sok a munkaügyi vita A szakszervezetek feladata: a megelőzés A képekkel díszített, derűs váróból 8—10 ajtó nyílik. Raj­tuk a komor felirat: tárgyaló. E termekben azonban nem bűnösök felett ítélkeznek. A „bíróság” feladata itt a vitás ügyek, mégpedig a vállalatok és dolgozóik közti munkaügyi viták eldöntése valamelyik fél javára. ' A Pest megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság he­tente háromszor, reggeltől ké­ső délutánig tárgyalja a vitás ügyeket. Mint ismeretes, a kö­zelmúltban összegezte a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak elnöksége a munkaügyi viták intézésének tapasztala­tait. m Hány vitás Cgy került önök elé az eltelt háromnegyed évben ?-r kérdem dr. Kinicsek Jó­zsefet, a TMDB elnökét. — Az elmúlt kilenc hónap alatt 813 ügyet tárgyaltunk. Ez a szám már most magasabb a múlt évinél, amikor össze­sen 791 vitát döntöttünk el. Hogy mi az oka a növekedés­nek? Egyrészt az, hogy Pest megyében nő1 a foglalkoztatot­tak száma, másrészt, hogy egy- re-másra alakulnak a termelő­szövetkezeti közös vállalkozá­sok, melyek vezetői még nem jártasak a munkaügyi kérdé­sekben. Ezenkívül akad olyan gazdálkodó szerv is, mint a TERMOSZIG, vagy az üllői ÁFÉSZ budapesti ipari részle­ge, amelyeknél az átlagosnál nagyobb számban fordulnak elő munkaügyi viták. A növe­kedéshez az is hozzájárul, hogy a dolgozók egyre inkább élnek törvényadta jogaikkal, amenv- nyiben a vállalati bizottság döntését igazságtalannak érzik, hozzánk fellebbeznek. O Milyen munkaügyi viták­ban döntenek és melyek a leg­gyakoribbak? — A keletkezési okok sokré­tűek: az igazolatlan mulasz­tástól a tévesen kifizetett bér visszaköveteléséig, tizenhatfé­le munkaügyi vitát különböz­tetünk meg. Leggyakrabban munkabér-követeléssel, vagy jogtalannak vélt fegyelmi büntetés, felmondás és kárté­rítés ügyében keresnek meg bennünket. E négy csoportba tartozik az idén tárgyalt ügyek mintegy 63 százaléka. O Mely ágazatokban, a vál­lalatok melyik csoportjánál leggyakoribb a munkaügyi vi­ta, s ezeknek hány százaléka kerül „följebb”, a Területi Munkaügyi Döntőbizottsághoz? Egy táblázatot vesz elő s mutatja: — A tsz-ek és az ÁFÉSZ-ek Viszik el a pálmát — mondja ironikusan. — Náluk 251, il­letve 131, ezzel szemben a tex­tiliparban csupán 12, a vegy­iparban 13 esetben nem jutot­tak közös nevezőre a dolgo­zókkal. A kérdés második fe­lére azt válaszolhatom, s ezt örvendetesnek tartom, hogy a legritkábban a nagyvállalatok­tól fordulnak hozzánk, a kis- és középvállalatoknál már töb­ben kételkednek a döntés he­lyességében. Pedig ezeknél a vállalatoknál is többségében a való helyzetnek megfelelő, helyes határozatot hoznak, de gyakran nem tudják kellőkép­pen indokolni, ami aztán bi­zonytalanságot ébreszt a felek­ben. Persze, az is előfordul, hogy az eljáró bizottságok sza­bálytalanul alakulnak, sza­bálytalanul működnek. A Pest megyei 4. számú Szövet­kezeti Közös Vállalat Aszódon három helyett csupán kéttagú bizottsággal hozta meg határo­zatát, a pátyi Petőfi Tsz dön­tőbizottságában pedig a szö­vetkezet jogtanácsosa vezette a jegyzőkönyvet. Mindez köz­rejátszik abban, hogy a válla­lati munkaügyi döntőbizott­ságtól viszonylag sok, minden negyedik ügy hozzánk kerül. • Mi a tapasztalat, a dolgo­zók vagy a vállalatok felleb­beznek többször? marad, elrendeljük a munka­viszony-megszűnés időpontjá­nak módosítását. Ez azzal is párosulhat, hogy elrendeljük a munkabér kifizetését is. Kár­térítési ügyeknél az átadás­átvételi bizonylatok pontatlan vezetése, súlyosabb esetekben az előzetes vizsgálat hiánya, vagy a kár összegének pon­tatlan meghatározása miatt módosítjuk a vállalati határo­zatot. Fegyelmi ügyeknél az is előfordul, hogy a vizsgálatot nem a jogszabályban előírt módon folytatják le, a fegyel­mi jogkör gyakorlója nem hallgatja meg személyesen a dolgozót. Ilyenkor hatályon kívül helyezzük a döntést. • Tudna-e néhány „érdeke­— A dolgozók sokkal több­ször élnek a lehetőséggel, hogy a vállalati munkaügyi döntő- bizottság határozatát megmá­sítsák. Az elmúlt háromnegyed évben ötszázkilencvennyolc fellebbezést a dolgozók és mindössze kettőszáztizenötöt a vállalatok kezdeményeztek. • Hány esetben változtatta meg a váLlalati intézkedést a Területi Munkaügyi Döntőbi­zottság? — A fellebbezések közül körülbelül minden második ügyben találtuk helyesnek a vállalatok döntését, és azt hagytuk helyben. Kétszázhá­rom esetben azonban hatá­lyon kívül helyeztük azokat. Ezenkívül mérlegelési jogkör­ben, például fegyelmi vagy kártérítési ügyekben részben módosítottuk a vállalati dön­tést. • Talán Jellemző volna né­hány példa arra, amikor nem hagyták helyben a vállalati döntést? — Itt vannak például a fel­mondások, melyeknél sokszor figyelmen kívül hagyják, hogy azt pontosan indokolni kell és a kollektív szerződésben elő­írt felmondási időt be kell tartani. Ha az utóbbi el­sebb” ügyet említeni? — Többet is. A dunakeszi Gyümölcs- és Főzelékkonzerv­gyárban három dolgozó mun­kabéréből tíz-tizenöt százalé­kot akartak levonni kártérítés címén, mivel állítólag a kon- zervek felületes zárása miatt a termékek 16—22 százaléka hibás volt. A TMDB felülvizs­gálta a vállalati munkaügyi döntőbizottság határozatát és megállapította, hogy a selejt nem a dolgozók figyelmetlen­ségéből, hanem műszaki hibá­ból származott. A másik pél­da: a szigetszentmiklósi nö­vénytermesztő szakszövetkezet egy őrház rossz műszaki ki­vitelezése miatt egyik dolgo­zójától nyolcezer forint kár­térítést követelt. A mi dönté­sünk ennél szigorúbb volt: ti­zenegyezer forint fölötti ösz- szeg visszafizetésére kötelez­tük az illetőt. • Hogryan lehetne csökken­teni a munkaügyi vitákat? — A munkaügyi panaszok tárgyalása során tapasztalha­tó, hogy a dolgozókat nem tá­jékoztatják megfelelően, hol és hogyan kell panaszukat, észrevételeiket előterjeszteni. Pedig a vállalatok kötelesek tájékoztatni dolgozóikat min­den egyes intézkedésükben ar­ról, hogy az ellen van-e helye panasznak. A szakszervezeti bizottságoknak is jobban oda kellene figyelniük a munka­ügyi vitákra, s a dolgozók érdekeit szem előtt tartva, ha lehet, még csírájában megol­dani, azaz megelőzni azokat. Czibor Valéria /Vők az újításban A textilipari szakszervezet elnöksége a közelmúltban fel­mérte, hogyan veszik ki részü­ket a nődolgozók az újítómoz­galomból. Megállapította, hogy kevés a nőújítók száma, noha a munkaversenyben becsület­tel helytállnak. A felmérés idején a textilipari dolgozó 90 160 nő közül ugyanis 39 400- an tevékenykedtek brigádok­ban. Ugyanakkor azonban a nők köréből mindössze 474-en nyújtottak be különféle újítá­sokat. Ebből vonták le a kö­vetkeztetést: eddig még nem sikerült megteremteni azokat a feltételeket, amelyek bizto­sítanák, hogy a nődolgozók számarányának megfelelően tömegesen vegyenek részt az új í tómozgalomban. sították, a nagyhideghegyi sí­felvonóra 350 ezret. Nagyma­ros 270 ezer, Verőce 250 ezer, Zebegény 220 ezer és végül Göd 50 ezer forintos támoga­tást kap. A következő évekre azon­ban az igények ennél sokkal nagyobbak, hiszen az említett községek 1973—74-re több mint huszonkétmilliót kértek, amelyből csak kétmillió-hat­százezer forintot tudnak saját maguk előteremteni. A kérel­mek gondos mérlegelést igé­nyelnek a nagy összegek miatt. A járási hivatal a DIB-hez való felterjesztésében ennek a maximális igénynek csak egy töredékét vette figyelem­be, számolva a realitásokkal. Reális felmérések 1973-ra hárommillió-nyolc­százezer, 74-re kétmillió-hét­százezer és 75-re egymillió- kétszázezer forintot igényelné­nek a DIB-től. Reálisan fel­mérték tehát a lehetőségeket és ehhez igazodtak. Gödön például a közvilágí­tást szeretnék korszerűsíteni, Nagymaroson a strandot sze­retnék rendbe hozni, a Duna partját rehdezni és a világí­tást megoldani. Kismaroson a part rendezésére és szabad strand létesítésére kémek pénzt. Szob szeretné a köztisz­tasági helyzetet megjavítani, gépek beszerzésével, ifjúsági parkot építeni és a közvilágí­tást korszerűsíteni a főútvona­lakon. Sződligeten szintén a közvilágításra szükségesek je­lentősebb összegek és a játszó­tér parkosítására. Verőcén a strand bővítésére, játszótér és pihenőpark létesítésére, Vác- rátóton autóparkolóra a bota­nikus kert mellett, Zebegény- ben a strand rendezése mel­lett csónakházat szeretnének. Forinfokat termő egyiitl működés A következő két-három esz­tendőben tehát nagy változá­sok előtt áll a Dunakanyar balparti része, s ez köszönhető az együttműködésnek, amely a tanácsok és a DIB között ki­alakult. A tanácsoknak ugyan­is mindig meg kell találniuk a megfelelő partnert, amely azo­nos célokért van. A tervezés­nél azonban figyelemmel kell lenni a lehetőségekre és meg­felelő tárgyalási alapot kell teremteni az együttműködés­hez. A következő három évre le­hetőség nyílik arra, hogy pél­dául partrendezésre, strandok felújítására, csónakmegőrzők­re hárommillió forintot for­díthassanak a tanácsok. Par­kosításra hétszázezret, a-közvi­lágítás fejlesztésére egymillió- nyolcszázezret, autóparkolók­ra négyszázezret. Ennek a csaknem nyolcmilliós végösz- szegnek csupán kis töredékét képesek a tanácsok — hatszáz- nyolcvanezer forintot — a ma­guk erejéből fedezni. Az együttműködés azonban forintokat hoz. B. Gy. Tanácselnök- társadalmi megbízatásban Rendelet a mezőgazdasági A pénzügyminiszter most megjelent rendelete arról in­tézkedik, hogy hogyan kell megteremteni a veszteséges vagy alaphiányos mezőgazda- sági termelőszövetkezetek gaz­daságos működésének feltéte­leit. E kérdést egy 1968-ban kiadott rendelet már szabá­lyozta. A mostani jogszabály négy év tapasztalatai alapján az in­tézkedéseket korszerűsíti, fo­kozottan figyelembe veszi a szövetkezetek önállóságát és felelősségét. Az eddiginél több lehetőség nyílik arra, hogy a vesztesé­ges vagy alaphiányos mező- gazdasági tsz-ek szanálási el­járás nélkül rendezzék pénz­ügyeiket. A rendeletet — amely egyéb­ként a szakszövetkezetekkel veszteséges szövetkezetekről kapcsolatos eljárásról is in­tézkedik — első ízben az 1972. évi veszteség vagy alaphiány rendezésénél kell alkalmazni. Eredményhirdető — Torinónak A napokban írták alá Buda­pesten azt a csalcnem 100 ezer dollár értékű szerződést, mely­nek értelmében magyar gyárt­mányú eredményhirdető be­rendezést szállít az Elektroim- pex Külkereskedelmi Vállalat a torinói stadionba. Az olasz szurkolóknak nem lesz újdon­ság a Villamosberendezés és Készülék Művekben gyártott eredményhirdető, hiszen a hí­res milánói San Siró stadion­ban már működik ilyen. NEMRÉGIBEN egy iskola-, igazgató nyilatkozatát közöl­tük es csak úgy mellékesen megemlítette: napi munkája mellett községi nepfrontelnök, tanács vb-tag, községi — és megyei tanácstag. Nem is volt olyan sok funk­ciója, társadalmi megbízatása. Ismerek Pest megyében olyan felelős beosztásban dolgozót — nem is ©gyet —, aki a fen­tiek mellett tagja a helyi párt-vb-nek, az ÁFÉSZ igaz­gatóságának, esetleg tisztelet- díjas népművelő, sportköri el­nök. Azt hiszem, hogy amíg tár­sadalmi megbízatások lesznek — márpedig lesznek, szükség van rájuk —, nem ül el a vi­ta e téma körül. Mert a köz­ségekben, városokban általá­ban kiket kérnek fal társadal­mi tisztségre, kiket bíznak meg ilyen funkciókkal? Azo­kat, akik fáradhatatlanok, akik készek szívvel lélekkel — sokszor köszönetét sem várva — cselekedni a közösségéi!, akik húznak, akik lelkesek. Ez eddig érthető. Kérdés azonban, hogy legjobb szándékuk, aka­ratuk mellett is képesek-e öt­hat társadalmi megbízatásuk­nak megfelelően eleget tenni? Nem lenne-e mind a közösség, mind az egyén szempontjából ésszerűbb és hasznosabb a megbízatásokat, a terheket arányosabban elosztani, azaz: jobban gazdálkodni az embe­rekkel, az erőkkel az értékek­kel? E kérdések a társadalmi megbízatásban dolgozó ta­nácselnökök munkájának kap­csán mostanában el-elhamgza- nak a magasabb szintű taná­csok illetékes osztályain. A TANÁCSTÖRVÉNY vég­rehajtásáról szóló rendelet 53. §. 1. bekezdése kimondja. „A tanácselnöki tisztség társadal­mi megbízatásban — a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak a hozzájárulásával, illető­leg kezdeményezésére — az önálló tanácsú községekben tölthető be.” Tegyük hozzá: olyan községekben, amelyek­nek kicsi a lélekszáma, ahol viszonylag kevés a tanács munkája, ahol egy vb-titkár és egy-két tanácsi dolgozó képes megbirkózni a feladatokkal. Nem keli külön hangsúlyoz­ni: a tanácstörvény adta lehe­tőséget az ésszerűség diktálta. Ne duzzadjon fel, ha nem szükséges a tanácsi adminiszt­ráció, ne kössön le egy-egy tisztség fölöslegesen egy-egy vezetésre alkalmas teljes em­bert. Pest megyében jelenleg nyolc kis lélekszámú község­ben működik társadalmi ta­nácselnök, Csornádon, Kistlé- mediben, Kisorosziban. Lóré­ven, Perőcsényben, Pócsme- gyeren. Szigetmonostoron és \ áedukán. Tevékenységük alig egyéves múltra tekinthet visz - sza, s egy év tapasztalataiból messzemenő következtetéseket nehéz levonni. Néhány jellem­ző tendenciát azonban meg­lehet figyelni. A PEST MEGYEI TANÁCS átfogó vizsgálata elölj áróbau megállapítja: a megválasztó,, nyolc társadalmi tanácséinö.. feladatkörét különböző színvo­nalon látja el. Munkájuk ered­ményessége függ képességük­től, felkészültségüktől, elsőd­leges munkahelyi elfoglaltsá­guktól és egyéb társadalmi el­foglaltságuktól. Egyáltalán, mi a feladat­körük, mi a munkájuk? A ta­nácsok szervezeti és működd si szabályzatai — a tanácstör­vény alapján — ezt pontosa meghatározzák. Mégis, azt 1 hét mondani, az és annyi munkájuk, amennyit a fen. feltételektől függően el tudna., látni. A tanulmány statiszti­kája mindennél beszéde­sebb: „A nem függetlenített tanácselnökök havonta 2—12 munkanapot fordítanak taná­csi tevékenységre." Van olyan község, ahol a tanácselnök aktívan részt vesz a községfejlesztési tervek megvalósításában, önállóan in-' téz ügyeket, közreműködik a jelentések összeállításában és kivétel nélkül minden tanács­elnök vezeti a tanácsüléseket, s általában, képviseli külön­böző fórumokon a tanácsot. EZEKBEN A KISKÖZSÉ­GEKBEN a tanácsokra háru­ló feladatok elintézésének zö­me a vb-titkárokra hárul, szá­mos olyan munkát ervegezne.,, amely más községekben a ta­nácselnöké s azé lenne eseten­ként ezekben a községekben is. Ismételni kell; a Helyzet községenként más és más, s összességében a tapasztalatok nem rosszak, de nem is olyan kedvezőek, mint lehetnének. Hát igen, a fenti feltételek... Ám az is kérdés, hogy ettől az újfajta „intézménytől” rövid egy-másfél év alatt elvárha­tó-e több? Vitatkozni talán lehet ezen, de egy aligha vi­tatható: a tapasztalatok nem kérdőjelezik meg a tanács- törvényben foglaltakat, igazol­ni látszanak a társadalmi ta­nácselnöki funkció létjogo­sultságát. A jellemző tendenciák ugyanakkor arra figyelmez­tetnek, hogy a személyi és az objektív félté tejelőre, a körül­ményekre az arra illetékesek­nek a jövőben jobban oda kell figyelniük. A tanulmány egyértelműen leszögezi: a társadalmi tanácselnököknek munkájukért elismerés, köszö­net jár. Még akkor is, ha egyikük-másikuk munkája az elvárt — talán a saját maga által saját magától is elvárt — hatékonyságot nem éri el. Az eddigiekből részben kö­vetkezik a válasz a hogyan to- vább-ra is. A megválasztott társadalmi tanácselnököd vezetői képességével általában nincs baj. A felkészültség? Itt már több a tennivaló. A járá­si hivataloknak, a megyei ta­nácsnak nagyobb figyelmet kell szentelniök a társadalmi tanácselnökök képzésére, to­vábbképzésére, arra, hogy megismertessék velük a leg­szükségesebb jogszabályokat, mélyebben a tanácsi munka menetét. Az elsődleges mun­kahelyi elfoglaltságok: a munkahelyen, a gyárban, a gazdaságban általában méltá­nyolják, elismerik társadalmi munkájukat, de az is igaz, hogy a tanácselnöki tevékeny­ségüket zömében szabad szom­batjukon, napi munkájuk után tudják csak kifejteni. AMI AZ UTOLSÓ FELTÉ­TELT, körülményt illeti, írá­sunk elején utaltunk rá. Van­nak a fáradhatatlanok, a kö­zösségért szívvel lélekkel cse­lekvők, akiknek életelemük a — szélesen értelmezett — tár­sadalmi munka. A mennyiség és a minőség között azonban egy bizonyos határon túl fel­tétlenül van összefüggés. Meg­győződésünk, hogy ha egy fa­luban van öt olyan ember, aki a közösségért akar, képes az átlagnál többet cselekedni, ha van öt, akkor még újabb öt is van! Csupán meg kell ke­resni őket, hívni kell őket. Arányosabb teherelosztás szükséges az egyén és a kö­zösség érdekében. Deregán Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents