Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
10 1972. NOVEMBER 6., HÉTFŐ PEST •f £<.!£> v> ߣh lap JÓSZERENCSÉT! A hegy teteje hófehér fut- ballpálya. Vagy keményre fagyott víztükör. Vagy holdbéli táj. A lisztfinom por — míg a szél el nem fújja — megőrzi a bakancs és a teherautók nyomát. A blokkvágógépek 19x22x39 centiméteres kőtéglákká darabolják a hegyet. Hófehér blokkokká. A majd méter átmérőjű korongok éles fűrészfogai mint a vajba, hatolnak bele a kőbe. Szemben és odalt a sziklafal ma két ember magas, holnap három, holnapután négy ember magas lesz, s a blokkvágógépek egyszer majd lent, a tengerszint magasságon találják magukat. A kőbányászok műszakvál- táskor jószerencsét! köszönnek egymásnak, s így köszöntik a teherautók pilótáit és rakodóit is, akik eljöttek a blokkpiramisokért, hogy elvigyék az építkezésekhez. kellett adni a vállalatnak. Az élelmesebbje meg ugye, csak vitt egyet haza magának emlékbe. A raktárban egyet talán tudnak magának mutatni, de én fát vágni is a sógortól vagyok kénytelen kölcsönkérni a fejszét. Szinte áhítattal... Az oroszlánok is sóskútiak Közel kétezer éve már a rómaiak is bányásztak Sóskúton mészkövet, azt mondják. Nyitottak bányát itt á* 1 törökök, s az évszázadok során szívesen jöttek ide, telepedtek le olasz mesterek is. a fúró nem találta meg a mészkő végét. És állítólag elhúzódik egészen a Gellért-hegyig ez a mészkővonulat. Legnehezebb a lehtízás AZ ÖTVENES ÉVEKBEN MÉG ÉLT ITT EGY OLASZ... — Az ötvenes években a Benta-patak partján egy kis házikóban még élt egy olasz öregúr, emlékszem — mondja Halmos László bányamester, párttitkár. A sóskúti követ szívesen használták fel a magyar építők. A múlt század végétől egészen az ötvenes évek végéig elsősorban az épületek burkolásához. A forcugot, a kemény követ. Sóskúti kőlapok borítják kívülről az Országház falait, a Műszaki Egyetemet, a miskolci Nehézipari Egyetem falait, a Népstadion homlokzatát, sóskúti kőből van Budapesten a Duna-parti lépcsők nagy része és a Lánchíd négy oroszlánja. Még tíz éve is szállítottak innen lapokat a Kerepesi úti és az Üllői úti lakótelep építkezéséhez, valamint a budai vár restaurálásához is. — A gépek csak 1959-től szolgálnak minket, előtte kézi erővel fejtettük a követ. — Január 10-én lesz huszonnégy éve, hogy Mihályi András a kőbányába jött dolgozni. Közvetlenül a fogság után. — A kézi fejtésnél három munkanem volt, a sródoló, a riccelő és a faragó. Én faragó voltam, de értenie kellett mindenkinek mindenhez. A munkaeszköz a balta és a csákány volt. Nem volt könnyű munka. A sródoló bevágta egy méter mélyen a követ, olyan széles sródot vágott, hogy éppen csak befért, egyik lábát a másik elé tette,, úgy dolgozott. Akkor következtek a ricceíők. A tovibe ékeket vertek, lemezeket' kalapáccsal, úgy szakították fel. Aláriccelni, felemelni, görgőket rakni alá és lehúzni. A legnehezebb munka a kőtömb lehúzása volt. Kézicsörlővel négyen-öten nekifogtunk, nemegyszer elszakadt a kötél, ötA sóskúti hegynek nincs külön neve, csak így mondják: sóskúti hegy. A gépek, amelyek darabolják, tizenkét-ti- zenhárom éve már használtan érkeztek ide a Szovjetunióból, Lengyelországból. Évente két és fél millió blokkot állítanak elő — összesen hetven kőbányász irányításával —, mintegy ezer-ezerkétszáz házra valót És a kőbánya jelentős fejlődés előtt áll. Belátható időn belül hat nagy teljesítményű blokkvágó érkezik és kisegítő gépsorok. Az új gépek dupla teljesítményre lesznek képesek. — Valamikor ezt a szót, hogy kőbányász, szinte áhítattal ejtették ki az emberek, olyan rangja, tisztelete, becsülete volt ennek a szakmának — mondja Kosztán József üzemvezető. — Legyen a legjobb módú iparos, boldogan adta a lányát kőbányászhoz, s nem nézte, van-e annak vagyona, pénze. A szakmának ez a rangja az évek során megkopott. Ma a legtöbben azt mondják, a kőbányász jól keres. S ez igaz, csak meg kell nézni a házakat a faluban. Egyidőben sokan itthagyták a bányát, el csalogatták őket a •gyárak, a' gazdaságok, a köny- nyebb, tisztább munka. Aztán sokan rájöttek, itt mégis más. Igazi munka, férfias munka ez, embert próbára tevő. A gépek sok könnyebbséget hoztak, az embernek mégis nagyon helyt kell állnia. Se feneke; se vége Télen — nyáron •— Tízezer négyzetméterek mentek el. A forcug lényegében aztán elfogyott, meg a süttői kő mindenképpen keményebb, ezért például az Országházhoz most már a süttőit használják. Lapra nem is igen van megrendelésünk, blokkra annál inkább. Ha tízszer eny- nyit bányásznánk, tízszer eny- nyi fogyna el. öt géppel éjjelnappal — három műszakban ■— dogozunk, mégis, ha valaki megrendeli az idén, megkapja jövőre. Lakóházakat építenek belőle. Egy blokk öt forint és kitesz nyolc és fél normál méretű téglát. Hogy meddig adja még a hegy? Nem lehet kimeríteni. Erre el lehet mondani: se feneke, se vége. 1959-ben próbafúrásokat végeztek a geológusok, ott lenn, a katlanban, a bányától kétszáz méternyire, s 'yd?*- j!X*'■■■ 1' : A Pest megyei | Hírlap- « melléklete .. j • I ÉN FARAGÓ VOLTAM... vennégyben a villanycsörlő már könnyebbséget hozott. — Volt, hogy buktatni is kellett, rá a sittre, azon legurult, lecsúszott. Idom tálán kőtömb volt. Lécekkel, vinkiivel lemértük s faragtuk köbméterben. Attól függött, mennyit tudtunk megcsinálni, hogy mennyit kellett róla íebrusz- tolni. Régen a hulladékot vitte a házépítéshez a nép. — Volt, hogy három-négy méter hosszú, egyötven-egy- nyolcvan méter széles kőtömböt kellett lehúzni. Kilencven kilós vasrúddal először kimozgattuk, három-négy ember, aztán hórukk! Annyira fel kellett emelni, hogy a görgőt alá tudjuk tenni. Állítólag legénykorában apámék abból az árokból tizenöt méter hoc szán az útig húztak ki egy tömböt. El is ment a vasúthoz. Aztán háromszor is visszajött, végül csak a vasútnál maradt. — A faragó fejszéje két élű, kicsit meghajtott. Sokat dolgoztam vele. Ma már nincs szükség rá, a gépek darabolják a követ. A fejszét én meg nem tudnám mutatni, nekem nincs. Mérges is voltam, mert amikor megjöttek a gépek, le Ha a Benta-patak partján szellő fujdogál, a hegy tetején az már vihar. A kőbányászok védőitala nyáron hektoliter- számra a szódavíz, télen a forró tea. A kőbányászok munka ruhája nyáron egy könnyű nadrág, télen pufajka. Nyáron vakít a fehér szikla, napszemüvegben dolgoznak. Télen ellapátolják a gépek elől a ha vat, és a következő percben a szél visszafújja. És a meddő összefagy. Nyáron fenn, sziklafalak tövében megreked a levegő, tűz a nap. Az egyik katlanban néhány éve 70 fok meleget mértek. A kőbányászok ebédre fél- kilónyi kolbászt, oldalast, tenyérnyi szalonnát esznek. Deregán Gábor EMLEKEKET IDEZVE Számvetés, számadás Jó évtizede történt, a Váci Kötöttárugyárban. NDK-beli szakemberek járták a műhelyeket, s tolmácsuk — a végzős egyetemista — ugyancsak kínlódott a textilipari szakkifejezésekkel. A műszállal kevert pamutkelmékkel sehogysem boldogult, Kunstfaser — mondta végül, reménykedve, hátha jó lesz. Galbicsek Károly, a gyár igazgatója súgva kijavította: nem műrost, syntetisch. A tolmács sietve helyesbített, az igazgató megnyugtatta: nincs semmi baj, fog ez menni. Honnan is tudhatná egy mai húszéves, mi a különbség a műrostos fonál és szintetikus között?... mi bizottságnak, a Szakszerve- \ zetek Megyei Tanácsának el- í nőké, és szabad idejében a me- i. gyei pártbizottság archívumá- i ba jár öreg újságokat, munkás- t mozgalmi iratokat böngészni, 1 rendezni... * j I Az ifjúmunkás I 1 :.. 1928-ban, némi szeren- | csévél és protekcióval, tanuló ( lettem az Excelsior Harisnya- . gyárban. Napi 12 órás munka- ] idővel, az első évben 80 fiilé- . rés napibérrel. Tanulóidőm negyedik évében kétszer egymás után bércsökkentést hajtottak ; végre a gyárban. Ezt már nem . tűrhettük. Egy ifjúmunkás tár- } sammal sztrájkra bíztattuk a ] többieket. Megalakult a , sztrájkbizottság s engem, az ; inasgyereket, főbizalminak vá- ; lasztottak. A sztrájktanyáról . vittek el a rendőrök, ezúttal j ők vettek kezelésbe”. A gyár- . ból — társammal együtt — ] kivágták, feketelistára kerül- ; tünk, Békéscsabán számunk- : ra többé nem jutott kenyér... - Budapesten csak sztrájktörőként kaphattak volna mun- ■ kát, ha vállalják. Nem vállalták. Győrbe indult tehát, mun- , kát keresni. , Itt, a Hellas Harisnyagyár- . ban kerültem szorosabb kap- ; csolatba a kommunista mozga- ; lommal. Megismerkedtem Lő- , winger Oszkárral, az illegális KP tagjával, aki szervezőmunkával bízott meg a textilesek között Itt vettem részt először marxista oktatásban és a Vörös Segély gyűjtőakciójában is. Szakszervezeti munkánk eredményeként, a Szervezett textilipari dolgozók számát sikerült ezer fölé emelni. Ekkor már a rendőrség is tudta, hogy többről van szó, mint ártatlan szakegyletesdiről. Provokátorokat küldtek közénk, gépem mellett nyüzsögtek a rendőrkopók, albérleti szobámban gyakori lett a házkutatás, s időnként a gyárvezetői irodában próbáltak „észretérí- teni” ... — 1936 januárjában beérett a gyümölcs: sztrájkba léptünk. Májusig tartott a harc a tőkésekkel, ám engem Lőwinger elvtárs figyelmeztetett: döntöttek rólam, külföldre kell mennem, mielőtt lebuknék. | A vendégmunkás | — Így lettem vendégmunkás egy haarlemi nagyüzemben. Első barátom egy holland kommunista szaktársam lett, tőle kaptam az első kommunista sajtót, a Komintern Svájcban megjelenő lapját, a Rundschaut. Noha — külföldi állampolgárságom miatt — tagja nem lehettem, rendszeresen részt vettem a Holland KP munkájában, és egy győztes sztrájk szervezésében. Harminchét tavaszán kihozattam a feleségemet. Európában már baljós szelek fújtak. A fasiszta Olaszország lerohanta Abesszíniát, s a Népszövetség ölhetett kézzel nézte; Spanyolországban esztendeje dúlt a polgárháború, a köztársaságiák és a nemzetközi brigádok hiányos fegyverzettel vívták élet-halál harcukat a fasiszták ellen. A nyugati hatalmak be nem avatko- zási politikája a hollandokkal is megsejttette a jövőt... \ — Mindannyian tudtuk: ha kitör a háború, Hollandiát lerohanják a nácik. Menekülnöm kellett, amíg nem késő. Most még nehezebb volt vízumot szerezni, mint két évvel azelőtt. Végre, 1938 májusában útnak indultunk Uruguay- ba. A vízcayai öbölnél a kapitány megmutatta a priuszomat: a „figyelmes” horthysta rendőrség oda is utánam küldte... | A szervező titkár | — Montevideóban első utam új munkahelyemre, a második a magyar elvtársakhoz vezetett. Nekik köszönhetem, hogy I . ní>m óreztem min számkiGyermekkor Persze, engem sem német Freulein kergetett otthon az asztal körül, hanem hat testvérem, ha útban voltam —: meséli most Galbicsek Károly nyugdíjas gyárigazgató, lassan keresgélve gyermekkori emlékeiben. — Akkoriban legfeljebb szlovák szót keverhettem a beszédembe, a németet jóval később, Győrben tanultam, német munkatársaimtól. — Apám kisiparos volt: cipész, foltozó varga, csizmadia, mindent elvállalt, hogy enni adhasson hét gyermekének. Már az első világháború előtt Népszavát járatott, később meg is találtam valamennyit a padláson ... Hétéves voltam, amikor először hazajött a frontról, egynapi szabadságra. Anyám szegény, panasszal várta: rossz gyerek a Karcsi, nem akar ásni, pedig már hétéves ... ... Voltam én minden, amivel keresni lehetett: ■ bojtár- gyereik, napszámos, őriztem jószágot avas szalonnáért, törtem kukoricát, tizenhatodik kosárért. Szabad időmben a padlásra jártam, öreg újságokat böngészni. — Első „találkozásom” a csendőrökkel 17 éves koromban esett, jó darabig viseltem a nyomait. Akkor már ötödik éve húztam ki magam a leventeoktatás alól. A kakastollasok aztán „kézzelfoghatóan” ráébresztették hazafiúi kötelességemre. Tagja voltam a békéscsabai Előre Munkás Testedző Egyesületnek, kifutógyerek létemre munkásifikkel barátkoztam, rendszeresen eljártam a munkásotthonba, és az eszperantó körbe; apám a Tanácsköztársaság idején elsők között lépett be a kisipari szövetkezetbe. a bátyám vezetőségi tagja volt az énítőmunkások szakszervezetének — több mint elég okuk volt a csendőröknek felfigyelni a családra. Két esztendeje, hogy nyugdíjas, és azóta kevesebbet van otthon, mint azelőtt. Mozgalmi tapasztalataira, derűs önfegyelmére. nyugalmára még sok helyütt van szükség. Tagja a Pest megyei pártbizottságnak, gyományokat ápoló társadalSZEMBEN ÉS OLBAT.T SZIKLAFAL Ékes János felvételei vetett idegennek. Egy régi magyar kommunista, Staub Lajos összehozott Mujica elvtárssal, az UKP központi ellenőrző bizottsága elnökével, aki azt tanácsolta, kapcsolódjam be a magyar munkások vörös sejtjébe. Ez olyan illegális szervezet volt, amelyben kommunisták és szimpatizánsok dolgoztak együtt a magyar kolónia tagjainak politikai nevelésében, kulturális életük irányításában, a békemozgalom szervezésében. A vörös sejtek kommunista tagjai emellett részt vettek az UKP munkájában. Minden egyes vörös sejt órák alatt mozgósítható, fegyelmezett szervezetet alkotott, hogy mennyire, azt az élet igazolta rövidesen. Egy nappal azután, hogy a horthysta magyar kormányzat hadat üzent a Szovjetuniónak, gyűlést szerveztünk Montevideo legnagyobb előadótermében, amelyre meghívtuk a sajtó képviselőit is. A nagygyűlésen nyilatkozatban bélyegeztük meg a fasiszta magyar Kormány lépését, és bejelentettük, hogy gyűjtést rendezünk a szovjet hadsereg támogatására. Szinte órák alatt, 2000 dollár gyűlt össze, amiből — elsőként a világon — gyógyszereket küldtünk a Vörös Hadseregnek. Akciónknak a Szabad Magyar Mozgalom a Szabad Magyarországért nevet adtuk, s én lettem a szervező titkára. A gyűjtéseket a háború végéig folytattuk. A befolyt összegből gyógyszereket, lábbelit vásároltunk a szovjet katonáknak. Uruguayban a textilipari munkásoknak nem volt szákszervezetük. Galbicsek Károly- nak is oroszlánrésze volt abban, hogy 1940 elejére megalakult, s három év múltán a legharcosabb szervezet lett. — Hivatalosan 1944 júliusában lettem tagja az Uruguavi Kommunista Pártnak; de már jóval előbb a magyar frakció vezetője voltam. A pártba való belépésem után megbíztak a Montevideo megyei pártbizottság gazdasági instruktort teendőivel, s ezt a munkát végeztem hazatérésemig, 1948-ig. Az az ünnep Aki ismeri Latin-ameriká történelmét, tudja, hogy az egyet jelent a gyarmatosítás, az elnyomás, a katonai diktatúrák, a puccsok és ellen- puccsok történetével. — Magam is mindössze néhány hónappal a Terra-féle fasiszta diktatúra bukása után érkeztem Uruguayba, olyan időben, amikor a nép éppen csak kezdett szabadabban lé- legzeni. A KP taglétszáma alacsony volt, ám politikai befolyása, a közélet demokratizálásáért vívott harca egyre mélyült, szélesedett. — Ebből az időből legélesebben az 1940. november 7-i ünnepség emléke maradt meg bennem. A diktatúra bukása óta ekkor ünnepelték Uruguayban először szabadon, nyilvánosan az Októberi Szocialista Forradalm győzelmét. A párt nagygyűlést hirdetett a fővárosi tanács palotája — a Palacio Municipal — előtti téren. Ötvenezer ember gyűlt össze, ötvenezer főnyi ujjongó, forrongó tömeg! Még rám, a nyugodtabb vérmérsékletű európaira is feledhetetlen hatást tettek az UKP szuggesz- tív erejű, nagyszerű szónokai, a munkásszolidaritásnak, az internacionalista eszméknek az a forró hangulatú, lelkes megnyilvánulása, amelynek ott részese lehettem. Ez a nap évekre szóló erőt, önbizalmat adott a munkástömegeknek; ezt a párt számbeli növekedése, a demokratizmus erősödése jól bizonyította. Számomra pedig mindmáig ez a november 7-i ünnepség maradt a legszebb, legemlékezetesebb. Nyíri Éva Hófehér kőtömbök
