Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

PEST hegyei zMirUtp 1972. NOVEMBER 6., HÉTFŐ Klubkönyvtdr­avatas Holnap, kedden délután há­rom órakor ünnepélyes kere­tek között avatják fel Üjhar- tyán község, Móricz Zsigmond- ról elnevezett klubkönyvtárát, amelynek felépítése elsősor­ban a helyi szaksizövetkezetet dicséri. Az ünnepséget Sas­hegyi Mihály községi tanács­elnök nyitja meg. Avató be­szédet mond Boros András, a dabasi járási hivatal elnöke. Az ünnepséget az úttörők szü­reti felvonulása előzi meg. V adászlovaglások Nagyvázsonyban a nemzet­közi hírű lovasiskolában no­vember elején megkezdődtek az immár hagyományos va­dászlovaglások. Az őszi lovas­programra Ausztriából és a Német Szövetségi Köztársa­ságból érkezik az idén is a legtöbb vendég. A vadászlovaglás hagyomá­nyait elevenítik fel azokon a 20—30 kilométeres Balaton- felvidéki túrákon, amelyeken a részvevőknek 30 természetes és mesterséges akadályon kell túljutniuk. Háztartási gépekbe Háztartási gépekbe kerülő villanymotorokat szerelnek ösz- sze az ikladi Ipari Műszergyárban a Gárdonyi ötszörös ezüst­jelvényes szocialista brigád tagjai. Ekés János felvétele OTTHON ALAPÍTOK Segítenek az üzemek — ha megkötéssel is A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa és a Pest megyei MÉSZÖV százhúsz felmérőla­pot küldött a vállalatokhoz, intézményekhez és szövetke­zetekhez, arra kérve választ: hogyan segítik a dolgozók la­kásépítkezéseit, A 120 vissza­érkezett kérdőíven 49 vállalat, egy intézmény és négy fo­gyasztási szövetkezet nyilat­kozott úgy, hogy támogatja dolgozói lakásépítését. A ne­gyedik ötéves terv végéig — valamennyien együtt — csak­nem százmillió forintot költe­nek erre a célra, és 1571 la­kás elkészülésében segítenek. Egy-egy dolgozónak általában 10—30 ezer forint közötti tá­mogatást nyújtanák. A segítés módja sokféle: pénzbeli hozzájárulás, építő­anyag- vagy szállítóeszköz-jut­tatás, sőt, olyan példa is van, hogy az építkezők társadalmi munkát végeznek az üzem­ben, s ennek ellenértékeként kapnak építőanyagot. INDULÁS Á Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárának váci telepén 1969-ben tizen- ketten elhatározták, hogy KISZ-építőközösséget alakí­tanak. Valamennyien fiatal házasok voltak, jó részük már gyerekekkel, albérletben vagy rokonoknál lakva. — Megállapodtunk, hogy havonta ezer forintot teszünk takarékba — idézi fel a kez­detet Tóth Károlyné üzem­gazdász, az egyik építkező —s amikor összegyűlik 30—30 ezer forint, akkor kezdünk a mun­kához. A városi tanács segí­tett telket szerezni: a Zrínyi utcai lakóházak mögötti terü­letet sajátították ki, itt kap­tunk 1600 négyszögölet. Mivel ez a telek elég nagy volt, ta­valy még egy építőközösség alakult, csatlakoztak hozzánk a szomszédos gyárak fiatal­jai is. 1971. július elseje után — amikor a KlSZ-építőközössé- gek megszűntek — a fiatalok lakásszövetkezetet alakítottak, öttagú vezetőséggel, amelynek elnöke Kardos Károly, a váci telep vezetője lett. így folytat­ja a történetet: — Mladek Ferenc, a városi TÖVÁL főmérnöke készítette a terveket. Valamennyi három szoba összkomfortos, modem lakás, és mindegyikhez garázs is készül. Az építkezés tavaly szeptemberben kezdődött, rög­tön, ahogy birtokba vehettük a telket. A tanács a kisajátítás­kor a vételárat négyszögölen­ként 160 forintban és.a zöldkár megtérítésében állapította meg. A volt kerttulajdonosok ke­vesellték ezt £z árat, és bíró­sághoz fordultak. Az ered­mény: a lakások ára — előre­láthatólag — 20 ezer forinttal emelkedik. — Az eredeti tervek szerint 218 ezer forintba került volna a három szoba összkomfort — mondja Tóth Károlyné, majd látva csodálkozásomat, hozzá­teszi: — Azért csak ennyi, mert mi magunk is dolgozunk, családtagjainkkal együtt. A leendő lakástulajdonosok ha­vonta 100 órát dolgoznak, mun­kaidő után, szabad szomba­tokon és vasárnap. KÖLCSÖNNEL — Az OTP-től — mint la­kásszövetkezet — 114 ezer fo­rint kölcsönt kaptunk, 2 szá­zalékos kamatra — magyaráz­za az építés pénzügyi részét Kardos Károly. — Kértük a 60 ezer forintos szociálpolitikai kedvezményt is, vállalva — akinek még nincs — két gye­reket. — Hogyan segített a válla­lat? — Itt a telepen társadalmi' munkát végeztünk, mintegy 90 ezer forint értékben. Ezt nem fizették id, hanem ezért , — önköltségi áron — betont, kavicsot és födémelemeket kaptunk. Hasonlóképpen se­gítettek a többiek is: a hajó­gyáriak szállítóeszközöket, gé­peket hoztak, a Heuréka Gu­migyártól mozaikparkettáf kaptunk; mindenki megtette a magáét. Az építkezésnek jövő év augusztusára kell befejeződ­nie. Az idén az első nyolc la­kás födémig elkészül, csak a belső munkák lesznek hátra; a többieknél a garázsszint meg­van, a falakat húzzák. ÉRDEKELLENTÉT Zavartalanul dolgoztak, ám az utóbbi napokban megrom­lott az összhang a fiatalok és a betonelemgyár között. Az Építésügyi Értesítő 1972. ok­tóber 6-i számában megjelent ugyanis egy pénzügyminiszté­riumi közlemény, amely a dol­gozók lakásépítésének támoga­tásáról intézkedik: meghatá­rozza a segítés mértékét, módját, a visszatérítés szabá­lyait. A váci telep vezetője, Fischer István így nyilatkozik erről: — A szentendrei gyár igaz­gatója utasításban közölte: a kilenc építkező fiatal csak ab­ban az esetben kaphat továb­bi vállalati támogatást, ha szerződést köt: 5000 forintig két évre, 5-től 15 ezer forintig öt évre, 15 ezer forinttól 50 ezer forintig tíz évre, azon fe­lül pedig húsz évre kell szer­ződ": a vállalattal. — Az intézkedés meg­osztotta a lakásszövetkezet betongyári tagjait. Volt, aki azt mondta: kössenek szerző­dést, mások úgy vélekedtek: ha 10—20 évre vállalják, hogy itt maradnak, kihagyhatják őket a béremelésből, a juta­lomból, mert tudják róluk; nem mehetnek el, hiába ígér­nek másutt többet. — Saját érdekük ellen cse­lekszenek, ha nem kötnek szerződést, mert legalább fél­millió forintot kaphatnának támogatásként, ha mind a ki­lencen aláírnák. A többi gyár természetesen saját hatáskö­rében dönt arról, miként biz­tosítja magát, hogy a dol­gozónak nyújtott támogatás „ne vesszen kárba”. NEKIVÁGNAK A betonelemgyári fiatalok, hosszas vita után, végül úgy határoztak (erről már telefo­non tájékoztattak bennünket): amennyiben a vállalattól pénz- beni segítséget kapnak — hi­szen építőanyagra nincs szük­ségük — akkor aláírják a szerződést. Soós Ibolya PETŐFY, A TÁBLABÍRÓ Böngészés a Pest megyei Levéltár kiállítási gyűjteményében Márpedig a hitetlenek is1 meggyőződhetnek róla a Pe-1 tőfi-évben Pest megyében, szá­mos ünnepi kiállításon, mert látható lesz, már ahol köz­szemlére teszik, fénymásolat­ban Zemplén vármegye 1847. augusztus 5-én tartott nemesi közgyűlésének 1276. számú ha­tározatát, megválasztása bi­zonyságát. A zempléni nemes urak, néhány gróf, több ne­mes, továbbá vagy négy külön­böző felekezetű magasrangú pap, valamint tanár és tanító, meg egy orvos (ez utóbbiak honoratiorok, vagyis tanultsá- guknál fogva a rendi világban nem nemes létükre is kivétele­sek, becsülésre méltók) társa­ságában Petőfy (így szerepel y-nal a neve) Sándort táblabí­rává választották. Alighanem Zemplén táblabírái benjámin- ja lehetett a maga 25 eszten­dejével, de országos hírű köl­tő volt már akkor, a szabadság népszerű dalnoka. S közismert volt osztrákellenessége, az ak­kori kormánnyal szembeni nyílt ellenzékisége, s költői nagysága mellett ezt a bátor magatartását jutalmazták megválasztásával a rebellisnek számító zempléniek. „Forradalmár, antiklerikális...” S hogy mily veszedelmesnek ítélhette, még mielőtt táblabíró lett, Petőfit a bécsi kormány, arról viszont egy 1846. május 16-án kelt német nyelvű irat tanúskodik. Éspedig az osztrák állami kancelláriához, bizo­nyára annak felszólítósára in­tézett Információ Petőfi poli­tikai nézeteiről. Tehát kémje­lentés, s mint ilyent, aki meg­fogalmazta, a spicli, nem is ír­ta alá. Ám, meg kell hagyni, a jelentés névtelen szerzője, a besúgók ősi szokásával el­lentétben, nem lódított, nem tódítótt, színtiszta igazat írt. Forradalmár, rajong a szabad­ságért, antiklerikális, gyűlöli Ausztriát — így jellemezte. Sok egyéb, hasonlóan érde­kes és értékes, Petőfi költői meg politikai szereplésére vo­natkozó dokumentumot válo­gatott össze saját, valamint más levéltárákban, és a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött iratokból, egykorú képekből a Pest megyei Petőfi-bizottság megbízásából a megye levéltá­ra. Az iratok fénymásolata, a képek kópiája most készül, és egész rövid ^dőn belül eljut a megye valamennyi városi ta­nácsa, járási hivatala művelő­dési osztályához, hogy a .terü­letükön rendezendő ünnepi ki­állításokat gazdagíthassák ve­lük Van ebben az adatgyűjte­ményben néhány sokszor nyil­vánosságra hozott írás is. De vajon hiányozhat-e belőle a Nemzeti Dal kézirata és a saj­tóból kikerült első példánya? Amelyre a költő a maga szép írásával feljegyezte: „Ez a szabad magyar sajtó első terméke.” Trombita harsog... Sokkal kevésbé ismert Pe- tőfi-relikvia az a levél, amit Debrecenben, 1848. december 8-án intézett a városban ülé­sező képviselőházhoz: „Képviselő polgárok! Milyen nagy fontosságú le­het egy kis költemény, bizo­nyítja egy francia tábornok le­vele, ki azt írta a conventnek, hogy vagy küldjenek neki te­temes segédsereget, vagy küld­jenek egy kiadást a marseil- laiseből. Ha elég buzdítónak találják a következő költe­ményt, nyomassák ki annyi példányban, amennyit szüksé­gesnek fognak látni, s küldjék szét országszerte a magyar tá­borokba. Részemről igen óhaj­tom, hogy miután szigorú kö­rülményeim kis időre .elvonták a hadipályáról személyemet, legalább lélekben az alatt is részt vegyek nemzetem harcai­ban. Tisztelő polgártársuk Petőfi Sándor” S következik a költemény,' szintén saját keze írásával. A címe: Csatadal. Szövegét bizo­nyára mindenki ismerd. így kezdődik: Trombita harsog, dob pereg, Kész a csatára a sereg. Előre! S a képviselőház a v.ersef kinyomatta, elküldte minden^ felé a harcoló honvédsereg-: nek. írta: Petrovies Sándor Ott van az adatgyűjtemény« ben Petőfi Debrecenben 1848, december 24-i levele Kossuth Lajoshoz, amelyben mint a 28, honvédzászlóalj kapitánya, őr-' nagyi kinevezését kéri. A ki­nevezés megtörtént, mégpedig a költő kívánsága szerint, 1849, január elsejei hatállyal. Leve­lében ezt az óhajt azzal indo­kolja, hogy januárnak ezen a napján született. Persze, nem hiányozhat a gyűjteményből a kiskőrösi evangélikus egyház keresztelé­si anyakönyve 1822. érvi be­jegyzéseinek első oldala sem. Hiszen ennek élén az első be­jegyzés szól arról, hogy Petro- vies Sándor január elsejével megkereszteltetett. Sok-sok életírója éppen ebből követ­kezteti azt, hogy január else­jén csak megkeresztelték, de előbb született. Ö maga vi­szont, Kossuthoz írott levelé­ből látjuk, ezt a napot tartja születési napjának. A költő azonban akkor szűr letik, amikor első verse nyom­tatásban megjelenik. Ez pedig 1842-ben történt. Az Athe­naeum fogadta el közlésre és hozta Petrovies Sándor „A bo­rozó” című versét. A vers kéz­iratának fénymásolata is sze­repel a gyűjteményben, tehát a kiállításokon az is látható lesz. Valamint második meg­jelent' verséé is, ami ugyanab­ban az évben az Athenaeum egy későbbi, számában látótt napvilágot, de már Petőfi Sán­dor írta. A címe: „Hazámban”, Szokoly Endre Csendélet barna tállal Ez év tavaszáp rendezték be a XIX. században épült mű­emléki jellegű épületben a miskolci képtárat. Az állandó kiállításon a miskolci és az or­szág más művésztelepein élő, vagy alkotó képzőművészek alkotásait mutatják be. A Mű­velődésügyi Minisztérium tá­mogatásával most újabb tizen­hét festménnyel és három szo­borkompozícióval gazdagodott a gyűjtemény. Az új szerze­mények között van Barcsay Jenő Kossuth-díjas kiváló mű­vész freskóterve, Czóbel Béla Kossuth-díjas Női fej, Doma- novszky Endre Kossuth-díjas Születésnap, valamint a közel­múltban elhunyt Főnyi Géza Csendélet barna tállal című alkotása. A DANYI PÉLDA Ez már világszínvonal GAZDAG SZÜRET — HIÁNYZÓ PINCE A kép maga a gazdagság — nem kell hozzá semmi fantá­zia, hogy ez a fogalom felöt- lődjék a szemlélőben. Nem, hiszen rajzolni-festeni sem le­hetne teltebb szaruját a bő­ségnek, mint amit itt látsz, ezen a futóhomoknak mondott, vagyis alábecsült földön, Dány határában. Azt hallottam, mindössze kettő-három arany­koronás talaj ez, amelyen haj­dan legfeljebb három-négy mázsa rozs ha megtermett, de inkább csak vézna akácfák tengődtek rajta ritkásan, mi­ként a szőlőtáblák szélén akad is még mutatóban néhány fa- csoportocska. KORDONOSAN De hát a szőlő az, amelynek híre idevonzott: százmázsás holdankénti termésről szól a fáma, jóllehet tudomásom sze­rint ha nem is ismeretlen ho­zam ez, de mindenképpen a világ élvonalába sorolandó. (összevetésül: a tavalyi orszá­gos átlag 19,1 mázsa volt, s az 1969. évi rekord is csak a 24 mázsát ütötte meg.) No már most, ez a száz mázsa hogyan is képzelhető el, miként osz­lik meg — ráfér-e egyáltalán ilyen tömérdek gyümölcs a tőkékre? Persze, ne gondoljon senki hagyományos tőkékre; drótsorokra fut föl a szőlőinda, a drótok vasbeton oszlopokra miként képzeli el a kordonos- feszülnek, köztük fából fara- művelés megvalósítását, gott karók tartják a hatalmas — Ezt az alsó drótsort le­térhet. Már ahol megtartják, vesszük, s fölülne helyezzük, ugyanis végigpásztázva a soro­kat, sok helyütt ütközik meg­dőlt karókra, csáléra fordult drótsövényekre a szem. Ez mind ama gazdagság követ­kezménye, hiszen mindössze 40 mázsás hozamhoz konst­ruálták a karókat. Ebbe természetesen nem lehet belenyugodni, hiszen a Mag­vető Termelőszövetkezet nem azért gondozza, műtrágyázza ezt az új telepítésű nagyüzemi szőlőt, hogy a támrendszert évről évre újra felállítsa. Meg­erősítendő hát a tartóoszlopok hadereje, ám úgy, hogy a ter­més tán az eddginél is — jól értettem a tsz-elnök magyará­zatát? — nagyobb legyen. Gádor János, az elnök odalép az egyik sorhoz, s megmutatja, így megszűnik majd a szüreti hajladozás: állva szedhetik m szőlőt . TIZENNY OLCFAJTÄ Bizony, nagyon aktuális ten« nivaló, hiszen ahogy szétte­kintek a szüretélőkön, java­részt idősebbeket látok. De a kedvük olyan, mintha nem a fárasztó szedés lenne tenniva­lójuk, hanem már az ünnep­számba menő szüreti mulatsá­gon éreznék magukat. Érthető, hiszen ezek a tsz-tagok még úgy nevelődtek, hogy minden­fajta bőséget örömmel fo­gadtak — ők még keveset kalkulálgatták a gazdaságos­ság kritériumait, jóllehet, ma is kétségtelen, hogy amiből több van, az csak rentábili- sabb lehet — Amikor ezt a szőlőt elül­tettük, az elnök azzal fenyege­tőzött, hogy amikor teremni kezd, jöhet a fél falu szüretel­ni — mondja az egyik öreg­ember, akit társai Szegedi bá­csinak szólítanak, s aki egy korabéli férfival a sor két ol­dalán kopasztgatja. fürtjeitől a fagycsipte, hulló levelű tőké­ket. (Kék ládákba dobálják a szőlőt; a puttonyozás meg­szűnt, s jövőre már szállító- kocsi jár majd a sorok között Hát ha nem is a fél falu, de a mai napon 142 ember szüre­tel, s csak felerészben tsz-ta­Sok minden köztudomású Petőfi Sándor életéről, de vajmi kevesen lfehetnek, akik számára ne lenne újdonság, hogy a költő nemes Zemplén vármegye táblabírája volt. Szép számmal akadhatnak bi­zonyára olyanok is, akik el sem hiszik, mintha a közren­dű Petőfi ezt a nemeseknek kijáró és azoknak is nagy meg­tiszteltetést jelentő vármegyei rangot elnyerte volna. Választás a rebellis megyében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents