Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-01 / 258. szám
4 PEST Mit» kKímísxP 1972. NOVEMBER 1., SZERDA SZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT Ignyatovics Jakov Tegnap a Magyar Tudományos Akadémián, ma Szentendrén emlékeznek meg Ignyatovics Jakov, a szerb realista regény megteremtője születésének százötvenedik évfordulójára. Hogy ki volt Ignyatovics Jakov s élete hogyan kapcsolódik megyénk történetéhez, arról Csuka Zoltánnal, az ismert műfordítóval beszélgettünk. — Ignyatovics Jakov 1822 novemberében Szentendrén született. Szentendrén, Vácott és Pesten végezte iskoláit. Hosszú, nagy vargabetűkkel kanyargó életpályája során volt ügyvéd, a forradalmi magyar kormány kiküldöttje, Karlócán nemzeti titkár, belgrádi újságíró, később a pesti Letopis szerkesztője, újvidéki főjegyző, magyar országgyűlési képviselő, mindenekelőtt pedig író. Érthető tehát, ha Szentendre ma is a magáénak vallja hányt-vetett életű, nagy fiát. • Mi őrzi emlékét a mai Szentendrén? — A magyar szabadságharc centenáriumi esztendejében, 1948-ban szerb és magyar nyelvű emléktábla került szentendrei szülőházára és az évszázadok óta szított ellentétekkel szembeszállva ma is hirdeti a két nép egymásrautaltságát. Ugyanabban az évben, csaknem háromnegyed évszázadnyi késedelemmel, először jelent meg magyar nyelven önéletrajzi regénye, a Respektus Vásza, amelyben ez, a saját népe előtt oly sokáig félreismert, a magyar nép előtt pedig még máig is majdnem ismeretlen ember, a szabadságeszmék híve, egy szerb nemzetiségű huszártiszt alakját írja meg. Egy szerb honvédhuszárét, aki a világosi síkon teszi le a fegyvert, szúrja le lovát, hogv utána annyi magyarral vállalja a rabságot, a börtönt. • Ignyatovics műveiben találunk-e utalásokat szentendrei életére? — Már 1860—63 között folytatásokban megjelent Milan Narandzics című regényében erőteljesen és valószerűen ábrázolta a magyarországi szerb polgárság életét. Regényét kecsak a vagyonszerző apa alakjával ismerkedik meg, hanem hű korrajzot is kap az akkori viszonyokról. A regény második része lényegében a fiatalabb fiú, Sámika története, aki újból és újból vőlegény lesz, de sohasem tudja végleg rászánni magát, hogy megnősüljön. © Ezek szerint ma joggal emlékezik a város nagy fiára. — Feltétlenül. Amint a róla szóló, három esztendeje megjelent könyvémben, A szentendrei rebellisben is megírtam, Ignyatovics Jakov eredeti alakja volt korának, Szentendrén épp úgy, mint Újvidéken, vagy Belgrádban. Olyan korban, amikor általánosságban még a romantika Ignyatovics Jakov... uralkodott, korát megelőzve '—.és szentendrei szülőháza. reskedők, ügyvédek, katonatisztek, diákok, katonák, szobalányok, szatócsok és iparossegédek reális alakjai népesítik be. Nem kétséges, hogy ezek a figurák közvetlen szentendrei tapasztalatai alapján születtek meg. Lényegesen jelentő-, seb regénye azonban az 1878- ban megjelent örök vőlegény, amelyben szülővárosa, Szentendre hanyatló szerb polgári és kereskedőtársadalmáról ad reális, ízes humorral fűszerezett korrajzot. A két részre tagolódó regény középpontjában Sofronie Kiric szerb kereskedő családja áll. S miközben a fordulatokban bővelkedő mesét elmondja, az olvasó nemösztönösen eljutott a társadalom realista ábrázolásához, a kritikai realizmushoz. Éppen ezért igen előkelő helyen áll a szerb irodalomtörténetben: a szerb realista regény megteremtőiéként tartják számon. De_ mv- magyarok, sem -feledkezhetünk meg róla. Nemcsak azért, mert a negyvennyolcas szabadságharcban a Habsburgokkal és népe többségével szembefordulva o mi ügyünk mellé állott, amiért majdnem életével kellett lakolnia, de azért is, mert megörökítette számunkra történelmünknek egy érdekes korszakát. Prukner Pál A 175 éves Georgikon Százhetvenöt évvel ezelőtt, 1797-ben kezdte meg működését Európa első felsőfokú mezőgazdasági intézete, a Keszthelyen létrehozott Georgikon. Nevét Vergilius tankölteményéről és alapítója, a kimagaslóan haladó gondolkozása, Festetics György keresztnevéről kapta. Az iskola úttörő módon arra vállalkozott, hogy művelt mezőgazdasági szakembereket képezzen, neveljen, akik képesek áttörni a feudális elmaradottság korlátáit. S ha azt is tudjuk, hogy a Georgikon ösztöndíjasai javarészt nem a nemesek, hanem a jobbágyi sorban élt bocskorosok közül kerültek ki, akkor még teljesebb képet alkothatunk az intézmény haladó szelleméről, szerepéről. Ennek, a főiskolának utóda a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem, amelyet 1970-ben emeltek, erre a rangra. Négy karán ma több mint háromezer hallgató tanul. Hazánk mai mezőgazdasága, illetőleg élelmiszer- gazdasága évről évre több, magas fokon képzett szakembert igényel. Agráregyetemeinkre — köztük a keszthelyire is — igen nagy feladatok várnak. A nagy múlt, a méltán ápolt hagyomány kötelez. Az oktatók és a kutatók elé azt a követelményt állítja, hogy mezőgazdaságunk további korszerűsítésének, műszaki fejlesztésének értő szakembereit neveljék az egyetemen. G. P. Kibontott ablakok A várnai IV. nemzetközi építészeti filmfesztiválon a népes mezőnyben a magyar műemlékek helyreállítását és félhasználását bemutató, Kibontott ablakok című 15 perces, színes magyar kisfilm érdemelte ki a fesztivál második díját. A filmet Kollányi Ágoston rendezésében az Építésügyi Tájékoztatási Központ filmstúdiója készítette. Fővárosi színházi esték Arisztokraták Pagonyin darabja a Thálíában V AGÁN YROM ANTIK A van, volt és lesz. Mint ahogy vagányok is vanak, voltak, lesznek. Szeretjük a vagányokat, dédelgetünk magunkban kimondatlan vágyakat, hogy egyszer mi is lehessünk vagányok. No, persze, nem tolvajok, betörők, gyilkosok. Nem, csak vagányok, tolvajlás, betörés, gyilkolás nélkül. Pagogyin Arisztokratákja betörők, gyilkosok, tolvajok átne velőséről szól. Vagányok megváltoztatásáról, olyanokról, akik nemcsak egyszerűen jópofa vagányok, hanem el is ítélhetők, hiszen bűnösök. Ilyen vagányok nem nagyon szeretnénk lenni, mert rettegünk az ítéletektől. Nézni viszont annál jobban szeretjük a vagányszíndarabokat, filmeket, tévéjátékokat, leginkább azokat, amelyekben a vagányság romantikus, tehát nincs testközelben a bűnözés, s amelyekben a vagányok megváltoztathatók, tehát meg lehet nekik bocsátani. Pagogyin sikerének titka azonban mégsem ez. Hanem a líra, amellyel bensőségesen ábrázolja alakjait. De sikere sovány lenne, ha nem hinne abban, hogy a vagányok is — legyenek bár bűnözők — emberek, akiket meg lehet tanítani emberi tulajdonságokra. Izgatottan várjuk, hogyan lesz a munka hőse a rettegett vagány Kosztya kapitányból és társaiból, abban az átnevelő táborban, amely Szibériában található, nem sokkal a forradalom győzelme után. A DARAB RENDEZŐJE, Kazimir Károly hasonlóképpen átveszi az írótól ezt a köny- nyedséget. Elementárisán temperamentumos, jókedvű, valóban vagány rendezése a biztos siker záloga. Természetesen rossz ízű lenne ez a siker, ha a rendező csupán a poénokra figyelt • volna. Nem ezt tette, okosan, ügyesen, elkötelezett művész módjára arra koncentrált, ami a darabban a leghaladóbb: az ember megváltoztatásának lehetőségére és módszereire. Mindezt nem „elmé- letieskedve”, „doktrinerkedve” teszi, hanem szórakoztatóan. Nemrégiben jelent meg Kazimir könyve, a . Népművelő színház. Hát ez népművelő színház a javából, mert vonzza a közönséget, nem engedi egy pillanatra sem ellankadni figyelmét — s hamarosan el fog terjedni a városban, az országban, hogy van egy „optimista komédia, érdemes megnézni”. Közben eszembe jutott, hogy elfelejtkeztem arról írni, hogy Kazimir színpada „modern” színpad: nincs függöny, a színpadot meghosszabbították, benyúlik a nézőtérre, a nézők egy része a színpadon kapott helyet, a szereplők elölről, hátulról, oldalról, mindenhonnan bejönnek, mindenfelé kimennek. Igen, majdnem elfelejtettem. De csak azért, mert nem ez a lényeg. Mert a lényeg az, hogy ezt az előadást nehezen lehet másképpen elképzelni, mint így. A díszlet is ilyen: Rajkai György világos, gyalult deszkából különböző emelvényeket és „falakat” ácsoltatott a színpadra, szinte érezni a friss fenyő szagát, mint a tajgában. A jelmezek a karikírozó jellemzés szolgálatában születtek és lettek a szereplő hősök saját ruhadarabjai. a játékstílus felszabadult és bravúros. Nem véletlenül jelzik a színpadon, hogy „akrobatika: Pólyák József”. A színészek valóban egyúttal akrobaták is ebben a darabban, úgy verekednek, úgy esnek össze, úgy mozognak. Harsányi Gábor ismét bizonyított. Bizonyította, hogy utolérhetetlenül tud vagányok bőrébe bújni. Kosztya kapitánya emlékezetes alakítás. Dra- hota Andrea Szonja alakjában a bravúrok sorozatát hajtotta végre: kitapinthatóan játszotta el a tolvajlányból munkáslánnyá válás minden fokozatát. Szilágyi Tibor Sza- dovszkij mérnöke harmonikusan felépített figura. Inke László Botkin professzora izgalmas alak. Szabó Gyula Gro- movja, szovjet tisztje, minden régi beidegződésnek és manir- nak ellenáll. A népes; szereplőgárdából ki kell emelnünk Komlós Jucit, Csíkos Gábort, Buss Gyulát, Esztergályos Cecíliát, Hacser Józsát, Peti Sándort, Ruttkai Ottót. Goda Gábor könnyed, hajlékony fordítása bravúros. Berkovits György KÖNYVESPOLC A lélek tájai A kánkán sodró lendületével viszi végig olvasóit Gál György Sándor, az Offenbochról szóló vaskos regény lapjain. Kölntől Párizsig vezet a nagy zeneszerző útja. Szíve a német hazáé, de szelleme, bája, humora jellegzetesen francia. Hosszú ideig fejedelemként uralta a párizsi zenés színpadokat, s eleven és hódító ma is szikrázó-andalító, szellemes-érzelmes muzsikája. (A szép Heléna, A gerolsteini nagyhercegnő, az Eljegyzés lámpafénynél, az Orfeusz időről időre felbukkan az operettszínpadokon, a Hoffmann meséi pedig a világ valamennyi operaházának állandó műsordarabja.) Az író a ragyogás mögött megmutatja e nagy élet sokféle baját-gondját, a lelki és testi szenvedést, a megaláztatást — de a mindezen nagy erőfeszítéssel, mégis diadalmasan győző életerőt, s szinte gyermeki bizakodást is. Elvezeti az olvasókat az offenbachi élet — s ami vele elválaszthatatlanul egybeolvadt —, az offenbachi zene szivárványfé- myű forrásához. Gál György Sándor nemcsak hősét állítja elénk, hanem Párizs akkori életének szinte valamennyi jelentős zeneszerzőjét, szövegíróját, színigazgatóját, színészét, primadonnáját, lap- szerkesztőjét. S rajtuk kívül a kor irányító államférfiait, s a tőzsde- és szalonlovagokat, bankárokat, úri szélhámosokat. De még ezzel sem elégszik meg. A sok érdekes szereplő mögött biztos kézzel, imponáló tájékozottsággal játszatja le a színes és zaklatott kor ‘valamennyi jelentős történelmi eseményét, az egymást követő forradalmakat, III. Napóleon tündöklésének és bukásának emlékezetes mozzanatait, s a mexikói császárrá lett Habs- burg-főherceg, Miksa tragédiáját. S mindezt újszerű, egyéni írói megoldással :— egy képzelt, korabeli újságíró, a Figaró egyik munkatársa szemével — láttatja, szinte vele mondatja el, akinek így saját drámai sorsa is beleszövődik Offenbach regényes életébe. Gál György Sándor új műve — nem maradva el eddigi könyveinek hatásától — érdekes és érdekfeszítő olvasmány. Nem csupán központi alakja avatja azzá, hanem bőven áradó cselekménye, az izgalmat az utolsó sorig fenntartó fordulatossága és leírásának élénksége, amely Offenbach muzsikájának pazar elevenségét idézi. A regény, finom, stílusos címlappal (tervezője Csengery Zsolt) a Zeneműkiadó gondozásában jelent meg. Az aranypapagáj A könyv címe, s méginkább alcíme (Történet Francisco Diabolo-Diablotka kalandjairól és szerelmi ügyeiről) eltakarja magát a művet, s azt az igazi Diabolo-Diablotkát — akiben inkább a szerzőt, Artur Miedzyrzeckit sejtjük — kételyeivel, keresésével, s azzal az intellektuális kíváncsisággal, ami százféleképpen, száz oldalról vizsgálja a jelenségeket. „Az aranypapagáj” voltaképpen az úgynevezett „antiregények” közé sorolható. Cselekménye nincs, s a kalandok kivétel nélkül szellemi természetűek. Egy kiváló, sőt, zseniális, öngyilkossá lett filmrendező életét, s méginkább ,szellemi életét próbálják feltárni legközelebbi hozzátartozói, munkatársai és barátai. A „Nagy Halott”, mint ők nevezik, felsőbbrendű lény volt; nyugtalan kutatásai során — hogy a lét értelmét, s az ember viszonyát tulajdon magával, a társadalommal és az életet elnyelő technikával tisztázhassa —, bejárja a modern filozófia, biológia, fizika, az építészet, a zene, a csillagászat világát. A könyv utolsó harmadát kitevő Santa Fé-i filmfesztivál, s az ott elhangzó vita nemcsak bizarr és nagyvonalú látomás, hanem egyben megragadó és imponáló bizonyítéka az író gondolatgazdagságának és modern korunk szinte valamennyi tudományos és filozófiai jelenségét átfogó műveltségének. Hogy kicsoda Diabolo-Diablotka? Hol született, hol élt, milyen társadalomban és hol halt meg? A regény világában időzve ez szinte közömbös is. Miedzyrzecki a modern fauszti lelkületű emberről mondja el, amit tud — érdekesen, le- bilincselően —, gondolataival gondolkodásra késztetve az olvasót. A fordítás nagy erőpróbáját Fejér Irén dicséretesen állta meg. ö írta a kissé szűkre* szabott utószót is. Az aranypapagáj az Európa Könyvkiadó Modern Könyvtár sorozatában jelent meg. Két kisregény Két kisregényt tartalmaz N^íkoláj Jevdoki- movnak, az Európa kiadásában megjelent kötete. Az elsőben a faluról városba került kedves, tiszta lány keresi élete célját, s útját a szerelemhez. Ez a keresés és ez az út nem egyszerű. „Városlakó Nyurka” érzékeny, álmodozó, ugyanakkor forró szívű és heves. A naív, jó lelkű Sztyepán feltétel nélküli, áldozatkész szerelmét nem fogadja él, mert nemcsak kapni, de adni is akar, ám Sztyepánnak semmit sem tud adni önmagából. Az élet azonban az ő tiszta érzéseit nem kíméli meg. Egy rossz órában, amikor a társbérleti lakásban rajta és a társbérlőnő férjén kívül, senki sincs otthon, nem tpd elmenekülni a felelőtlen férfi hirtelen fellobbanó vágya elől. Az élet elsötétedik Nyurka körül. Sem önmagát, sem a munkáját nem tudja már szeretni. Most már, ha vonakodva is, de enged Sztyepán könyörgésének: a felesége lesz. És akkor jelenik meg életében a várt nagy érzés, az örökké tartó szerelem, Mihail Antonovics személyében, aki fáradt, csúnya, testileg a háború, lelkileg az élet sérültje. Mégis lobog benne egy különös láng: a törhetetlen akarat s a munka, az alkotási vágy lángja. Mindketten elválnak házastársuktól, s férj és feleség lesznek. De még mielőtt Nyurka megszülné a fiát, férjét, örök szerelmét megöli a testében rekedt, búj- dosó golyó. Jevdokimov kitűnő tehetségű, nagyon érzékeny író. Sok finom és meghökkentően markáns részletre figyelhet fel könyvében az olvasó. A gyermeki lelket, bájt, fájdalmat, csodálkozást éppen úgy ismeri, mint a férfi-nő bonyolult érzéseit. Erényeiből ered a hibája is. A regény gazdag érzelmi és cselekmény- anyaga nagyobb terjedelmet kívánt volna. De így, kissé vázlatosan is, érdekes és értékes alkotás. A nélkülözhetetlen ember, a kötet másik írása, inkább hosszú novella, mint regény; Hőse a háborúból hazatért, felnőtté érett árva fiú, akinek senkije nincs és helyét, otthonát, hozzáillő társát keresi a világban. Az ismert, már sokszor feldolgozott témát újjá, lebilin- cselővé varázsolja Jevdokimov tehetsége. A mások bánatára, gondjára oly érzékeny, tudatlan, de szívével valami nagyon fontos, emberi dologról mégis oly sokat tudó Szerafim Frolovot nagyszerű írói eszközökkel állítja elénk. A két kisregény kitűnő fordítói: Brodszky Erzsébet és Makai Imre. Száll a kakukk fészkére A gyermeteg hangzású népi mondóka csak addig tévesztheti meg az olvasót, addig hiheti, hogy valamiféle kedves, naív, olvasmányos könyvet tart a kezében, amíg bele nem tekint az első fejezetbe. Ken Kesey, a félvér indián szerző regénye — játékos címe, s itt- ott tréfálkozó és irónikus hangvételű stílusa ellenére — „véresen” komoly. S talán nem is volt helyes idézőjelbe tenni ezt a melléknevet, hiszen a regény végkimenetele valóban véres tragédiába torkollik. Az amerikai őrültek házában, ahol a cselekmény lejátszódik, a leikétől, akaratától megfosztott „hőst”, a lázadó, bátor, csalásaiban is becsületes vágányt, McMurphyt — irgalomból megöli a könyv másik főszereplője, a félvér Brombden, egy szétzüllesztett indián törzs fia, aki süketnémát játszó, idült, ápolt — s aki voltaképpen magát a szerzőt személyesíti meg. (Kesey elszegődött ápolónak az elmekórházba; még az elektromos sokknak is aláveti magát, hogy minél hitelesebben megírhassa művét.) A Száll a kakukk fészkére, amellett, hogy rendkívül izgalmas, pompásan megírt alkotás — drámai képet ad az „elsüllyedt lelkek”, az emberségükért még küzdeni próbáló elveszettek világáról. S ez a változó harc olykor jelképes is: a tengerentúli társadalom fel-felívelő s mélybe roskadó sorsát ábrázolja. Az Európa Könyvkiadó Modem Könyvtár sorozatában megjelent nagyszerű regény szerzőjének egyéni stílusát, nyelvi leleményét megértőn s kitűnő átérzéssel tolmácsolja a fordító Bartos Tibor. A magvas utószótSarbu Aladár írta. Barát Endre Kánkán
