Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-29 / 281. szám

2 ‘‘c’<JÜriap 1972. NOVEMBER 29., SZERDA Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, Michael Debré francia hadügyi állammi­niszter meghívására hivatalos látogatáson Párizsban tartózkodik. Képünkön: Grecsko és Debré. Grecsko Párizsban fókusz Közel-Kelet ez ENSZ ben HEIKAL, a kairói A1 Ah- ram főszerkesztője, szokásos pénteki vezércikkében, a múlt héten ezt mondta: Egyiptom­nak ki kell törnie a jelenlegi zsákutcából, a „sem béke, sem háborúból”, különben fel­emészti valamennyi erkölcsi és anyagi tartalékát. Hangoztatta, hogy a jövő évvel hatodik esztendejébe lép a megoldat­lan közel-keleti válság, s ezt elviselni több, mint amihez bárkinek is elegendő volna az erkölcsi és anyagi kitartás. A válság világpolitikai vonatko­zásairól szólva Heikal megje­gyezte, hogy közeledés tapasz­talható az USA és Kína, az USA és a Szovjetunió között, ugyanakkor új, jelentékeny té­nyezők jelennek meg a politi­kai színpadon: Nyugat-Európa és Japán, „Modern korunkban, ahol lassanként a rend ural­kodik, a zűrzavar réme fe­nyeget bennünket... a közel- keleti válság lassan úgy fest, mintha a jégkorszakból ma­radt volna itt”. E HÉTEN a Szíriái sajtó, ha más módon is, mint Heikal, de lényegében az arab világ „közönye és kapituláns maga­tartása” ellen emelt szót. Fölszólította az arab országo­kat: ébredjenek végre öntudat­ra Izraellel szemben. UGYANAKKOR a palesztin ellenállás, elsősorban az El Fatah, odáig megy, hogy a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i közel-keleti hatá­rozatát is támadja, kevésnek tartva azt, s fölszólította azo­kat az országokat, melyek el­fogadták: változtassanak állás­pontjukon. ILY DRÄMAI sajtóelőhan- gokat követően kezdődik ma az ENSZ közgyűlésén a közel- keleti vita. E vitáról egyelőre csak azt tudni, hogy El-Zaj- jat egyiptomi külügyminiszter lesz a vita első felszólalója. MÉRTÉKTARTÓ ENSZ­körökben nem számítanak va­lamilyen „nyugati kezdemé­nyezésre”, pedig a bejrúti An Nahar keddi száma washing­toni hírt szellőztetett, mely szerint Nixon elnök jövő év tavaszán a Közel-Keletre szándékozik látogatni. A hírt még ugyanezen napon, tehát tegnap, megcáfolta Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára, de kétségtelen, hogy az ameri­kaiak — hírek szellőztetésé­vel — a Közel-Keleten is tak­tikáznak. NEM ÍGY a Szovjetunió, Leonyid Brezsnyev november 13-án állapította meg: A Kö­zel-Keletről sajnos nem lehet elmondani, hogy a békés meg­oldás perspektívái mutatkoz­nak. A helyzet itt továbbra is újabb robbanásokkal fenyeget. E probléma megoldásának út­ja az agresszió megszüntetése, az összes izraeli csapatok ki­vonása a megszállt arab terü­letekről. Izrael azonban a büntetlenségtől megittasodva, az amerikai imperializmus tá­mogatását felhasználva to­vábbra is semmibe veszi a vi­lág közvéleményének követe­léseit és az ENSZ határoza­tait. Nem szűnnek Izrael úton­álló provokációi a szomszédos arab államok ellen. Csakhogy nem olyan időket élünk, ami­kor az agresszorok nyugod­tan diadalmaskodhatnak. A történelem semmi esetre sem bocsát meg nekik, s az agresz- szoroknak komolyan meg kell gondolniok, mi lesz a történe­lem ítélete. A békeszerető ál­lamoknak és népeknek ki kell küzdeniük és ki is fogják küzdeni a Közel-Keleten az agresszió beszüntetését és a béke helyreállítását. ENNEK SZELLEMÉBEN Egyiptom — az arab, az afri­kai és az el nem kötelezett ál­lamok támogatásával — olyan határozat megszavazásáért száll síkra a ma kezdődő kö­zel-keleti vitában, amely minden eddiginél erőteljesebb formában szólítja fel Izraelt a megszállt arab területek ki­ürítésére ... Alacs B. Tamás A francia sajtó vezető he­lyen foglalkozik Grecsko mar­sallnak, a Szovjetunió honvé­delmi miniszterének hatnapos franciaországi látogatásával. Grecsko marsall, aki hétfőn érkezett Párizsba Debré fran­cia hadügyi államminiszter meghívására, hétfő délután kétórás megbeszélést folytatott francia kollégájával. Kedd dél­után Messmer miniszterelnök fogadta, pénteken pedig Pom­Lahorei foglyok a mintegy 700 indiai hadifoglyot. pidou köztársasági elnök fo­gadja a szovjet vendéget, aki időközben megtekint több fran­cia katonai intézményt és tá­maszpontot, így látogatást tesz a francia légierő kísérleti köz­pontjában, valamint a touloni haditengerészeti támaszpon­ton. A francia lapok, a látogatás­ról beszámolva, kiemelik: szovjet honvédelmi miniszter első ízben tesz hivatalos láto­gatást Franciaországban. A pakisztáni Lahoreban Indiai hadifoglyok várják hazaszállítá­sukat. Bhutto elnök hétfőn jelen­tette be, hogy szabadon engedik Jó hír a D'paii-palctából (Folytatás az 1. oldalról.) lapodtak. Talán a két legje­lentősebb ilyen kérdés a tit­kosság és az egyöntetűség el­ve. Az első azt jelenti, hogy a tárgyalások bizalmasak és a sajtót csak kommünikék segít­ségével tájékoztatják. Hosszan lehetne idézni akár a legutóbbi idők tapasz­talatait, amelyek egyértel­műen bizonyítják, hogy zárt­körű megbeszéléseken a dele­gátusok könnyebben koncent­rálhatnak a lényegre. Ami a másik alapelvet, az egyöntetűséget illeti, ez a ta­nácskozás természetéből kö­vetkezik. A cél az, hogy Euró­pa történetének legszélesebb értekezlete megegyezzen a kontinens jövőjét is befolyá­soló, reprezentatív biztonsági konferenca színhelyében, idő­pontjában és napirendjében. Ezt a célt valóban elérni csak úgy lehet, hogy a földrész va­lamennyi Helsinkiben képvi­selt állama ezekben a vonat­kozásokban közös platformot talál. Van valami jelképes ab­ban, hogy az előzetes értesü­lések szerint az általános po­litikai eszmecsere első felszó­lalója a szovjet nagykövet lesz. A Szovjetunió évtizedek­kel ezelőtt elsőnek vetette fel a kontinens biztonsági rend­szerének gondolatát, és azóta is küzd ezért a nagy célért. A Dipoli-palotában is. CSAK RÖVIDEM... SZELIM AU RABIA, a Je­meni Népi Demokratikus Köz­társaság és Abdel Rahman el Iriani, a Jemeni Arab Köztár­saság elnöke kedden este Kadhafi líbiai államfő jelen­létében Tripoliban aláírta a két állam egyesítésére vonat­kozó egyezményt. A megegye­zés értelmében az új államot Jemeni Köztársaságnak fog­ják nevezni és fővárosa Sa­naa lesz. További részletek egyelőre nem ismeretesek. Á VIENTIANEI KORMÁNY és a Laoszi Hazafias Front Pártja tárgyalóküldöttségei kedden megállapodtak abban, hogy nem hivatalos tárgyalá­sokon próbálnak kijutni a bé­ketárgyalásokon mutatkozó zsákutcából. LONDONBA ÉRKEZETT értesülések szerint megkezd­ték az éhségsztrájkoló Sean Macstiofain kényszertáplálá­sát. Az IRA ideiglenes szár­nyának vezérkari főnöke már 10 napja nem vett magához sem ételt, sem italt. KEDDEN A JAPAN FŐVÁ­ROSBAN megnyílt Tokió, Moszkva, Párizs, London és New York polgármestereinek háromnapos értekezlete. ITÁLIA Például Viterbo és Pávia... Választások vendégmunkások nélkül Az olaszországi részleges helyi közigazga­tási választásokon nagyjából ugyanolyan arányban oszlottak meg a szavazatok a pár­tok között, mint a május 7-i parlamenti vá­lasztásokon. A kormánypártok közül a keresztényde­mokraták és a liberálisok csekély, de figye­lemre méltó veszteséget könyvelhettek el, a szociáldemokraták szavazatokat nyertek. Az újfasiszta párt térnyerése a jelek szerint vé­get ért, az MSI mindenütt kevesebb szavaza­tot kapott, mint májusban. A baloldal újabb szavazatokat nyert. Az Olasz Kommunista Párt, amelyet összeségé­ben hátrányosan érintett az, hogy — köz- igazgatási választásokról lévén szó — a kül­földön dolgozó vendégmunkások nem tértek haza, a legtöbb községben és városban, ahol eddig kezében tartotta a közigazgatást, meg­tartotta ezt a helyzetét. Sőt, újabb helyi ta­nácsok kerültek irányítása alá. Így baloldali (kommunista—szocialista) közigazgatás alá került a fontosabb városok közül Viterbo és Pávia, a baloldal jelentősen növelte szavaza­tai számát Novarában, La Speziában és más­hol. Valle d'Aosla tartományban, ahol parlamenti pótválasztást rendeztek, a DC elvesztette mind a képviselőházban, mind a szenátus­ban eddigi mandátumát. Mindkettőt a bal­oldal (különböző helyi csoportosulások) kö­zös jelöltje kapta — így a parlamentben csökkent a kormány többsége. Ez különösen a szenátusban jelent számára érzékeny vesz­teséget. A szavazást, amely a választói testület 10 százalékát (mintegy négymillió választó) érintette, politikai körökben úgy tekintették, mint kísérleti felmérést a kormányban vég­rehajtott változtatásra, az új kormány eddigi politikájára. Bár mind a DC, mind a Liberá­lis Párt vesztett szavazataiból májushoz ké­pest, igyekszik úgy feltüntetni, hogy a szava­zás a centrista irányvonal jóváhagyását je­lenti a választók részéről. Ez azonban a vá­lasztási adatok torz értelmezése, mert a ten­dencia (a jobboldal vesztesége, a baloldali erők térnyerése) májusban is, most is a cent­rista irányvonal ellen halad. Az alábbi adatok az 5 ezer lakost megha­ladó helységekben leadott szavazatok száza­lékos összesítését tartalmazzák. (Ezekben a városokban arányos rendszerben történik a közigazgatási választás, tehát összehasonlít­ható a politikai választások adataival. A zá­rójelben a május 7-i választás eredménye.) Kereszténydemokraták (DC) 37,38 (38,08) Liberálisok (PLI) 2,78 (3,08) Republikánusok (PRI) 3,08 (2,78) Szociáldemokraták (PSDI) 5,98 (4,78) Szocialisták 12,38 (9,28) Olasz Kommunista Párt 26,18 (29,18) Újfasiszták (MSI) 7,78 (9,98) Egyéb 4,48 Corvalan Prágában Louis Corvalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára Prágába érkezett. Képün­kön balról a második. A re­pülőtéren a CSKP képviselői fogadták a vendéget. Jugoszlávia huszonkilenc éve Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke a jugoszláv nemzeti ünnep alkal­mából táviratban üdvözölte Joszip Broz Titót, a JSZSZK és a JKSZ elnökét, valamint Dzsemal Bijedi- cset, a JSZSZK Szövetségi Végrehajtó Tanácsának el­nökét. Huszonkilenc évvel ez­előtt, 1943. november 29-én, a boszniai Jajce városká­ban alakították meg a sza­bad Jugoszlávia ideiglenes kormányát. Ebben az idő­ben még Európa-szerte dúlt a harc a fasiszták ellen, s ennek a felszabadító hábo­rúnak egyik különösen di­csőséges frontja volt az a hősies küzdelem, amelyet a jugoszláv népek folytattak a betolakodók kiűzéséért. Két évvel a Jugoszláv Népi Felszabadító Antifa­siszta Tanács e történelmi jelentőségű lépése után — miután az ország a jugosz­láv partizánok és velük vállvetve küzdő, előrenyo­muló szovjet hadsereg győ­zelme nyomán felszabadult —, ugyanez a nap újabb mérföldkő lett az ország történetében. 1945. novem­ber 29-én a nemzetgyűlés eltörölte a királyságot, és Belgrádban, a szövetségi fővárosban kikiáltották a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaságot. A szövetséges államforma ke­retében a hat köztársaság és a két autonómtarto­mány megkezdhette az új államrend megszervezését és az ország újjáépítését. A pusztítás, amelyet a má­sodik világháború hagyott örökségül, óriási volt: egy­millió 700 ezer ember vesz­tette életét, az országot ért anyagi veszteséget 9 mil­liárd dollárra becsülik. A politikai és gazdasági rendszer fejlesztése déli szomszédainknál rendkívül dinamikusan ment végbe. A háború utáni időszakban — pontosabban 1939-hez, az utolsó békeévhez képest — az ország ipari termelé­se tizenegyszeresére nőtt. A mezőgazdasági lakosság aránya a háború előtti 76 százalékról 1971-ig 36,4 százalékra csökkent, vagyis az ország iparosodása és modernizálása rendkívül nagy lépésekkel halad elő­re. Jugoszlávia külpolitiká­jával is sok elismerést vál­tott ki a világban. Követ­kezetes antiimperialista ál­láspontja és erőfeszítése a béke, a nemzetközi együtt­működés érdekében, a kap­csolatok szilárdulása és fej­lődése az európai szocia­lista országokkal erősíti te­kintélyét és befolyását nemzetközi vonatkozások­ban. Hazánk és Jugoszlávia kapcsolatai két szomszé­dos, baráti, szocialista be­rendezkedésű állam jó vi­szonyát példázzák. Ennek a kölcsönösen előnyös kap­csolatnak szilárd alapja az azonos jellegű társadalmi rendszer, a döntő fontossá­gú nemzetközi és munkás- mozgalmi kérdések egyet­értő vagy közelálló meg­ítélése. Az utóbbi eszten­dőkben a két ország viszo­nya egyre melegebb, a mindenirányú kapcsolat és együttműködés egyre za­vartalanabb és zökkenö- mentesebb. A közös történelmi múlt, a földrajzi közelség, vala­mint az a nagy megbecsü­lés, amellyel népünk ju­goszláv barátaink múltbeli hősies küzdelmét értékeli, s jelenlegi áldozatot, alko­tó erőfeszítéseket követelő munkáját követi, a rend­szeressé vált kölcsönös ma­gas szintű látogatások, az évről évre bővülő kereske­delmi forgalom, az egyes ágazatok között kialakuló közvetlen együttműködés, a kulturális csere és igen je­lentős súllyal a turizmus fejlődése — biztosíték ezeknek a kívánatos ten­denciáknak további izmo­sodásához. Meleg baráti érzésekkel és őszinte megbecsüléssel üdvözöljük a szomszédos Jugoszlávia népét, minden nemzetiségét nagy nemzeti ünnepükön. Kívánjuk, hogy baráti viszonyunk tovább erősödjék mindannyiunk javára, Jugoszlávia népei pedig, kommunista pártjuk r>ezetésével töretlenül ha­ladjanak előre, a testvéri­ség és egység jegyében, a szocializmus felvirágzásá­nak útján. Albánia nemzeti ünnepe A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Albánia nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött az Albán Népköztársaság nemzetgyűlése elnökségének. 28 éve szabadult fel Al­bánia. E kivívott szabad­ság az olasz és német fa­siszták elleni hősies harc eredménye, amelyet az al­bán antifasiszták különö­sen a jugoszláv és a bolgár hazafiakkal karöltve foly­tattak. Küzdelmük sikeré­nek feltétele természetesen az volt, hogy a szovjet had­sereg ebben a térségben is döntő csapást mért a hit­leristák fő erőire. Az internacionalista tá­mogatást Albánia felsza­badulása után is élvezhette. Ennek köszönhető, hogy az albán nép erőit, nagyszerű képességeit az elmaradott ország szocialista jellegű átalakítására összpontosít­hatta. Albánia a faeke és a kézművesség országából, a Szovjetunió és a többi szocialista ország baráti segítségére is támaszkodva, rövid idő alatt korszerű szövetkezeti mezőgazda­sággal, valamint fejlődő iparral rendelkező agrár­ipari állammá vált. Az eredmények még na­gyobbak lehettek volna, s az albán nép kevesebb ál­dozatokkal haladhatna vá­lasztott útján, ha az Albán Munkapárt és a kormány vezetői nem változtatták volna meg a hatvanas évektől kezdve a Szovjet­unióhoz, a szocialista or­szágokhoz való viszonyt, nem szakítottak volna a KGST és a Varsói Szerző­dés keretei között folyó együttműködéssel. A magyar nép, amely nagy megbecsüléssel és ro- konszenvvel figyeli az al­bán nép törekvéseit, őszin­tén fájlalja, hogy az Albán Munkapárt és az állam ve­zetői még mindig ragasz­kodnak Albániának ehhez, a szocialista országok ösz- szefogását gyengítő, a pro­letárinternacionalizmus el­veivel nem egybeeső irány­vonalához. Mi a jövőben is síkraszállunk az orszá­gaink közötti jobb együtt­működésért, a jó viszony helyreállításáért, a szocia­lista összefogás erősítésé­ért, és nemzeti ünnepén az albán népnek sok sikert kívánunk hazája felvirá­goztatásában.

Next

/
Thumbnails
Contents