Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-25 / 278. szám

WC 1 UAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVI. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM 1972. NOVEMBER 25., SZOMBAT A Dunakanyar Intéző Bizottság támogatásával Fejlődnek a bal parti üdülőhelyek ÉPÜLNEK A TÁMFALAK - VILLANT HÁLÓZ AT-BŐVÍTÉS BÖRZSÖNY­LIGETEN - BESZÁMOLÓ A NÉPFRONT JÁRÁSI ELNÖKSÉGÉNEK ÜLÉSÉN Ülést tartott a Hazafias Népfront Váci Járási elnöksé­ge, melyen Rasman István, a Szob és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítési Szö­vetkezet igazgatóságának, s a Dunakanyar Intéző Bizottság bal parti társadalmi bizottsá­gának elnöke beszámolt a tes­tület munkájáról, terveiről. 1971 februárjában alakult meg a HNF kezdeményezésé­re — a DIB bal parti társa­dalmi bizottsága. Tagjai azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy elősegítsék a folyó bal parti — üdülőhelyi — közsé­geinek összehangolt, s a ko­rábbinál erőteljesebb fejlesz­tését Ebben az esztendőben több fejlesztési feladatot megoldot­tak a bal parti községekben. A DIB 270 ezer forintos támogatásával elkezdték a Duna nagymarosi partján a támfal építését, melyet jövőre fejeznek be. Börzsönyligeten a DIB 450 ezer forintos támogatásával a vil­lanyhálózatot bővítették. Az egymilliós munka teljes befe­jezéséhez még 100 ezer forint­ra lenne szüksége a kismaro- si községi tanácsnak, de ez a község saját erejéből már nem futja Ebben az esztendőben el­készült a nagyhideghegyi sífelvonó, mellyel a téli sportok kedvelőinek régi kívánsága teljesült. Vác műemlékeinek díszkivi­lágításához az intéző bizottság 400 ezer forinttal járult hoz­zá. A munkálatok áthúzódnak a jövő évre s további támo­gatásra is igényt tart a városi, tanács. A zebegényi Szőnyi István i Emlékmúzeum parkja és a Duna-part rendezéséhez 220. ezer forinttal járult hozzá a DIB. A munkát e hónap vé­géig befejezik. Szobon már felhasználták az e célra bizto­sított 100 ezer forintot, Gödön is elköltötték azt az 50 ezer forintot, melyet a folyóparti támfal építéséhez kaptak az intéző bizottságtól. Verőce viszonylag sok pénzt, 250 ezer forintot kapott a part rendezéséhez és autóparkolók építéséhez. A munkák az év végéig elkészülnek. A DIB néhány héten be­lül dönt arról, hogy mely községeknek nyújt támo­gatást — az idegenfor­galom fejlesztésére — a jövő évben. A bal parti társadalmi bizott­ság is elkészítette javaslatait. Javasolta, hogy a DIB támo­gassa a nagymarosi parton épülő támfal építésének befe­jezését, a verőcei Gönka Mú­zeumhoz vezető út megépíté­sét, s a folyómenti községek — Verőce, Kismaros, Nagyma­ros, Zebegény, Szob — köz- tisztasági gép vásárlását A DIB elnökségének ülése után ismét összehívják a bal parti bizottság és a HNF já­rási elnökségének közös ülé­sét, amelyen Rasman István beszámol, mennyi pénzt ad — támogatásként — a DIB jövő­re, s itt döntenek annak a községek közötti elosztásáról. b. h. HÉTFŐN: Ülést tart a váci tanács Hétfőn, november 27-én, reg­gel 9 órakor tartja következő ülését a váci városi tanács. Az ülés napirendjének meg­vitatása előtt a végrehajtó bi­zottság beszámol a lejárt ha­táridejű testületi határozatok végrehajtásáról és a két ülés között tett fontosabb intézke­désekről. Ha a testület elfogadja a végrehajtó bizottság által aján­lott napirendet, akkor a ta­nácstagok meghallgatják Ki­szel János, a Hazafias Népfront városi bizottsága titkárának beszámolóját a tanácstagok testületi és választókerületi te­vékenységéről; dr. Monori Ba­lázs titkár a tanács és a vég­rehajtó bizottság jövő évi munka tervét ismerteti, majd dr. Szabó Géza vezető ügyész számol be Vác törvényességi helyzetéről. Papp József megyei tanács­tag beszámol a testületnek a választók és a város érdeké­ben végzett munkájáról. A napirend megvitatása után a testület választott vezetői és a szakosztályok munkatársai az interpellációkra és bejelen­tésekre adnak választ. A tanács ülése nyilvános. Magyar és csehszlovák vasutasok 72600 vagon havonta Menetrendszerű tehervonatok Szobon Naponta 18 személyvonat Körzetesítés és iskolabusz VALASZ EGY LEVELRE A Pest megyei Hírlap Váci Napló részében, 1972. novem­ber 17-én megjelent „Miért nem jön az iskolabusz?” című cikkel kapcsolatban a községi pártszervezet, Püspökszilágy Községi Tanácsa és a községi HNF nevében a következőt észrevételezzük: Figuli Ilona tanár által írt cikknek csak a második fele foglalkozik a fenti címmel kapcsolatos panaszokkal, cik­kének első része olyan témát érint, amelyet a megyei, járá­si és községi vezetők — egye­lőre — lezártnak tekintenék. Nem tartjuk helyesnek, hogy «z autóbusz késése, járatki­maradás miatti problémát, a püspökszilágyi vezetőségre és lakosságra hárítsanak olyan indokkal, mintha, ez a közle­kedés simán megoldódott vol­na, ha történetesen Püspök­szilágy—Kisnémedi iskoláit körzetesítették volna. A cikk írója csak híreket hallott a körzetesítésről, de abból ő nem vette ki a részét Püspök­szilágy községben. Így nem tudhatja, hogy milyen társa­dalmi és politikai munka fe­küdt a vezetőség részéről eb­ben a munkában, amely — pillanatnyilag — sikertelenül végződött. A körzetesítés meghiúsulá­sát is nagyrészt a két község, még ki nem derített ellensé­geskedése okozta. Semmiféle­képpen nem segíti a mintegy két kilométerre egymástól fekvő községek összehangolá­sát ez a cikk, amely ellenté­teket szít a lakosság között. Püspökszilágyon mind a ta­nács, mind a tömegszervek — a cél érdekében a maximáli­sát tették meg. Máté János községi párt titkár Hét végi filmajánlatunk: HÁRMAN A SIVATAGBAN A Madách-mozi szombaton és vasárnap a Lépj olajra! cí­mű színes francia filmet játssza. A történet Észak-Afri- kában, Líbia és Tunézia között játszódik, a második viághábo- rú. kellős közepén. Hárman menekülnek a sivatagban: egy civil francia, egy angol kato­natiszt s a svájci konzul fele­sége, aki szánalomból vállal­kozik a két férfi megszökteté- sére. Menekülés közben meg­ölnek egy olasz tisztet. A siva­tagban egy angol erődben ke­resnek védelmet, ám másnap német szóra ébrednek. A per­gő, szédületes iramú cselek­mény három kitűnő színész: Marlene Jobert, Michel Picco- li és Michael York remek já­tékára épült. — A vasárnapi matinéfilm: Egyiptomi törté­net. — Hétfőtől szerdáig a Fuss, hogy utolérjenek __ cí­mű színes, zenés magyar film­vígjáték a műsor. Minden van benne. Zalatnay Sarolta a ra­jongó teenagereknek, Németh Marika és Rátonyi Róbert az élemedettebb korú romantiku­soknak, cigánynóta a falu idő­sebbjeinek, és krími, mindkét nembeli összes korosztály szá­mára. Nem nagyigényű, szóra­koztató, zenés vígjáték. Az építők mozija szombaton és vasárnap a Csermen című szovjet filmet játssza; hétfőn a Jöttem, láttam, lőttem (olasz) a mozi műsora. P. K. A vaspályával együtt több mint százéves már a szobi vas­útállomás. Egy évszázad alatt alig változott valamit a vonal egészen a legutóbbi évekig, amikor újjáépítették a pályát, s a modern követelményeknek megfelelően villamosították a vonalat. Igaz, enélkül aligha felelhehetett volna meg felada­tainak a Budapest—Vác—Szob —Sturovo vasútvonal. A feladatok valóban szerte­ágazók. Naponta 18 belföldi — ma már talán elővárosi vasút­nak is nevezhető — vo­natpár érkező- és indítóál­lomása Szob. Ezeknek a vonatoknak télen- nyáron elsőrendű feladata az ipartelepek dolgozóinak szállí­tása. Egy-egy vonat 1600 sze­mélyes, s bizony a vonatok többségénél nem mindenkinek jut ülőhely, hiszen 'az ingázó munkásokon kívül a Dunaka­nyar is vonzza az utasokat. Naponta három személyvonat a határállomáson is átkel. Télen-nyáron közlekedik a nemzetközi Hungária és a Balt Orient Express. Nyáron újabb négy vonatpár segíti a menetrendszerű nemzetközi turistaforgalmat. A menetren­den kívüli turistavonatokat pedig nyáron megszámolni is nehéz lenne. Szobon gördül keresztül Észak- és Dél-Európa külke­reskedelmének legtöbb terméke, a balkáni primőr­től, a német gépkocsiig. Ezeknek az áruknak a gyors és pontos továbbítását menet- rendszerű gyorstehervonatok végzik. Csehszlovákia és Magyaror­szág közös határállomása Stu- rovóban van, ezért a szobi vas­utasok többsége naponta átkel a határon és a szolvák vasuta­sokkal közösen teljesít szolgá­latot. De az itthoniakra is na­gyon sok feladat vár. Szob minden negyedórá­ban indít vagy fogad egy- egy szerelvényt, havonta 72 ezer 600 vagon koptatja a síneket. A magyar és szlovák utasok között minden évben versenyt indítanak. A cél: minél jobban, minél gyorsabban, eredménye­sebben — egymást segítve — ellátni a feladatokat. A leg­utóbbi félévi értékelés szerint a MÁV-dolgozók nyerték meg a versenyt, s mindannyian azt szeretnék, ha év végén sem változna meg az eredmény. Ha nincs busz... SZÓD! HELYZETKÉP A falut az elődök vitái miatt elkerüli a vasút. Sződligettől (mely nyaraló­hely volt kezdetben) a leg­első házsor több mint 1 ki­lométerre van. Ezt a közeli részt úgy hívják az itteniek új Sződ. Az állomásról ka­nyargós, kátyúktól sűrű, ré­gi aszfaltút vezet keresztül a falun, s Csörögnél csatla­kozik a Gödöllőre vezető úthoz. A falu az út két szé­lére épült hosszú település. Legtávolabbi része 5—6 ki­lométerre van az állomás­tól. Az egyetlen összekötő a falu és a „külvilág” között az autóbusz. Ha van per­sze! Ha pedig a munkából hazatérőket yem várja busz, mehetnek gyalog. Jó ma­gam is megtettem egy pár­szor ezt az utat oda-vissza, ha dolgom akadt ott. Mi­re a „centrumba” a tanács­háza környékére ér az em­ber, eltelik egy óra is. Busszal viszont, 5—8 perc, s ha jön is a busz, pontatla­nul érkezik. A Volán a me­netrend szerkesztésénél fi­gyelmen kívül hagyta a vo­natok érkezésének időpont­ját. A faluból a legtöbben Vácra, Dunakeszire és Bu­dapestre járnak el dolgozni. A busz, ha elviszi őket az állomásra, túl korán érke­zik a vonathoz. így várni kell 30—35 percet, vagy még többet is. Nem beszél­ve arról, hogy a vonatok is késnek néha. Két vasúti vá­róterem van, de egyiket sem fütik. Ha a buszt valaki el akar­ja érni, az indulás előtt leg­alább 10 perccel előbb ki kell mennie a megállóba, mert tudj’ isten, milyen a hangulata a sofőrnek, nem indul-e azonnal? Tehát ha valaki a munkahelyére megy és munka végeztével hazatér, naponta másfél órát tölt el várakozással. Csak azért, hogy munkába tudjon állni, s hazajusson! De előfordult az is, hogy a Vácról érkező buszra is fél- egy órát kellett várni így a falu lakosainak nagy része, „látogatóba” jár haza. A másik busznál is ugyan ez a helyzet, csak a rossz me­netrend jobban sújtja Csö­rög és Váchartyán lakossá­gát. Az emberek az utazásban kifáradnak, miért kell ne­kik még idegeskedniük is azért, hogy hogyan jutnak haza? Beköszöntött a rossz idő. Gyalog megtenni az 3—6 kilométert fárasztó, kelle­metlen és nem is veszély­telen, ha eljegesedik az út. Változtatni kellene a busz menetrendjén, hogy meg­szűnjenek a sződiek pana­szai. Kovács Csaba KIVÁLÓ KISIPAROSOK Harmadik nemzedék a fodrászüzletben A közelmúltban ötven Pest megyei kisiparosnak nyújtot­ták át a megyei tanács épüle­tében a „Kiváló kisiparos” jelvényt és a velejáró okleve­let. Közülük kettő Vácott te­vékenykedik. Greff Ferenc női fodrász üz­lete csendes, kevésbé forgal­mas helyen van: a Marx téren. Mégis sokan felkeresik, állan­dó vendégei vannak a város másik részéből, vidékről is. Oklevelek sora igazolja, hogy régi mestere ennek az érdekes szakmának. Többször vett részt országos versenyen, sikerrel. Tanulók sorát oktat* ta, s ma is tagja a szakmai vizsgáztatóbizottságnak. Édesapja üzletében tanult, aki az 1872-ben alapított To- jan-szalont vette át. Bár ma már másik helyen dolgozik, a jogfolytonosságot tekintve százesztendős a műhelye. A lánc nem szakad meg, leánya szintén fodrász, több díjat nyert fővárosi versenyeken. örül több évtizedes munkája elismerésének, s szaklapok, szakkönyvek segítségével tart lépést a modem idők követel­ményeivel. Munkahelye a város, a járás A másik kitüntetett, Szabó János villanyszerelőmester a fiatalabb nemzedékhez tarto­zik. 1963 júniusában kapott iparengedélyt. Nehéz elérni őt a Bartók Bé­la utcai kis műhelyben — mert munkahelye — mint mondja — az egész város, az egész járás. Rendelőinek nagyobb része a közületekből, intézményekből adódik. Az általános és közép­iskolák megkeresik csakúgy, mint a vállalatok, termelőszö­vetkezetek, ha gyorsan kell se­gíteni. Tizedik éve KIOSZ-tag, s legutóbb a vezetőségbe is be­választották. A „Kiváló kisipa­ros” címet nemcsak reklamá­ciómentes munkájával érde­Az alsóvárosi meg­állónál száll fel az öreg minden reggel. A hatórai vonat csak egy percre áll meg, aztán sisteregve in­dul Veresegyház felé. Az öreg ember éj­jeliőr valamelyik üzemben, szolgálata hajnalban letelik, s ilyenkor indul a pi­hentető ágy felé — Püspökszilágyra. Már jól ismerem, ha néha-néha elma­rad, hiányzik. Föl­diekkel utazik, akik­kel halkan beszélget, nehogy a szunyó­kálókat megzavarja. A disputa csakha­mar a szokott ke­rékvágásba terelődik, csukott szemmel hallgatom őket. Nem kell nagyon figyel­nem, mert a meséket már kívülről tudom. Különösen a kisöre- gét, megszámoztam azokat, legtöbbször a Távoli ének... nyolcas számút fi­gyelhetem: — Olaszországot tudvalévőén tenge­rek folyják körül. Ez jó is, mert külön­ben ötven fok meleg is lenne náluk. De a tengerekről mindig fúj a szél, az egy ki­csit lehűti a leve­gőt ... Az elődök okosak voltak, sza- naszéjjel olajfákat ültettek, és ha a szél eláll — az olaszok a fák alá bújnak ... Olajfák, olajbogyó ... nagyon köves a ta­laj, azt mondják, sok volt a tűzhányó ... arra is jó a szél, hogy elfújja a malá­riát ... az egy rossz betegség, úgy meg­változtatja az em­bert, hogy még az édesanyja sem isme­ri fel. A Demény Já­nost én sem ismer­tem meg, amikor a lágerba hozták, pe­dig ott álltam a ka­puban, ha meg nem szólít, én ugyan el­nézek fölötte ... ma- láriás volt, ott is maradt a digóknál... És mondja-mond- ja, Olaszországot már úgy ismerem, mint­ha született digó lennék. Vagy úgy, mintha minden hé­ten egyszer nászutas minőségben járnám a tálján földet. Is­merem faunáját-fló- ráját — az öreg el­beszélése alapján, s ha ö téved — ne ve­gyék zokon! — a mai csereberélő tu­ristáknál biztosan többet tudok e déli földről. Hallgatom a me­sét, és hirtelen rá­döbbenek, hogy de sokszor hallottam már ilyen történetet! Tudom is már, hogy kitől. Szegény apám is megjárta tizenhat­ban az olasz frontot, élményei hasonlóak voltak — a szegény magyar katona tör­ténetei. Azt hiszem, egyidős lenne az öreggel. Egyidős — ha élne ... Odakünn köd van, a korai tél hallgat a dermesztő ég alatt, ám amire Máriaud- vart elhagyjuk, én már az érett fügét szakítanám Itáliá­ban, s mintha halla­nám a tengerek mo­raját a vakító szik­rázásban. Harang szól valahol és távoli énekszó... Cs. L. melte ki, figyelembe vették társadalmi munkáját, politikai tevékenységét is. Ö is tagja a kisipari tanulók vizsgáztató bizottságának. Az öregek alsóvárosi napkö­zi otthonát patronálja. Évi tíz óra önkéntes, ellenszolgáltatás nélküli munkát vállalt, s őrkö­dik, hogy a Mártírok útján le­vő napköziben jól égjen a vil­lany, szóljon a rádió. (p. r.) — A Pest megyei Levéltár munkatársai — a megyei Pe- tőfi-emlékbizottság megbízá­sából — elkészítették a Pe- tőfi-kiállítás anyagát. A fo­to- és xeroxanyagokat, vala­mint azok jegyzékét rövide­sen megkapja valamennyi já­rási hivatal és városi tanács művelődési osztálya. Mezei futás A hagyományos őszi mezei futóverseny eredményei az ál­talános iskolásoknál. I. korcsoport: leány: (2 indu­ló) 1. Sisa Éva (Deákvár) — fiúk: (70 induló) 1. Bazuttyi László, 2. Ferencz Béla (Deák­vár), 3. Havan István (Árpád isk.). Csapatban első Deákvár. II. korcsoport: leány: (80 induló) 1. Strasszer Mária, 2. Sólyom Olimpia, 3. Kovács Er­zsébet (mindhárom Deákvár). — fiúk: (63 induló) 1. Miklósi András (Deákvár), 2. Váradi Tibor (Árpád), 3. Kisparti Miklós (Deákvár). Csapatban első Deákvár. Az eredményeket vizsgálva feltűnő, hogy a tavalyi rang­első Hárnán iskola tanulói az idén nem tudtak beleszólni a nagy formában levő deákvá­riak „háziversenyébe”. — 4—a — i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents