Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-23 / 276. szám
1972. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK PEST UEC.YE ■Mirim» *•«* ISMERI LEVELEZŐ TÁRSAI irányítószámát ? TUDJA A SAJÁT irányítószámát ? MEGTALÁLJA A POSTAI irányítószámok jegyzékében. Budapest; Győr, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc irányítószámai külön füzetekben. Váci munkahely«« azonnali belépésre felveszünk felvételi iratokkal rendelkező hegesztő, lakatos és ács szakmunkásokat Jelentkezés a Gép- és Felvonószerelő Vállalat kirendeltségén, november 25-én, szombaton yrz fr t “ vác, Május t. u. i2. • Tel.: 10-872. November 15-től december 15-ig KEDVEZMENYES VÁSÁR az Aszódi ÁFÉSZ iparcikk-boltjaiban: Kartalon, Versegen, Ikladon, Domonyban és Calgamácsán Minden „Mecalor 622" olajkályha vásárlásakor egy 100 forintos, cserép-olajkálya vásárlásakor egy 200 forintos, 200 literes olajoshordó vásárlásakor egy 200 forintos, hűtőgépek vásárlásakor egy 200 forintos, helyben beváltható ajándékutalványt adunk Aszód és vidéke ÁFÉSZ Hirdessen a Pest megyei Hírlapban Váci aranylakodalom Kedves ünnepre készül Vácott a 158-as őrházban idősebb Zsemberi Zoltán és felesége. November 25-én gyermekeik és unokáik körében aranylakodalmat ülnek, ötven éven át, jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, csak a munkának éltek, családjukért dolgoztak. E ritka esemény alkalmából azt kívánjuk nekik, hogy jó egészségben éljenek egymás mellett még számtalan boldog esztendőt. Schenk Jánosné Vác Jó és rossz Nagy megelégedésünkre a Budakeszire közlekedő 22-es autóbusz vonalán, lassan-las- san minden megállóban várakozóhelyek védik az utasokat az esőitől, széltől. Sokat beszéltünk erről az elmúlt időszakban, úgy látszik, kérésünk nem volt hiábavaló. Sájnos, nemcsak jóról ‘ tudok beszámolni. Budakeszin, a Kossuth Lajos utcai buszmegállóban, a ruházati bolt előtt, hatalmas földrakás van. Nagy szükség lenne az elhordására, mert a megállóba igyekvő embereknek — főként az időseknek — nem kis yeszólyt okoz. Reméljük, ezt a kérésünket ugyanúgy meghallgatják és orvosolják, mint az előzőt. Kiss István Budakeszi Újjáalakított presszó Újjáalakították a gombai presszót: kifestették, új függönyöket tettek fel, kellemes helyiséggé varázsolták a korábban meglehetősen rideg „vendéglátóipari egységet”. A kiszolgálás figyelmes, nem lehet ellene semmi panasz. Reméljük, így marad továbbra is! Juhász Béla Gomba Még egy zebrát! Dunakeszin, a Béke és a Liget útnál kijelölt gyalogos- átkelőhely biztosítja az átme- nést a2-esszámú főútvonalon. E két út között található az általános iskola. A gyerekek ten ének. A szülők megnyugtatására jó lenne, ha minél hamarább. Solymosi László Dunakeszi Kultúráltabban! Az albertirsai MÁV-állomás épülete 125 éves. Ez volt községünk első emeletes épülete. A belső helyiségei tiszták, frissen festették valamennyit. Ez — úgy érzem — nem mondható el minden vasútállomásról. Az itt dolgozóik minden reggel kitakarítják a várótermet, letisztítják a padokat. Sajnos alig két óra múlva, a váró már I tás, bosszúsággal" című cikkünkre választ kaptunk a MÁV Budapesti Igazgatóságától. Ebből kiderül: megtelték a szükséges intézkedéseket. A váci vasútállomás jegypénztárosait utasították. hogy amennyiben az utas a baleset- biztosítást nem kívánja igénybe venni, úgy a jegyről a biztosítási szelvényt vágják le! Az esettel kapcsolatban a „szenvedő fél”-töl, Suba Vilmostól, szíves elnézést kémek. közlekedése itt elég balesetveszélyes. Az alsó tagozatosokat a nevelők kísérik át a forgalmas főútvonalon. De nem ártana, ha az iskola előtt, a Kölcsey út végénél is zebrát fesismét tele van cigarettavégekkel, tökmaghéjjal, eldobott papírzacskókkal. Érthető az itt dolgozók elkeseredése: munkájuknak így alig van értelme. Vírágh Mihály Albertirsa Válasz cikkünkre Lapunk 1972. augusztus 17-i számában megjelent „JegyválSzerkeszfői üzenetek K. J., Vecsés: A hirdetésfeladás legegyszerűbb módja: fáradjon be személyesen a Hírlapkiadó Vállalát hirdetési osztályára. A pontos cím: Budapest VIII., Blaha Lujza tér 1—3. S. J.-né, Solymár: öriilünk, hogy megnyerte tetszését lapunk október 29-i számában a Solymárról szóló cikk. Valóban: ma már nemcsak arról nevezetes a község, hogy kedvelt kiránduló vidék. Legalább ennyien ismerik az itteni embereknek munkalehetőséget biztosító Pest megyei Műanyagipari Vállalatot is. Az olvasó kérdez — az illetékes válaszol Dr. Nagyiday László (Pilis, Sárkány u. 2.) olvasónk azt kérdezi: mikor készül el az új pilisi üzemanyagkút? A válaszadó: Csikós János, a Pilis és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósági elnöke. Elmondta: a „beruházási stop” következtében az idén összesen 145 ezer forintot költhettek beruházásra. Az intézkedés azzal járt, hogy ezt az összeget a lehetőségekhez képest többfelé, és mindenekelőtt hasznosan kellett elosztaniuk. Tekintve, hogy egy új üzemanyagkút megépítéséhez több, mint 800 ezer forint szükséges, nyilvánvaló, hogy erre már nem tellett. Tény: Pilisen szükség van az új üzemanyagkútra, hiszen a jelenlegi elárusítóhelyen nem a legrózsásabb a helyzet. Földbe süllyesztett tartályok nincsenek, ezért hordókban tárolják az üzemanyagot, s nehéz helyzetben vannak az eladók és a vásárlók egyaránt. A további tervekről szólva. Csikós János utalt arra: a jövőre előirányzott beruházási összeget — most még nem tudják, ez mennyi lesz — két variáció szerint használják feL Az egyik: az összedőlt vasadi bolt felépítését — ez vitathatatlan — mindenképpen meg kell oldani. A másik: a pilisi üzemanyagkút szépítése. A kérdés véglegesen 1973. március elején dől el. 7Mindi2 szerettem az igazi küldést.. Szegényházból szociális otthon Megható levelet kaptunk Pi- lisvörösvárról, a helybeli szociális otthonból. Feladója, An- geli Mártonné, a következőket írta: - ' „Bensőséges családi ünnepségen búcsúzott intézetünktől Szkokna Irma, a pilisvörösvári szociális betegotthon igazgatója. A Budai járási Tanács pénzügyi előadói székéből került az intézet élére, s annak 13 évig vezetője volt. Először az otthon gondozottal köszöntötték nyugdíjba vonulása alkalmából: virágot és saját maguk által készített kézimunkát nyújtottak át neki. Dr. Korompay Mária, járási főorvos méltatta Szkokna Irma munkásságát, érdemeit. A munkatársak nevében dr. Réthy Zol- , tán intézeti orvos búcsúztatta. Bertalan Mária szociális előadó, a megye és a budai járás nevében köszönte meg eredményes tevékenységét. Arra kérem önöket, írjanak róla lapjukban. Megérdemli. Az intézetben igazi otthont teremtett az idős emberek számára. Tizenhárom éven át tartó fáradhatatlan munkássága meghatározza jövőbeni tevékenységünket is." Érdekes volt „Nem tudom, keli-e egyáltalán rólam írni. A sorsomban nincs semmi különös. Talán csak egyetlen momentum: mindig szerettem az igazi küzdést. Ennek köszönhetem, hogy most, ha visszatekintek az elmúlt 13 esztendőre, azt mondhatom: érdemes volt. Életem kétségtelenül legszebb szakasza zárult le. Végérvényesen. Amikor 1959. október 1-én, először beléptem a pilisvörösvári otthonba, siralmas kép fogadott. Tipikus vidéki szegényházba kerültem. Hiányos felszerelés, megfelelő ruházat, ágynemű, szinte alig volt. Kezdetben csaknem minden szombat-vasárnap bent inspekcióztam, az idős emberek között. Nem tehettem mást. Akkoriban, sajnos, nemegyszer előfordult lopás, verekedés, sőt késelés is. Fokozatosan megszilárdult a fegyelem. Ezt bizonyítja az, hogy a gondozottakból alakult héttagú fegyelmi bizottságnak a 13 esztendő alatt mindössze ötször akadt dolga. Egy esztendővel később, 1960-ban, megkezdtük az intézetben uralkodó kezdetleges állapotok felszámolását. Kiépült minden: központi fűtést kaptunk, függönyök, szőnyegek érkeztek, megjavították a világítást. Az otthon 113 lakója egyre kényelmesebb, jobb körülmények közé került. A szó igazi értelmében otthonná váltunk. Munkálkodva Tudtam: az egyik legfontosabb teendőnk, hogy a lakóknak állandó és főleg hasznos elfoglaltságot teremtsünk. Gondozottaink csaknem mindegyike ugyanis egész életét munkával töltötte, s az esetleges tétlenség károsan hat személyiségükre. A nők kézimunkáztak — az újonnan érkező bútorokat már ezekkel a házi készítésű csipkékkel díszítettük. A férfiak sertéseket hizlaltak. Ezzel sikerült megjavítanunk az élelmezési normánkat is. Kezdetben mindössze három sertésünk volt — ma már ez a szám százra emelkedett Fokozatosan javult a légkör, az emberek elhitték, hogy valóban segíteni akarunk rajtuk. Megkönnyíteni magányukat, egyedüllétüket. Emlékszem olyan öreg emberre, aki az intézetben került először ágyba, mert azelőtt istállóban lakott. A ruhájuk sem volt intézeti jellegű, mert szabó készítette. Alak szerették a komoly zenét, operabérlethez jutottak, s azonkívül havonta egyszer színházba mentek. Hatszáz kötetes könyvtárunk, két televíziókészülékünk gondoskodott nyugodt pihenésükről. Kiváló munkatársakkal dolgozhattam együtt. Nélkülük semmire se jutottam volna. Mindenben velem tartottak. Tizennégy ápolónőnk közül hét szakképzett, őket az otthon „saját nevelésének” tekintjük. Megérkezett már a második generáció is: a ki* Horn Erikát a mamája hozta hozzánk. Hargitai Péterné tizennyolc esztendeje lelkiismeretes élelmezési vezető, a mosodát Nick Mártonné irányítja. Tisztaság, rend mindenütt Nyugodtan búcsúzom, mert tudom: minden jó kezekbe kerül. Az új gazdasági épülete-; két már átadták rendeltetésé- , nek, ez tovább segíti a munkát. 1972. november 10. Legalább olyan emlékezetes ez a nap számomra, mint amikor először beléptem az otthonbaj Búcsúztattak a munkatársaim, nyugdíjba mentem. Camping táskarádiót és asztalilámpát kaptam tőlük. Azt a saerete- tet, amit eddig kis részletekben éreztem magam körül, most tömören kaptam. Megható ünnepség volt. Szép és fájó. Pilisvörösvárott laktam 13 esztendeig szolgálati lakásban. Kispesti otthonomban összesen alig két hetet töltöttem ezalatt. De nem sajnálom. Nekem nem volt családom. Az öregeim köpött megtaláltam ezt is.” ★ A fenti monológot ehrvondtaa Szkokna Irma. Örömmel teljesítettük Angeli Mártonné megbízott otthonvezető kérését Falus Gábor
