Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-02 / 259. szám

Háromezerdtszáz néző az első fordulóban A Pest megyei Moziüzemi Vállalat felhívással fordult a váci középiskolákhoz: lépje­nek versenybe egymással. A feladat: két kijelölt film meg­tekintése, a tanintézet összlét- számához mérten minél na­gyobb arányban. Az első helyezett 3000, a má­sodik 2000, a harmadik 1000 forint értékű magnót, könyv­tárat, sportfelszerelést — vagy készpénzt leap a végeredmény elbírálásakor. Múlt héten vetítették az egyik kijelölt filmet. Keleti Márton, Harminckét nevem volt, című alkotását pénteken ötször, szombaton háromszor mutatták be a diákoknak, a délutáni és esti rendes elő­adásokon felül. Összesen 3500 diáknézője volt a filmnek. Decemberben lesz a máso­dik forduló. A Sacco és Van- zetti a kijelölt film. Utána összegezik a nézők számát és a nyerteseknek átadják az érté­kes díjakat. (P.) VÁC I NAPL0 A- PEST MEGYC| HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVI. ÉVFOLYAM, 359. SZÄM 1972. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Kilenc emelet van fölötte Bisztró a toronyház földszintjén Két műszakos, harminc dolgozóval Az Elhurcoltak terén maga­sodó toronyházat már bené­pesítették a lakók, de a föld­szinti üzlethelyiség és a hoz­zá tartozó részlegek sorsa so­káig eldöntetlen maradt. Az építkezés kezdetén könyvesboltnak szánták az Tatarozás alatt - szükséglakásban Az állami tulajdonban lévő lakások felújítását sokan ter­mészeti csapásnak tekintik, s nem vállalják otthonuk tata­rozása alatt a kőművesek, fes­tők, asztalosok hónapokon át tartó kerülgetését. Ennek részbeni áthidalásá­ra a városgazdálkodási válla­lat kijelölt egy szükséglakást a Damjanich tér 2. számú épü­letben. Egy szoba, egy konyha s egy kamra az egész. Ideköl. töztettek négy hónappal ez­előtt egy családot a Köztársa­ság útról. Az üres lakást rend­be hozták, s a múlt héten visszaszállíthatták bútoraikat. Ezt követően a Báthori utca egyik tatarozásra kerülő há­zából költözik újabb család a Damjanich téri szükségla­kásba. A megoldás bevált, csak több ilyen lehetőségre lenne szükség. Tervezik négy­öt lakásból álló önálló épület ilyen célra való kijelölését. Meggyorsítaná a lakásfelújítá­sokat és kevesebb bosszúság­gal jutnának megszépített ott­honhoz a váci családok. (papp) DÉLUTÁNI SETA Verőfényes őszi délután. Nyugdíjas bácsik sütkérez­nek a padokon. A ráérősebbek az állomást is szíve­sen látogatják. Jó délutáni program nagypapáknak meg a kis unokák­nak az állomás- látogatás: élmény a robogó vonatok, piros sapkás vas­utasok, sípoló mozdonyok látvá­nya. A minap is egy nagypapa—uno­ka pár sétálgatott az állomáson. Körbejárták min­den zugát, majd az öreg nagyhirte- len a söntés felé vette az irányt. — Megnézzük, milyen sörük van — mondta tájé­kozódásképpen a kis unokának. Jó volt a sör, mert a nagypapa elégedetten töröl- gette bajuszát. Az állomásnéző séta így teljes, ha min­denről tájékozó­dott az ember. Cs. I. A váci piacon Barta felvétele VÁC Jövő héten kezdődik a Fenyő-ügy tárgyalása Mint annak idején hírül ad­tuk, a rendőrség sikkasztás alapos gyanúja miatt, őrizetbe vette Fenyő Andrást, a Hír­adástechnikai Anyagok Gyá-j rának gépkocsielőadóját, az egykori válogatott kézilabdá­zót. A nyomozás során Fenyő beismerte, hogy több mint két­százezer forint értékű benzin- és olajjegyet elsikkasztott, és alkalmi vevőknek eladott. Az ügyet a Váci Járásbíró­ság dr. Huszti büntetőtanácsa november 9-én, csütörtökön, reggel háromnegyed kilenckor kezdi tárgyalni. e célnak valóban kiválóan megfelelő házszintet. A Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalat azonban nem tudta biztosítani a szük­séges pénzösszeget, s így — több irányú tárgya­lás után — a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat IV. számú váci területigazgatósá­ga lesz az üzemeltető. Hliniczky Károly igazgató- helyettessel jártunk a hely­színen. Kilenc emeletnyi la­kás — alatta az új létesít­mény: a Toronyház-bisztró. III. osztályú vendéglátóipari egység lesz. Vezetője Gedő- vári Ede, aki a szobi Határ étteremből került új beosztá­sába. Két műszakban tart nyitva, 15—15 dolgozóval reg­gel öttől 22 óráig, vasárnap héttől 21 óráig. A buszpályaudvar felé eső rész az állva fogyasztó ven­dégeké. Az „utascsomagért” be sem kell menni, a kinyit­ható ablakon át nyújtják a vonathoz, autóbuszhoz siető vevőnek. A Lenin út felé eső, elválasz­tott rész hangulatos a fa dí­szítésű falrészekkel, a világos bútorokkal. A vállalatvezetés szeretné elérni, hogy kispénzű diákok, olcsóbb ételeket igénylő fel­nőttek is kulturált kiszolgá­lásban részesüljenek. Ami megnyugtató: a kapcsolódó helyiségek bírják a KÖJÁL, a tűzrendészet s más hatósá­gok szigorú vizsgálatát is. Külön helyisége van a húsfeldolgozónak, a zöld­ségelőkészítőnek. Másutt mossák a tányérokat, mint a lábasokat, fazekakat. Nagy méretű hűtőszekré­nyek, gázzal működő tűz­helyek találhatóak a 100— 120 négyzetméternyi össz­területen. A régebbi — Csikós József utca sarkán levő — bisztró sorsáról még nem döntöt­tek. A vendéglátóipari vállalat szeretné a Széchenyi utcai Lottó falatozóhoz hasonló reg­gelit árusító, süteményes bolttá átalakítani. Csütörtökön délután adják át rendeltetésének az új váci Toronyház bisztrót. Kedves figyelmesség lenne az útépítő vállalattól, ha gyorsan befe­jezné az épület előtti úttest kialakítását. P. R. Tűzolióverseny Dunakeszin November 10-én kilenc órai kezdettel rendezik meg a Du­nakeszi Járműjavító sportte­lepén a budapesti vasútigaz- gatóság területén működő tűz­oltócsapatok versenyét — tud­tuk meg Kiss Benedek igazga­tósági vezető tűzrendésztől. — A vasút korszerűsítése, a folyékony tüzelésre való átté­rés, növelte a tűzveszélyt, a verseny már ennek a nagyobb követelménynek szellemében bonyolódik le — mondotta. Az országban hat igazgatósági te­rület működik — ötben már megtartották és a két kategó­riából az első kettő jutott a jövő tavasszal megrendezésre kerülő országos döntőbe. A győztesek vándorkupát és pénzjutalmat kapnak. A Budapest Keleti pályaud­varról fél nyolckor különvo­nat hozza ki a versenyzőket és viszi majd vissza. A verseny három részből áll: szerelési gyakorlat (vi­zes), tűzoltóstafétából (áll­ványcsőről való szereléssel) és elméleti kérdésekből írásos tesztvizsga. —s­-1— ÖNZETLEN MUNKA Összegyűjtik a váci járás néprajzi díszítőelemeit A KÖZSÉGEK LAKÓINAK TÁMOGATÁSÁT KÉRIK A múzeumi és műemléki hó­nap keretében, október végét, tartotta alakuló ülését a vá'ci múzeumban a járási néprajzi díszítőelem-gyűjtő munkakö­zösség. A munkaközösség, melynek vezetője Tóth Györgyné nyug­díjas iskolaigazgató, lelikes.pe- dagógusokból áll, akik önként vállalták, hogy a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága és a váci múzeum támogatásával összegyűjtik a váci járás községeiben a még fellel­hető népi díszítőelemeket, néprajzi tárgyakat. Nagy jelentőségű munkájuk­hoz tartozik az is, hogy az egyes darabokról adatfelvé­telt készítenek a későbbi tu­dományos feldolgozás számá­ra. Népművelő és tudományos előadások számára pedig szí­nes diafelvételeket. Távlati terveik közé tartozik az össze­gyűjtött anyagnak könyv for­májában történő közreadása is. Az anyagot, amit összegyűj­tenek, a váci múzeum fogja megőrizni az utókor számára. Reméljük, hogy ez az egye­dülálló és önzetlen munka, melynek jelentőségét nem lehet eléggé felbecsülni, a járás községeiben minde­nütt a legnagyobb segítő­készségre fog találni a ve­zetők és a lakosság részé­ről. Az ülésen a Pest megyei Mú­zeumok Igazgatóságát Ikvainé Sándor Ildikó néprajzos-mú- zeológus képviselte, aki a cso­port szakmai irányítását vál­lalta. Stefaits István Gondolatok a íolyosón A Váci Városi Tanács öreg, műemléképületének emeleti folyosóját egy méterrel megrö­vidítették. Ügyes volt a kő­műves. Aki régebben nem járt arra, nem is gondolná, hogy a folyosó végén valamikor egy közvetlenül nyíló ajtó volt, amely az igazgatási osztály ve­zetőjének a szobájába veze­tett. Most ugyanabba a helyiség­be csak egy oldalsó előszobán keresztül lehet bejutni, illő be­jelentés után. Ezzel az utolsó osztályvezetői ajtó is elveszí­tette közvetlenségét. Ma már a pénzügynél, az iparnál s má­sutt is csak közvetve érjük el az osztályvezetőt. Az indok jogos, elfogadható: zavarták a be-benyitó ügyfe­lek a munkát. Tárgyalásokat kellett félbeszakítani türel­metlen sürgetők miatt. Így mindenkit véd az előszoba, az ott ülő beosztott, aki azt is el­bírálhatja, hogy egyáltalán je­lentse-e a fogadóórán megjele­nő választópolgárt. Szeretnénk, ha ez a folyosó­falazás nem jelentene szimbo­likus válaszfalat, s a tanács minden vezetője — a megje­lölt időpontokban, indokolt esetekben — elérhető lenne ez­után is. Tiszteletben tartjuk a munkarendet, de örülünk, ha egy vezető könnyen megtalál­ható, elérhető. Papp Rezső Ingyrneo jogi tanácsadás Mísodikán, csütörtökön 17 órakor lesz a novemberi első ingyenes jogi tanácsadás a Lenin úti párt- és tömegszer­vezeti székházban. Ügyeletes: dr. Markó Jenő, a Váci Járási Ügyvédi Munkaközösség tag­ja. Melegítenek az „Ördögök Helsinki után ismét Vácott A Devils-együttesről sokáig nem hallottunk. A fiatalok, akik kedvelik zenéjüket, egy­mástól kérdezgették, hogy mit tudnak róluk? A rejtély meg­oldódott. Nádasdi Imre, a ze­nekar vezetője (népszerűbb nevén Csibe) 2 hónapig Finn­országban folytatott zenei ta­nulmányokat. — Üjra .itthon. Mit hoztál, s mit adsz ebből a közönség­nek? — A finn és a magyar nép­zene szerkezetileg közel áll egymáshoz. És a beatben sincs sok különbség. A kint szer­zett tapasztalatokat felhasz­náljuk és csokorba gyűjtve nyújtjuk majd át közönsé­günknek. Az együttes már no­vember 5-én Vácon a Ságvári klubban fellép. A Fortéban is otthont kaptunk. Az úgy­nevezett „rágógumi” zenét fogjuk játszani. A közérthető­TÖMLÖCBEN, VASBAN A XVI. SZÁZAD VÉGÉN, amikor a váci végvár többször is gazdát cserélt, a vitézek élete gyakran véigződött siral­masan. Nem a halál volt a legnagyobb rossz — hiszen ezt szép befejezésként vették —, hanem a fogság. Harcmezőn maradni, gyönyörű sors volt, de a fogság keserű és kegyet­len csapásként jutott osztályré­szül magyarnak-töröknek egy­aránt. A fogságba esett vitézek kó- tyavetyére kerültek — akár más értékes hadizsákmány —, s bizony a megállapított vált­ságdíj beérkeztéig talpig vasban, tömlőében várták a szabadulást. íratlan törvények rendelték ezt így, hiszen sem a mohamedán, sem a keresz­tény vitézeknek nem lévén más jövedelmük — csak a ha- rács, vagy a foglyokért kapott sarc. A MAGYAR FOGLYOK kü­lönösképpen sokat szenvedtek. Nem voltak rabtartóik gono­szak, inkább a váltságdíj ké­sett gyakorta. A magyar király nemigen törte magát a kivál­tásban — osztrák volt az Is­tenadta! — a harcostársak pe­dig igencsak nyomorultak vol­tak. Bevett szokásforma volt, hogy egy-egy rabot megesket­visszatérjen. Előfordult, hogy a megbízott késett, ilyenkor a rabokon álltak bosszút. Szomo­rú, hogy a törökök csak rit­kán, inkább a magyar rabtar­tók nyesegették meg a fogot­tak orrát, füleit. Soha annyi fületlen nem járta még az uta­kat. PÄLFFY MIKLÓSHOZ, a tizenöt éves török háború je­les magyar hadvezéréhez özönlöttek az ozmán levelek, amelyeket rabok ügyében ír­tak. Bizony joggal, mert nem kaptak mazsolás kalácsot nála a befogottak! Rahmán — esz­tergomi aga írja 1588-ban a főkapitányhoz: „...továbbá enekelötte is kértem vala nagyságodat, hogy szörzene én- neköm egy úrnak való duffla pánczélt, meg mordályt... továbbá kérőm kegyelmedet, ne nyomorgatná a rabokat, mert sarezuk időben megérke­zik .. 1590-ben a Vácon fogva tar­tott magyar vitézek írják pa­naszos levelüket Pálffyhoz. Azok a magyarok, akik hadse­regében harcoltak és török lesvetések során estek fogság­ba. Számukat nem tudjuk, fel­tehetően sokan voltak. Kese­regnek, hiszen kínzatásuk nő, mivel a sarc összeszedésére ve útra bocsátottak, hogy az kibocsátott Thúri Márton tár­otthoniak között összegyűjtve maga és társai váltságdíját, suk nem jelentkezik a váltság­díjjal. Részletek á levélből: „... ím mostan viszontak újobban elkezdték rajtunk az napi vereségeket, minden va­sárnap verten-vernek bennün­ket, mind lábaink elszáradnak, és mind alfeleink kirothadnak a nagy vereségek mia __kö­ny örgünk Nagyságodnak, ne szenvedje Nagyságod ez mi méltatlan való nyomorúságain­kat, ha Nagyságod mellettünk nem fog, kinek esedezzünk ... keze alól vesztünk el, sanyar­gatásunkat Nagyságod vegye le rólunk ... írattatott Váczon, 1. októb- rii 1590. Nagyságod megnyomorodott alázatos rabszolgái mind fejenkint Oszmán bég rabjai...” Hogy mi lett a szegény vá­ci rabok sorsa — nem tudjuk. Talán megesett Pálffy szíve rajtuk, s előteremtette a vált­ságdíjat. S ha elpusztultak, nem rajta, de a császár lelkén száradt, hiszen évekig még hó­pénzt sem fizetett magyar vi­tézeinek, nemhogy a rabul esettek sorsával törődött vol­na. Nem csoda, hogy majdnem annyi magyar pusztult el fog­ságban, mint a csaták meze­jén. A váci rabok nevét sem tudjuk. Névtelenek maradtak, mint azok mind, akik e száza­dokban legtöbbet szenvedték a hazáért. Névtelen és távoli csillagként ragyognak immár az idők múlásában egyre fé­nyesebben. Csankó Lajos ség a főszempont, s ezért dön­töttünk a slágerek mellett. A szokolyai botrány, amikor a dunakesziek és a gödiek vere­kedést provokáltak, sajnos rá­nyomta bélyegét az együttesre is. Ennek ellenére a bizalom nem ingott meg irántunk. így Németh Attila szólógitár, Nagy József dob, Kiss Tibor kísérőgitár, Zahorán Ferenc szólóének és jómagam, basszusgitár összeállításban lé­pünk közönség elé. Nem ad­nék teljesen tiszta képet, ha Dobrovszki Ödön nevét ki­hagynám. Ö a mi „menedzse­rünk”. A fellépések megszervezé­sében nagy segítséget kapunk tőle. Az együttes múltjáról röviden. 1989-ben alakultunk. 70-ben az „Ózdi fesztiválon” harminc beat-együttes közül a negyedik helyen végeztünk. Önálló műsort adtunk Cseh­szlovákiában. Radics Béla jó barátom (játszottunk is együtt). Így a kapcsolatunk szoros a TAURUS-sal. A kö­zeljövőben Diósjenőn adunk közös koncertet. Ezt több kö­zös fellépés is követi majd. Újpesttől, Szobon át Drégely- palánkig mindenhol játszunk. Rendszeresen fellépünk Vá­con, Rétságon és Diósjenőn. Műsorunk ötórai tea, illetve báljellegű A Váci Kötöttben tovább kívánunk lépni a beat- klubok szokásos keretein. Író­kat, költőket, s más művésze­ket szeretnénk meghívni. Öt­vözni akarjuk a művészeteket. Ennek szervezése, kidolgozása folyamatban van. Megint ki- bocsátjuk a klubtagsági iga­zolványt. Tavaly 400 volt. Tavaszra Lengyelországba kaptunk meghívást. Külön műsorral készülünk erre a szereplésre. Csak magyar szá­mokkal szerepelünk, öregbí­teni szeretnénk Bartók és Ko­dály tanain nevelkedett ma­gyar zenészek hírnevét. — Végezetül, hogyan jutott eszetekbe pont ez a név? — Nagymaroson játszottunk hatalmas hangerővel. „Nagy a zaj, mint a pokolban.” „Át­kozott ördögök ezek” — mond­ták a környékbeliek. Ök elke­reszteltek bennünket, mi fel­vettük a nevet: Devils, k. cs. Köszönetnyilvánítás. Ezúton fe­jezzük ki köszönetünket a roko­noknak, Ismerősöknek, a Lemez­gyár lakóinak, a Híradástechnika vezetőségének és dolgozóinak, akik Bélák Mihály és felesége te­metésén megjelentek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek. A gyá­szoló család.

Next

/
Thumbnails
Contents