Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-21 / 274. szám
1972. NOVEMBER 21., KEDD ""^AúJap 5 Kétszáz nap vonaton Az utazó Százhalombatta TÖRÖKBÁLINTI TERVEK Gyorsmérleg a fejlesztésről Epü'ő lakások, bővülő óvoda — Érd ől jön az ivóví: Százhalombatta a távolságok városa, itt kilométerekben mérnek. Ha valaki a közlekedésről érdeklődik, mindig megkérdezik, melyikre gondol: a város és az üzemek, vagy a munkahelyek közötti közlekedésre, a munkások napi ingázására, vagy a hetenkénti hazautazás lehetőségeire. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál önálló osztály foglalkozik a munkások közlekedésével: ötezer ember napi utaztatásának megszervezése a feladatuk. Három és fél ezer saját dolgozót szállítanak naponta a lakás és a munkahely között, ezenkívül ezerötszáz beruházáson dolgozót. Mert: a DKV köteles gondoskodni a beruházáson dolgozók szállításáról. három kilométeren túl. Hogyan? Éjféltől reggelig A hárommillió tonnás lepárló üzem csőrengetegében keresni kell az embereket, hatnyolc vállalat munkásai dolgoznak ott. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár két dolgozóját kérdezem. Bogárdi Mihály naponta teszi meg az Iváncsa és Százhalombatta közötti távolságot: — Nem panaszkodhatom. Reggel az ötnegyvenes busz- szal jövök, este fél hétre otthon vagyok... Barcsi Bálint szintén elégedett Ácson lakik, hetenként egyszer — pénteken délben a fél 12-es busszal — utazik haza. A gyárból négyszázan dolgoznak a beruházáson s az ország legkülönbözőbb tájairól járnak Százhalombattára. A DKV szerződésben vállalta utaztatásukat. Akik Zalában vagy a Nyírségben laknak, azokat busz viszi a pályaudvarra, onnan mennek tovább vonattal. Hétfőn délelőtt fél 10-kor kezdenek, hogy hazulról mindenki visz- szaérjen. S ha a megkérdezettek elégedettek is, a zalaiak szóvá teszik, hogy elsősorban nyáron, a hétvégeken sok kiránduló utazik a Balatonra, s ezért nagyon kényelmetlen a vonatozás. A messzebbről járók már vasárnap éjfélkor vonatra ülnek, hogy hétfő délelőtt Százhalombattára érkezzenek. Éjféltől reggelig sokuknál előkerül a borosüveg. Néhá- nyan emiatt olyan állapotban érkeznek meg, hogy nem is engedik dolgozni őket. Húsz óra hazáig A Mélyépítő Vállalat 5-ös építésvezetősége — százhúsz ember — dolgozik Százhalombattán. Mintegy nyolcvan százalékuk tíz éve van itt, tehát a beruházás törzsgárdájához tartozik. A legtöbben Nógrádban, Szabolcsban laknak. A szabolcsiak — mint Szoboszlai István elmondja — — egy haza- és visszautazás alkalmával húsz órát töltenek vonaton. Ez fárasztó, ezért csalt kéthetenként mennek haza. Gyors statisztika. Ha valaki tíz éve itt dolgozik s havonta Európa egyik legjelentősebb kenderfeldolgozó vállalata, az öt gyáregységet magába foglaló Szegedi Kenderfonó és Szövő, jól bevált hagyományos cikkei mellett mind több újdonságot kínál eladásra. Ilyen például a fóliatextil, amelynek gyártására a legmodernebb, nagy termelékenységű olasz gépsort szerezték be. Szinte ugrásszerűen növelik a termelékenységet a belga gyártmányú automata szövőgépek is. Mindezek eredményeként nemcsak széles cikkskálát, de csak 40 órát tölt utazással, az egy évben 480 óra. Tíz év alatt ez 4800 órára szaporodik, amit ha átszámítunk, 200 napra jön ki. A törzsgárda egyes tagjai tehát 200 napot ültek vonaton, amióta a beruházáson dolgoznak. A vállalat egyébként a teljes árú menetjegyet kifizeti, s 300 kilométeres távolságon túl gyorsvonatot is engedélyez. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat dolgozói nevében Hajkó János vezetőbizalmi nyilatkozik: — Elégedettek vagyunk a közlekedéssel, egy problémánk van csupán. A munkaidő nálunk reggel 6-tól délután 4-ig tart, de a DKV buszai a mi embereinket csak fél ötkor viszik a szállásra, mert előbb saját dolgozóikról gondoskodnak. A mieink nem várnak, hanem gyalog indulnak vissza, bár nem szívesen ... A lehetőségékhez képest Tapasztalataimmal felkeresem Bélics Radovánt, a szállítási osztály vezetőjét, aki elmondja: — A Volán 20-as számú Vállalatával huszonkét járatra kötöttünk szerződést, ezenkívül tizennégy saját autóbusszal és három mikro- busszal oldjuk meg az emberek szállítását. Vállalatunknak havonta másfél millió forintjába kerül a közlekedés: a dolgozó öt kilométeres utazásáért 20 forintot térít, öt kilométeren túl pedig 40 forintot fizet havonta. — Havonta állapodunk meg a beruházó vállalatokkal, hogy mikor szállítsuk a munkásokat — folytatja Palotár József osztályvezető-helyettes. — Erre azért is szükség van, mert változhat a munkarend, s mi igyekszünk ahhoz alkalmazkodni. Arra természetesen nem vállalkozhatunk, hogy pontban négy órakor menjünk valamelyik beruházó dolAz elavult makói Maros-híd helyén új acélszerkezetű hidat készít a Hídépítő Vállalat. A régi hídszerkezetet lebontják, eltávolítják a pillérekről, hídfőkről. A folyón átívelő régi, nagy vasszerkezetet azonban egyelőre megtartják a forgalom ideiglenes lebonyolítására — csak éppen húsz méternyire arrébb tolják. A bonyolult műszaki feladat előkészületeit megtették: elkészültek az ideiglenes hídfők, s a folyóba vertek több mint háromszáz vastag cölöpöt. Ezeken alakították ki a hídszerkezet vontatásának acélpályáját. A 120 méteres Időszakasz tehát „útra készen” áll. A munkálatok ideje alatt, kedvező árakat is tudnák ajánlani a külföldi vevőknek. A harmadik negyed ívre háromszor — erre a negyedre pedig ötször annyi pamutponyvára kaptak megrendelést,' mint korábban. A megrendelt szövetanyagot már jóval az év végi határidő előtt elszállították a nyugati megrendelőknek. A többlet exportbevételből határidő előtt tölesztették a nyugati gépvásárlásaik költségeit, s ezzel jelentős összegű kamatfizetési kötelezettségtől mentesülnek. gozóiért, hiszen akkor a mi embereinket visszük haza. Ha zökkenők is akadnak, azért arról nem csupán a szállítási osztály tehet. A MÁ- VAUT-tal való kapcsolatról Götzinger István forgalomirányító beszél: — Ha egy járat kimarad, nem tudnak azonnal másik kocsit vagy másik embert adni. Kétórás késés is előfordult már. Így a forgalmat irányítani, a menetidőket — sőt a munkaidőt! — betartani nem könnyű. Nagymértékű a a munkaerő-vándorlás a gépkocsivezetők között: mire valaki megismeri a különböző utakat, már ki is lépett a MÁVAUT-tól. Buszra várva Közeledik a négy óra. A Dunai Kőolajipari Vállalat központi épülete előtti téren 36 busz parkol. Itt találkozom Baíó Istvánnal, a beruházás szakszervezeti intéző bizottságának titkárával. — Látja — mutat körbe —, a parkolótér még mindig nem aszfaltozott; képzelheti mi van itt esős napokon. Ráadásul ez a helyzet balesetveszélyes is, hiszen a vezető nem tudhatja, mikor lép valaki teljesen váratlanul az induló busz elé. Csúcsforgalomban kétezer ember száll fel egyidőben a járművekre. A központi parkoló terve elkészült, el is fogadták, a megvalósítás azonban késik. Az intéző bizottság titkára elmondja, hogy a gépkocsivezetők tartózkodóhelye sem megfelelő. Még mindig nincs váró' a DKV elágazásnál sem, pedig itt szállnak át az emberek, s rendszeresen várniuk kell a csatlakozásra. Kipróbálom a DKV egyik budapesti járatát, azzal utazom a fővárosba. Valamikor egyetlen busz hozta-vitte az embereket Budapestre. Most — délután — három is indul egyszerre. Soós Ibolya november 20-tól december 6-ig Hódmezővásárhely felé terelik a forgalmat. Előtérben az autódiagnosztika A negyedik ötéves tervidőszak során további 18 új szövetkezeti gépkocsi-karbantartó állomást helyeznek üzembe, 30 régebbi autószervizt pedig korszerűsítenek. A régebbi üzemek korszerűsítése során szem előtt tartják, hogy napjainkban a gépkocsijavítás fejlődésének iránya a megelőző karbantartás, a diagnosztikai hibafeltárás: s mindez a legkorszerűbb műszerezettséget igényli. Emellett időről időre bővíteni kell a szervizállomások dolgozóinak szakmai ismereteit. A legutóbb átadott autószervizben például hét mérnök és 30 technikus irányítja a munkát, s a dolgozók rendszeresen részt vesznek különböző külföldi autógyárak továbbképző tanfolyamain. A törökbálinti községi tanács 12 millió 414 ezer forinttal gazdálkodhatott ebben az évben, illetve gazdálkodik még most is, hiszen van még néhány forint a „kasszában”. Mire és mennyit költöttek? — erről kérdeztük Garai Gyulá- nét, a község tanácselnökét. Az idei fejlesztési tervekről készített gyorsmérleg eredményes évről tanúskodik. Törökbálint 1972-ben három úgynevezett célcsoportos beruházásra, lakásépítésre 900 ezer forint állami támogatást kapott, a többi költséget a tanács fedezi. Három ikerházban hat lakást adhatnak majd át, s ha a beruházás át is húzódik a jövő évre, a jövendőbeli otthonok tulajdonosainak már nem kell sokáig várniuk. Az óvodát 25 hellyel bővítették, ám ezzel régi gondjuk, a kisgyermekek elhelyezése, még korántsem oldódott meg. Készülnek már azonban a jövő évi tervek: 1973-ban, épületátalakítással, 100 hely biztosításával szereznek majd örömet sok törökbálinti szülő; nek. Több mint 2 millió 700 ezer forint áll a községfejlesztési tervek „út és hidak” rovata mellett. A nem csekély összegből elsősorban utakat építettek, például az új lakótelepen, a József Attila utcában és másutt is, s idén a járdák aszfaltcsíkjai is „meghosszabbodtak” nem egy törökbálinti utcában. S még egy újdonság: a művelődési házba látogatókat nem bosszantja többet az inkább füstölő, mintsem meleget adó korszerűtlen fűtőberendezés,a művelődési ház központi fűtést kapott. Törökbálint kellemetlen nevezetessége volt jó ideig a vízhiány, amely sok-sok jogos1 panaszra adott okot. Nos, ma már a szükségletet meghaladó mennyiségben rendelkeznek ivóvízzel az új, elektromos berendezéssel, búvárszivattyúval felszerelt kút jóvoltából, amely ezer köbméter vízfogyasztást tesz lehetővé. Az ivóvíz azonban kissé „vasas” izű, s ez mostanában újabb gondot okozott a tanács vezetőinek. Előbb egy vastalanító berendezés — egyébként nem kis költséget igénylő — felállítására gondoltak, majd ennél lényegesen jobb megoldást találtak. A tervek szerint csatlakoznak az érdi ivóvíztársulathoz, amelynek műszaki gárdája vesz majd részt a törökbálinti vízműhálózat-fejlesztésben. A társulathoz vállalat, szövetkezet, tangazdaság is csatlakozik, a községi tanács pedig az előrelátóan e célra tartalékolt 4 millió forintját fekteti be. A jó minőségű ivóvíz a kölcsönös előnyökön alapuló társulás jóvoltából Érdről érkezik majd Törökbálintra, s így további 2 ezer köbméterrel növelhető a fogyasztás. A sokakat érintő fejlesztés részleteiről falugyűlésen tájékoztatják majd a község lakóit. A tanácstagok időszerű munkáiról Bartha Lajos, a tanácselnök helyettese elmondta: ezekben a napokban mindenütt összeírják az utca- és házszámtáblákat, amelyeket a jövőben egységessé kívánnak tenni. S még egy fontos teendője van a tanácstagoknak: november 30-ig összeírják, ki és mennyi társadalmi munkát végzett az idén, Törökbálint községfejlesztési terveinek megvalósítása ugyanis nem kis mértékben a lakók segítőkészségén is múlott. Sz. J. Felnyitották a zsilipkapukat Tiszalöknél Az utóbbi napok csapadékos időjárásának hatására újabb árhullám indult el Ti- szabecsnél. A Tisza vízszintje szombaton 84, vasárnapra pedig már 240 centiméterrel emelkedett. Noha az áradás nem érte el a folyó védelmi gátjait, számolnak azzal, hogy a víz elönti a mélyebben fekvő hullámteret. Az Észak- magyarországi Vízügyi Igazgatóság intézkedésére vasárnap megszüntették a Tisza- löki Erőműnél a teljes duzzasztást, és kinyitották a zsilipkapukat, hogy az ár levonulhasson. Új szerelőcsarnok Az Elekthermax Villamos Hőkészülékek Gyárában, Pápán, új szerelőcsarnokot adtak át, ahol NSZK-heli licenc alapján futószalagon készülnek a különböző villamos berendezések. A gyár termelésének 30 százaléka exportra kerül. A képen: szerelik a grillsütőket. r gy határoztam ugyanis, hogy nem vi- I f szem el sehová őt, az ünnepeltet, in- V / kább otthon, meghitt kettesben üljük meg a születésnapját. Korábban megfordult a fejemben, hogy a nagy eseményre való tekintettel elviszem valami zenés helyre, mondjuk, a Telefonbárba, az ugyanis itt van a szomszédban, de aztán letettem erről, még féltékeny lenne a kicsike. Nem beszélve arról, hogy minden bizonnyal be sem engednék, ha csak el nem rejtem a kabátom alatt, hiszen mindössze egyesztendős, ez az első születésnapja. (Nem a kabátomnak, persze, hanem neki.) Bizony, egyesztendős csupán, de én már magunk között szólva, többször is az ágyba vittem, ott hallhattam búgó hangját, de ne gondoljanak semmi rosszra. Inkább gyorsan elmondom, hogyan is ismertem meg őt. Azzal kezdődött, hogy üzenet várt a szerkesztőségben. Hívjam fel ezt és ezt a telefonszámot, ha mással beszél, ne csüggedjek, próbáljam újból, mert fontos ügyről van szó. A kapott szám ismeretlen volt, nem emlékeztem rá, hogy valaha is hívtam volna, kellemes izgalommal tárcsáztam. Ugyan mit akarhat tőlem, ami fontos. Este nem érek rá, de másnapra egyelőre nincs semmi programom, majd csak összeegyeztetjük az időnket. Mással beszélt. Másodszor is, harmadszor is, sokadszor is. Már este volt, amikor végre sikerült megkapnom. Kicsengett egyszer, kétszer, aztán kattant a vonal másik vége. És megszólalt egy bársonyos, de eléggé férfiasnak tűnő hang, hogy halló, itt egészség. Voltam katona, ott szoktuk mondani, hogy erő, egészség, csak nem valami régi bajtárs a seregből? Próbáltam közbeszólni, hogjr ki is vagy pajtás, de ő megállíthatatlanul beszélt az egészséges életmód fontosságáról. Mind értetlenebbül hallgattam, amikor végre észrevettem, hogy két kollégám, akik lelkemre kötötték, hogy feltétlenül hívjam vissza ezt a számot, leplezetlenül röhög a sarokban. Lehet, hogy rajtam? Hát, persze, hogy a telefondoktort hívatták föl velem. Ennek bizony éppen egy esztendeje, hogy rohem az idő.'.. És, bár, egy év alatt JEGYZET Dr. Telefon többé-kevésbé bárki kiismerhető, ez a telefon- doktor számomra változatlanul rejtelmes lény, úgyszólván, azt sem tudom róla, hogy fiú-e vagy lány. Amikor beugratás révén megismertem, férfi volt. A legközelebbi alkalommal női hangon jelentkezett, és elmagyarázta a rendszeres testápolás jelentőségét. Ha jól emlékszem, a meghűlésről és az influenzáról érces bariton tájékoztatott, de a szívbetegségeket stílusosan hajlékony női hang adta elő. Kölcsönkenyér visszajár alapon a minap jól leplezett sátáni vigyorral átadtam kollégámnak a telefonszámot, feltétlenül hívja vissza, erre kérte egy üde női hang. Elégedetten figyeltem, hogy az ipsén szemmel látható gya- nútlanság és izgalom lesz úrrá, na várj csak piszok, mindjárt megnyugodhatsz. Tárcsáz, mással beszél. Nagy forgalmat bonyolít le a hölgy, mondja és felém fordítja a tititázó kagylót. Felelem, hogy ne csüggedjen, a nő azt üzente, hogy nagyon fontos ügyről van szó. Na, végre, felvették neki. Halló, búgja bele a szerencsétlen, csókolom a kezét, Jóska barátom mondta, hogy keressem, mivel lehetek szolgálatára? Beszélj csak, beszélj, kuncogok magamban, a másik felén meg mondják a magukét a dohányzás ártalmairól, az most a telefondoktor műsora. Ám kollégám csak beszél, beszél, kezét csókolomozik rövid szünetekkel és megismétli, hogy akkor este hétkor, kezét csókolom. Leteszi, fütyörész és odaveti, hogy kösz, öregem, azzal ki. Engem nem ejtesz át pajtás. Odasomfordá- lok az íróasztalához, rajta a cetli, nézem és megszédülök. Amilyen szórakozott vagyok, nőismerősöm számát adtam oda neki a telefondoktoré helyett. Érzem, hogy elhatalmasodik rajtam korunk betegsége, az idegesség. Nem tudják, mikor fog beszélni erről a telefondoktor? Árkus József fóliatextil Exportból törlesztik a gépvásárlást Húsz méterrel eltolják a régi makói Maros hidat
