Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-21 / 274. szám

1972. NOVEMBER 21., KEDD ""^AúJap 5 Kétszáz nap vonaton Az utazó Százhalombatta TÖRÖKBÁLINTI TERVEK Gyorsmérleg a fejlesztésről Epü'ő lakások, bővülő óvoda — Érd ől jön az ivóví: Százhalombatta a távolsá­gok városa, itt kilométerekben mérnek. Ha valaki a közleke­désről érdeklődik, mindig megkérdezik, melyikre gon­dol: a város és az üzemek, vagy a munkahelyek közötti közlekedésre, a munkások napi ingázására, vagy a heten­kénti hazautazás lehetőségeire. A Dunai Kőolajipari Válla­latnál önálló osztály foglal­kozik a munkások közleke­désével: ötezer ember napi utaztatásának megszervezése a feladatuk. Három és fél ezer saját dolgozót szállítanak na­ponta a lakás és a munkahely között, ezenkívül ezerötszáz beruházáson dolgozót. Mert: a DKV köteles gondoskodni a beruházáson dolgozók szál­lításáról. három kilométeren túl. Hogyan? Éjféltől reggelig A hárommillió tonnás le­párló üzem csőrengetegében keresni kell az embereket, hat­nyolc vállalat munkásai dol­goznak ott. A Budapesti Kő­olajipari Gépgyár két dol­gozóját kérdezem. Bogárdi Mihály naponta te­szi meg az Iváncsa és Száz­halombatta közötti távolságot: — Nem panaszkodhatom. Reggel az ötnegyvenes busz- szal jövök, este fél hétre ott­hon vagyok... Barcsi Bálint szintén elége­dett Ácson lakik, hetenként egyszer — pénteken délben a fél 12-es busszal — utazik haza. A gyárból négyszázan dol­goznak a beruházáson s az or­szág legkülönbözőbb tájairól járnak Százhalombattára. A DKV szerződésben vállalta utaztatásukat. Akik Zalában vagy a Nyírségben laknak, azokat busz viszi a pálya­udvarra, onnan mennek to­vább vonattal. Hétfőn dél­előtt fél 10-kor kezdenek, hogy hazulról mindenki visz- szaérjen. S ha a megkérdezet­tek elégedettek is, a zalaiak szóvá teszik, hogy elsősorban nyáron, a hétvégeken sok kiránduló utazik a Balatonra, s ezért nagyon kényelmetlen a vonatozás. A messzebbről járók már vasárnap éjfélkor vonatra ülnek, hogy hétfő délelőtt Százhalombattára érkezzenek. Éjféltől reggelig sokuknál előkerül a borosüveg. Néhá- nyan emiatt olyan állapot­ban érkeznek meg, hogy nem is engedik dolgozni őket. Húsz óra hazáig A Mélyépítő Vállalat 5-ös építésvezetősége — százhúsz ember — dolgozik Százha­lombattán. Mintegy nyolcvan százalékuk tíz éve van itt, te­hát a beruházás törzsgárdá­jához tartozik. A legtöbben Nógrádban, Szabolcsban lak­nak. A szabolcsiak — mint Szoboszlai István elmondja — — egy haza- és visszautazás alkalmával húsz órát tölte­nek vonaton. Ez fárasztó, ezért csalt kéthetenként mennek haza. Gyors statisztika. Ha valaki tíz éve itt dolgozik s havonta Európa egyik legjelentő­sebb kenderfeldolgozó válla­lata, az öt gyáregységet ma­gába foglaló Szegedi Kender­fonó és Szövő, jól bevált ha­gyományos cikkei mellett mind több újdonságot kínál eladásra. Ilyen például a fó­liatextil, amelynek gyártásá­ra a legmodernebb, nagy ter­melékenységű olasz gépsort szerezték be. Szinte ugrásszerűen növe­lik a termelékenységet a belga gyártmányú auto­mata szövőgépek is. Mindezek eredményeként nemcsak széles cikkskálát, de csak 40 órát tölt utazással, az egy évben 480 óra. Tíz év alatt ez 4800 órára szaporodik, amit ha átszámítunk, 200 napra jön ki. A törzsgárda egyes tagjai tehát 200 napot ültek vonaton, amióta a be­ruházáson dolgoznak. A válla­lat egyébként a teljes árú menetjegyet kifizeti, s 300 ki­lométeres távolságon túl gyorsvonatot is engedélyez. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat dolgozói nevében Hajkó János vezetőbizalmi nyilatkozik: — Elégedettek vagyunk a közlekedéssel, egy problémánk van csupán. A munkaidő ná­lunk reggel 6-tól délután 4-ig tart, de a DKV buszai a mi embereinket csak fél ötkor vi­szik a szállásra, mert előbb saját dolgozóikról gondos­kodnak. A mieink nem vár­nak, hanem gyalog indul­nak vissza, bár nem szíve­sen ... A lehetőségékhez képest Tapasztalataimmal felkere­sem Bélics Radovánt, a szállí­tási osztály vezetőjét, aki el­mondja: — A Volán 20-as számú Vál­lalatával huszonkét járatra kötöttünk szerződést, ezenkí­vül tizennégy saját autó­busszal és három mikro- busszal oldjuk meg az embe­rek szállítását. Vállalatunk­nak havonta másfél millió fo­rintjába kerül a közlekedés: a dolgozó öt kilométeres uta­zásáért 20 forintot térít, öt kilométeren túl pedig 40 fo­rintot fizet havonta. — Havonta állapodunk meg a beruházó vállalatokkal, hogy mikor szállítsuk a munkáso­kat — folytatja Palotár Jó­zsef osztályvezető-helyettes. — Erre azért is szükség van, mert változhat a munkarend, s mi igyekszünk ahhoz alkalmaz­kodni. Arra természetesen nem vállalkozhatunk, hogy pontban négy órakor men­jünk valamelyik beruházó dol­Az elavult makói Maros-híd helyén új acélszerkezetű hidat készít a Hídépítő Vállalat. A régi hídszerkezetet le­bontják, eltávolítják a pillé­rekről, hídfőkről. A folyón át­ívelő régi, nagy vasszerkezetet azonban egyelőre megtartják a forgalom ideiglenes lebonyo­lítására — csak éppen húsz méternyire arrébb tolják. A bonyolult műszaki feladat elő­készületeit megtették: elké­szültek az ideiglenes hídfők, s a folyóba vertek több mint háromszáz vastag cölöpöt. Ezeken alakították ki a híd­szerkezet vontatásának acél­pályáját. A 120 méteres Idő­szakasz tehát „útra készen” áll. A munkálatok ideje alatt, kedvező árakat is tudnák ajánlani a külföldi vevőknek. A harmadik negyed ívre há­romszor — erre a negyedre pedig ötször annyi pamut­ponyvára kaptak megrende­lést,' mint korábban. A megrendelt szövetanya­got már jóval az év végi határidő előtt elszállítot­ták a nyugati megrende­lőknek. A többlet exportbevételből ha­táridő előtt tölesztették a nyugati gépvásárlásaik költ­ségeit, s ezzel jelentős össze­gű kamatfizetési kötelezett­ségtől mentesülnek. gozóiért, hiszen akkor a mi embereinket visszük haza. Ha zökkenők is akadnak, azért arról nem csupán a szál­lítási osztály tehet. A MÁ- VAUT-tal való kapcsolatról Götzinger István forgalomirá­nyító beszél: — Ha egy járat kimarad, nem tudnak azonnal másik kocsit vagy másik embert ad­ni. Kétórás késés is előfordult már. Így a forgalmat irányí­tani, a menetidőket — sőt a munkaidőt! — betartani nem könnyű. Nagymértékű a a munkaerő-vándorlás a gép­kocsivezetők között: mire va­laki megismeri a különböző utakat, már ki is lépett a MÁVAUT-tól. Buszra várva Közeledik a négy óra. A Dunai Kőolajipari Vállalat központi épülete előtti téren 36 busz parkol. Itt találkozom Baíó Istvánnal, a beruházás szakszervezeti intéző bizottsá­gának titkárával. — Látja — mutat körbe —, a parkolótér még mindig nem aszfaltozott; képzelheti mi van itt esős napokon. Rá­adásul ez a helyzet balesetve­szélyes is, hiszen a vezető nem tudhatja, mikor lép va­laki teljesen váratlanul az in­duló busz elé. Csúcsforgalom­ban kétezer ember száll fel egyidőben a járművekre. A központi parkoló terve elké­szült, el is fogadták, a megva­lósítás azonban késik. Az intéző bizottság titkára elmondja, hogy a gépkocsive­zetők tartózkodóhelye sem megfelelő. Még mindig nincs váró' a DKV elágazásnál sem, pedig itt szállnak át az embe­rek, s rendszeresen várniuk kell a csatlakozásra. Kipróbálom a DKV egyik budapesti járatát, azzal uta­zom a fővárosba. Valamikor egyetlen busz hozta-vitte az embereket Budapestre. Most — délután — három is indul egyszerre. Soós Ibolya november 20-tól december 6-ig Hódmezővásárhely felé terelik a forgalmat. Előtérben az autódiagnosztika A negyedik ötéves tervidő­szak során további 18 új szö­vetkezeti gépkocsi-karbantar­tó állomást helyeznek üzem­be, 30 régebbi autószervizt pedig korszerűsítenek. A ré­gebbi üzemek korszerűsítése során szem előtt tartják, hogy napjainkban a gépkocsijaví­tás fejlődésének iránya a megelőző karbantartás, a diag­nosztikai hibafeltárás: s mindez a legkorszerűbb mű­szerezettséget igényli. Emellett időről időre bővíteni kell a szervizállomások dolgozóinak szakmai ismereteit. A leg­utóbb átadott autószervizben például hét mérnök és 30 technikus irányítja a mun­kát, s a dolgozók rendszere­sen részt vesznek különböző külföldi autógyárak tovább­képző tanfolyamain. A törökbálinti községi ta­nács 12 millió 414 ezer forint­tal gazdálkodhatott ebben az évben, illetve gazdálkodik még most is, hiszen van még né­hány forint a „kasszában”. Mi­re és mennyit költöttek? — erről kérdeztük Garai Gyulá- nét, a község tanácselnökét. Az idei fejlesztési tervek­ről készített gyorsmérleg eredményes évről tanús­kodik. Törökbálint 1972-ben három úgynevezett célcsoportos be­ruházásra, lakásépítésre 900 ezer forint állami támogatást kapott, a többi költséget a ta­nács fedezi. Három ikerház­ban hat lakást adhatnak majd át, s ha a beruházás át is hú­zódik a jövő évre, a jövendő­beli otthonok tulajdonosai­nak már nem kell sokáig vár­niuk. Az óvodát 25 hellyel bő­vítették, ám ezzel régi gond­juk, a kisgyermekek elhelye­zése, még korántsem oldódott meg. Készülnek már azonban a jövő évi tervek: 1973-ban, épületátalakítással, 100 hely biztosításával szereznek majd örömet sok törökbálinti szülő; nek. Több mint 2 millió 700 ezer forint áll a község­fejlesztési tervek „út és hidak” rovata mellett. A nem csekély összegből első­sorban utakat építettek, pél­dául az új lakótelepen, a Jó­zsef Attila utcában és másutt is, s idén a járdák aszfaltcsík­jai is „meghosszabbodtak” nem egy törökbálinti utcában. S még egy újdonság: a műve­lődési házba látogatókat nem bosszantja többet az inkább füstölő, mintsem meleget adó korszerűtlen fűtőberendezés,a művelődési ház központi fű­tést kapott. Törökbálint kellemetlen ne­vezetessége volt jó ideig a víz­hiány, amely sok-sok jogos1 panaszra adott okot. Nos, ma már a szükségletet meghaladó mennyiségben rendelkeznek ivóvízzel az új, elektromos be­rendezéssel, búvárszivattyú­val felszerelt kút jóvoltából, amely ezer köbméter vízfo­gyasztást tesz lehetővé. Az ivó­víz azonban kissé „vasas” izű, s ez mostanában újabb gon­dot okozott a tanács vezetői­nek. Előbb egy vastalanító be­rendezés — egyébként nem kis költséget igénylő — felállítá­sára gondoltak, majd ennél lé­nyegesen jobb megoldást ta­láltak. A tervek szerint csatlakoznak az érdi ivó­víztársulathoz, amelynek műszaki gárdája vesz majd részt a törökbálinti vízműhálózat-fejlesztésben. A társulathoz vállalat, szövetke­zet, tangazdaság is csatlako­zik, a községi tanács pedig az előrelátóan e célra tartalékolt 4 millió forintját fekteti be. A jó minőségű ivóvíz a kölcsö­nös előnyökön alapuló társulás jóvoltából Érdről érkezik majd Törökbálintra, s így további 2 ezer köbméterrel növelhető a fogyasztás. A sokakat érintő fejlesztés részleteiről falugyű­lésen tájékoztatják majd a község lakóit. A tanácstagok időszerű munkáiról Bartha Lajos, a ta­nácselnök helyettese elmond­ta: ezekben a napokban min­denütt összeírják az utca- és házszámtáblákat, amelyeket a jövőben egységessé kívánnak tenni. S még egy fontos teen­dője van a tanácstagoknak: november 30-ig összeírják, ki és mennyi társadalmi munkát végzett az idén, Törökbálint községfejlesztési terveinek megvalósítása ugyanis nem kis mértékben a lakók segítőkész­ségén is múlott. Sz. J. Felnyitották a zsilipkapukat Tiszalöknél Az utóbbi napok csapadé­kos időjárásának hatására újabb árhullám indult el Ti- szabecsnél. A Tisza vízszintje szombaton 84, vasárnapra pe­dig már 240 centiméterrel emelkedett. Noha az áradás nem érte el a folyó védelmi gátjait, számolnak azzal, hogy a víz elönti a mélyebben fek­vő hullámteret. Az Észak- magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság intézkedésére vasár­nap megszüntették a Tisza- löki Erőműnél a teljes duz­zasztást, és kinyitották a zsi­lipkapukat, hogy az ár levo­nulhasson. Új szerelőcsarnok Az Elekthermax Villamos Hőkészülékek Gyárában, Pápán, új szerelőcsarnokot adtak át, ahol NSZK-heli licenc alapján fu­tószalagon készülnek a különböző villamos berendezések. A gyár termelésének 30 százaléka exportra kerül. A képen: sze­relik a grillsütőket. r gy határoztam ugyanis, hogy nem vi- I f szem el sehová őt, az ünnepeltet, in- V / kább otthon, meghitt kettesben üljük meg a születésnapját. Korábban meg­fordult a fejemben, hogy a nagy eseményre való tekintettel elviszem valami zenés helyre, mondjuk, a Telefonbárba, az ugyanis itt van a szomszédban, de aztán letettem erről, még fél­tékeny lenne a kicsike. Nem beszélve arról, hogy minden bizonnyal be sem engednék, ha csak el nem rejtem a kabátom alatt, hiszen mindössze egyesztendős, ez az első születés­napja. (Nem a kabátomnak, persze, hanem neki.) Bizony, egyesztendős csupán, de én már ma­gunk között szólva, többször is az ágyba vit­tem, ott hallhattam búgó hangját, de ne gon­doljanak semmi rosszra. Inkább gyorsan el­mondom, hogyan is ismertem meg őt. Azzal kezdődött, hogy üzenet várt a szer­kesztőségben. Hívjam fel ezt és ezt a telefon­számot, ha mással beszél, ne csüggedjek, pró­báljam újból, mert fontos ügyről van szó. A kapott szám ismeretlen volt, nem emlékeztem rá, hogy valaha is hívtam volna, kellemes iz­galommal tárcsáztam. Ugyan mit akarhat tő­lem, ami fontos. Este nem érek rá, de más­napra egyelőre nincs semmi programom, majd csak összeegyeztetjük az időnket. Mással beszélt. Másodszor is, harmadszor is, sokadszor is. Már este volt, amikor végre si­került megkapnom. Kicsengett egyszer, két­szer, aztán kattant a vonal másik vége. És megszólalt egy bársonyos, de eléggé férfiasnak tűnő hang, hogy halló, itt egészség. Voltam katona, ott szoktuk mondani, hogy erő, egész­ség, csak nem valami régi bajtárs a seregből? Próbáltam közbeszólni, hogjr ki is vagy pajtás, de ő megállíthatatlanul beszélt az egészséges életmód fontosságáról. Mind értetlenebbül hallgattam, amikor végre észrevettem, hogy két kollégám, akik lelkemre kötötték, hogy feltétlenül hívjam vissza ezt a számot, leple­zetlenül röhög a sarokban. Lehet, hogy raj­tam? Hát, persze, hogy a telefondoktort hívatták föl velem. Ennek bizony éppen egy esztendeje, hogy rohem az idő.'.. És, bár, egy év alatt JEGYZET Dr. Telefon többé-kevésbé bárki kiismerhető, ez a telefon- doktor számomra változatlanul rejtelmes lény, úgyszólván, azt sem tudom róla, hogy fiú-e vagy lány. Amikor beugratás révén megis­mertem, férfi volt. A legközelebbi alkalommal női hangon jelentkezett, és elmagyarázta a rendszeres testápolás jelentőségét. Ha jól em­lékszem, a meghűlésről és az influenzáról ér­ces bariton tájékoztatott, de a szívbetegsége­ket stílusosan hajlékony női hang adta elő. Kölcsönkenyér visszajár alapon a minap jól leplezett sátáni vigyorral átadtam kollégám­nak a telefonszámot, feltétlenül hívja vissza, erre kérte egy üde női hang. Elégedetten fi­gyeltem, hogy az ipsén szemmel látható gya- nútlanság és izgalom lesz úrrá, na várj csak piszok, mindjárt megnyugodhatsz. Tárcsáz, mással beszél. Nagy forgalmat bonyolít le a hölgy, mondja és felém fordítja a tititázó kagylót. Felelem, hogy ne csüggedjen, a nő azt üzente, hogy nagyon fontos ügyről van szó. Na, végre, felvették neki. Halló, búgja bele a szerencsétlen, csókolom a kezét, Jóska bará­tom mondta, hogy keressem, mivel lehetek szolgálatára? Beszélj csak, beszélj, kuncogok magamban, a másik felén meg mondják a ma­gukét a dohányzás ártalmairól, az most a te­lefondoktor műsora. Ám kollégám csak be­szél, beszél, kezét csókolomozik rövid szünetek­kel és megismétli, hogy akkor este hétkor, ke­zét csókolom. Leteszi, fütyörész és odaveti, hogy kösz, öregem, azzal ki. Engem nem ejtesz át pajtás. Odasomfordá- lok az íróasztalához, rajta a cetli, nézem és megszédülök. Amilyen szórakozott vagyok, nőismerősöm számát adtam oda neki a tele­fondoktoré helyett. Érzem, hogy elhatalmaso­dik rajtam korunk betegsége, az idegesség. Nem tudják, mikor fog beszélni erről a tele­fondoktor? Árkus József fóliatextil Exportból törlesztik a gépvásárlást Húsz méterrel eltolják a régi makói Maros hidat

Next

/
Thumbnails
Contents