Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-18 / 272. szám
1972. NOVEMBER 18., SZOMBAT PEST HEGYEI ^JCirtap 5 Tervezés 1973-ban Egyetlen megoldás: a regionális vízmű Gödöllőn számítanak a vízfogyasztás növekedésére Nyár végén lapunkban Is megírtuk, hogy a meleg napokban volt elegendő ivóvíz Gödöllőn, ezért nem kellett korlátozásokat bevezetni a vízben oly szegény városban. (A szakemberek kifejezésével élve tehát, vízegyensúly volt. Ez persze annak is köszönhető, hogy a csapadékos tavasz során feltöltödtek a vízadó rétegek). A város kútjai jelenleg 5000 köbméter ivóvizet adnak naponta, s az előzetes számítások arra figyelmeztetnek, hogy 1975- ig 8—9 ezer köbméteres napi vízfogyasztásra lehet számítani, hiszen számítani kell a majdan felépülő lakások zavartalan vízellátására is. Elsősorban tehát kutatófúrásokra volt szükség. A város kútjaiból vízcsapjaiból jelenleg nyerhető víz átlagosan 120 méternyi mélységből érkezik, egy nem túlságosan gazdag vízadó rétegből. Az Országos Vízügyi Hivatal 2 millió forintot adott Gödöllőnek egynapi kétezer köbméternyi ivóvizet termelő bázis megteremtésére. A sikert a mélyebb vízadó rétegekben való kutatásoktól remélték, ám Szárítás és lepárlás ÉV VÉGE ELŐTT KEREPESEN Megtermelni és feldolgozni! A kerepesi Szálasmenti Termelőszövetkezet 1970-ig a hagyományos vetésszerkezettel dolgozott. Már akkor is keresték az új utat, s hamarosan megszületett az elhatározás: a vetésszerkezet átalakítása mellett a jövőben maguk igyekszenek feldolgozni saját termékeiket. Asszonyok a szárítóban A fenti elhatározás nyomán épült fel Kerepes hatarában az élelmiszerfeidolgozó és az illóolaj-lepárló üzem. A szárító tavaly júniusban, a lepárló tavaly augusztusban kezdte a munkát. A beruházás még nem fejeződött be, távlati terveik még sok mindent tartalmaznak. Legfőbb céljuk — s a továbbiakban ennek érdekében épülnek majd az új üzemrészek —, hogy késztermékeket állítsanak elő. A termelőszövetkezet földjein már befejeződtek az őszi betakarítási munkálatok. (A határban csak gépeket látni — az őszi mélyszántást végzik.) A „felszabadult” asszonyokat a zöldségfeldolgozó, illetve a szárítórészlegbe csoportosították munkára, így téli foglalkoztatásuk már megoldottnak tekinthető. Az asszonyok is aktívan részt vesznek az év végi hajrában, 'a gyökgumós növények — répa, zeller feldolgozásában segédkeznek. A feldolgozó üzem tervteije- sítése jelenleg 91 százaléknál tart. A sárgarépa-szállítmány gyártását november 25-ig, a zellerszállítmányét pedig legkésőbb karácsonyig befejezik. A szárítmányokat exportra készítik, s a külföldi partnerek levesporokat és ételízesítőket gyártanak belőle. Ilyenformán a zöldségszárítmány félkész- terméknek számít. Az üzem tervei között szerepel a leves- porgyártó részleg felépítése is. 50 féle olaj Amíg a szárítóban a szagból ítélve az az érzése a látogatónak, hogy valahol a közelben egy monumentális edényben zöldséglevest főznek, addig az illóolaj-lepárló üzemrész közelében úgy tűnik, hogy az illatok a szivárvány különböző színeiben játszanak. Az üzemrész a vetőmag tisztítása után — egyébként hasznavehetetlen és szemétre való — megmaradó hulladékot dolgozza fel, s készíti belőle a különböző fajtájú, drága és nélkülözhetetlen olajakat. Körülbelül ötvenfélét, amelyet az év során eddig összesen 3,7 millió forintért értékesítettek. Az olajat vízgőz-desztilláció útján nyerik, s a gőzt — leleményes megoldás — két kiszolgált mozdony kazánja szolgáltatja. (Ezek látják el gőzzel a szárítórészleget is.) Az illóolaj-lepárló nem zárt üzemrész, hiszen a robbanásveszély miatt télen-nyáron a szabadban, egyetlen tető alatt kell dolgoznia. Hogy néhányat említsünk, készítenek például édeskömény- és fokhagymaolajat, melyek különböző fűszerek alapanyagául szolgálnak. A kapor és a hagyma olajára a gyógyászatban van szükség. De olaj készül a kamillából, a fenyőtüskéből, a sárgarépa magjából is. A kamillát például ugyancsak maguk termelik, s a visszamaradt s veszen- dőségre ítélt hulladékot itt üstökbe rakják — egy üstbe 10 mázsa hulladék kerül —, és 30—40 órányi főzés után 1,5— 2 deci tinta kék olajat nyernek belőle. Azt gondolhatnánk, milyen nagy munka ez, csekély eredménnyel. Egy liter kamillaolaj ára a piactól függően 30—40 ezer forint. Ezenkívül még a hagymaolaj számít keresett cikknek. F. B. a 600 méteres mélységű — úgynevezett perspektivikus — kutatófúrás nem hozta meg a várt eredményt. Mindössze 200 köbméternyi vizet adott naponta. Ez pedig egy gyenge, közepes kút hozamának felel meg. A fúrás egyben azt is igazolta, hogy ebből a rétegből — amely talán az utolsó kapaszkodót jelenthette volna — gazdaságtalan felhozni a vizet. Immár bizonyítottan az egyetlen megoldás, a regionális vizmű megépítése, amely a Duna vizéből táplálkozna. A vízműnek legkésőbb az ötödik ötéves terv elejére el kell készülnie, különben a vízhiány a város további fejlődését gátolja. A regionális vízmű tervezése 1973-ban megkezdődik. Nagytarc8a Óvodabővítés és átadás Széles körű társadalmi ösz- szefogás nyomán november 28-án átadják az átalakított nagytarcsai óvodát. A régi szűk óvodaépület 60 férőhelyes volt. Most hozzáépítettek két új foglalkozási termet, egy óvónői irodát, zuhanyozót és a konyha részére egy nyersáru előkészítőt. A szakipari munkákat és az építést a Szilasmenti Termelőszövetkezet végzi, de a szülők is vállaltak sók-sok társadalmi munkaórát, a helybeli lótulajdonosok pedig törmelékszállítást. Az új óvoda 100 gyermeket tud majd fogadni. A község pedig elmondhatja, hogy az elkövetkezendő 10 esztendőre megoldotta az óvodagondokat. Öt kérdés Szakmát tanulhatnak Logopédia lövőre — Segítettek az üzemek Kérdéseinket ezúttal Vaskó Györgynek, az immár önálló gödöllői kisegítő iskola igazgatójának tettük fel. Hogyan sikerült a kisegítő iskola önállósítása? — A városban — amennyire tudom, mert én is most kerültem ide — évek óta igényeltek egy önálló kisegítő iskolát. Osztályok persze, voltak azelőtt is, de Váchoz tartoztak, ahonnan évente legfeljebb egyszer jöttek ki ellenőrizni a munkát. A most elkezdett tanév már az önállóság jegyében folyik. Nagy lendülettel és akarással kezdtünk a munkának, s talán csak az utóbbi napok jelentették egy nyugalmasabb időszak kezdetét. Örömmel mondhatom azt is, hogy mind a kilencen — vagyis a teljes tanári karunk — szakképzett gyógypedagógus. Megfelelő-e az osztályok elhelyezése? — Maga az iskola a Gábor Áron utcában van, de a hét kisegítő osztály közül még nincs mind ott. Ennek egyedüli oka a helyszűke, hiszen még társbérletben vagyunk az Imre utcai általános iskola három osztályával. A jelenlegi állapot is óriási előrelépésnek számít, s a helyiséggondok is hamarosan megoldódnak. Kiktől kapták a legtöbb segítséget? — Az Imre utcai általános iskolától kaptunk szemléltető eszközöket. Az ő politechnikai műhelyvezetőjük rengeteget segít a kartársaknak és a tanulóknak. A gyerekek járhatnak a műhelybe, így az előirt foglalkozásokat könyűszerrel meg lehet tartani. Az úttörők a helyi Petőfi Termelőszövetkezettől kapták a csapatzászlót. Az ÁFÉSZ különböző já„Egy lányt férjhez adhatnánk!" Kecele, Kacó — zsámboki matyó! FALUMÚZEUM - SZENVEDÉLYBŐL Régimódi kulccsal kinyitja a verandáról nyíló szoba ajtaját, majd a mögötte lengedező fir- hangot — alul összemarkolva — a már kitárt ajtó tetejére dobja. Az ajtó különös szagot lehel ki magából. Mindenfelé használaton kívüli ruhák, munkaeszközök, hímzések, a régi falusi élet mementói. Mintha egy mesebeli padlásra csöppennénk. A szoba úgy megtelt, hogy a kíváncsi látogató csak keskeny közlekedőfolyosóikon juthat el az egyik sarokból a másikba, amerre az érdeklődés viszi. Kint a ház falán: Falumúzeum. Zsámbokan vagyunk. Az ott, a láb nélküli, faragott rózsás láda, nagyon régi darab. A falon, az ingaórák mellett, a komaasszonytálak. A túloldalon a két ablak között látható a móringláda, minden alkatrésze fából készült az 1700-as években. Annak idején házasságkor a legény föl. det kapott — ha volt a szüleinek, lány meg vásznat, de any- nyit, amennyit a móringládába bele tudtak tömni. Lapu Istvánná barázdált arcú asszony, maga is népviseletben. Szemében lelkesedés, mintha titkot tárna fel. Ami ebben a kis szobában megcsodálható, azt mind ez az asz- szony gyűjtötte össze a környékről, főképpen pedig a faluból. Hangyaszorgalommal. Senki nem kérte meg rá, vitte a szenvedélye. — Érdemes a ruhaneműket megfigyelni — mondja. Annyi van, hogy egy lányt férjhez adhatnánk. Csak kendőből negyvenet összegyűjtöttem. Mind régi. Ott a széken, az a kézzel varrott kisködmön mindenkinek nagyon tetszik. Ruhából van a legtöbb, de hát azok a legszebbek. Szoknyák, blúzok, aztán régi-régi vőlegényöltözetek, még a szalag is megvan a vőlegény kalapjáról. Amaz meg a vőfélykulacs. Ismeri a versikét? Kecele, kacó — zsámboki matyó! Itt még cifrább nevű ruhákat is lehet látni, közülük nem egy számít ritkaságnak. A régi faragott asztal alatt korsók tucatjai kuporognak, tömött soraiknak az ágy alatt van a vége. — Ez már a második kisködmön! Amit először kaptam, azt visszakérték azzal, hogy nem örökbe adták, csak mutogatni. Jó, visszaadtam. Azt mondtam, ide csak olyan holmi kell, amit szívesen adnak, ami a múzeumé lesz. Szereztem másik ködmönt, ahhoz még eredeti gombokat is felkutattam. A régi, megőrzött menyasszonyi koszorút senki nem adta szívesen, ezt meg is értem. A babona azt tartja, elsorvad a tulajdonos, ha kiadja a kezéből. Mégis van itt koszorú, nem is egy... Egyre csak gyűjt, most már csak a padlásra, mert oda még fér. Majd, ha lesz rendes kis múzeum... A lakosságot meggyőzte, már szívesen adakoznak, sőt, arra is volt példa, hogy maguk hoztak el valamit. — Nem erőszakoskodtam, nem akartam haragot senkivel. Amikor a falakat pakolta, már látták az asszonyok, mi készül ott. Jöttek segíteni, nehogy leessen, öreg már. — A kilenc hímzett párnahuzatot könnyen megszereztem. A kis karimájú vőlegénykalap már nehezebben ment, abból kevés van. Aztán nem volt könnyű háromlábú diny- nyeföldi serpenyőt szerezni. A fiákban láncos csillárok, alattuk megint csalt ruhák és hímzések, nagyon régi hímzések. Minta ■ nélkül csinálták az asszonyok száz évvel ezelőtt, ahogy a kezükre jött, legfeljebb rátettek egy kistányért és körülkerítették. Ennél több nem is kellett, a kis körbe annyi virágot hímeztek, amennyi belefért. — Jó, hogy ezek mind itt vannak. Nem eshet bántódá- suk, mint a zenélő képnek. Az Ave Mariát játszotta, de tönkretették. Én azért kiakasztottam, mert a kép gyönyörű. Gyűjtögetek tovább, amíg okosabb ember nem jön helyettem. Ha már így kellett lennie. Legtöbben a Balaton környékéről jönnek megnézni a múzeumot. Hírlik, hogy a környékbeli iskolások közül is sokan látták már. Kötelező volt megnézniük! — Mindent lesikáltam, letöröltem. A ruhákat kimostam, kifehérítettem. Hát ki csinálja meg? Fehér Béla tékok vásárlására pénzt adott, a városi tanács művelődési osztálya — sok-sok támogatáson túl — 15 ezer forintot adott szemléltető eszközök megvételére. A GÖFÉM-mel rövidesen társadalmi szerződést kötünk, az ő KlSZ-szer- vezetének tagjai voltak az úttörőavatáson az avatótestvérek, akik tanítványaink nyakába kötötték a vörös nyakkendőt. Nehéz lenne e felsorolásban mindenkit megemlíteni... A sikeres indulás után több idő van a tervezgetés- re. Mi minden szerepel a munkatervben? — Folyamatban van például a szülői munkaközösség megalakítása, hiszen a jövőben nagyon számítunk segítségükre. A városban elhanyagolt a logopédia, jövőre szeretnénk elkezdeni a beszédhiba-javítást Gödöllőn. Ugyancsak a jövő évtől tartoznak hozzánk szakmailag a járásban levő kisegítő osztályok, az ottani pedagógusokat előadások és bemutató tanítások segítségével mi képezzük tovább. Igyekeznek-e majd egyengetni a gyerekek útját az iskola elvégzése után? — Természetesen igen. Közvetve és közvetlenül is. Nagy súlyt fektetünk o közösségi életre, hiszen ezek a gyerekek azelőtt semmilyen mozgalmi munkában nem vettek részt. Erre azért van szükség, hogy érezzék az iskolához tartozásukat, s ha végeznek, talaj legyen a lábuk alatt. Egyébként mindenben részt veszünk, ami a városban történik, kapcsolatban állunk a többi úttörő- csapattal, két küldöttünk ott volt a diákparlamenten. A másik, a közvetlen segítség, az utógondozás. A végzett tanulóknak munkahelyet keresünk, a legjobbakat Csepelre küldjük a kisegítő továbbképző szakiskolába, ahol szakmát tanulhatnak. Akik megfelelő fejlődést mutattak, azokat javasoljuk a dolgozók iskolájában a 7-ik és 8-ik osztály elvégzésére, ahol volt tanulóink előmenetelére gondosan figyelünk, szükség esetén korrepetáljuk őket. Export — megdup.ázva A Gödöllő és Környéke Háziipari Szövetkezet az elmúlt esztendőben mintegy 6 millió forint értékben exportált női és férfi kötött felsőruházati cikkeket. Az idén, harmadik negyedév végére a kiviteli terv 75 százalékát teljesítették, s várhatóan az esztendő végéig a múlt évi exportszámokat megduplázzák. Ha a folyamatban lévő gépi rekonstrukciót sikerül időben befejezni, további igényeket tudnak majd kielégíteni. A jövő esztendőre amúgy is kedvezőek a kilátások, a legnagyobb, a szovjet partner rendelései már befutottak, s a többi üzlettárs rendelései is hamarosan megérkeznek. Szocialista munkaverseny a gödöllői erdőgazdaságban 'Eredményes munkát végeznek a szakszervezeti szervek a Gödöllői Állami Erdő- és Vad- gazdaságban. A gazdaságnak kilencszázötven dolgozója van, valamennyien tagjai szakszervezetüknek, a MEDOSZ-nak. A négy erdészetet a galgamá- csait, a gödöllőit, a valkódt és az isaszegit felölelő gazdaság dolgozóinak több mint fele törzsgárdatag. A szakszervezeti bizottságok és a bizalmi hálózat aktív tevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy jelenleg a gödöllői erdőgazdaságban eredményes a szocialista munkaverseny-mozgalom: ennek keretén belül 30 brigád kétszázkilencven dolgozója versenyez a kitüntető szocialista cím elnyeréséért. A szakszervezeti bizalmiak rendszeresen, sőt a tervezettnél sűrűbben is, összehívják a csoportértekezleteket, amelyen megbeszélik a munkával kapcsolatos kérdéseket. A gazdaságban, nagy súlyt helyeznek a szakmai és a politikai továbbképzésekre is, a szervezett szakszervezeti oktatás minden erdészetnél évente rendszeresen folyik. A vácszentlászlói melléküzemben A vácszentlászlói Aranykalász Termelőszövetkezet gumivulkanizáló melléküzemében szimmeringgyűrűk, tömítések és gumitárcsák készülnek a Csepel motorkerékpárokhoz. Az elkészült termékek sorjázása 50 asszonynak biztosít munkalehetőséget. £kcs János felvétele t] ikladi gyáregység - Bcrcelen Az ikladi Ipari Műszergyár idén újabb gyáregységgel bővült, mégpedig nem székhelyén, hanem a harminc kilométerre lévő Nógrád megyei községben, Bercelen. Az új gyáregység tekercsberakó és forgácsolóműhelye már működik, befejezés előtt áll az öntöde építése is, melyben 44 dolgozó kezdi el decemberben a termelő munkát.
