Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-17 / 271. szám

porulat kedvezőbb alakulása érdekében. A kedvezőtlen jelen­ségek okainak mélyreható feltárása és fokozatos megszünte­tése azonban — tekintve a kérdés szerteágazó és bonyolult társadalmi, gazdasági és közegészségügyi vonatkozásait — kö­rültekintő vizsgálatot kíván; ez folyamatban van. 11 '"^/Cít'lap III. A gazdasági építőmunka A X. kongresszus határozatainak jelentős része a szocia­lista társadalom alapjait érintő gazdasági építőmunka kérdé­seivel foglalkozik, amelyeknek pártunk tevékenységében is döntő szerepük vdn. A Központi Bizottság megállapítja, hogy a kongresszus által jóváhagyott gazdaságpolitikai irányelvek érvényesülnek, az elhatározott gazdasági feladatok megoldá­sa folyamatban van. O A népgazdaság az elmúlt két évben a kongresszus irány­vonalának megfelelően a XV. ötéves terv előírásaival összhangban fejlődött. Á nemzeti jövedelem az 1961—67. közötti időszak évi 5,3 százalékos átlagával szemben — 1968—71-ben évi átlagban 6,1 százalékkal növekedett. A ÍV. ötéves terv első két évében a termelés össznövekedése — lényegében azonos dolgozói lét­számmal — teljes egészében a munka termelékenységének emelkedéséből adódik. Ugyanezen években a társadalmi össz- fogyasztás a nemzeti jövedelemmel közel azonos mértékben emelkedett. Problémát Okozott, hogy a nemzeti jövedelem felhaszná­lásában 1971—ta-ben a tervezettnél nagyobb részarányú a felhalmozás. Biztosítani kell, hogy a következő három évben a nemzeti jövedelemből a felhalmozás aránya az ötéves terv előírásainak megfelelően 23—25 százalék legyen. O Az ipar általános növekedési üteme a korábbiakhoz képest valamelyest — évi 6,8 százalékról, 5,7 száza­lékra — csökkent. Kedvező, hogy az ipari termelésen belül a kiemelt iparágak — vegyipar, energiaipar, építőipar, az át­lagosnál nagyobb mértékben növekedtek. Viszont a terv­szerűen visszafogott szénbányászat mellett, a ruházati ipar termelése a tervezettnél lassabban, csak évi 4,3 százalékkal nőtt. Nem a tervezettnek és nem a szükségletnek megfele­lően növekedett az építőanyag-ipar termelése. Az iparban a termelés strukturális változásának iránya megfelelő, bár annak mértéke még nem kielégítő. A központi fejlesztési programok teljesítését — a közúti járműgyártást, a könnyűipari rekonstrukciót, az alumíniumipari fejlesztést, a könnyűszerkezetes építési módot, a földgázfelhasználást, a kőolajtermékek vegyipari feldolgozását, a számítástechnika alkalmazását — továbbra is kiemelt feladatként kell kezelni. A feladat most az ipar progresszív ágazataiban a ter­melés növekedési ütemének emeléséhez szükséges rendsza­bályok kidolgozása, a gazdaságos cikkek termelésének nö­velése és a nem gazdaságos cikkek termelésének további, gyorsabb ütemű csökkentése. A gazdasági irányító szervek külön vizsgálják meg és kísérjék figyelemmel az ország ipari termelésének jelentős részét előállító legnagyobb 40—50 állami vállalat tevékeny­ségét és amelyiknél ez szükséges, külön Intézkedéssel biz­tosítsák a megfelelő munkához szükséges feltételeket. Az ál­talánostól eltérő megoldást kell kidolgozni és alkalmazni annak a több ezer dolgozót foglalkoztató 8—10 nagyválla­latnak a korszerűsítésére, amelyeknél a termelési struktúra szükséges átalakításához saját erőből nem biztosíthatók az anyagi eszközök. A kongresszus határozatának megfelelően az ipari szö­vetkezetek az állami nagyipart hasznosan kiegészítve főleg a lakosság közvetlen szükségleteire termeljenek, a növekvő Igényeknek megfelelően szolgáltatásokat végezzenek. Az ipari termelés struktúrájának korszerűsítésére irá­nyuló munka érdekében a fejlődés szempontjából jelentős állami nagyüzemek számára biztosítani kell a szükséges munkaerőt, mert még gyakori, hogy munkaerő hiányában nagy értékű termelőberendezések kihasználatlanok. A mi­nisztériumok a termelési feltételek korszerűsítésével együtt dolgozzák ki a belső munkaerő-tartalékok felszabadítására, átképzésére és átcsoportosítására vonatkozó terveket, ideértve a megfelelő kereseti viszonyok ék munkafeltételek megte­remtését is a fejlesztendő területeken. O A mezőgazdaság összes termelése az elmúlt két évben a tervezett évi 3,6 százalékkal szemben évi 4,6 száza­lékkal növekedett. Mezőgazdaságunk most már évek óta rendszeresen kielégíti az ország kenyérgabona szükségletét s nagy eredmény, hogy megoldottnak tekinthető a korszerű kukoricatermesztés, a baromfi- és újabban a sertéstenyésztés. Most mezőgazdaságunkban —, az eddigi eredmények megőrzése és továbbfejlesztése mellett — a növénytermesz­tésben a cukorrépa-, a dohány- és a zöldségtermesztés, az állattenyésztésben a szarvasmarha-tenyésztés, a hús- és tejtermelés erőteljes fejlesztése és gazdaságosabbá tétele a fő feladat. O Az ismert és még meglevő hiányosságok ellenére a kereskedelem sokat fejlődött. Ezt meggyőzően bizo­nyítja a viszonylag egyenletes és kielégítő közellátás olyan körülmények között, amikor az országban, több éves átlagot összehasonlítva, az egy főre eső fogyasztás a régebbi évi 3,6 százalékkal szemben, az utóbbi időben évi 5,5 százalékkal növekedett. A feladat most az, hogy az Ipar és a kereskedelem között jobb együttműködés alakuljon ki; a kereskedelem át­gondoltabban adja meg rendeléseit az iparnak; az Ipar AZ MSZMP KB NOVEMBER 14-15-1 ÜLÉSÉNEK HATÁROZATAI gyorsan, jó minőségben és a kívánt mértékben elégítse ki a kereskedelem megrendeléseit, s feleslegesen ne halmozzanak fel készleteket. ^ O A közlekedés és áruszállítás kielégítően megoldja a népgazdaság évről évre növekvő szállítási feladatait. A vasúti szállítás korszerűsítése, a jelentős méretű útépítés, a gép­kocsi teherszállítás, az autóbusz-hálózat, a személygépkocsi' állomány növekedése lendületesen folytatódik. A továbbiakban nagyobb erőt és figyelmet kell fordí­tani a még nem kielégítő tömegközlekedés fejlesztésére, első­sorban az egyesítés századik évfordulóját ünneplő főváro­sunkban, Budapesten. O Az 1968. január 1-én életbelépett gazdaságirányítási rendszer alkalmas és hatékony eszközként szolgálja a szocialista tervgazdálkodást, a szocialista építés céljait. A gazdasági irányítás fejlesztése azonban továbbra is feladat, hasznosítani kell az elmúlt évek tapasztalatait és szem előtt kell tartani, hogy a fejlődés folyamatában változnak a fel­tételek, új technika lép be és új szervezés bontakozik ki, növekednek a követelmények az irányítással szemben. Leg­főbb tennivalók a következők: A Központi Bizottság kezdeményezésére, a pártszervek Irányításával elkészült a gazdaságirányítás mai helyzetének és problémáinak átfogó elemzése. A kormány szerveinek, er­re építve, ki kell dolgozniofk a népgazdaság tervszerű fejlődé­sét biztosító közgazdasagi szabályozók módosítását, úgy, hogy azok 1975-ben, az új ötéves terv indításának időpontjára be­vezethetők legyenek. 1973-tól kezdve meg kell szüntetni a vállalati nyereség és a bérek alakulásának szoros kapcsolatát a szénbányászat­ban és a villamos energia-iparban, központilag szabályozva a bérfejlesztést. Kísérletképpen néhány ipari és építőipari vál­lalatnál be kell vezetni az átlagbér-szabályozás helyett a lét­szám-megtakarításra jobban ösztönző bértömeg-szabályozás rendszerét. O Az új irányítási rendszer bevezetése Óta eltelt négy év alatt a népgazdaságban a termelés és a fejlődés tervsze­rűsége a korábbinál nagyobb mértékben érvényesült A ter­vező munka is fejlődött, növekedett a középtávú ötéves ter­vek megalapozottsága és szerepe. Ebben a ciklusban van elő­ször az üzemeknek és a tanácsoknak is önállóan kidolgozott ötéves tervük. Megkezdődött a tudományosan megalapozott, országos 15 éves távlati terv és annál hosszabb időre szóló fejlesztési programok kidolgozása. Feladataink: A gazdaság tervszerű fejlődésének erősítése érdekében Ja­vítani kell a népgazdasági tervek megalapozottságát, fejlesz­teni kell a tervező szervek közötti együttműködést és munka- megosztást, fokozni kell a tervek végrehajtásának ellenőrzé­sét. A tervek megalapozottságának javítása a központi fej­lesztési programok és a beruházások jobb műszaki gazdasági előkészítését, a naturális célok és a pénzügyi fedezet ponto­sabb összehangolását, valamint az ár- és értéktervezés fej­lesztését teszi szükségessé. A népgazdasági tervezésről törvényt kell alkotni, amely­ben biztosítani kell az Országos Tervhivatal nagyobb hatás­körét is. Növelni kell az ágazati minisztériumok felelősségét tervjavaslataik realitásáért, a műszaki fejlesztés irányáért és a tervezési struktúra korszerűsítéséért. Megfelelő előkészítés után létre kell hozni a Minisztertanács szerveként az Állami Tervbizottságot, amely jobban összehangolja a minisztériu­mok és főhatóságok tervező munkáját, javaslatokat tesz a kormánynak a népgazdasági tervre és a gazdasági szabályo­zásra, s ellenőrzi a végrehajtást. © A beruházások több éven át meghaladták a népgazdaság lehetőségeit, túlméretezetté váltak, szétszórtságuk növe­kedett és a befejezetlen beruházások állománya magas szint­re emelkedett. 1970—71-ben a beruházások és a fogyasztás együttes összege érezhető mértékben meghaladta a megter­melt nemzeti jövedelmet; növekedett a költségvetési hiány és az ország külföldi adóssága. A Központi Bizottság és a kormány 1971 végén az 1972. évi beruházások fő összegét lényegében az 1971. év szintjén állapította meg. Ez megfelel a IV. ötéves terv tényleges be­ruházási előírásainak. Az intézkedések hatására 1972-ben a megfelelő szintre korlátozódtak mind a központi, mind a vál­lalati beruházások. A kérdés nagy népgazdasági horderejét számbavéve a beruházásokat a továbbiakban is szorosan kéz­ben kell tartani, hogy azok külön külön bármennyire is in­dokoltak volnának — összességükben ne haladhassák meg a népgazdaság tényleges lehetőségeit. © Jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünkben az árrend­szer fontos szabályozó szerepet tölt be a népgazdasági terv megvalósításában, a gazdasági munka hatékonyságában, a termelés és a fogyasztás alakulásában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fix, a limitált és a szabad árak rendszere alapvetően betölti rendeltetését. Ugyanakkor az áraknál még számos megoldatlan kérdés van, ami a gazdasági fejlődést is zavarja. Az építőiparban az 1968-ban központilag elhatározott 13 százalékos áremelésen túl a termelői árak túlzott, évi 4 százalékos emelkedése, a ki­vitelezés költségeinek növekedése esetenként lehetetlenné te­szi a tervek végrehajtását és súlyosan terheli a költségvetést. Fix árú végterméket kibocsátó számos nagyüzemnél a szabad árakkal dolgozó kooperáló vállalatok által felemelt termelői árak hatása nehéz problémákat okoz a gazdálkodásban. A rögzített fogyasztói árak egy részénél a rendkívül ma­gas állami ártámogatás a költségvetésben fokozódó feszültsé­get okoz. Ugyanakkor a szabad áras fogyasztási cikkek ár­emelkedéseinek egy része indokolatlanul terheld a fogyasztót. A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy gazdaság­politikai céljaink elérése érdekében folytatni kell a jelenlegi árpolitikát. Továbbra is az értékarányos árakra kell töreked­ni, de közben maximálisan biztosítani kell az árak stabilitá­sát. A felismert hibákat ki kell küszöbölni. Ennek érdekében: Mind a termelői, mind a fogyasztói áraknál javítani, szé-t lesíteni és szigorítani kell az árellenőrzést. Ki kell terjeszteni az árváltoztatás bejelentési kötelezettségét, s a megalapozat­lan áremeléseket nem lehet engedélyezni. A termelői áraknál a rögzített, a limitált és a szabad árak mellett széles körűen be kell vezetni a megrendelőt és a szállítót egyaránt kötelező szerződéses árak rendszerét. A kötött építőipari árak arányát a jelenlegi 60 százalék­ról 90 százalékra kell növelni. Az építőipari költségeket köte­lező normatívák alapján kell felszámolni és maximálni a haszonkulcsot. A Központi Bizottság, mérlegelve a helyzetet és megvizs­gálva az illetékes állami gazdasági szervek ide vonatkozó javaslatait, elfogadta, hogy néhány fogyasztási cikknél — különböző okoknál fogva — most áremelést kell végrehaj­tani. Ezek a következők: A ráfordítási költségek megközelítése és az állami ártá­mogatás csökkentése céljából a tej és tejtermékek fogyasztói árát átlagosan 30 százalékkal kell felemelni. Az utalványra adott csecsemőtej ára nem emelhető. Az élelmezési normák felemelésével a költségvetés terhére a gyermekgondozó intéz­mények, a kórházak és hasonló intézmények tejellátásának eddigi szintjét fenn kell tartani. A tej és tejtermékek fogyasztói ára emelkedésének rész­beni ellensúlyozásául, az áremeléssel egyidejűleg a nyugdíja­kat, a járadékokat, a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt és az ösztöndíjakat egységesen havi 50 Ft-tal fel kell emelni. A költségvetési bevételek növelése céljából fél kéül emelni az égetett szeszes italok és a cigaretta árát. A költségvetés bevételeinek növelése céljából, valamint a gépjármű-közlekedés nagyarányú növekedése miatt szük­séges járulékos beruházások (útépítés stb.) költségeinek rész­beni fedezésére fel kell emelni a személyi tulajdonban levő gépkocsik adóját — a gépkocsi nagyságától függően differenciálva — átlag havi 100 Ft-tal, a motorkerékpárokét havi 20 Ft-taL A Központi Bizottság megvizsgálta a nagy állami hozzá­járulást igénylő fogyasztói húsárakat is. Ügy foglalt állást, hogy a hús fogyasztói árának indokolt és szükséges felemelé­sére 1976-ban, a következő ötéves terv elején kerüljön sor. Akkor is úgy, hogy a hús árának felemelését ezzel egyidejű­leg és annál nagyobb mértékben bér- és szociálpolitikai in­tézkedésekkel, valamint a textil, ruházati és egyéb iparcikkek árának csökkentésével kell ellensúlyozni. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a most elhatáro­zott áremelések után az alapvető élelmiszerek árait az ötéves terv hátralevő részében maximálisan stabilizálni kell. A IV. ötéves terv végéig az alapvető fogyasztási cikkek hatóságilag rögzített árai nem változhatnak. A szabad áras cikkeik körét nem lehet bővíteni. © Országunk adottságai — különösen nyersanyagszegény­ségünk — következtében népgazdaságunk s annak fej­lődése nagymértékben függ a nemzetközi gazdasági tevékeny­ségtől. Nemzeti jövedelmünk mintegy 40 százaléka a külke­reskedelmi forgalomban realizálódik, és ma már a nemzeti jövedelem 1 százalékos növelése a külkereskedelmi forgalom 2 százalékos növelését igényli. Mindezek következtében Magyarország széles körű gaz­dasági kapcsolatokat épített ki, s azokat növelni kívánja a jövőben is elsősorban a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Gazdasági kapcsolatainkat bővítjük a fejlődő or­szágokkal és a fejlett kapitalista országokkal is. Külkereskedelmünk az elmúlt négy év alatt is lendülete­sen fejlődött, 1968—69-ben a tervezett irányban, 1970—71-ben azonban nem a tervezettnek megfelelően, összességében az import négy év átlagában évi 15 százalékkal, az export csak évi 12 százalékkal növekedett. Mivel ez az arány tartósan egészségtelen, az illetékes párt- és állami szervek 1971 de­cemberében határozott intézkedéseket hoztak, és ennek ered­ményeként 1972 első 9 hónapja alatt az import 4 százalékkal csökkent, az export viszont 23 százalékkal növekedett. Ez azonban csak átmeneti és részeredmény. A népgazdaság meg­felelő fejlődését, az ország nemzetközi fizetési mérlegének kívánatos alakulását az export és az import egészséges ará­nyának tartós megteremtésével lehet csali biztosítani. O Nemzetközi kapcsolataink különleges fontosságú eleme a KGST-országok közötti szakosítás és kooperáció lehe­tősége, amellyel ez ideig még csak kis mértékben tudtunk élni. Az együttműködés új, magasabb formáját nyitja meg az önálló nemzetgazdaságokon alapuló szocialista gazdasági in­tegráció közösen kidolgozott komplex programja, amelynek megvalósítását a Magyar Népköztársaság minden tőle telhető módon előmozdítja. © A X. kongresszus gazdaságpolitikai határozatainak vég­rehajtása folyamatban van, de ez még sokirányú és len­dületes munkát kíván az illetékes párt-, állami, gazdasági szervezetektől, a társadalmi szervezetektől, a dolgozó tömegek­től egyaránt. E határozatok végrehajtásától függ népgazdasá­gunk erősödése, az életszínvonal további emelkedése, szocialis­ta társadalmunk fejlődése. A tennivalók gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztése érdekében 1975-ig: A népgazdaság irányítóinak meg kell vizsgálniuk a gaz­dasági fejlődést eddig hatékonyan segítő, de a nagy állami vállalatok műszaki, gazdasági fejlődését ma már inkább fé­kező eszközlekötési járulék csökkentésének, esetleges meg­szüntetésének lehetőségét.

Next

/
Thumbnails
Contents