Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-17 / 271. szám
1972. NOVEMBER 17.. PÉNTEK Cu I HEGYEI s^űriap Körzeti és iskolaorvos egyszemélyin Megoldha tó-e a kettős feladat? Nemrég írtunk arról a vizsgálatról, amelyet a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság az iskolaorvosi ellátottság témakörében végzett. Rámutattunk a NEB-nek arra a megállapítására, hogy az iskola-egészségügynek nincs gazdája, s összesen három főállású iskolaorvos található a megye egész területén. Ahol van, ott a körzeti gyermekgyógyász szakorvos, és ahol nincs, ott az általános körzeti orvos feladata az iskola közegészségügyi felügyelete és a tanulók egészségének rendszeres ellenőrzése. Viszont a megyében egyelőre 'alig van körzeti gyermekszakorvos. „Amennyire futja az időmből” Felkerestük dr. Palotai Sándor országgyűlési képviselőt, dabasi körzeti orvost, hogy erről a NEB-vizsgálatról olyan körzeti orvossal beszéljünk, aki maga is kénytelen ellátni az iskolaorvosi teendőket. — A NEB megállapítása szerint, ahol a körzeti orvos egyben iskolaorvos is, jóformán sehol sem tökéletes az ellátás. — Az ellenőrző bizottság nem járt mindenütt, nálam sem volt, de mondhatom, nálam is éppen elég kifogásolnivalót találhatna. Pedig ameny- nyire futja az időmből és erőmből, igyekszem ezt a feladatot is ellátni. Nem megy. Tökéletesen nem is mehet, túl sok munkával jár. Márpedig, és ezt nem panaszképpen mondom, a körzeti orvosi munkakör egyedül is éppen elég egy embernek. Példaképpen csak magamról beszélek. Minden reggel fél hétkor kelek, mert fél nyolckor kezdődik a járóbeteg-rendelés és tart hivatalosan fél 12-ig. Évi átlagban naponta 56 beteg keres fel, ehhez persze rövid a négy óra, meg kell toldani. Ennyi emberrel még csak beszélni, már az is kimerítő, de rövid ebédszünet után megyek a fekvőbetegekhez. Naponta legkevesebb 5—6 mindig 'akad. Meglátogatásukra, vizsgálatukra, kezelésükre hivatalosan két órát kellene fordítanom, mert hat óra az orvos napi munkaideje. Kérdem azonban, elvégezhetem-e ennyi idő alatt? Mire pedig a beteglátogatást befejezem, már vége, még ahol délután is tanítanak, az iskolai előadásnak, hiába mennék oda. „Négy oldal, negyven kérdéssel” — Hány iskola tartozik körzetéhez és mennyi tanuló? — Öt iskola és egy óvoda iskolaorvosa vagyok, összesen 450 gyerek testi és szellemi fejlődését, egészségi állapotát kell figyelemmel kísérni. Nos, ami a gyerekek vizsgálatát illeti, azt évente elvégzem — futószalagon. A védőnő méri a testsúlyt, mellbőságet, magasságot, az orvosirnok feljegyzi a kartonra, és aztán tetőtől- talpig megvizsgálom, a körzeti nővér pedig segít a gyereknek a vetkőzésben, öltözésben. Egyszerre öten jönnek be a rendelőbe. Eggyel-eggyel, ha nincs valami panasza, vagy ha nem észlelek rajta valamit, 8 —10 perc alatt végzünk. Igaz, mindegyiket ismerem, hiszen, ha beteg, én kezelem, meg a kartonjáról is leolvashatom az előzményeket. Másként a vizsgálat tovább tartana. — Mind a 450 gyereket megvizsgálja? — Szó sincs róla. Körzetemben 3500 ember lakik, ez képtelenség lenne. Az előírás szerint az I., az V. és a VIII osztályok tanulóit kell minden évben szeptember folyamán megvizsgálni. Most, november közepén járunk, meg kell mondanom, hogy még egy osztály, összesen 35 növendék hátravan. Rájuk eddig nem futotta az időmből. Valamelyik közeli napon, remélem, sor kerül rájuk is. — Ezek szerint az iskolaorvosi munkát, ha nem is határidőre, a körzeti orvos is elvégezheti maradéktalanul. — Dehogy! Negyedévenként egyszer köteles lennék meglátogatni az iskolát. Jó, ha mindegyikbe egy évben háromszor eljutok. Ilyenkor kí- vül-belül tüzetesen szemügyre kell vennem az épületet, a mellékhelyiségeket, a szellőztetést, a fűtést és még sok egyebet. A hibákat fel kell jegyezni. Megteszem. És azután ml van? Legközelebbi látogatásomnál nagyon gyakran ugyanazokat a hibákat jegyezhetem fel. Nem mindig van pénz a kijavításukra. — A NEB jóformán sehol- sem találta meg a tanulók egészségügyi lapját. — Nálam se találhatná meg. Négy oldal, vagy negyven kérdéssel. Ennek a kitöltésére — száz számra — nem vállalkozom. Nem kívánható, az adminisztrációval amúgy is túrterhelt körzeti orvostól még ez is. „Már hamarabb kiderülne” — Most, a fogászati hónapban, szabadjon megkérdeznem, vizsgálata kiterjed-e a gyermek fogazatára is? — Természetesen. Ha azután lyukas a foga, megmondom neki, menjen el a fogorvoshoz, de nem biztos, hogy elmegy. Dabas II. kerületében közel a rendelőintézet, az ottani iskolák • növendékeit rendszeresen elviszik a fogászatra. Itt a III. kerületben nem egységes a gyakorlat. '— A NEB-vizsgálat során több pedagógus az első osztályba iratkozás előtti kötelező iskolaérettségi orvosi vizsgálatot formálisnak mondta. Panaszolták, hogy a vizsgálatnál többnyire nincs jelen pedagógus. — Nálam mindig ott van, aki az első osztályban tanítani fogja a gyereket, sőt a2 óvó néni is, aki addig foglalkozott vele. Együtt vizsgáljuk á jövendőbeli kis elsős értelmi fejlettségét. De a nyolcadikosok pályaalkalmassági vizsgálatát is az osztályfőnök jelenlétében folytatom. Ezen a vizsgálaton nemegyszer kiderül, fizikailag alkalmatlan a gyerek az általa választott pályára, esetleg bármilyen megerőltető más testi munkára is. Az iskolások folyamatos orvosi vizsgálata esetén ez már hamarább kidé-, rülne. — Egyszóval az iskolaorvosi kérdést meg kellene oldani. — Feltétlenül, éspedig minél hamarabb. A megoldás' azonban nem könnyű. Helyeslem azt a megvalósulóban levő tervet, hogy a városokban, nagyközségekben fele annyi gyermekszakorvosi körzet létesüljön, mint ahány általános orvosi körzet van. Ily- módon egy-egy gyermekorvosra körülbelül 1000—1500 gyerek jutna és ennyi mellett talán nem jelent nagyobb megterhelést az iskolaorvosi feladat. Ahol már van körzeti gyermekorvos, ezt el is látja. Sajnos, egyelőre a megyében nem sok helyen van, és ahol a helyi tanács lakásról, rendelőről gondoskodna számára, még oda sem mindig akad. Nálunk, Dabason egy körzeti gyermekorvosi állást akart szervezni a tanács, meg is hirdette, egyetlen pályázó sem jelentkezett. „Részállásban sem” — Ügy látszik, nincs elég gyermekszakorvos, talán keveset képeznek. — Biztos, hogy az elkövetkező években sokra lesz szükség és talán akad is annyi, hogy legalább a városokban, a nagyközségekben megszervezhető lesz elegendő állás. — A kisebb községekben pedig továbbra is a körzeti orvos legyen az iskola orvosa? Az ottani gyermekek egészségével épp úgy kell törődni, mint a városokban. Esetleg három-négy községet kellene egy gyermekorvosi körzetbe összefogni. — Gondolom, ez megoldás lenne. A körzetéhez tartozó községben, amikor ott tart rendelést, aznap elláthatná az iskolaorvosi teendőket is a gyermekszakorvos. — A NEB azt javasolja, hogy szervezzenek részállásokat, vagyis a körzeti, ha egyben iskolaorvos, kapjon ezért külön honoráriumot. — Vezessük be az iskolaorvosoknál az anyagi érdekeltséget?! Hát, ez semmi esetre sem oldaná meg a problémát. Amit most minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül nem vagyunk képesek időhiány miatt ellátni, részállásban sem tudnánk elvégezni, akármennyi lenne érte a fizetés. Szokoly Endre FÉLMILLIÓVAL TÖBB Jövőre hatmillió hízott sertés felvásárlására készül fel a húsipar Szocialista brigádvezetők tanácskozása Tegnap az Építők Rózsa Ferenc Székházábam tartották tanácskozásukat az állatfor- galmi és húsipari vállalatok szocialista brigádjainak vezetői. Dr. Dénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes előadásában rámutatott: a hazai vásárlói igény egyre inkább a biológiailag értékesebb élelmiszerek felé tolódik el. Ezzel számolt a negyedik ötéves terv is, mert a hústermelés nagyarányú fejlesztését irányozta elő. Az élelmiszeriparnak ez az ágazata az elmúlt évinél idén egymillióval több sertést vásárolt fel. Jövőre az ideinél is nagyobb eredménynyel számolnak; a terv szerint az idei, mintegy öt és fél milliós felvásárlás jövőre félmillióval fokozódik. A jövő évi hatmillió hízott sertés fogadására egész sor intézkedéssel készül fel a húsipar. Dr. Benke Antal, az Állat- forgalmi és Húsipari Tröszt vezérigazgatója arról számolt URI—ECSER—MONOR Előbb a csatorna — azután a ház A monori járás közművesítéséről kaptunk helyzetképet Zimányi Gyulától a járási hivatal elnökhelyettesétől, s a munkák egy részét kivitelező Pest megyei Víz és Csatornázási Művek, a PVCSV főmérnökétől, Bendecs Gábortól. — Úriban tavaly határozták el a község vízművesítését. A lakosság szokatlanul magas arányban — 83 százalékban — szavazta meg a vízművesítést. Jó előkészítést követően alakult meg szeptember 25-én a társulat, s elkészült a dokumentáció is. Nehezebb dolga lesz a községnek a víznyerési lehetőségekkel: ahol dombos a terület, ott drága a fúrás, ahol lapos, ott egészségtelen a víz. A két mélyfúrású kutat cs egy hidroglobuszt magában foglaló vízmű összköltsége 8,3 millió forint — s első fázisához, a hálózatfektetéshez még az idén hozzáfognak. A megengedett fagy- határig — tehát amíg nem fagy meg a föld 80—90 centiméter mélységen túl — folytathatják a munkát. Szeretnék, ha minden érdekelt lakos vízműtársulati taggá válna, s mint ilyen részesülhetne a kedvezményes részletfizetésben. (Mint közismert: a tízesztendős részletfizetési kedvezményt csak társulati tagok kaphatják meg, s nyilvánvalóan nem közömbös, hogy mennyi idő alatt kell befizetni az ez esetben 6800 forintnyi díjat.) Az úri vízmüvet a terv szerint 1975-ig adják át. Előrehaladott a vízművesítés Ecseren: itt a főváros XVII. kerületéhez csatlakozó cső fektetésén dolgoznak; kivitelező a Dunavölgyi Vízgazdálkodási Társulat, Dabas (népszerű elnevezésén DVT.) Ha a műszaki próba sikerül, a lakosság már itt is folyó vizet ihat, egyelőre az utcákon 150 méteren- kint elhelyezett közkifolyókból, s valószínűleg nemsokára a konyhák, fürdőszobák csapjaiból, hiszen az emberek egyhamar bevezettethetik a vizet a házakba is. Halad a szennyvízcsatorna gerincvezetékének építése Monor területén; esztendeje kezdték, a kivitelező PVCSV idén át is ad három kilométernyi csatornát. S ha a megbízást be, hogy az elkövetkezendő három évben több mint négymillióra forintos beruházással fejlesztik az üzemeket. Nagy gondot fordítanák a szociális létesítmények bővítéséKGST-tanácskozás — élelmiszerekről November 21—25 között nyolc szocialista ország miniszteri küldöttségének részvételiével Budapesten tartja 18. ülését a KGST élelmiszeripari állandó bizottsága. Az ülésszakon megvitatják a tagállamok az élelmiszeripar egyes ágazatainak 1985-tg szóló fejlesztési prognózisát, javaslatokat készítenek néhány fontos élelmiszer gyártásának, értékesítésének fejlesztéséről, s meghatározzák egyes enzim-készítmények gyártásszakosítását és kooperációját. megkapják, 1973—74-ben megépítik a tisztítótelepet is. A 8 millió forintos költségű szennyvízhálózat építésére külön társulatot alakítanak még ez idén. Előkészítése már megtörtént, csupán egy-két helyi üzem belépése van hátra. A közművesítéshez való hozzájárulás ugyan minden helyi üzemre nézve kötelező, azonban számukra is előnyösebb, ha tagként fizetnek. A monori szennyvízelvezető három ütemben készül el, a jelenlegi tervidőszakban a gerincvezeték, a szennyvíztároló és a szikkasztó épül meg. Minthogy Monor szétterülő, de magasan fekvő település, elég drága a közművesítés. A gerincvezeték kiépülése után a község különböző részeinek vezetékei következnek, majd párhuzamosan hozzáfognak az ivóvízhálózat építéséhez is. Mindennél sürgetőbb a csatornázás — ezért a megfordított sorrend —, mert épülnek a több szintes lakóházak, s a komforthoz elengedhetetlen a szennyvízelve.zető rendszer. (Januárban kezdi építem a ceglédi városi tanács építőipari vállalata a három-négy szintes épületekből álló, 171 lakásos lakótelepet, amelyet a jelenlegi ötéves terv folyamán adnak át.) Gondot okoz Monoron, hogy magasan van a talajvíz, s Mo- norra is — mint az egész járásra — jellemző a kútvizek fertőzöttsége. Biztató viszont, hogy az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat Monor külterületén, a 4-es főút közelében jó vízadó területre lelt — ez a réteg alkalmas az egészséges és bő vizű kutak fúrására. A kutakat már lefúrták, ledugózták, s a több lépcsős kivitelezésű ivóvízhálózat első fázisául a nagyközség legbelső területein dolgoznak majd. A Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat októberben szállítja az egységes vízmű terveit, s a PVCSV 1973—74-ben be is fejezi a nagyközség vízművesítését. Péreli Gabriella Tünetek, tendenciák M a Pest megyében egy tanácsi bér- vagy szövetkezeti lakás felépítése mintegy 80 ezer forinttal drágább, mint három-négy esztendeje. Az építőipar árszínvonala ma harminc százalékkal nagyobb, mint volt 1967-ben. Mintha többnek éreznénk. Érzésekre azonban nem hagyatkozhatunk. Építőipari vezetőkkel beszélgetve sűrűn elhangzik a sokak számára minden bizonnyal meglepő tény: hazánkban. nemzetközi összehasonlításban, olcsó az építkezés. Ami persze nem egyenlő azzal, hogy nosza, drágítsunk. Ám ténynek tény. Űjabb adalék: az építőipari árak azért i s emelkedtek, mert növekedett az építőanyagok árszínvonala. S vigyázat: a fölhasznált termékeknek ma már csupán egyharmada kerül ki az építőanyagiparból, a többi kohászati, gépipari, faipari áru. Márpedig az árak ott sem maradtak helyben. Növelik a költségeket a technológiai változások, a kivitelezés közbeni módosítások ... A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei cső- és betonárugyárának rekonstrukciója végül is így került a tervezettnél tízmillióval többe, a Gyógyáruértékesítő Vállalat gödöllői raktára 40 helyett 52 millióba, a budaörsi hűtőház, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság sertéstelepe két- két millióval nagyobb summába, mint eredetileg számították. Négy példa, s amikor a helyszínen a miértre keressük a feleletet, nagyon nehéz a jogos és jogtalan, az indokolt és az indokolatlan szétválasztása. A gödöllői raktár esetében például tetten érhető a hibás tervezés, a kiforratlan technológia okozta többletköltség, ám a szentendrei rekonstrukciónál a terven felüli kiadásokat jobbára a munka során fölmerült ésszerűbb megoldások diktálták. Veszélyes szüli látókörűségre vallana ugyanis mindenféle költségnövekedést elmarasztalni. Márpedig elég széles körben divat ez. F ölmentenénk a vádak alól az építőipart? Éppen azért, hogy a jogos vád ereje ne csökkenjen, kell megtisztítani azt a vádaskodástól. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat évente 300—400 millió forint értékű munkával végezhetett volna többet, ha képes rá. Nem, volt erre kapacitása, de a konjunktúra — mint más építőipari szervezetek esetében szintén — árfelhajtó hatása lehetővé tette a válogatást. A jobban fizető munkák előnyben részesítését, a beruházások „ráajánlásainak” elfogadását. Mindez erősen közrejátszott abban, hogy romlott a beruházási szerkezet. Aki kötött áras állami építkezést végzett, az rosszul járt, aki elhárította azokat, sokat kereshetett. Holott nem biztos, hogy azt építették, aminek a társadalmi hasznossága, szükségessége kétségtelen. Jelenleg 561 millió forint elutasított építési igény szerepel a listán a megyében. Miért*ezek s nem ma már megvalósítás alatt állók kerültek elutasításra? Akadnál! megalapozatlan igények, későbbre halaszthatók, de vannak olyanok is, amelyek egész egyszerűen elbuktak az árversenyben; ha alku tárgya az ár, s nem tényleges, ellenőrizhető kalkulációé, akkor nehéz is állni ezt a versenyt. Márpedig a legutóbbi időkig dívott az alku, szerepe volt az építőipari körökben homokolásnak nevezett módszernek — el 'nem végzett, de leszámlázott munkák mögé rejtve az alku során megállapított többlet összeget —, s a mar zsolázásnak is, azaz amikor a teljes beruházásból az építőipar előre vette a dúsan fizető részfeladatokat, függetlenül attól, vajon e részek működtethetőek-e, vagy tétlenül várják a beruházás egészének elkészültét. V an tehát mit rendbe tenni az építőipar portáján, ahogy vége- szakadt annak a gyakorlatnak is, hogy a megyei beruházási vállalat látatlanban — s a beruházók tudta nélkül — elfogadja a költségnövekedéseket. Ma szigorúbb az árellenőrzés, készülnek a különböző, az ár- kalkulációt józan keretek közé szorító intézkedések, illetve több ilyen már megjelent. A vadhajtásoktól tisztulni kezd az építőipari közös vállalkozások tevékenysége — ennek jelentőségét érzékeltetve írjuk le, hogy tavaly egymilliárd forintnál nagyobb értékű munkát végeztek —, remélhetően minden olyan útra stop-tábla kerül, amelyen eddig megtűrt volt az árakkal történő gyorshajtás. Mert végül is ki kell mondani ezt a megállj-t, hiszen ha 1967-ben egy lakóházra egymillió forint kellett, ma ugyanazért 360 ezer forinttal többet szurkol le a beruházó. S itt nem egyszerűen arról van szó, hogy a társadalom közös bugyellá- risának tartalma is véges, hanem arról, hogy árnak és társadalmilag szükséges, tényleges ráfordításoknak összhangban kell állniuk egymással. Nagy hiba lenne ugyanakkor, az indokolatlan áremelkedések ellen harcolva, az értékarányos árrendszerre való törekvéseket is megsebezni, gyöngítem. Mindenre kiterjedő figyelemmel, alapos elemzéssel — és rendszeres ellenőrzéssel — szükséges elválasztani egymástól a vastagon fogó ceruzákat, a homokolást rejtő számlaösszegeket, a rossz munkából származó többletköltségeket, s azt az áremelkedést, amely mögött értékesebb, korszerűbb, hamarabb létrehozott építmény, technika áll. Mert ha úgy ad ki többet a társadalom, hogy annak fejében többet is vesz be, azt nem kárhoztatni, hanem támogatni kell. Az egészséges növekedés ugyanis olyan tendencia, amelyet nem a merev stabilitás, hanem az ésszerű irányban ható mozgás jellemez. Mészáros Ottó
