Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-15 / 269. szám

AUDIOVIZUÁLIS SZÜLŐI ÉRTEKEZLET Az AV-fesztiválok városá­ban, Vácott az iskolai oktatás­nál már eddig is igénybe vet­ték a filmek segítségével tör­ténő . tájékoztatást. A Löwy Sándor Gépipari Szakközépis­kolában az elmúlt szombaton a szülői értekezleten is sikerrel alkalmazták a mozgófilmmel való ismertetést. Az iskola belső életéről, munkájáról ké­szült pergőképeket bemutatták az I. és II. osztályos diákok szüleinek a múlt szombaton, a III. és IV. osztályosok szülői értekezletén pedig most szom­baton vetítik majd a gépipari híradót. Szerdán: * Margittay Ági az ifi-klubban Szerdán, délrután 5 órakor Margittay Ági, a miskolci Nemzeti Színház művésze lép fel a váci ifjúsága klubban, önálló műsorának címe: Talp­ra Petőfi! Sírodat rázom. Ingyenes jogi tanácsadás Csütörtökön, november 16- án lesz a következő ingyenes jogi tanácsadás Vácott, a Le­nin úti párt- és tömegszerve­zetek székházában. Ügyeletes: dr. Török Ferenc, a Váci Já­rási Ügyvédi Munkaközösség tagja. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVI. ÉVFOLYAM, 269. SZÁM 1972. NOVEMBER 15., SZERDA DIVATOS TERMEKEK KIS SZÉRIÁBAN Teljesítette idei tervét a Dunakörnyéke Háziipari Szövetkezet JÖVŐRE: 20. EVFORDLLO Mikor adták ki az alapítólevelet? November 12-i „Mikor ünne­peljünk?” című cikkünkben el­írás folytán több tévedés volt. A garamszentbenedeki apát­ság alapítólevelét nem II. Ist­ván adta ki 1124-ben, hanem I. Géza 1075-ben. Az eredeti ok­levelet II. István átíratta, és ezt tette II. Endre is 1217-ben. Az esztergomi történetíró nem Kanuz, hanem Knauz Nándor volt, akire a cikkben hivatkozás történt. Galambos Ferenc Divat lett a kötöttáru. Mert kényelmes, könnyen kezelhető, változatosan felhasználható, gyermek, felnőtt, férfi és nő egyaránt szívesen viseli. Ro­hamosan tért hódított, s ma már nem tudnak eleget ter­melni belőle a hazai gyárak, szövetkezetek. A Dunakörnyéke Ruházati és Háziipari Szövetkezet kö- tödéje Göd-Felsőn dolgozik. Annak idején úgy tervezték, hogy hat korszerű nyugati kö­tőgépet vásárolnak, aztán úgy alakult a helyzet, hogy csak kettő lett belőle. Ezeken két műszakban dolgoznak, sőt most már nyújtott műszakok­ban, annyira megnőtt a meg­rendelők igénye. — Éppen most járt itt a kö­tődé vezetője — meséli Perbi- ró Lajosné, a szövetkezet el­nöke —, s megmondta, képtelenek a jelenleginél több kötöttárut elkészíte­ni, még ha meg is nyújt­ják a műszakokat. . Egyre gyakrabban keresnek bennünket újabb megrende­lők. Mi természetesen — ez az érdekünk — mindenekelőtt a régi vevőkörünket igyek­szünk kielégíteni. — Mi magyarázza a szövet­kezet termékeinek ilyen nagy sikerét? /I SÍNEK KÖZÖTT 'A szobi vona­tot vártuk. Ké­sett, és ez most mindenki számára érthető volt, hi­szen a sűrű ködöt nem lehet a vas­út számlájára ír­ni. Ilyenkor indo­kolt a fokozott fi­gyelem — inkább késsen a vonat! Mégis sokan to­porogtak türel­metlenkedve a sí­nek között. Tolató mozdonyok szá­guldoztak, és egy tehervonat csatto­gott át zakatolva az utazni szándé­kozók sorfala mel­lett. A forgalmista már berekedve is­mételgette a me- gafonba: Kérjük a kedves utaso­kat, szíveskedje­nek kifáradni a vágányok közül, mert az ott-tartóz- kodás életveszé­lyes! Ezt a felhívást ismételte tízszer- hússzor... Egyszer csak megváltozott a sürgető hang, s eként szólalt meg: — Te kékkabá­tos kisfiú! Kérlek, légy szíves, vezesd ki a szüléidét a sínek közül. Te biztosan megérted, hogy miért nem szabad ott ücsö­rögni ... ők még nem tudják! Felkaptuk fe­jünket. Mindnyá­jan kíváncsian ke­restük tekinte­tünkkel a kisfiút. Valóban ott volt. Helyre kis szőke legény, nem lehe­tett több négy évesnél. Felütötte fejét, felnézett a megafonra, aztán durcásan mondott valamit a szülei­nek, elkapta any­ja kezét és húzni kezdte a peron felé. A gyerek apja morcosán ballagott utánuk... Nem telt el egy perc, s a vágá­nyok között senki sem volt már. Idejében. Kisvár­tatva a prágai gyors rohant át, és portölcsért ka­varva tűnt el a ködben. Közönségsiker volt! — esi — Erkélyek — A kis széria. Az állami ipar nem tudja olyan gyorsan figyelembe venni a piac igényeit, mint egy szövetkezet. Azt ké­szítjük, amit keresnek a piacon. A nyár közepén kezdett ter­melni a szövetkezet székhe­lyén, Nagymaroson, egy kis konfekcióüzem. Gyors varró- és megmunkáló gépeket vettek az NDK-ból, s egy, a termelés céljára átalakított házban ren­dezték be a varrodát és a cso- magolórészleget. A központi konfekciószabászat a szövetke­zet központjában működik. Ott jártunkkor barna düftin bakfisnadrágokat varrtak. Szűk csípő, tölcsér vonalú nadrágszár a térdnél elvágva, tűzéssel hangsúlyozva. Az el­készült darabok — az OKISZ Labor tervezte — bármelyik fővárosi szalonban megállnák a helyüket. A szövetkezet vi­szont csak az Úttörő Áruház­nak készít egy kis szériát, és saját váci üzletébe szállít be­lőle. Itt kaphatók a konfek­cióüzem más termékei is: gyermekpantallók kordbár­sonyból, vidám színű suszter­kötények a legkisebbeknek, blúzok, ruhák. A piac kívánalmaihoz való gyors alkalmazkodás s az el­múlt években következetesen végrehajtott műszaki fejlesz­tés eredménye, hogy idei értékesítési tervüket november 7-re túlteljesí­tették. A terv egymillió-hétszázezer forint volt, s november elején már százezer híján kétmillió­nál tartottak. A nagymarosi htsz jövőre ünnepli alapításának 20. év­fordulóját. Vezetői úgy terve­zik, további bővítéssel, a ter­melés korszerűsítésével ün­nepük a két évtizedes jubileu­mot. Bányász Hédi ÖRÖM ÉS MEGLEPETÉS Az új izgalma Arckép a huta mellől (Ilyennek képzeltem az üveggyárat: fortyogó forró anyag a hutában, körülötte félmeztelen üvegfúvó meste­rek, testüket vörösre festi a tűz. Arcukon patakokban fo­lyik az izzadság, tüdejük ener­giája alakítja az évszázados szerszámmal a csodálatos anyagot, az üveget.) Az Egyesült Izzó váci gyá­rának egyik üzeme az üveg­gyár. önálló üzemnek is be­diene hatalmas csarnokával, automata gépeivel. Munkást alig látni a gépek körül, ki­haltnak tűnik az üzem. A mű­szakiak szobájában előadom kérésemet, az üveggyárat sze­retném látni, idős, tapasztalt szakemberrel megismerkedni, talán éppen olyannal, aki üvegfúvóként kezdte, esetleg most is azt csinálja. Mosoly a válasz és büszke szabadko- zás: itt bizony olyat nem ta­lálok, s ha ragaszkodom az eredeti elképzeléshez, akkor hiába is jöttem, A váci üveg­gyár soha sem látott üvegfú­vó mestert, nem is volt szük­ség rá. Azért persze, itt is akad olyan ember, aki min­denhez ért, amihez itt érteni keü, aki ismeri a modern üveggyártás minden csínját- bínját. Igaz, a szakmája laka­tos. A beosztása pedig főmű­vezető. Barta felvétele Az irodában nem találjuk, amíg keressük, nagy vonalak­ban az üveggyárral is meg­ismerkedem. Az alapanyagok: kvarchomok, minium, szóda, nátriumszulfát, selejtüveg és a még jónéhány, egyéb anyag fel­őrölve, pontos recept szerint kerülnek a kemencébe. Na­ponta 15—20 tonna anyag ke­rül be az 1460 fokos hutába. Hat-nyolc napig tart az útja, az eredmény két oldalon üvegcső formájában kerül ki egy-egy nyíláson. Ha az üveg­fúvó mesterek munkájához hasonlítanánk a technológiát, a két nyílás egy-egy gépi tü­dő, a levegő formálja csővé a pépes anyagot. Vagy ötven méter a további út, közben a cső megszilárdul. A szalag végén a gépek neoncső nagy­ságúra vágják az üveget. Napi 13 és fél ezer méter a ter­melés. Sipos Lajosra, az üzem fő­művezetőjére is ráakadunk a magyarázat közben. A kemen­ce, vagy másképpen huta, vö­röslő szájánál áll. A bemutat­kozás után elmagyarázza, tu­lajdoniképpen itt dől el, mi­lyen munka kerül ki az üveg­gyárból. Ha az anyag megtöri a fényt, csavarodik, esetleg elszakad, valami baj van a recepttel, a befúvott levegő­mennyiséggel vagy a fűtéssel. Aki ért az üveghez, itt min­dent megláthat. Sipos Lajos tagbaszakadt ember. Á később kiderül, jó­néhány évig evezett fiatalabb korában, innen a tiszteletet parancsoló testalkat. De tisz­teletet parancsol az életút, a rhagatartás, a szakértelem és az emberekkel való bánás is. — Két évem van a nyugdí­jig, a hatodik ikszig, s életem nagyobbik fele az üveghez köt. Lakatos a szakmám, 1937 januárjában kerültem az Egyesült Izzóba Üjpestre, az üveggyárba. Nagyon megsze­rettem ezt a munkát. Az új­pesti üveggyár már akkor is modern üzemnek számított. Automata, félautomata gépek között lakatosnak lenni, egé­szen más, mint TMK-ban vagy máshol. A háború után 1948-ban kezdett újra termel­ni az Izzó üveggyára, akkor ismét visszamentem. Csoport- vezető, később művezető let­tem. A munkám soha sem volt unalmas. Újabb és újabb izgalmas feladatot jelentett, amikor új termék gyártására tértünk át. Először különböző lámpaballon típusok futottak, aztán jött az addig nálunk alig ismert világítóeszköz, a fénycső, ehhez is mi gyártot­tuk az üvegcsövet. A legizgal­masabb feladat mégis az volt, amikor ezt az üveggyárat Vácra telepítették, és tíz év­vel ezelőtt, mint egyetlen régi hutás idekerültem főműveze­tőnek. Ma se értem, hogy sza­ladt el ilyen gyorsan a tíz év. Képzelje el: lekerül Vácra egy egész gyár és csupa olyan munkással kezd el dolgozni, aki leszámítva a rövid beta­nulási időt, csak az ablakon látott üveget. Az emberek nem tudtak eléggé vigyázni a gépekre, kezdetben sok volt a selejt. Kiderült, hogy a mű­szaki feltételek sem a legjob­bak. Akkoriban még Vácon is ballonokat gyártottunk. Az alacsony kalóriájú vízgázt használtuk a ballonfejek vá­gásához. Az égők rendszere­sen el tömőd tek. Jobb nem is gondolni már rá. Közben*akárhogy is nézzük, mégöregedtem. Ezt magam is érzem. Sokszor jut eszembe a nyugdíj. Egy apró sérelmem is ehhez kapcsolódik. Engem még senki sem látott az üzem­ben úrizálni. Ha kerestek, a gépek között, vagy a hutánál találtak meg. A kohászoknak, az üveggyárakban a pipake­zelőknek, a kemencekezelők­nek ötvenöt éves korban le­het nyugdíjba menni. De ez rám nem vonatkozik, mert én műszaki állományban vagyok, mint a mérnökök, az irodis­ták. Csak egy embert mutas­sanak. aki többet volt életé­ben a kemence mellett mint én! No, azért nehogy azt higgye, hogy elégedetlen, keserű em­ber vagyok. Úgy érzem min­dig megbecsültek, munkás lé­temre megbíztak bennem, ko­moly, felelősségteljes felada­tokat kaptam. Tavaly nívódfi- jal és arany plakettel jutal­mazott a nagyvállalat. Össze­sen tíz embert ért ez a meg­tiszteltetés. Csak tudja, egy kicsit már fáradt vagyok. Dunakeszin la­kom. van egy kis kertem. Sze­retném a gyümölcsfákat gon­dozni, a szőlőt permetezni. Reméljük ennek is eljön az ideje. A MÚLT HÉT utolsó napján szabad szombat volt a váci Heuréka Gumigyárban is. Ez nem jelentette a Derecske-dű­lői üzem teljes elnéptelenedé­sét, mert itt-ott karbantartó munkásokkal találkoztunk, s irodájában találtuk Pothánsz- ky Lászlót, a termelési osz­tály vezetőjét. Elmondta, hogy a vállalat vezetői dolgozói a szabad szombatokon felváltva ügyele­tet tartanak. így tudnak in­tézkedni, ha valamilyen vá­ratlan probléma felmerül. S a hétköznapok rohanó tempója után jut idejük nyugodtabban pótolni egy-egy részfeladatot. Pothánszky László az üzem párttitkára is. November he­tediké előestéjén kormányki­tüntetést kapott: a Munka Ér­demrend bronz fokozatát. Cserje utcai lakáséba érkezett a meghívás, amely az egész család számára örömet, meg­lepetést jelentett. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke nyújtotta át a ki­tüntetést — több éves munka megérdemelt elismerését. Pot­hánszky László az alapítástól a mai napig dolgozik Vác ro­hamosan fejlődő gumigyárá­ban. Segítette az indulást kö­vető nehézségek leküzdését, s nem kis része van abban, hogy a három évvel ezelőtt még veszteségesen dolgozó gyár ma már gazdaságilag is talpra állt, gyártott termékei iránt állandóan növekszik a keres­let. , 1971. MÁJUS ELSEJÉN lett először kiváló dolgozó, s nyolc hónap múlva ismét megkapta ezt a kitüntetést. Mint mond­ja, nem nyolc óra a napi munkaideje. Izgatják az új feladatok, az a tudat, hogy jö­vő évi tervük 30 millióval ma­gasabb lesz az ideinél, s ez sokoldalú felkészülést, szerve­zést igényel. Főiskolára jár, Adalékok Sipos Lajos fő­művezető portréjához, fiata­lok mondták el: — Lajos bácsi köpel-távol a legrendesebb ember. Laka­tos létére is kisujjában van az egész üzem, tanulhatunk j tőle. Mindenkivel tegeződik. de a lezserséget nem tűri. Ha valakire haragszik, magázód- ni kezd. Ugyanolyan munkás­ruhában, bakancsban van, mint akárki más, a gépek mellett. Ha üzembelin fehér köpenyt vagy nyakkendőt lát, azzal szóba sem áll. Azt mondja, ha valaki itt patyo­lattiszta marad, az nem dol­gozott semmit, aki pedig csak teng-leng, az nem érdemli meg a szót. Csulák András üzemszervezést tanul, s ez könnyíti a napi feladatok vég­rehajtását. EZ A KITÜNTETÉS első­sorban a pártmunkásnak szól. Induláskor mindössze két kommunista volt a Heuréká- ban. Ma önálló pártszervezete van a gyárnak jól dolgozó pártcsoportokkal. Most szer­vezik az önálló munkásőrbá- zist. Amikor gratulálok a kitün­tetéshez, Pothánszky László azt mondja, hogy ez munka­társainak is szól. A kollektív vezetés jól érvényesül ’ itt a pártéletben. S a közös munka után együtt örülnek egy-egy ilyen szép eseménynek. P. R. PÁRIZSI KEPEK Tegnap, kedden este a Du­nakanyar Fotoklub baráti kö­rében Kocsis Iván mutatta be nyári, párizsi utazásán készí­tett diafelvételeit. Csülörtökön : Könyvtáros-továbbképzés A váci SZMT Körzeti Könyvtárában, a párt- és tö­megszervezetek székházában csütörtökön, délután 2 órakor továbbképzést tartanak a szakszervezeti könyvtárosok­nak. Tornai József költő a mai magyar költészetről tart előadást. Meghalt Koller György Hosszas betegség után, 51 éves korában hétfőn elhunyt Vácott Koller György. Az amatőrfilme­zés szerelmese volt, szá­mos helytörténeti | anyag készítője. Több éven ke­resztül hol színes filmen, hol fekete-fehéren meg­örökítette a váci május elsejei felvonulásokat. A városi tanács felkérésére filmre vette Vác legszebb részeit, műemlékeit, az öt­éves tervek idején készült létesítményeket. Temetése 15-én, szerdán délután há­rom órakor lesz a vác- alsóvárosi temetőben. Sport Műkőre olyázdbol — jégkorongozó Múlt szombaton este az FTC—Újpest jégkorong rang­adómérkőzés után, a győzte­sen levonuló ferencvárosi já­tékosok között sikerült Kor­pás Tamással, az FTC játéko­sával beszélgetnem. A 19 éves fiata’ember Vá­cott, a Lenin úton lakik. Édesapja köztiszteletben álló főorvos, édesanyja a jégsport hívei között népszerű „jég­mama”. — Hatéves korom óta rend­szeresen korcsolyázom — mondta Tamás. — Sokat kö­szönhetek szüleimnek, akik lehetővé tették, hogy részt ve­hessek a naponkénti edzése­ken. 1970-ben magyar baj­nokságot nyertünk páros mű- korcsol vázasban Farkas Évá­val. Már abban az időben is nagy vágyat éreztem a jég­korongozáshoz. Az elmúlt idényben tagja voltam az FTC bajnokcsapatának. Résizt vet­tem a svájci Lys-ben rende­zett ifjúsági Európa Bajnok­ságon. Tagja vagyok a felnőtt váloga tottk eretnek. A Géza király téri gimná­zium egykori diákját tervei felől faggatom. — November 18-án Ljublja­nába utazunk, ahol BEK-mér- kőzést vívunk a jugoszláv bajnokkal. A visszavágó no­vember 29-én lesz a Kissta­dionban. Napi kétszeri edzés­sel készülünk, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi ta- 1 áLkozókon jól szereoeljünk. Elsődleges célom, hogy a vá- ’ogatott tagja legyek.' Úgy ér­zem, hogy elsősorban a bot- technikában kell javulnom. Tar Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents