Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
8 1972. NOVEMBER 12., VASARNAP l'tÄl HEGYEI B ata még egyszer ellenőrizte a kávéfőzőt. Kínos dolog, amikor a kritikus percekben itt kell koslat- ni a konyhában: kitölteni, betölteni, igazítani. És Irén olyan fajtának látszott, amelyik a döntő pillanatban húzza az időt. Holott a szükségesnél egy másodperccel hosszabb szünet örök szünetet is jelenthet. Felébredhet a lelkiismeret férj- urammal szemben, a tisztessé- ges-asszony-akarok-maradni ijedelme, a holnap-mit-gon- dolsz-majd-rólam szemérme. Ámbár Irénnek férje sincs, és egyéb dolgaiban sem olyan, mint aki visszariad, ha egyszer már határozott. Márpedig délutánra egy legénylakásra ígérkezni, elhatározást jelent. Éppen csak annyi ideje volt Batának, hogy az előszobatükörben ellenőrizze önmagát, a háziköntös nyakkivágásába lazán dugott selyemsálat, tökéletesen simára borotvált állát, enyhén őszülő halántékát. Eszébe jutott, amit Imre mondott tavaly, mikor végignézte egy készülődését: te fiú, neked ez a sok kaland csak azért kell, hogy bebizonyítsd, milyen jól tartod még magad. Lehet. Kétségtelen, hogy mostanában egyre több gonddal készül — ez talán az öregedés? Már nem bízik úgy magában, mint három éve, öt éve. Egyszer majd olyan bizonytalan lesz, hogy belekapaszkodik egy ilyen Irénbe. Pedig nem kellene, pedig biztos ügy. Nyert ügy. Vagv mégsem? Ez talán az öregedés. Ez az ok nélküli kétkedés. VARKONYI MIHÁLY: Legénylakás ys/sssssssss/ssss/ssssssssss/sssssss.fSSSS* ' rsrsssssssssssssssssssss/ssssssss/sss//ss/sj Spagetti és szardínia rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssi SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSi ég, if 3 Rékassy Csaba metszete Gyurkó Géza xxxxxxxxxxxxxxx>xxxxxxxxxxxxxxxxx\x\xxxv, AKACZ LÁSZLÓ: ! REGI MOZDULATOKI if .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXW.XXXXXXXWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^X'^XX^XXXXXXXXXXXXXXtf.XXXXWX^XXXXXXX>XXXXX,' Senki nem mondta, hogy a Szeri-majorba is elmenjek. A tavasszal megroggyant tehénistállót valami szedett-vedett tsz-brigád igazgatta; az efféle munkához meg aligha kell megyei ellenőr. De hiába, amikor a sárfoltos jelzőtáblát mégláttam, és a huszon- hatos kilométerkő is a szemembe tűnt, nem tudtam mást mondani, csak azt, hogy jobbra: megnézzük még azokat a malterozókat is! A sofőr megránduló arcával nem törődtem, a kerekek ingerült pattogása is valahonnan messziről ért a fülemig. Gyerek módra az ablakhoz húzódtam, és úgy figyeltem. Igen, a biciklicsapás éppen olyan keskeny és fényes volt, mint akkor. A nyárfák sem sokat változtak; hegyüket vesztett, száraz ágaik szomorúan böktek az égre. A csordakút Vályúját is ugyanaz a fűrészbak tartotta, csak a keresztpántot szakította le róla valami vihar, vagy tépték le a gyerekek. Meggyötört, agyonhasznált volt az út; sárgák, porosak az árokpart füvei. Hiába, az a húsz év, arrafelé minden olyan volt, mint régen. Félúton járhattunk, amikor egy fácán elénk ugrott. A sofőrnek fékeznie kellett.--------------------------------j- állatot figyel| Míg a tovacserregő I tem, arra a-----------------------------------régi futásunkra gondoltam, amikor biciklit, táskát ott, az úton hagyva rohantunk egy akkora formájú szárnyas után. Boda Öcsi csörtetett a legtovább utána. Vajon mi lett Boda öcsiből? Egy pillanatra szemembe tűnt a csatorna hídja — annak a deszkájából sem nőtt még ki az a régen letört darab —, majd egy hirtelen kanyar után szóltam, hogy álljon meg a kocsi. A sofőr azonnal a kormányra dőlt, s éppen csak mordult egyet, amikor hallotta, hogy egy jó óra múlva indulunk tovább. A dühös hang miatt nem idegeskedtem; inkább azon tűnődtem, hogy induljak neki ennek az utoljára diákszemmel látott világnak. A legjobb lesz — gondoltam —, ha a régi intézőlakásnál kezdem. Onnan nyugodtan nézelődhetek, és különben is, abban az irodának kinevezett' előszobában írtak fel a segédmunkások listájára. Összefogtam a karom, és lassan, ide- oda tekintgetve megindultam a deszka- tornácos ház felé. Aztán felültem a kőlépcső legfelső fokára, és onnan vettem sorba a régi majorból átalakított tehenészet épületeit. Ez itt, jobbra mindjárt — gondoltam —, a takarmányraktár. Annak az ajtaja mögött leplezte le titkos cigarettázá- sainkat a micisapkás igazgató. Amott, feljebb, a kisebbik istálló, ahol regge- lenkint friss tejet adott Ica, a copfos fejőlány. Istenem, Ica! Vajon miféle utakat járt be szép, hosszú lábain? Itt, szemben a vasajtós mázsaház, ahol es- ténkint egymásnak adogatták a céma- gurigás kulcsot a fiatalabb kőművesek... Aztán a nagyobbik istálló, aminek a falát most kenegetik, majd a góré, amelynek könnyen mozduló lécei mögül mindenki kikaparhatta a maga pár zsák kukoricáját. Néhány ház a mindig sáros udvar körül, egy-két bokor, elpusztíthatatlan fa; egy biztos határú, örökös birodalom, aminek húsz év... Mit változtatott itt az a húsz év... j-------------------------r A gyufa füstje a I Rágyújtottam. | vacsorafőzés régi---------------------------lángjait juttatta es zembe, meg az élükre állított téglákat, amelyek vállain egy kis bográcsban ro- tyogott a lebbencsleves. Az a szélámyé- kos zug, ott, a nagyobbik istálló mögött, ahol estéről estére felszálltak az otthoni illatok... Vajon füstös-e még az ablak vasrácsa? Vajon most is ott főzőcskéznek az emberek? Szívtam egy mélyet, aztán felálltam, és nyugodt, sétálós léptekkel lekanyarodtam a széles kőépület mögé. A vasrács füstös volt, és a megperzselt fűcsomók között is ott feketéllett néhány elszenesedett fadarab. Igen, itt minden a régi — gondoltam. Nem változtak sem az épületek, sem a fák, sem a szokások... És hirtelen úgy éreztem, hogy belőlem sem csinált negyven felé ballagó férfit az a sebesen elszállt húsz év. Könnyű mozdulatokkal visszamentem a majorudvarra, hogy az ott hajladozók munkáját is megnézzem. Az istálló vedlett falát két legényforma fiú foltozgatta. Az egyik odafent az állványon csapta, simította a maltert, a másik meg nagy loccsantásokkal oda- lentről dobálta fel neki az anyagot. — Csinálgatják? — Csinálgatjuk. Odahúzódtam az eresz alá, hogy az ismerős mozdulatokat még közelebbről lássam. Előbb felfelé figyeltem. Egy merítés a vaspántos deszkaládába, aztán egy lendítés, a csuklónak egy ügyes perdülése, és a szürke massza máris ott tapad a faA békés egymás mellett élés és az egymás jobb megismerésének politikája következtében mind több és több magyar utazik Olaszországba is, s igen sok nyugati turista érkezik szűkebb kicsi hazánkba. Bevallom őszintén, hogy megjárván Itália tájait, az eladdig csak gúnyos hangnemben tárgyalt és témákban tálalt makarónit mind nagyobb ■ élvezettel fogyasztottam a valóság paradicsomszósztól piros porcelán tányérjain. Olasz makarónit! És nekem Olaszország igenis Capritól és Rimini homokos partjaitól, a Colosseumtól és a finom kis tengeri halaktól, az Uffizitől és a makarónitól olasz. De higgyék el, ez még mindig csak töprengő méltatlankodásom egyik oldala eme , olasz ügyben. Van egy másik 'fhümmögésem is! Megkérdez- ! tem ugyanis, hogy lehet-e kap- \ ni Magyarországon szovjet tejfeles paprikás csirkét galuská- \ val, de ha az nincs, akkor egyszerű székelykáposzta avagy a '^szegedi halászlé is megtenné. 1\A kereskedő, aki még élénken (emlékszik egykori boltos vol- itára, kicsit aggódó arccal né- \ zett rám, aztán megkérdezte '( még egyszer, hogy mit is óhaj- Í tok... ’( — Szovjet paprikás csirkét ( galuskával, esetleg székelygu- '( lyást vagy szegedi halászlét... ( Szovjetet. Illetőleg oroszt vagy \ ukránt, akár kirgizt is... \ Mindegy, csak szovjet legyen ! a márkája ... í — Drága, kedves vevő — '( nyájaskodott három lépést ; hátrálva az eladó — ... saj- f,nos, ilyennel nem szolgálhattok. S hogy mikor lesz? Majd í ha mi magyarok gyártjuk az t oroszoknak a scsit meg a bors- ( csőt és a burjátoknak a ku- l miszt... De már megbocsát, '(honnan jutott ez a kedves ve- ; vő eszébe? \ — Hogy honnan, uram ... (Hát nem olvasta? Az olasz ma- Í karóni helyett az amerikaiak '(tömték tele a maguk gyártot- \ ta spagettivel az olasz piacot... { — Nem olvastam, uram, de (nem is csodálom ezt... A ka- (pitalizmusban minden lehetni séges — mondta fensőbbsé- '{gesen a bolt vezetője, és egy \ konzervdobozt vett le a pult- j ról... — Ebből vegyen, uram... (Biztosíthatom, hogy a világ ! legjobb szardíniája ... Szovjet! ! S ez garancia, kérem... 5 Gyurkó Géza amikor megszokott paradicsomos maltarónijuk kilométerei helyett amerikai ízű, színű, anyagú spagetti kunkorodik összevissza a rezignáltan emelt villán __ Bá rki jogosan tehetné most fel a kérdést, hogy végtére is a világ nagy sorskérdései közepette miért pont az izgat engem, hogy az olaszok tálján makarónit vagy yenki spagettit tekernek a villájukra. Egy NATO-ország polgárai azt eszik, amit főznek nekik az amerikaiak. Eljön még az az idő is, amikor a Cinzanót is Manhattanból exportálják, és a velencei gondolák orrán ott lesz a stigma: Ford! Ám a kérdés ilyen feltevése és a válaszok még ilyenebb kaján megfogalmazása csak a szűklátókörűek sajátja lehet. j Szívemben és gyomromban i mély sajnálattal, őszinte íegyüttérzéssel értesültem róla, : hogy az olasz makaróni zömé- | ben már nem olasz, hanem \amerikai spagetti. A makaró- j ni olaszsága és a spagetti amerikai volta közti különbséget 'talán azzal tudnám legjobban érzékeltetni, mintha a magyar paprikás csirkéhez való galuskát maniókalisztből gyúrnák, s \mi több, a csirke is csak japán törpe kakas lenne az olajból készült zaftban. E gondolatnak is borzasztó vízió érthető rémülettel, a jövőbe vetett hit megrendülésével, az egész magyar nép sorsa feletti mélységes aggódással töltene el mindenkit kis hazám polgárai közül. Ezek után képzeljük el, mit érezhetnek a szegény olaszok, 9 oldalfal sgrafittojával, majd az ^ ajtóhoz hátrált a hirtelen meg- ^ nyílt távlat előtt. Csak akkori vette észre a fél falat elfog- 3 laló nagyított fényképet. % 3 — Hát ez mi? Emlékeztető? 3 — S aztán fintorgott. — Nem 3 szeretem az ilyen háborús dód- Í gokat. Különben is agyonüti az ^ egész falat. ^ — Így szeretem. Agyonütve í — nevetett Bata. Aztán kimentek, s megint Í leültek a konyak mellé, de 3 Irén egyre csak azzal a képpel á bajlódott. Egyszer fel is állt, 3 visszament, megnézte megint. ^ — Hát ha a minisztertanács ^ jár ide, akikor sem ... Egy pri- y vát lakásban... 3 — Nem arról van szó, hogy 3 kell — nevetett Bata. — Akikor meg mi az isten- á nek? ^ — Nehezen fér össze a se- í lyemsállal meg a heti kétszeri i fogadóórával... 3 y — Nem szerzetesnek sze- 3 gődtem — nevetett Bata. — 3 Mi köze a kettőnek?... ^ De ekkor már bosszankodva ^ gondolt arra, hogy túlmentek ^ azon a határon, amelyen belül ^ megmaradhattak volna egy- ^ mást jóindulatúan szemlélő 3 munkatársaknak. Ismerte az 3 életet, tudta, hogy az ilyen ki- 3 rohanások mit eredményez- 3 nek: s jól el tudta képzelni 3 Irénről, milyen megátalkodot- ^ tan fenekedik majd, ha módja ^ tesz erre. 3 y F elállt, s kinézett az abla- 3 kon. Sötét volt az ég, olyan fellegek lógtak az 9, alján, mint tél közepén. 3 Micsoda hülye idő! Keze ön- 3 kéntelenül nyúlt a sál és a há- 3 zikabát után. Az asszony meg- 3 értette, mi történt, és kelleti«- 3 nül felnevetett. ■— Csak nem fázol? — Megszoktam — nevetett 3 vissza Bata Aztán koccintásra 3 emelte a poharát. — Mondták 3 már neked, milyen jól áll, ha 3 nevetsz? 3 y — Te udvarolsz nekem? — 3 Most már elegendő kacérság 3 volt a hangjában: jól játszotta 3 a szerepét. S Bata, míg gondo- 'j san beidomított tekintettel né- 3 zett rá a pohár fölött, éppen 3 azt gondolta: nos, hát ilyen 3 időkben nem öregedhet meg 3 az ember olyan egyszerűen. 3 játék után eredményre vezetne: és Irén meg is érné ezt a kis többletmunkát. De a lehetséges játék izgalmánál lényegesen fontosabbnak érezte a nyugalmat. Ha húszéves lenne, na, akkor még igen. Akkor most kezdene hajtani igazán. De nem húszéves. E zért aztán még csak nem is élvezte az asszony meglepődését, amikor felállt és félrehúzta a függönyt, amely félhomályba vonta a szobát. — Vihar lesz, lefogadod? — Már idősebb kollégája állt szemben a fotelben ülő asz- szonnyal: a nagy tapasztalaid és szívesen segítő csoportvezető, a másik csoportba tartó- : zó és feladatától megrémült kolleginával. önkéntelenül oldotta ki keze a házikabát övét, dobta le nyakáról a selyemsálat. S a cigarettakínálás így : már nem tartozott a szokásos műsor műfogásai közé: elmaradt mellőle a ragyogás, a rábeszélés. —■ Parancsolsz? Ezt elég enyhén pácolják. Irén kicsit csodálkozott, az- I tán csúfolódni kezdett — Mi van, feladtad ? > — Nem adtam fel, de véled , nem megy rútin alapon — ] mondta ki nyugodtan Bata. , önmaga is csodálkozott saját < nyugalmán, diplomáciai kész- j ségén, amivel elhárította az : asszony esetleges sértődöttsé- ; gét. A nők sosem imádják, ha 1 lemondanak róluk; még akkor ; sem, ha ők maguk akarják. — És akkor már kávét sem kapok? — Ezen egyszerre nevették el magukat: Bata különleges, egyéni keverésű és ; pörkölésű kávéján indult el ez \ az ügy kettejük között : Együtt mentek ki a kony- ' hába, együtt nevettek a gyű- : fagyújtásra előkészített kávéfőzőn, s amikor Irén 1 rögtön átlátta, miért volt ilyen gon- ■ dós Bata, a férfi megjegyezte: , — Ejha, de ismered te a dör- ; gést! — Gondolod, hogy te találtál először csinosnak a váló- ' perem óta? — És a válópered előtt? Irén a vállát vonogatta: elég hülye volt, sajnos, bár a tize- - de lenne annak igaz, amit az Intézetben pletykáltak róla. Bár olyan lett volna. , Közben kifolyt a kávé, kö- 3 zösen tették tálcára. Irén visz- 3 szanézett az ajtóból, s meg- 3 kérdezte, ki takarít Batáriak: 3 de nem önmagát ajánlotta, s ^ ezt a férfi határozottan méltá- 3 nyolta. 3 y — Van egy mamikám, a Ró- 3 zsika, imádja az agglegénye- 3 két. Ha szépen megkérsz, szó- 3 lók az érdekedben: legalább 3 nem látom meg legközelebb a 3 csészén, ha Szólámé közben 3 fentjárt nálad ... — Meg sem nézed a kéglim? 3 — kérdezte kissé túljátszott 3 sértődöttséggel a hangjában 3 Bata, mikor a kávéval végez- 3 tek. Tulajdonképpen nem is 3 tudott hirtelenjében mit kéz- 3 deni a helyzettel. y A felszólítás annak a 3 kollégának szólt, aki 3 vissza tudott moso- 3 lyogni az ablakon hir- 3 télén betörő világosságban a 3 szobára, s meg tudott hökken- 3 ni a dolgozónak átalakított al- 3 kóv raffinált, csak az első pil- 3 lantásra puritán, gondolko- 3 dásra ösztökélő idegen pompá- 3 ján. ^ — Hát igen. Ez te vagy — 3 mondta az asszony, mikor fed- ^ fogta, mit lát. Még naiv maga- 3 biztossága is elhagyta: egy 3 pillanatra egyetemista lett 3 megint, de még inkább közép- ^ iskolás csupán, aki valamelyik ^ szakkörben megálmodja a ^ maga jövendőjét. Szótlanul ^ húzta végig kezét az egyetlen ^ mozdulattal a kívánt szögbe ^ állítható rajztáblán, egy bic- £ centéssel tudomásul vette, ^ hogy a fény mindig azonos ^ szögben esik az odafogott pa- ^ pírlapra. Aztán szembeállít az 3 Csapódott a liftajtó. Három koppanő lépés: Irén kemény, határozott lépései. Csegetés. Bata lábujjhegyen a szobaajtóhoz ment s kinyitotta. Ö eddig a szobában ült a jegyzetei fölött. Szétcsapta a háziköntös két szárát is. Kidolgozott, pontos mozdulatok voltak ezek, régi recept, bevált recept. Ö eddig a szobájában ült, csak a csengetésre riadt fel: te jó isten, ez Irén lenne már? — Csókolom a kezedet. Utánad lehetne igazítani a rádiót. — S közben bekötötte a háziköntös övét, de mindjárt nyúlt is az asszony kabátja után. Aztán olyan őszintén sóhajtott fel, hogy m'aga is csodálkozott. — Ejha, de csinos vagy! — Hatezerkettőszázhúsz — mondta válaszul az asszony. Ez is benne volt a forgató- könyvben, az Irén-típus gú- nyorosan kezdi mindig: Bata igazán csak azért tettetett értetlenséget, hogy ki ne essen a szerepből. — Mi az, hogy hatezer? .. i — Gondolom, én vagyok a hatezerkettőszázhuszadik, akinek fölsóhajtasz itt az ajtóban. Ebben az évben. — És Bata még töprengett, hogy most a bánatos ugyan-kiesim-akkor- miért-jöttél arcát mutassa, vagy a cinkos nem-mindegy- az-szivi-ha-te-vagy-itt mosolyát villogtassa, mikor hozzátette: — Nem vagyok hülye. Ne játsszunk, jó? C sak a rutin segítette át Batát a zavaron: a parancsolj-fáradj-be, a várj-az-a-szék-kényelmesebb, a mit-parancsolsz-inni gondolatrejtő rutinja. Nem először hallott ilyen vagy hasonló szöveget, de arról tudta, vagy tudatlanságában jogosan hihette, hogy csak szöveg, álca, szerep, éppen olyan, mint amit ő játszik. Irén azonban más eset: tíz éve ismerte ezt a kis fintorát, mögötte a pontos és rendszerezett gondolatokat, egy hűvös és mértanilag mérhető világot. Ez előtt a kendőzetlen világ előtt nevetségesnek látta a szerep- játszást. Irén túl őszinte volt, ő pedig épp ezért teljesen hazúg; nem csupán hangja, mozdulatai, de még a gondosan elrendezett párnák is a heve- rőn, a széke mellé állított üvegek is, amelyeket kényelmesen el lehetett érni a párnákon heverve. Nyílt és őszinte volt az asszony, a cinizmus oldó cinkossága nélkül: Bata tudta, hogy semmit sem érne azzal, ha ő csak játszaná a viezontőszinteséget. Kitöltötte a második pohár konyakot is, apró mosolyokkal itta, s mire végére ért, döntött. Feladja. Fel bizony! Hiszen kitalálhatna éppen valamit, ami némi
