Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-12 / 267. szám

#»t vr tIKGiF.I 1972. NOVEMBER 12., VASÁRNAP Fővárosi színházi esték Az utolsó utáni éjszaka Maróti Lajos drámája a Nemzeti Színházban Maroti Lajos valóban „ab­szolút történelmietlen játékot” írt, amint azt ki is nyilvání­totta a színlapon. Ugyanis a darab nem Giordano Brúnó­ról szól, még csak filozófiai és csillagászati eszméiről sem. De a drámának a XVI. század vé­géhez sincs sok köze, pedig ek­kor játszódik. Sőt VIII. Kele­men pápa, Bellarmini bíboros, a különböző egyházi személyi­ségek, vagy a velencei pát­riárka is csak rekvizítum- szereplök, hitükkel, világnéze­ti elkötelezettségeikkel együtt. Mert Maróti Lajos nem száll perbe az egyházzal, Giordano Bruno gondolatait sem eszmé­nyíti, kortörténeti dokumentu­mot sem nyújt. Jól tudja, meg­tették ezt már előtte sokan, minek tegye akkor ő is. Maró­ti egészen másról szól Giorda­no Bruno és a katolikus egy­ház összeütközésének ürügyén. Maróti az eszmék, gondola­tok — általában a koncepciók — érvényesülésének mecha­nizmusáról beszél, arról, ho­gyan kerülhet egy-egy gondo­latrendszer uralomra, hogyan nyomhatja el a másikat, az összes többit, vagy hogyan lép­het az egyik koncepció a má­sikkal szövetségre, hogy le­győzze a többit, hogyan vá­lasztja ki az egyik eszmerend­szer a másikat harcostársul — hogy aztán, ha győztek, meg­vívj anale a hegemóniáért. Az író tehát a politikába, a poli­tikai és hatalmi mechanizmu­sok működésének általa felté­telezett kulisszatitkaiba avatja be a nézőt. A darab szerint Giordano Bruno eszméi azért veszélye­sek, mert mindenben megkér­dőjelezik az uralkodó ideoló­giát. Nemcsak megkérdőjele­zik, hanem cáfolják is. Ezért veszélyes Bruno. Az uralkodó eszmerendszer egyik elvakult védelmezője és dogmatikus apostola Bellarmini bíboros, Brúnót nem eszméinek tartal­ma miatt akarja máglyára jut­tatni — nem a gondolatokkal harcol —, hanem egy látszólag kisszerű célért: hogy Bruno vonja vissza tanait. Mivel er­re nem tudja rávenni, kieszeli saját koncepcióját, amely a közvélemény előtt lehetetlen­né tenné Brúnót eszméivel együtt. Politikai elképzelésé­nek az a lényege, hogy a mág­lyán, a halál előtti vógórák- ban Bruno visszatér a hegemó­niát élvező gondolatrendszer­hez, csupán azzal az aktussal, hogy nem bírván tovább a tűz okozta embertelen fájdalma­kat, a feszület előtt visszavon­ja tanait. De Bellarmini tudja, hogy Bruno még túl fiatal és erős ahhoz fizikailag, hogy ezt akár a máglyán is megtegye. Azt gondolja, hogy várni kell még, hat-hét évig, amikor Bru­no már gyengébb lesz, öregebb lesz, majd akkor megtörik. Bellarmini koncepciója tehát: hogy a fizikai kényszer hatá­sára mondjon le valaki „eret­nek” nézeteiről, ha másképp nem megy. A többi egyházi ember más­képp gondolja: az ő koncep­ciójuk sokkal egyszerűbb, vi­lágosabb, átláthatóbb, ezért kevésbé hatásosnak is tűnik. Őket nem érdekli, hogy Bruno visszavonja-e világról való felforgató gondolatait, hanem csak az, hogy elpusztuljon, mert ha nem lesz többé, nem lesznek eszméi sem. VIII. Kelemen pápa azonban tudja, hogy Bruno megégetése semmit sem old meg, mert fel­fogása fennmarad. Annál is in­kább — s ez Maróti legmeré­szebb gondolata —, mert ő is — vagyis az uralkodó eszme megtestesítője is — tudja azt, amit Bruno, ő is rájött arra, amire Bruno — de rájött még másra is: nevezetesen arra, hogy az ő általa is igaznak tartott új világfelfogást a ha­talomnak kell győzelemre vin­nie, hogy a hatalom szájaíze szerint ismerjék meg. Arra vár, hogy mint pápa, a hata­lom csúcsáról szerezzen ér­vényt az újnak. S ehhez kapó­ra jön számára bíborosának elképzelése, amelynek sikeré­ben nem hisz. Sőt azon druk­kol, hogy a máglyán Bruno ne vonja vissza tanait, mert ak­kor ezek a tanok elsüllyednek, holott szükség van rájuk. Ép­pen ezért ő, vagyis a pápa irá­nyítja, mozgatja hátulról a Bruno ellen készülő akciót, felhasználva ehhez embereit, köztük a bíborost is, akit meg­téveszt, aki ugyanis azt hiszi, hogy ő mozgatja a pápát, VIII. Kelemen viszont azt gondolja, hogy ő mozgatja a bíborost. Ezen a ponton Bruno n\ár nem számít. Maróti azonban még kettőt „csavar” a drámán. Amikor a pápa rájön arra, hogy kon­cepcióját nem tudja végrehaj­tani, hogy nagy a veszélye an­nak, esetleg Bruno visszavonja tanait, akkor szökésre inspi­rálja. így akarván a közvéle­mény figyelmét felhívni, az új eszmék képviselőin keresztül, az új eszmékre. Azonban Bel­larmini is résen van, mert nem bízik a pápában — pápa akar lenni —, és saját koncepciójá­nak megfelelően keresztül­húzná a szökést, ha erre sor kerülne. Az író mesterien ábrázolja a hatalmon levők közötti ellen­tétek természetét. Meglepően érett alkotással állunk szem­ben, kitűnően szerkesztett da­rabbal. Marton Endre rendezése az író koncepciójával való azonosulással jellemezhető leg­jobban. Az utóbbi időben ép­pen az ő általa meghonoso­dott „nemzeti színházi” sítlus- ban vitte színre a darabot, amelynek a jellemzői a gon­dolatokra való koncentrálás, minden elterelő „hadmozdulat” nélkül, mégis hús-vér jelle­mekkel és helyzetekkel, ami a színészi játékra való erőteljes koncentrálást vonja maga után. Marton színpada egysze­rű, mégis dekoratív. Az egy­szerűséget a jelzett díszletek­kel éri el, a dekorativitást a jellegzetessége hangsúlyozásá­val. Puritán, mégis frappáns és kifejező díszletek — Csá- nyi Árpád gyakorlott munkája — és jelmezek — Schaffer Ju­dit invenciózus alkotása — se­gítik a „nemzeti színházi” stí­lus kifejeződését, amely a gon­dolatokat pontos játékkal hi­telesíti. Talán csak a pápa de­koratív palástja alól kibújó álomfigurákkal való jelenetet éreztük kevéssé megoldottnak, nehézkesnek. Avar István Bruno szere­pében rendkívül természetes embert — így nagybetűvel Embert — formált meg, min­den stilizálástól mentesen, olyan alakot, aki bármikor él­hetett a földön, s ez a leglé­nyegesebb a darab szempont­jából. Kálmán György Bellar- minije a dogmatikus ember típusát rajzolta elénk, megszo­kott, eszköztelennek tűnő játé­kával. Básti Lajos pápája ha­tásosan ötvözte a szerepjátszó ember többarcúságát: amikor hatalmat gyakorolja, merev, mint Bellarmini, amikor Brú­nóra akar hatni, olyan min­dennapi emberként igyekszik ezt megtenni, mintha Bruno bőrébe bújt volna. Berkovits György Otelló A Magyar Állami Operaház Erkel Színháza november 19-én újítja fel Verdi Otelló című operáját. Rendező: Mikó András. A képen Sudlik Má­ria és Szőnyi Ferenc. Petőíi-kiadványok, 1/ J könyvek a Szovjetunióról A tizenegyedik politikai könyvnapok országos megnyitója Győrött A tizenegyedik alkalommal megrendezett politikai könyv­napok országos megnyitóját szombaton a győri Rába Mű­velődési Központban tartották meg a könyvterjesztés társa­dalmi aktivistái, a párt-, a ta­nácsi és a társadalmi szervek képviselői — közöttük dr. Móna Gyula, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága agitációs- propaganda osztályának he­lyettes vezetője — jelenlété­ben. A megnyitón Port Árpád, az MSZMP Győr-Sopron me­gyei bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Rá­mutatott arra, hogy a Kossuth Könyvkiadó elődje, a Szikra Sajtó Sze­geden 1944. november 7-én Közönségtalálkozók A 32 nevem volt nagy sikere Országszerte nagy érdeklő­dés kíséri Keleti Márton film­jét, a 32 nevem volt című al­kotást. Az eddig rendelkezés­re álló statisztikai adatok sze­rint a filmet, a bemutatótól napjainkig csaknem 200 ezren nézték meg. Országszerte több helyen rendeztek ünnepi bemutató­kat, közönségtalálkozókat. Bemutatták az alkotást pre­mier előtt többek között Szé­kesfehérvárott, Szolnokon, Ta­tabányán, Kecskeméten, Szom­bathelyen és Szekszárdon. Meghívták az alkotókat, az or­A diákházaspár szágos ifjúsági kori tagjait és nütt ünnepélyes között folyt. bizottság egy- a vita minde- külsőségek Pedagógus aktívaülések Az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának november 10-i ülé­sén jóváhagyott feladattervet az állami oktatás helyzetéről és továbbfejlesztésének megyei feladatairól, november 14—16 között területi pedagógus ak­tívaüléseken ismertetik a me­sében. Az aktívaüléseken az iskolaigazgatók, a pedagógus pártszervezeti és szakszerve­zeti titkárok, valamint a szak- felügyelők vesznek részt. kezdte meg működését, amikor a Dunántúlon még javában szóltak a fegyve­rek és a fasiszta sajtó méielyezte e terület lakosságát. Ezt köve­tően elemezte a kiadó csaknem 30 éves tevékenységét. Mint mondotta — hazánkban mil­liók nevelkedtek s nevelked­nek a Kossuth Kiadó marxista —leninista tartalmú politikai és társadalomtudományi mű­vein. A politikai könyvnapok eredményeit mutatja, hogy míg 1962-ben, az első politikai könyvnapok alkalmából 445 községben tartottak rendezvé­nyeket, amelyeken félmillió forint értékű könyv talált gaz­dára — addig tavaly már 2467 rendezvényt tartottak a politi­kai könyvnapok idején, ami­kor is hárommillió forint ér­tékű könyvet vásároltak. Az idei politikai könyvna­pok rendezvényei összefonódnak a Szovjet­unió megalakulásának 50. évfordulójával, a Petőfi- évfordulóval, a Dózsa-év- fordulóval, valamint a nemzetközi könyvévvel. A Kossuth Kiadó mindeze­ket figyelembe véve a Szovjet­unió megalakulásának 50. év­fordulója alkalmából hat mű­vet jelentet meg, összesen százezer példányban. A Petőfi- évfordulót 82 000 kötet kiadá­sával ünnepük. Ebben az évben az MSZMP Politikai Bizottsága tagjainak írásait is számos kiadásban közreadják. A kiadó az idén először arany-, illetve ezüst jel vények­kel tünteti ki azokat a párt- aktivistákát, akik a Kossuth Kiadó kiadványait 5, illetve 10 éve, vagy ennél hosszabb idő óta eredményesen terjesztik. A férj másodéves főiskolai hallgató, a feleség első gimna­zista. A megyei levéltár kuta­tótermében figyelek fel rá­juk, a múlt emlékeit rögzítő öreg akták tanulmányozásába elmerült két fiatalra. Kiülünk aztán hárman a dohányzóba, de csak egyedül füstölök, holott mindketten annyira felnőttek, hogy kislányuk, Lilla már nem is anyatejen él, ötödik hónap­ját betöltötte. Az apa viszont huszonharmadik esztendejét tapossa, és az anya éppenhogy elmúlt tizenhét. Szegeden ta­nulnak, de állandó lakóhelyük Ráckeve. Ha vakációra vagy mint most tanév közben, egy­két napra hazamennek, a szülők adnak szállást a kis családnak. Helytörténet Mészáros László „rosszkor született”, szeptember 27-én, és ezért csak egy esztendővel később iratkozhatott az álta­lános iskolába. Szülei, nagy­szülei mesélték hát neki a ma­gyar mondakört. — Már kisiskolás koromban a kölcsönkönyvtárba jártam. Akkor még nem volt szabad­polcos, nekem mégis megen­gedték, bemehettem, magam válogattam a könyvet — me­séli. — Történelmi regényeket kerestem. Utóbb történelmi munkákat. — Mióta az esze­met bírom, a történelem érde­kelt a legjobban. Ráckevei fiú, ott járt a hon­ismereti szakköréről nevezetes Ady Endre Gimnáziumba. Tudvalevő, hogy a helybeli Árpád Múzeum anyagának nagy részét annak idején en­nek a szakkörnek a tagjai gyűjtötték össze, és az évről év­re megújuló gimnazista nemze­dékek azóta is gyarapítják. Fáradhatatlan kutatói a hely­történetnek, amely iránt az ér­deklődés úgyszólván a község egész lakosságát átható hagyo­mány. — Magam sem értem — így Mészáros László —, miért nem lettem tagja a szakkörnek. Pe­dig már akkor régen érlelő­dött bennem az elhatározás, hogy pedagógus leszek, még­hozzá magyar- és történelem- tanár. Most némi kitérővel ugyan, és göröngyös úton, de a kated­ra felé halad. Mindjárt érett­ségi után behívták katonának. Katonáskodása első éve tava­szán Szegeden felvételi vizsgát tett, és előfelvételivel bejutott a Tanárképző Főiskolára. Múlt esztendő februárjában lesze­relt. Addig is, amíg ősszel megkezdődnek az előadások, keresőfoglalkozás után kellett néznie a szűkpénzű, nyugdíjas kőműves fiának. Elment a Pestvidéki Gépgyárba, betaní­tott marós-esztergályos lett. A műhelyben, a szomszéd gépen, egy kis gyereklány dolgozott. Különös, egy helységbe, Rác­kevéra valók mind a ketten, mégis csak itt az üzemben is­merkedtek össze. Egymásra találtak. Műhelyből gimnáziumba Az esztergályos kislány — Hausfatter Katalin — életútja a gyárig sem volt sima. Bu­dán, az építőipari szakközép- iskolába járt, de már az első osztályból kimaradt. Apja ha­lála miatt munka után kellett nézni. Nyár végén, 1971-ben, a szomszédos gépen dolgozó fiú­val együtt kérte ki a mun­kakönyvét. Házasember és nagyon fiatal menyecske in­dult el Szegedre. S mialatt a férj a főiskola előadásait hallgatta, az asz- szony megint az eszterga mel­lé állt, most a szegedi Kézi­szerszámgyárban. Egy eszten­dővel egybekelésük után, meg­született a pici Lilla. Akkor az anya kimaradt a munkából, azóta kap 600 forint neveié«! segélyt. A háromtagú család havi jövedelme segélyből, ösz­töndíjból tevődik össze, és fejenként mindössze havi 546 forint 66 fillér, s az albérlet elviszi jövedelmüknek csak­nem felét. Matematika A főiskolán az első félév­ben stúdium a helytörténeti kutatás módszertana is. Eze­ken az előadásokon támadt fel Mészáros Lászlóban az érdeklődés szülőföldje törté­nete iránt. Félév végén köte­lező szakdolgozatát „Ráckeve gazdasági, társadalmi és nem­zetiségi viszonyai 1886—1872” címmel írta meg. Olyan jól sikerült, hogy a pedagógus- képző intézetek, legutóbb Pé­csett tartott XI. országos konferenciája alkalmából hir­detett pályázatra is beküld­te. Első díjat, 800 forintot nyert vele. Most, ezt a dol­gozatot kiegészíti, ahhoz ke­res adatokat Pesten, a me­gyei levéltárban, Szegeden a Somogyi-könyvtárban. Közben néhány tanulmánycikke is megjelent, kettő éppen lapunk hasábjain. — A feleségem nagyon so­kat segít, kimásolja könyvek­ből, iratokból, ami szükséges, és kézirataimat gépeli — di­cséri élete társát, munkája ré­szesét, aki idén szeptember óta első osztályos gimnazista levelező tagozaton. Tehát ta­nul is, miközben a kislányát gondozza, a férjének segít, pedig félkézzel nagyon nehéz pelenkát mosni. Az asszony érettségi után műegyetemre készül vagy az ELTÉ-re; mérnök vagy ma­tematikus akar lenni. A férj két és fél év múlva diplo­mázik. akkor, mint ösztöndí­jas, köteles lesz Rá"kevén vasy a járás valamelyik is­kolájában tanítani. — Közben jut időm a hely­történeti kutatásra — mondja. Igen. igen, de mire tanár lesz belőle, a felesége még csak a harmadikat feíezi be. — Egyszerre végzünk! — mondta a gyerekass^ony. — Jövő nváron me?tan"lom ? másodikos a"vágót, ősszel le­vizsgázom belőle és én is har­madikos leszek. Szokoly Endre Napirenden a társadalmi ünnepségek Tavaly: ezer névadó Pest megyében A családi ünnepségek társa­dalmi megrendezéséről — a Minisztertanács Tanácsi Hiva­talának felkérésére — széles körű tanulmányt folytattak Pest megyében, az érintett szakigazgatási szervek, a Köz- alkalmazottak Szakszerveze­tének a részvételével. így meg­vizsgálták, hogy a kormányha­tározat óta milyen változások történtek. Pest megye hat városa kö­zül kettőben (Nagykőrösön és Vácott) működik csalá­di ünnepségeket rendező iroda. Szentendrén ezt a feladatot a I városi tanács mellett működő albizottság, Cegléden egy tisz­teletdíjas szakreferens végzi. Gödöllőn megfelelő helyiség és a szükséges béralap hiánya miatt megoldatlan ma is ez a fontos kérdés. Vácott már megtartották az ezredik névadó ünnepséget, melyet a televízió is közvetí­tett. A szentendrei városi tár­sadalmi bizottság 20 tagú, s minden jelentősebb mun­kahelyen van képviselője. A monori járás valamennyi községében működik társadal­mi ünnepeket rendező albizott­ság. Pest megyében 1971-ben majd háromezer társadalmi jellegű házasságkötést, mint­egy ezer névadót és há­romszáz polgári temetést ren­deztek. November 14-től 16-ig a 700 éves jubileumát ünneplő Óz- don rendezik a családi és tár­sadalmi ünnepek rendezői és szervezői VII. országos kon­ferenciáját. Rendezője a Mi­nisztertanács Tanácsszervek Hivatala és a Népművelési In­tézet. Pest megyéből i§ ott lesznek az irodaveze­tők, a városi tanácsok igaz­gatási osztályának a veze­tői s a népművelési ta­nácsadó munkatársai. Nyolc előadás, korreferátum hangzik el a két nap alatt. Levetítik a Pest megyei Gold- mann Filmstúdió által készí­tett kisfilmet is, melynek té­mája: a névadó ünnepségek. Papp Rezső A gyermekbalesetek ellen Nyolcvanezren vetélkedtek Néhány évvel ezelőtt a Pest megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészetének kez­deményezésére sok tízezer ál­talános iskólás részvételével rendezték meg a kerékpárosok nagyszabású KRESZ-vetélke- dőjét, amely a legifjabbak biz­tonságos, balesetmentes közle­kedését kívánta szolgálni. A közlekedésrendészet, a megyei úttörőelnökség és a Közúti Balesetelhárítási Tanács ne­mes hagyományt elevenített fel az elmúlt hetekben, ami­kor megyeszerte ismét elkez­dődtek a kerékpáros iskolá­sok KRESZ-versenyei. Október végéig az iskolán­ként, őrsönként rendezett el­méleti és gyakorlati vizsgákon több mint 80 ezer pajtás mér­te össze tudását a közúti köz­lekedés szabályaiból, s közü­lük a legjobbak vettek részt a tegnap befejeződött járási se­lejtezőkön. A középdöntők után kialakultak az iskolák és úttörőcsapatok „KRESZ-válo- gatottjai”, amelyek tagjai a decemberben sorra kerülő me­gyei döntőn, a Magyar Autó­klub székházában vetélkednek majd az értékes díjakért.

Next

/
Thumbnails
Contents