Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-25 / 252. szám
1972. OKTOBER 25., SZERDA MST MEGYEI ytfiríap 5 Működik az új cérnázó Ki stare sári A napokban adták át rendeltetésének a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyárának új cérnázóüzemét. A 30 milliós beruházás a gyár saját kivitelezésében, mindössze húsz hónap alatt készült el, s az átadás után azonnal megkezdődött benne a termelőmunka. A három műszakban összesen 120 munkaerő foglalkoztatására alkalmas csarnokban jelenleg nyolcvan munkás dolgozik. Az új üzem 50 tonnával módosítja a gyár idei tervét: ennyivel több cér- názott anyagot tudnak előállítani az év végéig. Mu n ka biroda lom Az autóbuszvezető UDVARIASAN TÜRELEMMEL PONTOSAN — Kora reggel, a busz tömve, többen már nem fémek rá. Megálló közeledik, én pedig rálépek a fékre, megállók, az ajtókat nem nyitom ki. hanem leszállók és így szólok a megállóban várakozó türelmetlen utasokhoz: elnézést kérek, a kocsi tele van, senkit nem tudok felvenni, kérem, várjanak még egy keveset, jön a következő. Utána visszamegyek a vezetőfülkébe, indítok és megyek tovább. Abban bizonyos vagyok, ha akár harKÖTELVERŐK Ez a kihalófélben levő szakma évi 4—5 millió termelési értékkel gazdagítja a Budaörsi Vegyesipari Szövetkezetét, ahol tizenöt-húszféle terméket gyártanak perionból, kenderből. Készülnek a hajóütköző ballonok. Mindenfajta kötelet elkészítenek. Hófehér perlonszálból fonják az Ikarus autóbuszok csomagtartó hálóit. (Gábor Viktor felvételei) mine ember maradt is a megállóban, egy árva szót nem szólnak, ,s nem szidnak senkit. A legtöbb buszvezető tele kocsival elrobog a megállók előtt, s érdekes módon odalent az utasok a vezetőt nézik meg, akit bizonyára ismernek is, hiszen naponta közlekednek a vonalon. Persze, szidják az illetőt, s megjegyzik maguknak az esetet. Arról pedig természetesen meg vannak győződve, hogy a buszra még fért volna ember. És sokszor igazuk is van .,. Két évtized Varga Géza, a Volán 20-as vállalatának buszvezetője húsz esztendeje forgatja a kormánykereket. Igaz, tíz évig az Ikarus mátyásföldi gyárában dolgozott, de többre vágyott, unta, hogy állandóan holt anyagot kell fuvaroznia. — 1962-ben jelentkeztem a MÁVAUT-nál, s az első felvételi vizsgán alkalmasnak találtak. Azóta egyvégtében á mogyoródi körzetben dolgozom, ami jó is, hiszen magam is mogyoródi vagyok, ott születtem és nevelkedtem, most is ott lakom. Kilenc évig kalauz nélkül jártam, de nem bírtam tovább, kértem a vezetőséget, hogy adjanak kalauzt mellém. Megkaptam, s most új vonalon, bár ugyancsak a mogyoródi körzetben dolgozom. A vállalat érdekeltségi körén belül az egyik legtöbb nehézséggel küzdő körzet a mogyoródi. A buszok a HÉV-ál- lomásra viszik a bejáró munkásokat, s a legkisebb késés nagy bajt okozhat. A lemaradás miatt 80—100 ember késhet el a munkahelyéről. A pontosság pedig részben a vezető lelkiismeretességén, részben a busz műszaki állapotán múlik. Szívvel — Hg napjában többször megnézem a motort, esetleg észreveszem, hogy el akar szakadni az ékszíj. Van tíz percem, gyorsan levágom és felteszek egy másikat, aztán nyugodtan indulhatok járatba. Nem jobb ez így, mintha útközben, utasokkal tele következik be a baj? Ha mindenki így csinálná, már javulna a közlekedés. De elindulunk a központból ki a területre, a személyzet magára marad, s minden csakis rajtunk múlik. Ezzel nem lenne szabad vsz- szaélni. Sok minden múlik persze az utazóközönségen Is. Jóllehet, ők kifizetik a viteldíjat, aztán a többi már nem tartozik rájuk, jogosan várják hát, hogy menetrend szerint a kívánt helyre szállítsák őket. Egymást segítve — Milyenek az utasok? Hálásak, de csak azzal szemben, akiről meggyőződtek, hogy jóindulatú velük. Említettem már, hogy a közönség nagy része naponta azonos. Aztán vagy megkedvelnek egy gépkocsivezetőt vagy nem. Ha viszont stikliket csinál a sofőr, ha először nem is, később ledorongolják. Nos, az ilyen viszony, bárki elképzelheti, mennyire szépíti meg naponta az utazás perceit. Ideges embereknek nem szabad ingerülten válaszolni. Egyáltalán nem szabad az utasokkal csúnyán beszélni. Nem szabad és nem is illik. Miért nincs nekem bajom velük? Tíz esztendeje amerre megyek az utcán, nem győzök visszaköszöngetni. Különben is sokszor szorultam az utasok segítségére. Tegyük fel, hogy hirtelen felmondja a szolgálatot az indítómotor. Szó nélkül, sőt, örömmel megtolják a kocsit. Öt lépés és beugrik. Megköszönöm, erre elhárítják, hogy ez semmi, nagyon szívesen tették. Ritka az olyan nap, amikor csak a saját feladatát látja el.' A területen két busszal dolgoznak. A másik kocsi műszaki állapota rossz, a legtöbbször nem is jár. Olyankor annak a vonalán Is Varga Géza jár. Pejből tudja a HÉV menetrendjét. Ezekben a napokban már új járatvonalon közlekedik, a mogyoródi HÉV-állo- más és az Italbolt között Az utasok kérésére helyezték oda. Fehér Béla HÉV-vel a szabadba ■ rint életem során több ízlyl ben alkalmam volt megfigyelni: az ember feje kétségkívül nem káptalan. De nem is lyukas rosta, hogy azonnyomban kicsurogion belőle minden, amit a sajtó, a rádió, a tévé, a plakátok és a hirdetések segítségével bele- töltenek. Bizony, kérem, az embernek memóriája^ is van — egyebek között. Ez lehet az oka, hogy vagyunk még néhányon e sártekén, akik jól emlékszünk arra a pár évvel ezelőtti bejelentésre, hogy gyorsítják a gödöllői HÉV-járatokat, miáltal a Budapest—Gödöllő közötti utazás időtartama 50 percre csökken. A bejelentést intézkedések követték, az ígéret megvalósult. Az utas, aki a Keleti pályaudvar érkezési oldalánál, a Kerepesi út elején felült a HÉV gyorsjáratára, kereken ötven perc múltán megérkezett Gödöllőre. Az utazás időtartamában azóta sincs változás: ma is ötven percig tart az út Gödöllőig. Éppen csak a távolság lett néhány kilométerrel rö- vüdébb azáltal, hogy a fővárosi végállomást a Kerepesi út elejéről áthelyezték az Őrs vezér terére. Mármostan: ha a menetidő változatlan, holott a távolság rövidebb lett, gyanítom, hogy ez esetben a szerelvény utazási sebessége csökkent. Még akkor is, ha ezt a tényt nem előzte meg semmiféle hírverés, bejelentés... És ez még csak az egyik — a kisebbik — panaszom a gödöllői HÉV ellen. A másik, épp az új, az Örs vezér téri végállomás ellen irányul. Ennek köszönhetem ugyanis tíz hónapon belül második, kiadós megfázásomat. Másodszor esett meg velem az idén, hogy lekésve az éppen induló vonatot, negyven percet kellett várakoznom a következőre. Négyfokos hidegben, esőben, szélben — a szabad ég alatt. Azt a neonvilá- gítású, oszlopokon nyugvó perontetőt ugyanis, amivel a BKV a problémát elintézett- nek véli, képtelen vagyok váróhelyiségnek elfogadni. Persze, most azt mondhatná valaki, úgy kell nekem, miért nem tanulom meg a menetrendet. Nos, ennek harminc- három oka van. Az első, amint már említettem, hogy az ember feje nem káptalan. Ha legalább lenne valamiféle cukrászda vagy eszpresz- szó a közelben, ahol az utas eltölthetné a várakozás félóráit! Legalábbis, a közönségnek az a része, amelyiknek semmi kedve a Nagy Lajos király út elején lévő, örökké zsúfolt talponállót megtisztelni látogatásával. F isszatérve az Őrs vezér terén szerénykedő fészertetőre, illetve alá, velem együtt hétfőn délelőtt legalább hatvanon szidták az illetékeseket. Azokat, akik nem felejtettek el emeletes, fűtött üveghengert építtetni annak a néhány BKV-alkalmazottnak — pénztárosnak, forgalmi szolgálattevőnek —, aki üvegkuckójából részvétlenül figyeli a tömeget, de tökéletesen megfeledkeztek arról a néhány száz utasról, aki egy-egy szerelvényre várakozva, fél órákat vacog a hidegben. (Harmincnyolc fokos) lázas igyekezettel, ezúton ajánlom magunkat szíves figyelmükbe! Nyíri Éva Három vagon gyümölcs Mitől javul az ellátás? Az úgynevezett helyi árualapok beszerzésével is bővíti a lakosság ellátását a Szi- getszentmárton és Vidéke ÁFÉSZ. A szigetcsépi Lenin Tsz a múlt évben helyezte üzembe tejfeldolgozó üzemét s az ÁFÉSZ azonnal jelentkezett kereskedelmi partnerként. Azóta egész tejtermék- szükségletüket a tsz árudájából biztosítják. A komputerek korát éljük, de szerencsé- -r* re szükség van az emberi agyra is. !Mert egy kompúter ki tudja ugyan számolni, hogy az új házgyári lakásoknak csak 1 százalékából érkezett beázást bejelentő panasz, de egy komputer nem tud „azonnal hozzálátni a felmerült hibákkal kapcsolatos megelőzéshez is”, mint ahogyan egy házgyári ügyekkel foglalkozó nyilatkozatban olvasom. Mert ugyebár, a kompúter nyilatkozni sem tud, nem tud élesen rámutatni arra, hogy az „összegezett adatok szerint a legtöbb beázás a legfelső szinten fordul elő”. A komputer legfeljebb összegez, de semmi ismeretsége sincs a legfelsőbb szinteken. Nekem azonban akad, s némi összegezési képességet is magamnak mondhatok, mondhatnám, hogy az olvasók százezreivel-milliói- val,együtt. Akik nagyon régen, tudják, hogy, ha beázik egy tízemeletes ház, akkor ritkán szokott először a földszinti lakásokban csurogni a víz. Persze, pongyolán, nem a nyilvánosság számára, azt szoktuk volt mondani, hogy lyukas a tető. S úgy vélekedtünk, hogy akkor meg kell a tetőt csinálni. Tudniillik, nem ház az, amit nem hoznak tető alá. No, ma, persze, nincsenek némelyek szerint tetők, mert ez nagyon egyszerű technológia és főleg nagyon egyszerű fogalmazás. Legfelső szintek vannak, szigetelve. Erősebben vagy gyengébben szigetelve. Ha erősebben vannak szigetelve, akkor nem ázik be a legfelső szint sem. Ez az a bizonyos 99 százalék, ami még akkor is jó eredmény, ha nem a lóverseny hármas befutójának tippeléséről, hanem új házak építéséről van szó. S ha gyengébb a szigetelés, akkor jön az a bizonyos 1 százalék, ami tulajdonképpen nem nagy ügy, mert legfeljebb beázik a legfelső szint, de például a negyediktől lefelé már esőben is zavartalanul lehet aludni. Természetesen a vezérigazgató-helyettesi irodák nem magasan szoktak lenni, hanem első-második, vagy legfeljebb a harmadik szinten, nehogy a kollégáknak .túl sok emeletet kelljen mászniuk a nyilatkozatért. Magam is házgyári lakásban lakom, soha nem áztam még be, s nagyon elégedett vagyok. Kevésbé vagyok elégedett azonban a nyilatkozattal. És egyszerűen megrémülök: ha az építők valóban úgy építettek volna, mint ahogyan egyik főnökük elképzeli a nyilvánosJEGYZET Statisztikázók ság előtt az építkezést, már vége lenne a nyugalmamnak. Szerencsémre az én lakásomat olyanok készítették, akik: nem százalékot számoltak, nem ezt méricskélték, hanem a panelek, az ajtók, ablakok, ó, pardon, nyílászáró szerkezetek helyét. Mert, hogy ezt is előre kell mérni, s nem utólag felmérni, arról meggyőz a nyilatkozatnak az a pontja, amely kifejti: előfordul, hogy a nyílászáró szerkezetek mentén folyik be a víz.. Becsület úristenemre, amikor én tanultam magyarul, nem léteztek még nyílászáró szerkezetek, viszont • volt ajtó és ablak, amelyek akkor neveztettek ajtónak és ablaknak, ha nem folyt be mellettük a víz. Most viszont a nyílászáró szerkezetek helyenként nem zárják a nyílást, persze, megint csak statisztikailag elhanyagolható módon. Mert, ha az ember meggondolja, hogy, mondjuk, egy két méter magas és 90 centiméter széles erkélyajtó összesen 18 ezer négyzetcentiméter nagyságú, s azon csak egy négyzetcentiméteres nyíláson folyik be a víz a lakásba, ez a víz statisztikailag úgyszólván elhanyagolható. No, de vehetünk négy méter magas és 180 centiméter széles lakásajtót is, vagyis 72 ezer négyzetcentimétert, s ehhez mérhetjük az egy négyzetcentiméteres lyukat. Igaz, hogy négy méter magas lakás, következésképpen erkélyajtó sem létezh«*,... De, ha lenne, úgy számíthatnánk, hogy egy 72 ezer négyzetcentiméteres erkélyajtó egy négyzetcentiméterén ugyanannyi víz folyik be, mint a 18 ezer négyzetcentiméteres erkélyajtó egy lyukas négyzetcentiméterén. Statisztikailag tehát már sokkal jobb a helyzet. S le azokkal a demagógokkal, akik a sok ezer négyzetcentiméterből, meg a sok ezer nem beázó lakásból pont azokat látják, ami lyukas, ami rosszul. szigetelt, ami beázik. Az ilyen emberek nem érdemlik meg, hogy véres verítékkel tető alá hozzanak egy építőipari nyilatkozatot. Mert igaz ugyan, Hogy a komputerek korát éljük, de, sajnos, szükség van még az emberi agyra is. Pintér István A tsz egyéb termékei közül a tojást is ott szerzi be az ÁFÉSZ, évente mintegy egymillió darabot. Szigetcsép másik árutermelő szervezete az egyetemi tangazdaság szőlészete. A körzet mindhárom községében kedvelik a tangazdasági borokat, főleg zamatokért. Ezt vette figyelembe a szigetszentmár- toni ÁFÉSZ: megállapodást kötött a tangazdasággal, hogy mind a vendéglői folyó borok, mind a palackozott borok 75 százalékát onnan veszik át. A szövetkezeti boltok árusítják a házkörüli gyümölcsösök termését is. Az idén eddig összesen 3 vagon őszibarackot, almát, körtét, szilvát és szőlőt vásároltak fel a háztáji termelőktől a közellátás számára. Ha elkészül az építés alatt álló ÁBC-áruház Szigetszent- márton központjában, várhatóan még jobb lesz a lakosság ellátása. Forgalmát havi egymillió forintosra tervezik. A megszűnő régi élelmiszer- bolt helyén kisvendéglőt nyitnak. Export 30 országba Jövőre várhatóan, mintegy 100 ezer darab különféle bundát, ugyancsak 100 ezer darab szőrmesapkát, -kalapot, 130 ezer darab szőrmegallért és 320 ezer pár kesztyűt állítanak elő a Pannónia Szórmekiké- szítő ós Konfekció Vállalat gyáraiban. A termékeknek mintegy 60 százaléka exportra kerül, a világ 30 országába. GÓLYA A KAZANHAZBAN A nyáron sebzett szárnyú gólyát vettek gondozásba a Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kiskunfélegyházi üzemének dolgozói. A gólya hű maradt megmentéihez, nem kelt útra társaival. Szabadon sétál az üzem kertjében, élelemszerzésre a húsfeldolgozó üzem mellett nincp gondja. Melegedő helyet is talált, ha hűvös az idő, a kazánházba húzódik.