Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-08 / 238. szám

1972. OIÍTÓBER 8., VASÁRNAP 9 rwy>««<zw>rsssssssssssx. | Az én törzspadom i i «wwwwwwwwwwwwv Tl/fostanában, hacsak tehe- J-TA tem, mindennap kime­gyek a közeli parkba. Szorít a város. Mintha be lennék ialazva. Az utcák léghuzatá­ban csak sietni tudok. Mire hazaérek, a rohanástól már szúr a mellkasom. Az érinté­sek, a lökdösődés elől, a dörgő kukák, dudáló autók elől a liget oázisába menekülök. Be- togadnak a íényjárta lombok. Szeretnék beléjük költözni. Kifeszített vitorláikba fogják a szelet a nagy fák. Millió le­vél repdes a gallyakon. Itt minden arc ismerős. Az öre­gek ismerik egymás lépteit is. Távol van a benzinszagú or­szágutak idegesítő rohanása. Ha nem szólok senkihez, ha nem szól hozzám senki, akkor sem vagyok egyedül. Már is­mer a park társadalma. Meg­van a törzspadom is. Mindig üresen találom, hacsak egy- egy betévedő idegen el nem foglalja. Általában könyvvel a kezmben ülök. Olvasok. De érdeklődésemet, fantáziámat mindig jobban izgatja a való­ság. Érdekesebb minden könyvnél az, amit magam kö­rül látok. IJ ónapok óta figyelem az öreg vasutast, aki kazán­fűtő volt. Most nyugdíjas. Egyik cigarettát a másik után szívja. Krákog, mintha keserű íze lenne nyugalmának. Nagy füstfelhőt ereget maga körül. Ha ujjúval elpöcköli a ciga­rettavéget, még sokáig néz utána. Az enyhe szélfúvásban olyan a füstölgő csikk, mint egy kis mozdony. Pár percig parázslik a vége, mintha arra várna, hogy az öregember je­lére megindulhasson. A nagymama jelenti itt a vidámságot, négyéves forma kisunokájával. Hányszor fel­oldotta az elszigeteltséget a botladozó kisfiú! Ennek kö­szönhetem, hogy egyszer mo­solyogni láttam az öregembert, alá látszólag senkihez nem tartozott. Mindig itt töltötte a szom­bat-vasárnapok üres ünnepét a parkban. Sétálgatott. Néha sunyin, szégyenlősen lehajolt egy-egy eltaposott cigaretta- csikkért. Zsebébe gyűrte, aztán továbbment. Látszott rajta, megbékült már minden­kivel, mindennel. Az elmúlás­sal is. .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXXXXXXXXXXXXX>XXXXXXXXXXXXXXX'XXXXXXvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^vXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^.V^XXXXXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXVOXXXXXXXvXWOvXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'^.XXX*l Az emlékünnepségre kiadott montázs-levelezőlap Tamási Áron arcképével, a Szervátiusz-emlékmű figuráival és a kopjafás sírral. szólalt: „Ezt az esőt biztosan az öreg góbé rendelte, hogy még a sírjából is megtréfáljon.” S ha az Ábel kiapadhatat­lan humorú szerzője, furfangos mókáinak szülője ezt hall­hatta volna, bizonyára olyan jólesően veszi tudomásul, mint a kegyeletes és irodalmi megemlékezések méltató mondatait. Az eső éppen akkorra állt el, amikor lehullott a lepel a jó két és fél méter magas, egyetlen szürke kőtömbből előttünk álló emlékműről, a neves szobrásznemzetség, apa és fiú: Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor alkotásáról. A hatalmas faragott kőtömb a székely falvak, havasok, Ta­mási írói világánál?; alakjait jeleníti meg rehefsaerű meg­oldással. Népművészeti ihletésű figurái ugyanazt a valós, realista mégis bájosan naiv levegőt sugározzák, mint amely az író munkáiból árad. AZ ŰJ EMLÉKMŰ közvetlenül a sír előtt áll, s az or- szágúttól hozzávezető betonösvény elejénél remekbefaragott székely kaput állítottak föl, mintegy hangsúlyozva ezzel is a hely emlékkert jellegét. A kőkerettel körülvett’ síron vi­rágok illatoznak, sokszínűek, tarkák, amiket annyira ked­velt, ki itt most arccal keletnek fekszik. Közel a szeretett izőke Nyikó patakfolyóhoz, amely a Hargita nyugati olda­lán ered, s falut addig nem lát, míg Farkaslakához nem ér­kezik. A sír fejénél pedig egy jó három méteres, ugyan­csak pompásan megfaragott kopjafa, amelyet — belevésett fölirata szerint — négy testvére állíttatott. Az emlékkerttől csaknem félórányi sétamenet a ház, ahol az író született. De nem unalmas séta. Nem mintha a kétezer lakosú kis falunak, amelynek még vasútállomása sincsen, valamiféle látnivalója lenne. Nincs. Külön-külön valami kiemelkedően jelentős — a Tamási szülőházon kívül — nincs. Mégis egyetlen nagy néznivaló az egész falu: a még élő népviselet, a változatos ötletességű, ízlésű, díszíté­sű jellegzetes kapuk a helyenként művészi magaslatokra emelkedő faragványokkal a kapufélfákon. S a házak több­sége — mint természetesen 6ok székely faluban — ezenfe­lül is sajátos építési módban készült. A nagyrészben fából álló építmények fundamentumát magasan a föld fölé erne- lit, s a házoldalt arra húzzák szintén magasra. Itt a kettő érintkezési részénél köröskörül vagy csak két oldalon fut a fából épült tornác. Jó messzire látni róla. Lehet fürkészni már jó előre, jön-e, akit olyan nagyon várnak. Egy ilyen világoskékre festett ház tornácának bejárat felőli falán áll a kis márványtábla, melynek aranyló betűi ezt hirdetik: „Itt született Tamási Áron 1879. IX. 19.” (Nem sikerült megtudnom, hogy miért 19 áll rajta, holott vala­hány róla szóló műben, életrajzban, monográfiában szep­tember 20. szerepel, s az irodalomtörténet is így tartja nyilván.). A SZÜLŐHÁZ egy részében lakik Tamási Gáspár, a fi­vér, kinek Farkaslakát és az írótestvért bemutató könyve oly népszerű lett az elmúlt esztendőkben. A ház nagyobbik felét viszont múzeumnak rendezték be, fényképek, rajzocs­kák, hajdani használati tárgyak és egyebek idézik egykori lakóját. Áttekinthető, értő elrendezésben mindez, János Pál­nak, a Csíkszeredái múzeumigazgatónak és munkatársainak ér­demeként. A ház udvara és a kicsiny szobák befogadni sem bírták a 75. esztendős jubileumon, a múzeumavatás napján ideér- kezetteket. Nemcsak Hargita megyeiek jöttek, hanem a szomszéd megyékből is, Kovásznából, Marosból, meg írók, Sütő Andráson és Constantin Olariun kívül mások is, így Szabó Győző, Kányádi Sándor, többen pedig Magyarország­ról, köztük Czine Mihály irodalomtörténész, Gerő Sándor író. (S milyen kicsi a világ: Pest megyeiekkel is találkoz­hattam. Két fiatal muzeológus, a ceglédi Topái Judit és a szentendrei Tettamanti Sarolta a Mamaiában rendezett nemzetközi régészeti kongresszusról —, melynek hivatalos résztvevői voltak — hazatérőben vettek részt a Tamási-ün­nepségeken.). Tamási nevét szülőfalujában azóta még egy közösség is hirdeti. A 75. születésnapon alakult meg a falu művelődési egyesülete, és felvette az író nevét. Különben egy mozga­lom része ez: Arges megye indította el a kezdeményezést, hogy alakítsanak Románia-szerte művelődési egyesületeket. Ezeknek az új kulturális közösségeknek az a céljuk —, mint az ugyancsak Farkaslakán született Pakot Elek, Har­gita megye néptanácsának alelnöke elmondotta —« hogy A szülőház Farkaslákán — ma emlékmúzeum keretbe foglalja, a Román Kommunista Párt művelődés- politikájának szellemében, a községek, városok komplex művelődési, kulturális igényeit. Ennek megfelelően isme­retterjesztő előadásokat tartanak, népi egyetemeket kíván­nak szervezni, elősegítik a hagyományok, a népművészetek ápolását, színjátszó-, tánccsoportokat, énekkarokat hívnak életre és támogatnak. TÖBB MEGYÉBEN alakultak már művelődési egye­sületek, így Hargitában is a farkaslaki már a harmadik. Az első még az év elején Ditrón és Bartók Béla nevét vette fel, a másik pedig két hónapja Érlakán. A most Farkasla- kán életrehívott egyesület a feladatai között külön is meg­jelölte Tamási Áron emlékének fenntartását, mégpedig el­sősorban alkotásainak széleskörű népszerűsítésével, megis­mertetésével. Ezért is határoztak úgy, hogy színjátszócso­portjuk évenként színre viszi Tamási egy művét. így nem válik soha elhagyottá a 6ír a régi játszótéren, a kopjafa tövén. A felnevelő táj mai közössége gondosko­dik erről. A szülőföldé, amelynek népe állott haláláig leg­közelebb hozzá, holott százezres olvasótábort, széles baráti kört mondhatott magáénak. Ám ide, abba a közösségbe akart visszatérni, amely — szavaival szólva — „nem kez­detet lát a születésben és véget a halálban, hanem csak személyi változást mind a kettőben... Olyan életforma ez, melyben a közösség az első és legfőbb személy, s lelkében változatlan, csupán az atyák és a fiák cserélik egymást.” Mint ahogyan ő él műveiben tovább. LÖKÖS ZOLTÁN \v\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ L1 gyik délután a kisfiú *-J nagyanyja nagyon bele­merült a beszélgetésbe egy másik idősebb hölggyel. A fiúcska a füvön játszott, aztán odatötyögött az öregemberhez és az ölébe mászott. Pár pil­lanatig némán néztek egymás szemébe. Olyan megértéssel, mintha nem is lett volna köz­tük hetven, nyolcvan év. Ép­pen egy fekete esőfelhő úszott a nap elé. Sötét lett. A kisfiú felnézett az égre. — Bácsi! Gyújtsd már fel a napot! — mondta kérlelően. Az öregember szája furcsa mosolyra húzódott. Már mindenki őket nézte. A nagymama a tőle telhető legnagyobb gyorsasággal oda­szaladt. Kikapta az öregember féltő öleléséből a fiúcskát. Fenekére paskolt és elvon­szolta a csöppséget. Mindez egy perc alatt ját­szódott le. Vastagon állt körü­löttünk a csend. Az öregem­ber csak ült maga elé mered­ve, üres kézzel. Gömyedten fölállt. Álomból, halálból kel fel így az ember. Többé nem láttam a parkban. TV em jött többé, mint az a fiatal pár, amely minden délután a park sarkában ült. Itt készültek az érettségire, a felvételire, amíg be nem este­ledett. Aztán közelebb húzód­va egymáshoz a jövőjükről ál­modoztak. Egyik este hiába várta a fiú. Görnyedten ült, háttal a ka­vicsos sétánynak. Hiába várta az ismerős ruhasuhogást. — Fölvették az egyetemre a kis­lányt —, vettem ki a szom­széd pádon beszélgetők sza­vaiból. „Valaki hiányzik. Ismeret­len helyre távozott...” cikáz­tak a gondolatok zsibbadtan a fiú fejében. — „Most hogyan tovább? Ügy kell folytatnom az életet, hogy mindent újra­kezdek.” Gondolatai közt vissza­visszatért egy mesefoszlány. Gyerekkori meséskönyvben olvasta. Sehogyan sem jutott eszébe a történet vége a csil­lagszemű juhászról, aki min­dig az eget nézte és beesett a kútba, a kések közé ... C ietős léptekkel ment el, u majdnem szaladt. Ne­hogy valaki sírni lássa. Ahol a kavicsos út befordul, ott láttam utoljára. VARGA RUDOLF ' Én most megmutatom önnek : legféltettebb gépünket... Pá- Iratlan a maga nemében — ; mondta alig titkolt büszkeség­igei Petymegi, a gyár enyhén | kopaszodó, de lélekben örök- : ifjú igazgatója. És kinyitotta la műhely hatalmas falán a te- : nyérnyi ajtót. i — Miért iyen kicsi ez az aj- :tó? — nyögtem be magam a ■keskeny lőrésen. i — Üzembiztonsági szempon- ; tok miatt, elvtársam ... Hát | ilyen kis ajtón ki lehetne lopni lezt a csodálatos gépezetet? : — kérdezte vissza a mondat I /vss/sssssssssss/ssssssssss/sssrs/s/ss/sss// AKCELI A minap a szokásosnál ko­rábban értem haza. Gyimka fiamat könyveibe bújva ta­láltam. Minden jel arra mu­tatott, hogy már régóta „szen­ved”. — Na, mi van, fiacskám? Nem megy? — érdeklődtem. — Tudod, te haszontalan, mi­lyen tanuló volt az apád? — Már hallottam — mor­mogta —, osztályelső voltál! De, ha olyan okos vagy, ak­kor oldd meg az algebrafel­adatomat! — Algebrát tanultok? — cso­dálkoztam. — Első osztály­ban? — Igen. Tudod, Apuci, az akceleráció — jegyezte meg elnézőenr Gyimka. — A korai érés... Egy óra múlva titokban fel­hívtam kandidátus ismerősö­met, a matematikai tudomá­nyok doktorát. — Vászja, értesz az első­osztályos algebrához? — Miről van szó? — kér­dezte. — Megoldanál egy példát? — A fiamnak kell. Házi fel­adat ___ — M egegyezhetünk, kölcsö­nösségi alapon. Ha te meg írsz nekem egy verset. — Milyen verset? — kér­deztem értetlenül. — Rendes, komoly verset. Szvétka lányom kapta házi feladatul. Húsz, négysoros strófát Lermontov: Magányos fenyőjének mintájára, össze­sen nyolcvan sor, páros rím­be szedve. — Várj csak! — méltatlan­kodtam. — Lermontov verse csak nyolcsoros!? — A klasszikusoknak köny- nyebb volt — sóhajtott a kandidátus. végén lelkesen felkiáltva Pety­megi, és úgy mutatott a gépre, ahogyan egy fáraó mutathatott a még életében felépült pira­misára. A szám tátva maradt. A gépmonstrum egy emelet magas lehetett, a tetején em­berek álldogáltak, oldalán, itt lenn a földön is emberek ma­tattak, aztán kerekek forogtak ERÁCIÓ I A tizenegyedik sornál rneg-1 akadtam. Felihívtam Pétyaba-i rátomat, a költőt, akinek erről i a témáról már nyolc poémá- i ja, két verse és egy librettója! jelent meg. — Szívesen segítek, ha tej megfested nekem Szuvorov át- j kelését az Alpokon. Iljánakj kell, művészettörténeti órára, j Megegyeztünk? — fuvoláztaa! telefonba Pétya. — Én pedig! negyven perc múlva bediktá-i lom neked a verset. — Hát jó — válaszoltam bi- i zonytalanul, és már kerestem! is a Grekov Művészeti Isko-j la telefonszámát. Van ott egy j ismerősöm aki csataképfestő. ; A csataképfestő nagy gond-j ban volt. Harmadik osztályos j Lénka lányának biológiai ki- j Bérletsorozatot kell végezni j amőbával, de Moszkvában j képtelenség hozzájutni. — Szerezd meg az amőbát, I megfestem a „Szuvorov átke- i lését”. Szemjon professzort már az; ágyban találta hívásom. — Elment az eszed? —j Még hogy amőbát? Tudhat- j nád, hogy én elefántspecialista j vagyok. Egyébként az én Vo- j logykámnak fizikából egy kis 1 szí nkrofazotront kell szerkesz- i tenie. Néhány ezer voltosat, i Légy barátom! Csináld meg,si én cserébe a föld alól is meg- i szerzem az amőbát. Most már csak az a baj, j hogy fizikus barátom nincsen, j aki kisegítene ezzel a szinkro- j f azotronnal. De talán a ked- j vés olvasók közül tudna se- j gíteni valaki... Cserébe vállalok bármilyen! házi feladatot. Merthogy vala-! mikor én osztályelső vol-! tam!. ! I. BORIN ! benne, de hatalmasak, s mind fából, aztán bőrszíjak forgat­tak valamit, ami úgy rémlett, hogy bronztengely. — Mi ez az izé? — kérdez­tem elfulladva. — Ceruzahegyező! — Micsoda? _ Ceruzahegyező! A világ el ső ceruzahegyező je. Még nem is volt ceruza, s ez máris he­gyezett — kérkedett Petymegi. — Ez ceruzahegyező? — Az! öt perc alatt még ma is meghegyez egy ceruzát anél­kül, hogy emberi kéznek kelle­ne nyúlni a ceruzához — — De ember... izé, igazga­tó elvtárs... Hát itt vagy tizen dolgoznak! — Istenem, nagyon nagy gép. Kell hát hozzá ember... — De nézze ezt meg ..ezt nézze meg — kaptam elő a zsebemből egy körömnyi kis ceruzahegyezőt — Látja ezt? A legmodernebb és legkisebb ceruzahegyező... Minek ez az istentelen szörny itt? — Ez — mutatott az igazga­tó a kezemben lévő parány- ra — töri a ceruza, hegyét, s ráadásul elfárad az ember csuklója... Van négy is az üzemben ilyen ... Nehogy azt mondják, hogy a korszerű technikától értelmetlenül tar­tózkodom. De ezt lábbal hajt­hatják... Érti? Az üzemi lab­darúgó-csapat tagjai egyúttal láberősítő gyakorlatokat is végeznek... Senkinek nem kell ez a pici vacak. Az a négy is ott hever a fióikom- ban, kihasználatlanul. — És ez? — Ezen kérem három mű­szakban huszonnégy ember dolgozik! Igaz, magasan meg is fizetjük, még az első mű­szakot is. De megéri. Egy ilyen gép!... — Ki kellene dobni! — Magát, kartársam! Magát kellene kidobni, aki képes lenne a gyár vagyonával csak így elbánni. Ez ötezer éves gép! Meg kell becsülni. — Majd kérem a szak tár­sakat, hogy a munkalapot hoz­zák fel. Aláírom. Itt kérem még az igazgató sem fusizhat! Mert nálunk tudjuk mi a tennivaló — mért végig gú­nyosan Petymegi és behunyta a szemét, hogy jobban hallja a gép nyöszörgését, engem vi­szont ne lásson többé. GYURKÖ GÉZA >^rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS‘t | BENCZE JÓZSEF: | Cigány deres | § Csiri-biri csádé | 5 mezítláb a hóban $ mentek fagyaiéban, | Kutyát csődítettek ^ S maradékot ettek. ^ Csiri-biri csádé ^ a cigánybibliát | ^ Kártyavetőzsoltárt ^ jól ismerem pajtás! 5j Dolgoznak a földön ^ s mint bátyus sok ördög, á ^ kéregetni menneK, § s Holdat fenekeinek. S g $ Cigányülésformán ^ Bogdán Ferkét látom, ^ alkuszik anyámmal Sj cukros forgácsfánkon, j; Tolja a köszörűt ^ ij az agg Kés-Messiás, ^ szakálla kőporos nyögése késsírás. | Hej, napfényű élet 4 a gondba elvásol, í csillagot az égre $ köszörű varázsol. 5 9 % RETDNAI GÁBOR: ^ 1 Városi dal f I i $ E nem-is-tudom-hány kataszter | ^ flaszter { § a szülőföldem. § Csak a jövőt örököltem, g § a múlt csupán történelem, g $ s ha néha fáj is, $ megvigasztal e füstös táj 4 % is,| ^ hogy fellendüljön énekem. 8 Nem fújok heje-huja dalt, 8 § itt kissé halványabb a á ^ folklór: | $ vizet iszom, s ha fojt a á ^ sok klór, | ^ narancsitalt. g ^ Az altatodal sem 8 „Cserebogár, sárga cserebogár”, | $ csak a gitár,— | ^ s mert az erkély tárt 9. pitvar, í ^ hallik minden perpatvar, | is ha a szomszéd hadovái. | S A lóversenytér felől, g § — a tél elől —, ^ nem volt ősz, hogy ^ elmulassza, ^ ^ minden mezei poloska 8 szobámba csődül, 4 X s minden csődör 5 faráról erre száll a légy, — 8 § mégis, $ ha szúnyog csíp, ha döng g ^ a légy is, ^ ^ szűkebb hazám 8 e kies vidék. 2 Lenyűgöző teljesítmény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents