Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
KECVei 8 ^Jtírlap 1972. OKTOBER 1., VASÄRNAP ^\\\\\\\\\\\\\V^\\S\\\\\\\\\\^\XV^\\\\\\\\\^^^^ s G. GORIN: Palackposta kuum! Azaz, hogy nem teljes vákuum, mert az üveg alján ott fekszik egy kartonlapocska, melyen ez áll: „Tisztelt barátunk! Ez a doboz cégünk milliomodik készítménye!” Rohanok ismét az üzletbe. Az elárusítónő ferde szemmel néz rám: — ön csúfot űz belőlünk — mondja. — ön befalja a he- ringet, aztán az üres dobozt meg visszahozza! Kéretem az igazgatót. Az nézi az üres dobozt, ingatja a fejét, és ismét azt mondja: — Paradox! — Dehogy — felelem —, teljesen érthető. A konzervgyárban nagy esemény a milliomodik doboz konzerv kibocsátása. A szakmában ezt „emlékdoboznak” nevezik. De én éhen maradok tőle! Az igazgató szerint ez lényegtelen: — önnek szerencséje van, ember. Ön a milliomodik jubiláns doboz tulajdonosa! Ön hálás lehet a konzervgyárnak! — A gyárnak hálás vagyok — felelem. — De ide, az üzletbe nem azért járok, hogy olvassak, ez nem könyvtár! Ismét vitatkozunk még egy ideig, majd cserélik az árut. Megyek haza. Az úton izgulok a kompót miatt. Otthon aztán ellenőrzőm, előbb az üveget, majd felbontás után szemenként a megy- gyet. Még a magvakat is. Es képzeljék: semmi írás! Ez megörvendeztet. Kedvem volna köszönő levelet küldeni a gyártó cégnek az ízletes kompótért! Palackpostán! Fordította: Sigér Imre Leányfej Krautheim Mária rajza | \ A vonat megállt, az utasok leszálltak. Harminc éve is megállt a vonat, és két utas szállt le. Az érkező üdülővendégek fiatalok és hangosak. Kézfogásuk csattanó, mintha játék lenne. Harminc éve a két vendég a déli gyorssal érkezett. Csomagjukat egy fekete kendős lány vitte. Forrón tűzött a nap, a lány érezte, hogy a kendő alatt összeragad a haja. Az egyik vendég azt mondja* a másiknak: — Isteni lesz a víz! Az üdülő segédmunkása a csoport mellé tolta a négykerekű kiskocsit, felrakta a csomagokat: bőröndök, fonott hálók, az egyikben leeresztett autógumi. A segédmunkás a csoporttól távol, egy öregasszonyhoz lépett. Az öregasz- szony kezében új bőrönd, kövérre tömött táska. — Felrakom -r- mondta a segédmunkás, és a csomagokért nyúlt. Az öregasszony nem nézett rá. — Elbírom — mondta —, nem kell. A segédmunkás megrántotta a vállát, visszament a kocsihoz, kötelet feszített a hasa alá és arra gondolt: „Azt hiszi, hogy borravaló kell!” Az út rövid és kellemes. Az egyik lány — pufók — azt mondta a másiknak: — Ha Juli meglátja, hogy milyen barna leszek, megpukkad. A gondnok nézi az öregasszonyt, mosolyog: „Két forintért cipekszik a bolond!” Az üdülő előcsarnokában a fiatalok előreengedik az öregasszonyt. Az irodába megy. — Tizenhetes — mondja az írnok. — Szerencséje van, egyágyas szoba. Érezze jól magát. — Köszönöm — mondja mosolyogva az öregasszony, és átveszi a kulcsot. A kulcson alumíniumtábla: „17”. A 17-es szobában harminc éve az egyik vendég lakott. A balatoni villa tulajdonosának unokaöccse. A fekete kendős lány minden reggel felvitte a reggelit. A vendég egyszer le akarta fektetni a fekete kendős lányt, erőszakoskodott vele, de a lány ellenállt. Az öregasszony kipakolta a holmiját, és elrendezte a szekrényben. Aztán az ágyhoz ment, tenyerével ránehezedett. Rúgózik — gondolta, és ettől jó kedve lett. Az ablakhoz lépett. Lelátott a partra. Néhány fiatal, már fürdőruhában a víz felé futott és kiabált: — Víz!... Víz!... Emberek, víz! Az öregasszony mosolygott, és arra gondolt, közölték, este ismerkedés lesz. Neki is be kell mutatkoznia, kezet kell fognia mindegyik fiatallal. Mit mond majd? Tóth Anna fonógyári takarítónő. Bemutatkozik. Na és? Mit mond ez a pár szó? Nevetséges. Semmit. Minek is bemutatkozni? Két hetet úgy is eltölt- het az ember, ha csak látásból ismeri a másikat. Már a nyolcadik emberrel fogott kezet, és mindannyiszor elmondta a nevét. A kilencedik egy magas, fiatal fiú volt. — Kezétcsókolom. Nagy János vagyok — mondta. — A néni a legidősebb, üljön az asztalfőre Csodálkozva nézett. Jól esett a közvetlenség. Amikor a gyárban azt mondták, menjen csak üdülni, sosem volt még, jót tesz az — nem akart. Most örül, hogy eljött. Vacsora után bort ivott, táncolt. Az ágy megvetve várta. Selymes paplan, hófehér lepedő. Elhatározta, másnap fürödni fog. Igaz, hogy csúnya, eres a lába, szégyelli, de fürödni fog. Harminc éve a két vendég és a villatulajdonos három napra átment Badacsonyba. A fekete kendős lány egyedül maradt. Este átjött hozzá a vőlegénye, falubeli parasztfiú. A lány felvitte a 17- es szobába, abba, ahol a vendég erőszakoskodott, és az övé lett. Azon az ágyon lett az övé, ahol a vendég akarta. Az öregasszony a hátára fordult. Tenyerét párnának a feje alá tette. És ar'- ra gondolt: elszaladt az élete. Munkával. Nem ért rá még gyereket sem szülni. Jó lenne, ha lenne egy gyereke. Egy, a lenti fiatalok közül. A fiatalok hangja és a magnetofon- zene a klubszobából felhallatszott. Reggel kereszthuzatot csinált, kiszellőztetett, beágyazott és friss vizet tett a virágtartóba. Miután elvégezte, lement reggelizni. A fiatalok vidáman fogadták: Sz. Komisszarenko: Összetett probléma Elhatároztam, hogy otthon fogok vacsorázni. Bementem az üzletbe, vettem egy üveg sört, egy doboz sósherin- get, egy bucit, édességnek pedig egy üveg meggykompótot. Ahogy hazaértem, felbontottam a sört. Töltök. Azaz csak töltenék. Nem csordul egy csepp sem. Az üveg üres. Vákuum. Azaz, Hogy nem is teljes vákuum, mert az üveg alján ott fehérük egy papírsze- letke. Nagynehezen kihalászom és elolvasom: „Tengerjárónk, az ORSZK átszelte az egyenlítőt. Hurrá!!!” Fogom az írást, meg az üres üveget és megyek vissza az élelmiszerboltba. Elmondom a történteket. Az elárusítónő gyanús szemeket mereszt rám. — Miért nem vette észre azonnal, és itt? Ön biztosan megitta a sört, utólag kitalálta ezt a históriát! Ostoba tréfa! Hívjuk az igazgatót. Az igazgató kezébe veszi az üveget, belefúj, ingatja a fejét, és kijelenti: — Ez paradox! _ Dehogy — felelem. — Ez te ljesen érthető. Ez tengeri pa- lackposta! A hajó átszelte az egyenlítőt, az üveget egy matróz az írással együtt bedobta a tengerbe. Az üveg szerencsésen partot ért, valaki megtalálta, elvitte az üzletbe, ott visszaváltotta. Így eljutott a sörgyárba, ott valaki elfelejtette sörrel megtölteni, de ládába tenni nem, így aztán bekerült a kereskedelmi hálózatba. Az igazgató sugárzott az örömtől. _ Így igaz! — kiáltotta. — ön szerencsés ember! Gratulálok önnek az üveghez, polgártárs! ön egy csodaüvegnek a tulajdonosa! Én másként láttam a dolgot. — Köszönöm a gratulációt, de kérem, cserélje ki nekem az üres üveget telire. Nekem ilyen ■ emléktárgyakra nincs szükségem, s egyébként is teli üvegért fizettem. Az igazgató fújja a magáét: __ Mire jó ez a torzsalkodás, polgártárs! Örüljön, hogy az ORSZK átszelte az egyenlítőt! _ A hajó sikerének örülök. Gr atulálok is hozzá. De nem veszem jó néven, ha zavarnak a vacsorázásban. Veszekedtünk még egy ideig, s így az üveget végül is kicserélték. Sietek haza, othon felhajtok egy pohár sört, fogom a he- ringkonzervet, felnyitom a dobozt. Akár hiszik, akár nem: a doboz üres. Teljesen. VáKELÉNYI ISTVÁN: Csillag Gyönyörű csillag táncol, reszket válla mezítlen hold üla ingben Kérded m'ióta-miért szeretlek ■ néma nyelvem lakat a leiken súlyos az álom malomkereke zár fordul ablakomon — gyere be! Várjál délben aranykenyérrel: éhem ellen leiméi étel Éjjel égess párna-patak ne riasszon dércslpke ingem se könnyem az arcon Rámtalálhatsz reggeli réten rigófüttyel ringassál szépen Gyertyaláng égi táncolj szememben koszorúdból gyöngy, szirom peregjen! Tragacs A tragacs: csupa maszat. Trágyát hordanak a tragaccsal, azért van úgy tele maszattal. Szalmaszál lóg minden ízén. Almot hordanak a tragaccsal, azért van úgy tele ragaccsal. Tengeriszár billeg rajta. Veréb csipeget — piros kakas ébresztőjét fújja. Estelente bíborvirág, friss lucerna koszorúzza. H. BÁRT A LAJOS: Lány a kastélyból I . 1 sKISS DENES: | Anyanyelvűnk | $ Szavak törzsét kifordítom^ $ ezredévek mélységéből $ szakadnak fényre gyökereké ^ I ^ Anyanyelvűnk gyümölcs ^ 5 az ágon ^ $ ragyog gazdag ^ lombkoronákon $ szókincsünk mint az ékszer § S $5 S ^ S De törvény, hogy $ a gyümölcsmagban $ múlt és jelen is halhatatlan ^ ^ csírában hordjon életet ^ ^ I S v S Egy pontba sűrítve 'az agat ^ § a törzset s a lombkoronákat § eget, földet és gyökeret ^ $ ^ í - ? | SZÉKELY LAJOS: | s s Ali inkább a hajunkat növesztjük $ Hajahó, hej, halihó, ^ Ez az élet jaj, de jó! | ^ Hajahó, hej halihó, : ^ De szép generáció! S Hajahó, hej, haühó, í Verset írni, jaj de jó! 8 $ Verset írni, jaj de szép — ^ ^ Ámde rosszak a mesék. i ^ ^ Puska, kiskard, csatabárd" ^ ^ Apád haza már ne várd! ^ ^ Egy- kis válság gazdasági, & 4 S meghal sok katonabácsi, 8 ^ Hősi halott lesz a bátyám, § 5 Szép nagy rendjel a kabátján,^ ^ Ügy teszik a földbe le, ^ ^ Hadd pihenjen békibe’. ^ ^ Szuronyroham, puskaagy, 5 Kiskatona most szaladj! S i Most feküdj le, most meg ^ 5 kelj fel, § Most a tanknak neki ^ 6 fejjel, § § Még egy kicsit harcolunk,^ $ Aztán csendben meghalunk. ^ | összebújunk kucorogva | | Egy szűkös kis ^ ^ tömegsírba, ^ ^ Jobb ez, mint ^ § a lövészgödör, ^ ^ Nem éri a páncélököl. | | A sírnál sír egy kadét, ^ ^ Elhagyta a fegyverét, ^ ^ Most viszik akasztani. § ^ Haj, de szép, csak | $ prózai. ^ | Hajahó, hej, halihó, ^ ^ Ez az élet jaj, de jó! ^ Puska, kiskard, csatabárd, ^ ^ Hősi halott lett a báty. | ^ , Nyirkos tömegsír felett a § Búcsút sír egy kis kadett. ^ $ Haja hó, hej haühó, | De szép generáció! ^.WWWWWWWWWWWWXWWXVftXXXV^ ffSfS S f^ f^ ^ f — ~ — — — LADÁNYI MIHÁLY: Olvasónapló Tested Könyve elbeszéléskötet bőrkötésben, tele van történettel. Tested Könyvét egymás kezéből kapkodják olvasóid, emiatt Tested Könyve maszatos és izzadtságszagú. Mégis örömmel olvasom újra. Szeretem már ismerős fondorlataidat. Bár az összes poént előre látom, Tested Könyve mégis fölöslegessé tett sok más történetet. . Már időtakarékosságból sem olvasok mást, mint Tested Könyvét, csak akkor ejtem ki a kezemből, amikor utolsó történetednek VÉGE tét, mert rövidesen szülési sza- \ badságra megyek. Aztán Nagolkin újra telefo- : nált: — Jegyezd meg, a helyi i szakszervezeti bizottság tagja \ vagyok! Nitikov, kezében egy sárga papírral hadonászva, egészen hazáig kísérte: — Ide süss! Itt van, láthatod, rajta a papíron, én raktam le az első alapköveket... Hát pótolhat engem egy rohadt gép?! Otthon névtelen levél várta, és Nagolkin újra telefonált. — El ne felejtsd, a szakszervezeti bizottság tagja vagyok! ... Másnap a berendézéskezelő néhány hivatalos beszámolót kapott, egyenesen az elektromos számítógépnek címezve, ezenkívül két minősítést, orvosi igazolást, lakhatási engedélyt ... Egy hét múlva aztán, az intézmény összes dolgozója előtt elhangzó létszámcsökkentéssel foglalkozó beszámolóját a kompúterkezelő ezzel fejezte be: — Tapasztalatom szerint, a tudomány még nem képes a sürgető létszámcsökkentést érintő probléma megoldására. De valakit csak el kell bocsátani. És elbocsátották a kompú- terkezelőt. (Fordította: Krecsmáryné Baraté Rozália) Az intézmény, ahol dolgozom, nem nagy. A munkában sem szakadunk meg. A fizetés megfelelő. Egyik osztályunkon azonban nemrég kijelentették, hogy létszámcsökkentés vált szükségessé. Azt mondták: amit eddig emberi munkaerővel képtelenek voltak megoldani, megoldják q tudománynyál. Más szóval, a feleslegessé vált embert elektromos számítógéppel helyettesítik. A gép a termelékenység növelésére hivatott. Ki is nevezték a berendezéskezelőt, akinek — első feladatként — a fenti elképzelés hasznosságáról mindenkit meg kellett győznie. Ám, ebédszünetben így szólt hozzá Tucskin, az egyik munkatárs: — Ide figyelj, öregem: engem nem lehet kiszuperálni. Nekem ehhez elegendő szolgálati időm van! A főnökség most is örökké azért rágja a fülemet, hogy továbbképzési tanfolyamra menjek... * Aztán telefonált Nagolkin: — Te, én szóba sem jöhetek! A helyi szákszervezeti bizottság tagja vagyok! A technikus is félrehúzta: — Próbálj meg meneszteni... Csak próbátj!... Legalább kilenc kitüntetésem van! Kétszer prémiumot is kaptam, az szent! Hogy néha bepiálok? No, és? Csak ünnepélyes alkalmakkor! Litkina is szaladt, és titokzatosan kijelentette: — Ha engem elbocsátanak, a bíróság úgy is visszahelyez-
