Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
8 “ZAiHav 1972. OKTÓBER 29., VASÄRNAP S íkság. Mozdulatlan táj. A föld már tarló. Megko- pasztott terep. Rajta kazlak. Madár nem szól, holt vidék. Csak egy szekér mozog messze. Port kavar. ★ Apróhirdetés: „Lottón nyert egyszemélyes balti-tengeri utazás sürgősen eladó. Érdeklődés levél útján. Cím: Id. Juhász István, Kunhegyes, Pap- halom-tanya.” S zolnok megye, Budapest 170 kilométer, Kenderesnél sárgán villog a volt Horthy-kúria. Messze apró házak, köztük kilométerek. Tanyavilág. A bekötő út alacsony akácfák között vezet, sűrűn kanyarog. Mélyedések, kerékvájta csapások, gödrök — döcög a gépkocsi. Sokára feltűnik egy magtár, dombon áll, régimódi épület, ablakait, ajtajait csipkézett gipszminták kerítik, álrokokó stílus — a gabonának. Körötte mozdulatlanság, csend, csak mögötte, elbújva lapul ^íy kis pirostetős ház, s egy alak mozog benne. Ez a Paphalom-tanya. Itt lakik idősb Juhász István. I dősb Juhász István nagy fekete kalapot hord. Pereme árnyékot vet. A ház előtt kéregtől megkopasz- tott farönkön ülünk. Jobb oldalt vályogból rakott disznóól. — Szerencséje volt, kihúzták a számát. — Igen. — Elutazhatna a Balti-tengerre. — Ha akarnék. — Miért adja el a lottón nyert utalványt? — Kell a pénz... Házat akarok venni. Mindig akartam egy saját házat. Sosem volt. — Utazni nem akart? — Akartam. De kell a pénz. Szipkát vesz elő, belenyom egy füstszűrös Fecske cigarettát. U tazott már? — Elutaztam én az egész életemet. — Hogyan? — Kicsi gyerekkoromban kezdődött. Furcsa egy utazás volt. Falovakon utaztam __Itt a tanyán sz ületett az apám, és a nagyapám is, uradalmi cselédek voltak mind a ketten, nagyapám tinógulyás, apám fejőgulyás, kilenc kilométerre laktak egymástól, cselédházban. Amikor gyerek voltam, akkor láttam itt fehér meg szürke lovakat, Vágtam két ágat, az egyiket letisztítottam, az lett a fehér ló, a másikat meg úgy hagytam, az lett a szürke ló. Hát így utaztam én. — Máshogyan nem? — Utaztam máshogyan is. Amikor tízéves lettem. Épp elvégeztem a három elemit, 1914 volt, apámat bevitték katonának, olyan kicsi gyerek voltam, hogy még nem lett volna szabad elválasztani anyámtól, mint a szopós malacot, még tartani kellett volna, de nekem keresni kellett menni, és így megint utazni kezdtem. De most már igazából. Nem szegődtem cselédnek, kicsi voltam, nem kaptam volna egész kommend ót, így hát napszámba jártam porcióért. El lettem kötve, mint a felnőtt borjú, és elindultam. Zsebemben egy garas se. csak egy nikkelóra, amit nyolcéves koromban kaptam István-nap- kor, aoám urától. Magyart Kossá Pál királyi kamarástól. Ez az óra beutazta az egész országot. Arattunk Jászságban. Kunságban. Baranyában. S voltunk Özdon, Pesten. Meg Iparosnál is. meg gyárban is. — Nem vágyott otthonra, állandó lakhelyre? — Vágytam. Még a kutya is vágyik, hogy egy helyen legyen. ahol már lói befészkelte magát a rongyok közé. Vágytam. És sokszor elterveztem, mikor lefeküdtem, hogy egyszer házam lesz. Este én nem imádkoztam, csak azt terveztem, hogy egyszer házam lesz. Ez volt az én imádságom. — Hogyan képzelte, hogyan lesz? — Ügy, hogy megnősülök. És két ember többre megy, mint egy. — Megnősült? — Meg. 1929-ben nősültem meg. Tizenöt évi kóborlás után hazajöttem 'a tanyára. Huszonöt éves voltam, már koros legény, és meguntam már az ide feküdj, oda feküdj élelet, a kocsmázást is meguntam már, inkább csak tanyázni mentem esténként, kicsit beszélgetni, és ott láttam Virágok Yiöjr./jh’". Tavaszy Noémi rajza TÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS: KOCKA CUKOR — Talán... — nézett sejtelmesen Bitekre. — Talán még az is megtörténhet ... — Ne marháskodj — nevetett Bilek —, vegyél inkább egy jó télikabátot! Nézd meg, ezt tegnap vettem a bizományiban, mit gondolsz, mennyiért? Serfőző a kabátra nézett. Nem volt különösebben érdekes, talán csak any- nyiból, hogy Bilek kétszer akkorának látszott benne. — Kicsit nagy — nyugtázta a pillantást Bilek —, de majd belehízok, öregem! Egyébként nyolcszáz forintért vettem! Hol kapsz te egy ilyet nyolcszá- zért? — Negyvenezer — töprengett Serfőző —, negyvenezer már elég lenne, hogy vegyek egy használt kocsit. Kiglancolnám, és olyan lenne, mint az új. — Vegyél egyet — erősködött Bilek —, más színben is van, nemcsak ebben a szürkében. Ha akarod, szívesen elmegyek veled. — Jó még nekem a régi — legyintett Serfőző, és arra gondolt, hogy a kocsiban igazán nem lesz szüksége télikabátra, megteszi az átmeneti is. Másnap számadást csinált. Kétezer forint a fizetés, néha van egy kis mellékes, de arra jobb nem számítani, tehát marad a fix. Ebből mennyit és hogyan lehetne megspórolni? Kis noteszben számolgatott és végül úgy döntött, hogy minden hónapban félretesz ezer forintot. Az egy évben tizenkétezer és a nem remélt kiadásokra is számítva, három és fél év alatt meglenne a negyvenezer. — Három és fél év! Rengeteg idő! Addig százszor kirúghatnak. Nem sza\ bad addig várni, egy év alatt kell ösz- szeguberálnom a negyvenezret. Belesápadt az izgalomba. Egy év alatt, de hogyan?! Körülnézett a lakásban. Egy szoba, konyha, itt lakott egyedül. Feleségre, gyerekre nincs gondja, ez nagy köny- nyebbség, de ő sem élhet a levegőből. Enni és lakni kell! — Igazán mindegy, hogyan lakom! Vendégeket ritkán fogadok, tehát végső soron csak a legszükségesebbhez kell ragaszkodnom. Fölösleges annyi kacat! Bútorok, képek, televízió, ezeket majd később, ha jobban megy a sorom, meg lehet venni. A kocsi érdekében el kell mindent adnom! És eladott mindent. A felfújható gumimatracot meg az ágyneműt hagyta meg egyedül a lakásban. Azonkívül azt a ruhát, amit viselt, a szmokingját, mert hátha fellépésre hívják, két pár cipőt és a fehérneműt. Huszonötezer forintot kapart össze ebből, tehát már csak tizenötezret kell gyűjtenie. — Gyerekség — örvendezett, és a gumimatracon kuporogva számolgatta a pénzt. — Minden megoldódik! Ügy határozott, hogy egy nap csak egyszer eszik főtt ételt, ebédre. — Leves és főtt tészta valamelyik büfében. Bőven kijövök egy tízesből. Csak vasárnap fogok húst enni, főzeléket feltéttel. Igen, de mit vegyen reggelire és vacsorára? Felvágott, tojás, sajt: ezek mind drága holmik, viszont valamit enni kell, és olyat, amiben kalóri'a van, hiszen nem eshet össze a színpadon. Sokáig törte a fejét, amíg felvillant benne az ötlet. Gyerekkorában gyakran evett kockacukrot kenyérrel, miért ne lehetne azt most is! A cukor szénhidrát tartalma biztosít majd annyi kalóriát, amennyi neki elég. — Tíz deka kockacukor kenyérrel reggel és ugyanannyi este! Minden megoldódik! És Serfőző Tamás negyvenéves szfSerfőző Tamás hosszan nézte a vadonatúj Wartburgot a színház előtt. A kocsi birtokosa herényi Sámson volt, a színház egyik vezető színésze. — Minden megoldódna — gondolta Serfőző —, ha nekem is lenne egy autóm. Negyvenéves volt. A színház egyik epizouistája, amolyan megtűrt színész, axinek a feje fölött állandóan Damoklész kardjaként lebegett a felmondás veszélye. Ezért szinte úgy surrant be naponként a színészbejáron, mint egy illetéktelen civil, akinek tulajdonképpen tilos a bemenet. Mindenkinek előre köszönt, és ha az igazgatóval vagy a főrendezővel találkozott, dadogott a rémülettől, amitől azok azt hitték, hogy ez a Serfőző már beszédhibás is. A társalgóban rendszerint nem mutatkozott, nehogy valamelyik fontosabb kollégának szemet szúrjon a jelenléte, ezért a próbaszünetekben inkább elbújt valahová. Legjobban a kazánházat kedvelte, ahol készségesen hallgatta az öreg fűtő háborús kalandjait. — Minden megoldódna — járta körül a Wartburgot és megsimogatta egyik sárhányóját. — Ha vennék egy kocsit, egészen más lenne a helyzet. Másképp néznének rám, más lenne a légkör is körülöttem. Többet hívnának a filmgyárba, a tévébe, a rádióba, nem úgy, mint egy csórót, akinek annyira kell a pénz, hogy bármikor rohan, ha füttyen- tenek. Néha hazavihetném a főrendezőt próba után ... — Serfőző, csak nem akarsz kocsit i venni? Bilek Péíer állt meg mellette, akivel egy öltözőben öltözött és a színházi ranglétrán is körülbelül egy fokon áll- i tak. ,xxxxxxxxxxxxx>^x>xxxx\xxxxxxx'xxxxxxxxx\>?0 IJOBBÁGY KÁROLY: Tanítás ! Aki szeret, J annak í varrd fel a szakadt gombját, í mert könnyen meglehet, {hogy felvarrja más. \ >, Aki szeret, \ annak £ hallgasd meg baját, gondját, 2 mert könnyen meglehet, ! hogy meghallgatja más. \ J Aki szeret, azzal £ szelíd légy és ne goromba, Jmert könnyen meglehet, '<• hogy megsimítja más. ä j Aki szeret, J szeresd ! és öleld meg naponta, S mert könnyen meglehet, j hogy megöleli más. ! És akkor — hidd el! — 2 nem ő a hibás. Nemrégiben megállított a folyosón és diszkréten elhadarta, hogy te csak a tehetséget és a szorgalmat méltányolod. Nálad a munka az elosztás alapja, hízelgéssel még senki nem kapott prémiumot, vagy előléptetést. Az osztályvezető hátradőlt és nézte, szavai milyen hatást váltottak ki Kovalcsikból. Kovalcsik bizonytalanul megrándította a vállát: — Nem tudom, mit szóljak. Teljesen érthetetlen... A főosztályvezető is rándított egyet a vállán: — Megmondom őszintén, én sem értem! Különös egy eset!... Végül is ebben maradtak. ORDAS NÁNDOR A tröszt főosztályvezetője magához kérette Kovalcsikot, egyik vállalatuk igazgatóját. Előtte hónapokig azon töprengett, megtegye-e ezt. De végül is úgy döntött — hiszen Kovalcsik alapjában véve rendes ember, nem is a leggyengébb vezető — el kell neki mondani, hogy miket híresztelnek róla a háta mögött. Ahogy leültek, rögtön a tárgyra tért. — Kedves öregem, olyan dologról szeretnék veled beszélni, ami meglehetősen különös ... Munkatársadról, Pipicz Jenőről van szó. Az utóbbi időben megint sokat jár ide, nem tagadom, nálam is sokszor volt és hozza a különböző híreket. Kovalcsik szája szélén keserű ránc képződött. — Tudok róla — mondta. — Pipicz közismert intrikus. — Sajnálom, barátom — reagált a főosztályvezető —, de nagyon tévedsz. Pipicz furcsa ember, de nem intrikál. Elhallgatott, aláhúzott udvariassággal kínálta cigarettával Kovalcsikot. A kis csend úgy hatott, mint a cirkuszban a főszám előtti dobpergés. — Tudod milyen információkat hoz Pipicz a cégektől? — folytatta. — Olyanokat például, hogy nagyon emberi és humánus a vezetés és ezért kitűnő a munkafegyelem ... Érted Kovalcsik kartárs? Ilyeneket terjeszt. A múltkoriban a fülembe súgta, hogy te a legjobb igazgató vagy a világon és ő mint fiú az atyját, úgy imád téged. Kovalcsik őszinte megdöbbenéssel hallgatta. — De ez még semmi — mondta a főosztályvezető. A minap belopakodik hozzám és azt suttogja, a diri — már mint te — megérdemelne egy kormánykitüntetést, hiszen olyan puritánul él, példásan dolgozik és (Pipicz ekkor áthajolt az íróasztalomon és közelről az arcomba lihegte a nagy titkot) a vén szamár nem udvarol még a titkárnőjének se, de nem ám! ...Vagy, hogy mondjak még egy példát. Különös történet mind a család, azt kaptuk,; hogy építsünk belőle házat, l — És így épült fel ez a kicsi; ház. — Egy év múlva, negyven- ! hétben. Addig nem volt hoz- ! zá tehetségünk. Kaptam föl-! det, nem volt hozzá igavonó ; állat, fuvarossal szántottam \ pénzért, meg munkáért, és az! első az' kellett legyen, hogy! enni legyen, és csak aztán jö-J hetett a másik, hogy lakóhely! legyen. 1947-ben fogadtam egy! kőművest, úgy terveztem, ki- ' számítottam, hogy ha a nagyistállót lebontja, annak anyagából harminc méter hosszúi; lesz a ház. De csak nyolc mé-$ tér lett. Csak egy szoba és egy $ kicsi konyha lett, a bontásból $ lett fele anyagot oda kellett $ adni a kőművesnek, nem tud-$ tam neki mást fizetni, ez lett $ a fizetsége... — Azóta sem vett saját há-$ zat? Téesz-tag lett, keresett, a$ gyerekek is megnőttek, keres- ^ tek ők is. Vehetett volna. — Kerestem ám, vehettem $ volna ám. De azóta meg éppen $ azért, mert a gyerekek meg- ^ nőttek, megnősültek, férjhez ^ mentek, segítenem kellett 5 őket. 5 — Azért lottózik, hogy ha ^ egyszer nagy nyereményt kap, ^ akkor végre vesz egy saját í házat? S — Azért. i; * . | — A lotto targynyeremeny-§ sorsoláson balti-tengeri társas-$ utazásra jogosító utalványt $ nyert. Mi lett volna az útvo- $ nal? $ — A tengerre szólt volna. ^ Hajóállomásra /kellett volna ^ menni, ... de kaptunk Pesten ^ az utalványért száz forint hí- 5 ján tízezer forintot. 5 — Tízezer forintból akar há- 5 zat venni? — Nem. Tudom én, hogy $ ennyiből nem lehet. De vettem $ érte négy hasas disznót. — A négy hasas disznó mi- $ nek? $ — Mindegyik sokszor megel- i lik. És abból lesz a ház. $ ★ Csend. A táj mozdulatlan. 5 A vályogistállóban meg-! megmordul az egyik hasas 5 disznó. meg a feleségemet. Megyek egyszer az egyik tanyára, látok ott egy szép lányt. Mindjárt jól megnéztem, ő meg mindjárt lekapta a fejét. De én meg nem vettem el a tekintetemet. Mondtam magamban, várok én egy órát is, ha kell, majd csak felnézel te, aztán meglátom a szemedet. Meg is láttam, és ő is meglátta az enyémet. Hát így volt. Zsellérlány volt, összeházasodtunk, beállt mellém napszámba az uradalomba, nagyon dolgoztunk, és terveztük, hogy házat veszünk. — És meglett a ház? — Nem. Sohasem... Tudja, az úgy volt, hogy megvolt nekünk engedve a tehéntartás, meg a malactartás, a cselédháznál, hizlaltunk is, gondoltuk, jól eladjuk, aztán veszünk egy házat. Már el is adtuk, már meg is volt a pénz, de a házból mégse lett semmi. — Miért? — Már amikor megvettük volna a házat, akkor meghalt a feleségem. Két gyerek maradt utána. Amikor a harmadik gyerek jött volna, egyszer csak nagyon rosszul lett itt a tanyán az én feleségem, hívtam is az uradalomból az orvost, az meg eret vágott neki. nem tudta a vérzést elállítani, csak folyt, folyt a vér, nem volt itt autó, szalmával béleltem ki egy kocsit, nem tudtam mit tenni, kocsiderékban vittem negyvenöt kilométerre Szolnokra, kórházba, ment is a ló, hajtottam, de már hiába, az asszony már nem kérdezte tőlem többé: jó volt-e, te, amit főztem? Elvérzett, meghalt, és vele halt a ház is... M ohón kap a cigaretta után. A Fecske füstszűrös részét most nem gyömöszöli a szipka hüvelyébe, csak bekapja hirtelen. — Hogy-hogy meghalt a ház is? Hát már együtt volt a pénz is? — Hát, hogy mindent megértsen ... Az egyik gyerek, aki maradt utána, két és fél éves volt, a másik gyerek másfél éves volt, ott sírtak körülöttem, mint a szopós borjak. Nem kellett nekem már a ház, nem kellett nekem már semmi. — Mit tett a pénzzel? — Szégyen talán, de egy! paraszt itt a tanyán, hogy! tompítsa, ami fáj? Megittam.! Kocsmáról kocsmára mentem, ; és vége lett. : — Mi lett a gyerekekkel? ; — Egyik, a nagyobbik, ken-; dőben a hátamon volt. Másik; a karomon. így jártam én a! kocsmába, és így jártam én a! munkába. — Nem gondolt arra, hogy : meg kellene nősülnie? — Gondoltam. Tetszett is! egy asszony, meghalt a férje,! háza is volt, és mondta, ha el-! veszem * feleségül, még vesz! nekem egy bőrkabátot is, és! rámiratja a házat is. Házam; lett volna. De nem vettem el; ezt az asszonyt, már neki is; volt gyereke, mi meg még fia-; talok voltunk, gondoltam, még; nekünk is lesznek gyerekeink,; és akkor, hogy lesz az, hogy; háromféle gyerekünk lesz?; Nem vettem el. A házzal sej vettem el. Egy szolgálólányt; vettem el. Itt az uradalom-! ban, 36-ban. Most is ő a fe-! leségem. — Vele nem gyűjtöttek ház-; ra? — De. Gondoltuk, meginti kéne gyűjteni egy házra, de! sosem jutottunk hozzá, csak: gondoltunk rá. Jöttek sorra aj gyerekek, tíz élő gyerekem j van" hét fiú. három lány, és i így sose jutott házra, enni j kellett mindegyiknek. Meget- i tűk a házat. M egint egy cigaretta — i mint a beszéd szakaszai, i — Sose lett háza? —j Egyszer. Ez a kicsi, pi- i rostetős. De ez az államé.: Negyvenhatban, amikor jött a; földosztás, akkor kaptam ki- i lene hold földet, itt, ezt, ami körülöttünk van, s ezen a ki- | lene holdon volt egy nagy uradalmi istálló, ott laktunk az istállóban, tizenketten, vx.vvxxxxxxxxxxxxxxx ! \ II. BÁRT A LAJOS: j Ballada a házról
