Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

«ST utcrfi s^Cirlap 1972. OKTÓBER 29., VASÁRNAP Peil megyei bei rángó fásoh 41. SOLYMÁR A téiiCS ŐSZ egyik tavaszias napján vetődtem Solymárra. A község felé haladva, az Anna- kápolnánál megállottunk, be­vágtunk jobbfelé az erdőbe, s megindultunk a Jegenyevölgy első szakaszán a Rózsika-for- rás irányába... Kétoldalt a me­redek hegyoldalakon aranyló- sárga és piros-barna lombru­hába öltözött erdőség, a völgy mélyén kanyargó patak med­re fölött regényes fahidakon kelünk át, a szépen rendben tartott erdei sétány mentén, egy-egy tágabb tisztáson csi­nos fakunyhók, ügyes sza­lonnasütőhelyek (így könnyebb megelőzni az erdőtüzet!), s az­tán elérjük a „látványosságo­kat”: a 4—5 méter magasból lezuhogó „solymári vízesést” és a kirándulók célpontját: a Rózsika-forrást. Valamikor a háború előtt a „vízesés” alatt betonkörgyű­rűvel afféle strandfürdőt ké­peztek ki. A háború alatt az építmény elpusztult, újjáépí­tése nem mutatkozott célsze­rűnek: a szűk völgyben a víz nem tud felmelegedni, a hi­deg hegyipatakból feltöl­tött medence aligha vonza- na fürdőzőket. Ámbár — s ezt önkritikusan bevallom — mint fővárosba gyökerezett ember, most jár­tam először a solymári er­dőben. Holott Budapest köz­pontjából 35 perc alatt 3 fo­rint költséggel érhető el Solymár, s nem véletlenül kezdtem beszámolómat az er­dei sétával: patakfürdő nélkül is frissítő, üdítő, gyönyörű volt! Kár, hogy csak most kóstol­tam bele... A Rózsika-forrás után a völgy kiszélesedik és körül­fogja a solymári várhegyet. Itt állott a XV. századi okle­veleinkben szereplő solymári vár — Castrum Solmar — a hagyomány szerint Mátyás ki­rály vadászkastélya, kedves mulatóhelye, solymászainak idomártanyája. A nyilván a Solymár névvel összefüggő ha­gyománnyal ellentétben a tu­domány megállapította, hogy Mátyás korában e vár oli­garcha családok birtokában volt, s csak 1490-ben szállt át Corvin János tulajdonába. Ké­sőbb török hadak égethették fel, mert füstös-kormos rom­jai között 1561-es veretű ér­méket találtak. A Solymár el­nevezés egyébként is sokkal régebbi; a település első ok­leveles említése Soloman for­mában 1266-ból való, ezért is ünnepelte a község 1966-ban fennállásának 700 éves for­dulóját. Solymár község hét évszáza­dos múltra pillant vissza, de lakóinak elődei több ezer éve vertek tanyát a tájon. Há­rom éve a földgyalu 2 mé­ter hosszú, több mint 6 má­zsás kőtömböt mozdított ki a talajból: egy szépen faragott római sírkövet. A már előbb feltárt temetőrészlet, falma­radvány, faragott kő és leg­utóbb megnyitott kincses ur­natemető Aquincumhoz kap­csolódó római telepesekre, a legújabb ásatás avar szállások­ra utal. S a Várhegyen meg­találták a bronzkor második felében élt őslakók nyomait is. Az őslakók sorsáról alig tu­dunk valamit, a solymáriak­ról viszont jól tudjuk, hogy a török hódoltság idején szinte egy szálig kivesztek, s he­lyükbe a XVIII. század első éveiben Schwarzwaldból és Baden-Badenből hoztak be német telepeseket. A jövevé­nyek szőlőműveléssel, mező- gazdasággal, állattenyésztés­sel foglalkoztak, a lakosság szaporodott, a terület szűk lett, s ekkor kezdődött az áramlás a közeli fővárosba. A háború után kitelepített volksbundisták helyébe Me­zőkövesdről, Óbudáról, a Fel­vidékről, Erdélyből jött az emberpótlás, s így alakult ki a jelenleg 4000 főt meghaladó község mai arculata. Az új la­kosság az évek folyamán egy­másra talált, összeszokott, s közösen formál magának kor­szerű életet. Ami keveset vál­tozott, az a kenyérkeresők munkahelyi elosztódása. A solymári dolgozók egyharma- da ma is a fővárosba jár mun­solymári rózsaszűznek a gróf adott jegyajándékot és kere­sett férjet. Cifra kis történe­tek jártak a század elején köz­szájon a „solymári rózsaszűz­ről”, valamelyiket magam is megörökítettem egyik köny­vemben. Ám a világnak mek­A Rózsika-forrás regényes sziklái között. kába (a község Budapest II. és III. kerületével határos), másik harmada mezőgazda­ságban helyezkedett el (híres gyümölcstermesztéséről a pi- lisvörösváriakkal szorosan kapcsolt termelőszövetkezet: a Pilisvölgye), harmadik har­madát a helyi ipar tartja ott­honi A Pest megyei Műanyag- ipari Vállalat 3 műszakban 1600—1800 munkást foglal­koztat, a barangolásainkban többször emlegetett PEVDI Solymáron főleg irodabútoro­kat és más faipari terméket gyárt. Mindkét vállalat, fő­ként a PEMÜ számottevő tár­sadalmi segítséget ad a község fejlesztéséhez, hasznos és gyü­mölcsöző kapcsolatot tart fenn a helyi tanáccsal. A PEMÜ jelentősen támogatja dolgozóinak a lakásépítését, s az OTP-beruházással készülő lakótelep 3—5 emeletes blokk­házaiban mintegy 400 új la­kást alakítanak ki. A 400 mil­lió forintos beruházással lé­tesülő új cserépgyár próba- üzemeltetésére ez év végén kerül sor — ez a létesítmény is kedvezőbb megoszlást hoz majd létre a solymári lakos­ság munkalehetőségeiben s a község élet- és művelődés­szintjét jócskán megemelheti. Solymári séta élményével kezdtem, s a zsírhegyi ördög­lyukról azonban csupán mások közléséből adhatok beszámo­lót. A községtől kissé nyu­gatra, a Nagyszénás előreugró 424 méteres hegyorra — a Zsírhegy; Az oldalában nyíló Ördöglyuk-barlang a főváros határán túl, a legkiterjedtebb barlangrendszer, amely mel­lékfolyosóival együtt 2 kilo­méter hosszú, s számos nagy méretű terme közül a leg­nevezetesebbek: az Óriáste­rem, a Vörösterem, a Fehérte­rem, a Denevérterem, a Nagytemplom, sziklaalakzatai közül: a Cirkusz, a Lófej, az Útvesztő és a 23 méter ma­gas Óriáskémény. A benne ta­lált barlangi medve, barlangi farkas csontjain kívül az Ör­döglyuk barlangja az annak idején világhírű leletről: egy jávorszarvas épségben meg­maradt csontvázáról is elhí- resedett. De elhíresedett arról is, hogy könnyelmű fiatalok nemegyszer szakképzett ve­zető nélkül surrantak be, s in­dultak útnak a barlangban és — szerencsés esetben — na­pok múltával, halálosan ki­merültén, de még életben ta­lálták meg őket a mentőoszta­gok. Ezzel korántsem a bar­langjárásról, csupán a könyel- műségről beszélem le a Solymárra látogató turistá­kat. Sőt: szívesen mesélnék még a lendületesen fejlődő kerekhegyi víkendtelepről, a kedves turistaházról, a régi. illegális munkástalálkozókat idéző emlékoszlopról is. de egy régi emlék kívánkozik a toliamra. Hajdan híres volt a gróf Ka­rácsonyi Guidó által alapított ünnepség, amikor a legszen­débb helybéli leánynak: a kora változása: a híres-neve­zetes „solymári rózsaszűzről” jószerint senki sem tud ma már semmit Solymáron. Békés István Szegkovácsok A Pest megyei Lakatos és Kovács Ktsz 140 családnak biztosít megélhetést. A szö­vetkezet központja: Párnáz. A lakatosok évi termelési értéke 8—9 millió forint, a szegko- vácsrészlegé 7 millió, míg a festők 2 millió forint körül termelnek. A műhelyek Po- mázon és Piliscsabán működ­nek.' A cigányszövetkezet évi nyeresége több mint 3 millió. 11. sz. rendőri jelentés a Tápióság határában, szá-' mozatlan útvonalon a mai napon történt halálos közúti baleset ügyében. A baleset időpontja: kb. hajnali 2 óra (éjszakai sötét­ségben). A baleset helyszíne: kivilá- gítatlan, száraz úttest, 4500 méterre Tápiószecsőtől. Az elhalt neve, adatai: Honfi József, betanított mun­kás, Tápiószecső, Árpád utca 13. szám alatti lakos. A baleset körülményei: Is­meretlen rendszámú jármű elütötte az úttesten áthaladó Honfi Józsefet, aki a helyszí­nen életét vesztette. A bal­esetet okozó jármű a gázolás után a helyszínről elhajtott. GÁZOLÁS I I. sz. jegyzőkönyv: ! helyszíni szemléről „Az ismeretlen gépkocsira vonatkozóan a helyszínrajzon feltüntetett féknyomon kívül, más nyom (festék, üvegszi­lánk) a helyszínen nem ma­radt. Az állóra fékezési nyom alapján a gázoló jármű fel­tételezhetően személygépko­csi. A nyomokból ítélve a gá­zoló gépkocsi elütés után az elhaltat maga előtt tolta, majd rajta keresztülment. A hely­színről elhajtó gépkocsi ha­ladási irányára az úttesten fekvő elhalt testhelyzetéből és sérüléseiből lehet következ­tetni. Az egyéb nyomokból ítélve (eltaposott cigaretta, el­gyújtott gyufa, széttaposott gyufásdoboz) a gépkocsi Köz­vetlenül a gázolás után meg­állt. Utasai a helyszínre visz- szamentek, ott megnézték az elhaltat, majd távoztak. A tápiósági orvos megálla­pítása szerint a gyalogos az ütközéskor elszenvedett sú­lyos fejsérülés következtében az úttesten azonnal meghalt.” 1 2. sz. jegyzőkönyv: tanúkihallgatásról Szabó János, farmosi lakos: — A helyi járatú autóbusszal 3 óra 50 perckor indultam Tápióságról. Körülbelül 4 óra­kor érhettem a helyszínre, az úttesten alaktalan tömeget vettem észre. Megállítottam a buszt, odamentem a fekvő emberhez, megnéztem a pul­zusát. Láttam, hogy már nem segíthetek, értesítettem a rendőrséget. Molnár József, tápiószecsői lakos: — Az esti órákban Honfi Józseffel és Gazsi Ist­vánnal együtt szórakoztunk, iszogattunk a tápiósági Mar­gareta presszóban. Gazsi és én motorral voltunk. Honfi Józsefet motorral vittük vol­na haza Tápiószecsőre. Honfi azonban valami miatt meg­sértődött, leszállt a motorról, és gyalogosan indult el a ha­zafelé vezető országúton. Vajtkó Menyhért, tápiósági éjjeliőr: — Aznap éjszaka a Kossuth Termelőszövetkezet­ben teljesítettem szolgálatot. Este nyolc óra körül láttam, hogy Gergely László tanács- titkár egy személygépkocsival beáll a tsz-épület mellé. Ké­sőbb a Wartburgot elvitte, az autóval csak hajnali 2—3 óra körül éhezett vissza. Szabó István, a Margareta presszó felszolgálója: — Azt hiszem 2 óra 15 perc lehetett, amikor a presszónál Gergely László megállt a gépkocsival. Több utasával együtt jött be, úgy emlékszem vele volt Bur­ján Károly, Bartucz Károly, Koncz Tibor, Elefánti Lajos és Kun Lajos. Colát, sört és konyakot kértek. Ez a társa­ság egyébként este nyolc órá­tól záróráig itt-tartózkodott a presszóban, többféle italt fo­gyasztottak. 1 3. sz. jegyzőkönyv: tanúkihallgatásról Burján Károly, 18 éves technikus: — Á tápiósági presszóból záróra után indul­tunk el a kocsival, amit Ger­gely László vezetett. Tápió- bicskére mentünk a Vadász Étterembe, ahol sört ittunk. Hatan ültünk a kocsiban, ve­lünk volt Elefánti Lajos 30 éves szobafestő és Kun Lajos 22 éves gépésztechnikus is. Tápióbicske után már nem tudom pontosan, hogy merre mentünk, sokat ittam, arra sem emlékszem, hogyan ke­rültem haza. Bartucz Károly, 18 éves ipari tanuló: — A Vadászból Ráírták a papírra: ép hallás ZAJ tetszik ez a munkahely, a zaj­ra nem reagálok. Megszoktam, korábban a váci fonóban vol­tam kártolótisztító, ott tompa zaj volt, itt meg éles. Hatra bejöttem, átöltöztem, megkerestem a művezetőt, ő elmondta szóról szóra, hogy mi a feladatom, mit követel a gyár, milyen beosztásban dol­gozom. Kimentünk az üzembe, megnéztem a munkahelyem. Meg fogom szokni — ez volt az érzésem. Először nagyon hangos volt, amikor beléptem, erősnek, élesnek találtam a zajt, de a hangulatomat ez nem befolyásolta. Figyeljek, minden mozzana­tot nézzek meg — ezt mond­ták. Hát én nézelődtem, ho­gyan forrasztják össze két darabból az oldalkocsit, ho­gyan reszelik le a forrasztó­anyagot, hogyan köszörülik simára, hogyan kalapálják, egyengetik a lemezt. Magya­ráztak is nekem, de azt a zaj miatt nem értettem, inkább a mutogatásból tanultam. A zaj a legkellemetlenebb hattól kilencig volt. Egyálta­lán semmit sem hallottam, csak a nagy zajt. Néha megér­tettem, hogy mit mondanak, csak furcsa volt. Tíz óra tájt mentem fel orvosi vizsgálatra, akkor vettem észre, hogy min­dent tompán . hallok. Kötelező orvosi vizsgálatra küldtek, de nem volt ott az orvos, amikor megint visszajöttem a műhely­be, rossz volt. Újra nem hal­lottam semmit. A műszak után zúgott a fe­jem, kb. fél délutánig csak tompán hallottam. (A műhelyben állandóan cseng a kalapács, csikorog a reszelő, jajong a köszörű, s a vékony alumínium lemezek meg­sokszorozzák a zajt. Három hete mérték itt a zajszintet, a mű­szerek 80—100 decibelt mutattak. Korábban az emberek ösz­tönösen védekeztek, vattát dugtak a fülükbe. Tíz éve tudato­san kímélik a fülüket, svéd vattát, fülvédőkagylót használnak. Nem egyformán szeretik az emberek a védőeszközöket, gyak­ran kell figyelmeztetni, hogy ezek az ö érdeküket szolgálják. Mára többszörösére fokozódott a műhely termelése — az éves terv felét ez az üzem adja —, s a nagyobb munka nagyobb zajt hozott.)-------------------- jelentkeztem | Két hete | a gyárba, a--------------------- személyzeti osztályon egy férfivel, majd egy nővel beszéltem. Megkér­dezték: mi járatban vagyok? Mondtam: ha lehetne, szeret­nék itt dolgozni. Ezután le­küldték, nézzem meg a mű­helyt. Lejöttem, megcsapott az óriási zaj. Ekkor eldöntöttem, megszokom én a zajt. Vissza­mentem a személyzeti osztály­ra, s közöltem: megfelelő a munkahely. Elküldték Pestre, a Rókusba, hallásvizsgálatra, a kórházban egy gép sípoló hangot adott, az egész halktól az erősig, én meg mondtam: most hallom. Azt írták a pa­píromra: ép ha'lás. Hazajöttem, bementem újra a gyárba, a személyzeti osztá­lyon személyi adatokat kér­deztek, majd a belépési körö­zőlapomat sok osztályon alá­írták. Ez két hétig tartott, mert egy hétig szünetelt a hallásvizsgálat a Rókusbán.------------------------------ először | Tegnap jöttem | do1- gozni, emlékezetem szerint átmen­tünk Nagykátára, az Arany- szarvas Étterembe. Amikor innen visszafelé indultunk, elaludtam a kocsiban, és csak a falumban ébredtem fel. Nem tudom megmondani, jár­tunk-e két óra körül a tápió- sági presszóban. Koncz Tibor, 23 éves fénye- ző-mázoló: — A gépkocsival útközben nem álltunk meg sehol, nem ütöttünk el senkit. Egyikünk sem érezheti magát felelősnek semmiért, nem tör­tént semmiféle baleset. 1 2. sz. rendőri jelentés: útvonal-bemérésről „Az elhalt ismerőseinek egybehangzó vallomásai és a helyszíni vizsgálat alapján az alábbiakat állapítottuk meg: Honfi József, miután távozott a Margareta presszóból, illet­ve elvált motoros barátaitól, gyalogosan haladva 25 perc alatt, kb. 2 óra 10 perckor ért a baleset helyszínére. Gergely László személygép­kocsija 1 óra 45 perckor in­dult el az Aranyszarvas étte­rem elől. Az étterem és a bal­eset helyszíne közötti távol­ság 20 kilométer. Az útvonal I kétszeri bejárásával megálla- I pítottuk: Gergely László | Wartburg gépkocsija — 70 } kilométeres átlagsebességgel — 25 perc alatt érkezhetett a baleset helyszínére. A fenti idők beméréséből megállapítható, hogy a bal­eset 2 óra 10 perckor tör­tént.” I Jelentés: orvosszakértői vizsgálatról „Gergely László táp! ósági lakos által vezetett, és buda­pesti lakos bátyja tulajdonát képező IF 32—27 rendszámú Wartburg gépkocsi átvizsgá­lása alkalmával az alábbiakat állapítottuk meg: Honfi József hajmintája ki­fejezett hasonlóságot mutat a gépkocsi alján talált — mel­lékelten részletesen leírt — 12 elemi hajszál szerkezetével. A gépkocsi alvázán rögzített Véranyag csoportjele: „0”. Honfi József vércsoportja ez­zel megegyez;k. Az IF 32—27 rendszámú Wartburg a fent említettek alapján az elhalt gyalogost elgázoló gépkocsival azonos.” 1 4. sz. jegyzőkönyv: tanúkihallgatásról Koncz Tibor: — Vallomá­somat módosítani kívánom. A gépkocsival útközben megáll­tunk, mert láttuk, hogy el­ütöttünk egy embert... Bartucz Károly: — Vallo­másomat módosítani kívá­nom ... Burján' Károly: — Vallo­másomat módosítani kívá­nom ... 1 5. sz. jegyzőkönyv: tanúkihallgatásról Gergely László, 24 éves tá- piósági lakos: — Korábbi szóban tett vallomásomon vál toztatni kívánok. Azon az éj szakán a bátyámtól kölcsön kért Wartburggal hat utas szállítottam. Vezetés előtt él is többször és többfélét ittarr Tápióság felé haladva tompí tott világítással 25—30 méter re láttam be magam előtt a utat. Az úttesten — gondolor ittas állapotban — fekvő em bér 20 méterre lehetett a ko csitól, amikor észrevetten Rátapostam a fékre, de meg állni már nem tudtam. K« tompa koppanást hallottam a alváznál. Ezután megálltunl Valamennyien kiszálltun] odamentünk a fekvő embei hez. Valaki gyufát gyújtott, fényénél megnéztük, kit gí zoltunk el. Láttuk, hogy férfi eszméletlen, de nem á lapítottuk meg: meghalt- Egyikünk sem szólt egy szí sem, visszaültünk a kocsi b a Margaréta presszóhoz ha tottunk. Később a barátaim: egyenként hazaszállítottam. 1 3. sz. rendőri jelentés: a megyei főkapitányságna „A Ceglédi Városi és Járá Rendőrkapitányság foglalk< zás körében elkövetett, halá okozó gondatlan veszélyezt« tésért és segítségnyújtás e mulasztásáért bűnvádi élj: rást indított Gergely Lász tápiósági lakos, és a segítséí nyújtás elmulasztásába ugyancsak bűnrészes öt tár: ellen.” Szitnyai Jenő------------------ jobb volt, mint-I Ma már I tegnap, hoz- ------------------ tam otthon­ról vattát. A fonóban nem kellett vattát használnom, ott nem volt ilyen nagy zaj. Ma már nem okozott problémát a sok éles hang, most, hogy bejöttem a csend­re, nem érzek semmit, mert vatta van a fülemben. Biztos, hogy ma már nem zúg majd a fejem. C s emi Józsefnek hívnak, a Magyar Hajó- és Darugyár váci telepén betanított munkás vagyok. Huszonegy éves múl­tam. Csak a nyolc általánost végeztem el, aztán dolgoztam. Két évig a Bélésszövőgyár konyhai beszerzője voltam, négy éven át a Vízműnél se­gédmunkát végeztem, ástam. Egy évig a Boy-szolgálathoz kerültem, kerékpáron gázpa­lackot szállítottam. Utána a fonóban két és fél hónapig a kártolót tisztítottam. A Boy-szolgálatnál volt a legjobb, szórakoztatott a ke­rékpározás. öt testvérem van, négy fiú, egy lány. Szobafestő bátyám most sofőr, a másik a Vízműnél dolgozik, három pe­dig iskolás. Édesanyám ház­tartásbeli, édesapám munka­helye a Vízmű. —;---------------------- a hallás­| Érdekes volt | vizsgálat; ■-------------------------- a kór­há zban egy gép sípoló hangot adott, az egész halktól az erő­sig, én meg mondtam: most hallom. Azt írták a papíromra: ép hallás. (A technológián változtatni nem lehet, a munkafolyamato­kat szétválasztani, az embereket elszigetelni sem. Állandóan ugyanaz a zaj, szünet nincs. 1967—68—69-ben nagyon sok em­bert el kellett helyezni, mert csökkent a hallásuk, bármeny­nyire fájt is ez a gazdasági vezetőknek: kiváló szakembereket kellett nélkülözniük. A munkások ingerlékenyebbek az oldol- kocsiműhelyben, olyanok is veszekednek, akik egyébként jó barátok. A zajos munkahelyen több kedvezményt kapnak a dolgozók: bevezették a ,,zajszombatot”, egy harmadik szabad szombat is jár a hangzavarban tevékenykedőknek, remélik, ha megszakítják a zajt, jobban regenerálódhat a szervezet. A tíz­órai szünet tíz perccel tovább tart, s húsz perccel hamarabb befejezhetik a munkát.) Fóti Péter

Next

/
Thumbnails
Contents