Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
2 PEST HEGY 'kMítíop 1972. OKTÓBER 29., VÄSÄRNAP FÓKUSZ Satalov a szovjet űrtervekről VLAGYIMIR SATALOV vezérőrnagy, a szovjet űrrepülés veteránja, interjút adott a UPI moszkvai tudósítójának a szovjet űrhajózás néhány várható eseményéről. ELMONDTA, hogy a Szovjetunióban előkészületek folynak egy újabb emberlakta or- bitális űrállomás felbocsátására, ami egy éven bélül bekövetkezik. Ellenben tudomása szerint, belátható időn belül nem szándékoznak embert küldeni a Holdra. Satalov ehhez hozzáfűzte, hogy a Szovjetunió nem szándékszik lemásolni az amerikai Apollo- programot, hanem továbbra is folytatja a Hold, a Mars, a Venus és más bolygók tanulmányozására szánt automatikus űrállomások fejlesztését. INTERJÚJÁBAN Satalov, aki tagja a Szojuz—11 le- giénységének tragikus kimenetelű balesetét vizsgáló bizottságnak, elmondotta, hogy az 1971. június 30-án bekövetkezett katasztrófát kizárólag egy műszaki jellegű meghibásodás okozta. Egy ilyen meghibásodás keletkezéséhez számtalan tényező szerencsétlen összejátszására van szükség s ezért hasonló balesetek legfeljebb ezer évben egyszer fordulhatnak élő. A szerencsétlenül járt három űrhajós semmit sem tehetett saját érdekében, haláluk villámgyorsan következett be. AZ ÜRLABORATÓRIUMOK további fejlesztésével kapcsolatban a háromszoros űrhajós a következőket mondotta él: a Szaljut—Szojuz rendszer — 18 tonna súlyú onbitális laboratórium — rendkívül sikeresnek bizonyult. A laboratóriumot a jövőben egy, vagy esetleg kát külön űrhajóscsapat fogja irányítani, a két legénység külön repül, ki-ki a maga űrhajóján. Satalov véleménye szerint az lenne a legcélszerűbb, ha az űrbéli tartózkodás idejét 14 napról előszar csak 18-ra emelnék, s majd később toldanák meg további 14 nappal. Nem tartja jónak hirtele- nül növelni azt 28-ról 56 napra, mint ahogyan az Egyesült Államokban tervezik. EZREK ÉS EZREK, köztük pilóták, orvosok, mérnökök, újságírók és nőle szeretnének bekerülni az űrlaboratórium személyzetébe — mondta Satalov. Ami a nőket illeti, annak ellenére, hogy Valentyi- na Tyereskova, a világ egyetlen űrrepülőnője, sikerrel bebizonyította, hogy egy nő ugyanolyan jól megállja a helyét, minit egy férfi, a Szovjetunióban jelenleg nem tervezik újabb női űrhajós felbocsátását. Ugyanakkor teljesen reális az aiz elgondolás, hogy belátható időn belül sor kerülhet több utast szállító űrhajók felbocsátására, fedélzetükön nemcsak szakemberek, hanem orvosok, mérnökök, meteorológusok és biológusok is kapnak majd helyet, s köztük majd esetleg nők is. SATALOV beszélt az öt űrbébiről is. Mind az öt gyerek teljesen egészséges és semmi jele sincs annak, hogy szüleik űrutazása bármilyen kihatással is lenne további, normális fejlődésükre. INTERJÚJA befejező részében Satalov beszélt az 1975- re tervezett Apollo—Szaljut közös repülésről. A szovjet— amerikai űregyüttműködés feltehetően sikeres és hasznos lesz, az űrkutatási programok az utóbbi időben olyan összetettekké és átfogókká váltak, hogy megvalósításuk — tekintettel a költségekre — megkívánja az együttműködést. A szovjet—amerikai űrkísérletben részt vevő szovjet legénységinek már több jelöltje van — mondta Satalov — s tudomása' szerint ő is közéjük tartozik... A. B. T. SZOMBATON valamennyi olasz lap megemlékezett 1972. október 28-ról, Mussolini híres „Róma elleni meneteléséről”. ötven évvel ezelőtt ezen a napon vette ót a hatalmat az olasz fasizmus: a feketeinges rohamosztagok fenyegető fellépésére a király Mussolinit nevezte ki miniszterelnöknek. Megtört a csend... Egy Két - Vietnam jegyében EURÓPA MÁSODIK SEBESSÉGRE KAPCSOLT KÖZEL-KELETI REALITÁSOK ÉS IRREALITÁSOK A DAHOMEY! NÉGY PÁNCÉLOS A VDXV-IiyiMttWDÖdl UUUI üuioiiva figyelmet keltett Binh asszonynak, a DEFK párizsi képviselőjének nyilatkozata. Ez a hét, jóllehet igazán egymást kergették a fontos események — Vietnam jegyéKissinger, Xixom elnök nemzetbtetonsági főtanácsadója sajtóértekezleten jelentette be: az Egyesült Államok elismeri, hogy kötelezettséget vállalt egy olyan egyezmény megkötésére, amely véget vet az ellenségeskedésnek Vietnamban. Andreotti, olasz miniszterelnök (Jobboldalt) elutazott Moszkvából, hogy felkeresse Togliattit, a híres autó várost. Képünkön Koszi gin kormányfő búcsúztatja a vendéget a repülőtéren. ben állott. Az amerikai beavatkozás tizenkettedik esztendejében» első ízben nyílt komoly remény arra, hogy helyreálljon a béke Indokína sokat szenvedett földjén. A VDK kormánynyilatkozata, amelyet Kissinger is kénytelen volt korrektnek jellemezni, a világ efé tárta, hogy a békerendezés legfontosabb elvi alapjairól szóló okmányt már csütörtökön alá kellett volna írni. Az amerikaiak a holnaputáni keddre halasztották, majd újabb huzavonába kezdtek, s egyelőre minden dátum bizonytalanná vált. Hanoi ezért törte meg a csendet, s érthetően a világ- közvéleményhez fordult. A washingtoni időhúzás alibije: a saigoni rehdszer vezetőinek berzenkedése, s bizonyos részletek „tisztázása”. A VDK, amely a harc határozottságát mindig párosította a rugalmas diplomáciával, nem zárkózott el a további tárgyalások elől, sőt lehetségesnek tart egy kétszakaszos aláírást: először a VDK és az Egyesült Államok, majd később a DIFK és a saigoniak részvételével. Nincs és nem lehet indok a visszakozásra. Washingtonnak mielőbb „kézbe kell venni a tollat” az aláírásra. A felvetődött nehézségek ellenére bizonyos derűlátás feltétlenül jogos, a tárgyalási eredmények ugyanis eddig sem az égből pottyantak alá, hanem az amerikaiak a reális helyzet felismerésének tudatába jutottak. Aligha választható el a vietnami rendezéstől, hogy a laoszi diplomácia is mozgásba jött. A hazafias erők négypontos javaslata azt indítványozta, a Souvanna Phouma vezette vientianei kormánynak, hogy szüntessenek be minden harci cselekményt; vonják ki az amerikai csapatokat, s alakítsanak koalíciós kabinetet. (Ez a két szembenálló fél képviselőiből állna, a három herceg korábbi hármas megoszlása felett eljárt az idő.) Nyilatkozott a Peking- ben tartózkodó Szihanuk herceg is, aki viszont minden koalíciós lehetőséget kizárt Kambodzsában. Egyiptom új hadügyminisztere, Szadat elnöknek ... Ahmed Ismail leteszi az esküt Kontinensünk, Európa ugyan a második helyre, de nem a háttérbe szorult. A finn kormány most szövegezi a hivatalos meghívókat az európai biztonsági értekezlet előkészítő tanácskozásaira, amelyeket pontosan huszonöt nap múlva nyitnak meg Helsinkiben. Ennek jegyében megszaporodtak a kelet—nyugati eszemcserék a legkülönbözőbb formákban. (Az olasz kormányfő a Kremlben; magyar-osztrák államfői találkozó a határon; a lengyel miniszterelnök Svédországban; a román államtanács elnöke Brüsszelben.) Természetesen folytatódnak a két német állam megbízottainak tanácskozásai is, s nem lenne meglepő, ha már a november 19-i. NSZK választások előtt kirajzolódnának alapszerződésük körvonalai. Az európai párbeszéd mindenképpen második sebességre kapcsol, aminek jele a négy hatalom nagyköveteinek nyugat-berlini konzultációja is. Ez alkalommal főként arról tárgyalnak, hogy milyenek a lehetőségek a két német állam ENSZ-felvételére. A heti közel-keleti kommentárok vissza-visszatémek a szovjet—egyiptomi tárgyalásokra, s a kölcsönös, hosszú- távú érdekek érvényesülésének jegyében szóltak Szidki miniszterelnök moszkvai utazásáról. Fontos személyi változás történt Kairóban: olyan tábornok került a hadügy- miniszteri posztra, aki a szovA Washingtonban tartózkodó laoszi miniszterelnök találkozott Nixon elnökkel is. Képünkön: Souvanna Phouma (balra) , Nixon elnök, Henry Kissinger és William H. ' Sullivan nagykövet. jet—egyiptomi kapcsolatok pozitív megközelítéséről ismert, és elődjével ellentétben elkísérte az egyiptomi kormányfőt legutóbbi moszkvai útjára is. A közel-keleti helyzet más vonalai változatlanul nehezen áttekinthetők. így a két Jemen a minapi határháború után a teljes egyesülést vette tervbe, a korábbi föderációs társak, Kairó és Khartum sajtója pedig valóságos rágalomözönt zúdít egymásra. A nyugat-afrikai Dahomey- ből is jelentés érkezett: az általános zűrzavarban egy ismeretlen nevű őrnagy vette át a hatalmat. A csaknem két és fél milliós Dahomey tizenkét éves függetlensége alatt ez az ötödik puccs. A legutóbbit százhúsz ejtőernyős hajtotta végre, az e hetit négy páncélos,' s nincs híre annak, hogy akárcsak egy kutya is lett volna velük... Réti Ervin , a Nicolae Ceausescu, a román, államtanács elnöke, háromnapos hivatalos látogatáson Brüsszelben tartózkodott. Képünkön: Nicolae Ceausescu és felesége a brüsszeli városházán, Lucien Cooremans polgár- mester társaságában.-------------1----------------------Hé tfő: Szovjet—japán külügyminiszteri találkozó Moszkvában — Négyhatalmi nagyköveti konzultáció Nyugat-Berlinben. Kedd: A laoszi haladó erők javaslata a helyzet rendezésére — A KGST végrehajtó bizottsági ülése a szovjet fővárosban. Szerda: Az NDK és az NSZK államtitkárai folytatják tárgyalássorozatukat — Andreotti olasz kormányfő moszkvai megbeszélései. Csütörtök: VDK kormánynyilatkozat a vietnami tárgyalások állásáról — Katonai hatalomátvétel a nyugat-afrikai Dahomeyban. Péntek: Magyar kormánynyilatkozat támogatja a VDK és a DIFK álláspontját — Személyi változások Kairóban, új hadügyminiszter kinevezése. Szombat: A japán parlament rendkívüli ülésszaka — További intézkedések Chilében a belső rend helyreállítására. ... s az előd, aki lemondott: Mohamed Ahmed Szadek tábornok. Nyugat-Berlinben megkezdték üléssorozatukat a négy nagyhatalom képviselői az NDK és az NSZK ENSZ-felvétele ügyében. Képünkön: Hibbert angol nagykövet belép a volt Szöveíségi Ellenőrző Tanács épületébe. SZÁZHALOMBATTÁRA Barátságból és számvetésből Közvetlen kapcsolat az olajköztársasággal — Elkészült a második csővezeték A tervezettnél két hónappal hamarabb értek az építők a határtól Százhalombattára, a Barátság II. kőolajvezeték magyar leágazásával. Erunók a második csőrendszernek a megépítése volt az egyik előfeltétel a Dunai Kőolajipari Vállalat kapacitásának megkétszerezéséhez. Az építők lelkiismeretes, gyors munkájáért dicséret jár. Kijár —nem kevésbé. — a szovjet építőknek is, hiszen nekik nem éppen csekély a szerepük abban, hogy a Barátság folyójának második medre elérkezhetett az Uraitól a Dunáig. A „Barátság folyói” — így nevezik (találó hasonlat!) a szovjet kőolajbányászok a Druzsba I. és II. vezetéket. Az első „folyó”, a Barátság I. lassan 10 esztendeje szállítja az olajat a KGST-országok olajfinomítóihoz. Évente 45 millió tonnát. A Barátság II. évente 70 millió tonna olajat továbbíthat majd. Ebből mi — a teljes kapacitás kiépülése után — évente IQ millió tonnát ereszthetünk be a százhalombattai finomító lepárló rendszereibe. A forrás A második csővezeték másik vége a Dunától több mint 3000 kilométerre esik. A „forrásvi- dék” az Ural előhegyeinek koszorújában, a Melekevszkaja fennsíkon, a Tatár Köztársaság délkeleti sarkában terül el. Fantasztikus méretek: 10 ezer kút. Évente 100 millió tonnán felüli termelés. Csaknem egy órát repül az ember a köztársaság fővárosából, Kazányból Bugulmába, szüntelenül olajkutak felett. Innen azután még egy óra autóbusszal az olajmező fővárosáig, Alme- tyevszkig, végig kút- és fúrótoronyerdőn át. Joggal fogadja tábla az utast a repülőtéren: Üdvözöljük az olajköztársaságban. Ez a Tatarnaft kőolajkitermelő vállalat birodalma. Almetyevszk pedig kifejezetten olajváros. Egyszerűen az olajra épült. 1943-ban, nyolc évi kutatás után találták meg az első forrást — azóta épül a város. Megnyitnak 300—400 új kutat, addigra azután a város is nagyobb lesz egy-két új házsorral. Ma már százezren élnek itt emeletes, távfűtéses, korszerű házakban. Innen indul, a város környékéről, a 30 olajeiőkészitő állomásról (mielőtt a csőbe kerül a szállítmány, nagy gonddal kezelik, hogy kifogástalan és főképp állandó minőségű legyen az olaj) a Druzsba csőrendszer Kujbiseven át a végállomások, Plock (Lengyelország), Schwett (NDK), Pozsony és Százhalombatta felé. 15—20 atmoszféra nyomással tolják, szívják a kisebb- nagyobb átemelő állomások, szivattyútelepek a szállítmányt fél Európán át, átlagosan napi 100 kilométeres sebességgel. (•Egy fürge turista tempójával halad az olaj a csőben, 4—5 kilométert tesz meg óránként.) Ha vonattal szállítanák az olajat, nyolcszorta lenne nagyobb a szállítási költség. A külön- bözetből így nagyon gyorsan megtérül a vezeték és a szivattyútelepek beruházása. Az univerzális alapanyag Tavaly a Moszkvában összeült VIII. olaj-világkongresszus felhívta a figyelmet a kőolaj komplex felhasználására. Vagyis, hogy a kőolaj nem csak energiahordozó, nem csak vegyi alapanyag, hanem mindkettő együtt. Mindent ki kell venni belőle, ne pazaroljunk él semmit. A KGST-országok lassan már egy évtizede így: univerzális alapanyagként kalkulálnak a kőolajjal, mind . a vegyipar legkorszerűbb, szén- hidrogénekre épülő ágát, mind az energiaszerkezet átalakítását nem kis részben éppen erre alapozzák. Ezt az „alapozást” pedig a szovjet kőolaj teszi lehetővé a KGST-orszá- goknak. A magyar olaj- és földgázkincs nem elégséges a szükségletek fedezésére, sőt: az igények nagyobb részét mi is szovjet importból elégítjük ki. Különben, hogy miért fokozódik a világ olajéhsége, s a magyar gazdaságé is, annak magyarázatául álljon itt két tény. Az első: egy tonna kőolajból, annak lepárlásával, annyi különböző vegyianyagot és fűtőanyagot kapunk, amennyit csak 20 tonna igen jó minőségű szén feldolgozásával érhetnénk el. A másoí
