Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-27 / 254. szám

rtSI Jiff, kJCívUíp 1972. OKTOBER 27., PÉNTEK f;*»;kusz Ä „kétértelmű” Kissinger HhNKY csü­torioKon aélDen renoKivUli saj- wertehezleteí, tartott a Fanéi iiazDan. Kiismerte, hogy a ha női raaió „teljesen Korrekt’ beszámolót adott a VDK és az ttSA kepvisetoi között a pári­zsi bizalmas tárgyalásokon létrejött meganapoaásroi. 'i meii saigoni emuk keaden el- ha.igzout narcias euuasí to nyi- latKozatára Kissinger csak Közvetve utalt, amikor kijelen­tette: „iiauoauk mindkét Viet­namot, s eobol mindenki szá­mmá világos kell, hogy legyen, a hosszú eveit óta tartó na- boru itozel van a bafejezesnez. úgy veijük, hogy a bese mar eioiheto kozeisegben van” — hangoztatta. Kissinger kijelentette, hogy az egyezmény aiaírasanak ok- tooer 31-ben megállapított ha­táridejét az kgyesuit Aiiamok ellenőrzésen kívül álló ténye­zők miatt nem tudja betarta­ni. Szerinte „az amerikai kor­mány csupán arra vattait kö- teiezettseget, hogy minden eruiesznest megtesz’ az októ­ber 31-i határidő betartasara. A NhMziuliiie lOKSkúi iu- XANkCöAiíO a továbbiakban azt bizonygatta, hogy a meg- aliapoaas vegiegesítesére meg­szabott határidő oetartásanaa nrncs döntő jelentősege, mond­ván, hogy „a beiterenuezasinez vezető uc iegnagyooo es leg- neneltebb részét mar megtet­tük, s a meg tisztázásra varó kérdések ennez kepest lényeg­telenek”. Kissinger alahuzta, hbgy a VuK október 8-i ja­vaslata tette iehetóve a kölcsö­nös engedmények eredménye­ként kialakított keretmegáiia- podást, és hogy „az észak-viet­namiak jóakaratot tanúsítva, komolyan tárgyaltak”. Különös nyomatékkai hangsúlyozta, hogy a megállapodás véglege­sítésére vonatkozó október 31-i határidőt a VÖK szorgalmazta — mintegy ily módon elébe­vágva annak a vádnak, hogy Nixon elnök kívánta volna egy héttel az amerikai elnökvá­lasztás elé időzíteni a békeren­dezési megállapodás aláírását. EZUTÁN Thieu ellenveté- -seire utalva hangoztatta, hogy az amerikai kormány tisztelet­ben tartja Saigon álláspontját, ez azonban nem jelenti azt, hogy azzal maradéktalanul egyetért és a maga részéről az USA fenntartja cselekvési és döntési szabadságát, hogy med­dig vegyen részt a háborúban. MEGJEGYEZTE, hogy az USA még egy további 3—4 na­pos tanácskozásra óhajt össze­ülni a VDK képviselőivel, a nekik megfelelő időpontban és helyen. Szerinte erre azért van szükség, mert a létrejött megállapodás szövegében a sürgősség nyomása alatt bizo­nyos „kétértelműségek” ma­radtak. Tisztázandó pontnak mondotta azt, hogy pontosabb megfogalmazásban kell ki­mondani és biztosítani a nem­zetközi ellenőrzésnek a tűz­szünettel egyidejűleg történő életbelépését. Szerinte Pham Van Dong miniszterelnök egy amerikai magazinnak adott nyilatkozatában „félreértés mutatkozik” a megállapodás értelmezését illetően, ameny- nyiben az egyezményben sze­replő „három erőből álló nemzeti kiengesztelődés ta­nácsa” — mint Kissinger han­goztatta — „semmiképpen sem tekinthető koalíciós kormány­nak”. Kissinger tehát nagyon is lényeges pontokat vetett fel „tisztázandó kérdésként”, jól­lehet ezeket úgy tüntette fel, mintha elhanyagolható prob­lémák lennének. KÉRDÉSEKRE válaszol­va Kissinger tagadta, hogy a szóbanforgó megállapodás már 4 évvel ezelőtt is elérhe­tő lett volna. KISSINGER sajtóértekezlete nyomán az amerikai főváros­ban lázas találgatások kez­dődtek arról, hogy miként érintik a vietnami fejlemé- hyek az elnökválasztási had­járat finisét, amelyben a Nixon-kormány „a már látha­tó közelségbe került békére” hivatkozik a választók előtt, de a békerendezési megálla­podás véglegesítése előrelát­hatólag a választások utáni időpontra marad. VDK-kormánynyilatkozat (Folytatás az 1. oldalról) bek begyógyítására irányuló erő­feszítéshez, a háború utáni újjá­építési munkához a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban és egész Indokínában. O A jelen megállapodás alá­írásának időpontjában fog érvénybe lépni. Az összes érintett felek szigorúan be fogják tartani. A demokratikus Vietnam kormánynyilatkozata emlékez­tet arra, hogy a tárgyaló felek a párizsi bizalmas megbeszélé­seken megegyeztek a megálla­podás aláírásának ütemtervé­ben is. Megállapodtak abban, hogy az Egyesült Államok 1972. október 18-án beszünteti Észak-Vietnam bombázását és a kikötőiben létesített aknazá­rat, hogy a két fél 1972. októ­ber 19-én Hanoiban parafái ja, 1972. október 26-án pedig a két ország külügyminisztere Párizsban hivatalosan aláírja a megállapodást. Az Egyesült Államok azon­ban 1972. október 11-én, majd 1972. október 20-án ismét ja­vasolta az ütemterv módosítá­sát. Ürügyül azt hozta fel, hogy van még néhány pont, amelyben nem állapodtak meg. A VDK mindkét esetben hoz­zájárult az ütemterv módosítá­sához, de aláhúzta, hogy az amerikai fél többé semmiféle ürüggyel sem változtathatja meg a kölcsönös megegyezésen alapuló ütemtervet. Ezek sze­rint a VDK és az Egyesült Ál­lamok képviselői 1972. október 22-én megegyeztek mind „a vietnami háború beszüntetésé­ről és a vietnami béke helyre- állításáról szóló megállapodás” teljes szövegében, mind pedig a betartandó ütemtervben, amelynek értelmében 1972. ok­tóber 31-én írják alá hivatalo­san a megállapodást. De az amerikai fél vállalt kötelezettsége ellenére és Sai­gonban támadt állítólagos ne­hézségeire hivatkozva 1972. ok­tóber 23-án újból a megbeszé­lések folytatását kérte, s egyet­len szót sem szólt vállalt kö­telezettségei, ütemtervnek megfelelő teljesítéséről. Az amerikai fél e magatar­tása rendkívül súlyos helyzetet teremtett, amely kérdésessé teheti „a vietnami háború be­szüntetéséről és a vietnami bé­ke helyreállításáról szóló meg­állapodás” aláírását. Az állí­tólagos saigoni nehézségek csak ürügyül szolgálnak arra, hogy az amerikaiak késleltes­sék kötelezettségeik végrehaj­tását, mert köztudott, hogy az Egyesült Államok hozta létre és tartotta fenn a saigoni ad­minisztrációt, s hogy e kor­mányzat az Egyesült Államok által felszerelt és fizetett zsol­doshadseregével az amerikai „vietnamizálási” és neokolo- nialista politika végrehajtásá­nak eszköze. Az elmondottak bizonyítják, hogy a Nixon-kormányzat nem tárgyal komolyan és jóindulat­tal a háború beszüntetése, a vietnami béke helyreállítása Rendkívüli csütörtök Párizsban (Folytatás az 1. oldalról) amerikai részről többször is megsértették a bizalmas tár­gyalások titkosságát, így pél­dául Nixon elnök 1972. január 25-én nyilvánosságra hozta azt nyolcpontos tervet, amelyet előzőleg a titkosnak minősített bizalmas tárgyalásokon ter­jesztettek elő az amerikaiak. Az értekezlet után tartott sajtóértekezleten a VDK kül­döttségének képviseletében ez alkalommal maga Xuan Thuy államminiszter válaszolt a nagyszámban megjelent új­ságírók kérdéseire. Megkér­dezték a VDK-küldöttség ve­zetőjét, vajon mi a VDK ál­láspontja szerint a „végső határidő” a megállapodás alá­írására. Xuan Thuy utalt ar­ra, hogy az amerikai fél leg­utolsó javaslatában maga in­dítványozta, hogy október 31-én írják alá a megállapo­dást, s hangsúlyozta, vélemé­nye szerint az Egyesült Álla­moknak teljesítenie kell ezzel kapcsolatban vállalt kötele­zettségét. Xuan Thuy más kérdésekre válaszolva rámutatott: a logi­ka természetesen megkövetel­né a három tényezőből álló nemzeti egyetértés kormányá­nak azonnali megalakítását, a VDK és DIFK azonban — ép­pen azért, hogy tanúságot te­gyen messzemenő jóakaratá­ról és békekészségéről — a bi­zalmas megbeszélések során hozzájárult egy olyan hatal­mi struktúra kialakításához, amelyben a közigazgatást biz­tosító két kormány mellett, mint politikai tényező, a nem­zeti kibékülés és egyetértés tanács működne. Ez a tanács szintén három összetevőből áll majd, s részt vesznek ben­ne a DIFK, a saigoni kormány és a két kormányhoz nem tartozó erők képviselői. MICHAEL KOHL, az NDK miniszterelnökségének és Egon Bahr, az NSZK kancellári hi­vatalának államtitkára csü­törtökön Bonnban befejezte háromnapos tárgyalássoroza­tát. A kiadott közös közle­mény szerint a két politikus november 2-án folytatja meg­beszéléseit az NDK fővárosá­ban. ! Fél évszázad | Ö Jf-\t évvel az októberi forradalom győzelme után, 1922. december 20-án az Orosz Föde­ráció, Ukrajna, Belorusszia és a Kaukázuson túli Föde­ratív Köztársaság megala­kítja a Szovjetuniót. Törté­nelmi lépés volt: a Föld te­rületének egyhatodán új típusú — szocialista — tár­sadalom kezdett épülni. A nagy terület, a Szovjetunió­ban egyesülő sokféle nép nemcsak erőt, lehetőséget, hanem hatalmas feladatot is jelentett. Az országnak volt olyan vidéke, ahol kö­zépkori állapotok, a legpri­mitívebb technika uralko­dott. Volt olyan nép, amely­nek még ABC-je sem volt. A szocializmus erejét bizo­nyítja, hogy — számtalan nehézség, az emberiség történelmének legnagyobb háborúja ellenére — virág­zó Szovjetunió ünnepelheti 50. évfordulóját. Az ország számos területen — például acéltermelésben, cementter­melésben — utolérte a leg­erősebb tőkés nemzeteket, az Egyesült Államokat. Di­namikusan fejlődő gazdasá­ga, szocialista — emberköz­pontú társadalma — példa lehet minden ország szá­mára. A Szovjetunió meg­alakulásának fél évszázados jubileuma alkalmából nem­örségváltás a Lenta- raauzúleumnál. zetközi elméleti konferen­ciát tartottak Taskentben. A konferencia fő mondani­valója: most, amikor a vi­lágon sok nép szakított a tőkés rendszerrel, választot­ta a fejlődés nem-kapitalis­ta útját, a siker egyik fő feltétele, hogy ezek az or­szágok — saját viszonyaik­hoz, lehetőségeikhez alkal­mazva — felhasználják a szovjet tapasztalatokat. Az évfordulóra e helyen — a Szovjetunióban készült — képekkel emlékezünk. IXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXXXXXXXNXNXXXXXXXXXXX' xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx-í érdekében. Ellenkezőleg, el­nyújtja a megbeszéléseket, hogy megtévessze a közvéle­ményt, s vietnami és indokí­nai agressziójának folytatása érdekében álcázza azt a szán­dékát, hogy továbbra is ha­talmon tartja a saigoni báb­kormányzatot. A Nixon-kor- mányzatnak az amerikai nép és a világ népei előtt vállalnia kell a felelősséget e megálla­podás aláírásának késlelteté­séért és a háború meghosz- szabbításáért. A VDK kormánya szigorúan tartja magát a VDK és az Egyesült Államok kötelező ér­vényű megegyezéséhez, amely­nek értelmében nem módosít­ják a közös megegyezésen ala­puló megállapodás szövegét, s a megállapodás aláírására kitűzött 1972. október 31-i idő­pontot. A VDK kormánya követeli, az Egyesült Államok kormá­nya tegyen eleget vállalt kö­telezettségeinek és 1972. októ­ber 31-én írja alá a közös megegyezésen alapuló meg­állapodást, amely a háború beszüntetésére, a vietnami bé­ke helyreállítására, az ázsiai és a világbéke megszilárdítá­sának elősegítésére, a vietna­mi és az amerikai nép, a vi­lág összes népei törekvéseinek megvalósítására irányul. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya nyilat­kozatában végül felszólítja a Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság, a többi testvéri szo­cialista ország, a béke- és igazságszerető országok kor­mányait, a nemzetközi szer­vezeteket, az amerikai népet és a világ összes népeit: a há­ború gyors beszüntetése és a vietnami béke helyreállítása érdekében elszántan harcol­janak és követeljék az ame­rikai kormánytól az Egyesült Államok és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság közti megállapodás haladéktalan végrehajtását. Államcsíny Dahomeyben A hadsereg csütörtökön át­vette a hatalmat Dahomey­ben és államcsínnyel megdön­tötte Justin Ahomadegbe el­nök uralmát. A cotonoui rá­dióban felolvasott közlemény szerint feloszlatták Dahomey elnöki tanácsát, kormányát, ta­nácskozó gyűlését, valamint az ország más politikai és társa­dalmi szervezeteit. A rádió­közlemény idején lövöldözés hallatszott Cotonouban és a hadsereg egységei körülvették az elnöki palotát. Szidki beszámolója moszkvai útjáról Aziz Szidki egyiptomi mi­niszterelnök szerdán kijelen­tette : biztosítékokat kapott Moszkvában arra vonatko­zóan, hogy a Szovjetunió „le­hetőségeinek megfelelően tel­jesíti kötelességeit” az Egyip­tomba irányuló hadiszállítá­sok terén. Szidki az egyiptomi parla­ment és az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának együttes ülésén tartott beszá­molót moszkvai útjáról. Szidki kijelentette, hogy moszkvai látogatása „olvadást” idézett elő a szovjet—egyipto­mi viszonyban, amely mos­tantól fogva normális keretek között fejlődik majd. Szidki elmondta végül, hogy „bizonyos gyakorlati lépések már történtek is a szovjet ígé­retek teljesítésében”. Utalt ar­ra még, hogy a szovjet veze­tők elfogadták az általa át­nyújtott Kairóba szóló meghí­vást, s hozzátette, hogy a lá­togatás időpontját később rög­zítik. CSAK RÖVIDEN... DR. SALVADOR ALLENDE chilei elnök szerdán két alka­lommal is tárgyalt a magán- teherautó-fuvarozók szövetsé­gének képviselőivel. A jelenté­sek szerint „elvi megállapodás jött létre arról, hogy a fuva­rozók munkába állnak. NYUGAT-BERLINBEN, a volt Szövetséges Ellenőrző Ta­nács Potsdamer Strasse-i épü­letében csütörtökön délelőtt KGST-tervek Október 24—26-án Moszkvában megtartották a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa végrehajtó bizottságának 60. ülés­szakát. A végrehajtó bizottság előirányozta, hogy a KGST- tagállamok népgazdaságának fejlesztésével, valamint gazdasá­gi és tudományos-műszaki együttműködésükkel kapcsolatos főbb kérdésekben kölcsönös konzultációkat folytatnak hosszú távra és az 1976—1980 közötti időszakra vonatkozóan. A vég­rehajtó bizottság megvitatta a KGST 26. ülésszakán hozott ha­tározatok teljesítésére irányuló további intézkedéseket. Utasí­totta a KGST megfelelő szerveit, hogy dolgozzanak ki intézke­déseket az együttműködés gazdasági hatékonyságának növelé­sére, a szocialista munkamegosztás tökéletesítésére és a tudo­mányos-műszaki haladás meggyorsítására. A végrehajtó bi­zottság ülésszaka a barátság és a kölcsönös megértés, szelle­mében folyt le. A KGST végrehajtó bizottsága kedden Moszkvában megnyílt ülésszakának napirendjén szerepelt egyik kérdés a természeti kincsek közös kiaknázása volt. A közös KGST-tervek között szerepel többek között egy évi félmillió tonna kapacitású nagy cellulózüzem felépítése a szibériai Uszty-Ilimben. A térségben nagy erdők vannak, és a közelben működik majd egy hatalmas vízierőmű is. A ccllulózgyár felszerelését Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország és Románia szállítja majd. A terveket több szovjet tervező intézetben készítik el. A gyár késztermé­keit a létrehozásban résztvevő minden tagországba eljuttatják majd. A kész cellulóz sokkal olcsóbb, mintha fát vásárolná­nak és a szállítás után feldolgoznák. A KGST komplex programja előirányozza egy kohómű építését is a Szovjetunióban, a kurszki mágneses anomália térségében. Ott a Szovjetunió legnagyobb vasérc lelőhelyén már működnek és dolgoznak bolgár, csehszlovák és más KGST-országokból érkezett gépek és szakemberek. Oroszország északi részén a Szovjetunió és Bulgária közös erőfeszítésével nagy erdőgazdaságokat létesítettek, ahol bolgár munkások is dolgoznak. A Szovjetunió 1975-re évente 15 milliárd köbméter föld­gázt szállít majd a KGST-országokba. Ennek elősegítésére gázvezetékeket építenek, amelyek összekapcsolják Nyugat­Szibéria és szovjet Közép-Azsia gazdag lelőhelyeit a Szovjet­unió nyugati körzeteivel. Innen a gázt továbbszállítják Bulgáriába, Magyarorszag- ra, az NDK-ba, Lengyelországba, Csehszlovákiába és más or­szágokba. Létrehozzák a KGST-országok gázvezetékeinek egységes rendszerét, amely lehetővé teszi a tagországok ellátását a gazdaságos fűtőanyaggal és az értékes nyersanyaggal. A rend­szer fontos láncszeme lesz az a gázvezeték, amely Csehszlo­vákia területén húzódik majd. A Szovjetunió a gázvezeték építéséhez gépeket és anyagokat küldött, az NDK csöveket és más berendezéseket. Csehszlovákia építi a vezetéket és szál­lítja a gázturbinákat a kompresszor-állomásokhoz. A gáz­vezeték üzemeltetési és irányítási rendszerét magyar üzemek készítik. A KGST-országok közös nagy építkezése ezenkívül a Ro­mánián átvezető szovjet—bolgár gázvezeték. Al Ülésszak részvevői megvitatták a szocialista országok egyesített energetikai rendszerei fejlesztésének távlatait is. A 400 000 voltos távvezeték összeköti a KGST-országok energetikai rendszereit. A perspektíva az, hogy 700 000 voltra növelik a feszültséget. Kiszélesítik a „Béke” energetikai rend­szert, amelynek Prágában van az irányító központja és egye­síti Bulgáriának, Magyarországnak, a Német Demokratikus Köztársaságnak, Lengyelországnak, Romániának, Csehszlová­kiának és a Szovjetunió nyugati körzeteinek a fővezetékeit. Kapacitása elérte az 55 millió kilowattot. A SZOCialiSÍa gazdasági integráció fejlesztésének komplex programja előirányozza atomerőművek építését a közösség országaiban. Bulgáriában épül a 880 000 kilowatt kapacitású „Kozlo- duj” atomerőmű. Az NDK-ban működésbe lépett a „Rheins­berg” atomerőmű és épül a második atomerőmű is, a „Nord”. Csehszlovákiában a közeljövőben helyeznek üzembe egy atom­erőművet, és a jelenlegi 5 éves terv során a Szovjetunió még két atomerőműhöz szállít berendezést Csehszlovákiának. Az atomerőmüveken kívül a KGST-országok együttesen építenek hőerőműveket is. Az utóbbi évtizedben a tagállamok villamos- energia-szükséglete csaknem két és félszeresére növekedett. A szocialista országok szakemberei kidolgozzák az ener­getika fejlesztésének alapvető problémáit a század végéig ter­jedően. megkezdődött a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország nagyköveteinek második esz­mecseréje. A- francia nagykö­vet, aki a csütörtöki eszmecse­rén elnökölt, közölte, hogy a megbeszéléseket ma folytatják. CSÜTÖRTÖKÖN Moszkvá­ban, a nagy Kreml-palotában aláírták a szovjet—olasz kon­zultációk jegyzőkönyvét, vala­mint a két ország kereskedel­mi tengerhajózási szerződését Az okmányokat Alekszej Ko­szigin szovjet és Giulio And­reotti olasz kormányfő írta alá. UHRO KEKKONEN, Finn­ország 72 éves elnöke szerdán, hollandiai hivatalos látogatá­sa során, miközben Biesheu- vel miniszterelnök bankettjé­re készült, borotvájával súlyo­san megvágta magát, s a vér­zés vacsora közben kiújult Az orvosok eleinte komoly bajra gyanakodtak, de később kiderült, hogy nincs különö­sebb aggodalomra ok, Kekko- nen így folytathatta a hollan­diai látogatást. LONDONBAN, a miniszter- elnöki rezidencián csütörtökön megkezdődött a brit kormány, a 10 millió szakszervezeti ta­got tömörítő TUC és a gyár­iparosok szövetsége, a CBI tárgyalásainak hetedik fordu­lója, amely az angol kommen­tátorok szerint hosszú évek óta legfontosabb esemény az or­szág gazdasági életében. ÜTŐN ÁLLÓK támadták meg és rabolták ki a New York-i Centrál parkban Valeru tyin Zorint, a szovjet rádió és televízió — hazánkban is is­mert — hírmagyarázóját, aki egy idő óta a szovjet ENSZ> misszió mellett dolgozik. A GENFI LESZERELÉSI ÉRTEKEZLET amerikai kül­döttségének vezetője. Martin nagykövet a leszerelési világ­értekezlet helyett az öt nagy­hatalom leszerelési tárgyalá­saira tett javaslatot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents