Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-26 / 253. szám
1972. OKTÓBER 2(5., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI Ä veresegyházi példa a Nemcsak a formát, tartalmat is megtalálták Tanulmány a társadalmi munkáról i A — társadalmi munkáról szóló — tanulmányt senki ne (keresse valamely tudományos folyóiratban. Szerzői Veresegyház lakói, tanácselnökük: Pásztor Béla vezetésével. Megfogalmazásába feltétlenül besegítettek a gödöllői járás községi tanácselnökei és népfrontelnökei is. A népfront járási elnökségének legutóbbi ülésén vetődött fel, hogy nagyon időszerű lenne a községfejlesztésnek oly lendületet adó társadalmi munkáról összevetni a véleményeiket. Valaki javasolta: tartsák a tanácskozást Veresegyházon, ahol az „elméletet” mindjárt ellenőrizni is lehet a gyakorlatban. Az általános kérdések ' _ Vitathatatlan, hogy a társadalmi munkát Verese®7házon is a szükség hozta létre — mondja a tanácselnök. — A község még a hatvanas évek elején is egy nagyon kopott, poros, elhanyagolt falu volt. — Aztán: az éves fejlesztési alap alig éri el az ötszázezer forintot. Akinek van pénze, az egyszerűen megrendel, építtet, akinek kevés van, az... megcsinálja maga, vagy legalábbis — segít. Mondok néhány példát Három év alatt tizenkét kilométer hosszan épült a határban vízlevezető csatorna. ■Úgyszólván mindenki segített társadalmi munkában, értéke évenként elérte az egy-másfél millió forintot. Vagy a benzinkút összehívtuk a motorosokat, gépkocsi-tulajdonosokat, tudnának-e segíteni? Igen. Ot- ven nap alatt elkészült. Nagyon sokan dolgoztak ott, volt, hogy zuhogó esőben. Háromszor váltottak ruhát... Most egy száz köbméteres olajtartályt szeretnének letenni a földbe, szintén társadalmi segítséggel, mert a jelenlegi olajtároló kicsi, a huszonötezer liter olaj három órán belül elfogy. — Nagyon fontos, hogy a társadalmi munkának nemes, jelentős célja legyen, hozzájáruljon a közösség — a község — gazdagodásához. Minden emberben él az alkotás vágya, minden ember örül, ha látja munkája eredményét. Mi, ha egy munkához hozzáfogunk, azt előbb megfelelően előkészítettük. Van szerszám, van anyag, van műszaki irányító, s egy-két óra múltán meglátszik az eredmény is. Egy-egy szombaton, vasárnap reggel nem ritka, hogy a község négy-öt pontján egyszerre folyik a munka. Van, ahol négy, öt ember dolgozik — ott ennyire van szükség —, van, hogy kétszáz. Az iskola építésénél a napi átlag húsz-harminc ember volt. kétmillió forintot ért az ottani segítségük. Fogadóóra a lapát mellett — Veresegyházon a társadalmi munkának rangja van, aki netán kimarad belőle, úgy érzi, mellőzik a közös ügy „megtárgyalásánál”. A községben mindenhez mindenkinek köze van, ez nem elmélet, ez a valóság. Nálunk senki nem legyint a társadalmi munkára, sem a fiatal, sem a gyári mun- kás, sem az orvos. Meggyőződésünk, hogy lenne bármenynyi pénzünk, itt is, és másutt is, a társadalmi munkára akkor is szükség lenne, akkor is élne a lakosság ezzel a lehetőséggel. Az persze, természetes, hogy a község vezetői is ott vannak, vasárnap hajnalban a lapát mellett, miért ne! Egy- egy ilyen közös munka a leg- ■>laayobb fogadóóra, minden gond, kérés, öröm szóba kerül ott, őszintén, formaságoktól mentesen. Ez a természetes. — Nem azt akarom mondani, hogy az első perctől minden ilyen természetes volt nálunk. Emlékszem, az első időkben előfordult, hogy néhá- nyan nekifogtunk az egyik utca rendbehozatalának, s a lakók a kerítések mögül néztek minket, még kuncogtak is. De nem túlzás, ma Veresegyházon szinte sértésszámba megy ezt emlegetni... — Arra, hogy mennyire magáénak érzi a lakosság a lakóhelyét, a legjobb példa a soha nem látott méretű „járdaépítés. Ma Veresegyházon mindenki járdát épít! öreg, fiatal, diplomás és diploma nélküli. A tanács ingyen adja a nyersanyagot, a homokaszfaltot, s minden lakó a háza előtt elteríti. Mintegy nyolc kilométer hosszan már szilárd, pormentes járda van a házak előtt, s 1974. végére nem lesz a községben olyan utca, ahol ne lenne járda, legalább az út egyik oldalán. Egy nap másfél kilométer I A gödöllői járás községeinek tanácselnökei és népfrontelnökei veresegyházi körsétára indultak ezen a délelőttön. Míg az új művelődési házat, az új és rendkívül ízléses autóbusz- megállókat, az új iskolát, az új lakótelepet, az új hétvégi pihenőtelepet, a strandot jártuk, néztük, óhatatlanul arra gondoltam: ez a község olyan takarékos, olyannyira megújuló, hogy méltán mutathatnánk — jogosan dicsekedve — bárki messziről jött idegennek is. Jól tudjuk, hogy Pest megye hiába terül el az ország szívében, sajátos kommunális, szolgáltatási és művelődési gondokkal küzd, főleg a nagyfokú feláramlás miatt. Mégis, egyre több olyan községünk van és lesz, ahol már nem kell szégyenkezzünk. Kétségtelen, hogy a legnagyobb érdeklődést a község szélén működő — kezdetleges, de annál hasznosabb — homokaszfalt „gyár” váltotta ki. Itt készül a járdák anyaga, 86 százalék homokból, mészből és bitumenből. Egy köbméter mintegy 600 forintba kerül, s három köbméterből kijön 100 méter járda. Volt olyan nap Veresegyházon, amikor a lakosság másfél kilométert elkészített. Látogatásunkkor a Szent Imre utcaiak terítették a homokaszfaltot Nem kell alap hozzá, nem szükséges peremkő. Kell viszont egy gereblye, egy lapát, egy deszka, egy döngölő és szív és akarat. Szakértelem sem kell hozzá. Ha netán valaki nem tudná, hogy kell elteríteni, annak a tanácstag elmagyarázza, de magyarázatra Veresegyházon már nincs szükség. A kis üzem szállít homok- aszfaltot az ország különböző részeibe, Budára is, s jövőre — korlátozott mértékben — a i gödöllői járás községeinek is j rendelkezésére áll. Nem győzi a munkát. S a járda tíz évig biztosan járda marad. Kényes kérdések A körséta után ostromolják a helyi tanácselnököt a kérdésekkel, köztük a kényesnek nevezett kérdésekkel is. Nézzünk néhányat. Konkréten mondjon a tanácselnök társadalmi munkál, miből jött például össze az idei félévi nyolc és fél millió forint érték, amellyel megyei viszonylatban második a község?! íme: házbontás, alapozás, téglabehor- dás, ablaktisztítás, árokbetöl- lés, faültetés, utcai csatorna- ásás, -fedés, kábelfektetés, szegélykőhordás Budapestről, a strand vizének tisztítása, autóbuszváró alapozása, kiszállítása a helyszínre, a váró rendszeres takarítása stb. Hogyan vesz részt az értelmiség a társadalmi munkában? — Mint mindenki más — mondja a tanácselnök. — A lakosság járdát épít egy utcában, s ott van az orvos háza. Mit gondolnak, ki csinálja meg a járdát a háza előtt? Maga az orves, nem más. Ez természetes. Darányi állatorvos járdáját meg lehet nézni! Nincs ezen semmi csodálkoznivaló. Ezt nem én mondom, hanem minden veresegyházi, s maga Darányi doktor is: senki nem lesz kisebb értékű ember ezáltal. Az az érthetetlen, hogy ezt magyarázni kell. A fiatalok. Egy autóbusznyi fiatal az az idén csehszlovák —lengyel körutazáson vett részt a tanács harmincezer forintján. Azaz... Nyolcvanezer forint értékű társadalmi munkát végeztek érte. „Játszva” teljesítették ezt a vállalásukat. Van-e köszönet a társadalmi munkáért? — Az van. Megköszönjük minden embernek, gratulálunk, de kitüntetéseket nem osztunk érte. Nehéz is lenne objektiven mérni, ki mennyit dolgozott, meg nem is ez a lényeg, hanem az összérték, az összteljesítmény. S a leglényegesebb az, ami az emberekben belül van, a belső érték a leglényegesebb. A veresegyházi tanácskozás nem is annyira a korszerű formákat, hanem a korszerű tartalmat érte tetten. Es ez a lényeg. Deregán Gábor Földimogyoró - csak vizsgálattal Hatósági ellenőrzés során a KERMI megállapította, hogy egyes üzletekben lejárt szavatosságú import pörkölt földi- mogyorót árusítanak, tárolnak. Az ilyen termékek minősége gyakran nem felel meg a követelményeknek. Ezért a KERMI korlátozta a jugoszláv földimogyoró árusítását, vagyis a szavatosság lejárta után kizárólag előzetes minőségvizsgálattal. s annak eredményétől függően, szabad forgalomba hozni az import földimogyorót. A KERMI felhívta a kereskedelmi vállalatokat, hogy készleteik szavatossági idejét kísérjék figyelemmel, s az ellenőrző vizsgálatokat folyamatosan végeztessék el. A jugoszláv földimogyoró szavatossági ideje a tasakos árunál négy, a vákuum csomagolásúnál hat hónap. A gyártási időt mind a tasakon, mind a dobozon jól látható dátum mutatja. Háromszáz éves patika Győrött 1654-ben nyílt a Széchenyi téri gyógyszertár, amelynek berendezését később Széchenyi György püspök és Eszterházi Erzsébet adományai gyarapították. A patika több mint 100 évig — 1773-ig működött. Győr város 700 éves jubileuma alkalmából régi formájában helyreállították. A jelenlegi patikamúzeumban állandó kiállításon mutatják be a már ritkaságnak számító felszereléseket és irodalmi emlékeket. Kétlábú bormérde-- sört ide, szép | I Bort ide, | barna leányt!------------ — — hangzik a sz esztől kicsorbult hangú da- nászás a nagykátai személy- vonaton, s a sűrű borgőzt, a Kossuth és Munkás cigaretták füstjét, meg a fokhagymás kolbász szagát szinte mint egy függönyt kell félrelebbentenie annak, aki végig akar menni a döcögő vasúti kocsin. A Vanda-tó titka Ezen a héten indul útnak a „Zu- bov professzor”, a „Navarin” és az „Ob” nevű hajókon a 18. szovjet déli-sarki expedíció. „Az új kutatási idényt a déli-sarkvidék természetét tanulmányozó különböző nemzetiségű tudósok együttműködésének erősödése jellemzi — közölte ezzel kapcsolatban a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában Jevgenyij Tolsztyikov, a szovjet hidrome- teorológiai szolgálat vezetőjének helyettese. — Folytatódik a nemzetközi gla- ciológiai program, amelynek célja az Antarktisz jégtakarójának feltárása.” A munlkát szovjet, ausztrál, amerikai, francia és angol szakemberek közösen végzik. A tudósok repülőgépekről radarral vizsgálják a jeget. Tolsztyikov elmondotta, hogy szovjet és francia szakértők most elsőízben meteorológiai rakétákat bocsátanak fel a Kergulelen-szi- - geten. Az ausztrál tudósok meghívták szovjet kollégáikat, hogy vegyenek részt a rejtélyes Vanda-tó titkainak feltárásában. A tó fenekén a víz hőmérséklete eléri a 27 Celsius fokot. A feltételezések szerint a felmelegedést mikroorganizmusok okozzák. „A tervekben szerepel a „Russz- kaja” nevű szovjet állomás felállítása a földrész nyugati részén, a Berks-föknál. A „Vosztok” állomás körzetében folytatjuk a mélységi kutatóaknák fúrását. A meteorológiai központban felállítunk egy Minszk—32 típusú elektronikus számítógépet” — fejezte be a tájékoztatást Tolsztyikov. Isznak az utasok — mondhatni, csekély kivétellel csaík a férfinépje — s mire Pestre érkeznek és leszállnak, hatványozottan érzik, hogy „mégis mozog a föld!...” Árulják az utasoknak a bort, tízliteres demizsonotkkal járják a kocsikat a zugszeszmé- rők, kínálnak, itatnak — no és könnyű Katót táncba vinni! —---------------------- sötét bőI Ragyás képű, | rű, hatalmas bajuszú atyafi járja végig a szerelvény kocsijait, bal kezében a demizson, jobbjában egy másfél decis pohár — már nem is kétes tisztaságú, hanem kétségtelenül piszkos —, abból isznak az utasok, egymás után, mosatlanul, tízével, húszával, százával hörpentik ki a bort. A pohár jellegzetes típuspohár: valaha mustárral telve árulták a közértben. A bajuszos, ragyás férfi rendkívül rafinált és körültekintő. Kandi szemmel lesi a falatozókat, elsősorban azoknak kínálja a „nyakolaját”, akilk jó fűszeres kolbászt, sós házi sonkát, disznósajtot vagy szalonnát falatoznak bicskával. Ékes szavakkal beszéli rá őket itókájára: a zsíros, fűszeres harapnivalókra csúsziík a savanyú karcos, a még fanyar nova. — Ejnye, azért az öt forintért nem tudja tisztességesen tele tölteni?! — Tölteném én, tisztelt úr, de hát zötyög a vonat és nem akarnám, hogy Motyogjon! \f ilágszerte megfigyelhető ’ folyamat, az urbanizáció. Amiből ez a szó ered, az urbs, a régi rómaiaknál nagybetűvel kezdve magát Rómát, „a” várost, a fővárost jelentette. S valóban, az urbanizáció — vagy most már magyar szóra fordítva: a városiasodás — elsősorban a fővárosok, a nagy világvárosok sajátossága. De nemcsak a városok városiasodnak! E furcsaság miatt érdemes egy kicsit elidőznünk a szó tartalmánál. Valójában olyan folyamat az urbanizáció, amely térben és időben, az egész világra kiterjedően és történelmi folyamatban mutatkozik. Egyik feltűnő és lényeges jele az, hogy a Föld népességének mind nagyobb hányada él városokban, azaz több tíz- és százezres, sőt milliós tömeget magába foglaló településeken. A tanyai ember maga áshat kutat, emésztőgödröt, megtermelheti táplálékát, viszonylag jóval kevesebb dologban van mások közreműködésére utalva. Természetesen ő is él a társadalmi munkamegosztás előnyeivel, a civilizáció hozzáférhető javaival, de lakóhelyi körülményei olyanok, hogy nagyobb mértékben képes lenne önellátásra, mint a nagyváros lakója, aki nemcsak táplálékát kénytelen üzletben beszerezni, hanem ivóvizét, fűtőanyagát vagy a fűtést, a villanyáramot, a szemét elszállítását és a JEGYZET VÁROSI ASODUNK szennyvíz elvezetését és a tömegközlekedési járműveket valójában nem nélkülözheti — az ilyen szolgáltatásokra szerveződött intézmények és vállalatok teszik lehetővé városi életmódját. E példából is kirajzolódnak a városias életmód külső velejárói. S elég, ha körültekintünk az országban, máris látjuk, hogy nemcsak a városlakók igyekszenek hozzájutni a városi életmód civilizációs előnyeihez. Az urbanizáció nemcsak a városokba áramlást jelenti, hanem a városias életmód feltételeinek terjedését — még a városok határain túl is. S ez nagyon egészséges folytamat csakúffv, mint vidéki városaink feilődése, gyaraoodása is. Igv különösen vidéki városaink növekedése — a néoesség gyarapodásával együtt, de azt meghaladva, azon túl is — egészséges és az emberek igényeiből következő természetes folyamat. Mindemellett nyilvánvalóan a főváros és — különösen — környéke is tovább fog növekedni egy valamivel enyhébb, ésszerűbb ütemben, s így adódik több lehetőség korszerűsítésére, csinosítására. Hiszen a városok fejlődésének a lakosság növekedésével is lépést kell tartania — s emellett állaguk, intézményeik fenntartása és ezen túl a szükséges korszerűsítés is nagy munka. Az anyagi jellegű gondok közepette sajátos — nem elhanyagolható — társadalmi, tudati problémákkal is jár az urbanizáció. Olyan jelenségcsoporttal, amelyet a szociológusok vizsgálnak és elemeznek, így a városba telepedők magatartásának, életmódjának, tudatának változásaival foglalkoznak, vagy kutatják a régi és új lakónegyedek lakóinak ,.elvárásait”, megítélésüket és igényeiket környezetükkel, körülményeikkel. szomszédságukkal kancsolatban. Fontosak ezek és a hasonló, kutatott kérdések, hiszen végül is a városiasodás értelme, célja a jobb körülmények. a( kiegyensúlyozottabb életmód, az elégedettebb, emberibb élet feltételeinek kialakítása. Ember és környezet összhangját kell megteremteni fokozatosan — ahogy lehetőségeink engedik —, s ehhez időről időre „mértéket kell venni", folyamatosan tájékozódni annak véleményéről. igényeiről és vágyairól, akinek ez a környezet készül. Németh Ferenc No, még egyet parancsol?'! Tessék, egészségére! Van olyan utas, aki kétszer, háromszor, négyszer is teletölteti a kiszolgált mustáros poharat. öt forintot kérni, szű, másfél deci, komisz borért! Jó üzlet — túl jó üzlet. — Három pohárral ivott egy utas. Csak húszasa van, azzal fizet. — Mingyárt adok vissza, tisztelt úr! — így a nagy bajuszos —, csak sietek, mert ott is szomjasak, a demizsonorr. meg kiürült! — Ezzel kicsörtet a kocsiból: a szomjas utas sohasem látja majd a visszajáró öt forintját.--------------------- utána meI Gyorsan | gyek a de----------------mizsonos em bernek. Kocsisorokon, csattogó vaspallókon, robajló ütközők felett követem. Hol, miként töltheti meg újból a demizson ját? Nem tölti meg. Cseréli, telire cseréli ki. Az utolsóelőtti kocsi végén, ahonnan tovább már nem lehet menni, mert lezárták a kis átjáróajtót, a „paklikocsiba”, a postakocsiba vezet. Ott várja „üzlettársa” — helyesebben: „bűntársa”, még három demi- zsont őrizve. Biztos helyen van itt a postakocsi előtt: ide csak ritkán jön kalauz vagy ellenőr. Rosszképű, szakállas, hosszú hajú fiatalember, cowboy- kalapjának karimája kétoldalt szorosan feltűzve, gombostűvel. A ragyás nyomban demizsont cserél, aztán már siet is vissza Odalépek a gyanús, külsejű fiatalemberhez. Csaknem leugrik a robogó vonatról, visz- szahagyván a borát, aztár megnyugszik, hogy: nem „hekus” vagyok. — Jó üzlet ez — mondja vi gyorogva. — Mindennap ké aktatáskára való pénzzel megyünk haza, a táskák degeszrí tömve. Jót is teszünk az uta sokkal, helybe hozzuk nekik f piát, örülnek az egyszerű, gyors kiszolgálásnak. — Nem gondolja, hogy túl drágán mérik a bort? — No és a kockázat? Mc- a strapa, meg a bujkálás e kalauzok elől? És amelyik kocsiban rendőrt látunk, onnar már az ajtóból visszafordulunk és ellógunk. De azért nem kel’ félni, nem itatjuk le az utasokat, vigyázunk, hogy be ne rúgjanak! — Az előbb azt említette- fél, hogy megint lebuknak' Lebuktak már?!... — Egyszer... ötszáz forin' büntetés. Nem nagy eset. Df ha még egyszer elkapnák bennünket, legkevesebb ezer forint, meg esetleg még lezáráf is!... Nagyon kell vigyázni!... — Van valami foglalkozásuk, állásuk?! — Hogyne! Alkalmi munkások vagyunk! Itt a helyi tanácstól az igazolásom...----------------- vasúti „üzleteI Az ilyen | teket”, „doigo----------------- zóikkal” együtl, aj ánlatos lenne minél előbb bezárni. Ahhoz azonban többször elkelne az ellenőrzés. Láng Tamás
