Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-26 / 253. szám

19ts. OKTÓBER 2S„ CSÜTÖRTÖK PE»f »ICC KEI i/űvlap Víztől vagy a lösztől? Huzavona egy megrokkant étterem körül Július 1-én Vácott a Deák­vár étterem dolgozói furcsa jelenséget észleltek: a ház közepe, ahol a „vizesblokk”, illetőleg a mellékhelyiségek vannak, mintha megsüllyedt volna. A falakon körbefutó repedések bizonyították, hogy nem érzéki csalódásról volt szó. Azonnal jelentették ész­leleteiket, mert a tíz év alatt, amióta az épület áll, néhány kellemetlen élményben már volt részük. Kétszer leszakadt az álmennyezet, egyszer amint egy német küldöttség éppen elhagyta a termet, máskor pedig esküvői ebédre készü­lődtek. Már közeledett a nász­nép, amikor a vakolat össze­törte a terített asztalokat. Jegyzőkönyvek és per A bejelentést követő napo­kon egymás után készültek a jegyzőkönyvek. A bérbeadó DCM szakértőt bízott meg — a bérlő Pest megyei Vendég­látó Vállalat beleegyezésével —, hogy derítse ki mi a baj, ki viselje a helyrehozatal költségeit. Rövidesen Dóra Sándor szakértő írásban közölte: vé­leménye szerint az épület te­herbíró szerkezete ép. A vá­laszfalrendszer megrepedése a töltés átázása miatt követke­zett be. A hibás szerkezete­ket, a mosdók elfolyócsöveit bizonyára nem szakszerűen javították, a talaj hosszabb ideje szennyvízzel telítődött. Ezt a szakvéleményt a Ven­déglátó Vállalat nem fogad­ta el. Július 29-én már a váci já­rásbíróságon találkozott a-fel­peres DCM és az alperes ven­déglátó vállalat. Mindkettő ki­tartott a maga igaza mellett, úgy hogy a bíróság a pert el­napolta és elrendelte: a bu­dapesti Fővárosi Bíróság mel­lett működő szakértői iroda mondjon véleményt. A DCM pedig még ugyanaznap kiter­jesztette keresetét a Duna menti Vízmű- és Vízgazdál­kodási Vállalatra is. „Abban az esetben — írják a bead­ványban —, ha az épület megroskadása nem a vendég­látó hibájából következett be —, akkor a kár a vízművek érdekkörébe tartozó nyomó­cső elrepedésére, vagy egyéb hibájára vezethető vissza”, így ők a másodrendű alpere­sek. Szabad volt rá építeni? A Pest megyei vendéglátó a tanácsi tervező vállalathoz fordult. Szakértőjük — Bámer Imre — megállapította, hogy a nagymértékű süllyedés és repedés miatt az épületrész életveszélyes. Miután a süly- lyedés rövid idő alatt történt, valószínű, hogy á talaj át­ázott. Ez származhat a szenny­víz, vagy az esővízcsatoma töréséből, vízvezetékcső-törés- től, esetleg rétegvíztől. Felhívja rá a figyelmet, hogy az eredeti tervdokumen­táció szerint teherbíró talaj­nak iszapos homoklisztet, köz­ismert nevén löszt jeleztek, amely Deákvár környékén nagy vastagságban található. A lösz vízre érzékeny, erősen roskad. Az épületet megfigye­lés alatt kell tartani, ha to­vább süllyed, a födém tartó- szerkezetét alá kell dúcolni. Nem kell az épület Legalább tizenöt jegyző­könyv, szakvélemény után lássuk magát a rokkant Deák­vár éttermet. Üresen áll, drótkerítéssel vették körül. A bejárati ajtó szemmellátha- tólag homorú, a nagy nyo­mástól még a vastag üvegek is kitörtek, vagy megrepe­deztek. Ha benéz az ember, ott éktelenkednek a sugara­san repedt falak. Szomorú látvány. Nemcsak a falakon keletke­zett rés, hanem a két vállalat egymáshoz való viszonyán is. Az 1962-ben elkészült objek­tumot a következő évben a DCM-től a vendéglátó vette bérbe évi 150 ezer forintért. Megérte, havi 350 ezer forin­tos átlagforgalmat értek el, miután Vác e külterületén ez volt az egyetlen kulturált szó­rakozóhely és itt bonyolítot­ták le a közétkeztetést is. Az év elején a DCM felajánlotta, minden térítés nélkül a tulaj­donjog fenntartásával a Pest megyei Vendéglátó Vállalat kezelésébe adja az épületet, csupán telekhasználat címén kellett volna egyszeri alka­lommal mintegy 25 ezer fo­rintot fizetni. A tárgyalások már a legjobb mederben foly­tak, amikor az épület falai vá­ratlanul megrepedtek. Elein­te a vendéglátó — amikor még pusztán a válaszfalak hibájáról tudtak — még vál­lalta volna a költségeket, a körülbelül 200 ezer forintot. Amikor viszont kiderült, hogy nemcsak repedésről van szó, hanem alapvető bajokról, amelyek véleményük szerint a mosdók elfolyó vizétől sem­miképpen sem keletkezhettek — az épület keze’ésbevételé­től visszalépett. A garancia lejár - a felelősség nem! A DCM most hiába fordul az építő ÉM 31-es Építőipari Vállalathoz, nem ér vele sem­mit. Még ha esetleg kiderül­ne, hogy az építésnél történt is a hiba, akkor sem, miután a garanciális idő már régen letelt. Mindenesetre, míg megta­lálják a tulajdonképpeni hi­bát, míg meghozzák a dön­tést, míg megfelelő építőipari vállalatot találnak, míg a munkálatok elkészülnek: leg­alább egy év telik el. Egy biz­tos, tízezer emberé, Deákvár lakosságáé a legnagyobb vesz­teség. Kedves, modem, jó szórakozást nyújtó vendéglő­jük helyett — amely egyúttal a telep klubja is volt — egy hevenyészett kis büfével „vi­gasztalódhatnak”. Komáromi Magda Kétmilliárd forint a cukoripar fejlesztésére A cukoripar szocialista brigádvezetőinek tanácskozása Ercsiben A Cukoripari Tröszt IX gyá­rának száz szocialista brigád­vezetője szerdán tanácskozást tartott Ercsiben. Bevezetőben Nagy László, a tröszt vezér- igazgatója áttekintést adott a cukoripar dolgozói szocialista munkaversenyének múlt évi eredményeiről. Elmondotta, hogy jelenleg ötszáz brigád­ban 5400-an versenyeznek a szocialista címért. A mozgalom — hangsú­lyozta a továbbiakban — sokat segíthet a cukoripar­ra váró megnövekedett fel­adatok teljesítésében. Az idén mintegy 350 ezer vagon cukorrépát kell feldol­gozzanak a gyárak, de a kor­mányprogram 1975-re célul tűzte, hogy hazai gyártmá­nyú cukorral kell kielégíte­ni a belföldi igényeket. Ez azt jelenti, hogy éven­te mintegy 45 ezer vagon cukrot kell gyártania az iparnak és az eddigi háromhónapos kampány időtartama négy hónapra emelkedik. A szocialista brigádvezetők hangoztatták, hogy szerve­zettebb, hatékonyabb ter­meléselőkészítéssel, karban­tartással eleget tudnak tenni majd a nagyobb követelmé­nyeknek. A Cukoripari Tröszt vezérigazgatója egyébként be­jelentette, hogy a negyedik ötéves tervben 2 milliárd fo­rintot költenek fejlesztésre, amelyből befejezik a szolnoki cukor­gyár rekonstrukcióját, na­pi hetven vagonnal nö­velik a sarkadi cukorgyár kapacitását A népfront a művelődésért Olvasóid bor, min la u tea Megyei kulturális társadalmi bizottság alakult Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában különös fontossága van a szocialista tudat formálásának, a szocia­lista közgondolkodás általá­nossá tételének, a tudomá­nyos-technikai forradalom megkövetelte hatékony mű­velődésnek. Az MSZMP X. kongresszusa útmutatása nyo­mán a népfront V. kongresz- szusa hangsúlyozottan felhív­ta a figyelmet mindezekre. Ezen célok elősegítése érde­kében alakult meg a közel­múltban a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága mel­lett működő 35 tagú kulturá­lis társadalmi bizottság. Elnö­kéül Nánási Györgyöt, az Észak-Pest megyei Termelő- szövetkezetek Területi Szövet­ségének munkatársát válasz­tották, s a bizottság munká­jában részt vesz úgyszólván minden kulturális, művészeti munkaterület egy-egy képvi­selője. A megalakulást köve­tően a tizenhárom tagú veze­tőség immáron másodszor, 24-én, kedden este ülésezett. Meghatározták a bizottság feladatait, és részletes mim­Döntőbizottsági tisztségviselők továbbképzése Idén is megrendezik a vál­lalati munkaügyi döntőbizott­ságok elnökeinek, tisztségvise­lőinek továbbképző tanfolya­mát. Az oktatás — az előző évekhez hasonlóan — nyolc hónapig tart, havonként egy-egy előadásból, illetve konzultációból áll. A képzés gyakorlati jelentősége nagy, hiszen évről évre egyre többen vesznek részt a tanfo­lyamokon. Míg például 1970- ben mindössze kétszázötven- ketten jelentkeztek továbbkép­zésre, idén már hétszázan hallgatják az előadásokat. Ismeretes, hogy a munka­ügyi viták intézésének szabá­lyai jövőre megváltoznak, ezért a Pest megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság és és az SZMT által szervezett tanfolyamra olyan dolgozók is jelent­keztek, akik a vállalatok­nál munkaüggyel foglal­koznak. A tanfolyam novemberben kezdődik, a résztvevők az elő­adások anyagát írásban is megkapják. íatervet, illetve javaslatokat állítottak ößsze. Mindenekelőtt javasolják a népfrontbizottságoknak, hogy szervezzenek úgynevezett mű­velődési munkaközösséget, a művelődési igények további növelésére, a társadalmi tevé­kenység szélesítésére. Ezek a munkaközösségek mintegy képviselői lennének a kultúrát igénylőknek és partnerei a kultúrát szolgáltató állami szerveknek, művelődési há­zaknak, könyvtáraknak, klu­boknak. A bizottság támoga­tásával egy járási munkakö­zösséget hoznak létre a közel­jövőben, a szentendrei járás­ban, kísérlet- és mintaképoen. A művelődési munkaközös­ségek megalakításához sze­mély szerint Dániel Kornél, a zebegényi Szőnyi István Mú­zeum igazgatója is felajánlot­ta segítségét. Különös jelen­tősége van ennek, hiszen Dá­niel Kornél és munkatársai lényegében ezt a munkakö­zösséget — múzeumbarátok köre, zebegényi zenés hétvé­gék néven — már korábban létrehozták. A népfront keretében mű­ködnek tovább az Olvasó né­pért klubok; illetve a megyei kulturális társadalmi bizott­ság javasolja — és támogatja — újabb klubok megalakítá­sát. Mint ismeretes, a budai járás öt községében már évek óta működnek ilyen klubok, s a művészetek, a könyv, az olvasás megszerettetésében figyelemre méltó eredménye- j két értek el. ] Teljesen új népművelési formaként szerepel a javasla­tokban nyári olvasótáborok alakítása. Szervezésük már megkezdődött. A budai járás­ban az Olvasó népért klubok tagjai, a gödöllői járásban be­járó segédmunkások, a váci járásban gimnazisták, a rác­kevei járásban tsz-fiatalok, a nagykátai járásban tanyai fiatalok részére szerveznek kéthetes olvasótábort a nép­front aktivistái. A költségek és a munkafeltételeket javító, az idénymunkások létszámát csökkentő beruházásokat haj­tanak végre. A tanácskozás végén 11 szocialista brigádve- zető megkapta az élelmiszer- ipar kiváló dolgozója kitünte­tést. Budapest támogatja a hanoi felhívást A Vietnami Demokratikus Köztársaság 37 városának — közöttük Hanoinak — tanács­elnökei felhívással fordultak a világ városainak vezetői­hez : emeljék fel tiltakozó sza­vukat az amerikai légierőnek a VDK elleni megújuló táma­dásai ellen. Budapest főváros Tanácsa, a főváros lakossága nevében állásfoglalásban biz­tosította Hanoi és a többi viet­nami város vezetőit, lakóit, hogy egyetért a felhívással, tá­mogatja az abban foglaltakat. nagy részét a különböző tár­sadalmi szervek és gazdasági egységek fedezik. A táborok célja a 14—20 éves fiatalok olvasóvá nevelése. A népfront az eddigieknél nagyobb szerepet szán a fia­talok olvasóvá nevelésében a könyvtáraknak. A megalakítandó községi, városi művelődési munkakö­zösségek feladata mindezeken túl az amatőr művészeti moz­galmak támogatása, felfrissí­tése, a honismereti tevékeny­ség továbbfejlesztése, a mű­velődési házak közös fenntar­tásba vételének szorgalmazá­sa, s általában: a hivatásos népművelők munkájának tá­mogatása minden téren. A megyei kulturális társa­dalmi munkabizottság egye­bek között javasolta még, hogy egy községben — kez­detként — hozzanak létre mintautcát, s az erről készí­tett diafilm-sorozatot juttas­sák el minden községbe, vá­rosba. Dcregán Gábor A jubiláló IBUSZ kiállítása Félszáz kép és tabló villant­ja fel a 70 éves IBUSZ törté­netének főbb állomásait a szer­dán nyílt jubileumi kiállítá­son a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének Vö­rösmarty utcai székházában. Az IBUSZ egyike Európa legrégibb utazási irodáinak. A külföldi utak szervezése mellett a modern országjárás első formáinak, mint a fillé­res vonatok stb. kialakítása is, a vállalat nevéhez fűződik. A kiállítás illusztrációi, fotói ezek mellett a ma turistáinak nyújtott szolgáltatásait is be­mutatják. A bemutatót 10 napon át, naponta 10 órától délután 7 óráig tekintheti meg a nagy- közönség. Kérdi A z eredményeknek örül­ni kell. A növekedés a fejlesztés, a bővü­lés hasznos dolog, s főként akkor, ha a termék hiányt szüntet meg, ha egyébként nehezen beszerezhető len­ne. Évente több mint 2,5 milliárd forintért állítanak elő jó néhány száz árucik­ket a megyében levő taná­csi iparvállalatok, s hosszú esztendők óta a fejlődés di­namikus. A harmadik öt­éves terv időszakában, azaz 1966 és 1970 között a mi­nisztériumi ipar 48,6, a ta­nácsi ipar 76 százalékkal növelte termelését, s a kü­lönbség azóta is szembetű­nő, idén az első fél évben is ugyanaz maradt a sor­rend, mint a hatvanas évek második felében. A szövet­kezeti ipar még erre is ráli­citál, hiszen öt esztendő alatt több mint a kétszere­sére bővítette produktumát. Bár megyei adatokat sorol­tunk, a kép nem egyedi, nem különleges. Lényegé­ben — apró eltérésekkel — országosan ugyanez a helyzet. Az eredményeknek örülni kell. S elismerni az erőfe­szítéseket. Ám mindez nem mond ellent annak, hogy az eredménylista végére odaírunk egy kérdőjelet. Indokolt, nagyon is nehéz problémát kifejező kérdő­jelet; valóban ezeknek az ipari egységeknek kell mind rövidebb, mind hosszabb távon dinamikusan fejlőd­niük? Szó sincs arról, hogy egy korábban meglevő, s rosszízű gyakorlati tapasz­talatokból táplálkozó vitát újítanánk fel az előbbre való, azaz a minisztériumi, meg a hátrább sorolható, azaz tanácsi, szövetkezeti iparról. Az élet bizonyítot­ta az erőszakolt különbsé­gek tarthatatlanságát. Elég belépni a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalathoz, hogy első pillantásra meg­győződjünk róla: a valami­kori solymári üzemecske helyén korszerű, mind fel­szerelésben, mind szerve­zettségében modem terme­lői egység alakult ki, ahol a gyártmányszerkezet — a piaci igényeket tükrözve — gyorsan változik, ahol nem félnek a kockázat vállalásá­tól, új technológiák beveze­tésétől, új termékek meg­honosításától. Elegendő megismerkedni a Pest me­gyei Vegyi és Divatcikk­ipari Vállalatnál az export, a termelékenység növeke­désével, s máris meggyőző­déssel állíthatjuk, hogy az ilyen és hasonló gazdasági vállalkozások nagyon hasz­nos, társadalmilag szüksé­ges tevékenységet végez­nek, nyereségük indokolt, termékeik kelendőek. em ott rejlik tehát a |^( gondok gyökere, hogy a tanácsi, meg a szö­vetkezeti ipar miért képes a dinamikus növekedésre, hanem ott, hogy a minisz­tériumi ipar miért nem fogható rá erre?! Évek óta ugyanis az a helyzet, hogy azoknál a nagyvállalatok­nál, ahol az átlagnál ma­gasabb a szerves összetétel aránya — azaz a termelés­hez széles körű technikai alapok, nagyértékű állóesz­közök nyújtanak fedezetet — ott minden tekintetben hátrányosabbak a fejlődés ^ ___________________________ [j ellel feltételei, mint az átlagos, vagy átlag alatti termelői egységeknél. Tavaly pél­dául a villamosenergia­iparban a fejlesztési alap az eszközértéknek mindösz- sze 1,3 százalékára rúgott — felét sem téve ki a szo­cialista ipar átlagának — s a 100 forint lekötött esz­közre jutó nyereség tovább csökkent. Lényegében azo­nos irányzat szemtanúi le­hetünk a közlekedési esz­közök gyártásában, a hír­adás és vákuumtechnikai iparban, csupán három, a megyében erősen képviselt területet említve. A tájéko­zatlan ember könnyen azt mondja a leírtakra, hogy „hja kérem, tessék jobban dolgozni ezeken a helye­ken”, s az ilyesfajta noszo­gatásokban, mi tagadás, nem is szenvednek szüksé­get az érintett üzemek. Et­től azonban problémáik változatlanul megmarad­nak. Tagadhatatlanul van mit átvenniük a nagyvállala­toknak a tanácsi meg a szö­vetkezeti ipar tapasztalatai­ból, a piacközelség diktál­ta rugalmasságból, találé­konyságból, igényfelmérés­ből. A nehézkes szervezet, a csak nagy költségek árán konzerválható kapacitás, a rendelések irreálisan hosszú időt fölemésztő kielégítése mind-mind olyan tényező, amilyet erényeik között a nagyvállalatok aligha sorol­hatnak fel. Ám aligha büszkélkedhetnek azzal is, hogy a szabályozó rendszer, á nyereségelvonás, a fej­lesztési alapképzés, a bér­növelési lehetőségek, a hi­telfeltételek stb. megkülön­böztetett helyzetet teremte­nének számukra. S nincs is szükség megkülönböztetés­re. Egyenlő mércére — s még pontosabban: differen­ciálásra — azonban igen. B árhol járjon is az új­ságíró — a Csepel Autógyárban, az Ipa­ri Műszergyárban Ikladon, a Dunai Cement és Mész- művekben Vácott vagy Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Dunamenti Hőerőmű Vál­lalatnál — nemcsak azt látja, tapasztalja, hogy mi minden az, ami helyben megtehető, ami jobb veze­téssel, szigorúbb szervezett­séggel kiküszöbölhető, ha­nem látja, tapasztalja azo­kat a feszültségeket is, amelyek a föntebb vázolt, erősen kérdéses irányzatból származnak. Mert nem hányhat szemet afölött, hogy némely helyen a szinttartó • fejlesztéseknek is alig teremtődik meg a fedezete, hogy nagy érté­kű termelőberendezések állnak vagy dolgoznak fele kapacitással, mivel a bér — ami szintén függvénye a szóban forgó problémakör­nek — nem tükrözi az adott munka társadalmi fontossá­gát. A kérdőjelet tehát úgy tesszök ki az eredménylista végére, hogy nem a kisüze­mek, a szövetkezeti ipar di­namizmusát véljük leféke- zendőnek. Sokkal inkább azért kell vastagítani e kér­dőjelet, hogy egy tartós irányzat kedvezőtlen követ­kezményeire, s a teendők sürgetőbbé válására fi­gyelmeztessen. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents