Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-24 / 251. szám

1373. OKTÓBER 24., KEDD rear hegyei kJürlttp Boltosgondok És velük mi lesz ? — Ha megmondom a neve­met, elhiszi végre, hogy. nem az inkognitómat féltem? Tes­sék: Tamás Béláné vagyok, harmincéves, G.-i lakos, két­gyermekes anya, boltvezető­helyettes. — Hol? — Ez az, ami teljesen mind­egy. Ebben az országban sok ezer ilyen tamásbéláné dol­gozik a kereskedelemben, ért­se meg, ami nekem fáj, azt bármelyik kolléganőm meg­erősítheti. Vagy azt hiszi, csak én szeretnék szabad szomba­tot? Csak nekem nehezek a sörösládák? Gondolja, a töb­bieket nem bosszantja, ami­kor az egész nap várt áruszál­lítmány záráskor fut be? Ra­kott már valaha napi négy mázsa kenyeret a polcra, amit vagy három méterről dobál­nak a kezébe, vagy — kette­sével szedve — százszor kell érte a ládába lehajolni?! Talán, ha indulatosan be­szélne,' azzal nyugtathatnám magam, hogy aki ingerült, an­nak rendszerint nincs igaza. Tamás Béláné azonban csen­desen beszél — és igaza van. — Vagy vegyük a vasárnapi nyitva tartást... A politikai oktatáson azzal arattam sikert, amikor az egyéni és a társa­dalmi érdek ellentétére ezt hoztam fel gyakorlati példá­nak. A vevőnek — a társada­lomnak — az az érdeke, hogy vasárnap is hozzájusson a friss kenyérhez, a tejhez, meg mindahhoz, amit szombaton elfelejtett megvenni. Nekem, a kereskedelmi dolgozónak, vi­szont az az érdekem, hogy va­sárnap én is szabad lehessek. Én is szeretnék hetenként egy­szer kicsit tovább aludni, a családommal reggelizni, nyu­godtan ebédelni, tésztát sütni, mint a többi asszony. Ha nem tudná, a kereskedői pálya épp­úgy elnőiesedett, mint a peda­gógusi. A kereskedelmi dolgo­zók többsége nő, ugyanolyan gondokkal, mint a más pályán dolgozó nők. Mégis van törzsgárda Gidófalvy Zoltán, a Nyugat- Pest megyei Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat párttitká­ra, akinek szóról szóra elis- métlem Tamás Béláné szavait, egy kis visszapillantással kez­di: — Két évvel ezelőtt, a párt Központi Bizottsága nőpoliti­kái határozata után, a szak- szervezeti bizottsággal közö­sen, felülvizsgáltuk a vállala­tunknál dolgozó nők helyze­tét. Jó sok időt vett igénybe, hiszen dolgozóink 77 százalé­ka: nő. A felmérés nagyon sok problémát hozott felszín­re, a bérezési aránytalansá­goktól a szociális berendezé­sek hiányáig. Csak néhányat belőlük: az alacsony bérezés miatt férfi segédmunkást nem kapunk, így a nehéz fizikái munkát is a nők végezték. Az előre csomagolás — kiszerelés — gyermekcipőben járt, az áruk 55—60 százaléka 20 kilo­grammosnál súlyosabb cso­magokban étkezett. Kevés volt a fizikai erőt kímélő technikai felszerelés, a különböző áru­szállító, -leszedő kocsi. Gya­kori volt az áruszállítmányok késése, nyitva tartási idő utá­ni átvétele. Mivel boltjaink 70 százaléka régi, államosított maszek üzlethelyiségben mű­ködik, a legtöbből hiányzott a fürdő, öltöző, sokszor még a vezetékes víz is. Alacsony volt az elárusítók alapbére — 800 —900 forint, s még a forga­lomtól függő mozgóbérrel együtt sem érte el az ipari át­lagot. Pillanatnyi szünet után hoz­záteszi : — Valóságos csoda, hogy ennek ellenére mégis kialakult egy stabil törzsgárdánk, nem ritka a 15—20 éves nálunk dolgozó szakember sem. Per­sze, a fluktuációról jobb nem beszélni... A szakmánál marad — A nővérem évek óta pisz­kál, hagyjam ott a boltot, ná­luk, a ktsz-ben — ha betanu­lok — kétszerannyit kereshe­tek. Túlóra nélkül, napi nyolc­órás munkaidővel, csak ülnék a futószalag mellett, és alkat­részeket szerelnék egy doboz­ba. — Miért nem megy? — Nem nekem való az! Egész nap ülni, bigyókat dug- dosni egy dobozba, szót sem szólni senkihez, mert akkor feltartom a szalagot, isten ments! Én szeretem a moz­gást, az embereket, még a csúcsforgalmat is, amikor min­denki siet, ideges. Két jó szó­val azt is le tudom szerelni. Különben is: miért mennék el betanított munkásnak, van ne­kem szakmám?! Ezért tanul­tam három évig? Már kislány­koromban is boltost játszot­tam a gyerekekkel. Barack­mag volt a pénz, a nagybá­tyám fabrikált nekem mérle­get... Célravezető intézkedések — Tavaly nyáron — a szak- szervezeti bizottság után — mi is kidolgoztuk az intézke­dési tervet — folytatja a párt­titkár. — Ennek alapján fe­lülvizsgáltuk az üzletek nyit­va tartási idejét, s ahol kellett, módosítottuk. Persze, össz­hangban a fogyasztók érdekei­vel. Felülvizsgáltuk a vasár­napi nyitva tartást, biztosítot­tuk, hogy nődoigozóink a va­sárnapi munkáért járó szabad­napjukat lehetőleg kívánságuk szerint kaphassák meg. Korri­gáltuk a bérezési aránytalan­ságokat, egészen szűk — a szakmai gyakorlattól függő — határokon belül nivelláltuk az alapbéreket: az üzletveze­tőknél 1800, az elárusítóknál — az ez év eleji bérrendezés eredményeként — 1100—1200 forintra. Így is van különbség a férfiak és nők átlagkereseté­ben, aminek részint az az oka, hogy a férfiaknak 82, a nők­nek viszont csak 52 százaléka szakképzett, részint, hogy a férfiak hosszabb szakmai gya­korlattal és munkaviszonnyal rendelkeznek. A szakképzett­ség megszerzésének elősegíté­sére intézkedéseket tettünk, ahol a feltételek lehetővé tet­ték, ott a családanyáknak biz­tosítjuk a munkaidő alatti ok­tatást. — A kollektív szerződésben a túlórák számát évi 120-ra, ötévesnél fiatalabb gyermeket nevelő anyák esetében legfel­jebb 60 órára korlátoztuk. Az elmúlt két évben összesen 23 anyagmozgató, áruszállító eszközt vásároltunk. Fel­kértük a szállító vállalatokat, hogy a gyűjtőcsomagok felső súlyhatárát lehetőleg 20 kiló­ra korlátozzák, s hogy bizto­sítsanak minél több kiszerelt árut. Azóta a 20 kilósnál sú­lyosabb árucsomagok aránya 55—60-ról 15 százalékra csök­kent, s ebben elsőként a Pest megyei Fűszert Vállalat sietett segítségünkre. — Az újonnan épült bolt­jaink már korszerűek, megfe­lelő szociális helyiségekkel épültek. Noha ezek a 260 bol­tunknak csupán 30 százalékát jelentik, összes dolgozónknak már több mint a fele új bol­tokban tevékenykedik. A régi üzletekben is igyekeztünk öl­tözőt, irodát kialakítani, beve­zetni a vizet, korszerűsíteni a fűtést; 1971-ben 13 boltban szereltettük fel a villanyboj­lert. Ahol erre lehetőség van, bevezetjük a konténeres szál­lítást, A gyarmekkondozási szabadságról visszatérők béré­nek megállapításánál figye­lembe vesszük. hogy állo­mánycsoportjukban időközben mennyivel emelkedett az át­lagbér. Gond: az óvoda Pákozdi Józsefné, a szak- szervezeti bizottság nőfelelőse veszi át a szót. Esetenként Dobó Ferenc munkaügyi ve­zető is „besegít”: — A legtöbb gondot egyéb­ként a kismamák helyzete okozza, amikor visszatérnek gyermekkgondozási szabad­ságról és kicsinyüket óvodába szeretnék elhelyezni. Említet­tük, hogy 260 boltegységünk van, de azt nem mondtuk, hogy 26 helységben. Mármost, csak az elmúlt év végjén 110 nődolgozónk volt egyszerre gyermekgondozási szabadsá­gon. Mit tehetünk? Mi nem egy telephelyen működünk, mint az ipari vállalatok, hogy egyetlen üzemi óvodával meg­oldhassuk a kérdést. A 28 köz­ségi, városi tanács között pe­dig jó néhány nem támogat­ja megfelelően nődolgozóink gyermekeinek óvodai felvéte­lét. Érdről például olyan átira­tot kaptunk, hogy egy-egy gyerekünket személyenként 30 ezer forintos hozzájárulás el­lenében tudnák elhelyezni. És akkor 110 gyereket?! A rendelet nem szerencsés — Maga szerint a vidéki ke­reskedelmi dolgozó keveseb­bet ér mint a pesti? Tamás Béláné kérdése vá­ratlanul ért, s okát akkor nem is értettem. A vállalatnál de­rült fény az előzményekre: ar­ra a rendeletre, amely az idén látott napvilágot, s amely a fővárosi kereskedelmi dolgo­zók bérpreferenciájáról intéz­kedik. A bérálapot nem terhe­lő állami bérkiegészítés havi 500—600 forintos különbséget idézett elő a fővárosi és a vi­déki kereskedelmi dolgozók bére között.. Könnyű elképzel­ni ennek hatását a vidéki dol­gozókra; a nagyarányú fluk­tuációt. különösen a Pesthez közeli helyeken, az agglomerá­ciós övezetben. Egész kollek­tívák hagyták ott emiatt a Nyugat-Pestmegyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállala­tot, s tán még többen mentek volna el, ha a vállalat soron- kívüli béremeléssel elejét nem veszi. Ez a megoldás viszont az R-alapot — a nyereséget — csökkenti. Ilyen hátrányos megkülön­böztetést tesz a főváros javá­ra az utolsó éves kereskedelmi tanulókra vonatkozó rendelet módosítása is. Korábban a III. éves tanulókat a második fél­évben kiemelhették és szak­munkás bérezésben részesít­hették. A módosítás értelmé­ben a fővárosi kereskedelmi vállalatok harmadikos tanulóit már az év elejétől szakmun­kásként fizethetik. Az ered­mény? Aki teheti, Budapest­re szerződik! — Tegnap a kislányom bol­tost akart játszani az öccsé­vel. Tudja, mit csináltam? Gyorsan elvittem őket hintáz­ni, hogy elfelejtse. Még fagyit is vettem nekik, pedig októ­berben már nem szoktunk fagylaltoznd... Nyíri Éva Hét ország a tiszta vízért Az olajtartalmú szennyvi­zek tisztításáról ötnapos szim- pozion kezdődött hétfőn a Technika Házában hét szocia­lista ország szakembereinek részvételével. A baráti orszá­gok a nemzetközi együttmű­ködés adta kedvező lehető­séget kihasználva közös mun­kával kívánják a folyók, ten­gerek vizét a további szeny- nyeződéstől megóvni. A tisz­títási módszereket kilenc ka­tegóriába sorolták, s ezeket gondozás céljából egymás kö­zött elosztották. A jelenlegi szimpozion szer­vezését az egyre szélesebb körben használt olaj különö­sen erős vízszennyező hatá­sa tette időszerűvé. Az olaj az ipari üzemek csatornáin a folyókba zúdulva mind job­ban veszélyeztetheti az ivó- vízellátást, a halállományt és egész környezetünket. Elsők között az abonyi szőnyegszövők Októberi árubemutató A Fővárosi Kézműipari Vál­lalat most tartotta meg ha­gyományos év végi árubemu­tatójának sajtótájékoztatóját. Az októberi bemutatósoroza­ton a hagyományos terméke­ken túl jövő évi árucikkeik­kel is megismertetik a kül- és belkereskedelmi partnereiket. Bossányi György igazgató el­mondta, hogy a vállalat idei nyereségre több mint 100 millió forint lesz, a termelési érték körülbelül 1 milliárd. A jó eredmény annak köszönhető, hogy ru­galmasan alkalmazkodtak a kereslethez, s gyorsan jelen­tek meg a piacon újdonsá­gaikkal. Laboratóriumi fel­szerelésektől a bőrdíszmű cik­kekig, a játékoktól a lovasa szerszámokig sok minden ké­szül a Fővárosi Kézműipari Vállalatnál. Nemcsak a hazai boltokban, hanem külföldön is ismertek termékeik: ebben az évben 6 millió rubel és 2 millió dollár értékben expor­táltak a világ minden tájára, Terveik között szerepel magyar—dán közös vál­lalkozás megindítása, s számos új exportcikk kifej­lesztése. Előtérbe került a vi­déki ipartelepítés, melynek egyik első kísérlete volt az abonyi perzsaszőnyeg-dinasz- tia vállalathoz csatolása. A jövőben Szolnok és Osongrád megyében rendeznek be üzemegységeket. AZ 1001-ES Az állami személyzeti munka a váci tanácson A VÄCI VÁROSI PÄRT- VÉGREHAJTOBIZOTTSAG a közelmúltban tárgyalta a vá­rosi tanács apparátusában vég­zett kádermunkát. Ezzel kap­csolatban szeretnék néhány gondolatot közreadni tapaszta­latainkról. A párt Politikai Bizottsága 1967. május 7-1 határozatában megszabta az állami személy­zeti munka továbbfejlesztésé­nek irányát. Ennek alapján jelent meg az 1001. sz. Kor­mányrendelet. E két fontos dokumentum képezi az alapját a tanácsok személyzeti mun­kájának. Vácott az elmúlt éveik so­rán arra törekedtünk, hogy a tanács apparátusába a mun­kásosztály politikáját értő, azt megvalósítani kész és képes vezetők kerüljenek. Ezt köve­teli tőlünk a párt X. kong­resszusa, amely a tanácsok ön­állóságának növelését, felelős­ségük fokozását, önkormányza­ti jellegük erősítését írta elő. Megítélésünk szerint a tanács apparátusában folyó személy­zeti munka az elmúlt években ezeknek megfelelően fejlődött, és nagymértékben elősegítette a tanácsra háruló feladatok személyi feltételeinek megte­remtését. EMELKEDETT A VEZETÉS SZÍNVONALA, javult az ap­parátus tagjainak szakmai és politikai felkészültsége. A Po­litikai Bizottság határozata nyomán o vezetők és testületek hatásköre minden szinten nö­vekedett. A városi tanáeshan önálló személyzeti munkakört alakítottak ki, személyzeti hatáskört kapott a tanács tes­tületé, s jelentős kinevezési jogkörrel rendelkezik a végre­hajtó bizottság. Ezt követően intézkedések történtek a ta­nács irányítása alá tartozó vállalatoknál és intézmények­nél is a személyzeti munkakö­rök kialakítására, és a káder­munka megjavítására. Eddigi taoasztalataink azt bizonyít­ják, hogy — bár a gyakorlat­lanságból eredően adódnak még kisebb problémák — ez oz intézkedés máris pozitív hatású. Új címzés ends er Minden falu számot kapott Január 1-től új kézbesítési rendszert vezet be a posta az ország egész területén, a levél- küldemények gyorsabb, pon- , tosabb kézbesítése érdekében. A posta kilenc, úgyneve­zett gócterületre osztotta fel az országot, s ezen belül minden várost, községet és települést egy négyjegyű számmal jelölnek. Az első számjegy a gócterüle­tet jelöli — Pest megyéé a kettes —, a második szám az irányítási területé, a harma­dik az irányítási körzeté, míg a negyedik a rendeltetési he­lyet jelöli. Ez a négy szám minden tud­nivalót megad a posta számá­ra, még akkor is, ha esetleg valaki nem írná rá a borí­tékra a pontos címzést. Az új rendszer bevezetése után még két évig érvényben marad a hagyományos címzés is, illetve a cím elé balra oda kell írni a levélcím kód­számot. A posia rövidesen több százezer példányban meg­küldi a kis tájékoztató fü­zetet, amely az összes lakott helyek kódszámát tartalmazza. Vál­lalatok, hivatalok, intézmé­nyek, közületek külön meg­kapják a postától irányítószá­mukat. A városi tanács végrehajtó bizottsága két esetben tárgyal­ta, alaposan elemezve, a sze­mélyzeti munkát, és megfelelő határozatokat hozott. E hatá­rozatok megjelenése óta terv­szerűbbé vált a káderutánpót­lás biztosítása, gyakoribb az előléptetés. 1968 óta tíz sze­mélyt léptettek elő magasabb beosztásba. Az eredmények ellenére az a véleményünk, hogy ezt a munkát még tuda­tosabban, tervszerűbben kell végezni, s hosszabb távra kell kijelölni az utánpótlás nevelé­sének feladatait, céljait. Miután az elmúlt éveikben különösen a politikai képzés nem volt kielégítő, konkrét intézkedések történtek a poli­tikai és szakmai képzés foko­zására. Ennek eredménye az utóbbi két évben elért fejlő­dés; az apparátusban 1968-bari 12 párttag volt, ma húsz van. A dolgozók közül hatan végez­tek pártfőiskólát, illetve mar­xista—leninista esti egyetemet; ilyen egyetemen és szakosítón jelenleg öt személy, egyéb po­litikai tanfolyamon, illetve sze­mináriumokon 22, szakszerve­zeti politikai iskolán 11 sze­mély tanul; egy munkatárs pe­dig az egyéves pártiskolán gyarapítja tudását. A TANÄCS politikai és szakmai továbbképzési tervét igyekszik következetesen vég­rehajtani. Az apparátus tagjai többségének szakmai felké­szültsége megfelel a követel­ményeknek. Az osztály- és cso­portvezetők mindegyike ren­delkezik az előírt képesítéssel. 1968-ban az egyetemet, főis­kolát végzettek száma 8 volt, 1972-ben: 15. Jelenleg egy sze­mély a tudományegyetem böl­csészkarán, 9 pedig középisko­lában tanul. A kötelező szak­vizsgák megszerzése, a tovább­képző tanfolyamok látogatása rendszeresen és a terveknek megfelelően történik. Az ez irányú törekvéseket jól segíti az egységes képesítési rend­szer bevezetése, amely a ta­nácsakadémiai végzettséget be­illesztette a képesítési követel­mények sorába, és főiskolai veszettséggel tette egyenérté­kűvé. Javult a minősítések rend­szeressége és színvonala, ösz- szeállításuk ütemterv szerint történik. Hiányzik azonban még belőlük az útmutatás a hibák kijavítására, a felada­tok kitűzése a következő idők­re. E minősítések különösen kevés gondot fordítanak az emberi jellemvonások, kap­csolatok elemzésére. Még mindig nem elég nyílt a hi­bák, fogyatékosságok bírálata. A tanács szakapparátusa a feladatát — kisebb hibáktól el­tekintve — megoldotta. Ja­vult a fegyelem, nem utolsósor­ban azért, mert tizenegyen ré­szesültek különböző fegyelmi büntetésekben. Erre elsősor­ban azért volt szükség, mert még ma is vannak az appará­tusban olyanok, akik ezt a fontos politikai munkát — hi­vatalnak tekintik. Néhányan még. mindig nem az embert, hanem csak az ügyfelet lát­ják a hozzájuk forduló dolgo­zóban. A TANÁCS KOMMUNISTA VEZETŐI a dolgozók nevelése, az eredményesebb munka ér­dekében messzemenően éltek az anyagi és erkölcsi ösztönzés lehetőségeivel. A jobb munka mindkét módon elismerést nyert. Növekedtek az átlag­bérek; nagyobb összegű jutal­mazásokra került sor, többen részesültek a kiváló tanáési munkáért kitüntetésben, ju­talomszabadságban, elnöki di­cséretben, és a szakma kiváló dolgozója kitüntetésben. A jó! végzett munka megfelelő anyagi-erkölcsi honorálása serkentőleg hatott az apparátus dolgozóira. A kommunista tanácsi ve­zetőknek a kádermunkábait arra kell törekedniük, hogy állandóan növekedjék, széle­sedjék az apparátus dolgozói­nak tömegkapcsolata. Tapasz­talatok támasztják alá, hogy a tanácsot az apparátus dol­gozóinak magatartása, tevé­kenysége alapján ítélik meg az emberek. Ezért egyetlen álampolgárnak sem szabad tá­voznia a tanácstól anélkül, hogy ügye érdemi elintézést nyerne. Ehhez viszont foko­zott türelem, hivatástudat és a dolgozó emberek szeretett szükséges. Az apparátus elősorban úgy töltheti be jól feladatát, ha gondos munkával segíti a ta­nács tevékenységét, biztosítja a testületi határozatok végre­hajtását, továbbá, ha színvo­nalasan, eredményesen oldja meg mindazokat a gazdasági kulturális, 'egészségügyi, ha­tósági feladatokat, amelyek a városban adódnak. A párt káderpolitikai elvei­nek gyakorlati megvalósításá­ban jelentős szerep hárul t tanács pártszervezetére. Véle ményünk szerint ennek elege is tesz. Helyes, hogy a pártve zetőségi üléseken, taggyűlése ken a tanács elnökét a káder munkáról is rendszeresen be számoltatják. Határozataikká megfelelő útmutatást adna az apparátusban végzend kádermunkához. A pártalap szervezet véleményező jogke rének érvényesülése biztosi tott, de még jobban kell tőre kednie a párt káderpolitika alapelveinek következete megvalósítására. A JÖVÖT ILLETŐEN fontor feladatnak tartjuk, hogy tő rödjön többet a tanács testű lete, kommunista vezetése a: utánpótlás nevelésével és a- apparátus stabilitásával. For dítson nagyobb gondot a mi nősítések tartalmi elemeire, a eredmények mellett a hiba felvetésére. Ezzel fokozhat leginkább azok nevelő hatása Szenteljen több figyelmet a t: nács dolgozóival, az appará tus tagjaival való egyéni fóg lalkozásra, a fiatalok és a nő. vezető munkakörbe való elő léptetésére. Végül, a demok ratizmus szélesítésével eg’ időben, fokozza az egyszemé­lyi felelősséget. Papp József, az MSZMP Váci Városi Bizottságának titkára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents