Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-19 / 247. szám
1972. OKTOBER 19., CSÜTÖRTÖK PEST «ECTEI &£írStm Kemencei képek Közelebb jött a nagyvilág Hangos gágogás, valóságos libariadó jelzi már messziről érkezésünket, a szeszélyesen kanyargó kemencei utcákon, i amint a csúcspártvezetőség titkára, Bállá László munkahelyéhez közeledünk. A riasztás •'jól sikerült: egész csapat gyerek szegődik nyomunkba, egyik-másik játszva megelőzi autónkat a köves-gödrös patakparton. Ez itt már a faluvég, tőlünk néhány méternyire a Börzsöny erdős lankái nyújtózkodnak fölfelé. Itt dolgozik Bállá László, az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság üzemi kovácsa. ' Szűkszavú, mint a hegyi em- I berek, és megfontolt beszédű, '■mint általában a nehéz fizikai munkát végzők. — Községünkben négy párt- alapszervezet működik, jelenleg 92 taggal: az erdészetnél, a kisipari szövetkezetben, az Egyetértés Tsz-ben, a negyedik a községi alapszervezet. Munkájukat öttagú csúcsvezetőség segíti, ellenőrzi. Jó esztendeje arra figyelt fel a csúcsvezetőség, hogy valami nincs rendjén a községi párt- szervezetnél. A vezetőség ritkán ülésezett, elmaradtak a taggyűlések, hosszú időn át szünetelt a tagfelvétel. A titkár munkahelyet változtatott, pártmunkáját attól kezdve elhanyagolta, s ez rányomta bé- : Iyegét az egész vezetőség tevékenységére. — Később el is költözött a községből, s eikkor a csúcsvezetőség kezdeményezésére új titkárt választott az alapszervezet tagsága. Azóta a pártimunka lényegesen megjavult.., Nem itt és most tapasztalom először, hogy a rosszul dolgozó, pártmunkáját elhanyagoló alapszervi titkárt kölöncként hurcolják magukkal a kommunisták, hónapokig, évekig; mindaddig, míg magától lemond, elköltözik, vagy elérkezik az új vezetőségválasztás ideje. Teszik pedig ezt rosszul értelmezett tapintatból — nehogy megsértődjék —, elnéző türelemből — legyünk tekintettel korábbi érdemeire —, vagy megalkuvásból. Nem kemencei specialitás ez, de ideje egyszer szóvá tenni. Egyetlen ember érzékenységének kímélése nem indokolhatja egy egész kommunista kollektíva elkedvetlenítését, aktivitásának lefékezését! — A termelőszövetkezet és a ktsz alapszervezete munkáját a párthatározatok szellemében, nagyobb hibák nélkül, megfelelően végzi. Az erdészet két gazdasági egységének ösz- szevonását követően, az idén egyesült a két alapszervezet is. — A tagfelvétel mind a négy alapszervezetben pártépítési terv alapján történik. Tavaly 11, az idén, az első félévben két párttagot vettek fel. Nem könnyű feladat nálunk a pártépítés: a követelmények is nagyobbak, mint néhány évvel ezelőtt, s arra is vigyázunk, hogy elsősorban fizikai munkásokkal erősítsük a pártot. Minden szempontból megfelelő jelöltet pedig nem sokat találni ebben az 1800 lelkes községben, ahol 1100 keresőképes lakos közül 360-an máshová járnak el dolgozni. A helyben dolgozók száma valamivel 600 fölött van, s ennek több mint 15 százaléka — minden hatodik dolgozó — párttag! Kemence nyolc évszázados irténelme során több mint atszáz évig — egészen a fel- zabadulásig — az esztergomi áptalan birtoka volt. Földes- rai — a mindenkori esztergomi érsek — a jobbágyok, majd ésőbb a szegényparasztok tes- i jólétére vajmi csekély gon- lot fordítottak, annál többet elkiüdvösségükre. Az egyház befolyását a falu természeti adottságai is erősítették: a települést koszorúzó Börzsönyhegység, a tavasszal-ősszel megáradt Ipoly és Garam, s a rakoncátlan Kemence patak szinte elzárta a világtól. Hiába 'büszkélkedett fél évszázadig — az 1750-es évektől 1802-ig — Hont vármegye székhelyének rangjával — a változások szele akkortájt is elkerülte. Az érsekségtől való függőség, a földi nyomorúság helyébe remélt mennyei bőség ígérete mély nyomokat hagyott a falu közösségében. Nem csoda, ha a felszabadulás utáni évek legnagyobb gondját a vallásos világnézet, s az előítéletek elleni eszmei harc jelentette. © Éveken át itt is úgy ment a pártoktatás, hogy minden ősszel megszervezték az időszerű kérdések tanfolyamát, aztán ki eljárt becsülettel, ki meg lemorzsolódott — Tavaly aztán úgy határozott a csúcsvezetőség, hogy ideje már az oktatás terén is emelni a mércét. Megszerveztük a marxista—leninista esti középfokú iskolát, őszintén szólva, nem kis izgalommal vártuk az oktatási év végét: vajon hogy sikerül? Nem volt okunk szégyenkezni: 22 hallgatóból tizenkilenc vizsgázott eredményesen! Az alapszervezetek politikai iskolát szerveztek, tavaly három csoporttal, az idén pedig öttel. Általában úgy tapasztaljuk, megnőtt a tanulási kedv. Sikerrel zárult a nők akadémiája, a tsz akadémia és a szakmaközi bizottság előadássorozata is. A dolgozók egy része különböző szaktanfolyamokra jár, ketten pedig a marxista esti egyetemen tanulnak. © A település elszigeteltségéről, az itt élők zárkózott természetéről sokat lehetne beszélni, de egyetlen adat is jól jellemzi: a kemenceiek évszázadokon át csak egymás között házasodtak. Ez a hagyomány csupán tíz-húsz éve tört meg, de az első, szomszédos Perőcsényből hozott menyecske még jódarabig idegennek számított itt A megélhetésért vívott küzdelem, az egymásrautaltság, s az egyhangú élet rászoktatta az embereket, hogy maguk gondoskodjanak szórakozásukról, így alakultak ki a különböző, érdekes népszokások, népi játékok, a farsangi kiszehajtás, az aratóünnep, a pajzán szüreti mulatság, s a színpompás lakodalmi szertartások. Másutt sosem hallott rigmusok, népdalok születtek, apáról fiúra szállt a vőfélymesterség tudománya, anyáról leányra a színes népviselet. Már csak az kellett, hogy mindezeket valaki összegyűjtse, felelevenítse, műsorba komponálja. így alakult meg fel- szabadulásunk 25. évfordulója tiszteletére Kalácska Lászlóvá pedagógus vezetésével a kemencei népi együttes. Lakodalmas játékával, Tulipános láda című műsorával már a megye határain túl is elismerést szerzett — Együttesünk már volt, ám a kultúrházzal nem dicsekedhettünk. Az a csekély ösz- szeg, amit a községi tanács tudott költségvetésében biztosítani, a működését is alig fedezte. Ä csúcsvezetőség javaslatára aztán a községbeli üzemek kulturális alapot létesítettek. öt évre szóló szerződésben kötelezték magukat a művelődési ház közös fenntartására; a tanács 14, a tsz és a ktsz 10—10 ezer forinttal járul hozzá évente. Ezzel a pénzzel már hasznosabban tudunk gazdálkodni. Négyre jár az idő, megnyúltak az árnyékok, s a sűrűn érkező buszok hozzák a délelőttös műszakból jövőket. Húsz éve sincs tán, hogy a falut csak a szekér kötötte össze a külvilággal. A gyerekcsapat hazasündö- rög, ideje már a leckére is gondolni. A kémények füstjével együtt jó szagok illannak a levegőbe. A libák teli beggyel, lusta rebbenéssel térnek ki az autó előL Megszokták már, éppen elég futkározik belőlük Kemencén. Nyíri Éva IZOTÓPPAL Dr. Nagy József Igazgató és Erdős László tudományos főmunkatárs vizsgálat közben. A Vasúti Tudományos Kutató Intézet izotóp kutatási osztályán több olyan témában értek el jelentős eredményt, amely egyrészt a vasúti közlekedés biztonságát segíti elő, másrészt nagy megtakarítást eredményez. Kutatásaik egy része KGST- vonatkozású, de vannak olyan feladatok, amelyeket a Szovjetunió, illetve az NDK kutatóintézeteivel közösen, úgynevezett kétoldalú nemzetközi vizsgálatok keretében oldanak meg. A vasúti biztosító berendezések biztonságos működése esetenként összefügg az úgynevezett vasúti aljak minőségével. Ezek gyors és szakszerű vizsgálatát izotópos módszerrel végzik. M0T- vczetőségváliisztó közgyűlés A Magyar Orvostörténelmi Társaság szerdán tartotta vezetőségválasztó közgyűlését. A társaság elnökévé dr. Schul- theisz Emil egészségügyi miniszterhelyettest, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtár- és Levéltár főigazgatóját, a társaság főtitkárává dr. Antall József főigazgatóhelyettest, az Orvostörténeti Közlemények felelős szerkesztőjét választották. lé szó és prémium E gy érzékeny lelkű munkás azért mondott fel, mert négy éven. át nem értékelték munkáját, se nem bírálták, se nem dicsérték. Az emberek várják az elismerést, a válíverege- tésre éppúgy szükség van, mint a prémiumra. Vajon hogyan élnek a vezetők az anyagi és az erkölcsi ösztönzéssel? Az anyagi érdekeltség szoros kapcsolatban van a munkások jövedelmével. A keresetek állandóan emelkednek. Sorakoztassunk fel gödöllői példákat, a következő arányok az 1971-es és az 1972-es jövedelmeket viszonyítják: a Ganz Árammérőgyárban 6,7 százalékkal nőtt a munkások napi keresete, a Gödöllői Gépgyárban 12,5, a Humán Oltóanyaggyárban 5,7, a Gödöllői Vegyes Ktsz-ben 11,4 százalékkal. Megállapíthatjuk, hogy maga a fizetésemelés is anyagi ösztönzés. Ezenkívül a különböző célprémiumok, nyereségprémiumok, jutalmak is jobb, eredményesebb munkára sarkallnak. Az anyagi érdekeltséget gyakran követi az anyagiasság fogalma. Tény, hogy a kettőt sokan összekeverik. Sajnos, rossz példákat is ismerünk, olyanokat, amelyek csak az anyagias szemlélet terjedéséről árulkodnak. Például a Gödöllői Gépgyár egyik műhelyében nem volt szükség egy munkásra, más feladatokra akarták áthelyezni, s az illető ezt kérdezte: „mennyivel emelitek az órabéremet?” A gyári szükséghelyzet kihasználásának semmi köze sincs az anyagi ösztönzéshez. Jellemző, hogy sokan célprémiumért ráhajtanak a munkára, az egyre nagyobb fizetést azonban nem tartják ahhoz elegendőnek, hogy plusz energiát fejtsenek ki. Általános tapasztalat, hogy a törzsgárdatagok nemcsak a vastagabb borítékért lelkesednek, inkább az alkalmazottaknál, a műszakiaknál ismerhető fel az ösztönzés sajátos értelmezése: „ez a munkaköröm, ha többet akartok, adjatok többet”. E szemlélet gyakran konkrét károkhoz vezet, például: egy mérnök munkaköri feladatul kapja egy műszaki probléma megoldását, a munka nem megy, aztán megemlítik előtte, hogy akkor újítson, újításként rövid időn belül be is nyújtja szellemi termékét. Az itt felsorolt eseteknek sincs sok közük az anyagi érdekeltséghez. A rossz példák után próbáljuk meghatározni, hogy mikor optimális, célravezető az anyagi ösztönzés. Először is, ha olyan a feladat, amely plusz erőkifejtést igényel. Ha a vezető meggondolatlanul szabja meg a prémiumokat, például olyan munkát is díjaz, amely a műszakban simán belefér, akkor devalválja a fizetést, a jutalmat — a munkafegyelem erősödése ellen tesz, hiszen felismerik a munkások, hogy prémiumért érdemesebb dolgozni. Az anyagi ösztönzésnek arányban kell lennie a plusz erőkifejtéssel, ha az összeg kisebb, mint az ellenértékű munka, a jutalom elveszti ösztönző hatását, ha nagyobb, akkor viszont igazságtalan jövedelemhez juttatja a munkást, károsítja a gyárat, s az anyagias szemlélet fokozódását okozhatja. Bár az anyagi és az erkölcsi elismerés mereven nem választható el egymástól, mégis szenteljünk külön részt az erkölcsi ösztönzésnek. Példával kezdenénk: a Gödöllői Gépgyár párt-végrehajtóbizottsága határozatot hozott, hogy a kitüntetéseken túl a jó dolgozókat népszerűsíteni kell tablón, hangosbemondón, a termelési tanácskozásokon. E passzus is igazolja, hogy a gyárakban még nem ismerik elég jól a népszerűsítés módszereit. Sok elavult hagyomány él még, s az erkölcsi elismerés új formái nem alakultak ki. Az erkölcsi ösztönzés egyik formája a kitüntetés. Sajnos, itt sem a legjobbak a tapasztalatok. Az egyik megyei gyár „Kiváló dolgozóit” faggattuk, s válaszaikból kiderült, hogy a vezetők nem az átlágon felüli teljesítményt, a nagyobb energiát, kezdeményezőképességet díjazták, hanem valami általános mérce szerint jutalmaztak. így az a helyzet állt elő, hogy a kitüntetett dolgozók maguk sem érezték, hogy különbek társaiknál. Próbáljuk a kétféle ösztönzést együttesen meghatározni: tudni kell, mikor elegendő egy dicséret, mikor szükséges egy baráti kézfogás, kitüntetés a feladat elvégzése érdekében, s mikor elkerülhetetlen a pénzhez nyúlni. Rossz ösztönzés, ha elismerés, dicséret helyett pénzt kap a dolgozó, de az is káros, ha értékes nekiveselkedését csak egy baráti kézfogással díjazzák. A vezetőnek a feladat ismeretében döntenie kell az ösztönzés módjáról. Ne mondjunk le az erkölcsi ösztönzésről, mert akkor az anyagi elismerés lassan anyagiassággá változik. Megtalálni a kétféle ösztönzés helyes arányát nem könnyű, de megéri: munkaeredmény, munkaerkölcs, munkafegyelem származik a jó döntésből. F. P. FELOSZLATÓ HATÁROZAT Együtt maradni? Két esztendővel ezelőtt, júniusban, alakult egy szövetkezet. Egy szövetkezet, mely vastag dossziét, aktacsomagot hagyva maga után, most feloszlik. Sorolhatnánk a visszaéléseket, idézhetnénk a milliónyi jegyzőkönyvből, melyet a járási hivatal, a népi ellenőrzési bizottság, a KPM e két esztendő történetéként feljegyzett. Gondolkodhatnánk azon, hogy milyen egy szállító szövetkezet, melynek teherautói közül legtöbb száz forint eszmei értékkel rendelkezik. Leírhatnánk a fészerhez hasonlítható „szervizt”, és azt a „gebines” közösséget, mely ki tudja, mennyi feketefuvart, s mennyi törvénytelenül szerzett pénzt mondhat magáénak. A két év alatt három vezetőség váltotta egymást, s az utolsó elnök előzetes letartóztatásban van. Mégis — ez a riport egy közgyűlésről igyekszik beszámolni, egy szeptember 19-i közgyűlésről, melyen kimondják: a Budai járási Szállító Szövetkezetei feloszlatják. Racskó István, a járási hivatal elnökhelyettese: „Két év után megállapítható, hogy a szövetkezet nem a törvényes előírásoknak megfelelően működött. Már három hónappal a megalakulásuk után a járási népi ellenőrzési bizottság tartott vizsgálatot, november végén a járási tanács hívta fel a vezetők figyelmét a hiányosságokra, közben több felügyeleti szerv, például a KISZÖV, a bevételi főiigazgatóság, a járási és a megyei rendőrkapitányság folytatott vizsgálatot, s nem tudtak olyan hibát említeni, ami a szövetkezetnél ne fordult volna elő. 1971. december 31-től a KPM Autófelügyelete engedélye nélkül működnek. Hatósági megbí* zott kinevezésével segítséget akartunk nyújtani a talpraál- láshoz, de ez is reménytelen maradt...” (A szövetkezet azért alakult, hogy kielégítse a járás lakóinak fuvarozási igényét. Tevékenységüknek ez azonban csak 6—14 százalékát tette ki. A kocsik a sofőrök házai előtt álltak, telepük nem volt. A 127 tag közül már csak 40 az alapító, s csak 3 lakik Budakeszin.) Miután Rib Sándor, a hatósági megbízott felolvassa a határozatot, megkezdődnek a hozzászólások Behul Tiboi a többi között ezt mondja: „A szövetkezet vagyonának megállapításánál rosszindulatot tételeztek fel. A KPM hiányolja, hogy nincs felvevő irodája a szövetkezetnek, de a meglevőt be kellett zárni, engedély hiánya végett. Szerelőműhelyhez nem kaptunk telket. A határozat indokait a tagság megtárgyalja, s fellebbezéssel fog élni.” Krizsán Zoltán tudomása szerint a KPM Autófelügyelet a februári vizsgálat alkalmával nem talált hibát, és sem a járásban, sem a községben nem fordult elő, hogy a lakosságot ne látták volna eL Még hangos híradót !s használtak a reklám céljára. Bence István csak tisztelni és becsülni tudja kollégáit, akik ilyen állapotban levő kocsikkal dolgozni tudtak. Nap mint nap javítják őket, hogy dolgozni tudjanak velük. „Aki csalt, azt vonják felelősségre, ne attól vonják meg a munkát, aki dolgozik.” Pócsik Gyula vezetőségi tag volt, de ezt a pozícióját a felügyeleti szerv megvonta tőle, hogy milyen hibát követett el, azt nem tudja. Hogyan lehet egy embert elítélni, ha nem bizonyítják be, mit követett el? A tagság nem tehetett arról, hogy a szövetkezetét felszámolják, a felügyeleti szervek a hibákról csak az elnököt tájékoztatták. (Az elnök ellen fegyelmi indult.. Előzetes letartóztatásban van. A községben azt beszélik — a felesége is. Standja volt egy piacon. Történetek szállnak szájról szájra, hogy egyszer nem volt a szövetkezetnek pénze az üzemelési díj kifizetésére, s az elnök „saját zsebből” adott több mint 201 ezer forintot. 1971 májusa óta a vezetője a szövetkezetnek, novemberben 10 ezer, decemberben 20 ezer forint jutalmat szavaztatott meg magának.) Lukácsi Gábor, a járási pártbizottság munkatársa azt mondja — a sorozatos törvénysértéseket már nem lehetett türelemmel orvosolni. A szövetkezetnek fel kell osz- lania, a tagság érdekei is ezt kívánják. Nem volt könnyű így határozni, de a helyzet egyre rosszabbodott. A tagság körében nincs közösségi szellem, csak cinkosság. Most azt mondják, hogy a vezetők nem tájékoztatták a közgyűlést a nehézségekről és a felügyeleti szervek észrevételeiről. A vezetőséget a tagok választották. A felügyelő bizottság, melyet szintén a tagok választottak, semmit sem tett, hogy megszűnjenek a visszaélések, a törvénysértések. A szövetkezet további működésére nincs mód, de a tagság élhet a fellebbezési jogával. Csernyú János szerint a kollektíva segítséget vár, kérik, hogy a fellebbezés felülvizsgálatakor vegyék figyelembe ami itt elhangzott Kérik, hogy ez a kis tagság maradjon együtt, ezután jobban fognak dolgozni. Sokan hozzászólnak, s elmondják, hogy nagyon szeretnének együtt maradni. (Vajon miért? Nincs a szövetkezetnek forgótőkéje, a részjegyek összege hiányzik, nincs termelési és pénzügyi terv, távlati fejlesztés — magyarán: nincs egy fillér sem. Szeptember 8-án 1 millió forint volt a számlán, de az adósság 200 ezerrel több. A vizsgálatok szerint a több mint száz kocsi javításához, karbantartásához szükséges műhely megépítése, felszerelése 5 millió forintba kerülne. S mije van a szövetkezetnek? Lelkes tagsága, olyanok, akik önzetlenül egy közösségben szeretnének maradni? De hiszen mindannyian máshol laknak! A szövetkezet vezetői minden pénzt kiosztottak fizetés, üzemelési költség, jutalom, részesedés formájában. Ellenőrzésre nem volt lehetőség. A községben azt mondják: „ezek annyit kerestek, amennyit nem szégyelltek ...” Hogy a tagok szégyenlősek, vagy nem, arra sajnos bizonyíték nincs. Csupán arra — az elnök nem volt az. Voltak barátai, akiktől nem tagadta a jobb fuvart, s a jobb kocsit, sói a jutalmat sem. Mikor a közgyűlés megszavazott egy összeget, ő még többre javította.) A tagok megfellebbezték a feloszlató határozatot, s második napirendi pontként a volt elnök fegyelmi ügyét tárgyalta a közgyűlés. Tárgyalta volna. Ugyanis a tagság a fegyelmi ügy tárgyalását szótöbbséggel elvetette. (Pedig a fegyelmi bizottságot maguk választották.) Fellebbezésüket a Pest megyei Tanács ipari osztálya elutasította. Tamás Ervin
