Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-18 / 246. szám
FOGADÓÓRÁK Fekete Károly megyei tanácstag holnap, október 19-én, délelőtt 8 órától a gombai, 11 órától a bényei, délután fél 2- től pedig a kávai tanácsházán tart fogadóórát. MONOR Felnőttoklatás Dolgozók iskolája kezdődik a közeljövőben a monori Munkásőr utcai iskolában. Eddig 15-en jelentkeztek, akik szeretnék elvégezni az általános iskola felső osztályait. Csemege a fővárosnak Hat vagon sütnivaló tököt szállít az idén a fővárosi piacokra a monori Kossuth Tsz. MŰSOR MOZIK Maglód: Sátáni ötlet. Nyáregyháza: Halál a kanyarban. Vecsés: Férj, válaszúton. KIÁLLÍTÁS Vecsés, művelődési ház: a vecsési gyógypedagógiai intézet tanulóinaik kézimunkakiállítása. Nyitva naponta, délelőtt 10-től 12 óráig, illetve délután 15-től 18 óráig. MONOD'VIDEB PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM 1972. OKTÓBEK 18., SZERDA Előkészületek az új tanácsválasztásokra Minden községben falugyűlések — Még nagyobb közéleti részvételt A népfrontbizottságok feladatai A Hazafias Népfront idén tartott V. kongresszusa az állami élet és a szocialista demokrácia fejlesztését, az állampolgárok széles körének a közéletbe való fokozottabb bevonását határozta meg egyik legfontosabb feladatként. Erről beszélgettünk Neumann Mihállyal, a Hazafias Népfront járási titkárával. Elmondotta: e célnak megfelelően a közelmúltban a tanácsok és a népfrontbizottságok elkészítették együttműködési megállapodásaikat. Most az a teendő, hogy mind a tanácsok, mind a népfront- bizottságok újból megtárgyalják, esetleg bővítsék, finomítsák a rögzített célkitűzéseket, úgy, ahogy azt a gyakorlati élet kívánja. Legutóbb mintegy 40 százalékban új tanácstagokat váSÜLYSÁP Javult a kenyérellátás Néhány héttel ezelőtt megírtuk, hogy a gödöllői sütőüzem sülysápi kenyérboltjában sok esetben már reggel 9 órakor nem lehet kenyeret kapni, ugyanis a szomszéd falvak lakosai vonattal, autóbusszal már hajnalban ide érkeznek, és türelmesen várnak az üzlet kinyitására. Ezért rendszerint már 9 órára a bolt egész készlete elfogyott. Szombaton délelőtt 11 órakor ismét felkerestem a boltot. Vajon sikerült-e a felmerült panaszra az elmúlt négy hét alatt megoldást találni? Azonnal feltűnt, hogy a vevők sokkal barátságosabb arccal adták egymásnak a kilincset, mint a múltkor. Akkor a polcok üresen tátongtak, most azonban mindenünnen pirosra sült cipók mosolyogtak a vevőkre. Az üzletvezető, midőn meglátott, azonnal készséggel szolgált felvilágosítással: — A Gödöllői Sütőipari Vállalat vezetői — mondotta —, a cikk nyomán orvosolták a közönség jogos panaszát. Egy hónappal ezelőtt Mendéről még nagy hátizsákokkal, batyukkal jöttek ide az emberek. Hihetetlenül hangzik, de volt olyan személy, nem is egy, aki egymaga 50 kiló kenyeret vitt magával. Ilyen ostrom most már nem fenyeget bennünket, mert a sütőipari vállalat bőven ellátja a mendei szakboltot is kenyérrel. Üriban pedig felépült egy szakszerű kenyérbolt. — Megjavult az ellátás nálunk is. Igaz, a hét utolsó napján az igény sokkal nagyobb, mint a más napokon. Emiatt előfordul egy kis fennakadás. A boltos megjegyzéseire a vevők elégedetten bólogattak. Többen helyeslő megjegyzéseket tettek. Helyreállt tehát ismét a nyugalom. Ügyannyira, hogy ebben a nagy békességben a tudósító is meg mer kockáztatni egy megjegyzést: őszintén hiszi, hogy Sülysápon a kenyérellátást ezután csak dicsérni fogja. Krátky László Több bizalmat és segítséget Egyik községünk vezető beosztásban levő tisztségviselője meglehetősen ingerült hangnemben jegyezte meg a minap: „Sehogyan sem értem, hogy miért nem vett részt a sajtó azon a testületi ülésünkön, amelyen a lakosság tájékoztatása szempontjából is fontos dolgokról esett szó...” S mielőtt szóhoz juthattam volna, saját igazát bizonyítva hozzátette még: „Pedig megjelenik az újságban olykor kevésbé fontos eseményről tájékoztató cikk is ...” Nos, a kérdésre akkor én nem válaszoltam, így hadd tegyem ezt most utólag. És teszem azért, mert nem egyedi esetről van szó. Jól lehet igaz, bizony igaz, arról az ülésről, az ott elhangzottakról illet volna, kellett volna tudósítani. Igen ám, csakhogy az éremnek két oldala van ... S nem magyarázkodásul, mégis el kell mondani: a Monor és Vidéke belső munkatársai a legjobb igyekezetük mellett sem tudnak mindenkor, mindenhová eljutni. Ez érthető. Ám a járási pártbizottság és a szerkesztő éppen azért, hogy a Monor és Vidéke hűen tükrözze a monori járás községeinek életét, eseményeit, színes mindennapjait, nagymértékben számít ránk, külső munkatársakra, tudósítókra. És tudósító társaim nevében is elmondhatom: mi a lehetőségekhez képest igyekezünk mindenhol ott lenni, mindenről tudósítani, ami községeinkben történik. Igen, a lehetőségekhez képest! Mert lapunk külső munkatársainak többsége pedagógus, hivatalban dolgozó, vagy gyári munkás. így mégis csak a szabad idő az, amely meghatározója annak, hogy végül is hová jutunk el, s miről írunk. Ezért nem képviseltettük magunkat az egyébként valóban fontos, a sajtón keresztül is nyilvánosságot érdemlő ülésen. Ezek ismeretében — nem titkoljuk —, sajnos megeshet a jövőben is, hogy nem leszünk ott egy-egy eseményen, tanácskozáson, ahol pedig számítanak ránk. És ezért előre is elnézést, megértést kérünk. De a megértésen túl, esetenként nagyobb bizalmat, segítséget is várunk. Bizalmat, hogy ne a „tolakodó”, „szenzációt keresőt” lássák bennünk, segítséget, hogy a lakosság érdeklődésére számottartó tanácskozásra hívjon meg minket, tudósítókat — akár levél formájában is — az adott szervezet, testület. Miért tagadnánk: néha éppen azért maradunk le „valamiről”, mert megkésve, vagy egyáltalán nem szerzünk tudomást fontos tanácskozásról, egyéb más eseményről. Jandó István lasztottak, akiknek sok, eddig ismeretlen problémával kellett megismerkedniök. Az új tanácstagok jól dolgoznak, cselekvőén vesznek részt a tanácsüléseken. Éppen ezért, többet kell velük foglalkozni és többet kell igényelni részvételüket, javaslataikat. 1973-ban ismét tanácsválasztások lesznek. Ez év végén minden községben falugyűléseket tartanak, amelyeket a Hazafias Népfront szervez. A beszámolókat a tanácselnökök tartják: tájékoztatják a lakosságot a ciklus alatt végzett tevékenységről, az elkövetkezendő feladatokról. Ez ismét jó alkalom a lakosság számára, hogy véleményt nyílvánítson, javaslatot tegyen a legkülönbözőbb kérdések, gondok megoldására. A falugyűlésekkel egyidőben tartják majd a tanácstagok beszámolóikat. amelyekben számot adnak tevékenységükről. Ezek szervezéséhez is segítséget nyújtanak a népfrontbizottságok. Sok községben már megalakult a tanács és a népfront közös klubja. Ezek jól is tevékenykednek. Maglódon például rendszeresen megtartják az összejöveteleket, és külön vezetőséget is választottak. Közvetlen és kötetlen beszélgetés formájában megbeszélik a község életét, a fejlesztés lehetőségeit. Arra törekszünk — mondotta a Hazafias Népfront titkára —, hogy minden egyes községben legyenek ilyen klubok. Amint már hírül adtuk, a járás községeiben négyezer jelentkező közül csak 1973 gyereket tudtak felvenni az óvodákba. Tényleges feladata a népfrontbizottságoknak, hogy a tanácsokkal együtt, a községfejlesztési és szé- pítési verseny keretén belül, szorgalmazzák új óvodák építését, a régiek bővítését. Ami legalább ilyen fontos: segítsék az iskolai tantermek számának növelését a lakosság részvételével. Kovács György JEGYZET Mire várnak? A kávai postahivatalban — jól emlékszem rá — jónéhány éve jártam. Már akkor is feltűnően elhanyagolt állapotban volt az épület. A falakat, melyekről hullott a vakolat, salétromos réteg borította. Most mi a helyzet? Ugyanaz. Azt mondják, 60 ezer forintot szánt a Budapest-vidéki Postaigazgatóság az épület felújítására. De hol van ez a pénz? ... Továbbra is hullik a vakolat, és az épületben élet- veszélyes dolgozni. Vajon mikor végzi el a posta az épület felújítását? (gér) Nemtörődömség vagy felelőtlenség? A monori járás az utóbbi években mint a sorból lemaradt ember, nekirugaszkodva kezd felzárkózni a megyei legjobbak közé. Óvodák, iskolák, lakótömbök. Üj bekötő utak, korszerű tsz-központok. Üzemek és gyárrészlegek, járdák, vízművek és csatornák. Üzletek, szolgáltatóházak és még felsorolni is hosszú lenne, mi minden épül. Látjuk és lépten-nyo- mon tapasztaljuk a változást. A fejlődő és városiasodó nagyközségek, a csinosodó falvak kulturáltabb létfeltételeket teremtenek az ott lakók részére, de egyben meg is követelik létesítményeik védelmét, a még meglevő közöny és nemtörődömség megszüntetését. Mert ilyenek, ha egyre inkább szűnőben is, de vannak. Monor új autóbuszpályaudvarán az ablakok alatt körben műkő párkány van. A 4-es megállóhellyel szembeni részen durván vésett szöveg: Laci. Nem, nem tévedtem, nem kaparás, nem firkálás, hanem kimondottan vésett szöveg. Az ilyen vésés zajjal jár. Biztos volt, aki látta és hallotta is, mert kellett hallani. Hát akkor miért hagyta, miért tűrte? A falvak menti erdőszélek, utak környéke sok helyen telis-tele van szeméttel. Lovas kocsikkal kihordott szemétkupacokkal. Valakik kihordták. Valakik látták, amikor ledobálták. Akkor miért hagyták, miért tűrték? Játszóterek is épülnek, amelyeken hintákat és egyéb eszközöket helyeztek el. Egyik nap csak a lánc, másnap már az egész hinta eltűnik. Egyre több padot helyeznek ki a községekben évről évre. És nem egyet leszerelnek, vagy éppen ketté fűrészelik a tám- fájukat. Erőteljesen szaporodnak a községekben a kiültetett kis fák — díszfák, gyümölcsfák is —, közülük sokat, néha egész sorokat kettétördelnek. A virágokat, korlátokat letapossák. Közégőket csúzliznak ki. Kitörik a buszvárótermek ablakait. A falakat leverik, és így tovább ... Ezeket senki nem látja? Egyetlen ember sem látott még ilyen felelőtlen rongá- lót? Nem hiszem! Csaknem törődnek vele. Nem akarják jelenteni az illetékes tanácsoknak. Mert mire másra lehet következtetni a tények birtokában, a valóság láttán, hiszen a tanácsok éppen ezen a területen tudnak szabálysértés címén a legkevesebb embert felelősségre vonni. Miért? Mert nem jelentik! A tettes ismeretlen marad. A rendőr, vagy a tanács tisztviselői nem lehetnek mindenütt jelen. De azok a járókelők, akik látják, akik éppen jelen vannak, miért nem akadályozzák meg, miért nem figyelmeztetik a rongálót? Ez nemcsak állampolgári kötelessége minden embernek, hanem saját bőrére menő és saját pénzével való felelőtlenség is. Hanyag kezelés. Mert a tanácsok mint a községek gazdái, miből létesítették ezeket? Miből hozzák rendbe, vagy pótolják a károkat? Költség- vetésükből és fejlesztési alapjukból. Ezek legfőbb forrása pedig az adó, és a községfejlesztési hozzájárulás, amelyet évről évre kivetnek, amelyet mindeniki be is fizet. Saját zsebünkre megy tehát a játék, mindenkinek külön-külön kárára is, mert a javításra, a helyreállításra és a pótlásra fordítandó összegeket valahonnét, valamilyen más címre tervezett helyről elveszik. El kell venniük. A következménye tervelmaradás, valamely létesítmény megépítésének hiánya lesz. Esetleg kevesebb pad, kevesebb közégő, vagy járda... Tehát a nemtörődömség, a közöny előbb, vagy utóbb megbosszulja magát embertársainkkal és saját magunkkal szemben is. Éppen ezért több is annál: felelőtlenség magunkkal és a közvetlen szűkebb hazánkkal, községünkkel, lakóhelyünkkel szemben. Kovács György KÖNNYEK A monori öregek napközi otthonában összecsendültek a poharak: Pista bácsit köszöntötték, 78. születésnapján. Meghatódott, s a sarokba húzódva elmesélte az életét, a buktatókat, amiket nehéz volt átlépnie, az örömöket, amiket jó ilyenkor felidézni. Munkatársunk feljegyezte szavait, azt is, amikor Pista bácsi könnyekkel a szemében, a feleségéről ^beszélt. Az asszonyról, aki jó- ban-rosszban kitartott mellette, aki nélkül nem lenne teljes az élete. Kórházból várja haza, türelmetlenül. Félti, aggódik érte, hiszen a legerősebb kötelék fűzi össze őket: az évtizedek edzette szeretet. A felesége hazajött a kórházból. Sírt, amikor elolvasta az újságban Pista bácsi szavait. De nem a meghatottságtól. Hosszú ház, a léckapu belsejére görbe botot akasztottak. Az udvarról nyílnak az ajtók, az egyik a konyhára, a másik a kamrára. A harmadik félfáját kerti ciprussal fonták körül. Hetekkel ezelőtt még zöldek lehettek a lombok, most már virgácsokká aszott minden ág. Mögötte Pista bácsi lakik. Az első ajtó Terus néni lakásának bejárata. Külön élnek, nem szólnak egymáshoz, nincs mondanivalójuk. A néni fát aprít az udvaron, az öregember a kamraajtóban ül. Nem néznek egymásra, még véletlenül sem. A néni sír. Peregnek szeméből a könny ele, szégyelli, elfojtaná, nem sikerül. — Nem is tudom, miért mondott ilyeneket. Mindenki megállított és sajnálkoztak, hogy ez talán gúnyolódás? Tizenhárom éve nem beszélünk, pénzt sem kapok tőle. Egyszer szóltam csak, hogy legalább száz forintot adjon a nyugdíjából, annyi törvény szerint is járna nekem... Akkor azt mondta, megöl. Egy hétig nem is mertem hazajönni, rokonoknál maradtam, ők is azt mondták, jobb, ha most náluk maradok, mert még rámtöri az ajtót. Azóta nem is kérek én semmit, jobb a békesség. Hetven éves elmúltam. Házakhoz járok takarítani, mosni, főzni. Amíg bírom, eltartom magam. A gyerekeknek megvan a maguk baja. A fiam már mondta, hogy költözzek hozzájuk, de másik faluban laknak, nem megyei el innen. Most már leszerelt az unokám, én neveltem kicsi kora óta, itt van velem. De hát neki is kell, amit keres, fiatal még, öltözködnie is kell... Megvagyunk. Csak az fáj, hogy ilyen szépeket mondott, és semmi, semmi nem igaz belőle, nem is volt igaz soha. Tizenhét éves voltam, amikor hozzámentem. Akkor olyan világ volt, hogy akkor adták a lányt, ha kérték, és nem akkor, ha ő is menni akart... Ha visszagondolok ... Jól ismerik őt az emberek. Hogy milyen volt mindig, és milyen a sorsunk most... konyhával várja az urát, és nincs otthon?... Békülni... Tudom én, hogy azt kellene. De ő nem nagyon szorgalmazza, hogy vigyem vissza azt a konyhaszekrényt... Így aztán ... Külön vagyunk. Tizenhárom éve. Tudják ezt az emberek. De mégsem hazudtam. Nem mondhattam én azt, hogy nem szeretem a feleségemet. Ha egyszer szeretem ... Meg a kórházból is vártam haza. Sokat van kórházban, és hát csak várja az ember... Gyömrő Újabb zenei klub alakult Komolyzenei klub alakulta napokban a gyömrői művelődési házban, a beat-zenét kedvelő magnósklub társaként. Az öregember nagy kék szeme csupa könny. — En arról beszéltem akkor, hogy régen milyen volt. Hogy milyen jól éltünk a feleségemmel. Nem akartam elmondani, hogy élünk most, mert minek? Ö házakhoz jár dolgozni, én meg megvagyok itt magammal, és eljárok az öregek napközijébe. Hogy ne legyek annyira egyedül. Régen ide százak jártak, pékség volt ez a ház, itt volt a család is, hát most aztán ... Amikor ide hátra költöztem, okom volt rá. Hazajöttem, és hideg volt a konyha, nem egyszer, nem 1 kétszer. Egy feleség hideg Közlekedem a két ajtó között, meddő béketárgyalás. A néni könnyei folyton megújulnak. — Azt mondta, hogy próbált már békülni? De hiszen ez nem igaz! Egyszer üzent a lányommal, hogy ideadná a | nyugdíját, ha beosztom. Nem mondhattam igent, jól tudtam, mi lenne a vége! Egyszer el volt törve a csuklóm, nem tudtam dolgozni menni sehova, akkor ő kétezer forintot keresett, s egy fillért nem adott, mert „elkölteném”. Most osz- szam be a 700 forint nyugdíját, s kezdődjön újra a háború? Az öregember lefelé fordított vödrön ül, összeszorítja a térdét, egymásba kulcsolja az ujjait. — Megleszünk mi már így. Ha eddig is megvoltunk. De én azért akkor is igazat mondtam. És nem folyt még el annyi könny, amennyit ez a négy fal látott már az én szobámban ... Könnyek. Az egyik konok a fájdalomból, a másik a valóságot mindenáron szépíteni - akarásból táplálkozik. Nem lehet letörölni őket Koblencz Zsuzsa KOSÁRLABDA Egy győzelem — egy vereség Budai Pedagógus—Monori SE NB III. férfi 89:79 (46:42). A hazai csapat az idei legjobb játékával is vereséget szenvedett, noha sem gyorsaságban, sem technikában nem maradt el a fővárosiakká’ szemben. Azt azonban el kell ismernünk, hogy a vendégek a kosár, illetve a palánk alatt jobbaknak bizonyultak. Jók: Antal, Gulyás, Pozsonyi, Zátrok. ★ Monori SE—Nagykátai VMSK NB III. női 63:29 (28:19). A monori kosaras lányok folytatták jó szereplésüket. Szünet után szinte ellenállhatatlanok voltak: egymás után vezették a jobbnál-jobb támadásokat, amelyek majdnem mind kosárral fejeződtek be. Kosárdobók: Benkő (20), Vitéz (15), Bokros (9), Kocsis- né (6), Bajkai (7), Antal (6). Jók: Antal, Bajkai, Benkó, Kozák. (vitéz) A DEMASZ VÁLLALAT monori kirendeltsége (MONOR, DEÁK F. u. 12.) telvesz VILLANYSZERELŐ SZAKMUNKASOKAT, valamint SEGÉDMUNKÁSOKAT.
