Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-18 / 246. szám

1972. OKTOBER 18., SZERDA FEST MEGYE I kJCirltip Igyekeznek biztosítani az üzemanyag-ellátást Az időjárás is segíti az őszi munkákat Kedden a MÉM-ben ülést tartott az őszi mezőgazdasági munkák meggyorsítására lét­rehozott operatív bizottság, [ amely megállapította, hogy a í kedvezőre fordult időjárást jól 1 kihasználták a mezőgazdasági nagyüzemek. Mindenfelé teljes erővel dolgoznak a vetésen és a betakarításon, de még sokat kell tenniük azért, hogy behozzák azt a ki­esést, amit a növények késői beérése és a nyári munkák el­húzódása okozott. A búza ter­vezett vetésterületének 40 szá­zalékában van földben a ve­tőmag. Tavaly ebben az idő­szakban már előbbre tartottak a gazdaságok, ezért most min­den erőt összpontosítani kell a vetésre, ellenkező esetben no­vemberre húzódik át a munka egy része. Az elmúlt héten több megyében gondot okozott, hogy az üzemanyag-állomáso­kon nem volt elegendő gázolaj, emiatt a gépek egy részét le kellett állítani. Az ÁFOR gyors intézkedésére a nagy forgalmú helyeken háromműszakos munkára rendezkedtek be & a tartálygépkocsik éjjel-nappal szállítják az utánpótlást. A népfront feladatai jelentősek az oktatáspolitikai határozatok végrehajtásában Folytatás az 1. oldalról) Pest megye nyári kulturá­lis programjainak • és az év- í fordulók megrendezésének ta­pasztalatait, valamint az pk- tatásról szóló vitaanyagot néhány héttel ezelőtt megtár­gyalta a népfront megyei el­nöksége; s akkor élénk vitát váltottak ki. Várható volt tehát, hogy hasonló érdeklődés követi azokat a népfrontbizott­ságban is. Tegnap ez a várakozás be­igazolódott. Nem kell hossza­san keresni a magyarázatot. Pest megye lakóinak és láto­gatóinak eddig még egy év­ben sem tapasztalt gazdag kulturális programot kínált a nyár — ezt hangoztatta Fá- ! bián Zoltán —, tízezrek vet- ■tek részt a rendezvényekén, s alkottak azokról véleményt. Az általános tennivalókat a népfront V. kongresszusa is tmegfogalmazta: „Társadalmi 'segítséget nyújtunk a fiatalok felelős állampolgárokká való neveléséhez, pályakezdésük­höz, társadalmi problémáik megoldásához”. Számtalan konkrét terület van, ahol a népfront közreműködhet. Min­denekelőtt — miként felszó­lalásában Hargitay Károly, a Pest megyei Tanács művelő­désügyi osztályának vezetője hangsúlyozta — magának a határozatnak a megismerte­tésében. Sokat segíthetnek a népfront keretében működő szülői munkaközösségek, az üzemi kollektívák („Egy üzem, egy iskola”), a népfrontbizott­ságokban tevékenykedő peda­gógusok, és még lehetne so­rolni. Nem volt véletlen tehát a felvetett kérdések iránti fo­kozott érdeklődés, s az is ért­hető, hogy a felszólalók többsége az oktatási kérdéseket bon­colgatta. Erőss Jánosné, a ceglédi vá­rosi nőbizottság elnöke a ha­tékonyabb iskolai munka egyik segítségeként említet­te az iskolai tanulóköröket. Bella György, a népfront szentendrei járási elnökségé­nek tagja a szülői munka- közösségek felelősségéről be­szélt. Mint mondotta, a jövő év elején a népfront össze­hívja az szmk-vezetők par­lamentjét, a feladatok, tenni­valók megbeszélésére. Kovács András ceglédi iskolaigazga­tó példákat sorolt oktatásunk hiányosságainak illusztrálásá­ra, Horváth Lehel nagykőrösi iskolaigazgató hangoztatta: A népfront bátorítsa a szülőket, legyenek véle­ményt mondók, tanács­kozó partnerek az iskolá­ban is! Kovák Imre, a fót-kisalagi is­kola igazgatója egy, a közel­jövőben bevezetésre kerülő új számtantamítási módszer lárgyi feltételeinek időben taló megteremtésére hívta fel & figyelmet. Bernáth Tibor, a népfront szentendrei városi bizottságá­nak titkára a város munkás­ságának véleményét tolmá­csolta: túl sok szó hangzik el a hátrányos helyzetben levő gyerekekről, többet kell tenni a hátrány megszüntetésére. Furuglyás Géza, a népfront gyömrői elnöke elmondotta, a tervek szerint a művelődési házat jövőre úgynevezett audió-vizuális köponttá fej­lesztik, segítve ezzel a szem­léltető eszközök hiányával küzdő iskolákon. A felszólalásokra Fábián Zoltán, illetve dr. Barna La­jos válaszolt, majd a bizottság elfogadta a beszámolókat. Deregán Gábor SZOT-vezetők látogatása Pest megyében A Szakszervezetek Országos Tanácsa titkárságának tagjai látogatást tettek Pest megyé­ben és megbeszélést folytat­tak a megyei pártbizottság, a szakszervezetek és a megyei tanács vezetőivel, a megye szervezett dolgozóinak szociá­lis, kulturális helyzetével kapcsolatos kérdésekről. A megbeszélésen részt vet­tek: Gál László és Virizlay Gyula, a SZOT titkárai, Vas János, a SZOT szervezési és káderosztályának vezetője, Jámbor Miklós és Barinkai Oszkámé, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkárai, dr. Mondok Pál, a me­gyei tanács elnöke és dr. Csicsay Iván elnökhelyet­tes, dr. Dobi Ferenc, a Szak- szervezetek Pest megyei Ta­nácsának vezető titkára, Ko­vács István és Godó János titkárok. KGST-tanácskozás Jelentős nemzetközi tudo­mányos tanácskozás zajlott le Budapesten. Nálunk tartotta hatnapos tudományos koordi­nációs ülését a KGST tudo­mányos és műszaki kutatá­sokkal foglalkozó bizottságá­nak egyik munkacsoportja. Az ülésen az ipari vállalatok és .egyesületek irányítási és szervezési kérdéseiről folyó kutatásokat koordináló inté­zetek vezetői és legkiválóbb szakemberei vettek részt. Az ülésszakot az együttmű­ködést magyar részről koor­dináló Magyar Tudományos Akadémia ipargazdaságtani kutatócsoportja rendezte. Növények — zene — torna Munka a szalag mellett A NEURÓZISBAN SZENVEDŐK TÖBBSÉGE NŐ Neurózis = idegrendszeri be­tegség. Ennyit tud róla az em­berek többsége, s talán még azt is, hogy főképp a futósza­lagok medlett fordul elő. Azt már csak kevesen sejtik, hogy miatta hagyják ott a dolgozók 5—6 éven belül a szalagot, s csupán minden tizedik marad tíz vagy annál több évig hű munkahelyéhez. A pszichológus véleménye A neurózisról beszélgetek dr. Hódos Tiborral, a Magyar Pszichológiai Társaság üzemi pszichológia szekciójának elnö­kével. — A neurózis tulajdonképp az egyre mélyülő és terebélye­sedő munkamegosztás egyik „járulékos betegsége”. A tö­meggyártás alapja: a munka­folyamat apró elemekre, azaz részelemekre bontása, ez ugyan minimális fizikai és mi­nimális szellemi munkát je­lent, mégis pontosan azért okoz erős kifáradást, mert az ideg­rendszernek csak egy kis terü­letét „foglalkoztatja”, de azt intenzíven. A tőkések annak idején nem törődtek dolgozóik egészségével. Az volt a fontos, hogy a végzendő műveletet mi­nél hamarabb megtanulják, és minél automatikusabban csi­nálják. A futószalagon — mert a munkafolyamat ilyen elemi részei csak ott végezhetők — gazdaságos a termelés, viszont az ott dolgozókra káros a vál­tozatlan részfeladatok szünte­len ismétlődése. Ezek az is­métlődések nem pusztán elfá­radást, ihanem az egyhangúság miatt fokozott elfáradást vál­tanak ki, és közben nemcsak a tevékenység tartalma, hanem Tárolni vagy megsemmisíteni? Túl szép a termés káposztából KÉT SZÖVETKEZET GONDJA VECSÉSEN Az országgyűlés őszi ülés­szaka úgyszólván visszhang­zott a zöldség sorsától: a föl­szólaló 31 képviselő közül 21 foglalkozott a témakörrel. Nem újkeletű mondás, hogy Pest megyében a növények ter­mesztésének nagyok a hagyo­mányai, s az is eléggé köztu­dott, hogy az országos tenden­ciának megfelelően a megye­beli tájakon is apadt a termő- terület. Mindenképpen a jó adottságú vidékek közé tarto­zik e tekintetben a monori já­rás, de legalábbis annak egy része. Miként Guba Pál, a já­rási pártbizottság első titkára újságolja, az elmúlt két év­ben már megfordult a kedve­zőtlen folyamat, 350 hektárral gyarapodott a zöldséggel elül­tetett föld, s 2900 hektárra nőtt. Ugyanígy helyénvalónak mondható, hogy a termelőszö­vetkezetek önmaguk dolgozzák föl e növények egynegyedét. Az időjárásban a magyarázat S ha erre a tennivalóra szo­rítkozik vizsgálódásunk, akkor ugyan emlegethetnénk-e jobb példát Vecsésnél, amely példát ugyebár nemcsak napjaink­ban s nem is pusztán Pest me­gyében ismeri szakember, s káposztakedvelő egyaránt. Való igaz: a vecsési káposz­ta — fogalom. Ebben a húsz­ezer lelkes nagyközségben a lakosság 20 százaléka él a me­zőgazdasásból, ami hozzávető­leg megfelel az országos át- lagkápnek. Ez a húsz százalék két termelőszövetkezetben tö­mörül, a Zöldmezőben és az Ezüstkalászban. Az előbbinek például 216 hektár a zöldség­területe; paradicsomot, ubor­kát, tököt is termesztenek a három kertészetben — közü­lük kettő öntözhető —, de a káposzta dominál. Négyszáz vagon az idei termés, amiből 120 vagonnyit maguk savanyí­tanak. — Hatvan vagon sorsa kér­déses még — tűnődik Moór Nándor, a Zöldmező Tsz elnö­ke, de ifjabb kollégája, az Ezüstkalász Tsz elnöke, Dob- rovitz József, már így toldja meg az aggodalmat: — Mi már megsemmisítettünk 50 vagon- nyi káposztát... Ejha! Most, amidőn, lám, a parlamentig ajzik a vita, így jobbára a termelőket hibázta­tó panasz — nos, akikor a meg­semmisítés sorsára jut a ká­poszta? Az történt, hogy csu­pán a vecsési Ezüstkalász Tsz- ben vagy 500 mázsa termett a várt 180 helyett — az időjá­rásban keresendő a magyará­zat. Ráadásul tavaly magas volt a káposzta ára, ezért az idén sokan foglalkoznak vele: a két szövetkezet együttes pro­duktumának legalább kétsze­rese megterem még a falu há­zikertjeiben! Hirtelen az úgy­nevezett sertésciklus hullám­zása rémlik föl előttem, ott is hasonló erők — ingadozások a jellemzők. Meg is jegyzi az egyik elnök: — Jövőre pangás lesz, akkor kell majd termesz­teni! Miért nem olcsóbb? Mondhatnánk, kifejezetten a káposztát senki sem rekla­málja a különféle panaszfóru­mokon, meggondolandó azon­ban, hogy ha sok van valami­ből, ugyan miért nem adják olcsóbban? A még nem sava­nyított, tehát az úgynevezett édes káposztáért kilónként egy forintot kap a termelőszövet­kezet. ám ezért a pénzért már be is kell vinni Pestre. A Fény utcai és egyéb piacokon 8 fo­rintért árusítják a savanyított káposztát, de Moór Nándor kalkulációja szerint 3 forint­nál többe nem kerülhet a föl­dolgozás. (Fűtés, veszteség, és íw tovább.) Vagyis a kereske­dő tiszta nyeresége 5 forint °gv kiló káposztán — nem sok ez egy kicsit? Nem állom meg, hogy ismét a parlamenti vitára, éspedig dr. Molnár Bélának, a Kerté­szeti Kutató Intézet főigazga­tójának fölszólalására ne utal­jak, amely elsősorban a keres­kedelmet marasztalta el zöld­ségügyben. főként az effajta árrések miatt! időbeli folyamata is monoton­ná válik. — Valamiképp tudná érzé­keltetni ezt az egyhangúsá­got? — Például egy számmal. Képzelje csak el, hogy akad olyan üzem, ahol műszakon­ként tízezerszer ismétlődik ugyanaz a művelet. A monotó­niát sok helyen a környezet rendkívüli ingerszegénysége is fokozza: például, ha a szalag mozgó és álló része egyforma színű, ha sehol sincs egy élén- kebbre festett terület, egy nö­vény, amin a szem megpihen­het, vagy nem szakítja meg soha egy kis zene a gépek mo­noton zúgását. — Ügy tudom, hogy hazánk­ban nem a monotónia a legje­lentősebb idegrendszert káro­sító tényező, hiszen a szalagok üteme általában megfelelő, s a munka még nem specializá­lódott túlságosan. — Hadd, szakítsam félbe. Amikor a futószalagok ütemé­ről beszél, nyilván arra gon­dol, hogy nem túl gyorsak, a dolgozóknak nem kell hajszol­niuk magukat. Ez így igaz, azonban az is hiba, hogy a szalagok egész nap egyenlete­sen mozognak, nem igazodnak az ember életritmusához. Már­pedig nagyon fontos, hogy reg­gel és ebéd után lassabban, délelőtt és délután gyorsab­ban menjen a szalag, hisz a reggeli 80 százalékos teljesít­mény 2—3 óra múlva 100—120 százalékra ugrik, délben ismét csökken, majd délután újra emelkedik. A munkatempóval együtt az érzelmi, akarati el­lenállás is megnő, fokozottab­ban érzik a fáradtságot, a munkától való elidegenedést. Ha összehasonlítjuk a válto­zatos fizikai munkát végzőket az egyhangú körülmények kö­zött dolgozókkal, akkor azt ta­pasztaljuk, hogy az utóbbiak kevésbé éberek, szinte szende­regnek tevékenységük közben. Ezzel együtt a vegetatív funk­cióik is lelassulnak: csökken a pulzusszámuk és a vérnyomá­suk. Ugyanakkor nő a selejtes munkadarabok mennyisége. Talán éppen azért, mert egyébként igen könnyű, álta­lában ülő munkáról van szó, többnyire nők dolgoznak a sza­lagok mellett. A textiliparban a futószalagon dolgozók 100, a vasiparban 84.5 százaléka nő, s mivel rájuk hárul az ottho­ni műszak is, ■ nem csoda, hogy nehezebben viselik el a mono­tóniát, ingerlékenyebbek. — Hogyan alakul a neurózis sós megbetegedések száma? — Lassú ütemben ugyan, de nő. Jelenleg a különböző ipar­ágakban fizikai munkát vég­zők egyharmada szalag mellett dolgozik. S körülbelül négy-öt százalékuknak van ideges pa­nasza. Egyes iparágakban azonban az átlagosnál jóval többen szenvednek neurózis­ban. A ruházati iparban min­den tizenhatodik dolgozó. De még a ruházati iparon belül is vannak olyan gyárak, amelyek elviszik a „pálmát”, a Buda­pesti Fehérnemű Gyárban pél­dául 1961 és 1967 között min­den hetedik, szalag mellett dolgozónak neurózisa volt. — Hogyan lehet megelőzni a pszichés elfáradást? — A monotónia oldásával. Ennek egyik módja a művele­tek széttagoltságának enyhíté­se vagy a tevékenységcsere, például a munkát maga admi­nisztrálja a dolgozó, esetleg minőségét is ellenőrzi. Sok esetben a szünetek sűrítése is eredménnyel jár, a monotónia­hatás ugyanis azonnal megszű­nik, amikor abbahagyják a munkát. Az egyhangúságot jól oldja a változatosan kialakí­tott munkahely is. Hogy látják az üzemekben? Ezek tehát a lehetőségek. És vajon élnek-e vele megyénk vállalatai? ÉVIG CEGLÉDI ÜZEME, KOVÁCS KÁROLY IGAZ­GATÓ: — Dolgozóink panaszain kí­vántunk segíteni, amikor más­fél évvel ezelőtt összevontunk több részműveletet. Rájöttünk ugyanis, hogy amennyire in­dokolt szalagon végezni az elektromotor-szerelést, annyi­ra indokolatlan a tekercselés folyamatát részekre szabdal­ni. Az előzőleg kialakított 22—24 részműveletet öt mű­veletcsoportba vontuk össze (azaz 9600 helyett nem egé­szen kétezerre csökkentettük az ismétlődések számát), dol­gozóink tehát hosszabb mű­veletsort végezhetnek. A rész­műveletek összevonása nem­csak azzal az előnnyel járt, hogy csökkentek a panaszok a monoton munkára, hanem a termelékenység is emelkedett. AZ IRODAGÉPTECHNIKAI VÁLLALAT NAGYKÖRÖSI TELEPE: Több embertől is megkér­deztem: monotonnak érzik-e munkájukat. Szinte valameny- nyien nemmel feleltek, s mind­járt meg is magyarázták az okát. Nálunk csak 20 per­cenként ismétlődnek meg a műveletek, a környezetük is nagyon kellemes: színes falú, világos, növényekkel díszített teremben dolgoznak, és mivel állandóan újabb, korszerűbb termékek gyártását kezdik meg, nem tudnak ráunni mun­kájukra. Amúgy is egyszerre három-négyféle irodagép sze­relése folyik, s aki jól elsajá­tította az egyszerűbb számoló­gépen végzendő műveleteket, azt bonyolultabb gépek sze­relésével bízzák meg. A dol­gozók java része néhány év alatt az üzem valamennyi ter­mékével megismerkedhet, mégpedig szervizműszerész fokon. Kétségtelen azonban, hogy a fogyasztó senki kedvéért nem emeli káposztafejadagját. Ezt mondja Tiborcz György is, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium zöldség-, gyümölcs- és borgazdasági osz­tályának helyettes vezetője, akihez a vecsésiek panaszával bekopogtattam. „Tavasszal megoldódik a sorsa" — Ha száraz az időjárás, úgy alacsony káposztából a termésátlag, ám az idén, a sok csapadék következményeként, országosan 25—30 százalékkal több termett. A vecsésiek ká­posztás emberek, de nyolc fo­rint alá az utóbbi években nem esett a savanyúkáposzta ára, s korlátlanul fogyott. Ta­vasszal megjelentek az öntözé­si felhívások, akkor valószínű­leg úgy kalkuláltak a vecsési emberek is, hogy nosza, min­dent bele a káposztába, meg­keressük a világ pénzét. Csak­hogy bejött az eső, így nem­csak ott lett káposzta, ahol — mint Vecsésen is — öntözni kénesek, hanem az ország más vidékein is. Márpedig főként a disznóölések, valamint húsvét táján fogy elsősorban a ká­poszta. a magas kínálat leve­zetésére itthon nincs mód egyelőre. Kínálkozott egy je­lentősebb szovjet exporttétel, de úev látszik, ebből nem lesz semmi. A jugoszlávok érdek­lődnek. át is vennék a káposz­tát. de fizetésbeli gondok van­nak. — Mit tanácsolunk hát a vecsésieknek? Csakugyan sem­misítsék meg káposztájukat? — Én azt mondom: nem kell megsemmisíteni, tárolják a káposztát, tavasszal megoldó­dik a sorsa! Nem s2abad fej­vesztetten cselekedni, abból csak veszteség származik. A káposzta nem ötperces áru; míg a paradicsom például két napot, ha kibír, a káposzta jól eláll. A pánikból tehát van kiút, ez pedig: a tárolás. Keresztényi Nándor MÁJUS 1. RUHAGYÁR. CEG­LÉD, SZŰCS LAJOS TELEP­VEZETŐ: — Több mindennel próbál­koztunk, volt, ami bevált, volt, ami nem. A munkater­mek falait más-más színűre festettük, műszakonként há­romszor tartunk egészség- ügyi szünetet, s ha az asszo­nyok kérik, a központi hang­szórón zenét is sugárzunk. Többször kísérleteztünk tor­nával, de sajnos nem sikerült bevezetni. Az egyhangúság ellen hat az is, hogy viszony­lag kis, 150—500-as szériákat gyártunk, így egy-egy szalag 3—4 fazonon dolgozik havon­ta. ★ Három helyen jártunk tehát, s mindenhol megpróbálják csökkenteni a monotóniát, egy valamiről azonban megfe­ledkeztek nemcsak itt, más­hol is a megyében. Általános tapasztalat, hogy — egy-két kivételtől eltekintve — az üzemegészségügyi szolgálat nincs megfelelően tájékozódva a szalagmunkán dolgozók egészségügyi állapotáról, s az újonnan jelentkezőket sem vizsgálják meg, alkalmasak-e szalagmunkára. Az idegrendszert károsító tényezők között, persze, nem a monotónia az egyetlen. Az is kihozza a sodrukból az em­bereket, ha nincs biztosítva a folyamatos termelés, és a munka egészségügyi feltételei nem adottak. Sok helyen a szükségesnél kisebb a ventillá­torok és elszívóberendezések kapacitása, ezért a műhelyek melegek, levegőtlenek. Más­hol viszont, mint az Egyesült Izzóban, már olyan szalagmű­hely is van, ahol nemcsak fordítható ablakok és nyitható tetőszerkezet teszi kelleme­sebbé a klímát, hanem a leg­melegebb munkahelyen és szivattyúknál még zuhanyozni is lehet munka közben. Czibor Valéria

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents