Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-03 / 233. szám

2 1972. OKTOBER 3., KEDD “V/llf»Hap FÓKUSZ Észak Dél ellen - Dél-Arábiában MOHAMMED Ali Nasszer Hasszani, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság (Dél- Jemen) miniszterelnöke és hadügyminisztere vasárnap parancsot adott az észak-je­meni fegyveres erőkkel harc­ban álló alakulatoknak, hogy szüntessék be a tüzet. Erről üzenetet juttatott el az észak­jemeni hadsereg parancsno­kaihoz, egyben felszólította az észak-jemeni kormányt, hogy alakítsanak vegyes bizottsá­got az incidensek kivizsgálá­sára. HASSZANI nyilatkozatában leszögezte, hogy a Jemeni Arab Köztársaság (Észak-Jemen) szaud-arábiai alakulatok támo­gatásával indította meg a har­cot a Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaság ellen. Szaud- Arábiának az volt a célja, hogy „nyílt háborúba sodorja Sanaat és Adent”. A harcok­ban öt dél-jemeni falu elpusz­tult, és számos polgári személy életét vesztette — szögezte le. Utalt rá, nem első ízben for­dult elő, hogy Észak-Jemen megtámadta a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságot. ÁM HÉTFŐN a Jemeni Arab Köztársaság (Észak-Jemen) bejrúti nagykövetsége hivata­losan Is megerősítette, hogy a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság (Dél-Jemen) csa­patai ötnapos harc után elfog­lalták a kulcsfontbsságú Qa- taba észak-jemeni határvárost. A DÉLIEK tűzszüneti felhí­vását ugyanis az északiak , ka­tonai parancsnokai visszauta­sították, és a fegyveres össze­csapások hétfőn is folytatód­tak. Husszein A1 Masouri, az 'északi csoportok főparancsno­ka, az ország ifjúságához for­dult és a harc folytatására szólította fel őket. AZ IMPERIALISTÁK a Je­meni Népi Demokratikus Köz­társaságban akadályt látnak a kőolajban gazdag dél-arábiai területek fölötti teljes ellenőr­zésük útjában, s ezért az arab reakció segítségével egyre fo­kozódó politikai és katonai nyomást gyakorolnak a fiatal köztársaságra. Az amerikai és az angol monopóliumok a Per­zsa-öböl mentén elterülő feu­dális fejedelemségekből nagy mennyiségben termelnek ki kőolajat, és ez most különö­sen értékessé vált számukra az Iraq Petróleum Company államosítása után. Ráadásul Anglia, amely a háború utáni években védelmezte a Perzsa­öböl mentén és Dél-Arábiában az imperialisták közös érde­keit, ma már egymagában nem képes erre. Ez magyarázza, hogy az imperializmus mind nagyobb szerepet szán a reak­ciós arab köröknek. ARÁBIA déli részében a reakció fondorlatai az utóbbi időkben különösen fokozódtak és kísérletek történnek, hogy frontális ellentámadásba men­jenek át az egész arab felsza­badító mozgalom ellen — ol­vashattuk szombaton a moszk­vai Szovjetszkaja Rosszijában. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságot érintő közvet­len fenyegetéseket a hazafias arab körökben összefüggésbe hozzák az Egyesült Államok diplomáciájának tevékenysé­gével, elsősorban azokkal a tárgyalásokkal, amelyek jú­nius közepén zajlottak le Wa­shingtonban, Laird hadügymi­niszter és Ibn Abdul Aziz Asz- Szaud, Szaud-Arábia hadügy- és légügyi minisztere között. A HAZAFIAS arab közvé­lemény azonban mindjobban megérti, hogy az izraeli ter­jeszkedők agresszív cselek­ményei az arab világ északi részében és az imperialista barát reakció fokozódó fellé­pése az arab világ déli terü­letein összefügg egymással: a szálak az imperialisták kezé­ben futnak össze. Az izraeli militaristák és az arab reak­ció szemlátomást összehangol­ják akcióikat, közös gazdájuk az imperializmus érdekében. A. B. T. Miki Moszkvába látogat KOPPENHÁGAI VASARNAP HÉTFŐ Vasárnap 75 ezren tüntettek Koppenhágában az Európai Gazdasági Közösségbe való belépés ellen. Dánia népe hétfőn szavazott az EGK-ba történő belépésről. Ez a felvétel is Koppenhágában készült: hosszú sor egy szavazókörzet előtt. A szavazás végeredménye lapunk zárta után, éjféltájt válik ismertté. Szombaton délután katonai tiszteletadás mellett, Fidel Castro miniszterelnök jelenlé­tében temették el Havannában Pedro Sarria századost, aki 1953. július 30-án, akkor még a batistahadsereg hadnagya­ként, megmentette a forrada­lom későbbi vezérének éle­tét. Sarria — akinek portréját Robert Merle „Moncada” cí­mű riportkönyvében rajzolta meg — a Castro-vezette for­radalmároknak a santiagói helyőrségi laktanya ellen inté­zett — és kudarcba fűlt — tá­madás után másokkal együtt parancsot kapott a hegyekbe menekült támadók felkutatásá­ra. Fidel Castrot és kis cso­portját éppen a Sarria vezette osztag ejtette foglyul, s az em­berséges hadnagy nem volt hajlandó sem legyilkolni, sem a fogolyért jelentkező hóhé­roknak kiszolgáltatni Castrot. Vállalta személyes védelmét, majd azzal, hogy átadta a — törvények által kötött — bíró­ságnak, megmentette az életét. Sarriát a forradalom győzelme után, 1959-ben századossá lép­tették elő. Később kilépett "a fegyveres erők kötelékéből és ügyvédként dolgozott. 72 éves volt. Holttestét a kubai fegyve­res erők Panteonjában he­lyezték el. Giarek Párizsban Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára hét­főn a kora délutáni órákban ötnapos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett. Az orlyi repülőtéren Georges Pompi­dou francia köztársasági elnök és felesége fogadta a lengyel pártvezetőt és feleségét. (Folytatás az 1. oldalról) El-Zajjat egyiptomi külügymi­niszter szombaton New York­ban megbeszélést folytatott Gromiko szovjet külügymi­niszterrel- a közel-keleti hely­zetről és az ENSZ-közgyűlés ülésszakának napirendjéről. A szovjet—egyiptomi együtt­működés fejlesztését feltétle­nül sietteti az a feszült kato­nai helyzet, amely az izraeli támadások, illetve a napok óta tartó izraeli csapatösszevoná- sok nyomán alakult ki a Szí­riái és a libanoni határon. A kairói sajtó ezzel kapcsolat­ban vezető helyen számolt be arról, hogy a Szovjetunió ha­tározott intézkedéseket tett Szíria védelmi képességének erősítésére, az esetleges izraeli agresszió elhárítására. Washington és Tel Aviv túl­ságosan korán ivott a medve bőrére — állapítja meg a Journal d’Egypte főszerkesztő­je a szovjet—egyiptomi barát­ság új szakaszát méltatva. Szidki moszkvai útja azt je­lenti — folytatja —, hogy a két ország között támadt vál­ság csupán nyári zivatar volt, amely jön és elmúlik. A szov­jet—egyiptomi együttműködés ésszerű és a kölcsönös megér­tésen alapuló felújítása olyan tényező, amely képes megfé­kezni az arat» területek annek- tálását célzó izraeli—amerikai agressziót. Gromiko Mxonnál Nixon elnök hétfőn délelőtt fehér házi hivatalában fogad­ta Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert, aki az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszaka alkalmából tartózkodik az Egyesült Államokban. DÉL-VIETNAM A dél-vietnami népi felsza­badító fegyveres erők hadmű­veleti tevékenységének foko­zódásáról számoltak be hétfőn reggel a saigoni szóvivők. A katonai vezetők Sai­gonban úgy vélik, hogy a fel­szabadító erők újabb össze­hangolt támadássorozatára kell számítaniuk. MOSZKVAI TELEXTUDÓSÍTÁS Két aláírás ­Szeptember 29-én, vala­mivel öt óra után a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének tagjai a Kreml­ben megszavazták a raké­taelhárító rendszerek korlá­tozásával kapcsolatos szov­jet—amerikai szerződés ra­tifikálását. Néhány perccel később Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnöke aláírásával lezárta korunk egyik leg­fontosabb okmánya, ratifi­kálásának folyamatát, an­nak az okmánynak ratifiká­lását, amelyet négy hónap­pal ezelőtt írt alá Moszkvá­ban Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára és Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke. Az elnökségi ülésterem­ben mindenki átérezte an­nak az órának az ünnepé­lyességét. A padsorokban helyet foglaló emberek va­lamennyien személyes ta­pasztalataiból ismerik a há-< ború tragédiáját és min­den egyes szavazat, ami a ratifikálás mellett hangzott el, e tapasztalatok termé­szetes eredménye volt. A szerződés aláírásának időpontjától, május 26-tól eltelt idő bebizonyította, hogy a szerződés egyönte­tű támogatásra talált az egész szovjet nép körében, az amerikaiak milliói ré­széről és széles körű pozi­tív visszhangot keltett a nemzetközi közvélemény­ben. Nem is leheteti más­képp! Szinte példa nélkül álló lépés történt a feszült­ség enyhítésében: két ellen­tétes társadalmi és gazdasá­gi rendszerű állam olyan megállapodást kötött, amely mindkettőjük katonai ha­talmának alapjait érinti. Az ülésterem ablakán ki­tekintettem a moszkvai ut­cára és eszembe jutott az az idő, amikor mindent el kellett sötétíteni, amikor bombák hullottak ezekre az utcákra épp úgy, mint a vi­lág sok más városának ut­cáira és nyilván a terem­ben ülőkhöz hasonlóan, ar­ra gondoltam, hogy ez az okmány, amelyet most rati­fikálnak, tulajdonképpen a háborús tragédia mégis­a biztonságért métlődését hivatott meg­akadályozni. Amikor Nyikolaj Podgor­nij aláírta a rendeletet és a ratifikációs okmányt, az Egyesült Államokban még csr/i délelőtt tíz óra volt és arra gondoltam, hogy a Fe­hér Házban Nixon elnök aláírásával valószínűleg szintén véget ért a ratifi­kálás amerikai folyamata. Rendkívül befolyásos amerikai erők, főképpen a hadiipari komplexummal kapcsolatban álló szemé­lyek megpróbálták, hogy akadályokat gördítsenek a ratifikálás elé, különféle feltételeket és kikötéseket támasszanak, visszafordít­sák a két ország közötti kapcsolatok fejlődését, s erőpozícióból folytassák a Szovjetunióval a párbe­szédet. Én nem isme­rem azokat a szenátoro­kat és kongresszusi tago­kat, akik a szerződés ellen szavaztak (szerencsére ke­vesen vannak), de emberi­leg nem tudok ésszerű in­dokokat találni annak a szerződésnek a vétójára, amely egyaránt előnyös mind az amerikaiak, mind a szovjet emberek, mind pedig az egész világ szá­mára. Akad-e földünkön olyan normálisan gondolkodó em­ber, aki azt mondaná, hogy a szerződés megkötése után nem javult, hanem rosz- szabbodott a helyzet a vilá­gon? Azt hiszem ilyen em­ber nem létezik. Ilyen em­bereket legfeljebb azok kö­zött találunk, akik közvet­lenül a háborún, vagy a háborús fenyegetőzéseken élősködnek. A Szovjetunió­ban és szerte a világon persze tudják, hogy a szer­ződés önmagában nem ga­rantálja a biztonságot. A szerződés csupán lépés a biztonság felé, de fontos és sokat ígérő lépés. A szovjet kormány elveti „a mindent, vagy semmit” elvét. Készen áll minden olyan lépés megtételére, amely — ha részben is —, de lefékezi a fegyverkezé­si hajszát és — azt hiszem — ez a legfontosabb. Genrih Borovik VLADIMÍR PÁNEK: Járásról — járásra A Pest megyei Hírlap vendége jelenleg csehszlovák testvérlapunk, a Prágában megjelenő Svoboda, a közép-csehországi pártbizottság és tanács napilapjának fő- szerkesztője, Vladimír P ánek. A kö­zép-csehországi kerület területileg éppúgy helyezkedik el a csehszlovák főváros, Prá­ga körül, mint ahogy megyénk öleli át Bu­dapestet. Már e hasonlóság miatt is érdek­lődésre tarthat számot riportsorozatunk, melyben Vladimír Pánek bemutatja — já­rásról járásra járva — Közép-Csehországot. A cseh Kronstadt A közép-csehországi kerület 1 192 000 lakosával a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság negyedik legnagyobb ke­rülete. Még ennél is jelentő­sebb részesedése az ország ipari termelésében. A kerület 12 járását sorozatunkban kü- lön-külön mutatom be. A kerület „fő” járása Klad- no, amely Prágától észak­nyugatra fekszik. Az ország fővárosának központjából au­tóbuszon utazva alig egy órát tart utunk a járási székhely­re, az irodalomban „feketé­nek” meg „vörösnek” ecsetelt cseh „Kronstadtba”, ahogyan a kladnói munkások nevezik büszkén városukat. Utunk a ruzini repülőtér körül vezet és útbaejtjük Lidicét is, a kladnói járás világszerte Is­mert faluját, amely eleven emléke a helybeli lakosság nácikorszakbeli mérhetetlen szenvedésének. Onnan már látható a klad­nói. Egyesült Acélművek fe- 1 lett gomolygó füst. Ezen a tá­jon azonban fejlett bányászat és korszerű mezőgazdasági termelés folyilk. A dolgozók­nak itt nemcsak az Osztrák— Magyar Monarchia, hanem a München előtti Csehszlovákia idején is nehéz sorsuk volt. Ezért volt itt az ország leg­forradalmibb munkássága s ebből adódott, hogy itt, Záko- lanyban nőtt munkásvezérré Ladislav Zápotocky és annak fia, Antonín Zápotocky, aki később a köztársaság elnöke lett. Itt hozták létre 1891-ben a munkássajtót; a Svoboda el­nevezésű újság mindmáig megjelenik, ma a Csehszlo­vák Kommunista Párt kerü­leti bizottságának napilapja. Mindennek természetes követ­kezménye, hogy a felszabadu­lás után, de különösen a csehszlovák nép 1948 februári győzelme után éppen Kladno vidékén indult meg a fejlődés a legerőteljesebben. Azóta nagyarányú változá­sokon ment át a járás. Csu­pán ,az előző — 1964—1970 közti választási — időszak alatt 5619 új lakás és közel 400 korszerű családi ház épült fel. A járás valamennyi lakásának egyharmadában központi vagy etázsfűtés van. A lakások több mint felében fürdőszoba vagy zuhanyozó­fülke épült. A háztartásoknak egyharmiadába gázt vezettek be s minden ötödik lakóegy­ségre jut egy személygépko­csi. Jelentős összegeket fordí­tottak az iskolaügy és a köz­művelés fejlesztésére. Emel­kedett a kórházi ágyak, az or­vosi állások s a bölcsődék száma. Mindez annak kö­szönhető, hogy a vállalatok jelentősen hozzájárultak a közgazdaság fejlesztéséhez. A kladnói járás ebben az időszakban tovább fejlődik. A járás életében a ^ legnagyobb esemény, amely valamennyi lakos figyelmét magára von­ja, a dríni kohó építkezése. Ezekben az években fejezik be a Sázavan elnevezésű új, gyermekcipőgyár építését, va­lamint egy húsipari kombinát felállítását. Emellett az üze­mek egész sora kiterjeszti és korszerűsíti részlegeit. A járás mezőgazdasága el­sősorban a kooperáció és a szakosítás útján alakul tovább. A gabona- és terményterme­lésnek úgy kell fejlődnie, hogy 1975-re az állam a mező- gazdasági terület minden hektárjáról 280 kilógramm húst, és 890 liter tejet vásá­rolhasson fel. Több állami és szövetkezeti vállalat koope­rációs tevékenységének egyik területe a közös tojástermelő vállalat kialakítása, ami foko­zatosan lehetővé teszi majd az összes kisebb baromfitelep megszüntetését. Hasonló úton fejlődik majd a sertés- és szarvasmarha-tenyésztés is. A termelés tovafejleszté- sének tükörképe lesz az élet- színvonal további emelkedése. Ebben az ötéves tervben to­vábbi két és fél ezer lakás, va­lamint óvodák, áruházak és más közfontosságú épületek sorának építkezését fejezik be. Számolnak a közlekedési vi­szonyok javulásával és az egészségügyi, szociális, iskola­ügyi, kulturális és egyéb gon­doskodás fejlesztésével is. A dolgozók környezetének fejlesztését azonban nem csak a népgazdaság forrásai, illetve az állami költségvetési tervek biztosítják. A járásban már sokéves hagyománya van a nemzeti bizottságok (tanácsi szervek) szervezte község- és városfejlesztési mozgalomnak, az úgynevezett Z-akciónak, amelyben oly jelentős szerve­zetek vesznek részt, mint pl. a Hadsereggel Együttműködő Vad, he A Közép-Csehországi Kerü­let kiterjedésében legnagyobb járása Benesov. Prágától dél­re terül el. A tájat erdős he­gyek és a közéjük rejtett ta­vak képezik. A természet szép­ségei és érdekességei közé tar­tozik a járás legdélibb része, amelyet cseh Szibériának ne­veznek, ugyanis itt jelenik meg legkorábban és itt marad meg legtovább a hó, de ugyan­csak itt vannak a burgonya- termelés, a pontytenyésztés és Szövetség, a Testnevelési és Sport Szövetség egyletei, a Szocialista Ifjúsági Szövetség csoportjai stb. A lakosság ily módon szabad idejében nem csak a ház, illetve a lakótömb tájékát tartja rendben és szé­píti, hanem a mezőgazdasági munkálatokban és más terüle­teken is — ahol erre szükség van, önkéntes munkájával, té­rítésmentesen segit. így pél­dául Slany községben a Had­sereggel Együttműködő Szö­vetség tagjai elvállalták egy 40 férőhelyes motoreszt és a hoz­zátartozó autójavító műhely felépítését. A községi sport­egyletek egész sora új sportlé­tesítményeket épít fel. Nem csak a járási székhely, hanem a többi község is mind nagy átalakuláson megy át, minden polgár élete egyre tar­talmasabb és gazdagabb. Meg­valósulás felé közeledik a bá­nyászok, kohómunkások és mezőgazdasági dolgozók ősei­nek, nagyapáinak álma a bol­dog jövőről. A fekete Kladnó- ról szóló régi népdal már csak a múltat idézi majd, mert az új lakások és üzemek építése, a régi gyárak korszerűsítése révén a járás székhelye mo­dern, tiszta, szocialista város­sá fejlődik. I, Jaiva az erdei vadászat legjobb fel­tételei. A második világháború ide­jén e járás nagy részére, Ne- veklov vidékére, az SS egyen­ruha legrikítóbb árnyéka ve­tődött. Ez a terület, a Vltava és a Százává folyók közti vi­dék volt a germanizálás és a cseh nemzet fokozatos felszá­molásának a központja. A helybeli lakosságot kiköltöz­tették, helyére német telepe­sek kerültek. E terület gazda-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents