Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-17 / 245. szám

1972. OKTOBER 17., KEDD ””vMírlap Tiszthelyettesek A váci tisztíhelyettes-képző iskola parancsnoka, Steinmetz István alezredes két éve vette át az intézmény irányítását. Műszaki egyetemet végzett, ti­zenöt évig tanított katonai főiskolán. Foglalkozott kiber­netikával — oktató gépeket tervezett — és neveléselmé­lettel, e témakörben könyvei jelentek meg. Az iskolában két évvel ezelőtt új elméleti és gyakorlati alapokra helyez­ték a képzést, amelyről a pa­rancsnok ezt mondja: — Az iskolára jelentkező fiatalok élethivatást válasz­tottak: két évi tanulás után a néphadsereg hivatásos tiszthe­lyettesei lesznek. A képzés célja kettős: a hallgatóknak egyrészt szakmai-műszaki tu­dással kell rendelkezniük, másrészt pedig ismereteket kell szerezniük magáról az oktatásról, megalapozva ez­zel későbbi oktató, nevelő munkájukat. Az elmúlt két év során a jobb képzés érdeké­ben teremtettük meg a tudo­mányos vezetés, a programo­zott, gépi segítséget is igénybe vevő oktatás feltételeit. Az is­kolán tanszékek működnek, s a tagozatrendszerben egy-egy szakasz egy-egy osztály. A társadalomtudományi alosz­tály a neveléselmélettel, az ideológiai, politikai képzéssel foglalkozik. Alkalmazzuk a polgári életben már bevált nevelési módszereket, rend­szeres tapasztalatcserét foly­tatunk a pedagógusokkal. Vá­cott talán már nincs is olyan tanár, aki ne járt volna ná­lunk. Tanulmányozzuk a ba­ráti országok hasonló intéz­ményeinek eredményeit, és a szakemberekkel személyes kapcsolatot is tartunk. Az is­kola parancsnoki, tanári ka­rának tagjai katonai akadé­miát, főiskolát végeztek, az újrendszerű oktatás bevezeté­se valamennyiüktől sok munkát követelt. Még nemér­tünk a munka végére, de annyi bizonyos: eddigi ered­ményeinkre már nem egy nép­hadseregben vagy polgári ok- tartási intézményben felfigyel­itek. Előadás után két hallgató­val beszélgetünk az egyik körletben. Két kérdésre várok választ tőlük: miért jelent­keztek az iskolára, hogyan képzelik el jövőjüket a pá­lyán? Heilmann Béla 19 éves, a szakmunkásképző intézet el­végzése után fél évig marós­ként dolgozott, majd jelentke­zett az iskolára. — Szüleim eleinte ellenez­ték választásomat, mert a munkahellyel együtt a kétezer forintos fizetést is otthagy­tam. Mégis jelentkeztem, mert több tiszthelyettes barátomtól hallottam, hogy érdekes itt a munka, a legmodernebb mű­szaki berendezésekkel lehet dolgozni, én pedig szeretem a technikát. Néhány hónap után megszoktam az állandó ren­det, fegyelmet, ma már az lenne furcsa, ha másképpen is lehetne élni. Élenjáró katona lettem és rajparancsnok, ha­vonta 400 forint ösztöndíjat kapok. Az iskola után csapat­hoz kerülök, hogy hová, még nem tudom. Család nem köt, bárhová szívesen megyek, én mindenhol jól akarok dolgoz­ni. Lucza Ákos 21 éves, egy hónapja sincs még, hogy a tiszthelyettesi iskolán tanul. — Jelesen végeztem a tech­nikumot, és felvettek a kijevi műszaki egyetem villamos- mérnöki karára Sajnos, az egyik vizsgám nem sikerült, és amikor hazajöttem, a ka­tonai főiskolára sem jutottam be. A tervről nem mondtam le, a tiszthelyettesi iskola után újra jelentkezem egye­temre, életcélom a tiszti pá­lya. Anyám tanítónő, a vá­lasztás közös elhatározásunk Volt. Nekem már ifjúgárdista koromban megtetszett a kato­naélet, s úgy érzem, tudok és szeretek is élni a katonai er­kölcsi normák szerint. Az is­kolán először féltem a fizikai rfnegpróbáltat ásóktól, a pa­rancsoktól. Aztán társaimmal lassan nemcsak látásból, ha­nem névről is ismerni kezd­tük egymást, a közös tanulás, szolgálat pedig a baráti lég­kört is kialakította. A bará­tok után most a példaképe­ket keresem: ki az, akinek tu­dása, magatartása minta le­het számomra. A tiszthelyettesi iskolára je­lentkezett fiatalok 70 százalé­ka munkás, 10 százaléka pa­raszt származású, a többiek az értelmiségi, alkalmazott és kisiparos rétegből kerültek ki. A hallgatók 50 százaléka ál­talános iskolát végzett, s ugyancsak 50 százalékuk ko­rábban szakközépiskolában, vagy gimnáziumban tanult. A jelentkezők azért választották ezt a hivatást, mert a katonai szolgálatot tartották a legjobb lehetőségnek ambícióik kielé­gítésére. Az ország közvetlen védelmében való részvétel, a műszaki kérdések és az okta­tó-nevelő munka iránti érdek­lődés motiválja a legtöbb hall­gató választását. Az indítékok között szerepel még a magas kereset — az iskola elvégzése után 2400—2800 forint —, a szervezettség, a férfias élet, a haditechnika és az egyenruha szeretete. Két fiatal őrmesterrel be­szélgetünk, mindketten to­vábbszolgálók, a sorkatonai szolgálatból jelentkeztek az is­kolára. Most másodéves hall­gatók, s egyben az elsőévesek osztályfőnökei. Gyakorló okta­tói munkájukról kérdezem őket. Dobos Árpád őrmester: — A mi helyzetünk annyi­val könnyebb, hogy a sorkato­nai szolgálat alatt már meg­szoktuk a fegyelmet, a paran­csokkal mi irányítunk má­sokat Saját parancsaimat több szempontból is mér­legelem: végrehajtható-e és mennyi Idő alatt, s ho­gyan érintheti az utasítás azt aki végrehajtja. A legfonto­sabb szerintem, hogy a paran­csot emberre szabjuk. Ehhez, persze, közel kell kerülnünk egymáshoz, meg kell ismer­nünk egymást Jó alkalom er­re a tanuláson, szolgálaton kí­vüli szabad program is. A vá­ci fegyveres erők klubjában a tiszthelyetteseknek külön klubja van, vetélkedőket, táncesteket rendezünk. Közös programokat szervezünk a Forte, a Híradástechnikai Anyagok Gyára és a kórház fiataljaival, s nemcsak mi me­gyünk hozzájuk, ők is eljön­nek a laktanyába. A szabad időt töltik ki a sportversenyek, kirándulások, színházlátogatá­sok, bérletünk van az Erkel és a József Attila Színházba. Egyszóval arra törekszünk, hogy kapcsolatunk több le­gyen, mint az elöljáró és az alárendelt formális viszonya. Hidas István őrmester: — Az ismerkedésnél minde­nekelőtt arra vagyok kiváncsi: ki, honnan jött. Nem a lakó­hely, hanem az a környezet, család, iskola, munkahely ér­dekel, ahonnan a hallgatók ide kerültek. Mert másként kell foglalkozni azzal a fiatalem- bérrel, akinek rendezett családi körülményei voltak és más­ként azzal, akinek neveltetését szinte pótolnia kell a katonai környezetnek. A jó parancs­nok nevelői módszerei szerin­tem minden egyéniséghez utat találnak, akár a szülőkön ke­resztül is. A laktanyában tar­tott értekezleteken rendszere­sen tájékoztatjuk a szülőket fiaik tanulmányi eredményei­ről, magatartásáról, s ha prob­léma van, a segítségüket kér­jük. Tapasztalatom szerint a didaktikai elvek és az atyai jótanácsok rendszerint jól ki­egészítik egymást... A katonai élethez való al­kalmazkodás sok-sok szokás beidegződésén alapul. Az egyenruha viselése már önma­gában meghatározza a visel­kedést: a katona például nem sétálhat az utcán vállára ve­tett sportszatyorralA kü­lönböző viselkedési módok be­idegződésétől hosszú út vezet a magasabb erkölcsi tulajdon­ságok tudatos kialakításáig. A jellembeli fejlődés egy-egy szakaszának eredményeit az iskolán pszichológiai vizsgála­tokkal mérik. A nevelés része a tömegszervezeti munkába való bekapcsolódás is: a hall­gatók a területi KlSZ-szerve- zetekben, Ifjú Gárdában és az MHSZ-ben is dolgoznak. Kap­csolatot tartanaik a váci gyá­rak szocialista brigádvezetői­vel. Az iskola tehát bővíteni igyekszik társadalmi kapcsola­tait, ez a városnak és a kato­nai intézménynek egyaránt hasznos, s feltételezhetjük, hogy általában növeli a hon­védség társadalmi presztízsét. — Hogy eredményes volt-e munkánk, az végül is a csapa­toknál dől el — mondja Stein­metz alezredes. — Egykori hallgatóink tevékenységét az alakulatoknál figyelemmel kí­sérjük. S megnézzük azt is, hogyan sikerült megteremte­niük munkájuk „hátországát”, vagyis milyen a magánéletük, családi életük. A tapasztalatok kedvezőek, s ezt annak bizo­nyítékául tekintjük, hogy az új rendszerű oktató-nevelő munkával érdemes tovább kí­sérleteznünk. Szftnyal Jenő Nemzetközi kobányász-tanácskozás Hétfőn megkezdődött Buda­pesten a szocialista országok kő- és kavicsbányászati válla­latai vezérigazgatódnak ötna­pos tanácskozása. A találkozó célja az új bányászati és fel­dolgozási módszerek, eljárá­sok tapasztalatainak cseréje. A tanácskozás részvevői megte­kintenék több kő- és kavics­bányát, valamint kő- és már­ványfeldolgozó üzemet. Kolorisztikai tanácskozás Tizenegy ország — közöt­tük hazánk — mintegy két­száz kutatójának részvételé­vel hétfőn Egerben megkez­dődött a IX. nemzetközi kolo­risztikai tanácskozás. A meg­jelenteket a magyar kémiku­sok egyesülete nevében az el­nöklő dr. Csűrös Zoltán aka­démikus, műegyetemi tanár köszöntötte. Hangoztatta: a kolordsztika — mint tudo­mányág — tartalmazza mind­azokat a területeket és műve­leteket, amelyek szükségesek valamilyen műanyag, textília, bőráru, papír, gumi, fafelület, fém és más anyagok tartós színezésére. A tanácskozás célja — mondotta — a kis-és középvolumenű szerves vegy­ipari termékek gyártásával kapcsolatos kutatási, terme­lési, alkalmazástechnológiád és gazdasági kérdések megvita­tása. Őszi erdők mérlege Vége felé jár a szarvasbőgés Vasárnap is ropogtak a pus­kák a budai hegyvidéken, a Börzsönyben, a Pilis erdeiben. S az ősz káprázatos gyászszer­tartást rendezett: az elmúlás bíbor, rozsdaszínű, rőt és sárga színorgiával búcsúztatta az er­dők koronás bajnokait. Ma­gyarországon vadászni nem tartozik az utolsó passziók kö­zé. Ezt számos hazai és kül­földi vadász tanúsíthatja. S európai vadász számára aligha akad szívdobogtatóbb élmény, mint amikor kora ősszel, még langyos estén, az éjszakai csöndet rekedt-szaggatott bő- gés tördeli el a rengetegben, s rézhangú morgások, dühödt- fojtott üvöltések visszhangza­nak a völgyekben. Kezdődik a szarvasbőgés. Nos, ettől a szeptember 1-i kezdettől már eltávolodtunk, jóval túljárunk a félidőn is, s október 31-én véget ér a golyóérett szarvasbikák vadászata. A rendellenes fejéket vise­lő, vagy satnya küllemű álla­tokra január 31-ig lehet va­dászni, a 'kapitális vad azon­ban csupán a szarvasbőgés két hónapja alatt lőhető. Ennyi kímélet jár nemes vadunknak, hiszen a célszerűség is úgy kí­vánja: okszerű vadgazdálko­dással az értékes állományt gyarapitsuk. S a szakmai nyel­vezet szerint golyőérettnek ne­vezett bikák akkor kerülnek terítékre, amikor férfikoruk Egy kis statisztika Több lakást — korszerűbben Fejlesztési feladatok előtt az építők A francia alagútzsalus mód­szerrel való építkezést 1970- ben vezette be a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat. Abban az évben Szigetszent- miklóson kezdték el egy 90 la­kásos kísérleti ház felépítését. Ezt az épületet az elmúlt esz­tendőben át is adták. A jótékony alagútzsalu A francia berendezés ké­sőbb Vácra került, ahol a Földvári téri lakótelep építé­sének első és második ütemé­ben használták és használják fel. Annak idején a blokkos építkezés mellett választotta ki a vállalat az alagútzsalus (STEM) építési módot, amelyet az első kísérlet után nemcsak Vácott, hanem Gödöllőn és Szentendrén is alkalmaztak. A vállalat ebben az évben tervei szerint 592 lakást épít, ebből szeptember 30-ig 273-at át is adtak, 176-ot Vácott, 52- őt Gödöllőn és 45-öt Szentend­rén. A még hátralevő feladato­kat az esztendő utolsó negyed­évében kell elvégezni. A hát­ralevő lakásátadások a követ- kezőképnen alakulnak majd: Vácott 113-at, Gödöllőn 80-at kell még felépíteni. Ezek mind a már említett francia rend­szerrel készülnek. Ezeked kí­vül a megye különböző terüle­tein még 126 blokkos lakást éoít a vállalat ebben az év­ben. A Pest megyei AÉV sokféle munkát végez megyénkben. A lakásépítésen kívül készítenek kommunális épületeket is, de ipari üzemek fejlesztésében is részt vesznek, s kapcsolatban állnak a mezőgazdasággal. A akáséoítés terén úgy is igye­keznek segíteni, hogy egv-egv háznak csak a szerkezetépíté­sét végzik ek lev például a dunakeszi KlSZ-lakásoknál is hasonlóan segített a vállalat, lövőre pedig Szentendrén 330 lakás szerkezeti összerakását végzik el — természetesen az lőirányzott lakásépítéseker felül. Az alagútzsalus rendszerrel sok nehézséget leküzdött a vállalat. Kőművesekből pél­dául mindig hiány volt, ám a fenti építési mód esetében eev- egy lakásnál alig akad kőmű­vesmunka, mindössze a hom­lokzati burkolást kell elvégez­niük. összehasonlításul: a blokkos építkezéseknél is csak Képünkön a váci KISZ-ház látható. Bal oldali része a francia alagútzsalus módszerrel épült, míg a jobb oldali fe­le a lassan kiszoruló blokkos építkezéssel. a falazástól sikerült tehermen­tesíteni a kőműveseket. Három profil A vállalat 1973-as program­jának megvalósítása már há­romféle építési móddal törté­nik. Jövőre kívánják bevezetni a házgyári elemek felhaszná­lását, melyet aztán 1974-től kezdve lakásépítési főprofillá szeretnének fejleszteni. Ez természetesen folyamatosan történik majd, megmarad a többi építési mód is, de az ötödik ötéves tervben a leg­több lakás már panelokból ké­szül megyénkben. Jövőre már házgyári szerkezeteket építe­nek Dunakeszin. 1974-től kezd­ve összesen 3000 házgyári la­kás készül majd a nagyköz­ségben, a budapesti 3-as szá­mú házgyár termékeiből. Te­kintve, hogy a gyári nincs messze Dunakeszi határától, várhatóan nem lesznek szállí­tási gondok. 1973-ban összesen 794 lakást szeretne a vállalat átadni. Eb­ből 566 készül francia alagút­zsalus módszerrel, a követke­ző megoszlásban: Vác 226 la­kás, Szentendre 196 lakás és Gödöllő 144 lakás. Blokkos építkezéssel 24 és 54 lakásos típusházakat készítenek jövő­re a megye területén — össze­sen 228 lakást. A tervek szerint 1973-ban a Pest megyei AÉV 600 millió forint értékű munkát végez. Megemlítendő, hogy a válla­lat már jövőre megkezdi fel­készülését az 1974-es eszten­dőre. A felsorolt lakásátadáso­kon túl több épületet hoznak félkész állapotba, szaknyelven szólva szerkezeti készültségbe, így a folyamatos lakásátadáso­kat már előre biztosítják. Ilyen előrelátással azt is meg lehet előzni, hogy zavar támadjon az ütemszerű munkavégzés­ben. Könnyűszerkezet A vállalat tervét nézve fel­tűnik, hogy Dunakeszi megin­dult a városiasodás útján. Nagy változásokon megy ke­resztül Szentendre és Vác is. Gödöllőnek pedig ékességei lesznek a 10 emeletes torony­házak. A vállalat több fontos mű­szaki fejlesztési feladat előtt áll. Az egyikről már beszél­tünk: át kell lassan térni a házgyári elemekkel való épít­kezésre. Nem kevésbé fontos, hogy a jövőben a lakótelepi kommunális épületeket — böl­csődéket, óvodákat, iskolákat — könnyűszerkezetes építési móddal szeretnék kivitelezni. Ezt már jövőre, de legkésőbb 1974-ben elkezdenék. Mind­ezek azonban jócskán megnö­velik a szakipari és épületgé­pészeti tevékenység jelentősé­gét. így harmadik fő feladat­nak az átképzés, a továbbkép­zés, a szakmatanulás lép elő. Cél, hogy egy embernek több szakmája is legyen. Például, aki festő, az legyen tapétás is Fehér Béla delére érve, legszebb formáju­kat mutatják — ezután már csak hanyatlás következik —, s néhány év múltán utódaik­ban új életre kelnek megint. A szarvasbőgés idei statisz­tikájáról korai volna még be­szélni, hiszen ki tudja, nem a következő napokban esik-e majd egy kitartó vadász áldo­zatául a legszebb agancsú öreg bika? Annál érdekesebb, hogy mit terveztek el az őszi idény- re a vadásztársaságok. Erről beszélgettünk Balázs István megyei vadászati felügyelővel. Mint mondja, az utóbbi évek­ben egyre több vadásztársaság területén jelentkezik a szarvas, olyan helyeken is, ahol azelőtt hírét sem látták. Régebben aszerint különböz­tették meg a vadásztársaságo­kat, hogy tagjai — a terület jellege szerint — apró vad, avagy nagyvad vadászatára jo­gosultak-e. E megkülönbözte­tést a közelmúltban eltörölték. így azok a vadásztársaságok is ismerkedni kezdtek a szarvas életmódjával, vadászatának rejtelmeivel, amelyek eddig nem törődték vele. Sőt, fölis­merték a nagyvadgazdálkodás hasznát, s itt is, ott is külföldi vadászokat fogadnak, akik jó pénzt fizetnek egy-egy érmes agancsért. Persze, az igazság az, hogy a nagyvadgazdálko­dást tanulni kell, s nem egy helyen előfordult: hiába jött a külföldi vadász, a helyiek nem ismerték a vad járását — si­kertelenül végződött a vadá­szat. Tulajdonképpen nem is cél, hogy egyre újabb te­rületeket hódítson meg a szarvas, hiszen a mező- gazdasági kultúrákban olyan kárt okoz, ami kö­zel sincs arányban vadá­szati értékeivel. Vácduka, Mende, Püspökhat­van, Pusztavacs, Nagykőrös környékén, a Szentendrei-szi­geten tehát igyekeznek csök­kenteni a szarvasok számát. Am, ha a vadászok terveit böngésszük, meglepődve ta­pasztalhatjuk, hogy a Pilisben, Börzsönyben — ahol őshonos vad a szarvas — szintén erő­teljesen apasztják az állo­mányt. Az idei kilövési tervek szerint 460 tehén, mintegy 200 szarvasborjú, 58 golyóérett bi­ka és 233 selejtbika kerül majd puska végre Pest megyé­ben. (A golyóérett bikák közül 28-at külföldi vadászok ejthet­nek el.) S ha csak annyit em­lítünk, hogy februári becslé­sek szerint erdeinkben 1200 szarvastehén legelt, máris szembeszökik: vészterhes idők járnak a szarvasokra. Vajon miért? A kérdésre így válaszol a megyei vadászati felügyelő: -T- Erdeinkben — kivéve a Pilis-hegységet — nagyon gyenge minőségű szarvas él. Kevés a kapitális vad. A terv­szerű selejtezéssel az állomány értékét javítjuk, vadászörö­meinket gyarapítjuk. A. Z. Fér union import Csehszlovák egészségügyi és építészeti kerámiai kiállítás nyílt hétfőn a Csehszlovák nagykövetség kereskedelmi osztályán. A magyar szakem­berek megismerkedhetnek a jövő évi áruválasztékkal és kí­nálattal. Az eddig megkötött szerződések szerint a Ferunion 1973-ban körülbelül 1 millió rubel értékben csempét, mint­egy 200 ezer rubel értékben padlóburkolatot vásárol és 30 ezer rubel értékben importál majd egészségügyi berendezé­seket. Az űrkutatás időszerű kérdései Az űrkutatás néhány idő­szerű problémájáról kétnapos előadássorozat kezdődött hét­főn a Technika Házában. Az MTEISZ központi asztronau­tikai szakosztálya rendezte eseménysorozaton hat ország szakemberei vesznek részt, s egyebek között megvitatják a napokban Bécsben véget ért nemzetközi űrhajós kong­resszus eseményeit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents