Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-15 / 244. szám
1072 OKT^nr’R tö., VASÁRNAP Pt>T filEOt cJiíviap Illusztráció 1 i 'pír ■ i i i i IS, V Gádor Emil linómetszete egy fehér kabátos, tálcahordó férfi buzgón kínálta az italokat. Micsoda hajnali orgia — ilyet még nem láttam. Ám Vízi János nem beszélt, hallgatott, bölcs ember volt. Ellestem tőle ezt a bölcsességet, de megtanulni nem tudtam. Később ráfizettem — és óh, azóta hányszor — e fogékonyság hiányára. Nehéz idők értek ránk, a vezetőket elvitték munkaszolgálatra, meg koncentrációs táborokba. Üjak jöttek — a strohmannok vették át a vezetést. Azután, hogy, hogy nem, a politikai körömméreg belefészkelődött egyik-másik ember picinyke kis agyába. Király Jani, a köszörűs, egyszer egy tiltakozó ívet köröztetett a fűrészház alatt: .......a gy ár munkássága tiltakozik az ellen, hogy Herczfeld Mihály üzemvezető átvegye munkakörét, akit a munkaszolgálatból időlegesen elengedtek”. A nagy szalagnál dolgoztunk, hatan — Vass Ferenc, Nővé Elek, Vass Imre, Rácz Manci, Svéd Pál és én: az ívet nem írtuk alá.-------------- Jött a hangoskodó Király I Miért? 1 János. Vass Ferenc azt fe-------------- lelte, hogy ilyen alapon ő ne m politizál. Erre ez a félnadrágszár — magunkban így emlegettük — lebol- seviztázott bennünket. Azt mondta, hogy olyan piszkos bolsevisták vagyunk, mint a Siha Sándor, meg a Szemerédi József, akikre külön gondja lesz, de ha nem vigyázunk, mi is megütjük a bokánkat. Erre én, bölcsesség hiányában, azt találtam mondani, hogy „Jani bácsi, jobb lenne, ha maga az anyja ... ütné meg... Inkább a botfogú fűrészek élesítésével törődne.” Mindenféle zsidóbérencnek lehordott — s néhány nap múlva kitelt a becsület a hadiüzemben. Sokáig haragudtam a gyárra. Míg egyszer aztán Vincze Antal — az államosított üzem munkásigazgatója — révén újra összebékültünk. Oda nem kerültem már vissza. De láttam, hogyan zsugorodik évről évre a híres gőzfűrész. Először a Tiszán, Maroson érkezett tutajok fogytak el a vízről, azután a gatterok mondták föl évszázados működésüket. Később a máglyautcák sorvadtak és egy tavaszi reggelen felvonultak az építőmunkások: „Paloták épülnek, munkásoknak építünk palotákat” — így mondták az ismerős kőművesek.---------------------- örültem annak, ahoI Az eszemmel I gyan változik a ví---------------------- lág, de belül megtelepedett egy picinyke kis szomorúság. Elmegy ez a gyár innen, úgy, mintha itt sem lett volna. Jól gondoltam. Az elmúláson tűnődő őgyelgésem alkalmából egyszer eszembe jutott a vastag derekú öreg fűzfa, melynek a törzsébe, ebédidő alatt, szőlőmetsző késemmel belevéstem egy szót: Éhség. Megkerestem a fát és a szürkére varaso- dott szót azután rendszeresen mindig újra-frissre véstem, hogy megmaradjon. Egy ebéd története miatt tettem ezt. A háború előtt egyórás volt itt az ebédidő. A munkások legtöbbje kendőből, szatyorból evett. Ketten dolgoztunk akkor a gyárban, az öcsémmel és soha nem volt ennivalónk, a mi keresetünkre volt utalva a kilenctagú család. Panaszkodtunk otthon, hogy nem bírjuk estig éhesen, nagyon nehéz így a tízórás munka. Anyánk azt mondta, hogy majd délelőtt főz zöldbablevest, áthozza, azután megesszük.-------------------------- kimentünk a füzeI Tavasztól Őszié I sek alá, hogy ne------------------------- lássák a többiek a mi szegénységünket. Most is így cselekedtünk, itt vártuk anyánkat. Heve- résztünk az árnyékos gyöpön, olyan erős volt a déli meleg, hogy vörösre pörkölte a bőrt. Lestük a hidat, mikor tűnik szemünkbe anyánk fürge járása. Hiába vártunk. A gépház már elszusszantotta magát, jelezve, hogy tíz perc múlva munkakezdés. Néhány villanásnyi idő múltán azonban megláttuk anyánkat: fekete ruhájában,, szaladt átal a hídon, kezében a garabollyal. Mire odaért, alig volt már egy-két perc híja az órának. A szomorúság és a falánk gyomorból szakadt idegesség emésztett bennünket. Fejemet elöntötte a vér és a düh, szúrós szemekkel néztem csuromvizes, tört, tikkadt arcát, kivettem kezéből a kosarat, amelyben egy nagy vörös fazék gő- zölgött és olyan erővel vágtam földhöz, hogy a fazék megrepedt. Szó nélkül otthagytam és mire a kerítés mögé értem, fölsivított a gyári duda. Még abban az esztendőben, ősz elején, délidőben három-négy alkalommal vésegettem a szót: megbocsáthatónak alig tartott bűnöm emlékére. Kályha tetején, giz-gazzal tüzelve főzni, azután hét kilométert sietni-futni a déli 40 fokos melegben, hogy a végin összetörjem e szörnyű fáradozás eredményét,1 csak azért, mert éhes vagyok és éhen maradok. Nagy bűn volt ez egy mártíréletű, száz Máriánál is szentebb asz- szonnyal szemben, amit én semmilyen vezekléssel sem tudok már jóvátenni. Későre jár,^ az emlékbuzgárok özöne hajtja egymást, már nem is tudom kordában tartani őket. Gyenge fényű lámpámmal most hiába keresném a fűzfát, nem találnám. Eljövök majd tavaszon ide és tiszai szekercémmel belefaragom a fűz lelkéig-közepéig a szót, hogy ott legyen, amíg ez a fa megmarad. Ez az egy „írás” és emlék időtálló lesz legalább addig, amíg a természet engedi. Mert az időben minden alámerül. Menjél te is, régi kis gyármaradék, helyeden majd újabb paloták kélnek; a küzdő, kapaszkodó ember értékei nőnek helyedbe. Lakók jönnek ide és majd szépen, kényelmesen élnek a vízparti palotákban.--------------------------- a jövendő új la| Nekik mondom. I koknak: házatok-------------------------- alatt a fűrészporos földben vér és kín, szenvedés és kezek, ujjak ledarabolt csontjai szuny- nyadnak. Néha emlékezzetek is, mert minden fölnövő világ alatt a régi romja van. — ön nagyszerű ember! — 4 dicsérte a főnök. — Csak ilyen 4 lelkesedéssel tovább. Melles- 4 leg városunkba tervbe vették 4 a „Legjobb férj” kitüntető címért indítandó verseny meg- 4 rendezését. Erre ön az első- 4 számú jelölt! A főnökség szavai látno- 4 kiak voltak. Rudik fö- 4 lényesen nyerte meg a { versenyt. A zsűri tagjait kü- 4 lönösen elkápráztatták Rudik ; versei, amelyeket kedves ne- ; jének Címzett. Íme az egyik: 5 Feleségem — drága csillagom 4 Oly szép vagy, mily elragadó!4 Bölcsőtől sírig az angyalom, 4 Veled senki össze nem hasonlítható 4 Sem Sofia Loren, sem \ Bridzsid Bardő. \ — Meghívjuk önt kedves fe- ; leségével a stúdiónkba — kö- | zölte Rudikkal a verseny vé- j gén a televízió munkatársa. í — A riportot kedden készíte- i nénk el. ! — Kedden a feleségem fog- í , lalt — szabadkozott Rudik. — í . Hisz önök megértik: munka: i után ott a bevásárlás, este; segíteni kell a tanulásban a \ fiúnknak, főzni kell... 4 — Akkor kérjük, hogy fá- j 4 rádjanak be szombaton, és j 4 élőben adjuk a riportot. 4 — Hogy képzel ilyet? Szom-j f? baton az asszonytársnak ott a : ij nagytakarítás, mosás, vasalás, j ^stoppolás, a gyerek elkísérése ; 4 a korcsolyapályára, és még j 4ezer apróság! 4 — De hát ön besegít majd j 4 a kedves feleségének. Mond- j 4 juk elkíséri a gyereket a kor- j 4 csolyapályára — tanácsolta a j 4 tv-—'norter. 4 17 n? — csodálkozott rá I 4 Rudik. — Én ezt nem : 4 tehetem. Én már hoz- \ j záláttam a megyei versenyre j 4 való előkészületekhez, és a j 4 legjobb férjek város: csapatá- j 4 nak egyik oszlopos tagjaként; 4 hamarosan elutazom Szocsi- j 4 ba edzőtáborba ... Fordította: : SIGÉR IMRE í I nem találkoztam senkivel a fiúk közül. — Nem is csoda, hiszen már alig vagyunk, sorra nyugdíjazzák még a nálunk jóval fiatalabbakat is. Isteni szerencse, hogy én is megúsztam eddig. — Nem szerencse, hanem a jó kondíció. Remekül tartod magad. — Hát vigyázok, amennyire csak lehet. De te sem panaszkodhatsz. — Nézz meg jobban! Csupa ránc vagyok. Dugi pénz voltam hat hónapig. — Sodorva? — Hajtogatva, az órazsebben. — Ismerem a szitut. — Ráadásul kimostak a végén. — Csavartak is? — Nem, viszont vasaltak. Meg is perzseltek egy kicsit. Látod? — Érdekes, engem egyszer ugyanezen a helyen megharapott egy moly. Nem ízlettem ^neki, de azért rágcsált. § — Nem naftalinoztak be? ^ — Nem ruhásszekrényben ^voltam, hanem könyvben. \ — Könyvben... Az jó buli! ^Egyszer fogtam ki ebben a rothadt életben. Másfél évig §üdültem Balzac Goriot apójá- N ban. $ — Én, tudod, hol szeretek 4 lenni a legszívesebben? 4 — Illatos női holmik között, 4 mi, te vén kujonl I —Az attól függ! Egyszer — 4 például — majd megfulladtam 4 egy retikülben. Valami bor- 4 zalmas pacsulit használt a höl- 4 gyike. Meg is léptem tőle. Egy j óvatlan pillanatban — zsupsz! $ és kiugrottam. Néhányan meg- 4 tapostak, de aztán fölvett egy 4 úriember. Nem mondom, ala- 4 posan megköpdösött, de az- 4 tán... 4 f — Talált pénznek lenni, az 4 a jó! Nekem is sikerült egy- 4 szer. Ha nem utazik Bécsbe a 4 nagysága, még most is ott szu- 4 nyúlnék a pudriéban. 4 — Bécs! Istenkém! Én is 4 megjártam egyszer-kétszer... 4 — Én legutóbb Rómában 4 voltam. Ha elmondanám, hol 4 utaztam, belepirulnál. 4 4 — Sejtem. Persze ~ létezik 4 rosszabb is. Én egyszer lekvár 4 között... Útközben eltört az 4 üveg, és aztán... Megmostak. 4 Brrrr...! , 4 — Én egyik utazásom után 4 tárgyi bizonyíték voltam. $ ^ — Hát az meg mi? 4 — Jó buli! Az embert ba4 busgajták, óvatosan lefektetik, 4 csinálnak róla néhány mű- 4 vészfotót, de aztán hónapokig 4 nyugi van. y 4 — Mar ertem. Lebuktatok a 4 határon. Igaz? 4 — Le bizony, pedig én iga4 zán lapultam a szalonna■ alatt, 4 de hiába ... Sokan voltunk. 4 — Kötegben? 4 — Originál. Még a slejfni is 4 rajtunk volt. Valósággal fellé- 4 tegeztünk, amikor a vámőr ki- 4 szabadított minket.., 4 — Ez mostanában történt? 4 4 •*- Tavaly ilyenkor. Hej-haj! 4 Bezzeg valamikor az se koty- 4 tyant meg, ha belesodortak 4 egy szipkába, de hát öregszik, 4 vénül az ember... '4 SÓLYOM LÁSZLÓ LADÁNYI MIHÁLY: Túróra jön A vaksi alkonyat tört bottal sétál, leül mellém a parkban, mélyet szusszan. Egy asszony hozzámdől a villamosban, fűillata elszáll a megállónál. A kocsma nyűtt, varjú-taposta tarló, poharakban savanyú est pezseg. A kövér pénztárosnő rámdereng. Az ember — mondja isten — fázik s gyarló. Záróra jön, és ködtől csepegő fák köhögve ácsorognak utcahosszat. Tél lesz, s talán a darazsak is vacognak, akik mézes nyaramat kirabolták. A z asszonyok el voltak ragadtatva Rudiktól, a hivatal legszebb leánya — Lénocska, a titkárnő pedig egyenest bukott rá, s megpróbálta megbabonázni azzal, hogy naponta változtatta toalettjét, cserélgetve a minit a midivel, maxival és feszesebbnél feszesebb nadrágokkal. — Ez a Rudik nem normális — adta fel a végső reményt is Lénocska. — Vagy az igazság az, hogy ő még mindig a tizenkettedik században él. — Jól felvértezte magát! — jelentette ki a főnök, és elküldte Rudikot jó meszire, és hosszú időre kiküldetésbe. — Takarékoskodni kellett a napidíjjal — jelentette ki a teljesen lesoványodva, elnyúzva hazaérkezett Rudik. Viszont teljesítettem minden rámbízott feladatot. Megtettem minden tőlem telhetőt, felkerestem mindenkit, mindig csak a feladatomra gondoltam; R udik feleségét az egész hivatal rendkívüli teremtésnek tartotta. : — Az én feleségem, az i olyan, de olyan... — hangoz- í tatta Rudik. — Hozzáfogható i társadalmi munkás talán nem ;is létezik! j Azt is tudta a hivatal vall amennyi dolgozója, hogy Ru- idik nagyon szereti a felségét i — Ügy szeretem, de úgy — ! áradozott Rudik. — Minket jcsak az ásó, meg a kapa vá- •laszt el! í Ezek után aztán senki sem ! csodálkozott azon, hogy a nőin ap előtti gyűlésen a helyi í szakszervezeti bizottság el- í nöke kijelentette: ! — Büszkélkedünk azzal, ; hogy kollektívánkból kiemel- ; kedik egy olyan ember, aki £ módfelett szereti a feleségét. 2 Még a módfelettet is nemzetközi mércét bírón kell érteni. £ Más szóval: hozzájuk csak 4 egy Rómeó és Júlia, vagy egy Valentyin és Valentyina mér- hető. í I VARLEN SZTRONGIN: I Rendkívüli teremtés 4 A minap vásároltam vala- 4 mit. ötszázassal fizettem, két 4 pirosat és még valamit kap- 4 tam vissza. A százasokat a 4 pénztárcámba tettem, ahol la- f pult egy társuk. Azután kivil- 4 lamosoztam a budai hegyekbe, $ ahol a nagy csendben — ami- 4 kor pihenni leültem — hango- 4 kát hallottam a szívem felől. 4 Nem szívem dobogását, ó, 4 nem, beszédet. Jobban odafi- 4 gyeltem s rájöttem, hogy a 4 pénztárcám mélyén folyik a 4 diskurzus. 4 — öregem! Én, ha jól né4zem, nem először látlak téged. 4 — Lehet, annyi helyen meg4 fordultam már... 4 — Magam is, de... de veled 4 valamikor régen, nagyon ré- 4 gén... Hopp! Megvan. Ha jól 4 nézlek, mi évfolyamtársak va- 4 gyünk. y 4 — Csak nem azt akarod Zmondani, hogy téged is 1949- 4 ben bocsátottak ki? 4 — Sőt! Én is a 793-as va4 gyolc. 4. — Ezt a véletlent! Evek óta Két öreg százas vélem, hogy ezek a kapcsola-í tok mind gyümölcsözőbbek.: Igen sokat tanultunk az em- i berektől, önöktől. Igaz, ked- j vesem? Telefonálni, például, i Eddig csak ultrahangon érint- i kezhettünk egymással, most j már telefonálni is tudunk, j Aztán most már katonai szol- i gálatra is bevonnak bennün- i két. Megismertük a mélytengeri kábeleket, a mélytengeri fel nem robbant bombák felszínre hozásának módozatait ... Ja igen ... És megtanultunk szórakoztatni is, ...igaz, kedvesem? Azt hiszem, kitűnően szórakoztatunk? Nemdebár? — De igen! Valóban nagyszerű látvány, amint ti, azazhogy önök, kiugranak a vízből és ... — Á, nem különösebb dolog ez nekünk, de szívesen tesszük, mert szeretjük, és immáron kölcsönösen megértjük egymást az emberrel... Nos, valahogy így zajlik majd le, talán nem is sokára, egy kötetlen, baráti csevegés, egy ember és egy delfinházaspár között. Vagy legalább is majdnem így. Mert az ember már megérti a madár, a kutya, a majom és a delfin nyelvét. S minden bizonnyal eljön az az idő is, amikor egy bostoni, vagy prágai professzor bátran kijelentheti: — A TUDOMÁNY jelenlegi állása szerint, már csak rövid idő kell és az ember beszélni tud majd — az emberrel! Megértik egymást! GYURKÓ GÉZA rsSSSSSSSfSSSSSfSSSSSSSSSMSSSfSSSSSSSSSSSS VÁRADY SZABOLCS: Szépség—mint későősz... \ Szépség — mint későősz hirtelen enyhületének 'csalóka nyugalma a kérlelhetetlenség \ előterében (mert hisz a tél bizonyos) — I mihez fogjak veled, Seneca vére, jó zsibbadás, mihez, te még egyszer lomb az ágon, > te utoljára és átvonulóban, j * te kétes ragyogás — mielőtt végleg magamra hagysz? ’ DR. LILLYNEK, a bostoni egyetem idegfiziológusának sikerült elérnie, hogy két delfiné telefonon beszélgessen egymással. Tekintve, hogy manapság nálunk két ember tefonkapcsolatának felvétele is csodaszámba megy, már e hír hallatán is el kell ismernie mindenkinek, hogy dr. Lilly világraszóló dolgokat művelt az ő két delfinjével Hát még a hír folytatása: a kitűnő bostoni professzor szerint, a delfin magas értelmi képességeit tekintve, nincs messze az az idő, amikor az ember beszélni tud majd a delfinnel. A delfin megérti az embert, s az ember megérti a delfint Valahogy így: — HOGY VAN URAM? — Maga kis csacsi — füttyög majd emberi szóval, ám egy kissé delfines felhangon a csodálatos tengeri emlős... — Maga kis csacsi. Én nő vágok! — Pardon — mondja zavarában az ember. — Nem tesz semmit, víz alatt voltam. Csak a fejem volt kinn a vízből. De itt van a férjem, Dore. Vele váltson szót... — Ki keres? — bukik ki Dore orra a vízből. Parancsoljon velem. Miben állhatok, azazhogy, miben úszhatok a rendelkezésére ? — Szeretném a véleményét hallani az ember és a delfin viszonyát illetően — így az ember, aki kíváncsi és imádja a másik véleményét. — ÉN AZT HISZEM.. „ ugye, hitvesem, ...szóval úgy .s/tsssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssss. Biztató jövő
