Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám

Neve és élete összeforrott a munkásmozgalommal Gábor József emlékünnepély Vácott Kedden, a déli órákban a kora őszi napfény beragyo­gott Vácott az alsóvárosi is­kola ablakain. A tanintézet bejárata zászlódíszbe öltözött, magyar és vörös zászlókkal dí­szítették a kapu melletti már­vány emléktáblát is, melynek szövege méltatja az iskola névadójának, Gábor Józsefnek az emlékét. A halálának nyolcadik év­fordulóján rendezett emlékün­nepélyen részt vettek a család tagjai, a váci városi pártbi­zottság, a tanács és az úttörő- szövetség képviselői. Ott voltak az iskolát patronáló Forte-gyár képviselői, a Gábor József ne­vét viselő brigád tagjai is. Kürtszó jelezte az ünnep­ség kezdetét. Felhangzott az Internacionálé. Vásárhelyi József, az iskola igazgatója mondta az ünnepi beszédet. Felidézte az alsóvá­rosi születésű, tehetséges gyer­mek életét. Édesapja halála után megszakította középis­kolai tanulmányait és festő­mázoló inas lett. Ifjúmunkásként részt vett egy szakmai sztrájkban s et­től kezdve bekapcsolódott a város munkásmozgalmába. 1910-ben belépett az Építő- munkások Szakszervezetébe, majd tagja lett a 'Szociálde­mokrata Pártnak. Az első világháború kitöré­sekor az orosz frontra került. Hadifogoly lett. Ez idő alatt meffismerkedett a tudományos szocializmus forradalmi elmé­letével. Az Októberi Forrada­lom győzelme után belépett a Vörös Gárdába, majd a Vörös Hadsereg internacionalista ez­redének politikai biztosa lett. A két háború között Moszk­vában dolgozott. A második világháború idején egy anti­fasiszta iskola parancsnoka volt. Hosszú évtizedek után, a felszabadító Vörös Hadsereg­gel együtt lépett ismét hazai földre. A debreceni ideiglenes kor­mányban miniszter, később a Külkereskedebni Hivatal el­nöke, majd a párt újabb meg­bízatással Vácra küldi, ahol a Kötöttárugyár igazgatójaként működik. 1956-től 1959-ig a kormány megbízásából kül­ügyi szolgálatban képviselte a Magyar Népköztársaságot. — Gábor József neve és élete összeforrott a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lommal. Vác Város Tanácsa utcát nevezett el neves szü­löttjéről, s a nevét viselő is­kola falán elhelyezett emlék­tábla hirdeti az utókornak el­évülhetetlen érdemeit — fe­jezte be beszédét Vásárhelyi igazgató. Az ünnepség végén az isko­la úttörőcsapata és a család képviselője koszorút helyezett el az emléktáblán. Papp Rezső Könyvtárvezetők írásai A Pest megyei Könyvtáros most megjelent, új számában olvastuk Weisz Gábornak, a váci városi könyvtár igazga­tójának írását A könyvtárak módszertani irányításának né­hány problémája a közigaz­gatás átszervezése után cím­mel. Lengyel Erzsébet, az SZMT Váci Körzeti Könyvtárának a vezetője beszámolt a lap­ban a Vácott rendezett alap­fokú könyvtárosképző tanfo­lyamról. A TÁRGYALÓTEREMBŐL... A juhásznak jó! ment dolga ? A 45 éves K. A. a nagybor- zsönyi Hunyadi Tsz juhásza volt. Jól ment a dolga, bár nagy létszámú juhállományt kezelt. Munkaköréhez tarto­zott az elhullott állatok meg- nyúzása, bőrük értékesítése. A tsz-központban fölfigyel­tek arra, hogy valami hiba van a számadásban. Kovács a ténylegesen elhullott állatok­nál többet jelentett a központ­nak. Így csakhamar 15 „több­lete” lett, mintegy 12 és fél­ezer forint értékben. Ezekre «z állatokra a saját jelzését sütötte. Cselekménye azonban felszínre került, s a kihall­gatása során elismerte, hogy megkárosította a közös gazda­ságot. A valóban elhullott állatok bőrével- sem tudott elszámolni, mert hármat — suba alatt — eladott és a kapott 300 forin­tot- a saját céljára fordította. A Váci Járásbíróság bün­tetőtanácsa figyelembe vette az enyhítő körülményeket is és ezer forint pénzbírságra ítélte a juhászt (P.) Anyakönyvi hírek KÓSPALLAG: BENÉPESEDIK A VÍZTÁROLÓ Két évvel ezelőtt fejezte be a dunakeszi talajjavító válla­lat a kóspallgi Reménység Szakszövetkezet víztárolójá­nak építését. Azóta már ír­tunk arról, hogy a szakszövetkezet az ön­tözés mellett más módon is szeretné hasznosítani mesterséges tavát. S a tervek konkrét megvaló­sítása tavasszal kezdődik el. A tavat különböző halfajták­l kai, csukával, süllővel, pikke- I lyes ponttyal, balinnal és ke- 1 szeggel telepítik be. A telepí­tés körülbelül 10—15 ezer fo­rintba kerül, s amikor megnőnek a ha­lak, a tó horgászok para­dicsoma lehet. A horgászszövetség tagjai körülbelül 30 forintért napi­jegyet válthatnak, s kedvükre, szerencséjük szerint, foghatják a halakat. Siker Székesfehérváron Gyimesi Sándor, a Dunaka­nyar Fotoklub tagja először Vácott mutatta be több éves munkásságának legérdekesebb darabjait. A hét elején Székes- fehérváron is közönség elé ke­rült a Gyimesi-fototárlat anya­ga. Az ottani rokonklub kez­deményezte a vendégszerep­lést és beható vita során an­két keretében elemezték a Fe­jér megye székhelyén bemu­tatott képsorokat. A müncheni olimpiáról tartott élménybeszámolót a minap az Egyesült Izzó váci gyárának Univerzum ifjúsági klubjában a Gyarmati Andrea—Hesz Mihály házaspár. Szabó felvétele —s—» XVI. ÉVFOLYAM, 241. SZÁM 1972. OKTÓBER 12., CSÜTÖRTÖK Textiigépalkatrészek a Szovjetuniónak új beruházás üzembővítéssel Vácott _ az automata SZÖVŐGÉPEK HAZAKERÜLNEK Szovjetunióban 700 kilomé­terre délre Moszkvától, a mintegy 200 ezer lakosú Cso- bokszáriban tavaly fejeződött be egy hatalmas, textilipari gépeket előállító gyár építése. Az üzemrészekben automata szövőgépek egységeit szerelik össze. A szövőgépek alkatré­szeit nemzetközi kooperációval több szocialista országban ké­szítik el. A nemzetközi együtt­működésből a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat három gyáregysége, közülük a váci is, jelentős szerepet kapott. A szovjet ajánlatra tavaly 15 részegységet készítettek el mintaként. A magyar gyártmányokat a szovjet szakemberek a vizsgálatok után jónak találták, s szerződést kötöttek arra, hogy az idén 750, 1973-ban 1700, 1974-ben 2100, 1974-ben és 75-ben 2700 egységet készí­tenek el. Természetesen ez a jelentős szerződés igen nagy feladat elé állítja a váci gyáregységet is. Több korábbi került és ke­rül át a vállalat más gyáregy­ségeihez, s emellett új beruházásokba kezdtek. Több nagy teljesítményű, új gépet vásároltak, festő­dét építenek és átépítik a szerelőcsarnokot is. Mindezeknek együtt köszönhe­tő, hogy a gyár vállalt kötele­zettségeinek minden bizonnyal eleget tud tenni. A Magyarországról kikerülő alkatrészek egy része össze­szerelés után, mint kész, nagy teljesítményű automata szövő­gép ismét hazakerül, hiszen a szerződés értelmében, az alkatrészek helyett (a Zsi­gulikhoz hasonlóan) kész­terméket kapunk. Igen jó hasznát veszi a gé­peknek a rekonstrukció alatt álló magyar textilipar. Az első ilyen berendezések már meg is érkeztek s dolgoznak is a Hazai Fésűsfonóban — a ta­pasztalatok szerint kiválóan. cs. a. MEGHALT VÉGH DEZSŐ Kedden — MTI-híradás nyo­mán — a késő esti órákoan közölte a magyar rádió, hogy Végh Dezső képzőművész éle­tének 75. évében Vácott el­hunyt. Olyan művész volt, akinek megnyerő egyéniségén, nyu­galmán és elevenségén nem látszottak meg az évtizedek. Vérbeli modern művész volt. Nem moderneskedő, hanem az igazak közül való. Itáliában és Franciaországban élt fiatal ko­rában. Megihlette őt a gyárvá­ros, Breda, kémény- és vastra­verz rengetege, felkeltette fi- gyemét a sajátos alkatú mun­kásember. Kevesen tudták róla, pedig mindig büszkén említette, hogy Tamási Áron műveinek első kiadásaihoz ő tervezte az erdé­lyi hangulatú borítókat. Sokat foglalkozott könyvillusztrációk­kal, klasszuk usokkal (Villon, Dickens), s modernekkel (Prudhomme, Apollinaire, Sart­re) egyaránt. 1959 szeptemberében rendezett váci kiállításán 80 alkotása ke­rült a közönség elé. Egy na­gyon gazdag és változatos élet­mű a húszas évek vázlataitól a négy évtizeddel később festett bensőleg átélt, egyéni szinté­zisbe ötvözött alkotásokig. Utolsó tárlatát tavaly rendezte a cifrakerti képtárban. Hosszú betegség után hétfőn elhunyt. Temetése 12-én, csü­törtökön délután lesz a vác-al- sóvárosi sírkertben. (p. r.) AZ UNIVERZUMBAN Született: Eok Károly és Füle Erzsébet: Gábor, Markó László és Erdélyi Mária: Attila, Máth József és Rosen­berger Rozália: Róbert, Szabó Sándor és Hatrák Elvira: Zsolt, Balogh László és Görög Irén: Györgyi, Berki László és Balázs Irma: Róbert, Ton- hauser Sándor és Baka Ilo­na: Andrea, Űjvári József és Kovács Erzsébet: József, Uszaki István és Ónodi Mar­git: Andrea, Márkus Géza és Németh Aranka: Mónika, Ná­das Ferenc és Ódé Erzsébet: Erzsébet, Bokros János és Heim Erzsébet: Gábor, Gyu- ricza András és Laczkovszki Zsuzsanna: Csilla, Füle János és Izmán Julianna: Zsuzsan­na, Molnár István és Pfaff Erzsébet: István, Kosztolányi József és Hídvégi Erzsébet: Kornél, Tóthpál János és Kozma Györgyi: Árpád, Sza­bó Pál és Negyela Irén: Krisztina, Okos István és Ko­vács Éva: Attila, Renyhárt István és Bukta Gizella: Atti­la, Sinkó László és Rottek Erzsébet: Tímea, Villás Imre és Horváth Erzsébet: Mónika nevű gyermeke Házasságot kötött: Nemes Mátyás Lehóczki Máriával, Herédi József Greff Teréziá­val, Jánvári Péter Bolka Ágnessel. Vácott hunyt el: Bokodi Benjáminná szül. Varga Zsó­fia (Pilismarót), Boros Mihály (Szentes), Pintér Istvánná szül. Parnicsán Mária (Vác, Szilas- sy u. 6.), Zsarnóczai Ignácné szül. Berta Mária (Vác, Rá­kóczi u. 14.), Kovács Ferenc (Veresegyház), Molnár István (Szokolya), Maloviczki József (Vác, Galamb u. 4.), Lad- vánszky Istvánná szül. Szew- czyk Stefánia (Gyömrő), Bá­nyai Miklósné szül. Kálóczi Mária (Vác, Sejce 14.), Tóth Vilmos (Sződliget), Burg- meiszter Mária (Vác, Táncsics u. 32.), Szedlák Istvánná szül. Pányik Margit (Vác, Táncsics u. 32.). KÖZLEMÉNY A Vác Városi Tanács VB I termelés- és ellátásfelügyeleti ! osztálya értesíti a lakosságot, hogy a Magyar Államvasutak ! a Budapest—Újpest vasútállo- i más és Szob közötti vasútvo- : nalon október 16-án és 17-én Hungária Viratollal vegysze­res permetezést végez. A locsolt területen — a vas­úti sín mellett 4 méterre — harminc napon belül tilos le­geltetni. Esküvő Vámosmikolán A GESZTENYEFÁK rozsdás levelei beterítették az utat ezen a szombaton. Mintha a nap is magasabbra kapaszkodott vol­na, az idő barátságosabb lett, mint azelőtt. Az otthon lakói reggeli után szépítgették az udvart. Korukat meghazudto­ló fürgeséggel söpörgettek, el­hordták a száraz leveleket. Megigazították a virágágyak szélén a fehérre meszelt köve­ket. Egy kicsit álljanak azok is katonásabban ezen a nagy napon. A nővérek köpenye is fehérebb volt, a szakácsnők arca még pirosabbnak lát- I szott. Esküvőre készültek. Lajos bácsi — a vőlegény — hat éve lakója az otthonnak, most hatvannégy éves. Ideköl- tözése előtt Pesten fodrászko- dott. Alaposan hozzászokhatott a hajlongáshoz. Utána már az évek súlya állandósította nála ezt a testtartást. A lába néha fáj, de különben jól érzi ma­gát. A MENYASSZONY, Kornélia, még csak egy éve lakik itt, a vámosmikolai szociális otthon­ban. Tavaly október közepe táján ismerkedett meg Lajos bácsival. Ö sokkal fiatalabb, még nincs egészen 58 éves. Nem volt még férjnél, mert fiatalabb korában sok ember­ben csalódott. S ez fokozott óvatosságra, megfontoltságra intette. Most úgy érzi, meg­szerették egymást. — Lajos bácsi aranyos em­ber — mondja, és megtörli a szemei sarkában húzódó szarkalábakat. Amíg beszélgetek a meny­asszonnyal, odalép hozzánk a vőlegény is. Lajos bácsi el­mondja, első házasságából egy fia és egy leánya született. Ok Pesten laknak. MEGKÉRDEZEM TŐLE, hogy megszokták-e őt látogatni itt, az otthonban. Azt mondja: nem érnek rá. — A lányom már egyszer meglátogatott ez év tavaszán, ö a Csepeli Vas- és Fémmű­ben dolgozik. A fiam kétszer látogatott meg öt év alatt. Egy kicsit eltűnődöm. Pest ide 86 kilométer. A postás táv­iratokat hozott, amelyeket az új pár az ünnepi asztalnál bontott fel. Remegett a borí­ték, amikor azt olvasták: sok szerencsét és boldogságot kí­vánnak a gyerekek. Az asztalokat idős nők és férfiak ülték körül. Az új pár előtt a vázában sötétpiros ró­zsák, nagy zöld aszparáguszok. A násznépet az otthon lakói­ból és az ünnepeltek barátai­ból összesereglett kis közösség alkotta. Hiányzott a társaságból az otthon kedves hangú vezető nővére. Kórházban van. Az ő nevéhez fűződik annak a szo­kásnak a bevezetése is, hogy névnapjukon az otthon lakóit egy csokor virággal köszöntik. Ezt egy mellettem ülő idős néni mondta el, aki egy éve került ide. Elmondta azt is, hogy milyen jó viszonyban vannak a nővérekkel. Az ott­honban élő nyugdíjas pedagó­gusok oktatják a levelező ta­gozaton tanuló nővéreket. AMÍG BESZÉLGETÜNK, az asztalok megtelnek finom éte­lekkel. Aranysárga erőleves, ro­pogósra sült rántott csirke, majd barna csokoládétorta ki-, nálta magát. Az üvegekben egri bor gyöngyözött. Ebéd után egy kis séta kö­vetkezett. Az utcán az ifjú párt sokan várták. Gazsi János Hogyan sportoljanak a Hatolok? A tornatanár monológja — Nálunk a sportolás csak idényszerű. Ennek oka, hogy a diákok többsége a környező községekből jár be, s csak a húsz százalékuk helybeli. Ki­vételt képez a birkózás, amely­nek nagy múltja van Dunake­szin. Antal János edző tanít­ja, csiszolja a fiúkat. Techni­kás sportemberek kerülnek ki a keze alól. A többi sportág csak iskolakezdéstől év végéig él. Asztaliteniszből, fociból, sakkból, lövészetből házi ver­senyeken döntjük el, ki a leg­jobb. A járási atlétikai verse­nyeken 30—40 gyereket is tu­dunk indítani. Ezeken kívül a turisztika az, ami vonzza a ta­nulókat. Legutóbb Pécsett, Vöröskősziklán és a Zempléni hegységben voltunk. A hét évig tartó KISZ Kupa-bajnok­ságban részt vesz labdarúgó­csapatunk. Az első két évben meg is nyertük a kupát. Az idén nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy nálunk maradhat. Amelyik iskola többször nye­ri el a hét év alatt, azé lesz majd véglegesen. Kézilabdá­ban is jeleskedtek sportolóink. A Gárdonyi Kupa is két éve van a birtokunkban. Pálváza- tot hirdettünk a „Jó tanuló, jó sportoló’’ cím elnyeréséért. Az elmúlt évben Monori István és Kiss Katalin kapta ezt a cí­met. Iskoláinkban évek óta megrendezzük azt a 12 napos csónaktúrát, amely Győrtől Dunakesziig, tart. A szakmunkásképző intézet támogatja a sport fejlesztését. Törökmezőn a mezei futóbaj­nokságon a nevelők fele kint volt és drukkolt a tanítványo­kért. Legnagyobb gondunk az, hogy nincs termünk. Jelenleg a Vasutas-pályát béreljük. Az iskola udvarán társadalmi munkával készítünk egy sa­lakpályát a kézilabdátoknak, s megpróbálkozunk a kosárlab­dázással is. Az anyag árát a Pest megyei TS-től kapott 10 ezer forintból fedezzük. Fel­szerelésünk is oly szegény, hogy jóformán a semmivel egyenlő. Munkámban nagy se­gítséget kapok Cservenák Mi­hály igazgatótól. Pintér Béla és Fenyvesi Tibor kollégáim­tól. Búcsúzóul hadd mondjam el: annyit beszélünk arról, hogy sportoljanak a fiatalok A készülő kollégium tervező5 mégis elfeledkeztek erről az elvről. Nem terveztek sport­udvart a leendő kollégisták­nak. Elmondta: Kovács György testnevelő Lejegyezte: Kovács Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents